|
Kérdezz-felelek
Tisztelt Szakértő!
Kisfiam 2013.dec. 20-án tölti be a 3. életévét. Amennyiben 2014 januárjától szeretném hogy menjen oviba,akkor márciusban (nálunk akkor van a beíratkozás, előjegyzés) be kell/lehet íratni, vagy ráér később az év folyamán? Illetve:Úgy olvastam korábbi hozzászólásokból, hogy az óvodába történő felvétel folyamatos mivel nem szeptemberben kezdi/kezdené az ovit,az intézmény elutasíthatja a felvételt?
Segítő válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Anyuka!
A beiratkozáskor be kell íratni gyermekét az óvodába, akkor is, ha csak később megy. Erre azért is szükség van, hogy a vezető meg tudja ítélni a várható létszámot, elkészíthesse majd a csoport beosztásokat. Néhány helyet szoktak fenntartani az év közben érkező kötelezően ellátandó gyermekek számára. A törvény lehetőséget biztosít a 2,5 éves gyermekek óvodába járására, de ez az óvodák döntésének függvénye. Ez az Önök esetében azt jelenti, hogy kisfia már szeptembertől mehetne. A felvételt az óvoda azért nem utasíthatja el, mert év közben kezdenék az ovit, hiszen a befogadás folyamatosan történik, a gyermekek folyamatosan érkeznek.
Javaslom, hogy a beiratkozáskor érdeklődjön a lehetőségekről az óvodában.
Tisztelettel:
A problémám a kislányommal van.5éves most.Mindig is félénk volt,eléggé szélsőséges módon.3éves koráig mindenkitől félt.Rokonok,gyerekek,idegenek mindegy volt neki.Mindenkitől sírt,néha már attól ha csak ránézett.Megérinteni,hozzászólni nem lehetett.A játszótéren is félt a gyerekektől.Aztán 3éves kora óta sokat változott.Már nem sír senkitől,igaz most is félénk.Gyerekekkel már semmi gond barátkozik velük,mondjuk ha bántják nem igazán védi meg magát.A konkrét gondom,hogy szeptemberben kezdte az ovit.Simán ment a beszokás sírás nélkül,imád járni.A gyerekek közt el van vannak barátai is.Gond azzal van hogy felnőttekkel,bele értve az óvónőt,a dadust nem kommunikál.Ha kérdezik nem válaszol,nem mond semmit.Arra nem válaszol hogy valamilyen ételt kér e vagy sem.Abszolute semmire.Az óvónő jelezte nekem,hogy nagyon nehéz így vele.Kérdeztem mit tehetnék,de nem tud tanácsot adni.Az óvónéni nagyon kedves,lelkiismeretes.Tudom hogy jó indulatú és mindent megpróbált már de semmi. Amúgy a lány nagyon értelmes,okos,jó felfogóképességű.5évesen ír,olvas.2éves kora óta folyékonyan beszél.Okosan választékosan tud magyarázni.Sokat foglalkoztam vele így nagyon tájékozott.Az óvónő mondta hogy ez látszik is a feladatok közben mert akkor van hogy megszólal,illetve a feladatlapokat mindig hibátlanul oldja meg.Szóval csak arra akarok kilyukadni,hogy nem az értelmi képességeivel van baj.Sokat beszéltem már vele erről,de hiába.Próbáltam szépen,csúnyán semmi nem használ.Pl. köszönni sem akar,de ez a legkisebb gond.Attól tartok hogy nem fog változni az iskoláig és e miatt nem mehet majd,pedig az esze meg van hozzá.Hogyan segíthetnék rajta,hogy legalább az igen,nemet kinyögje.Vagy az óvónőnek kellene?Amúgy nem csak az oviban ilyen,semmilyen felnőttel nem beszél pl.orvosnál,utcán ha megállok egy ismerőssel és hozzá szólnak.Otthon cserfes és mint írtam nincs gond vele.Kérem segítsen!Köszönettel
Gyermeke óvodába kerülésével megváltozott az élete, hiszen a szerető családból egy "ismeretlen környezetbe" csöppent. A gyermekek számára nehéz az elválás, az anyához kötődés miatt.
Az Ön által ismertetett viselkedés néha előfordul a gyermekeknél, főleg a lányoknál.
Úgy gondolom, hogy az alkalmazkodó képesség zavarának a jeleit tapasztalja. Szorongó, gátlásos, visszahúzódó a gyermeke, amely gátlást nem tud leküzdeni, ily módon védekezik . Jó képességű gyermek, beszédszervei épek a leírása szerint. A szorongás elleni védekezésként dönti el, hogy kit vesz be abba a körbe, akikkel kommunikál. A némaságot következetesen tartja, ebből nem mozdítható ki. ezáltal a csoportban perem helyzetre szorulhat.
