|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kislányom nemrég múlt 4 hónapos. Nyugodt, kiegyensúlyozott, érdeklődő, szerintem boldog baba, azonban nem az a tipikus magát szeretgetni engedő típus. Körülbelül 2 hónapos koráig nagyon sokat fájt a hasa, szinte mindig kézben volt emiatt. Ezt követően észrevettem, hogy már nem mindig szeret kézben lenni, egyértelműen kifejezte, hogyha a babakocsiban vagy a kiságyban szeretne egyedül elaludni. Nehezen viseltem, hogy a bújós kislányom hirtelen nem csak nálam talált megnyugvást, de elfogadtam, próbáltam arra koncentrálni, hogy ez majd a későbbiekben segíthet az önállósodásban. Ezt követően jött a kézben szeretek lenni korszak ismét, de csak kifelé fordítva volt jó. Ebben a pózban nagyon sokáig elvolt, sőt a mai napig is nagyon szeret így. Csak elalváshoz bújik befelé fordítva hozzám.
Ma ismét csecsemőtanácsadáson voltunk. Kislányom az elmúlt 2 alkalommal nagyon sírt, emiatt nem is kapta meg az oltást, ma más miatt mentünk, de szintén sokkos állapotba került, nem tudtam megnyugtatni, de ahogy kifelé forítottam elhallgatott. Ez a viselkedés az orvosnak is feltűnt és a frászt hozta rám azzal, hogy nem akar megijeszteni, de a babával valami nincs rendben, de nem tudja, hogy mi... Szerintem csak felismeri a helyet és előtörnek a negatív emlékek belőle, mert máshol nagyon ügyes akkor is ha kritikus helyzetről van szó. A családtagokkal, idegenekkel is barátságos, mindenkire mosolyog, mindenre reagál.
Nem tudom, hogy ezek összefüggésben vannak e egymással, de leírtam, hátha...
Nagyon megköszönném, ha segítenél, hogy most merre induljak el...
Wappy
Ha jól értem, kérdésed egyik fele arról a nem túl kellemes érzésről szól, hogy kislányoddal te jobban, többet szeretnél összebújni, testkontaktusba kerülni, de neki nincs meg ez az igénye ennyire intenzíven?
A másik észrevétel pedig az orvosnál történő erős sírás. Nem pontosan értem, az orvos mire alapozta a véleményét, hogy valami nincs rendben. A sírás miatt vagy a kifele fordított pozícióban történő megnyugodás miatt.
Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy emlékezzen a rossz élményekre és erre ad reakciót, ez számtalan esetben előfordul. Idővel ez oldódhat, főleg, ha van arra mód, hogy pl. az ő korának, érettségének megfelelően orvososat játszatok.
A babáknak is meg van a maguk (veleszületett) személyisége és nem mindenki egyforma mértékben igényli a testkontaktust ill. nem mindenki egyforma mértékben fejezi ki azt. Az nagyon jó, hogy az első 2 hónap szoros testközelben telhetett, ez hasfájás nélkül is fontos eleme az összehangolódásnak és optimális, hogy nálatok is működött. 3-4 hós kor körül kezdődik egy olyan szakasz, amiben kitárul a világ és szinte habzsolják az új ingereket, kezdik felfedezni a világot. Ez is egy fontos mérföldköve a fejlődésnek. Aztán fél éves kor körül beléphet a szeparációs szorongás időszaka, mikor anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad. Ilyenkor újra intenzívebbé válhat a testközelség, éjjel és nappal is, s ez így természetes.
Alapvetően azt gondolom, hogy lehet és jó a babák jelzései mentén élni a mindennapokat s ha például ő nem hordozással testkontaktban lévő baba, akkor pl.babamasszázzsal, éjjel a családi ágy mellé helyezett kisággyal is lehet próbálkozni. Ha pedig szopizik is, akkor az már eleve bensőséges együttléteket teremt (természetesen ez nem azt jelenti, hogy a cumisüvegből táplált gyermekkel ne lehetne az etetések idejére is a meghitt, bújós, bölcsőtartásos pozíciót létrehozni).
Az is fontos, hogy milyen az összkép adott babáról. Mivel te azt írod, alapjában nyugodt és kiegyensúlyozott, jól fejlődő baba, azt gondolom, nincs aggodalomra ok!
A kifele fordított póz nekem azt jelenti, hogy sokat szeretne kapni a világból. Ezt megkaphatja akkor is, ha csípődre teszed (akár hordozóeszköz segítségével)! Ha pedig kedvet kapsz a hordozáshoz, a háti hordozás egy jó eszköz segítségével igen jó élményeket tud adni mindkettőtöknek!
Leveled kapcsán valamiért azt éreztem, meg kell kérdezzem, milyen volt számodra a szülésélmény, hogyan alakult az első időszakotok, közvetlenül a szülés után, gyermekágyas időszakban?
Üdvözlettel:
többször felébred és nem tudom visszafektetni az ágyába, és ha leteszem folyamatosan sír! Közöttünk el tud aludni
de ha leteszem fél óra múlva felkel. Eddig a saját szobájában aludt és többször felkelt enni de eddig problémamentesen.
Előre is köszönöm segítségét!
Kérdése hozzám érkezett, ha nem bánja, válaszolok rá!
Egy éves korban nem ritka ez a megnyilvánulás. Számtalan oka lehet kisfiának erre, a leggyakoribbak: a mozgásfejlődés rohamos fejlődése, (közelgő) totyogás időszaka, fogzás, nappali sok inger, az életkornak megfelelően éretlen idegrendszer, szeparációs szorongás (mikor anya eltűnik a látótérből, keserves sírás, nyugtalanság jelenik meg nála), de akár egy új étel bevezetése is okozhat fokozottabb nyugtalanságot.
Ám ezen tényezők nélkül is, egy ennyi idős gyermeknek nagy mértékben van szüksége a testközelségre, éjjel-nappal. De ebben a korban már el is tudnak távolodni, kúsznak, másznak, felfedezik a világot, és éjjel jelenhet meg intenzívebben ez a szükséglet. Éjjel amúgy is magasabb a kötődési szükséglet.
A fél órás alvás pont egy alvásciklusnyi időszak, mikor a mély alvásszakaszból átlép a felszínes szakaszba, könnyen felébrednek erre és igen megnyugtató, ha ébredéskor mellette van a szeretett személy. Tehát, ha Önöknek nem teher és megoldható, legyenek minél közelebb a kisfiukhoz éjjel, akár teljes együttalvással, akár úgy, hogy első ébredéskor veszik maguk közé, akár az ő ágyának az Önöké mellé tolással. Ahogy Önöknek és a kisfiú szükségleteinek legnagyobb mértékben megfelel.
Az idegrendszer érésével ezek az intenzív szakaszok egyre lanyhulnak, egyre hosszabbá válnak az átaludt órák, s míg ez beáll stabilra, addig hullámzó intenzitást mutatnak.
Üdvözlettel:
Melyik babás könyvet ajánlanád egy kezdő anyukának? Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyik lenne hasznos, praktikus, olyan sok van. Amiről sokat hallottam, az a Suttogó, de mivel nem magyaroknak íródott így olvastam róla jót és rosszat is. Amit még dicsérnek az a Ranschburg szülők gyereke. És még sok más.
Te melyik könyvet ajánlanád, amiben hasznos tanácsok vannak a baba érkezése utáni dolgokról, ami minden kismamát foglalkoztat.
Köszönettel: M.
Minden olyan könyvet szívből ajánlok, ami a babák természetes szükségleteit hangsúlyozza, támogatja és nem egyetlen helyes módszert kínál!
Ezen a linken megtalálod azokat a könyveket, melyeket egyesületünk melegen ajánl:
valaszkeszszulok.hu/hasznos/konyvajanlo
Kellemes olvasást és tájékozódást! :-)
Üdvözlettel:
Kislányom augusztusban múlt el egy éves. Egy hetes korában derült ki, hogy enyhe szájpadhasadékkal született. Fél éves koráig elég gyakran visszajött az orrán a tej, többek között éjszaka is, ami miatt magunk közé fektettük. A mai napig közöttünk alszik, de mivel a tünetek időközben majdnem teljesen megszűntek, szeretnénk őt "kirakni" az ágyunkból. Ebben szeretnék segítséget kérni. Van külön szobája kisággyal, de a mi hálószobánkban is van egy kiságy. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e először a mi szobánkban lévő kiságyba kiszoktatni, és utána majd egyszer valamikor a saját szobájába, vagy inkább rögtön a szobájába rakjuk át, hogy ne kelljen kétszer "szenvedni" az átszoktatással. Illetve ha a válasza az lenne, hogy rögtön a szobájába rakjuk át, akkor kapásból magára kellene hagyni éjszakára, vagy töltsek vele pár estét, amíg hozzá nem szokik, hogy külön alszik. Sajnos mivel állandó felügyelet alatt volt, soha nem volt egyedül hagyva, nagyon kiborul ha nincs valaki a közelében. Tudom, nagyon nehéz lesz, és sajnos könnyen elgyengülök, ha sír, ezért nagyon félek is ettől a dologtól. Tudna nekem tanácsot adni, hogy lehetne ezt a legegyszerűbben és kíméletesen :) megoldani? Válaszát nagyon köszönöm! Üdv, vegeta
Igazán csodás, hogy kislányukról ilyen szeretettel, figyelemmel gondoskodnak! :-) Igazából a babák számára a természetes szükséglet a testközelség, 24 órában. Egészségi állapottól függetlenül. Éjszaka magasabb a kötődési szükséglet, akkor fokozottabban igényelhetik a testkontaktust, ahogy kislányuk is és ez nem azért van, mert hozzászoktatták volna ehhez! A kisbabák, kisgyerekek így működnek: segítségre van szükségük az el-és visszaalváshoz és az idegrendszer megfelelő érettségéig több-kevesebb alkalommal ébredeznek éjjelente. Egy éves kor után is természetes megnyilvánulás.
