Üdvözöllek!
Sok év eltelt, hogy Édesanyám egy november 1.-i napon örökre eltávozott.
Azóta eltemettem Édesapámat, és drága férjemet is fiatalon.
Bár az ember edződik ehhez a helyzethez, de megszokni nem lehet igazán, a halál, a gyász állandó közelségét.
Éppen ma halottam egy 88 éves bácsiról, aki fel van háborodva, ha az elmúlásról beszélnek vele.
Milyen igaza van.
Pedig mindannyian a halál felé tartunk - ha elismerjük, ha nem.
De addig is a lehető legjobban kell megélnünk életünket.
Nehéz napok következnek gyászolónak és magányosnak egyaránt, mindegy milyen vallású. Ha úgy érzed, rád tört a fájdalom, ha nem tudod fájdalmadat kivel megosztani, reppents egy emailt, mostantól január 2-ig különleges figyelemmel várom leveledet. Ne engedd, hogy ez a korábban gyönyörű ünnep most fájdalmával nehezedjen az életedre! Ha tudok, segítek!
Koren Gizella gizella.koren@freemail.hu
Magány, és gyász karácsony táján
Gyermekkorunkban, bármilyen szegényen éltünk is, boldogan vártuk a Karácsonyt. Ez a boldogság fájdalommá válik az első kedves családtag, ismerős távozásakor. Közeledik a Karácsony. Én azért vagyok, hogy akinek tudok segítsek.