A viselkedés oka lehet kora gyermekkori kötődési probléma, konkrét trauma, túl óvó szülői magatartás. Mindenképpen ki kellene deríteni az okot, ezért javaslom, hogy forduljanak pszichológushoz, aki ezt megteszi és terápiát is tud kezdeni, szükség esetén kéri gyógypedagógus, logopédus és az óvodapedagógus együttműködését is.
Addig is fontos, hogy ne kényszerítsék a beszédre, ne legyen központi téma a "mássága", tapasztalja az Önök és az óvó néni elismerését, dicsérjék sokat, hangsúlyozzák a pozitívumait! Szükséges a szociális és kommunikációs képességeinek fejlesztése, amely az előbb említett szakemberek segítségével bizonyára eredményes lesz!
Ehhez kitartást, türelmet, pozitív hozzá állást kívánok Önöknek!
Kisfiam október 1-én töltötte be a 3 éves életkort, elkezdtük az óvodát. Előtte bölcsődés volt. Az a problémám, hogy a kisfiam harap, megüti a másikat és nem csak akkor, ha konfliktusba keveredik másik ovis társával, hanem pl. játszanak mellette a szőnyegen és gondol egyet odaüt. Nagyon akaratos az alaptermészete is. Napi szinten sokszor meg kell küzdeni azért, pl. hogy Ő este elmenjen fürödni vagy körömvágás stb. Annyit már elértem, hogy nem tart annyira sokáig a hiszti v. ellenkezés, hamarabb szót fogad. Visít olyan szinten, hogy időnként már nem tudom hogy csitítsam le, annyira elhárító a viselkedése, hogy meg sem tudom közelíteni. Kiabál, hogy menj innen, nem szeretlek, ne simogass stb. Próbálunk neki segíteni, hogy nem kell mindenből tragédiát csinálni. Tudom a beszoktatás és a szabályok amiket be kell tartani nehéz, de ezt is meg kell tanulni. Az az igazság, hogy amikor a bölcsit elkezdtük, nagyon nagy hisztik voltak úgy három napig, majd szépen kezdte megszeretni. Alig várta, hogy menjünk a bölcsibe. Sokat hiányzott, mert sokszor volt beteg. Az utolsó három hétben viszont fordult a kocka és nem akart bölcsibe menni, megharapta az egyik társát is, addig ilyet a bölcsibe nem csinált. Jelezte a gondozója, hogy alvás közben felvisít és nehezen lehet megvigasztalni. Ezek után kezdtük el az ovit. Szeretnék a kisfiamnak segíteni, próbálom minden áldott nap magyarázni, példákat mutatni Neki az Ő kis nyelvén, hogy az agresszív viselkedés nem old meg semmit. Aggódom.
Várom válaszát
Üdvözlettel: Pinkéné Szilvi
Kedves Szilvi!
Gyermeke életében az utóbbi időben olyan sok változás történt, amelyet nem tudott még feldolgozni: elszakadt az ismert környezettől, kedves gondozóitól, barátaitól.
Nagyon nehéz elfogadnia az új szabályokat, a szűkebb és tágabb környezetet.
Ezt bizonyítja, hogy elutasító Önnel, társaival, megjelennek az agresszív viselkedési formák.
A nyílt agresszió mindenki számára látványos. A család, a család dinamikája, az adott élethelyzetek / itt az óvodába lépésre is gondolok / befolyásolják a gyermek agresszív megnyilvánulásainak milyenségét. A magatartásproblémákat kísérheti alacsony önértékelés, tolerancia, szorongás, depresszió.
Úgy gondolom, hogy az óvodapedagógus empátiával, elfogadással, szakmai tudásával sokat segíthet a megoldásban. Szükséges, hogy vele együtt alakítsanak ki bizalmat, hogy a gyermek a segítségnyújtást elfogadja, működjenek együtt. Legyenek higgadtak, megértőek és következetesek. Próbálják meg a probléma valódi gyökerét felkutatni, szükség esetén társ szakembereket is bevonhatnak / az intézményekben megtalálhatók a pszichológusok, akik az óvodai környezetben figyelhetik meg a gyermek reakcióit/.
Hiszem, hogy sok-sok türelemmel meg fogják találni a megoldást a kialakult helyzet kezelésére!