Ha alaposan megfontolták, és valóban szeretnének most már külön aludni, azzal sincsen semmi baj, de érdemes átgondolni, mi a pontos indoka ennek a döntésnek (ha belső elhatározásból fakad, könnyebb kiállni a döntés mellett, mint ha külső nyomásra születik ilyen elhatározás) és azt is jó felmérni, Önök mekkora energiát bírnak belefektetni az éjszakai gondoskodásba, hiszen minél távolabb van a kisgyerek, annál több energiába kerül átmenni hozzá, visszaaltatni. A távolság miatt előfordulhat, hogy a szülő már később ébred fel a csemetéhez, mikor ő már jobban felébredt, több időbe telhet visszaaltatni.
Sok múlik a gyermek személyiségén, veleszületett temperamentumán. Van, aki jól viseli az egyből külön szobát, van, akinek a fokozatos átmenet könnyíti meg a dolgát. Bármilyen döntést is hoznak meg, figyeljék kislányuk reakcióit, és az ő jelzései legyenek az irányadók a további lépésekhez! Meg persze a saját igényeik is, hisz az a legfontosabb, hogy olyan alvási elrendezést válasszanak, ami mindannyiuk számára a legjobban járható és a lehető legtöbb pihenést adja a család minden tagjának, miközben a kislányuknak sem kell lemondania a természetes szükségleteiről. Fontos, hogy egyetlen döntés sem fekete-fehér és évekre szóló elhatározás! Kezelhetik ezt nyugodtan rugalmasan! Megpróbálhatják a külön alvást, és ha esetleg mégsem működne, nyugodtan lehet újra és újra változtatni, adott élethelyzetnek, fejlődési szinteknek, jelen lévő igényeknek megfelelően!
Üdvözlettel:
A következőben kérem tanácsát: 2 hete munkából hazamenet egy üzenetet kaptam az élettársamtól, hogy szomszédolnak 21 hónapos kisfiúnkkal együtt. A szomszédban csak a kicsi volt, apuka elintéznivalóira hivatkozva otthagyta a gyereket. A lakásba belépve, egy kipakolt lakás fogadott bennünket és egy levél miszerint a mi 9 éve tartó kapcsolatunkat megelőzően kezdődő és azóta is 13 éve tartó viszonyából hamarosan gyermeke születik és ideje lehorgonyoznia abban a kapcsolatban, ezért több száz km-re költözött.
Mivel az apuka nem dolgozott, amikor a kicsi 8 hónapos volt, én mentem vissza dolgozni. 16 hónapos koráig az apukájával volt otthon, amikor apukája utazni vágyott, akkor szabadságot vettem ki, ilyenkor 2-3 heteket töltöttünk kettesben a kicsivel. 16 hónapos kora óta bölcsödés. A bölcsödében többször panaszkodtak a gondozók arra, hogy megharapja pajtásait. Engem is gyakran megharapott, viszont amióta nincs mellettünk az apukája, csendben eljátszik. Ez nem tudom szomorúság vagy nyugodtság nála.
A gyermek végignézte a pakolást, bár még csak egy néhány szót beszél, de megérteti magát. Ha telefonál az apukája, klöki a telefont a kezemből, nem hajlandó bilire ülni, egyedül enni. A hétvégére belázasodott, az orvos semmi betegségre, fogzásra való tünetet nem talált nála, azt mondta ezek lelki okokra vezethetők vissza. Sokkal jobban igényli az babusgatást, mint korábban, nagyon rosszul alszik, kiabál álmában, engem hív. Van egy plüss figurája, ezt adta az apukája utoljára a kezébe, ezt azóta apának hívja. Abban sikerült megegyeznünk az apukájával, hogy az új családjához nem viszi el, viszont félő, hogy a gyerek egyátalán nem akar vele kontaktot teremteni. Még néhány holmija miatt járt nálunk az apukája, a gyerek tudomást sem vett róla.
A hétvégén nagymamához készülnek apja és fia. Tartok tőle, hogy a gyermek nem akar majd menni. Mi lehet a helyes ebben az esetben? Nem akarom erőltetni...
Szeretném tanácsát kérni, mire figyeljek oda, hogyan segíthetem át ezen nehéz időszakon a kisfiamat?
21 hónapos korban teljesen rendezett körülmények közt élő gyermeknél is előfordulnak hasonló megnyilvánulások, akár harapásról, többször ébredezésről, több testkontaktus igényről legyen szó.
De természetesen, Önöknél indok lehet az is, ahogy a gyermek életéből eltűnt az édesapja és nyilván hatással lehetnek rá az Ön reakciói, érzelmei, feszültsége is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Ön a hibás, hanem azt, hogy ez egy olyan törés lehet az életükben, ami nyomot hagy, érzelmi reakciókat okoz és ez így természetes!
Sajnos, konkrét javaslatot nem tehetek, mi a helyes eljárás a nagymamához utazás ügyében,de annyit talán tanácsolhatok, hogy kérdezze meg kisfiát, szeretne-e menni? A döntést sok minden befolyásolhatja, amikbe én innen nem látok bele, de talán érdemes lehet segítséget kérni a bölcsi pszichológusától, gondozótól, aki ismeri a kisfiát, esetleg be lett avatva az egész ügybe!
Vagy kifejezett gyermekpszichológus véleményét is kikérheti, akár itt, a Családinet oldalán, ő kompetensebb lehet ebben a kérdésben, mint én!
Minden jót kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!
Ha jól értem, akkor kislánya tulajdonképpen újszülött kora hasonló megnyilvánulásokat mutat. Levele végén utalást tett arra, hogy talán nehéz számára az átállás erre a világra. Ezért teszem fel a kérdést, kislánya születése és a szülés körüli időszak hogyan zajlott, történtek-e nehézségek, melyek feldolgozásra várnak?
Igen, sajnos, az van benne a köztudatban, hogy egy újszülött, csecsemő csak eszik-alszik, de ez sokszor kiderül, hogy nem így van. Vannak babák, akik születésüktől fogva élénkek, mocorgósabbak, sokat vannak ébren, nem a "nagykönyv" szerint működnek. Az nagyon jó, hogy kislánya szopizhat, a nehézségek közepette is talán ez egy olyan kapcsolódás lehet Önök közt, amiben egymásra találnak, s közben kislánya hozzájuthat nem csak a táplálékhoz, hanem az anyatejben található nyugtató és egyéb jótékony hatású összetevőkhöz is.
A babakocsit sem minden gyerek tolerálja jól, hiába ez az "elvárt" egy babától társadalmi szinten is. A hordozáson gondolkodott esetleg? Ez a módozat nagyon sok esetben nyújt hatékony segítséget a nyűgös, nyugtalan időszakokban, hisz a testközelség alapvető igénye a babáknak és megnyugtató lehet számukra az anyai testközelség, s a megfelelő hordozóeszköz szorossága, s így az altatási idő is lerövidülhet, s ha már a baba érzi, hogy elég volt az ingerekből, egyszerűen visszavonulhatnak ebben a pozícióban.
A három-négy hónapos kor eleve egy fordulópont a babák életében, s ez is okozhat átmeneti nyugtalanságot számukra. Elkezdenek egyre jobban kifelé fordulni, egyre nagyobb mértékben veszik be a külvilágból érkező ingereket. A szoptatási idő is lerövidülhet, melyet majd éjszaka igyekezhetnek pótolni, ill.hangsúlyosabbá válhat a komfortszoptatás iránti igény. Ha jól van mellre tapadva a baba, a hosszabb mellen töltött időnek sem szabadna fájdalmat okoznia fizikailag.
Érzem elkeseredettségét, s aggodalmát, talán önmagában keresi a hibát, de higgye el, kislánya számára Ön a legjobb! Ön pontosan érzi, hogy kislánya jelzéseket ad Önnek, s Ön mindent meg is tesz azért, hogy a megfelelő választ adja neki! Talán érdemes lehet megvizsgálni, volt-e Önben elvárás, milyen egy ideális kisbaba, van-e környezetéből érkező elvárás, hogyan kellene Önöknek együtt lenni, működni, milyen egy "jó" baba, s egy "jó" anya? Néha az elvárások azok, amik akadályozhatják a természetes áramú kapcsolódást s kételyeket ébresztenek bennünk, amikkel aztán nagyon nehéz időnként megküzdeni.
Az mindenképpen megnyugtató, hogy orvosi szemmel nincsen semmi elváltozás, probléma.
