|
Sütő MáriaERŐmerítő tréner, tanácsadóERŐmerítő® tréningek, programok - Iyengar jóga - Shiatsu masszázs Elérhetőségem: Honlap: http://www.eromerito.hu |
Kérdezz-felelek
Sokszor fáj a derekam, férfiként nehéz is erről beszélni.
Szoktam sportolni, néha foci, olykor futás vagy tenisz, és edzőterembe is járok.
Mégis olykor annyira "beáll" vagy "úgy maradok", néha mozdulat közben, hogy felegyenesedni sem tudok.
A fájdalomról ilyenkor már ne is beszéljünk...
Informatikus vagyok, persze asztal-számítógép-monitor előtt sokat ülök.
Látom foglalkozik jógával - mit ajánl ebben az esetben?
Vajon meg lehet vele gyógyítani?
Köszönettel várom válaszát:
Gábor.
Igen, meg lehet gyógyítani.
Természetesen szükséges az orvosi ellenőrzés, konkrét diagnózis, esetenként a röntgen is szükséges lehet.
Ezt azért kell, hogy rálássunk, mozgásra most alkalmas-e vagy először más gyógymóddal kell kezdeni, gyógytornával folytatni, majd megerősíteni a deréktáj környező izmait.
Kezdeném gépének az ergonómiai kialakításával. Szemmagasságban a monitor, ez nagyon fontos! Betolt szék, egyenes derék, függőleges lábszár...megtámasztva a derék, és az egeret feltámasztott könyökkel mozgassa.
Ne – lecsúszva üljön a székén, szinte becsúszva az asztal alá.. ;-)
Ha mozgásra alkalmas, engedik – akkor természetesen a jógát ajánlom. Kellően átmozgatja a teljes testet, megerősítve a lumbális csigolyák izmait.
A jóga alkalmas arra, hogy a teste mellett gondolkodását is rugalmassá tegye.
A gyakorlatokat ezen a fórumon nincs alkalmam leírni, ezeket személyesen kellene megtanulnia, begyakorolnia -> a honlapomon megtalálható az órarend.
Szeretettel várom óráimon!
Üdvözlettel:
olyan gondosan, körültekintően ad választ, hogy így jobban merek kérdezni.
Sokszor olyan rossz hangulatom van, nem is értem, miért... mélabú tör rám.
Szeretem a munkámat (marketing területen vagyok, 3,5 éve vagyok ezen a területen), de mostanában nem ad már annyi örömet. Csak a nyűgét, a terhét érzékelem. Unom a kollégáimat, sokat panaszkodnak... a folytonos zsörtölődésüket nehezen viselem. A főnökömnek nincs egy jó szava... kritikus a végtelenségig... sokszor bal lábbal kel fel, és semmi se jó neki. Néha már annyira elegem van (belőle is, magamból is), hogy fel sem tudok kelni, úgy kaparom reggel össze magam és kényszerítem magam, hogy bemenjek...
Tudom, örülnöm kéne, hogy van állásom.. de ez sem tart néha vissza. Néha felállnék és otthagynám az egészet. De akkor hova menjek, mivel foglalkozzam, kapok-e hasonló jó munkát?
Mit kéne tennem, hogyan találjak vissza ahhoz a jókedvű Judithoz, aki pörgött-nyüzsgött-vigyorgott, mindig volt egy jó poénja? Sajnos, már a párkapcsolatomra is rányomja a bélyegét ez az állapotom.
Kérem, segítségét, tanácsát.
Köszönettel: Judit.
Értem a problémáját. Mégis általánosságban tudok válaszolni, mert a konkréthoz Önnel személyesen kellene beszélgetnem.
A szakterülete eleve túlpörgős. Ön is az, ahogy jellemezte magát. Ez a két találkozás elegendő is ahhoz, - már csak egy kis megfelelési kényszer kell hozzá, - hogy a munka során kialakult pörgésből túlpörgés legyen. A hosszútávon fenntartott magas szintű élet könnyen vezet kiégéshez. Nagyon ésszerű életvezetés, alapos önismeret és következetes betartás kell ahhoz, hogy elkerüljük azt.
Első tanácsom: maradjon még ezen a helyen. Ilyen gondolkodással, ha talál is új helyet, csak folytatná a megfelelés-túlhajtás-kifáradás ördögi körét.
A jelenlegi munkahelye segít most abban, hogy átvészelje, míg újra megtalálja a belső erejét. Hiszen ismeri a folyamatokat, kapcsolatokat, elvárásokat, tudatosan lehet ezzel élni, kisebb fáradtságába kerül teljesíteni a feladatokat.
Tudatos pár hónapos regeneráló programot szükséges ilyenkor végigvezetni. Elsőként a fizikai mozgással kell kezdeni. Kezdjen el olyan mozgást csinálni, rendszeresen, ha lehet, hetente legalább kétszer, amit szeret csinálni. A fizikai kikapcsolódás, erőfeszítés kidolgozza a testből a felgyülemlett salakot, mérget, terhet.. Mozgás közben kénytelen a feladatra koncentrálni. Ez a mentális kikapcsolást is biztosítja.
A fizikai terhelés meghozz azt az örömhormont, ami nagyon hamar jobb kedvre deríti.
A második lépés, valaki szakember segítségét kérje - akivel végig lehet haladni életcélján, tervein, egy remek felülvizsgálatot, célok újrarendezését elindítva. Jó, ha olyan szakember, aki az önismeretben jártas és szakszerűen tud kérdezni, irányítani a folyamatot. Vagy jártas a eredményorientált személyes coachingban. Feladatokat is ad a megfelelő témákon áthaladva.
Visszavezeti addig a pontig, ahol a motivációját ismét megleli.
Harmadrészt pedig menet közben kezd majd kikristályosodni az új út, és kihullanak a nem valós célok.
Nagy vonalakban ez a tudatos menet és tanácsom.
