kamaszkor

Érdeklődnék, hogyan segíthetnék kamasz fiamnak?3 éve elváltam, azóta mozaik családban élünk (fiam 13 éves, lányom 16 éves, párom és én), a gyermekek az első perctől elfogadták, szeretik páromat s az ő kisfiát is (aki 11,5 éves kéthetente van velünk). Mindaddig semmi probléma nem volt, míg volt férjem a válást követően 10 hónapig nem volt hajlandó találkozni a gyermekeivel, nem volt része az életünknek, majd lányom e-mail útján felvette vele a kapcsolatot, azóta két hetente találkoznak vele. Fiamnál ekkortól kezdődtek a probémák. Úgy érezzük (lányom, a párom és én is) hogy folyamatosan távolodik a családunktól: egyre inkább kivonta magát a család életéből, nem hallgatja meg a tanácsainkat, az apjáét inkább. A volt férjem nagyon negatív véleménnyel van rólunk -pedig miatta történt a válás - s ezt a fiammal meg is osztja, irányítani akarja a fiamat itthon is, mit hogy tegyen. Az iskolai érdemjegyekért pénzt ad neki s pénzzel ösztökéli kitűnő bizonyítványra, elhalmozza drága ajándékokkal, folyton vásárol neki. Együttélésünk alatt spártai nevelést gyakorló volt férjem, szigorú szabályokat állított fel a gyermekek napirendjében is, mint "vasánapi apuka" mindent megenged, bármeddig ébren lehetnek, bármit megvehetnek, bármeddig játszhat pl. a fiam számítógépes játékokkal, bárhogy beszélhet vele, haverként kezeli... Itthon szerettük volna a gyerekeket rendszerben nevelni, ezért megalkottuk a családi szabályokat (pl. 9 órakkor minden nap lefekvés, tisztelet egymás iránt, napi fél óra számítógépezés, melyben a mobiltelefonozás is benne van, napi 1 óra tévézés de csak olyan filmeket nézhetnek, amik koruknak megfelelő). Nálunk nincs zsebpénz, mivel fiam heti 4 szer sportol (edzése van) havi egyszer mehet el barátokhoz játszani, de barátai jöhetnek bármikor hozzánk. A probléma, hogy a fiam egyre jobban pénzcentrikus lett (szerinte azért kell tanulni, mert azért pénz jár, mert azért ő "megdolgozik" :(), úgy érzi túl nagy a szigor itthon a társaihoz, szerinte "mindenkihez" képest, úgy érzi nem tartozik a családunkban szerinte mi négyen (lányom, párom, párom kisfia s én) vagyunk egy család, ő meg csak úgy van egyedül, nem tartozik hozzánk, nem érzi hogy a család szeret (egyenként érzi a szeretetünket, de egyben nem. Azonban szerinte sem az apja nagyon laza elvei, sem a mi szigorunk nem jó... Mit tegyünk, lazábbnak kellene lennünk, többet kellene engednünk, hogyan neveljük őt, ha az apjától mindig az ellentétest kapja, mi bármit mondunk, őaz ellenkezőjét sulykolja belé :( Sajnos az nem lehetőség, hogy beszéljük meg a volt férjjel, mert nem kommunikál velünk, e mail a legtöb, amit váltunk, de ha abban gyereknevelésről esik szó, elutasító, nem partnem, szerinte mi csinálunk mindent rosszul, fiam anyagiasságát is nekünk rótta fel :8 Mit tegyünk?

Előre is köszönöm!

Tisztelt Szabó Klára!
3 Unokám van. A legkisebb 2016. februárban lesz 16 éves (lány). Lányom szerint normális dolog, hogy úgy jön-megy, ahogy akar, és az sem probléma, ha este (sötétedés után is) jön-megy a barátnőivel. Jó, kb. 8-ig azért hazaér. Többször van nálunk is, ezért én ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy mikor várható. Unokám szerint ez azt jelenti, hogy nem bízom meg benne. ??? Tényleg aggódós vagyok? Én úgy tudom, hogy ameddig valaki nem éri el a 18. életévét, akkor a szülő felelős érte, és, ha éppen rám van bízva, akkor én. Jelenleg úgy néz ki, ha ezért szólok, akkor megsértődik. Mit tegyek? Mikor vagyok jó nagymama? Válaszát előre is köszönöm!