magatartásprobléma

Kedves Doktornő!

Elkeseredésemben írok, szeretnék tanácsot kérni. Van egy 5 és féléves középső csoportos lányom , akinek a magatartása az utóbbi időben nagyon megváltozott. A lányom mindig is mozgékony, temperamentumosabb, de tisztelettudó volt. Az csoportjában kiemelkedő a társai közül. Egy ideje viszont valami megváltozott, rendszeresen harap, nem fogad szót , szemtelenkedik a csoportjában. Szeptemberben egy új, pályakezdő óvó nénit kaptunk, akivel jól kijött az elején, de most már nem igazán kedveli. Az új óvónéni panaszkodik mindig rá. A csoportunkban van egy-két problémás gyermek is, és néha van egy olyan érzésem, hogy az óvó nők se tudják már kezelni a helyzetet. A lányom életében semmi változás nem volt az utóbbi időszakban. Mindig foglalkozzunk vele. Sok szeretetet kap, nincs neki minden megengedve, nem kényeztetjük el az apjával. Ennek ellenére nem tudom miért változott így meg, és fordul ki egyre többször magából? Nagyon köszönöm a válaszát.

Üdv: Szlovák Zsanett

Tisztelt Doktornő. Egy 13 éves kamaszfiam van aki még ágybavizel minden szükséges vizsgálatot elvégeztek semmilyen szervi baja nincsen .Azt tanácsolták h forduljunk pszihológushoz , de ezt az iskolában is tanácsolták már mert beilleszkedési és m,agatartási problémája is van . Válaszát előre is köszönöm .

Tisztelt Doktornő!
Unokám Dia 5 és fél éves. 1 éves korban böldöcsébe került, vegyes csoportba ő volt a legkisebb. Ez végigkisérte a mai napig. Sokszor kapott a társaitól pofonokat, 3-4 gyerek is megtépázta stb. Igyekezett túlélésre berendezkedni. Most már ő karmol csíp, verekszik és gyakran vannak dűh kitörései. Most ott tart, hogy viszik különböző helyekre, pl 1 hetes megfigyelésen Bp. a pszihátriai Oszt is volt, de ott a foglalkozásokon is mindvégig rendesen csinálta a feladatokat, nem volt ellenvetése semmire sem, az IQ-ja 120, semmilyen problémát nem találtak. Az óvódában viszont nem tudják megfékezni, kezelni. Pl. ha nem tetszik az étel nem eszik, nem iszik, mert akkor pisilni kell és az nem akarja (mert már annyira kell, hogy pár csepp ujabban a bugyiban lesz) a szájába veszi a kést, óvónéni kéri vegye ki mert megvághatja, a válasz: azt csinálok amit akarok, az én számat vágom el, semmi közöd hozzá, az óvónénit is karmolja-harapja-kirohant a wc-be felmászott valahova, akkor meg elkezdett üvölteni, megrémültek és alig tudták megnyugtatni. Persze otthon is vannak kitörései, lázongásai, ilyenkor a szülők, néha ráengedik a hidegvizes zuhanyt, hogy lecsillapodjon, többek között..persze próbálkoztak, szép szóval, magyarázatokkal ,pofonokkal is) ...
Makacs, én megcsinálom, én megoldom, én akarom. Az " akarom" tűzön-vizen átviszi a szó szoros értelmében. Félelemérzete nincs, ill, ha az utcán kamion száguld el, remegve bújik valakihez, a hirtelen hangos hangokra ijed meg. Ha rajzol, vagy irást másol azt tükörirással csinálja. Viszont ha nincsenek ezek a kitörései, tündéri , aranyos, segitőkész, szeret sütni, játszik, rajzol stb. és ujabban imád úszni járni.
Egy fél éve jött elő nála epilepszia amit gyógyszerrel kezelnek. Persze ugy néz ki, hogy az ősszel igy nem mehet iskolába. (A mai napig remeg a cumiért, amit esténként még megkap)
Hogyan lehetne fékezni ezeket a dühkitöréseket? Lázongásokat? Merre-hova tovább?
Előre is Köszönöm válaszát, egy aggódó nagyi. Tisztelettel: Marika