Természetesen menet közben hasznos lenne oldani a negatív élményeket, a kifáradás tüneteit, a konfliktusok okait... egyéni speciális jellemzőket, családi hajlamokat, mintákat és emlékeket.. A negatív élményeket, (érzékenység a kritikára, erős igazság érzet stb.) így ezen az úton rá lehet találni az (esetleges) visszatérő depresszióra való hajlamra is esetleg (ha van), annak okára, ami így már orvosolhatóvá is válik.
Kiegészíteném ezt a folyamatot a túrázás, természetjárás, hasznosságával. És az étkezés sarkalatos pontjaira is ránéznénk, megkeresve azokat az ételeket, amelyek erősítik a szervezet depresszív halandóságát.
Ismeretlenül ezeket a gondolatokat tudom átadni, kiemelve, hogy mindenki egyéniség és általánosságokat nem hasznos mondani. Ezért ez egyéni terápiás folyamat mellett vagyok.
Ha elindul ezen az úton, párja is hamarosan észre fogja venni a pozitív változást!
Kapcsolatuk is rendeződni fog!
Ha segíthetek, várom jelentkezését!
Üdvözlettel:
25 éves nő vagyok. Szeretnék változtatni a pesszimista hozzáállásomon, negatív életszemléletemen, amit már egy ideje próbálok megvalósítani, sikertelenül. Ideges, stresszes, bolhából elefántot csináló természettel rendelkezem. Sokat gondolkodtam miért vagyok ilyen, komolyabb ill. említésre méltó okom erre nincsen,mégis mindig megtalálom minden dologban a negatívat. Valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza,édesanyám is ilyen volt mindig. Olvasok,keresgetek a neten olyan bejegyzéseket, amelyek ötleteket adnak ahhoz, hogyan lehet az ember derűlátó, pozitív gondolkodású, mosolygós, és elégedett. Azt hiszem tönkrefogom tenni az elfogadható életkörülményeimet, elveszítem azokat az embereket,akik még törődnek velem. Nem sok van,mert igen zárkózott is vagyok. Szeretnék tanácsot kérni, és minél több olyan kifejezetten erre a problémára összpontosító könyv-, cikkajánlást kérni Öntől, amiket, ha részletesen áttanulmányozok segítséget ill. rálátást nyerhetek a fényfelé. Kérem segítsen egy picit ebben!
Köszönettel:
Ani!
Ígéretemhez híven szeretném megválaszolni kérdését.
A legjobb pillanatban van! Mert felismerte helyzetét és rálát a lehetséges jövőre. Egyelőre még a borús verzióra. Ez már azonban fél siker! Mert tudja, honnan indul.
Teljesen komolyan gondolom, hogy örülök neki. Ugyanis az alapmagatartás az, hogy bántjuk magunkat... sok mindenért. És ez máris visszahúzó erő, amire nincsen szükségünk.
Ezzel is azt szeretném tanítani, nincs rossz helyzet: Önnek most innen kell indulnia és segíti a felismerése, és ami még fontosabb, a változtatni akarása!
Sokan vannak ugyanis, akik eddig sem jutottak. Nekik milyen nehéz és keserves lesz az elindulás.
A stratégia, amit ajánlok, röviden és átfogóan a következő:
- önmegfigyelés és megengedés – azaz, ha észreveszi hátráltató gondolatait, s azért nem bántja magát, csak megfigyeli, ezáltal, lerövidül a hatása és könnyebb változtatni rajta a tudatosítás révén: röviden, dönthet, hogy azt akarja gondolnia vagy sem!
- alap technika: NEM-ből az IGEN-be: ha felismer egy nem tetsző, negatív gondolati mintát, írja át olyanra, amilyet gondolni szeretne. Ezt fókuszálásnak is szoktam nevezni. Amire figyelünk, az növekszik!
- a bosszankodás helyett gyors technikák megtanulása, alkalmazása: pl Mátrix oldás www.eromerito.hu/matrix/matrix1 , vagy ÉFT kopogtatás, és ezzel a régi minták elengedése,
- könyvek + a gondolkodást nyitogató írások, (ehhez vannak ötleteim, de jobban kéne ismernem, hogy személyre szabottabban tudjak ajánlani (azért lesznek konkrétak is!, lent megtalálja őket))
- döntés, hogy ha felismeri a negatív gondolatait, akkor elkezdi gyakorolni a döntést felette és a cserét kezdi alkalmazni,
- nem utolsó sorban egy életvezetési tanácsadó/tréner folyamatos támogatását javaslom. Minél előbb kihangosítja a belül működő szorongó gondolatokat, annál előbb el tudja azokat engedni. E belső rágódás, nem jó tanácsadó. Sőt, a régi filmünk, belső monológunk erősödik tőle.
- kreatív kérdések alkalmazása,
- TV/rádió minimalizálása,
- hasonló, pozitív gondolkodású emberek társasága,
- pozitív filmek nézése (pl Gyönyörű zol – net-en megnézheti;)
- pozitív gondolatok, mantrák hallgatása (Balogh Béla: Tudatalatti tízparancsolata; Domján László kazettái pl 101 pozitív gondolat; Bagdi Bella mantra dalai pl Imádok élni)
- megbocsátás önmagának és a szüleinek is,
- a pillanat, a jelen ajándékait, örömeit felismerni, gyűjteni, rálátni, felfedezni – megtanulni!
- hálát mondani a rendelkezésre álló kincseinkért: barátaink, szüleink, békénk, élményeink, tárgyaink, egyszerű dolgokért – csodálatos eszköz, ha már reggel ezzel kezdjük a napot! Egész más rezgésbe hoz!
Igazából több fronton lenne jó dolgozni és így az hatásosabb is.
Ha kutat a neten, talál még magának való cikkeket!
Könyv-ajánlataim elsőre:
James Redfield: Mennyei prófécia
Erhard F. Freitag: Az erő benned van!
Byron Katie: Négy kérdés – ezt nagyon ajánlom (nagyon jó rövid videói vannak a you tube-on)
Louis L. Hay: Éld az életed (filmje is van fenn a net-en);
Louis L. Hay: Az erő benned van;
Louis L. Hay: Éld jól az életed most!