Tisztelt szakértő!
Gyermekem középsős óvodás. Van egy agresszív kisfiú a csoportban (több is van, de ők járnak már nevelési tanácsadóhoz) aki állandóan verekszik, hasba üt másokat, csapkodja a fejüket, provokál. Sajnos a csoportra nézve is rossz hatással van, aki eddig nem volt agresszív, emiatt ők is már oda-odacsapnak másnak.
Mikor az óvónő a szülőnek jelezte a problémát, a szülő passzív magatartást tanúsított, és nem viszi nevelési tanácsadóba a fiát, nem hiszi el, hogy ő rossz gyerek.
Szeretném megkérdezni, hogy kötelezhetik-e a szülőt, hogy vigye nevelési tanácsadóhoz, vagy vigye kisebb közösségbe, ahol jobban tudnak rá felügyelni és jobban megakadályozhatóak a kitörései.
Várom a válaszát.
Kedves Szülő!
Problémája nem egyedi, gyakran tapasztalnak a szülők és pedagógusok hasonló viselkedést a csoportokban.
A nyílt agresszió mindenki számára látványos. A család, a család dinamikája, az adott élethelyzetek befolyásolják a gyermek agresszív megnyilvánulásainak milyenségét. A magatartásproblémákat kísérheti alacsony önértékelés, tolerancia, szorongás, depresszió.
Úgy gondolom, hogy az óvodapedagógus empátiával, elfogadással, szakmai tudásával sokat segíthet a megoldásban. Szükséges, hogy alakítson ki bizalmat, hogy a gyermek és a szülő a segítségnyújtást elfogadja. Legyen higgadt, megértő és következetes. Próbálja meg a probléma gyökerét felkutatni, szükség esetén társ szakembereket vonjon be / az intézményekben megtalálhatók a pszichológusok, akik az óvodai környezetben figyelhetik meg a gyermek reakcióit/.
Ha a problémához eképpen viszonyul, nem szükséges a szülő kötelezése, amely nem bizalmon alapuló viszonyt feltételez.
Bízom abban, hogy sikerül a kisgyermek és társai viselkedését normalizálni!
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!
23 hónapos kisfiammal most kezdtük a bölcsit.
Minden szuperül megy, ez a második hetünk!Sajnos ma nem tudom mi volt vele de többször is odacsapott a kis csoport társainak!!!!Nagyon meg vagyok ijedve!Mi lesz ha mindíg verekedni fog?Hogyan kezeljem ezt a dolgot?
Várom válaszát!
Köszönöm!
ANCSI.
Kedves Ancsi!
A gyermeknek léthelyzete a függés, az anyukával való szoros kapcsolat. A biztonság érzése a legfontosabb számára. Ezt az igényt bizonyítja, hogy belekapaszkodik az anyába, mindig vele szeretne lenni.A biztonsági igény hátterén kialakult érzelmek megnyilvánulhatnak szenvedélyes jelenetekben. Gyermeke életében az anya pótolhatatlan, nem cserélhető fel senki mással. E vágyon hamar túljut, beéri azzal a tudattal, hogy anya újra vele lesz, de ez az anyával való kapcsolat megteremtésére teremti meg a talajt. E kapcsolat kialakulásával egyidejűleg válik jelentőssé az agresszió. Ezt a cselekvést korlátozó tilalmak,a frusztráció váltja ki. a dühöt is cselekvési sémákban éli meg. a támadás, a fájdalmat okozás mozgásos sémáiban. Az agresszió azonnali robbanásban jelentkezik az akadályoztatási feszültség hatására.
Ne keseredjen el, ez természetes jelenség a gyermek fejlődése során, az Önhöz kapcsolódó kötődés megnyilvánulása, félelem a szeretet elvesztésétől, amelyet az eddigitől eltérő helyzet teremtett.
Legyenek türelmesek, állítsanak fel kevés, jól betartható szabályt, a másokkal való kommunikációban mutassanak jó példát továbbra is!
Az idő haladtával elfogadja majd az új helyzetet, megszűnnek a dühkitörések.
Kedves Óvónő!
Tanácsért, véleményért fordulok Önhöz. Két rossz választási lehetőség közül kellene eldöntenem, hogy melyik a kevésbé rossz a gyermekem számára.
