Kamaszok

Az idei már a második ballagás, amikor a szadai szülői közösség bizonyítja: a váratlan és szomorú helyzetekben is termelődnek pozitív energiák, ilyenkor is szárnyalhat a teremtő erő, és a szeretet utakat talál. Szadán egy anyuka ötletére elindult egy mozgalom: amelyik háznál ballagó diák van, ott kitesznek a ház elé egy kiskosarat, virágot, lufit, amelyik jelzi, hogy itt érettségire készülő fiatal lakik. A mozgalomban részt vevő szülők pedig végigjárják a címeket, és további "huncutságokat" helyeznek el a kosárban, hogy ez az időszak így is emlékezetes maradjon.

A szülők azt gondolják, hogy a kamaszkor velejárója egyfajta őrült magatartás is, amely gyakran önpusztító, vagy közösségellenes. Azonban ez a közösség és/vagy a család hibája.

Ez a generáció - a millenárisok, ahogy magukat hívják - mintha egész lényével a semmittevés létjogosultságáért szállna harcba, ha ezért a harcba szállásért nem kellene kijönni a szobából. De ők nem a nyüzsgésükről lettek híresek! Mostanában gyakran hivatkoznak rájuk úgy, mint kiégett nemzedékre. Miért vonják vissza erőiket az élettől, sokszor a kapcsolatok, és a munka világából is? Miben csalódtak máris?

Nem sokan vitatják, hogy a magyar felsőoktatással gondok vannak. Az egyetemi oktatók a fizetésükről és a bürokráciáról, a hallgatók az ösztöndíjakról és a kiégett oktatókról tudnának panaszkodni. A probléma rendszerszintű, a megoldásnak is annak kell hát lennie. De vajon megoldás ez a modellváltás?

A "Töltheti-e hasznosan is idejét egy gyermek a világhálón, ha már arról letiltani úgysem lehet?" cikksorozat harmadik részében pár szóban leírom mit is jelent a digitális fotók számítógépes retusálása, szerkesztése.

Alig két hónap múlva kezdődik a 2021-es érettségi szezon, amely körül napról napra több a kérdőjel, annak ellenére, hogy Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár múlt pénteken újra megerősítette: a tervek szerint nem maradnak el sem a szóbeli, sem az írásbeli vizsgák. A diákszervezetek közben helyzetük méltányolását kérik a döntéshozóktól.

"Tizennégy éve nem születtek olyan gyenge eredmények a központi írásbeli felvételin, mint idén" - ilyen és ehhez hasonló mondatok borzolják az idegeket (és generálják persze a kattintásokat), majd vezetnek téves következtetésekhez évről-évre: gondolatok a gyerekek tudásáról, annak méréséről, a felvételi feladatáról és az átlagpontszámról.

Amikor hazaérek a munkából, az első nyom a tornacipője - az időjárást teljesen figyelmen kívül hagyó darab, vászonból és egyénien. Rögtön keresztben az ajtó előtt, az egyik fele állva, a másik oldalt dőlve. Esetenként más, már ismert cipők társaságában.

Kíváncsiság? Féltés? Számos oka lehet annak, hogy megfordul a fejedben, hogy beleolvass-e a gyermeked naplójába.

Ha megtiltom, rossz anya vagyok? Ha megengedem, annak beláthatatlan következményei lesznek? Mégis mit tegyek? Mi van, ha begyullad? Ha megbánja? Ha elrontják? Számtalan kérdés. A válaszokban Hetyei Tamás, az egyik budapesti tetoválószalon tulajdonosa és Szalai Katalin klinikai szakpszichológus segítenek.

Mit és hogyan élnek meg a középiskolások? Hogyan tudunk nekik segíteni szakemberként? Tudunk szülőként tenni, hogy könnyebb legyen? Meddig tartható ez a helyzet? Lesz-e hosszú távú következménye a gyerekekre, fiatalokra? Cikkünkben az iskolás korosztállyal folytatott segítő munkánk tapasztalatait dolgozzuk fel.