Üdvözlettel:
Az én problémám a kovetkezö: 20 hónapos kisfiam nagyon sokat iszik éjszaka (1-1,3l vizet ) éjszaka 4-5-6 szor kell és kér inni ,azonban a szemt ki se nyitja.
Ezért is nagyon rossz alvó kis kora óta van ez,
illetve 3,5 hónapig hasfájos volt. Igy velünk alszik egy ágyban.
Nagyon ki vagyok már fáradt vagyok 20 hónapja nem alszom egyhúzamban 3 órát.
Tudom hogy az én hibám nyilván de szeretnem a tanácsát segitségét,
hogy tudnám leszoktattni az ivászatról ?
Tisztelettel Csonka Irma
Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!
Az önmagában nem kóros, hogy kisfia 20 hónaposan is többször ébred éjszaka, ez a babák, gyermekek fejlődésének normális része, s idegrendszeri érettség függvénye az éjszaka átalvása, tehát Ön nem rontott el semmit, nem szoktatta rá semmi kórosra! Ha a család közös döntése az együttalvás, kiváló opció lehet, hiszen így lehet a lehető leghamarabb, legkisebb energia ráfordítással reagálni a gyermek természetes szükségleteire. De ez nem jelenti azt, hogy hosszútávon ne lenne fárasztó, így tökéletesen megértem, ha kimerültnek érzi magát. Esetleg, ha tudna extra pihenőket beiktatni magának, akár hétvégén, akár napközben kisfiával együtt, a fáradtságán segítene kicsit.
Mikor egy gyermek megébred, jó ideig segítséget kér a visszaalváshoz és ez így van rendjén. Van aki, szopizással alszik vissza, van, aki ringatással, összebújással, stb. Kisfiánál is esetleg megpróbálhat más segítő módozatot is, ha módjában áll, hogy lássa, hogyan reagál rá és ennek fényében léphet tovább, hogy mindannyian a lehető legtöbb pihenéshez jussanak és közben kisfiának se kelljen lemondania a természetes szükségleteiről.
Egy éjszaka alatt megivott több,mint egy liter víz valóban soknak tűnik, bár ez nem az én kompetenciám megítélni. Ám úgy érzem, érdemes lehet megemlíteni ezt a gyermekorvosnak, aki megnyugtathatja és szükség esetén további lépéseket javasol.
Üdvözlettel:
Egy 2,5 éves nagyon értelmes és ügyes kislány anyukája vagyok. :)
A problémám, amiben a segítségét kérném a következő: a lányom kétéves kora óta sajnos bölcsődébe jár. Szereti és a beszoktatásnál sem volt semmi gond. Viszont akárhányszor megyek érte sosem örül nekem. Alig tudunk hazaindulni. Ez nagyon bánt, mert mi is nagyon sokat foglalkozunk vele. Itthon sokat bújik hozzánk, mindig a közelünkben van!
Ezek mellett nagyon sokat mérgelődik. Vagy azért, mert nem sikerül neki vmi, vagy nem úgy történik vmi, ahogy ő elképzelte. Sokszor elsírja magát miatta, de sokszor bánt, csapkod, rúgdos! Próbáltam már mindent, szép szavakkal, öleléssel, megértéssel, de volt már bünti sarokban is a rúgdosás miatt, semmi nem használ!
Úgy érzem, hogy nem hogy idővel jobb lenne, hanem rosszabb! Most már a bölcsiben is sokszor mérges, nem tudják ott sem kezelni,nem értik az okát ők sem!
Haragszik rám még mindig, hogy bölcsibe kell járnia? Vagy mi lehet a sok mérgelődés oka? Miért nem örül, ha megyek érte? Úgy érzem, hogy nem vagyok ura a helyzetnek és nem találom a megoldást!
Előre is köszönöm a segítségét: D. Nikolett
Nincs Önnek bűntudata a bölcsi miatt? Leveléből úgy éreztem, attól fél, hogy kislánya most azért olyan, amilyen, mert bölcsibe adta őt.
Azt miből gondolja, hogy nem örül Önnek? Mert szïvesen játszana még a bölcsiben? Szerintem az nagyon jó, hogy kislánya biztonsagban érzi magát a közösségben és szeret ott IS lenni. Ez nem jelenti azt, hogy Önhöz emiatt kevésbé kötődne vagy neki ott jobb lenne, mint otthon!
A dühösködés, mérgesség eléggé "kortünet". Egy ekkora gyerkőc bizony nagyon "ki tud akadni", ha valamit nem sikerül véghez vinni, ha nem tudja pontosan kifejezni magát, ha túl fáradt, esetleg túl sok édességet evett s még sorolhatnám. A büntetés erejében nem hiszek, mert azzal nem a szülő által áhított viselkedésformát tanulják meg. A példamutató, hiteles viselkedés erejében jobban hiszek. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne/kellene minden egyes alkalommal, mikor nem megfelelő módon mutatja ki dühét, határt húzni! Kell beszélgetni és határt húzni, az keretet és biztonságot ad! De bünti helyett esetleg érdemes lehet megpróbálni rávezetni arra, hogy azzal nincs baj, ha dühöt érez, csak mutassa ki ezt úgy, hogy másnak ne okozzon fájdalmat. Üthet párnát, plüsst, ugrálhat, rajzolhat, firkálhat sötet filccel, ceruzával, stb. s mindeközben érdemes visszatükrözni, mi az, amit lát rajta Ön! Ezzel segíthet árnyalni a különböző érzelmeket. Ez lehetséges, hogy több időt vesz igénybe, de hosszabb távon nagyon megtérül!
Remek olvasmány a "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" c.könyv!
Az, hogy Ön úgy érzi, nem ura a helyzetnek, eredhet abból a félelméből, ami már eléggé begyűrűzött a tudatába: mintha bizonyítékot talált volna arra, hogy Ön rosszat tett a bölcsibe iratással.
Az megnyugtató lehet az Ön számára, hogy kislányával sokat bújnak össze! Bizony, egy fárasztó, külön töltött nap után jól esik az újra egymásra találás, főleg, ha nem félelem alapú, hanem tiszta öröm vezérli!
Üdvözlettel:
Tanácstalan vagyok teljesen. Válaszát köszönöm.
Egy kicsivel több információra lenne szükségem ahhoz, hogy segíteni tudjak:
Mit jelent, hogy kislánya nem alszik éjszaka?Egyáltalán nem alszik, egy percet sem, vagy elalszik, de sokszor ébred, nehéz visszaaltatni? Ez előtt hogyan teltek az éjszakák?
Szopizik kislánya? Hogyan altatják el és vissza, ha felébred? Hol alszik a kislány? Első gyermek? Mozgásfejlődése, fogzása hogy áll? Testközelben mennyit van kislánya? Nappal Önnel van, esetleg vigyáz rá más is? Nappali alvása hogyan zajlik? Összességében milyennek látja őt: kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedélyű, megfelelően fejlődik?
Alapvetően elmondható, hogy nyolc hónapos kor körül nem ritka, hogy az éjszakák felbolyduljanak. Ennek hátterében a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás (mikor anya kikerül a baba látóteréből megijed és keserves sírásra fakad) állhat, de akár egy új étel bevezetése is okozhat fenn akadást.
Üdvözlettel:
Köszönöm a válaszát. Nagyon megnyugtató volt olvasni a sorait és sok mindenre rá is világított a válasza. Valóban a kép amit én "megálmodtam" nem teljesen egyezik a valósággal. De azon tudok változtatni és már csak a kisfiam "elvárásait" próbálom megfejteni és ennek megfelelően csinálni mindent.
A szülés programozott császár volt, mivel nem fordult be a kisfiam az utolsó percben sem. (gondolom ez nem ideális).
Elkezdtem a hordozást is, ami van amikor alvásba megy át! Van amikor ki kell vennem, mert nem tűri..
A szoptatás nem hogy lerövidült, hanem alig akar elengedni nappal. Meddig "ideális" hagyni a komfort szopizást? Van amikor eltelik 40 perc és még akkor is aktív és nem álmosodik el. Ez éjszaka valóban rövidebb lett. Gyors evés és aztán újra alvás.
Valóban most már a kíváncsiságát is ki kell elégíteni, mert 10-15 percnél tovább nem tudom lekötni egy helyen..Emiatt az altatás továbbra is nehéz nappal. Viszont látom rajta, hogy sokszor álmos és nyűgös, de elengedni sem akarja a látványt. Mostanában babakocsiba teszem szoptatás után, tologatom egy kicsit és színes kendőt kötök rá, amit nézeget, de nem hat rá az a sok inger az elkendőzés miatt. Így nem pörög fel annyira, valamivel nyugisabb és talán pihen is egy kicsit. Valamint a levegőn van ezáltal többet. Mit gondol?
Elkezdtem továbbá a hasra fektetést egyre gyakrabban, mert az is ritkán tettem (mindig sírás lett a vége)...nem is igazán bírja most sem 1 percnél tovább. Érdekes dolgokkal szórakoztatom pedig, de gondolom kényelmetlen ez a tartás. Viszont elhanyagolni sem szeretném, mert akkor mi lesz a fordulással? Jól teszem?
Köszönöm további válaszát, üdvözlettel: Éva
Örülök, hogy sikerült kicsit megnyugtatnom!