Linda Adams: N. E. T. Női eredményesség tréning
Persze számos könyv van ezen kívül, amit érdemes elolvasni és elindulni az önismeret útján.
A továbbit akkor lenne érdemes leírnom, ha már jobban ismerem. Mert ami nekem jó, nem biztos, hogy Önnek is... és élethelyzettől függően jönnek elénk a legjobb írások. Csak keresgéljen tovább a neten is.
Örömmel ajánlanám a Pozitív Gondolkodás lapot, amiben téma szerint írnak a szerzők és benne a saját sorozatomat is: az ERŐmerítő történetek-et.
Ha személyesen a segítségére lehetek akár mátrixszal, akár más egyéni életvezetési tanáccsal, coachinggal, várom jelentkezést.
Üdvözlettel:
25 éves nő vagyok. Szeretnék változtatni a pesszimista hozzáállásomon, negatív életszemléletemen, amit már egy ideje próbálok megvalósítani, sikertelenül. Ideges, stresszes, bolhából elefántot csináló természettel rendelkezem. Sokat gondolkodtam miért vagyok ilyen, komolyabb ill. említésre méltó okom erre nincsen,mégis mindig megtalálom minden dologban a negatívat. Valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza,édesanyám is ilyen volt mindig. Olvasok,keresgetek a neten olyan bejegyzéseket, amelyek ötleteket adnak ahhoz, hogyan lehet az ember derűlátó, pozitív gondolkodású, mosolygós, és elégedett. Azt hiszem tönkrefogom tenni az elfogadható életkörülményeimet, elveszítem azokat az embereket,akik még törődnek velem. Nem sok van,mert igen zárkózott is vagyok. Szeretnék tanácsot kérni, és minél több olyan kifejezetten erre a problémára összpontosító könyv-, cikkajánlást kérni Öntől, amiket, ha részletesen áttanulmányozok segítséget ill. rálátást nyerhetek a fényfelé. Kérem segítsen egy picit ebben!
Köszönettel:
Ani!
POZITÍV GONDOLKODÓK TAVASZI EXPO 2013.: www.pozitivgondolkodoknapja.com/pages/page.php?pa=df325c6f-aa70-7be2-fe8d-51278d298750
2013. április 27. 9-18
Lurdy ház
25 éves nő vagyok. Szeretnék változtatni a pesszimista hozzáállásomon, negatív életszemléletemen, amit már egy ideje próbálok megvalósítani, sikertelenül. Ideges, stresszes, bolhából elefántot csináló természettel rendelkezem. Sokat gondolkodtam miért vagyok ilyen, komolyabb ill. említésre méltó okom erre nincsen,mégis mindig megtalálom minden dologban a negatívat. Valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza,édesanyám is ilyen volt mindig. Olvasok,keresgetek a neten olyan bejegyzéseket, amelyek ötleteket adnak ahhoz, hogyan lehet az ember derűlátó, pozitív gondolkodású, mosolygós, és elégedett. Azt hiszem tönkrefogom tenni az elfogadható életkörülményeimet, elveszítem azokat az embereket,akik még törődnek velem. Nem sok van,mert igen zárkózott is vagyok. Szeretnék tanácsot kérni, és minél több olyan kifejezetten erre a problémára összpontosító könyv-, cikkajánlást kérni Öntől, amiket, ha részletesen áttanulmányozok segítséget ill. rálátást nyerhetek a fényfelé. Kérem segítsen egy picit ebben!
Köszönettel:
Ani!
Köszönöm kérdését. Nagyon jó pillanatban írt - és hurrá, mert ki tudja mondani, ami belül feszíti.
Talán szokatlan, hogy ennek örülök, de ez már egy előrelépés, amikor ki tudjuk mondani, mi a bajunk és képesek vagyunk segítséget kérni!
Hamarosan válaszolok részletesebben is.
Addig is, ha van kedve - tartson velem a Pozitív Gondolkodók Napjára és Expo-jára. Ha budapesti és el tud jönni, kérem, hívjon fel (3 36 030 77 33 450) - a vendégem lehet a napra.
Szeretettel:
Segítsen valaki!!
Köszönettel:Böbe
ui.van egy 12 éves lányom,akit egyedül nevelek,mert a betegségem miatt elhagyott minket az apuka
A gyakorlatom személyiségfejlesztés - tanácsadás, fejlesztés, előrelépés. Van olyan gyakorlatunk, amely segít megerősödni, bízni magunkban. Tudtam már támaszt és segítséget adni depresszió, pánik betegség, alacsony önértékelés, karrier "megbicsaklás", kiégés esetén, jövőtervezés, motivációs esetekben. A Mátrix technikával sokféle problémán tudtunk előrelépést elérni.
A gyógyszerek szedése és azok hatása miatt nehéz kiszámítani, ha elkezdünk egy folyamatot, hogyan reagál a szervezet? Mivel nem ismerem a gyógyszereket, valamint hatásmechanizmusukat, azok egymásra hatását, a szervezetre való - érzésem szerint többnyire, szedáló, lenyugtató, elfojtó - hatásuk miatt nehéz bármit is mondani. Ezért ezek miatt biztos vagyok benne, hogy sokan nagyon óvatosan közelítenek a témához. Én magam is.
Meggyőződésem, hogy a Mátrix nagyon sokféle területen ad fejlődési, előrelépési lehetőséget. Dolgozik bennem a kíváncsiság, hogyan lehet vajon az ön által leírt jeleken, tüneteken javítani, elfogadható, nyugodt életvezetéshez, élethez hozzásegíteni?
A Mátrix alaptétele, hogy ne legyenek elvárásaink - fogadjuk el az érkező változást. A csodavárás illúziókat táplál. A nyitottság a megoldás. Mégis magunk akarjunk változni és az érkező változást elfogadni, annak teljességében (tehát ne csak azt az egy utat fogadjuk el, amit jelen esetben el tudunk képzelni, mert ami érkezik, sokkal tágabb, több. Az univerzum sokkal színesebb válaszokat ad, megoldásokat kínál, mint amit el tudunk képzelni.)