A kisfiam 5 éves, a harmadik óvodai évét kezdte meg a negyedik óvodájában (előtte még bölcsis is volt). Költözések, gyakori munkahelyi változások miatt kellett eddig is ennyiszer váltanunk. Nagyon alkalmazkodó, érzékeny, kedves, igyekvő kisfiú. Az óvodaváltásokat igyekeztünk mindig úgy megoldani, hogy örömmel fogadja az új helyzetet, az elválás és a veszteség helyett az újdonságokat, új barátok szerzésének lehetőégét vegye észre.
Most egy hónap elteltével ismét lehet, hogy váltanunk kell. Munkahelyemen új beosztásba kerültem, ami miatt vagy hajnali 6-kor nyitáskor le kell már tennem a kicsit a mostani oviban vagy vihetem magammal a munkahelyhez közelebbi oviba egy órával későbbi elválással.
Tehát ha maradunk akkor 6-tól 4-ig lenne bennt az oviban. Ha váltunk, akkor az új oviban 7-3-ig, viszont ez megint új helyet, új rendszert jelentene. (és sajnos nem tudom, hogy ez a munka, ez a beosztás, mennyire lesz tartós)...
Ön szerint a gyermekem szempontjából melyik a kevésbé rossz megoldás?
Előre is köszönöm az együttgondolkodást.
Reményi Kata
Kedves Kata!
Valóban nehéz helyesen dönteni ebben a helyzetben!
Gyermeke gyakori óvoda váltása nem szerencsés, de szükségből kénytelen a szülő meglépni. A gyermekek kötődése ebben a korban erős a szeretett személyhez, társakhoz, helyhez. Dilemmát okoz Önnek az is, hogy tartós lesz-e ez a beosztás?
Próbálja megtudni, hogy gyermeke mit gondol a váltásról, a maradásról! Ha ragaszkodik a jelenlegi óvodához, az megkönnyíti a döntést a maradást illetően Ön számára.
Amennyiben szívesen menne máshova, próbálják meg, ha Ön is biztosnak látja a sikeres beilleszkedést! Mindenképpen tájékozódjon a munkahelye közelében található óvodáról!
Javaslom, hogy gyermeke véleményének ismeretében hozza meg a döntést!
Üdvözlettel:
07.29-ei kérdező vagyok.
Köszönöm válaszát,de még mindig nem tudtam meg,hogy jogilag van-e még lehetőségem a 2. oviban előjegyzésbe kerülni,ha csak az 1. önkormányzati oviba iratkoztunk be májusban.
Budakeszin lakom.
Ill. van-e lehetőségem környező települések ovijába előjegyeztetni a gyereket most ,július-augusztusban,a beiratkozások befejeztével? Egyáltalán hova vihetem a gyereket,ha februártól dolgoznom kell,letelik az 5 év Gyes?
acsilla76
Amennyiben van szabad férőhely az óvodában, év közben is jelentkezhetnek. A beírási naplót az intézmény augusztus végén zárja le, addig be kell írni a jelentkezőket. Amennyiben elutasítást kapnak, keresse fel az Önkormányzat jegyzőjét vagy az Önkormányzat illetékes osztályát, hogy segítséget kapjanak! Az óvodai csoportok létszámának meghatározása a fenntartó hatásköre, szükség esetén megteheti a létszámok emelését. A környékbeli települések is fogadhatják elvileg a gyermekét szabad férőhely esetén, de a helyi fenntartók határozzák meg a felvétel lehetőségeit, szabályát / felvételi körzet, lakóhely, stb. /
Mindenképpen javaslom a Fenntartó felkeresését, mivel nem tájékoztatták Önöket megfelelően a beiratkozással kapcsolatosan! Egyéb esetben lehetősége van gyermekét családi napköziben, magán intézményben elhelyezni a nemleges válaszok esetén.
Bízom abban, hogy nem utasítják el, megoldást találnak a helyzet megoldására!
Tisztelettel:
Kérdésem az lenne,hogy jogilag mikor és hogyan vehető egy gyerek óvodai előjegyzésbe?
Kisfiam 2013.februárban lesz 3 éves.Városunk egyik ovijába jelentkeztünk,ahol azt mondták,elegendő az egyik oviba jelentkezni,ha túljelentkezés van,átirányítanak a másikba,mivel mindkettő önkormányzati intézmény.Nem így történt. Ebben túljelentkezés volt,a másik oviban nem volt túljelentkezés,ahova nem jelentkeztem,mégis elutasítottak. Fellebbezésemre szintén elutasítást kaptam.Kérdésem,hogy kerülhet-e előjegyzésbe kisfiam abban az oviban,ahova nem adtam be jelentkezést,és hogyan? /nagyobbik fiam is oda jár./ Az igazgatónő nem segítőkész.
