Külföldön először az 1960-as években figyeltek fel arra, hogy a lovaglás jótékonyan hat a szklerózis multiplexes betegek állapotára. A hetvenes években már hazánkban is történtek kísérletek a terápia meghonosítására, ám ezek a próbálkozások rendre elhaltak.
A hozzáállás akkor változott meg, amikor egyszer egy lovagolni járó gyermek kromoszóma-rendellenességgel élő nővérét is kísérletképpen felültették az állat hátára – számolt be róla Tatár András, a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány vezetője. Néhány heti lovaglás után a kislány édesanyja örömmel számolt be róla, hogy a tanárok alig akarják elhinni, milyen sokat fejlődött a gyermek rövid idő alatt: megtanult írni-olvasni, érthetőbben beszélt, jobban beilleszkedett az osztályközösségbe.
Kiknek ajánlott a lovas terápia?
A lovaglás bármilyen korosztály számára hasznos lehet mozgásukban és értelmükben akadályozottak számára egyaránt. A terpeszülés jót tesz a csípőízületeknek, és a görcsösen tartott izmok is kiengednek általa. A lovas reflexszerűen veszi fel a ló mozgását, így fejlődik az egyensúlyérzéke, összerendeződik a mozgása. A ló testmelege fokozza a perifériás vérkeringést, és jó hatással van a merev izmokra. Ezért is használnak a terápia során nyereg helyett plédet.
A sérült gyermek számára nagy élmény, hogy a ló hátán olyan önállóságot él át, amilyet egyedül korábban soha. Még aki nem is tud biztosan ülni, az is rendszerint jól tartja magát a lovon. Felülről nézve a világot egészen új távlatok nyílnak meg előttük, és ebben a pozícióban a szemkontaktust is nehezebben kerülik el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy aki megszokta, hogy a ló hátáról a másik szemébe néz, az már a földről sem fogja a cipője orrára szegezni a tekintetét.
A terápia megkezdéséhez mindig szükség van a háziorvos engedélyére, bizonyos betegségek – mint például a nyitott gerinc és a szőrallergia – ugyanis kizárják a kezelésben való részvétel lehetőségét.
Rövid- és hosszú távú hatások
Pócsik Gábor lovasterapeuta szerint azonnali eredményt nem érdemes várni, a jótékony hatások általában több hónap után jelentkeznek. Az egyetlen, ami nagyon hamar kialakul, az a fentebb említett szemkontaktus-felvétel. Az is gyakori, hogy az addig pelenkás nagy gyerek 2-4 hónap lovaglás után szobatisztává válik.
A heti 1-2 alkalmas kúra azonban egy idő után meghozza a gyümölcsét. Addig állni és járni alig tudó gyerekek indulnak el, tökéletesen kezdenek egyensúlyozni, magabiztosabbakká válnak. A hosszú távú cél pedig az, hogy megszeressék az állatokat, és olyan pluszt kapjanak általuk, amely egész életükben elkísérheti majd őket.
Kapcsolódó cikkeink:
- Tantárgy lett a lovaglás a jászalsószentgyörgyi iskolában
- Lovagolni akar a gyerek! Engedjem?
- Alapozó terápia (Delacato-módszer): mozgással az értelmi fejlődésért
- A szklerózis multiplex az immunrendszer "átprogramozásával" kezelhető
Kép: Puhach Andrei / shutterstock