Kedves Klára!
6 éves kisfiam viselkedési problémáival kapcsolatban kérném a segítségét.
2 éve külön élünk az apukájával, de jó a viszony, rendszeresen találkoznak. Mi azóta kettesben élünk, jó körülmények között. Mindene megvan. Én dolgozom, Ő óvodába jár, a nap hátralévő részét általában együtt töltjük.
A problémám, hogy rettenetesen makacs, akaratos és rendszerint nem hallgat rám, nem fogad szót. Sokszor visszabeszél, felesel. Próbálom mindig szépen kérni a dolgokat, pl. jöjjön fürödni ha eljött az ideje (esti rutin évek óta ugyanaz, ehhez mindig ragaszkodtam), de Ő nem hajlandó, bemegyek a fürdőbe és újra kérem, akkor is csak a nem a válasz, aztán jön a nyüglődés, a földön fetrengés, a durcázás és eltelik 20 perc és még mindig nem hajlandó vetkőzni, én meg csak állok és várom, hogy csinálja és próbálok nyugodt maradni. Sajnos sokszor megy ez az időhúzás más szituációknál is. Amikor már én is ideges leszek és felemelem a hangon, jön a feleselés, elkezd kiabálni, v. odacsap, odarúg, ilyenkor lefogom a kezét, lábát, mire Ő még mérgesebb lesz és a végén már teljesen tehetetlennek érzem magam. Többször előfordult, hogy elsírtam magam, mert annyira fájt ahogy beszélt, viselkedett velem. Akkor hirtelen le szokott csillapodni és rögtön bocsánatot kér, hogy így viselkedett.
Mivel panel házba vagyunk, így sajnos sokszor kell csitítgatnom, hogy ne kiabáljon, ne rohangáljon, ne dörömböljön a lábával a padlón ha mérges, ne csapkodja a falat. Talán ez sem jó, hogy nem tudja kidühöngeni magát.
Amúgy egy nagyon szeretetéhes kisfiú, reggelente puszival ébreszt, többször elmondja mennyire szeret, átölel....
Azt is nehezen viseli ha én mással beszélgetek. Ilyenkor rögtön elkezd rángatni, vagy belebeszél elkezd hangoskodni és egyszerűen nem tudom leszoktatni róla. Hiába mondom el, hogy várja meg, míg befejezem.
Sajnos nem tudom, hogy az a gond, hogy túl sok figyelmet szentelek rá v. túl keveset. Minden nap leülök vele játszani, de a házimunkát is el kell végeznem.
A 3. gondom pedig, hogy egyszerűen senkitől sem tart. Mint ha senkit sem tisztelne a családunkban. Mindenkinek visszafelesel és semmi semmilyen büntetés nem rettenti el amit beígérek neki ha olyat csinál amit nem szabadna.
Teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogy javíthatnák a viszonyunkon, hogy ne legyenek ezek a mindennapi csatározások :(