Köszönöm
Nagyon sajnálom, hogy problémájára nem kap településükön megnyugtató választ!
Az általános eljárási lehetőséget tudom felvázolni kérdésére: a beiratkozási időpontot a fenntartó határozza meg minden évben: március-május időpontban szokott lenni az intézményekben. Ekkor kell jelezni a szándékot az óvodai elhelyezésre. Az óvodába a felvétel folyamatos, tehát egész évben érkezhetnek új gyermekek. Amennyiben van szabad férőhely, lehet jelentkezni év közben is / ez történik akkor is, ha lakhely változás miatt más intézménybe kell íratni a gyermeket /. A jelenleg hatályos szabályozás szerint, ha a településen minden 3 éves gyermek felvétele biztosított, felvehető az a gyermek, aki a felvételétől számított fél éven belül betölti a 3. életévét. Amennyiben az intézmények egy vezetés alá tartoznak, valóban elég véleményem szerint egy helyre beadni a felvételi kérelmet. Azonban szükséges, hogy a vezetés körültekintő, szabályos módon járjon el ilyen esetben!
Kérdéseim: Az elutasítás indokát tartalmazta a levél? Mi volt az indok? Ki válaszolt a fellebbezésre?
Ezek ismeretében lehet a fenntartóhoz folyamodni jogorvoslatért.
Bízom abban, hogy problémájuk megnyugtató módon oldódik meg!
Tisztelettel:
Az óvodákba a beiratkozásokat már megtartották. Szabad férőhely esetén lehet még jelentkezni, erről az Önök településének óvodáiban tájékoztatást nyújtanak.
Az óvodába a felvétel folyamatos, tehát nem kezd minden gyermek ugyanabban az időpontban.
2014-től lesz kötelező az óvodába járás 3 éves kortól.
Amennyiben Ön meg tudja oldani gyermek elhelyezését másképp - nem kötelező még óvodába íratnia a jelenleg hatályos szabályok alapján.
Tisztelettel:
Kedves Ibolya!
Több kérdésem is van, remélem, nem gond:
1. Kisfiam 3 év 7 hósan fog ovit kezdeni szeptemberben. Azért nem ment februárban, mert májusban tesója született és szerettük volna, ha összeszokik együtt a család és nem tennénk ki Őt több traumának egyszerre. A pici kb. 3 hós lesz ovikezdéskor, hogyan szokott ilyenkor zajlani a beszoktatás, ha van ilyen pici tesó is? Szívem szerint csak a nagyfiammal lennék azokban az órákban, talán férjem tudna is segíteni ebben, de nem tudom, hogy szokott ez így menni..
Az oviban összesen három napot adnak beszoktatásra, nem tudom, mi van, ha ez kevésnek bizonyul. Fiam nem volt bölcsis, és kicsit éreztették, hogy nehezen engedjük el gyerekünket és ilyenkor főleg nem szabad sokat húzni a beszoktatós időt. Fiamat most elnézve elképzelhetőnek tartom, hogy elég legyen a három nap, és kedvesnek tűnik az óvónéni is. Pár nappal ovi előtt lesz családlátogatás is, fiam már nagyon várja, hogy őmiatta kilátogat az óvónéni és együtt vettük meg az ovszsáknak és egyéb cuccoknak való anyagot is, amit ő választott ki.
2. Ön nyilván már sok nagytesót látott, kíváncsi vagyok a véleményére: a testvérféltékenység állapota úgy is zajlódhat, hogy a nagyobb gyerkőc "zsizsegősebb" lesz, anyásabb lesz és újra a dackorszak jeleit mutatja? Nagyfiam a várandósság alatt be volt vonva a folyamatokba, várta a tesót és születése óta is szeretgeti, puszilgatja, nem kellett és most sem kell vele foglalkoznia, ha nem akar, rá volt bízva a közeledés tempója, stb. Nem kellett csendben lenni, ha aludt a pici, stb. Igyekszem kettesben is lenni vele valamennyit, de nem célom megvédeni őt a természetes érzéstől, hogy minden más lett és gondolom, neki is fontos tapasztalások ezek az újdonságok. A védőnőnk nagyon furcsállta a dacos megnyilvánulásait fiamnak, mondván, hogy már "öreg" a dackorszakhoz ő. Én pedig azt gondolom, hogy akinek hat hetes a kistesója, érthető a dacolás. Vagy nem? A tesója ellen nem fordul (még) direktben, nem esett vissza a szobatisztaságban, de újra sok a "nem", a csakazértis az ellenkezőjét mondom/akarom, stb. Kevés szabály van nálunk, de ami van, azt be kell tartani, viszont tény, hogy rugalmasak is vagyunk. Önnek mi a véleménye? Nem gondolom, hogy pont most kéne még több és erősebb szabályt bevezetni, mikor minden olyan bizonytalan, furcsa, hisz mégiscsak bővült a család, még minden alakulóban van. Ráadásul úgy látom, kiegyensúlyozott a nagyfiam, harmóniában élünk, de persze- már csak temperamentumon végett is- türelmetlen vagyok néha, felemelem a hangom, fáradt vagyok, viszont nem restellek bocsánatot kérni. Elrontottam valamit, hogy dacos újra és "zsizseg"?