Ön hogyan élte meg a szülését? Hogyan tudtak egymásra hangolódni az első időszakban?
Az nagyon jó, hogy próbálkozik a hordozással! Milyen eszközben hordoz? Elöl vagy esetleg már háton viszi kisfiát? Hány kg most kisfia? Kb.5-7 kg-os súlyhatárnál érdemes elöl hordozásról csípőre vagy háti hordozásra váltani az Ön gerince és gátja védelmében ill. ekkor már nagyjából a babák is jelzik az igényüket, hogy ha nem alvásról van szó, már szívesen látnának többet a világból. Egy hordozott baba, ha elfáradt, visszavonulna már inkább, behúzódik a kendő vagy más eszköz rejtekébe és megpróbál elaludni. Ha már túl fáradt vagy nehéz elszakadni a világtól, nyűgös lehet, sírdogálhat és kicsit nehezebb lehet elérni azt a fajta nyugodt, laza állapotot, ami az elalváshoz szükséges. De az elalvás előtti sírás előfordulhat hordozáskor és babakocsizáskor is, a különbség talán annyi, hogy hordozáskor folyamatosan érzi a testközelséget s így mégis könnyebb elviselni azt a felhevült, zaklatott állapotot, amiből egyedül még nem tud kikeveredni. Szóval, nagyon jól ráérzett arra, hogyan "bújnak el" a világ elől az elfáradó babák és hogy a kisfiának, mint a babáknak általában, segítségre van szüksége az elalváshoz.
A komfortszopinak nagy jelentősége van, nem kisebb a jelentősége, mint az éhség csillapítására szolgáló funkciónak! A komfortszopi hossza, időtartama is változik a kisfia érésével,újabb fejlődési szakaszaival. Ha teheti, nem érdemes korlátozni.
Én abban hiszek, hogy a babáknak elég megfelelő teret bizosítani a világ felfedezéséhez, támogatni a keresést és ezt a felfedezést. Mondókázni, énekelgetni, kommunikálni, testközelben lenni vele fontos és hasznos, de emellett, ha a baba is készen áll rá és jelez, érdemes hagyni, hogy egyedül is, "lekötés" nélkül vegyen részt a felfedezésben, csodálkozzon rá a világra. Úgy értem, nem szükséges lekötni mindig őket, de persze a jelenlét mindig fontos!
A hasrafektetést én sem erőltetném, ha a baba nem érzi jól magát abban a helyzetben! Egy egészségesen fejlődő babánál nem indokolt ennek erőltetése sem s ennek ellenére nemszokott gondot okozni a fordulás.ám a mozgásfejlődés barátja is a hordozás!:-)
Üdvözlettel:
Véleményét, segítségét szeretném kérni. Most 3 éves lányomnál 2014 nyarán kezdtük a szobatisztaságot, mert örömmel és ügyesen kezdte magától használni a wc-t. Néha pár csepp a mai napog becsurrant, de ezt még a korára való tekintettel nem is vettük problémának, sosem szidtuk érte, max mondtuk, hogy probáljon picit előbb szólni. De összeségében ügyes volt, mondig jelezte, ha menne. Pár hete azonban jóval nagyobb baelesetek, becsorgások, sőt, teljes bepisilések vannak, amiket ráadásul nem is jelez. Ha pedig megkérdezzük, annyi a válasza, hogy nem szólt, hogy pisilni kell. Családi környezetben nincs változás, ovival pár hete kezdték az úszást, arra gyanakszunk ez váltotta ki nála pszihésen. A kérdés, hogyan tudnánk átsegíteni ezen? Nem gondolnám, hogy ki kellene vonni az úszásból, mivel alapvetően úgy tűnik, hogy szívesen megy, de való igaz, hogy ha velünk is volt eddig medencében, vízben volt benne félélem, de kiváncsiság is. Mivel még nincs annyira jó idő, félek, hogy megfázik, ha az udvaron nem veszik észre időben, így inkább kértem, hogy pelusba vigyék ki. Alváshoz még délután is használjuk, így nem idegen neki, de nehezen veszi fel, mert tudja, hogy nem kéne már neki. Azzal vagyunk bajban, hogy eröltessük, eröltethetjük-e a pelust, illetve hogy próbáljuk a szorongást oldani? Jó-e, ha közösen gyakran megyünk uszodába, élményfürdőbe? Köszönöm, Enikő
Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!
Egy teljesen szobatiszta gyermeknél is előfordul, hogy kis időre történnek "balesetek".
Hogyan történt a szobatisztaságra szoktatás?
Először érdemes lehet utána járni, hogy fizikálisan minden rendben van-e, pl. nincs-e felfázva kislánya?
Ha testileg minden rendben van, elképzelhető, hogy az ovis úszás okozta változás is közre játszik a bepisilésben. S persze az is előfordul, hogy annyira belemerül egy játékba, hogy nem veszi észre időben az ingert. Vagy épp jobban fel volt öltözve, mint nyáron, mikor el kezdték a szobatisztaságra szoktatást s ebben az esetben is nehezebb az ingert érzékelni.
Az nagyon jó, hogy nem szidták meg ezért, az visszavethetné a folyamatot. Ha kislánya úgy érzi, szüksége van a pelusra, abba szívesebben végzi a dolgát, vissza lehet adni neki! A lényeg, hogy ő biztonságban érezhesse magát, ezen funkcióival együtt.
A közös családi programok, élmények eleve sok pozitív megerősítést hordoznak magukban, ha olyan kedvtelést választanak, amit minden résztvevő jóvá hagyott. Valószínűleg jó hatással lenne kislányára, ha közösen szereznek vizes élményeket, akkor, ha ő is szeretné ezt.
Ha az ovis úszással kapcsolatban felmerül bármekkora kételye is, beszéljen nyugodtan az oktatóval, kérdezze meg, milyennek látja kislányát s a válasz fényében dönthetnek úgy, hogy járjon továbbra is kislánya vagy kis idő múlva kapcsolódjon be újra, stb.
Nagy valószínűséggel, a közelgő nyár ismét kedvezni fog a szobatisztaság folyamatának, s hagyhatják bátran úgy alakulni, ahogy kislányuk tempója diktálja!
Üdvözlettel:
Kisfiam jövő héten lesz 3 hónapos és a nappali alvásokkal van problémánk kb. 1 hónapos kora óta. Nem sikerül rendszeresen elaltatnom/elaludnia és emiatt a nappalok 90%-át sírással, kesergéssel tölti. Gyakran annyira kiborul, hogy ordít és nem tudom megvigasztalni sem....sajnos. Nem tűri a testközelséget sem tőlem, sem apukájától. Ha nyugtatni próbáljuk (simogatás, ölelés, halk beszéd...) még jobban hergeli magát és ordít. Az éjszakákkal nincs gond. Este 8-tól reggel 7-ig szépen alszik és hajnali 1 és 5 körül ébred enni. Ilyenkor sem sír fel, hanem cuppog és az öklét szopja. Ha kiveszem a kiságyból mosolyog is rám. Ezzel szemben a nappali ébredési mindig sírással kezdődnek. Szoptatom, súlya szépen gyarapodik. Bár az esti elalvás is nehézkes, néha 1 órába telik, mire alszik. Az esti szopi után is a gyakran sírva fakad és alig lehet megvigasztalni. Legtöbbször pólyázom, hogy ne kapálózzon, mert azzal is ébreszti magát és gyakran meg is karmolja az arcát. Teljesen elkeserít a nyugtalansága, pedig nagyon várva-várt baba és minden rezdülését lessük.
Csak akkor nyugodt és gőgicsél, ha reggel ébred ill. ha sikerül néha nappal 2-3 órát egyhuzamban aludnia. Vannak nappalok, amikor összesen alszik 3 órát, 15-40 perces részletekben.
Jelenleg csak babakocsiban tudom elaltatni nappal, de elsősorban rögös, göröngyös úton és be is pólyázom.Volt, hogy füves területen az udvaron toltam és kb 2 perc alatt elaludt, és van amikor az utcában tologatom (aszfalt) 2 órát és akkor sem alszik...
Válaszát, tanácsát előre is köszönöm, Éva
Elnézést a megkésett válaszért!
Több gondolatom is ébredt levele olvasása közben:
A szülés/születés körülményeire hogyan emlékszik vissza?
Lehetségesnek tartom azt, hogy kisfia veleszületett temperamentuma egyre jobban megmutatkozik, s lehetséges, hogy a későbbi időszakokban is, mikor intenzív érzelmi állapotba kerül, nem az ölelést fogja igényelni s a szoros testkontaktust, hanem a "puszta" jelenlétet, s ha valamelyest megnyugodott, lesz képes teljes testtel is kapcsolódni. A lényeg, hogy mind a megnyugváshoz, mind az elalváshoz a babáknak szükségük van segítségre, ezt Ön is nagyon jól érzi!
3 hónapos kor körül új időszak köszönthet be: a világ egyre jobban kitárul a babák számára, amit ők egyre nagyobb iramban igyekeznek felfedezni, s ez járhat azzal is, hogy zaklatottabbá válnak az alvások, lerövidülhetnek a nappali szopizások időtartamai is(melyet aztán éjjel megkísérelhetnek bepótolni), nehezebb lehet elaludni, ellazulni, kikapcsolni a sok izgalmas látnivalóból. Lehetséges, hogy most ezért is kezdett most kicsúcsosodni ez a dolog Önöknél.
