Kedves Kata! Üdvözlöm Önt!

Tanácsát szeretném kérni kapcsolatom terén. Házasságunk több hullámvölgyön van túl, de most úgy érzem itt a mélypont. Úgymond társas magányba élek férjem mellett, ez szerintem alaptermészetéből adódó és már nem bízok benne, hogy jobb lesz, hisz ez csak egyre romlott az idő múlásával, és az utóbbi időben még az alkohol is egyre jobban hatalmába kerítette. Nehéz a helyzetem, mível 4 gyermekünk van, és a 2 kisebbik nagyon ragaszkodik az apjukhoz is, tartok attól is ha tovább lépek, nehogy ők lelkileg sérüljenek, de ezt meg én így már nem bírom hosszú távon nyelni. Kérdéseim tehát: Rendeződhet valamelyest a kapcsolatunk, és lehetünk-e egy normális pár? Véges lesz-e nála az alkoholizálás, vagy marad, esetleg rosszabbodik? A gyerekeim hogyan viselnék a továbblépésemet, nem sérülnének-e lelkileg? Van-e még esélyem, hogy megfelelő társat találok, ha kilépek ebből a kapcsolatból? Válaszait előre is köszönöm. Maradok tisztelettel: Andrea