Peter Lovenheim a The Attachment Effect (A kötődés hatása) című könyv szerzője azokat a tudományos eredményeket gyűjtötte össze, amelyek szerint az élet első két évében dől el, később hogyan fogunk embertársainkhoz viszonyulni.
Kötődés, de milyen?
A kötődéselmélet megalkotója, John Bowlby óta tudjuk, hogy minden kisbaba kötődik. Mivel születésekor az embergyerek teljesen magatehetetlen, az élete múlik azon, hogy találjon olyan gondozót, aki állandóan mellette van, kielégíti a szükségleteit, ő pedig feltétel nélkül megbízhat benne.
Ez a gondozó általában az anya, de ez nem szükségszerű: lehet az apa vagy egy nagyszülő is. A hangsúly az állandóságon van – azon, hogy biztos pontként legyen jelen a csecsemő életében, szükségleteire érzékenyen reagáljon.
A témával foglalkozó szakértők Mary Ainsworth nyomán három (néha négy) kötődéstípust különítenek el egymástól. Ez tehát azt jelenti, hogy olyan nincs, hogy egy csecsemő ne kötődjön a gondozójához, az azonban nagyon nem mindegy, hogy ez a kötődés milyen minőségű!
Biztonságos kötődés
Biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha a gyermek az élete első időszakában megkapja a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges gondoskodást és szeretetet. Ha azt tapasztalja, hogy sírására válasz érkezik, ha mindig ott van az az egy személy, akihez ragaszkodik, egészségesen fog fejlődni, és ezt a mintázatot az egész későbbi életében magával fogja vinni.
Peter Lovenheim szerint valójában a legnagyobb ajándék, amit egy szülő a gyermekének adhat, a biztonságos kötődés. Aki ezt élet első két évében megtapasztalhatta, hatalmas előnnyel indul neki az életnek:
- Megtanul és mer bízni másokban
- Nem fél az intimitástól
- A veszteséget, gyászt képes feldolgozni
- Hosszú távú, stabil párkapcsolatot tud kialakítani.
Vizsgálatok szerint az amerikai népesség 55 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.
Szorongó-elkerülő kötődés
Aki élete első éveiben elutasítással találkozik, és nem tapasztalja meg az egyetlen gondoskodó személy által nyújtott biztonságot, a szorongó-elkerülő kötődési mintázatot fogja mutatni. Az ilyen ember nem tanul meg bízni a másikban, fél mindenfajta intimitástól, és nehezére esik tartós barátságokat vagy párkapcsolatot kialakítani.
Ebbe a kategóriába a lakosság 25 százaléka tartozik, arányuk azonban sajnálatosan nő: egy 25 ezer főt számláló felmérés szerint az Y-generációs (1980-1995 között született) fiatal felnőttek között kétszer jellemzőbb, mint az idősebbek körében. A szakértő szerint ennek egyik oka az, hogy Amerikában e korosztály szülei kezdtek tömegesen mindketten munkába állni, a gyerekeket pedig nagyon fiatal, akár pár hetes koruktól a bölcsőde vagy gyakran váltakozó bébiszitterek nevelték. Napi néhány óra találkozás az anyjukkal nem volt elegendő arra, hogy biztonságosan megtanuljak kötődni hozzá.
Szorongó-ellenálló kötődés
Ez a kötődési mintázat a kiszámíthatatlan anyák gyerekeire jellemző. Ők azok, akik soha nem tudják, mit várhatnak: szeretetet fognak kapni vagy elutasítást?
Aki így nőtt fel, a kapcsolataiban is bizonytalan lesz. Vágyik a közelségre, ugyanakkor mégsem tud bízni. Gyakori, hogy barátait vagy szerelmi partnerét ragaszkodásával szinte megfojtja, így pont ez akadályozza meg abban, hogy tartalmas kapcsolatokat tudjon kialakítani.
Hatalmas tehát a szülő felelőssége. Hogy elfogadja vagy elutasítja gyermekét az első két évében, az egész életére kihat: vizsgálatok szerint ugyanis az emberek 75 százaléka az első években megismert kötődési mintázatot viszi magával.
Kapcsolódó cikkeink:
- Kötődéselmélet - ezzel az egy dologgal teheted a legtöbbet gyermekedért
- A szülés után legalább két évre megváltozik az anyák agyi struktúrája
- A heti egynél többször anyjuk nélkül alvó babák bizonytalanabbul kötődnek
- Kötődő nevelés
Kép: Sarah Chai fotója a Pexelsről