Szopizás közbeni elaltatásra is hasonlóan reagál kisfia?
A babák éretlen idegrendszerük végett sokszor felébrednek, ha a mélyalvás fázisából a felszínes alvás szakaszába térnek át. Ez kb.20-45 perc után történik meg. Ha pont ekkor a váltáskor ébred fel, lehet tőle nyűgös. Ha esetleg Ön is pihen vele együtt, s rögtön érzi Önt maga mellett, esetleg megszoptatná ébredésekor, van esély még egy-két alvásciklusnyi visszaalvásra.
Hordozni szokta őt? Ha nem, lenne kedve kipróbálni? Mikor nyugodt, derűs hangulata van, jól van lakva, akkor érdemes próbálkozni, s akár rövid idő alatt az altatást is meg lehet kísérelni benne.
Az mindenképp megnyugtató, hogy jól fejlődik kisfia, általában derűs, kiegyensúlyozott.
Érzem leveléből, hogy Ön nagyon érzékeny az ő jelzéseire s nagyon szeretne segíteni neki, amit ő minden bizonnyal örömmel fogad! :-)Lehetséges, hogy élt Önben egy ideális kép arról, hogyan fog róla gondoskodni, hogyan fogja majd őt megnyugtatni, elképzelte őt magát is, az egyéniségét is, s elképzelhető, hogy a tanácstalansága abból fakad, hogy az elképzelt kép, terv nem tudja minden ponton lefedni a realitást? Biztosra veszem, hogy az Önök közt lévő összhang nem veszett el, s az újabb és újabb fejlődési szakaszok (melyek mindig tartogatnak meglepetéseket) sem fognak ki az Ön csodás anyai ösztönein!
Üdvözlettel:
Az alábbi kérdésekben kérnék tanácsot. Van egy 1,5 éves kisfiam, születése óta
egyedül nevelem. Az apukája viszont minden este jön hozzá, hétvégén
több órát vele tölt. Ezt csak előzményként írtam le.
Kisfiam nagyon anyás, apukája nem tud vele nagyon játszani,
nem ragaszkodik hozzá a kisfiam, de látszik, hogy
szereti. Kisfiam enyhe epilepsziában szenved, pár hónapja nem volt gond
mióta gyógyszert kap. Sosem volt jó alvó nappal csak
babakocsiban, éjjel velem alszik. Pár hónapja
óránként sírdogál - nyafogás sírás - szeme csukva és
ha hozzábújok visszaalszik majd újra. Nem fogzás, nincs hideg, meleg, zaj,
száraz levegő, nem szomjas. Mindig 12-3 óra közt.
A másik, egy hete nem hajlando kimenni, hatalmas hiszti van a kinti
Cipőjét, kabátját löki el és tolat a bejárati ajtóból sírva.
Lehetetlen kimenni a lakásból. Ha kiviszem ennek ellenére,
jól érzi magát. Eddig imádott menni, ő maga hozta
a kabátot. Apukája szerint nem történt semmi, de
akkor mi lehet az oka? Nem sok rajta a ruha,
tehát tud mozogni. Nem ijesztette meg semmi,mégis
ordít, ha sétálni akarom vinni. Mi baj lehet?
Köszönöm
Hajni
Elnézést a kései válaszért!
1,5 éves korban nem ritkák az önállósodási törekvések, saját akarat egyre intenzívebb, veleszületett temperamentumnak megfelelő kinyilatkoztatása. Ez nem kóros, sőt, egyáltalán nem baj, hogy próbálgatja magát és élvezi, hogy amik körötte történnek, azokra ő is befolyással lehet! Ez az időszak alkalmas arra a szülőnek, hogy megkeresse, meghúzza a határokat, melyeket azért érdemes rugalmasan kezelni és adott élethelyzetre, szituációra reagálni. Érdemes minél nagyobb szabad teret adni számára, bevonni a mindennapi tevékenységekbe, engedni kísérletezni, próbálkozni és választási lehetőségeket biztosítani:pl.öltözködésnél hadd válasszon két nadrág, pulcsi,stb. közül, vagy hadd dönthesse el, melyik cipőben szeretne kimenni!
Még az is segíthet, ha tudja, hogy kb.mikor szeretne kimenni vele, mikor kell elindulniuk, akkor ne hirtelen, átmenet nélkül kezdjenek készülődni, hanem szóljon készülődés előtt 10 perccel, hogy legyen ideje felkészülni arra, hogy a játékot abba kell hagyni és el kell kezdeni öltözködni.
Hamarosan itt a tavasz, biztos nagy könnyebbség lesz sokkal kevesebb ruhát felhúzni! :-)
Mindeközben nyugodtan jelezze vissza neki, mit lát rajta, ő hogy érezheti magát és vállalhatja mind kisfia, mind saját maga előtt a saját érzéseit is!
Az éjjeli alvás 1,5 éves kor körül kicsit bizonytalanná válhat. Ez az ún.újraközeledési krízis időszaka, ilyenkor fokozottabban szükség van arra, hogy anya elérhető legyen fizikai és érzelmi értelemben egyaránt. Ez a korszak arról szól, hogy a gyermek már képes arra, hogy fizikailag eltávolodjon a szülőjétől és meg kell arról bizonyosodnia, hogy visszamehet, visszavárják és éjszaka is meg van a biztonság.
Az ébredések a fejlődés normális velejárói lehetnek, és a testközelség megteremtése ebben a korban is nagy jelentőséggel bír. Az nagyon jó, hogy kisfia megnyugszik, mikor megérzi az Ön közelségét. Az idegrendszer érésének folyamatával válnak majd egyre hosszabbá az egyes alvásciklusok és egyszer csak majd átalussza az éjszakát. Mindezek ellenére bármi újdonság, változás, sok inger, feszültség, lappangó betegség, majd csak később kibújó fogacska boríthatja a megszokott rendet, nyugalmat és tehet intenzívebbé éjszakákat. A legjobb, amit ilyenkor tehet, hogy nem hagyja egyedül kisfiát, aki láthatóan megnyugtatóan reagál erre!
Nem vagyok kompetens orvosi témákban, nem tudom, a kapott gyógyszer, kisfia jelenlegi állapota milyen irányban képes befolyásolni kisfia ingerlékenységét, alvás minőségét, talán érdemes lehet ezt is körbejárni, ám, azzal tesz nagyon sokat kisfiáért, ha ilyen érzékeny és válaszkész marad irányába!
Üdvözlettel:
Egyszer már sokat segített nekem a tanácsával, most újra Önhöz fordulnék.
Egy gyönyörű 7 hetes kislány anyukája vagyok, de a pici lányom nagyon sokat sír az utóbbi pár napban, hétben. Korábban is voltak problémáink a szopizás körül, de valahogy mostanra csúcsosodott ki a dolog.
Nincsen annyi tejem, hogy mindig szoptatni tudjam (azt is csak bimbóvédővel, mert nem tudja jól bekapni) , ezért kap tápszert is kiegészítésnek. De a probléma igazából abból indul ki, hogy mindig enne, vagyis mindig cicin lenne. Ezért többször belefutunk a túletetésbe, ami után nagy adag híg széklete lesz.
Ráadásul nem tudom sokszor eldönteni, hogy azért sír mert még mindig éhes (ami néha szinte már lehetetlen) vagy már fáj a hasa, illetve hogy csak cicizni szeretne. A védőnő is figyelmeztetett minket, hogy kicsit fogjuk vissza az evését, mert túl gyorsan gyarapodik.
Ezért mindent elkövetünk, minden szopizás előtt és utána méregetem, de szörnyű hogy vannak napok mikor szinte egész nap sír, evés előtt és evés után is és csak tátog és keresi a cicit. Felvenni sem tudom jószerivel, mert amint a bőrömhöz ér bárhol, nyakamnál, mellkasomnál, egyből szopizni kezdené.
A héten náthás is volt, nyúztuk szegényt orrszívással, stb-vel, ezért gondoltam hogy vigasztalásul annyit engedem cicizni amennyit akar, de azóta is az van, hogy egész álló napokat lehet a cicimen, az evések teljesen egybefolynak és amint elveszem onnan, egyből sír és ez már borzasztó, kezdek kissé kiborulni.
Ez pedig a tejemnek, meg a picinek sem tesz jó gondolom, de nem tudom mi lenne a megoldás. És a gyerekorvos is csak annyit mondott, hogy ne engedjem, hogy engem használjon cuminak... de ez a borzasztó sírás! :(
Most arra gondoltam, hogy feladom a szoptatást és fejem neki, hátha így követhetőbb lenne hogy mikor mennyit eszik és kialakulhatna végre valamiféle menetrend, ami egyenlőre egyáltalán nincs.
A kérdésem pedig végül is ez lenne, hogy ha ezt teszem, jól teszem-e. Vagy ha mondjuk naponta kétszer reggel-este még szoptatnám, olyankor mikor tele van a cicim és tudom, hogy biztosan jóllakik vele, azzal vajon jót teszek, vagy inkább egy időre el kéne vele felejtetni a cicizést?