Köszönettel várom válaszát:N.
Kedves N.!
A befogadás folyamata minden óvodában másként zajlik. A nevelőtestület szemlélete, az óvodai szokásrend határozza meg a "hogyant". Általában 1-2 hét az az időszak, amikor kevesebb időt tölt bent a gyermek anyával illetve nélküle, mindezt fokozatosan: 1-2 nap bent van anya is, 2-3 nap egyre hosszabb időre ott marad anya nélkül, 1-2 nap ott ebédel, majd ott is alszik.
Jól gondolja, hogy az ismerkedés időszakában csak vele kell foglalkoznia. A kistestvért addig vállalja apa, hiszen az elválás meg fogja viselni Önt is és gyermekét is. A családlátogatás során beszéljenek az óvó nénikkel a dilemmáikról, kérjenek segítséget a zökkenő mentes óvodakezdés érdekében! Úgy gondolom, hogy a bizalom egymás iránt segít mindebben! Ha gyermekük érzi a bizalmukat az óvó nénik iránt, akkor ő is könnyebben fogadja az elválást. Amennyiben úgy látják, hogy gyermeküknek nem lesz elég a 3 nap, kérjék a hosszabb lehetőséget! Vonják be mindenbe, pozitívan álljanak Önök a helyzethez, így a gyermek is könnyen fogadja azt! / régebbi cikkeimben talál talán hasznosítható gondolatokat az óvodai élettel kapcsolatosan./
A testvér féltékenységet is másként éli meg minden gyermek. Természetes, hogy a legjobban "felkészített" gyermek is rádöbben arra, hogy a helyzete már nem olyan a családban, mint a kistestvér születése előtt.Türelemmel, megértő bánásmóddal, a harmonikus együttléttel lassan, de megoldódik e probléma. Jól gondolja, hogy a kevés szabály betartásával önálló döntései is lehetnek, önállósodási törekvéseiben nem gátolják, a család "egyenrangú tagjaként" kezelik / a testvérekről is olvashat egy régebbi cikkemben/. Hiszem, hogy egy ilyen meleg légkörben gyermeke megtalálja a helyét és azt az utat, amelyen probléma mentesen végig tud menni, egészséges személyiséggé válik!
Június 18-án megválaszoltam Önnek a kérdést. Az oldalamon megtalálja.
Üdvözlettel:
Kedves Szakértőnő! Tanácsot szeretnék kérni az alábbiakban: a kislányom szeptemberben kezdené az óvodát, kistesója október végén érkezik. A gyermek orvosunk azt tanácsolta, hogy amig újszülött lesz a pici ( 3-4 hónap) ne járjon a nagyobb oviba, mivel pont kezdődik a betegség szezon és eddig még nem járt közösségbe, nehogy haza hordja a betegségeket. Eltérőek a vélemények abban, hogy érdemes-e szeptemberben megkezdeni a beszoktatását, vagy inkább várjak amig kitavaszodik. ön mit tanácsol? Üdv: Réka.
Kedves Réka!
A gyermek életében, aki a szülők minden figyelmét, törődését eddig birtokolta, nagy változást jelent a kistestvér születése. Bármennyire várja Őt, azt a törődést, rá figyelést már nem kaphatja meg, amit eddig, hiszen az újszülött a szülők "szinte minden percét igényli".
Orvosának is igazat adok, hogy a közösségből könnyebben haza vihet olyan betegséget, amellyel nem lenne szerencsés, ha a kistestvért megfertőzné.
Véleményem szerint az óvodába szoktatás abban az időszakban, amikor a kistestvér születik nem szerencsés, hiszen az új közösség a kisgyermek életében komoly változás: el kell szakadnia az édesanyától, aki életének egy biztos pontja volt eddig. E mellé egy olyan változás, hogy osztoznia kell az anyán, a szülőkön egy "idegennel" / mert számára a kistestvér még az/, valószínű, hogy olyan törést okozhat, amit később talán nehéz lesz korrigálni. Érzelmileg biztosan megviseli mindkét helyzet, de úgy gondolom, hogy Ön ismeri legjobban a gyermekét, ezeket mérlegelve, mindent átgondolva döntsön! Azt tartsa szem előtt, hogy kislánya fejlődéséhez a legjobb feltételeket biztosítsa!
Bízom abban, hogy ez sikerülni fog!
VAN EGY 5 ÉVES KISLÁNYOM. A HELYI OVODÁBA JÁR, AHOL A HANGOS GYEREKEKET ÉS AKIKKEL NEM TUDNAK MIT TENNI, ÚGY KEZELIK HOGY LEÖNTIK ŐKET EGY KANCSÓ VÍZZEL. MA REGGEL AZ EGYIK KISLÁNY MEGLÁTTA HOGY A DADUS ÖNTÖZI A VIRÁGOKAT, ÖSSZERÁNDULT ÉS MÁR KÉRDEZTE IS: MOST KIT FOGNAK LEÖNTENI? MILYEN HATÁSSAL VAN EZ A "KEZELÉS" A TÖBBI GYEREKRE -KÖZTÜK A LÁNYOMRA IS_- OKOZ E EZ NEKIK VALAMI TRAUMÁT? TEHETNEK ILYET EGY ÓVODÁBAN? TISZTELETTEL :SZILVI
Az óvodákban tilos a gyermekeket bántalmazni. Az Ön által említett bánásmód is bántalmazás, hiszen lelkileg sérülhet az a gyermek, akivel szemben ilyen viselkedést tanúsítanak a felnőttek.
A gyermekekkel minden problémát meg lehet beszélni, meg lehet találni azt a hangnemet, ami viselkedésüket pozitív irányba "tereli". Ők mindent érzelmi síkon közelítenek meg, a szeretett felnőtt kedvéért mindenre képesek, egyáltalán nincs szükség az Ön által felvázolt probléma- megoldásra a felnőttek részéről.
Nem engedhető meg ez a stílus egyetlen gyermekeket nevelő felnőttnek sem! Olyan sérülést okozhat, amelyet később csak nehezen lehet korrigálni.
Kérem, jelezze ezt a problémát a vezetőnek illetve a fenntartónak! Keressenek megoldást a módszer megváltoztatására! Ne engedjék meg, hogy gyermekeikkel az óvodában így bánjanak!
Remélem, "értő fülekre" és "gyermekeket szerető szívekre" találnak azokban, akik a megoldáshoz segítik Önöket!
A kisgyermek gondozása során nagyon fontos szerepet játszik az a személy, aki valamennyi szükségletét kielégíti, védelmezi, őrzi a nyugalmát. Körülbelül 6 hónapos kor tájékán jelenik meg a félelem, ha ez a személy /anya/ magára hagyja. Ez a a magára maradás, elhagyatottság félelme.
A közvetlen testi kapcsolatnak az ezt követő időszakban is van szerepe, de a szülő közelsége, mosolya, kedves szavai helyettesítik azt. A szülő/k/ megerősítése, dicsérete, megértése révén alakul ki az önbizalma, egészséges önértékelése, az ehhez fűződő pozitív élmények, amelyek meghatározzák közeledését a kortárs és felnőtt világ felé.
Javaslom, hogy gondolja végig, nem történt-e ebben az időszakban olyan esemény, amely e folyamatot negatívan befolyásolta! / A kórház egy ilyen, de ha az apával kialakult az előbb említett pozitív viszony, akkor nem befolyásolhatta ezt teljes mértékben./
A gyermek életében a harmadik életév körül kezdődik a " tegyél le!" korszak, ami a leválás folyamata a szülőről. Addig ne erőltesse ezt, hiszen ekkortól indul meg a kortársi kapcsolatok szövődése. Ha ezután is megmarad az anyához való erős kötődés, nehezen illeszkedik be majd a közösségbe.
Nagyon fontos, hogy Ön(ök) árasszák el a szeretetükkel, majd folyamatosan, lassan próbáljanak meg visszahúzódni, de segíteni a kapcsolatok kialakításában.Ne szakadjanak el hosszú időre tőle, mindig beszéljék meg előre a távolléteket! Ne erőltesse a másoknál elhelyezést, mert számára még nagyon fontos a megszokott környezet, az ad biztonságot számára. Ha a szülők nincsenek vele, megnyugtatja a megszokott környezet. A társakkal, idegenekkel, új környezettel való ismerkedés során biztosítsák számára a szeretett személyek jelenlétét, segítő szeretetét!