Tisztelt Szakértő!
Egyedül nevelem 11 éves kisfiam. 3 éve élünk külön édesapjától egy más városban. Kisfiam jól tanul, illedelmes. Vannak csintalan dolgai, mint minden fiúnak, a magatartás jegye is van, hogy 3-as, de egy átlagos viselkedésű fiú gyermek. Sokat jár barátokhoz, születésnapra, játszani stb, soha nem volt még panasz rá. Én is sok helyre elviszem, de nem kellett még szégyenkeznem vele. Sportol, ott sincs vele semmi gond.
A problémám az, hogy ha elviszi az édesapja, akkor ott teljesen kifordul magából. Főleg ha az apai nagyszülőknél van. Az édesapa nagyon ritkán viszi magával, havi 2-3 napot találkoznak. A nagyszülők soha nem viszik, még telefonon sem érdeklődnek utána. Ha a nagyszülőknél van, mindig ott az unokatestvére, aki szinte a nagyszülőknél nevelkedik. Mindig vele hasonlítják össze.
Most hétvégén is olyan dolgokat meséltek, hogy mit csinált a kisfiam, hogy teljesen meglepődtem. Beszélgettünk róla, elismerte, de magyarázatot adni nem tudott rá. Úgy viselkedik, mintha ő akarna a figyelem központjába lenni. Ha ez másképp nem sikerül, akkor a viselkedésével felhívja magára a figyelmet.
Édesapa azt mondta, hogy az a gond, hogy én túl szigorúan nevelem és nála engedi ki a gőzt.
Teljesen tanácstalan vagyok. Nagyon szeretnék segíteni a kisfiamnak, mert amikor beszélünk erről a dologról, látom, hogy nagyon bántja és szégyenli.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktorno! nagy dilemmaban vagyok. Angliaban elunk a kislanyom szeptemberben kezdte az iskolat, 5 eves. a helyzet az, hogy van egy masik Magyar kislany, aki egy eve koltozott ide, es nagyon rossz hatassal van a kislanyomra, befolyasolja, erzelmileg zsarolja, es a lanyomnak viselkedesi problemai adodtak, de cask ha a masik kislany is jelen van. mondanam, hogy utanozza a masikat, marpedig a masik kislany viselkedese nem megfelelo az en szememmel nezve. Ezert is fordulok onhoz, mert en pedagogus vagyok, de mint anya, talan kicsit elfogult, es hatha a problema nem is olyan nagy, cask en latom annak. a kislanyommal leultem beszelgetni es mondtam neki, hogy mas gyerekekkel is jatszodjon, necsak azzal az eggyel. sot, ezt a tanitono is emlitette es mondta, hogy majd batoritja a kislanyomat, ha latja , hogy sokat egyutt vannak, hogy jatszodjon masokkal is. erre a kislanyom a minap panaszkodik, hogy a tanito neni raszolt, hogy miert nem jatszik azzal a kislannyal? ugyanis a kislany elment panaszkodni, hogy az en lanyom nem jatszik vele. en ugy gondolom, helytelen megoldas ez a tanitotol, ugyanis ezzel azt erezteti az en gyerekemmel, hogy bunos, es kotelessege azzal a kislannyal jatszani. marpedig en azt gondolom, hogy mivel a lanyom nem a tulajdona vagy jateka a masik lanynak, igy azzal jatszik akivel szeretne. szerintem a masik kislanynak kellene elmagyaraznia, hogy keressen addig masik jatszopartnert vagy jatekot es lehet, kesobb a lanyom majd jatszik vele, ha szeretne. igazabol az a gond, hogy senki sem igazan akar a masik lannyal jatszani es ezert az en lanyomra nyomul. kerem, adjon tanacsot, mit tegyek? koszonom.

Tisztelt szakértö
Szeretnék öntöl tanácsot kérni,a kisfiam 10 éves és az idei tanévben rengeteg a probláma az iskolában.
Eleven gyerek amit az osztályfönöke nem nagyon visel el ,mindenért kap beirást ha valami balul sül el akkor mindig ö a hibás.De ha öt bámtják senki nem foglalkozik vele olletve a válasz rá ,ne keresd a bajt.Sajnos most már odáig jutotunk hogy nem akar iskolába menni és nem játszik gyerekekel,Nem tudom mi tévö legyek vigyem szakemberhez estleg másik iskolába,l? Nem vagyok biztos benne most máe hyogy a tanárja nincs e ráesve,Köszönöm válaszát,