Ha ilyen felvezetés mellett van kedve kipróbálni, milyen úton tudunk elindulni, hogyan haladunk, szeretettel várom:
Először is köszönöm lelkiismeretes, gondos, kedves válaszait minden kérdez nevében.
Válaszaival sokat segít mindenkinek.
Akkor felvázolnám tömören,de azért részletezve a problémámat, amivel már jó ideje küzdöm.
Kb.6 éve költöztem erre a településre, nem is ismertem senkit itt, a barátommal jöttem ide, viszont röviddel aztán véget is ért a kapcsoltatunk. Utána egy rövidebb kudarcra ítélt kapcsolat következett, végül megismerkedtem a jelenlegi párommal, ő most 36 és 24. Ez a bevezetése a problémának.
A párommal képzelem el a jövőmet, gyerkőceimet csak is tőle tudom elképzelni, a legjobb ember, akivel összehozhatott a sors. Igen hisztis a jellemem sajnos, de ő ezt is nagyon jól kezeli. 3 és fél éve vagyunk együtt, kb 2éve együtt is élünk gyakorlatilag. Mielőtt megismertem volna, hallomásból tudtam ki ő, népszerű a településen, mert van egy kisebb vendéglátó hely, amit ő üzemeltet régóta, és nem jó híre van az egyszerűbb nép szemében.
Olyan dolgokat hallottam, hogy oda csak \"beképzeltek\", \"nagyképűek\" stb. járnak. Való igaz, hogy nem az \"alja népe\", hanem kiegyensúlyozottabb életvitelű vendégek járnak.
Én önmagam mindig is az egyszerűbb nép közé soroltam, jó kedélyű, de szerény lány voltam mindig.
Ahogy összejöttünk, nem is jártam oda, mert valahogy nem volt szimpatikus a hely talán pont a pletykák miatt, nem tudom. Úgy éreztem nem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, teljesen másnak éreztem magam. Maximum havonta egyszer elmentem egy vacsorára, (mert azok elég sűrűn szoktak lenni),de még a páromat sem mentem el soha megnézni, pedig szinte minden nap dolgozott ott ő is, mellesleg egy saroknyira lakunk onnan.
Aztán úgy alakult, hogy lassan két éve dolgozom is rendszeresen a sörözőben, mert úgy hozta a sors,hogy elveszítettem az előző munkámat. Az én barátnőim sem jártak be hozzám, én hiába mentem el hozzájuk, valahogy szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Azóta nem is járok sehova szórakozni sem.
Magától értetődőnek tűnt, hogy be kell illeszkednem a vendégkörbe, mert muszáj, ott dolgozom, és a párom miatt is elkerülhetetlen. Az órási gond csak az, hogy még mindig ugyanazok az érzések vannak bennem, mint mielőtt összejöttünk volna. Olyan félelem érzés féle, nem igazán tudom ezt megfogalmazni. Úgy érzem ha nem dolgoznék ott, nem is mennék soha. Nem tudom mitől alakult ki ez az érzés, olyan kisebbség érzéshez hasonlít. Ha nem én dolgozom, szinte egyáltalán nem is szoktam menni. Az emberekhez próbáltam közelebb kerülni, de valahogy végül sosem alakult szorosabb kapcsolat senkivel,még mindig a párom barátainak gondolom őket, nem pedig közös barátoknak.
Nem tudom, hogy azért mert valóban igaz, amit az egyszerűbb emberek mondanak, vagy bennem van a hiba. Nekik is igazuk van egy kicsit. Persze lehet,hogy bennem is van, de valahogy megakarok tőle szabadulni, csak nem tudok. Ennyi idő elteltével sokszor falakat állítok magam köré, mert már nem is akarok egyikkel sem komolyabban barátkozni, mert előre tudom, hogy már nincs rá esély, mások vagyunk, és nem bízok meg senkiben.
Mi van velem? Lehet valahogy változtatni a gondolkodásomon, azon, hogy ne féljek az emberektől? Mert úgy érzem lenéznek vagy kibeszélnek, nem felelek meg. Ha így van, ha nem, valamit tennem kell, ez nem mehet így tovább, mert nem akarok depressziós lenni. Mi tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát!!
Ella
Köszönöm kedves sorait, gondolatait.
Értem és az alábbiakat tudom mondani. (Ha magánban ír, hosszabban tudok válaszolni. Egy cikk is kerekedett a témából.)
Szavaival elárulja, hol rejlik az alapgond: a 'hallottam valamit' és 'szerény lány vagyok' konfliktusa egy ősi mintát takar, amit átvett. Nem kell haragudni rá, csak megérteni, hogyan hat és befolyásolja a mindennapjait. Egy mintának, egy értékítéletnek akar megfelelni, amit - tudattalanul is, - magáévá tett. És ez a megfelelés irányítja és ütközteti a mindennapokban. Nem engedi a boldogságot el- és felismerni.
Mi lenne, ha megvizsgálná ezt az előítéletet és más oldalról közelítené?
Minden ítélet két oldalú - pont annyit mesél a kimondójának gondolkodásáról, korlátairól, mint a megfogadó gondolkodásáról (a vele szembeni elvárás feltételezéséről).
Lehet erkölcsösnek és korlátozónak is nevezni. Pont annyi haszna van, mint amennyi hátránya.
Mert igen tiszteljük annak a bölcsességét, akit eddig elismertünk, elfogadtunk (többnyire felmenőink, édesapánk, édesanyánk értékítéleteiről van szó, amit sokszor ők is a szüleiktől örököltek, vettek át...) és vegyük észre a másik oldal gazdagságát: annak az embernek a környezetét, barátait, akiről szó van.
A kedvese, a szerelme, akit emiatt az előítélet miatt lassan elveszít. És ennek érzi a veszélyét. Hogy a szíve és az elméje konfrontálódik, ütközik fájdalmasan.