Cumija egyébként van, de amikor ennyire vigasztalhatatlan, egyszerűen kiköpi. Teljesen tanácstalan vagyok, nagyon hálás lennék a segítségéért!
Előre is köszönettel,
Louise
Érzem elbizonytalanodását, kétségbeesését. Egy hét hetes babáról gondoskodni néha nem olyan könnyű, hiába élt az emberben egy ideálisnak vélt kép.
A legjobb az volna, ha lenne módja személyes konzultáció keretében szoptatási szaktanácsadóval lépésről lépésre átbeszélni az eddigi történéseket, megnézni a szoptatási gyakorlatot, babáját, szopizását.
A fontos az lenne, ha Ön tudna magában bízni és el tudná hinni, hogy Ön a legkompetensebb a babája gondozásában! Mintha leveléből azt érezném, kicsit meginogott a saját magába vetett bizalma. Érthető, hogy a kisbaba sírása fárasztó, kimerítő, sokszor a teljes kétségbeesésbe nyomja a szülőt. Tulajdonképpen ez normális, így is van kitalálva, hogy zavaró legyen a sírás hangja, mert ez egyből felébreszti a szülőben a tettvágyat, hogy valahogy segíthessen neki. Ha pedig a sïrás nem szűnik, az ijedtség nőhet.
Fontos lenne tisztázni, miből gondolja, hogy nincs elég teje? Mik voltak a korábban is jelentkező szoptatási problémák? Miért nem tudja babája jól bekapni a mellet? Hányszor kerül a baba most mellre 24 óra alatt? Hányszor kap tápszeres kiegészítést és mennyit? Mennyi volt a születési súlya, legkisebb súlya és hogy alakult a gyarapodása egészen idáig? Szülés körüli időszak hogyan alakult? Gyermekágyi vérzés megszűnt?
Írta, hogy babájának van cumija. Milyen esetben használjàk? Érdemes lehet atgondolni használatát, mert könnyen megzavarhatja a baba szopizási technikàját, ami cumizavarhoz vezethet: elutasïtja a mellet, sírva odakap a mellhez, de nem szopizik, dühösködik.
Anyatejjel túletetni babát nem lehet! Miből gondoltak a túletetésre? Sokat bukott a baba?
A tápszeres kiegészítést mikor és miért kezdték alkalmazni? A sírósság azóta fokozódott? Ha úgy látják, babája túlzottan gyarapodik, miért van szükség pótlásra?
Ha tudna találkozni a laktációs tanácsadóval, vele a pótlás mikéntjét, mennyiségét, minden apró részletét fel lehetne építeni és akár azt is, hogyan tudnának visszatérni a kizárólagos anyatejes táplálásra, a helyzet teljes és pontos feltérképezése után.
Tudom, már így is kimerült és rosszul érinti ez a sok nehézség, ami a szoptatás körül kialakult, de az eddigi időszak alatt is próbált megtenni mindent a megoldásért és nagyon jó, hogy a babája szopizott és most is szopizik!
Az teljesen normális, ha egy ekkora baba sokat szeretne szopizni. Az is ösztöneihez tartozik, hogy keresi a cicit, főleg, ha érzi anya illatát, bőrét. Ha a gyarapodás megfelelő, a baba hozzájut a tej zsírosabb részéhez is, nem csak az első tejhez (ami hígabb, szomjoltó funkcióval,is rendelkező), tehát ki tudja szopizni rendesen az épp szükséges adagot, akkor nagy problémára valószïnűleg nem kell gondolni.
A szopizások állandó mérése is sokszor önbizalom romboló, hiszen tévútra viheti az anyát. Nem azt mutatja meg, hogy az anyának ténylegesen mennyi a teje, hanem azt, hogy adott szopinál éppen akkor mennyi tejet vett magához a baba. A babák szeretnek sokszor kevesebbet magukhoz venni és ebben a korban 8-12 (vagy még tôbb) alkalommal mellre kéredzkedni.
Nagyon furán hangzik a tanács, hogy a baba ne használja Ônt cuminak. A baba nem cuminak használna az anyamellet, hanem a szopizás révén hozzájut mindahhoz, amire szüksége van. Ez nem rossz szokás, hanem természetes megnyilvánulás a baba részéről. A komfortszopizásnak ugyanolyan jelentősége van, mint a táplálsi funkciónak, sőt! S mivel minden baba más, mindegyikük más tempóban eszik, majd más tempóban jut a szopizás komfort szakaszához s változó ezek hossza is. Épp ezért nem lehet azt kijelenteni, hogy 10-15 percig tartson egy szoptatás, hanem bátran bízhatjuk a babára, mikor lakik jól teste-lelke.
Az, hogy nincs komplett menetrend egy hét hetes baba életeben, az nem rendkívüli. Ez egy folyamat eredménye, még épp hogy vége van a gyermekágynak, még bőven ismerkednek egymással. Természetesen értem, hogy az Ön igénye is lehet a kiszámíthatóság, rendezettség, néha nehéz elfogadni,mennyi minden megváltozik a baba érkezésével és milyen sokszor fordul elő, hogy az anya ki kell lépjen a komfortzónájából. Ez tényleg nem egyszerű! Mégis azt érzem, érdemes átgondolni, tényleg szeretné-e abbahagyni a szoptatást, hisz ha megnyugodna, visszatérne önbizalma, átélhetné, hogy ez az élmény lehet fájdalommentes is, megnyugtató is, akkor együtt élvezhetnék a szoptatás adta pozitïv hozadékokat.
S ez nem arról szól, hogy Ön egyik-másik döntés nyomán jobb vagy rosszabb anyává válna, hanem mert még Önben is ott van a szikra, ami még sugallja a próbálkozást.
Kïvánom, hogy megtalálják saját útjukat és lelje örömét a testi-lelki táplálásban!
Üdvözlettel:
Elnézést a kései válaszért!
Magam is azt gondolom, hogy ez a megnyilvánulás nem tudatos a kisfiú részéről! Lehet ez egy játek, egy pillanatnyi reakció vagy éppen valóban érezheti a papában megbúvó, nem nyilvános érzéseket, energiákat is.
Előnyére válhatna a folyamatnak, ha a nagypapa nem venné ezt ennyire a szívére, hanem tudná picit lazábban, reálisabban látni a szituációt. Persze, könnyű ezt mondani, mikor nyilván fontosak számára az unoka érzelmei és a vele való jó kapcsolat, de mégis, ő a felnőtt kettejük közül, aki mutathatna egy olyan reakciót is, ami kettejük kapcsolatát nem a romlás irányába viszi. Jogában áll elmondania nagypapának, hogy érzi magát ezektől a mondatoktól és jól is teszi, ha elmondja, hogy számára ez nem jó játék, de a kisfiú cimkézése, sötét jövő lefestése mélyebb sértettségre utalhat.
Nem tudom, mennyire beszêdes és nyitott a nagypapa, de esetleg érdemes volna beszélgetni vele erről, miért érinti ilyen dolog ennyire mélyen?
Azt is érdemes lehet elmondani, hogy a kisfiú ezt nem ellene csinálja, ne haragudjon rá, mert azt is érezni fogja.
És persze megkerheti kisfiát is, hogy ne mondjon ilyeneket papának, mert neki ez nem esik jól.
Nagy valószínűséggel, ez átmeneti időszak!
Boldog Új Évet!
Üdvözlettel:
37 hetes kismama vagyok, első kisbabámat várom. Talán kicsit furcsa a kérdésem, de úgy érzem nekem fontos.
Egy ikerházban lakunk és pechünkre a szomszédunkban egy meglehetősen zajos, 3 gyerekes család lakik. A lényeg, hogy a sírás, rohangálás, kiabálás vagy veszekedés közül valamelyik folyamatosan áthallatszódik, ami engem már most is nagyon zavar. Sokszor jólesne nyugodtan csak élvezni a csöndet, de már talán ki is vagyok rájuk "hegyezve", szóval rászoktam hogy tv-vel vagy rádióval igyekszem elnyomni a hangjukat. (csendesebb létre nem lehet őket megkérni, szerintük ők a mostaninál többet már nem tudnak tenni azért hogy ne zavarjanak minket)
Ami miatt viszont írok Önnek, ami már előre nyugtalanít, hogy mi lesz ha megszületik a kisbabám. Szeretném békés, nyugodt hangulatban ellátni, szoptatni, altatni stb., de ha meghallom a szomszédokat, sajnos azonnal feszült leszek. Ugyanakkor azt olvasom mindenhol, hogy a kicsik mellett nem tesz jót háttér rádiózni, televíziózni, merthogy egyszerre csak egy dologra tudnak figyelni és ezzel megzavarnám őt. A kérdésem tehát az lenne, hogy ez valóban így van-e, ártok a kicsimnek azzal ha néha-néha, a saját feszültségem oldása céljából halkan megy a tv, rádió a háttérben?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Üdvözlettel, Viola
Azt érzem, a szülés élményének közeledtével elérkezett a befelé fordulás szakasza, ami szintén egy különleges időszak, s minden, ami ezt megzavarja, kizökkentőleg hat, az taszító, akár ijesztő.