Az elmúlt években számos tinilánnyal fordult elő, hogy leszólították parkban, plázában, és csillogó modellkarriert ígértek neki. Bár a legtöbb ilyen leszólítás sokkal inkább a pénzlehúzásról, mint valódi lehetőségről szól, vannak esetek, amikor valóban egy ilyen véletlen nyitja meg az utat a nemzetközi kifutók felé. Álommeló? Vagy inkább rémálom? Ezekre a kérdésekre is választ ad Juno Dawson 2020 legjobb Young Adult regényének ítélt könyve: a Kifutó modell.

Egy hónap híján egy éve van velünk a bezártság. 2020. március 16.-a óta kisebb-nagyobb megszakításokkal otthonról tanulnak a középiskolások. Egy év nagyon hosszú idő. Nem múlik el nyomtalanul sem lelkileg, sem fizikailag.

Milyen a jó érintés? A minőségi, tiszteletteljes érintés? Te kaptál ilyet gyerekkorban, felnőttként, bármikor? A szüleid, felmenőid hogyan reagálnak az ölelésre, érintésre? Szeretném, ha tudnád, hogy a minőségi érintés befogadása gyógyítja, helyreállítja a harmóniát az emberekben, testileg, lelkileg, érzelmileg. Sejt szinten válik olyan információvá, tudássá, amely akár fizikai betegségek kialakulását is meg tudja előzni.

Iskolai bántalmazás hallatán mindig összeszorul a szívünk. Sokszor hallani a médiában konfliktushelyzetekről, erőszakos cselekedetekről, bántalmazásról, bullyingról, de a megelőzés ritkán téma. Ezért ebben a cikkünkben szeretnénk körüljárni ezt a kérdést. Bízva abban, hogy hatására máshogy is rá fogunk tudni nézni helyzetekre akár szülőként, pedagógusként, szakemberként is.

Immár 20 éve dolgozunk kamaszokkal és a szüleikkel. Ez idő alatt egy erősödő tendenciát figyeltünk meg, egyre túlterheltebbek, kevesebb önbizalommal rendelkeznek a fiatalok, egyre inkább torz az én-képük, ráadásul egyre több szülő keres meg minket, hogy segítséget kérjenek kamasz gyerekük kapcsán. A mostani, pandémiás időszak mindenkinek nagyon bizonytalan, így jobban kiéleződnek a problémák is. Hogyan lehet ezt kezelni, megoldani? Milyen lehetőségek vannak a kezünkben?

Ma már sokkal előrébb járnak a gyerekek. Az előző generációk 10-12 éves korban még javában játszottak, fogócskáztak, társasoztak. Gyerekek voltak. Ma egyre inkább azt látni, hogy egy 10-12 éves kislány kész nőként viselkedik. Például a szőrtelenítés kapcsán. Te engednéd neki?

Gyermekeinkkel való bizalmas, biztonságot adó párbeszédeink, egyre nagyobb teret kívánnak meg maguknak. A környezetük okozta kihívásokat és Önmaguk megértését, segítését szolgálja a "KIBESZÉLŐ".

A We Are Social és a Hootsuite social media vállalatok legfrissebb közös kutatása szerint a Föld lakosságának 60 százaléka, azaz 4,66 milliárd ember rendelkezik internetkapcsolattal, akik közül 4,14 milliárdan (53 százalék) használják aktívan a közösségi médiát. A 16-64 éves internetezők naponta átlagosan 2,5 órát töltenek a közösségi oldalak böngészésével, ami 5 évnek felel meg egész életük során. A felhasználók ráadásul egyre fiatalabb korban szoknak rá ezekre a felületekre, hiába 13 év a korh

Sokszor találjuk magunkat szembe örökké telefont nyomkodó, kütyüző fiatalokkal. Ez a tendencia nő, a pandémiás helyzet következtében pedig át is alakul. De mit is gondolnak a fiatalok erről? Csapatunk egy tucat problémásnak mondott középiskolással beszélgetett erről.