Ha megvizsgálja, hogy mind a szülei, mind a barátai mit is szeretnének? Biztos vagyok, hogy mind két oldal az ön boldogságára szavaz.
És az az elvárás, amit ön feltételez, - hogy öntől azt várják el, hogy ne menjen abba az étterembe, ne keveredjen azokkal az emberekkel... - valószínűleg csak önben él, dolgozik.
És ez sem baj, mert felismeri a helyzet nehézségét, lehetetlenségét.
A legjobb pillanatban kér segítséget. Ezt az előítéletet lenne hasznos felülírni, átalakítani.
Mert amit gondol, amit érzékel magában, az fog hatni a mindennapjaira, jövőjére. Ami önben van, az árad ki és határozza meg a külvilág válaszát erre. Ahogy bezárkózik, úgy lesz egyre magányosabb. És az az érték, ami önben van, és az az ígéret, ami a kapcsolatukban, hogy vele tudja elképzelni az életét, jövőjét – egyre kevésbé tud kibontakozni. Pedig minden valószínűség szerint ez lenne a közös feladatuk, sorsuk, jövőjük.
Tehát most az a feladat, hogy ezt a gondolatot megvizsgálja: mit hoz ön számára eza z előítélet? Mennyire igaz ez vajon? Hány olyan emberrel találkozott a vendégek között, aki valójában értékes? Mennyire adott hitelt és lehetőséget ezeknek az embereknek, hogy az igazi valójukat, rétékeiket megismerje? És ha szereti a párját, kívánhatja-e tőle, hogy a barátairól mondjon le? Amikor beleszeretett, azt gondolta-e, hogy testestűl-lelkestűl, barátostúl elfogadja? Ugye, hogy azt?
Hogy tiszteli párja életét, munkáját, eredményeit, sikereit? Hogy felnéz rá? És büszke a munkájára, az eredményeire.
Akkor mit tesz ez az előítélet ezekkel a gondolatokkal?
Valójában ki gondolja ezt az előítéletet? Teljesen azonosulni tud vele? Sajátjának érzi?
Vagy egy ’külső rácsnak, korlátnak’, amit a külvilág hoz és feszít magára?
Mit veszít azzal, ha másként közelít: és megfordítja? Ha átírja ennek a gondolatnak a magját?
Hogy esetleg vannak értékes emberek a vendégek között. Hogy lehet becsületes ember, aki ilyen vendéglátóhelyet üzemeltet. Aki a vendégeivel jól bánik. Hogy értékes emberek is vannak a tehetősebbek között. Hogy akik kitartóan dolgoznak és eredményre jutnak, azok becsületesek is lehetnek.
És hogy a kedvese épp azt szeretné, hogy ön jól érezze magát. Hogy barátja büszke önre és bizonyára elfogadja az ön barátait. Hogy a munkát elvállalja, hogy segíti a vállalkozását.
És a legteljesebb boldogsága lenne, ha azt közösen, szeretettel, szívből együtt építenék és együtt virágoztatnák fel.
Ha a boldogságuk ezzel együtt teljesedne ki és a virágzó vállalkozásban, annak eredményeiből éljenek nyugodt körülmények között.
Azt gondolom, hogy hosszú az út a félelmen átmenni. Pedig ez a helyzet éppen azt mutatja, hogy azért kapta ezt, hogy belássa, ha az előítéletek határozzák meg a mindennapjait, akkor zsákutcába jut.
Ha pedig a saját értékei, gondolatai mentén halad, a szíve szerint – hogy szereti a barátját, hogy éppen ő az ön kiteljesedése, hogy együtt tudnak teljes életet tudnak élni, családot alkotni.
Akkor is, vannak olyan emberek, akik más elvek alapján élnek. És annak is helye van.
Csak éppen becsüli és tiszteli magát annyira, hogy felismerje, ön értékes ember és a társa, barátja is értékes ember,
Ajánlásom: a leggyorsabb út a mátrixolás lenne (Kvantum mátrix átalakítás módszerével), mert a rossz érzéseket igen gyorsan lehet elengedni vele. Az előítéletek feldolgozása illetve törlése is rendkívül gyors ezzel a módszerrel. És a menet közben érkező felismerések jó hatással vannak.
Engedje meg, hogy a skype-os gyógyítást is felajánljam.
Ha nem tudunk személyesen találkozni, akkor egy kicsit hosszabb önismereti és én-erősítési folyamat lesz, amire érzésem szerint szüksége lenne feltétlenül. Talán ez is megoldható távban.
Tisztelettel:
Találkoztam vele és próbáltam is a jógát. Ha jól emlékszem, hatha jógának nevezték.
Önnél Iyengar jóg aszerepel - ez miben másabb a hatha jógától?
Miért ez a név, és mire fókuszál?
Ki kezdheti el és mikor, milyen korban?
Középkorú vagyok és korábbi/néha/alkalmanként női torna és hatha jóga tapasztalattal nekikezdhetek-e?
Köszönettel várom válaszát: Kattka
Köszönöm kérdését, lehetőséget ad arra, hogy ezt a nem mindenki számára ismert elnevezést megmagyarázzam.
Amit tanítok, ez is Hatha jóga. Csak egy pontosabb verziója. Nevét B.K.S. Iyengar-ról kapta, aki Krisnamacharya-tól, azaz sógorától tanulta gyermekkorában. Azt fejlesztette, pontosította a saját tapasztalatai, élményei, testi fejlődése és erődödése révén - egész életén át, máig is.
Mert a mester ma is él Indiában, Pune-ban. Idén lesz 92 éves és folyamatosan gyakorol.
Az általa felépített világrendszert, - mert a világban számtalan vizsgázott Iyengar jóga tanár van már, - gyermekei és unokája viszik tovább.
Ugyanazokat a gyakorlatokat tanítjuk mi is, csak nagyon pontos kivitelezéssel. Figyelve a test adottságaira. És ha valami elsőre nem megy, akkor segítséget vesz igénybe, például hevedert, pokrócot, széket, téglát, blokkot és még mást is. Ezért is nevezik ezt a fajta jógát "segédeszközös jógá"-nak.