Valóban, egy kisbaba számára fontos a nyugalom, a nyugodt, kiegyensúlyozott környezet, de az élet ilyen-olyan, hol pozitïv, hol kevésbé felemelő zajai, hangjai most is beszűrődnek hozzá. Egy kisbabának nem a steril, zajtalan, hangtalan világ a szüksêglete, hanem a mindenféle értelemben elérhető szülő, aki képes a jelzésekre adekvát válaszokat adni, aki jelen van
Az nagyon jó, hogy saját maga számára is igyekszik olyan elfoglaltságot találni, ami kikapcsol, ellazít. A háttértévézés, az ezzel járó villódzás valóban nem a legoptimálisabb egy kisbaba számára megszületése utàn, de mégsem tartom ördôgtől valónak megnézni 1-1 jó filmet, hasznosnak ítélt műsort.
Várandósság alatt pedig előbbre valónak tartom a választott műsor tartalmi minőségét, s ha olyan filmet választ, ami pozitív hatású történet, feltölti Önt, kikapcsolja, a hangerő is kellemes, az összességében megfelelő élmény lehet.
A rádiózás, zenehallgatás, esetleg énekléssel kiegészülve, kifejezetten előnyös is lehet, hisz a zene, a ritmus, a dallamok mind pozitív hatással bírhatnak a babára, szülő-baba kapcsolatra is akár.
Azt érdemes átgondolni, hosszútávon milyen megoldást lehet eszközölni a szomszédok zavaró megnyilvánulásai ellen!
De most mindenek előtt szép szülésélményt kívánok s azt, hogy megtalálja a saját, relaxációra alkalmas módját!
Üdvözlettel:
Kisfiam 18 hónapos és az éjszakai alvással vannak problémáink. Kezdettől fogva külön ágyban altattuk, és arra ,,neveltük" hogy egyedül aludjon el. Soha semmi probléma nem volt ezzel, még a fogzást is viszonylag jól viselte éjjelente. Nagymamánál is nagyon jól elvan, sőt először ott aludt nagyágyban. Kb 1 hónapja kapott egy új ágyat. Az első hétben semmi nem történt, nagyon szépen végigaludta az éjszakát, reggel felkelt, szólt hogy ébren van, és mentem át érte. A következő hetekben valami megváltozott. Éjszaka többször kel, kiabál (nyöszörög de nem könnyes szemmel sírdogál) utána amíg át nem megyek, magától nem akar visszaaludni, csak úgy ha ott maradok vele. Csináltam már azt is hogy átmentem, megnyugtattam, megvártam míg elalszik és kiosontam a szobából, vagy maradt vele tovább amíg újra fel nem ébredt. Próbáltam azt is hogy hagyom hagy sírjon kicsit, majd csak megnyugszik és visszaalszik. De semmi nem használt. Olyan éjszakánk is volt, hogy felkelt, én mentem, visszaaludt 10 perc múlva újra ébredt és ezt játszottuk reggelig. A nappali alvással (1× ebéd után) nincs nagyon probléma de van hogy akkor is igényel minket az elalváshoz. Most néhány éjszaka pedig az van, hogy felkel, én átmegyek, ő visszaalszik, 2 óra múlva ismét ébred átmegyek, de rendszerint én is elalszom mellette reggelig. Eddig ilyen problémánk nem volt. Egy nagyon kiegyensúlyozott kisfiú, akit a világ nagyon érdekel, mindent felfedez, ritkán sír. Kiskorától kezdve nagyon jó alvó baba volt. De ezt a változást nem nagyon értjük. Ebben kérném a segítségét.Előre is köszönöm a válaszát: egy édesanya
Elnézést a kései válaszért!
Nem ritka, hogy egy 18 hós gyermek éjjel szülei segítségét, közelségét kérje. Tulajdonképpen egy veleszületett szükséglete az embernek, amit "kikapcsolni" lehet ideig-óráig, de azért ez egy jelenlévő igény. Vannak gyerekek, akik születésük pillanatától hangot adnak ennek az igénynek, s vannak, akik esetleg egy következő fejlődési szakasznál jelzik ezt.
Tehát az, hogy egy gyermek segítséggel alszik el, az a fejlődés normális része lehet, ahogy az éjjeli ébredések is, ahol a visszaalvás szintén segítséggel történik.
Biztos vagyok benne, hogy Önök eddig is nyújtottak neki segítséget ahhoz, hogy biztonságban érezze magát az ágyában. De gyakori, hogy ami működik valameddig, egy következő fejlődési szakaszban már nem működőképes. Ez senkinek nem a hibája, ez pusztán arról szól, hogy a változásokhoz tudjunk rugalmasan alkalmazkodni.
18 hó körül zajlik az ún.újraközeledési krízis, mikor a gyermek fizikálisan is el tud távolodni anyjától s ennek van egyszerre izgalmas, jó érzése és egyben szorongásos is, meg kell arról bizonyosodni, hogy akik róla gondoskodnak, meg vannak, mindig "visszavárják", elérhetők. Ez a szakasz okozhat intenzívebb éjszakákat.
Ezen felül bármi újdonság az életükben, változás a családban, feszült időszak otthon pl.a szülők közt, lappangó betegség, vagy épp betegségből felgyógyulás, lábadozás, akár új étel bevezetése is okozhat átmeneti valtozást. Akár az új ágy szokatlansága is lehet egy ilyen változás!
Ami biztos, azzal semmi rosszat nem tesz, (sőt!), ha kisfia jelzéseire válaszol úgy, hogy a szükségletei kielégülhessenek, ha jelzi, hogy neki ez most sok és nem boldogul egyedül! A legnagyobb segítség az, ha a szülő elérhető, fizikai és érzelmi értelemben egyaránt. Érdemes olyan alvasi elrendezést választani, amiben kisfiának nem kell lemondania természetes igényeiről, míg Ön is a lehető legtöbb pihenéshez jut hozzá.
Üdvözlettel:
Van egy 19 hónapos kisfiam Domi.
Mióta megszületett azóta a Párom éjjel-nappal dolgozik.
Ezt sajnos szó szerint értem. Hétfőtől vasárnapig folyamatosan megy. Reggel 7-kor elindul és hajnalban fél 6-ra ér haza. Nagyon keveset látja a fiunkat.
Ritka eset az, ha hétvégén kicsit tovább marad itthon ( 12 óráig) de akkor csak a fiával foglalkozik.
Szeptemberben elkezdődött a bölcsőde, Domi nagyon szépen beszokott, reggelente Édesapja viszi bölcsibe, délután én megyek érte. Hazafele ahány férfi emberrel szembe találkozunk, mindegyikre azt mondja, hogy apa.
Ha meglát egy hasonló színű autót mint ami nekünk van, akkor megáll és mutat az autóra és mondja, hogy apa.
Itthon is, ha meglát valamit amivel apával játszottak, vagy apa hozta neki, arra azt mondja, hogy apa.
Kérdésem az lenne, hogy ez kihathat-e Domi későbbi életére, hogy ennyire keveset látja az édesapját?
Vagy okoz neki valamilyen lelki problémát?
Nem tudom, hogy értessem meg párommal azt, hogy ez ahogy ő dolgozik hosszú távon nem lesz jó, mivel így teljesen háttérbe szorítja a családját.
Szükségem van az Ön segítségére!
Előre is köszönöm!
Eszti
Leveléből azt érzem, nincs könnyű helyzetben és Ön (is) nagyon hiányolja párját, jobban érezné magát, ha többet vennék ki közösen részüket a családi életből, gondoskodásból, feladatokból.
Ami Domit illeti, azt gondolom, hogy a minőség hangsúlyosabb lehet, mint a mennyiség. Tehát azt az időt, amit együtt töltenek- akár csak a bölcsibe vezető úton, együtt vannak, reggel együtt reggeliznek vagy hancúroznak az ágyban, együtt készülődnek- igazán együtt töltik, tehát párja maximálisan Domira figyel, nagyon sokat jelent az apa-fia kapcsolatban!
A minőségi idő nagyon fontos és sajnos, sokszor nem mi szabjuk meg, mennyit lehetünk a gyermekkel, hanem külső körülmények. De azt az időt, amit egymásra szánhatunk, teljesen kihasználjuk, rengeteget jelenthet, mindannyiunknak és nem jár a nyomában trauma.
Persze, sokat számít a minta mindkét nemű szülőtől, számítanak az impulzusok, benyomások.
Arra is érdemes gondolni, hogy ez a feszített munkatempó hogyan hat ki párja fizikai és lelki egészségére. Tehát igazából mindannyiukra, egyén szintjén is kihat ez az életforma, de ha ez közös döntés eredménye, akkor tud nagyon jól is működni (főleg, ha azért párja oda tud arra is figyelni, hogy töltekezzen a családdal is néha), de ha egyensúly eltolódás az eredménye és bármelyikük úgy érzi, mégsem működik, akkor érdemes lépni, megnézni a lehetőségeket, merre, milyen irányban lehet változtatni!
Ha Önnek hiányérzete van, aggodalmai, próbálják megbeszélni és megnézni több lehetőséget is!