Három éves kislányom mindig egy kicsit akaratos volt de az utóbbi időben teljesen kifordult magából. Szeptemberben elkezdte az ovi bölcsődéből ment így nem volt beilleszkedési problémánk. Viszont jót sosem hallottam róla csak azt , hogy visszahúzódó és csendes ez engem nagyon megviselt. A Mikulás ünnepségen is csak állt és nem nagyon vett részt a verselésben. Két óvónéni közül az egyik pszichológushoz akarja küldeni a másik szerint már egyre nyitottabb így teljesen összezavartak. Most az oviszünet alatt teljesen megváltozott verekszik általában engem üt akár ököllel is és csapkod. Ha valami nem sikerül azt földhöz vágja. Teljesen kétségbe vagyok esve mi lesz ha ezt csinálja az oviban is. Még eltanácsolják a gyerekemet.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Szabó Klára!
Van egy 4 éves kisfiam. Ovis nyári szünet előtt jelezték az óvónők, hogy az utolsó pár hétben megváltozott a viselkedése, ok nélkül csapkodott, homokvárat rombolt..stb. Ők azt mondták, biztos, hogy már elfáradt, szüksége van a szünetre, de ha októberben nem javul a helyzet, behívatnak minket, hogy átbeszéljük, miért viselkedik így.
Az öt hét alatt, amíg itthon volt velem, az égvilágon semmi gond nem volt vele, 3 hisztije volt (ezek is fáradtság miatt), nagyon jókat kirándultunk, sok programot szerveztem neki, ..stb.
A hétköznapokban sincs vele otthon semmilyen probléma, elég "tudatosan neveljük", odafigyelünk rá, sokat beszélgetünk vele, mesélünk, játszunk, csavargunk, az óvónők jelzése óta még türelmesebbek vagyunk vele, még inkább magyarázunk, ha valami nem helyes dolgot tesz.
A nyári szünet végével még vegyes csoportok voltak az oviban, ahol nagyobbakkal volt együtt. Ez gondot jelentett neki, ugyanis előfordult vele olyan, hogy napközben bekakilt, bepisilt, pedig ő már szobatiszta és sokszor is mondta, hogy nem akar oviba menni.
Sokat gondolkodtam a viselkedésén és én úgy látom, hogy ő olyan típusú gyermek, aki az őt ért frusztrációt, feszültséget nem tudja kezelni, nem tudja elfogadni, mert ahogy olyan inger éri, ami számára negatív (pl. át kell adni más gyereknek a játékot vagy rászólnak vagy más gyerek által sérelem éri), ideges lesz.
Otthon ezt tudjuk kezelni, mert egyből leülünk vele, átbeszéljük, próbáljuk kibeszéltetni, mit érez..stb.
Az oviban lehet, hogy erre nincs lehetőség, hiszen ott rajta kívül még 23 gyerek van.
1-2 alkalommal rákérdeztem, hogy viselkedik az oviban most így, szünet után, túl sokat nem mondanak az óvónők, csak, hogy volt ez is, az is. Ők azt mondják, hogy egészen addig nem szólnak a szülőknek, amíg csoporton belül megoldják a szituációkat. Én azért mégis szeretnék segíteni a kisfiamnak.
A kérdésem az lenne, hogy milyen módon tudnám neki megtanítani a frusztráció kezelését? Egyelőre azt találtam ki, hogy bábozással eljátszok én is hasonló szituációkat, amik megoldását is bemutatom neki, hátha így jobban ráragad.
Ez működhet így vagy bízzam az óvónőkre, hiszen, ami délelőtt 10-kor történik az oviban, én azt este 6-kor nem tudom neki megmagyarázni.

Segítő válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Pszichológus!Kétségbeesésemben írok ,tanácsot szeretnék kérni ,lányom 13 éves 7 osztályos , tanulási problémákkal küzd azt mondja nincs ami motiválja, fél éve kezelhetetlen,sajnos egy uj barátnője akit nevelőszülőkhöz helyeztek mert az intézetben kezelhetetlen volt, még rontott a helyzeten. Évek óta mániákus hazudozó,mindenáron fel akarja magára hívni a figyelmet(ruha,smink,trágárbeszéd,fenyegetőzés.....Kértük iskolapszihológus segítségét ,de vele sem volt őszinte, elvittük családterapeutához ,de neki is hazudozott,színészkedett és mivel őt kiáltotta ki bűnösnek a testvérei (10- 12éves) és szülei előtt ezért nem hajlandó többet kezelésre járni.Agresszivan reagál a számonkérésre.
Nincs szégyenérzete az elkövetett bűnök miatt(pl.:pénz veszel itthonról),nem lehet felelősségre vonni,késő estig csavarog intézetis gyerekekkel.Konzervativ család vagyunk és katolikus iskolába jár és ez a helyzet számunkra megdöbbentő. Mit tanácsol? köszönettel: Kovács Zoltán

Tisztelt Doktornő!

Van egy 4 és fél éves kisfiam.Otthon semmi gondom nincs vele,sem nálunk,sem a nagyszülőknél nincs a viselkedésével probléma.Nagyon nyitott,önálló,beszédes,értelmes,eleven kisfiú,de nem rossz.Mindig igyekeztem következetesen nevelni,tudja hogy hol van a határ,és ha valamire nemet mondok,akkor nincs hiszti,mert tudja,hogy a hisztitől nem változna a véleményem.Ettől eltekintve sok mindent megtehet,amíg az nem veszélyes rá nézve.Játszótéren,játszóházban sem volt még vele soha problémám.