Arra törekszik a pontos kivitelezéssel, aprólékos korrigálással, hogy a testet - ha az egészséges volt, - az eredeti állapotába, vagy még rugalmasabb helyzetbe hozza. Fontos az egyvonalúság, a szimmetria, a sérülésmentesség, a folyamatos fejlődés, rugalmasság elérése.
Számtalan betegséget is gyógyítanak ma már vele. Ám elsősorban az egészséges embereknek ajálnjuk, hogy megőrizzék azt. A mai világban sokan felismerték, hogy a stressz ellensúlyozására az egyik legjobb módszer.
Szóval, amennyiben kedve támad, bátran ismerkedjen meg vele. Alapjai ragyogóak hozzá, csak még pontosabban, szebben fogja kivitelezni. És egyre jobban fogja érezni magát. :-)))
Ehhez tartozik, hogy a jógát bármilyen korban el lehet kezdeni! A kora sose tartsa vissza! Bármikor kezdi is el vagy folytatja, a legjobbat teszi önmagával!
Ha budapesti, örömmel látjuk az ERŐmerítő jóga helyünkön - a Nyugati téren. Az órarendet megtalálja: www.eromerito.hu/joga_orarend
Szeretettel várom:
régóta szemezek a jógával, de nehezen indulok neki.
Tartok attól, hogy nem tudom a gyakorlatokat, hogy nem vagyok képes megcsinálni őket.
Már nagyon régen mozogtam rendszeresen, berozsdásodtam.
Mit ajánl? Mi segít az elindulásban?
Várom válaszát, Kati
Köszönöm kérdését, nagyon jót kérdezett.
Csak bíztatni tudom, kezdjen bele. Ha most kezdi, egy pár órán át azt javaslom, - ahogy a hozzám érkezőknek is szoktam mondani, - csak könnyedén, lassan, nem kell teljes erőbedobással. Jobb, ha figyel és óvatosan indul neki. Így is kellően át fogja mozgatni és remekül fogja érezni magát utána. Ez pedig segíteni fogja, hogy a megfelelő intenzitással induljon neki.
2-3 óra után már felismeri a ritmust, a hasonló dolgokat és egyre jobban érzi majd magát, feloldódik. Ekkor érdemes a gyakorlatokra már jobban odafigyelni, igyekezve pontosabbá tenni őket. Megszokja a gyakorlatok és a pihenés, lazítás ritmusát, és a légzést is.
Ha valami nagyon nem megy, bátran kérdezzen - oktatója segít majd.
Már az első óra után is remek könnyebbség lesz úrrá az óra után és jobb kedvvel fog ismét elmenni. Ha mégis bátortalan, hívja el egy ismerősét, barátnőjét is. Sokan így, párban könnyebben indulnak neki.
Mivel régóta "szemez" a jógával, biztos vagyok benne, hogy ez az ön műfaja! Tehát egyedül is bátran elkezdheti. Meg fogja találni benne azt, ami hívja önt benne, amire szüksége van.
Sokkal többet fog tőle kapni, mint először gondolja!
Bármikor is kezd neki, a legjobb időben fogja tenni.
Ha budapesti és útba esik a Nyugati tér, örömmel látom csoportunkban.
Az órákat a honlapomon megtalálja.
Szeretettel várom:
Kedves Mária!
A pénzről szóló cikkje kapcsán kérdezek.
Viszonylag jól állok szerencsére anyagilag, édesapám is sokat segít, ahol tud, mégis, nagyon sokszor úgy érzem, kifolyik a kezeim közül a pénz! Mit tehetnék ez ellen, vagy azért, hogy "hóvégén" ne várjam már nagyon a fizetésnapot?
Úgy érzem, szüleim jól neveltek ilyen téren (a pénz beosztása, használata terén), bár volt több hullámvölgy is eddigi életem során, amikor anyagi és egyéb segítségre szorultam. Jelenlegi életfázisomban azonban én vagyok a családfő, egy személyben a kereső, és ez újabb terheket ró rám, amiket nem vártam, hogy ekkorák lesznek... Nagy a felelősség, és bár a munkám biztosnak mondható, manapság mi az?!
Válaszát köszönöm:
Zoli
Kedves Zoli! www.eromerito.hu
Köszönöm remek kérdését. Nagyon jó alapokkal rendelkezik. Sokan vannak így ezzel.
Két irányban érdemes elindulni. A fő cél: szemlétünk átalakítása, pénzügyi stabilitás elérése.
Először a tudatosság és előrenézés segít: célok, mikor-mire-mennyit és mennyi a bevétel? Tisztába tenni, hogyan van ez egyensúlyban? Ha ezzel tisztában van, azt a bizonyos 10 % bevezetését feltétlenül ajánlom - azaz, minden bevételből 10 %-t a pénzügyi függetlensége érdekében tegyen félre. Tekintse költségnek, mint a villanyszámlát stb. 3 hónap alatt hozzá lehet szokni. Onnantól kezdve (persze néhányszor elköltjük... a harmadik elköltés után beáll) már észreveszi, hogy működik, és a szaporódó (kamatozó, lekötött) betét stablitás érzetét hozza.
ez a szemlétetet, lelki stabilitást szolgálja. Nem költjük el. Pénzügyi függetlenségi alapnak nevezzük.
Másodszor: elemezni érdemes, milyen megszokásokat vettünk át szüleinktől, és környezetünktől, a média/reklámok által sugallt látszólagos igényeket? Ezek a pénzzel kapcsolatos olyan kifejezések, pénzügyi önkorlátozó hiedelmek, melyek láthatatlanul visszahúznak, fékeznek minket... növelik az anyagi dolgokkal szembeni félelmeinket. És nem erősítik: mindenre van lehetőségünk, erőnk és csak a saját elménk, fantáziánk korlátoz minket. Eztán érdemes ezekkel dolgozni, hogy a fékező erőket kioldjuk és megadjuk magunknak a teljes - lelki, szellemi és érzelmi, és persze pénzügyi, - szabadságot.