Üdvözlettel:
De van egy kis problémám a gyerekkel a kötődés miatt. Amikor megszületett, nem lehetett mellre tenni, mert kivizsgálásra vitték. A második naptól került hozzám a baba, tehát sérülhetett a kötődés. Ráadásul a fokozott izomtónus miatt 5 hetes korától 5.5hónapos koráig Dévény tornára kellett vinnünk a Katona módszeres torna mellett. A Dévény tornának hála, a gyerek gyorsan fejlődött, helyreállt a normális testtartás, kezdetben ugyanis annyira feszes volt az izomtónusa, hogy a bal kezét nem lehetett felemelni és a fejét is csak ritkán fordította jobbra. A kezelésnek amikre én vittem el, azonban volt hátránya is, rengeteget sírt és szenvedett szegény, mert Dévény torna nagyon fájdalmas volt számára. A kezeléseket én is nehezen viseltem és a mai napig lelkiismeret furdalásom van, hogy cserben hagytam a csecsemőm, noha a férjem és a neurológus szerint a Dévény tornát alkalmazni kellett azért, hogy később ne legyen vele gond. Most a kicsi már egész jól kúszik, a Dévény tornát 2 hónapja abbahagyhattuk, de úgy érzem nem ragaszkodik hozzám igazán a baba. A férjemre mindig mosolyog, ő tudja igazán megnevettetni. Velem is elvan, de nem érzem azt, hogy anyjának tekintene, nincs meg az a plusz, amit viszont a férjem és az ő kapcsolatában látok. Az apját mindenhová követi a szemével, ha itthon van, engem csak akkor, ha egyedül vagyok. Ne értsen félre, nagyon örülök, hogy ennyire ragaszkodik a páromhoz a gyerek, csak azt szeretném, ha engem is elfogadna és szeretne.
Úgy érzem még megnyugtatni se tudom igazán. Fogzás idején, ha sír, úgy nyugszik meg a legjobban, ha kiviszem a kertbe sétálni. Ha bent a szobában simogatom, akkor csak forgolódik az ölemben és sír tovább. Úgy érzem, hogy tennem kéne valamit, mert akaratomon kívül nem úgy ragaszkodik, kötődik hozzám a gyerek ahogyan kellene és attól félek ez a későbbiekben, ha felnő problémát okozhat. Tudna segíteni, tanácsot adni, hogy ilyen helyzetben hogyan javíthatnék a kapcsolatunkon, hogy úgy érezze számíthat rám? Esetleg van olyan könyv, amit kezdő szülőként elolvashatnék, esetleg később is alkalmazhatnék? Nagyon igyekszem jó anyja lenni, szórakoztatni, de úgy érzem nem csinálom elég jól. Ráadásul vannak kellemetlen dolgok, amiket nekem kell megtenni, mert én vagyok vele itthon... Jelenleg még attól is ódzkodom, hogy gyógyszert, vitamint adjak neki, nehogy a beadagolási tortúrától még kevésbé bízzon bennem, dehát az a baj, hogy még nem érti, hogy a c vitamint muszáj bevenni, az orrába muszáj csöppenteni... Tudna nekünk segíteni, remélem nem késtem el arról, hogy megbízzon bennem...
Örülök, hogy a hozzátáplálás körüli helyzet stabilizálódni látszik! :-)
Érzem, hogy a születési körülmények, a babájától való szeparáció megtépázta anyai kompetenciáját és érzelmi világát. Ez teljesen érthető, nagyon nehéz lehetett megbirkózni ezekkel a nehézségekkel és nem lehetett egyszerű utána az egymásra találás, összehangolódás. Talan azt is érezte, hogy Ön cserben hagyta őt és/vagy dühös volt az orvosra is.
Szerencsére a kötődés kialakulása egy folyamat és ha a kezdeteknél van is némi döccenő, nem okoz visszafordíthatalan károkat, nem olyan kizárólagos az imprinting, bevésődés szakasza, mint a kiskacsáknál, akik azt követik, akit először meglátnak.
Persze, ez egy érzelmi folyamat, amíg az Ön lelki sebei begyógyulnak és nagyon jó, hogy Ön foglalkozik is ezekkel a jelzéseivel!
A leírtak alapján nem érzem, hogy kisfia Önhöz való kötődése ne lenne megfelelő, inkább az Ön erre iranyuló félelmét érzem, hogy talan a félelmeit kivetíti kisfiára es jelenleg hajlamos bizonyos jelzéseket úgy értelmezni, ami kvázi visszaigazolja azt, hogy baj van.
Tehát talán érdemes volna a saját anyai komoetenciaérzését visszaépíteni. Akár külső segítség igénybe vételével, egyéni vagy csoportos formában.
Könyvben szívből ajánlom Bettelheim-Az elég jó szülő c.könyvét (de komplett könyvajánlót talál itt:
valaszkeszszulok.hu/hasznos/konyvajanlo
A Dévény torna valóban nem egy kellemes fizikai közerzetet adó foglalkozas, de úgy erzem, itt most nem volt választási lehetőség, kisfiának szüksége volt erre fejlődése érdekében! Ami nem elhanyagolható szempont, sőt! Abban biztos vagyok, hogy emiatt kisfia nem orrolt meg Önre!
Az első korai bőrkontaktust soha nem késő lehetővé tenni! :-) Akár most is kipróbálhatják, hogy kisifán maximum egy pelus van, Ön felsőteste is minél pucérabb legyen, kisfiát félálomban akár vagy ébredés után tegye a hasára és legyenek együtt. Ne csináljanak semmit, csak legyenek együtt. Be is takarhatjá magukat. Kisfia, ha szeretne, felkúszhat a mellkasához, nyakához. Ezt akár megtehetik fürdéskor is, ha Ön sem ellenzi a közös fürdőzést! A meleg víz beburkolása visszahozhatja a pocakos, idillikus állapotot is.
Ne bánja, ne szégyellje, ha sírni kezdene ettől, úgy érzem, Önnek veszteségélményként jelenik meg, ami most is fájdalmat okoz s ez hasonlít a gyászhoz!
Az, hogy kisfia édesapjával ilyen jó kapcsolatban van, az szuper! Az apák mndig is más szerepet töltenek be, mint az anyák: ők a világ felfedezéséért, kalandokért felelősek, akiket ráadásul sokkal kevesebbet látnak, mint anyát.
Az, hogy sírás esetén hogy nyugtatja meg kisfiát nem is annyira lényeges, mint az, hogy tudott olyan megoldást találni, ami bevált, kisfiának nem kellett lemondania a szülői segítségről!
Szeretettel:
Előre is köszönöm a segítségét! Adrienn
Érzem kétségbeesését.
Hét és fél hónaposan sok gyerek még nem áll készen a hozzátáplálásra. Ilyenkor többek közt az Ön által leírtak szerint utasítják vissza a kínált falatot. A kanalat, falatot még kilökik, visszatolják.
Ha igény szerint szopik kisfia, tehát minden szopási igényét a mellen töltheti ki, minden jelzésre mellre kerülhet, akkor most is fedezi minden tápanyag szükségletét az anyatej. Igazából egy éves korban is az ideális arány 2/3-1/3 az anyatej javára, tehát igazán nincsenek elkésve semmivel!
Kínálgatni érdemes, választási lehetőséget adni neki szintén. Ha elfogadja, jó, ha nem, akkor később újra próbálkozhatnak. Sok gyerek elutasítja magát a kanalat, előzetes negatív tapasztalás nélkül is és a pépesített ételeket kihagyják, ők rögtön a darabos, kézbe fogható ételek kóstolgatása mellett voksoltak. Ez a módszernek titulálható táplálási mód a BLW elnevezést kapta, igény szerinti hozzátáplálást jelent, esetleg olvasson utána az interneten, rengeteg hasznos és segítő információ található erről! Tulajdonképpen Ön is ezt próbálta a körtével, keksszel, es kisfia a számára megfelelő módon reagált: megnyalogatta és egyelőre neki ennyi volt a kóstolás. Ez nem kóros! Kisfia jelezte a határait hozzátáplálás ügyben. A hozzátáplálás, főleg, ha a szopi még jó ideig fenn állhat, tényleg csak kóstolgatás és nem nagy adagok elfogyasztása. De erre nem is lenne szükség, megterhelő volna.
Nyugodtan hagyatkozhat kisfia jelzéseire!
Miből gondolja, hogy nem elég az anyatej? A gyarapodás teljesen leállt vagy lelassult? Egy mozgékony, fél eves kor körüli gyerek gyarapodása nem olyan nagy ütemű, mint volt az elején. Ha csak anyatejet kap, a megfelelő számú pisis, kakis pelenkák száma megnyugtató bizonyíték lehet a tejmennyiséget illetően, ahogy a kisfiáról alkotott összbenyomás is: kedélye, fejlődése, havi gyarapodása.
Az nagyon jó, hogy az étkezesek közösek! Ez a jó hangulatú, kellemes együttlét minden trükközésnél többet érhet! Fontos lehet, hogy az étkezéshez kellemes érzések, emlékek kapcsolódjanak. Ha látja Önöket jóízűen, élvezve az ételek ízét és az együttlét csodás hatását, ő is ezt a mintát fogja magával vinni és örömmel fog enni, mikor készen áll rá.
Most is halad ő a saját tempójában, kóstolgat, figyel, részt vesz! :-)
Üdvözlettel: