Egy szülő sem szeretné, hogy gyermeke rákbeteg legyen. A legtöbben tárt karokkal fogadnának egy olyan védőoltást, amely minimálisra csökkenti bizonyos daganatos megbetegedések kockázatát.
Sajnos az utóbbi tíz év adatai azt mutatják, hogy amit az egészségügyi szervezetek állítanak a HPV oltásról – miszerint biztonságos és hatékony – nem felel meg a valóságnak.
Ami a biztonságot illeti: az egészségügyi szervek figyelmen kívül hagyják, vagy nem fedik fel azt a számos komoly mellékhatást, amelyet a beoltott kamaszlányok tapasztalnak. A hatékonyságról: félrevezető azt állítani, hogy azzal, hogy az oltás néhány évig HPV-ellenanyagokat állít elő, évtizedekre és teljes mértékben megelőzi az ezzel összefüggő betegségeket. A tudomány szerint ez a kettő nem ugyanazt jelenti.
1. Tájékozódj, mielőtt döntést hozol! Az oltásért felelős szervezetek nem tekinthetők független információforrásnak. Egy megfelelő tájékoztató anyagnak a beteg minden kérdésére választ kellene adnia, többek között esetünkben szólnia kellene az oltás ellen szóló érvekről is. Nem csak azt kellene tartalmaznia, amit az orvos vagy a nővér gondol. Információt kellene nyújtania a kockázatokról és az előnyökről éppúgy, mint az alternatív kezelési módokról. A beleegyező nyilatkozat azt kell, hogy tartalmazza, amit a beteg tudni akar, nem azt, amit az orvos vagy a nővér szerint tudni kell a témáról.
2. Félrevezető azt sugallni, hogy a HPV-oltás biztonságot nyújt a méhnyakrák ellen. Egyszerűen még nem telt el elég idő annak megállapításához, hogy a megnövekedett immunogenicitás (például az, hogy valaki „szeropozitív”, vagyis a szervezete ellenanyagot termel valamely kórokozóval szemben) megakadályozza, hogy a jövőben méhraknyák alakuljon ki valakinél. Az NHS (a brit Nemzeti Egészségügyi Szervezet) például így fogalmaz: „A HPV-oltás hatékonyan akadályozza meg, hogy a lányok megfertőződjenek a HPV azon fajtájával, amely a legtöbb méhraknyákos esetet okozza.”, és nem beszél arról, hogy sok lány már a nemi élet megkezdése előtt megfertőződik HPV-vel, amelyet az esetek nagy részében az immunrendszerük magától legyőz. A vírus némelyik típusa, mint például a HPV-16, amely a méhraknyákkal áll összefüggésben, együtt fejlődik az emberrel, és számtalan nő hordozza bármely életkorban anélkül, hogy daganatot okozna.
3. A HPV egy nagymértékben múlékony fertőzés, amely 90 százalékban magától is elmúlik két éven belül bármiféle oltás vagy orvosi kezelés nélkül.
4. A méhnyakrákos esetek és az ezzel járó halálozások 80 százaléka a fejlődő országokban történik. Ennek oka a szűrővizsgálatok (pl. kenetvétel) és a korai kezelés hiánya, a kamaszok nagymértékű szexuális aktivitása, a gyorsan terjedő nemi betegségek, a rosszabb táplálkozás, és egyéb rizikófaktorok. A nyugati és az iparosodott társadalmakban élő nőknek senki sem mondja el, hogy a legtöbb méhnyakrákos eset a fejlődő országokban fordul elő.
5. A korai felismerés tekintetében elengedhetetlen a szűrővizsgálat. A 25 éven felüli nőknek 3-5 évente kenetvételen kellene részt venniük. A HPV-oltás ezt nem teszi szükségtelenné. Egy huszonéves nőnek háromévente, az annál idősebbeknek ötévente kell kontrollon megjelenniük. Bármilyen pozitív eredmény esetén később évenkénti vizsgálat válik szükségessé. A rákos megbetegedés kezelése csak két egymást követő pozitív eredmény esetén kezdődhet meg, a célzott kezelés pedig a legmodernebb technikának – például CO2 lézer - köszönhetően igen magas sikerrátával büszkélkedhet. A helyes táplálkozás és életmód segítségével szintén minimálisra csökkenthető daganat kialakulásának esélye.
Az eredeti cikk angol nyelven és a hivatkozott szakirodalom elérhető itt: http://anhinternational.org/2017/11/08/five-things-before-consenting-hpv-vaccine/
Fotó: Pan American Health Organization PAHO / flickr