Ezután ezek az energiák is felszabadulnak, elindítják a haladást, a családi minta átírását, jobb szemléletet tudunk majd gyermekeinknek átadni stb.
...és egy harmadik: fejlessze önmagát ezen a téren is. Tekintse (pénzügyi) befektetésnek, és ez az egyik legfontosabb tanácsom!
Valamennyi téren több módszerrel dolgozunk/hatunk. Az itt rendelkézésre álló hely nem alkalmas valamennyi feltárására. Személyesen és a tréningeimen (pl Értékteremtő ERŐmerítő) van módja az ezekkel való szembe nézésre és kioldásukra. Örömmel állok rendelkezésre!
Kedves Mária!
Szimpatikus a programja, célja, és amit ajánl. Gratulálok!
Amiért írok: rendszeresen kifáradok, nem tudok olyan lendülettel haladni az életemben, munkámban, ahogy eddig. Néha túl sokat dolgozom. Azonban a munkám egy ideje elveszítette azt az érdekességét, amivel korábban rendelkezett.
Stresszesnek érzem magam, olykor koncentrációs problémáim is vannak...
Hogyan tudok mégis előrelépni, lendületet venni, feltöltődni?
Várom tanácsát, tisztelettel:
Magdi.
Kedves Magdi!
Köszönöm szavait, elismerését.
Ebben a helyzetben két oldalról javaslom a megközelítést.
Ha nem túl erőteljes a kifáradás, akkor egy kis mozgást (az önnek leginkább megfelelő, kedvelt) ajánlok. Ez alkalmas arra, hogy a megfáradt izmokat és elmét kikapcsolja, örömhormonnal töltse fel, ellensúlyozza a nem túl nagynak érzett stresszt, és visszatérjen a mosoly az arcára. Egy hosszabb megfeszített időszak után előfordul.
Ha viszont rendszeres és tartósabb (a koncentrációs probléma már erre utal) a legjobb, ha fizikailag is eltávolodik a munkájától egy időre. Először a kikapcsolódás, feltöltődés, aztán pedig kívülről való rátekintés, elemzés lesz nagyon hasznos. Ilyenkor van lehetőség céljaink felülvizsgálatára, igazi értékeink újra meghatározására. Újabb jövő megálmodására, karrier célok kitűzésére is. Ezt nevezem én "nagytakarításnak".
Ekkor már érdemes komolyabb programot tervezni a mentális oldalnak is - relaxáció, autogén tréning és jóga segít majd a kikapcsolásban, tudatosítani a stresszorokat, és megoldást adnak rá hosszabb távon is.
Programjaim közül az ERŐmerítő és az Iránytű foglalkozik ezzel, ha ajánlhatom.
Mozgás esetén, - amennyiben szimpatikus Önnek a jóga és pesti, - szeretettel ajánlom a Nyugati téri óráimat. Igazi felüdülés lesz, meglátja!
Legyen igazi szép napja!
www.eromerito.hu
Üdvözlettel:
Kedves Marika!Szabad tegeznem Önt?Legyen kedves válaszolni,egy nyugalmazott ovónő betegem esküszik a jógára és én is dícsérem,persze,a jóga csodálatos dolog de nem fogadja el se a férjének,se a lányának,se nekem a vitaminokat......Mi erről az Ön -a Te-véleménye?Előre is köszönöm!
Tisztelt Címzett!
Sajnos nem tudom néven szólítani..., de egyúttal megválaszolni sem kérdését.
Örülök, hogy egy nyugalmazott óvónő betege jóban van a jógával.
Talán gyakorolja is... Örülök, hogy dicséri a jógát! Önnek saját tapasztalata is van róla?
Fogalmazása alapján talán Ön orvos (bár ez nem egyértelmű, mert az is lehet, hogy egészség területén dolgozik... vagy éppen eü. termékek forgalmazásával foglalkozik).
Nem értem a jóga és a vitaminok közötti logikai kapcsolatot - miért ennek alapján teszi fel kérdését?
Szóval csupa talán..., azaz feltételezésekből kéne kiindulnom. Erre pedig nem vállalkozom.
Ha Ön orvos, akkor bizonyára megvan az oka, miért ajánlja a vitaminokat. És ez akkor bizonyára igen jól megalapozott ajánlás.
Jó lenne azonban tudni, milyeneket, mire... és mi a másik fél válasza erre, miért nem fogadja el?
Ezért azt kérem, ha valóban kíváncsi a véleményemre, segítsen, pontosítsa kérdését!
Mégis talán az lenne a legjobb, ha arra törekedne, megtudakolná, miért is nem akarja elfogadni? (És akkor az "elfogadás" lehetne egyfajta óvatos, megértő válasz.)
Az álláspontom, másokat a legritkább esetben tudunk megváltoztatni.
Ezért akkor tudok igazán segíteni, ha pontos a kérdés, jól körülhatárolható, és saját probléma van mögötte.
Tisztelettel:
Kedves Mária!
Nagyon sok embernél igen nagy változások vannak az életükben, ez köszönhető a rohanó világnak és a "válság"nak. Érzem, hogy az én életemben is változtatni kell mégpedig alapvető gondolatokon,dolgokon, amik visszahúznak. Baráti körben már többször beszéltünk erről, de még semmi okos dolgot nem sikerült kisütni. Esetlegesen a joga -vagyis a mozgás és a szellemisége- segithet -e abban, hogy az ember jobban megértse a világ dolgait és azt a saját hasznára forditsa? HOgyan? Vagy van más technika is?
Várom válaszát
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm felvetését, nagyon jó irányban kutakodik. Igyekszem kérdéseire sorban válaszolni.
Igen, felgyorsult a világ körülöttünk, igen, a paraméterek egyértelműen azt támasztják alá, válságról beszélhetünk. Ugyanakkor hány válságot élünk át életünk során? Mind az, amit annak érzünk... és ehhez nem kell a világnak is összeomlania. Amilyenek az érzéseink, olyan lesz a világképünk is. Ha rosszabbul érezzük magunkat, semmi nem felel meg... és fordítva, ha kicsattanunk a jó kedvtől és az egészségtől, semmi nem törheti le a kedvünket. Sőt azt sem értjük, mások olyankor miről is beszélnek?