Az óvodában viszont nem találja a helyét.Az óvónők szerint nem vesz részt a foglalkozásokon,zavarja a többieket,csúnyán beszél,hisztizik,verekszik, a lányok fenekét nézegeti és próbál beledugni különböző tárgyakat,sokszor ok nélkül dührohamot kap.Amikor ezeket először hallottam,azt hittem nem az én gyerekemről beszélnek ( nem vagyok elvakult anyuka),úgy gondoltam, nem tudott az óvónő megfelelő kapcsolatot kialakítani a gyerekkel,egyébként sem volt egy erős egyéniség és nem is igazán törődött a gyerekekkel.Átírattam egy másik óvodába ( az elsőben 30 fő volt a létszám, a másodikban 31; 2 óvónő és egy dadus van,többnyire felváltva).A helyzet azonban itt sem változott.Az óvónők itt többet törődnek a gyerekekkel,már amennyire lehet ilyen létszámú csoportnál,de ők sem túl határozott egyéniségek,és nincs is kapacitásuk mindig odafigyelni,hogy a szankciókat be is tartassák a gyerekekkel,ami talán elejét vehetné a további rosszalkodásnak.Ennek ellenére arra gondolok,hogy itt már nem ez a probléma.
Nem tudom mi válthatja ki nála ezt a viselkedést.Nem ezt látja tőlünk otthon.Nincsenek nagy veszekedések,nem beszélünk egymással csúnyán.Foglalkozunk vele,visszük magunkkal minden felé.
Annyit észrevettem,hogy nem érzi jól magát sok ember között,ezért nem szívesen megy pl.bábszínházba.Sok ember között,hangzavarban érezhetően kezelhetetlenebb,kevésbé fogad szót,de távolról sem annyira,mint az óvodában.
Ezen kívül sokszor agresszív szavakat használ olyankor is amikor semmi oka rá.Pl: \"Úgy szeretlek,hogy levágom a fejed\".Ha elmondom neki,hogy ha valakit szeretünk,szépeket szokás mondani,és ilyeneket nem szabad,csak mosolyog.

Nem szeretném,ha ráragadna a rossz gyerek bélyeg,hiszen így ő is ezt hiszi magáról,ami kihatással lehet a személyiségére.Gondolkodtam kisebb létszámú magán óvodán,de iskolában ugyanezekkel a gondokkal kell majd szembenéznie,és nem is szeretném, ha arra következtetne,hogy ha valami nem megy anya elvisz máshova és kész.

A fejlődéséről: Császármetszéssel született farfekvés miatt ( soha nem forgott a hasamban),nem akart forogni,és 10 hónaposan még nem mászott,ezért Dévény-tornára hordtam.11,5 hónaposan kezdett mászni,és 14 hónaposan járni.Mindig jó alvó volt,10 hetesen átaludta az éjszakát,a fogzás sem zavarta meg az álmát.Mindig mozgékony volt,pici korában mikor még nem tudott mászni ölbe kellett cipelni,mert ha leültünk vele egy helybe az már nem tetszett neki.

Kérem adjon tanácsot hol keressem a probléma okát.Tanácstalan vagyok.

Tisztelt Szakértő!

A következő problémával fordulok Önhöz:Két fiúgyermek boldog anyukája vagyok,de az utóbbi időben férjemmel teljesen tanácstalanok vagyunk nagyobbik fiunk cselekedeteivel szemben.Peti 6 éves lesz a nyáron,öccse 4.Törekszünk mindkét gyerek azonos nevelésére,de az utóbbi időben Peti folyamatos csínytevéseket visz véghez,melynek nem tudjuk okát.Pl:tönkretesz dolgokat,ha büntetjük,kinevet,összefirkálja a bútort színes ceruzával,az oviban elszakítja a terítőt,az otthoni barkácsolás után bedobja a szemetet a szekrény mögé, az új tapétát végigkarcolja valamilyen eszközzel,és mindent bevall,miután rákérdezünk,ki tette.Semmilyen eszközzel nem tudunk rá hatni,megvontunk tőle dolgokat,amit szeret,pillanatnyilag hisztizik,de pár perc után érdektelenné válik a bünti.Dicséretet is kap folyamatosan,
tehát nincs figyelmen kívül hagyva az sem,ha ügyes.Milyen eszközzel hathatnánk rá,hogy ne tegye ezeket a dolgokat annak ellenére,hogy már tud különbséget tenni jó-és rossz között.Tisztelettel fogadjuk válaszát!