A szemedet örökölte, a mosolya a tiéd, és ugyanúgy ráncolja az orrát, mint te. Ezeket a hasonlóságokat könnyű észrevenni a gyerekeden. Van azonban valami, amit a családi fotókon hiába keresnél: a várandósság alatt néhány saját sejted is átkerülhetett a testébe, és egy részük a születés után is vele maradhat.
Ez különbözik attól, hogy a gyereked tőled örökölte a génjei felét. Itt a te saját genetikai állományodat hordozó sejtek jelenlétéről van szó. A jelenség tudományos neve mikrokimérizmus: nagyon kis számban egy másik embertől származó sejtek is élhetnek bennünk.
Édesanyád sejtjei magzati korodban bejuthattak az agyadba. Úgy tűnik, ezek az idegen, más néven „mikrokimérikus” sejtek aztán megtelepednek, és különféle feladatokat látnak el, akár idős korig, vagy életünk végéig is.
Azt már tudtuk, hogy édesanyánktól – és más családtagjainktól – származó sejtek is vannak bennünk. Úgy gondolják, ez azért van, mert a sejtek egy kis része átjut a méhlepényen, miközben a méhben vagyunk. Ez befolyásolhatja az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát, miközben a szövetek helyreállításában is szerepet játszhat.
A friss tanulmányban epilepszia miatt megoperált gyermekek vizsgálható mintái közül 37-ből 26-ban találtak anyai DNS-t. Az anyák mintájával összehasonlítva olyan genetikai jelet kerestek, amelyet a gyermek nem örökölt tőlük. A betegség tette lehetővé a mintavételt; ebből nem következik, hogy az anyai sejtek epilepsziát okoznak.
Tehát bizonyítékok vannak arra, hogy ezek a sejtek eljutnak az agyba, ahol évtizedekig fennmaradhatnak. Az azonban kevésbé volt világos, hogy ez milyen mértékű, és milyen szerepet játszanak ott a sejtek. Ennek az az oka, hogy az összehasonlításhoz az anyától és gyermeke agyából is szükség van mintákra, és a sejteket még akkor is nehéz lehet észrevenni, ha ezek a minták rendelkezésre állnak – mondta Sami Kanaan, a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársa. „Általában 100 000 sejtből 1 ilyen.”
Kanaan és munkatársai most 37 gyermek – újszülöttektől 14 évesekig – agyából, az epilepszia kezelésére végzett műtét során eltávolított minták genetikai szekvenciáit elemezték. Ezeket az édesanyjuktól vett szájüregi törletminták genetikai szekvenciáival hasonlították össze.
Most gyermekek agyszövetében is anyai eredetű nyomokra bukkantak. A New Scientist által bemutatott felfedezés meghökkentő kérdést vet fel: vajon ezek a sejtek csak ott vannak, vagy segíthetnek is valamiben?
Kanaan és munkatársai az idegen eredetű sejtekben idegsejtekre, az őket támogató sejtekre és az agy immunsejtjeire jellemző mintázatokat is találtak. Ez felveti, hogy szerepük lehet az agy működésében, de a pontos feladatukat még nem bizonyítja.
Hogyan kerül belőled egy apró rész a babádba?
A méhlepényt leginkább a baba táplálásával kötjük össze. Ezen keresztül jut oxigénhez és tápanyagokhoz, de kis számban sejtek is átjuthatnak rajta. Ráadásul mindkét irányba: anyai sejtek kerülhetnek a magzatba, a baba sejtjei pedig az édesanyába.
A kapcsolat másik oldaláról korábban is írtunk: magzati sejteket találtak édesanyák agyában. Vagyis a sejtek átjutása mindkettőtökben hagyhat tartós nyomot.
Miért nem tünteti el őket a gyermek szervezete?
Jogos kérdés: ha az immunrendszer feladata az idegen betolakodók felismerése, miért maradhatnak meg az anya sejtjei?
A baba védekezőrendszere már a méhen belül tanulja, mire kell reagálnia, és mit fogadhat el. Emberi magzatokon végzett kutatás szerint az anyai sejtek jelenléte olyan immunsejtek kialakulását segítheti, amelyek fékezik az ellenük irányuló támadást. Egyszerűen fogalmazva: a szervezet megtanulhatja megtűrni ezeket a korán megismert sejteket.
A hosszú fennmaradás egyik lehetséges magyarázata ez az elfogadás. Az átjutók között osztódásra képes elődsejtek is lehetnek, így elvileg utódsejtjeik is fenntarthatják a jelenlétüket. A sejtcseréről szóló szakirodalom tárgyalja ezeket a lehetőségeket, de az agyban maradó anyai sejtek pontos történetét még nem ismerjük.
Idős emberek agyi adataiban is találtak idegen eredetű sejtekre utaló jeleket. Náluk viszont hiányzott az anyai összehasonlító minta, így a származást nem tudták biztosan megállapítani. Az egész életen át fennmaradó anyai jelenlét tehát izgalmas lehetőség. A kutatás még szakértői ellenőrzésre vár, és a következő nagy kérdés az, hogyan hatnak ezek a ritka sejtek az őket körülvevő agyszövetre.
Kép: Depositphotos