Ebből is láthatjuk, az a meghatározó - bennünk mi van! És ha borúsabb a kedvünk, akkor érdemes elgondolkozni azon, mivel tettük azzá? Mire gondoltunk, milyen összehasonlítást tettünk magunkban - másokkal, a tárgyaikkal, élményeikkel, vagyonukkal szemben?
És hol van a mi értékrendünk? Annak megfelel-e az elvárásunk, a tevékenységünk, a munkánk, és mindaz, amit értéknek tekintünk? Ha igen, akkor fölösleges másokéval összehasonlítani... és elégedettek lehetünk. Ha nem felel meg az értékrendünknek, akkor pedig abba az irányba kell tennünk, hogy megfeleljen annak. És elérjük az elégedettségünket.
Amiről beszélek, az a külső vagy belső kontrollosság. Azaz, kinek és minek is akarunk megfelelni? Egy külső világnak, mások által meghatározott értéknek és elvárásnak vagy a saját, belső értékeimnek, céljaimnak, vágyaimnak? Mi az irányadó? Ha a külvilág – akkor átadom a vezetést. Ha én – akkor nincs miért másokat felelősségre vonni.
Ha kívülre figyelünk, talán sohasem érhetjük el az elégedettségi szintünket. (Számunkra ismeretlen okokból folyton változni fog…)
Ha belülre figyelünk, a saját belső érzéseinkre, tanácsadónk hangjára, akkor egyre jobban és tisztábban fogjuk látni-, hallani-, érezni, mikor érezzük jól magunkat, mi az irányadó érték és irányítás a számunkra.
Ehhez azonban egy dolog hozzátartozik - a saját magunk és döntéseinkkel együtt járó felelősség! Nem sok ez - csak saját magunkért kell felelősséget vállalnunk. Azonban sokan ezt is nehéznek, elérhetetlennek tartják. Ezért inkább átadják a vezetést másoknak…
Gyakorlati tanácsaim:
1. Ebben az esetben érdemes elgondolkoznia azon, melyek a visszahúzó erők, gondolatok, dolgok és szituációk, netán emberek? És hogyan tudja ezeket – legjobb a felmerülésükkor, azonnal – előrevivő erőkre, gondolatokra és dolgokra cserélni? Ezek a napi apró vagy nagy döntéseink, amelyeket meghozunk és érdemes felvállalni. És a gondolat cserék gyors hangulatjavulást eredményeznek. Ám fontos az őszinteség magunkkal szemben. Egyetlen irányadó dolgot ajánlok: a saját érzéseire hallgasson!
2. Ha számba veszi eddig elért eredményeit, sikereit, „kincseit” (lelki és anyagit is, sőt, hasznos, ha forintosítja is az utóbbiakat), akkor hamarosan rájön, rengeteg értéke van. Tegye hozzá, egészítse ki azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel elérte, amit szeret magéban, ami segíti a nehéz helyzetekben! Máris van egy olyan tőkéje, ami senki másnak! Ha elveszti kedvét, motiváló erejét, lendületét - elég csak elővennie.
3. Szabad idejében hagyja, hogy feljöjjenek azok a gondolatok, amiket szeret csinálni… és írja le azonnal ezeket. Nem kell rangsor, nem kell prioritás – csak amilyen sorrendben eszébe jut, írja le őket!
A vágyak célok papírra vetett formában. A leírt gondolatok, célok egyre inkább a megvalósulást fogják támogatni. Mint egy iránytű fogják mutatni, melyik a jó irány az Ön számára. S ahogy ezeket pontosítja, és naponta is tesz értük, hamarosan el is éri őket.
Ebből fogja tudni kialakítani, melyik az a tevékenység/sor, amelyet örömmel csinál, nem kell erőfeszítést tennie, nem fárad bele, hanem önfeledten, játékosan tudja csinálni. És ez az, amit igazából tennie kell. Így talál majd rá igazi feladatára, küldetésére.
A további konkrét és egyéni fejlődését biztosító tanácsaimat személyesen tudom kifejteni.
És igen, a jóga ebben nagyon sokban tud segíteni. Először a gyakorlatokon keresztül: melyiket hogyan érdemes és jól csinálni? Hogyan hoz egyensúlyba, igazítja ki testünk tartási hibáit? Hogyan segíti valamennyi szervünk egyre jobb működését? Ahogyan nyugtat, kikapcsol, segíti a koncentrációt, ellensúlyozza a ránk nehezedő stressz hatásait, a vérnyomást kiegyensúlyozza, a légzésen keresztül megfelelő mennyiségű levegőt biztosít, gyógyítva a szerveinket és sorolhatnám a gyógyító hatásait sokáig!
Saját maga jó érzésein és fejlődésén keresztül érti meg, hogy életünk maga a változás, és a fejlődés, ebben soha nincs megállás! A mozgás pedig maga az élet.
Aztán pedig az ezen keresztül megértett életén keresztül - hogyan élte eddig és hogyan szeretné ezután, az is, ahogyan a gyakorlatokat megismerte és megtanulta, gyakorolja! - olyan iránymutatásra talál, amely minden esetben eligazítja majd!
Más technikák is idevezetnek. Önmagunk megismeréséhez.
Nem véletlen a Delphoi jósda felirata: "Ismerd meg önmagad"!
Lehet az önismereti tréning, pszicho-dráma, táncfajták, vagy a kreatív írás, festés is... számtalan úton elindulhat. Ezek közül a jóga talán a legidősebb, hiszen több ezer évesre teszik. És benne együtt van a test és lélek folyamatos fejlődése.
Ám bármelyik utat is választja, önmagához vezet - így a legjobb helyre talál majd.
Ha kíváncsi és szeretné kipróbálni, látogasson el jógaóráimra. Szeretettel várom!