Szülők, nagyszülők
Nem egyszerű megőrizni a hidegvérünket, főleg akkor, ha otthonról egészen más mintát hoztunk. Jó hír azonban, hogy a türelem képessége tanulható igaz, szükség van hozzá kitartásra, kudarctűrő képességre és egy kis humorérzékre is.
Az utca népe mintha mindig jobban tudna nevelni, mint az adott gyerek szülei. Pedig a rázósabb helyzetekben nem összesúgásra, főleg nem kioktatásra, hanem együttérzésre lenne szükségük a tanácstalan, szégyenkező szülőknek.
Az apa-lánya kapcsolat semmihez sem fogható. Legyen akár jó, akár rossz, a kötelék mindig ott lesz kettejük között. Ám ami igazán felkeltette a pszichológusok figyelmét, az az, hogy az apák jelenléte vagy adott esetben hiánya nagyban befolyásolja lányaik cseperedését.
Egy kapcsolatról általában külső szemmel nehéz megállapítani, hogy mennyi energiát, áldozatot, kompromisszumot igényel a két fél részéről, hogy jól működjön. Sokszor még a benne levő emberek sem tudják pontosan, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy a kettejük között lévő viszony még jobb legyen.
Vagy egy évtizedig együtt vannak, hosszú évekig együtt élnek, majd szakítanak, és nagyon rövid időn belül mindketten összeházasodnak valaki mással ismerős történet? Sok oka lehet annak, hogy nem a hosszú kapcsolatok végződnek házassággal.
Minden reggel, amikor látom, hogy fiatalok százai tartanak félálomban egy lélekölő munkahely felé, a boldogságra gondolok. Leginkább pedig arra a nagy hazugságra a boldogságról, amelyben a mi nemzedékünk tanította meg hinni a gyerekeit.
Felkelés, reggeli, kávé, öltözés, rohanás, munka, rohanás haza, edzés, szakkör a gyermeknek, vacsora, fürdés, fekvés - nap, nap után. Sokszor mi felnőttek így éljük meg a mindennapjainkat, és így éli meg a velünk együtt rohanó gyermek is.
Mi az a véletlen? Kissé hihetetlen? Valószínűtlen? Nem várt? Talán mind így, együtt. Az elmének szüksége van némi magyarázatra, mégpedig azért, mert ami hihetetlen, az a számára nem is létezik.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gazdasági életben tevékenyen részt vevő dolgozó nő a huszadik század második felének találmánya, és az előtte való évezredekben a feleség- és anyaszerep töltötte ki az asszonyok mindennapjait. Pedig a kizárólag a családjának élő anya polgári eszményképe valójában a 19. században terjedt el, és akkor is csak egy igen szűk kör engedhette meg magának.
Augusztusban fogadta el az Európai Unió azt az új szabályozást, amely előírja a tagállamoknak, hogy hozzanak a munka és a magánélet egyensúlyát elősegítő törvényeket. Az országok három évet kaptak e kötelesség teljesítésére. Kérdés, ebből mi fog megvalósulni itthon.
Mindhárom generáció csak profitál abból, ha jó a kapcsolat a nagyszülőkkel.
Ha egy lány kapcsolata gyermekkorában rossz az édesanyjával, később az egész életére kihat. Az énképe ilyenkor úgy sérülhet, hogy talán soha, vagy ha mégis, csak nagyon nehezen lesz majd képes helyrehozni.
A családban marad mondjuk, amikor nem akarjuk kiteregetni a szennyest, számítunk a rokonság szolidaritására, reméljük, hogy nem vetnek ránk követ, ha kitudódik Előfordul a legjobb családban is hát persze, hiszen esendőek vagyunk, ki ne hibázna időnként.
Szülővé vált az első nemzedék, amelyik kis túlzással a Facebookon nőtt fel, és úgy érzi, amit nem posztolt ki, meg sem történt. És aki eddig mindig megosztotta a nagyvilággal, hol bulizott, mennyit ivott, hol nyaralt és milyen az aktuális hangulata, miért éppen a gyerekét ne bocsátaná közszemlére?
Egy kimerült anya bejegyzése terjed a Facebookon: attól még, hogy néha egy szusszanásnyi pihenőre vágyik, olykor szeretne kikapcsolódni, még nem bánta meg a gyerekszülést. Az ítélkezőket kis empátiára kéri, soraival pedig nem is tudnánk jobban egyet érteni.
Ha valóban fontos a családod békéje, akkor teremtsd meg a saját békédet. Ha te békében vagy, körülötted is mindenki békében lesz.
Napi tíz perc. Kutatások szerint ennyi ideje van naponta egy nőnek magára. És ez még mindig több, mint amennyit a gyerekével beszélget, mert az hét perc naponta. Hova megy el a többi? Mi kéne ahhoz, hogy ez változzon?
Szeptembertől igényelhető Ausztriában a gyermekgondozási pótszabadság apák részére. A férfiak ebben az időszakban egységesen 700 euró támogatásban részesülnek.
Szülőként reflexből utasítjuk a gyerekeinket, hogy hibázás esetén kérjenek bocsánatot, miközben könnyen lehet, hogy mi magunk sem állunk túl jól az elnézéskéréssel.
Elhanyagolt antinő és topmodell anyuka: tényleg csak ez a két véglet létezhet, miután valaki világra hoz egy-két gyereket? Valóban jogos annak a nőnek a félelme, aki attól tart, hogy a férje lecseréli, ha nem ugyanazt nyújtja, mint fiatalabb korában? Itt az idő elfogadni: az idő múlásával a test változik, de ugyanolyan szép maradhat.