Az intézménybe kerülés előtt többször látogassanak el oda, együtt ismerkedjenek a környezettel, gyermekekkel, felnőttekkel a fokozatosságot betartva!
Úgy gondolom, hogy szeretettel, megértéssel, folyamatos tájékoztatással, megbeszéléssel a probléma megoldódik! Ehhez kitartást kívánok Önöknek!
Tisztelettel:
Köszönöm gyors válaszát.Mivel ebben az oviban nem engedik az anyás beszoktatást lehet,hogymásik ovit kellene néznünk?Májusban lesz 3 éves utánna kötelező az ovoda,addig akkor inkább maradjon itthon,és próbáljunk másik ovit?
Köszönöm!
Üdvözlettel.
Ismereteim szerint 2014 - től lesz kötelező 3 éves kortól az óvodába járás. Addig és a 3. életév betöltéséig ne siettesse, ha meg tudja oldani az elhelyezését!
Az anyával, a családdal együtt töltött tartalmas időt nem pótolhatja egyetlen intézmény sem, ezért ne legyen lelkiismeret furdalása az óvoda kezdés elhalasztása miatt!
A következő időszakban érik annyit a gyermeke, hogy esetleg könnyebb lesz az elválás.
Amennyiben nem azt tapasztalja, akkor keressenek más intézményt!
Legyen türelmes, ne izguljon! Minden kisgyermek elfogadja egy idő után a közösséget a megfelelő környezetben. Bízzon gyermekében!
Üdvözlettel:
Segítségére lenne szükségem,kislányom 2,8 hós!Most kezdtük az oviba szoktatást újra mert korábban ,,kistesó érkezése miatt korházba kerültem 1 hétre!Akkor a mamája szoktatta kevés sikerrel!Ma volta harmadik napunk vidéki oviról van szóés itt nincs olyan ,hogy a szülőott maradhat a gyerekkel.Próbléma az,hogy elbújik reggel és nagyon remeg,sír és kiabálhogy ő nem megy oviba.Avége az,hogy hosszas beszélgetés utánsírva viszem el!Meddig lehet ezt így csinálni nem szeretném,hogy utánna próblémáilegyenekésorvoshoz kelljen hordani!
Válaszátelőreis köszönöm!
Egy aggódó szülő!
A gyerekek szülőről való leválása gyakran nehéz, hiszen a biztonságérzésük kerül " veszélybe "
Nagyon nehéz elfogadniuk azt, hogy aki mindig velük volt, szeretetet, biztonságot nyújtott számukra, hosszú ideig nem lehet velük. Az óvodában minden és mindenki idegen.
A befogadás során ezért kell törekedni a fokozatosságra, a gyermekek igényeinek figyelembe vételére.
Önöknél biztosan megviselte, hogy nem anya szoktatta, hogy anya kórházba került, hogy kistestvér született. Ez az időszak nem alkalmas a környezet változásra, hiszen nem érzi magát biztonságban a gyermek. Ne erőltessék az óvodát, ha megtehetik, hogy otthon maradjon Önökkel!
Ezek a negatív " élmények " bevésődnek az életébe, lelkileg negatív hatással lesznek rá, nem fogja jól érezni magát az óvodában a későbbiekben sem.
Legyenek türelmesek, hagyjanak időt, nyújtsanak segítséget számára a történtek feldolgozására!
A későbbi óvodába kerülés idején pedig kérjék a fokozatos, anyás befogadás lehetőségét az óvodától!
Kívánom, hogy az óvodai évek legyenek kislánya számára boldog gyermekkort nyújtók!
Tisztelettel:
Kedves Ibolya!
Kislányom júliusban lesz 4 éves. Csak idén ősztől menne óvodába, mert 2011 szeptemberben nem adtuk be, hanem itthon maradt velem és a 16 hónappal fiatalabb kisöccsével. Reményeim szerint idén ősszel együtt mehetnének mindketten oviba.
A kiválasztott oviban homogén csoportok vannak, ezért felmerült bennem a kérdés, hogy a 4 évest hova fogják betenni: kiscsoportba vagy rögtön középsőbe?
Ez mitől függ?
Ha én dönthetek, vajon melyik lenne az ideálisabb neki?
A kisöccs novemberben lesz 3 éves, így elvileg akkortól ő is mehetne, ha felveszik.
Nekem az a megérzésem, hogy nem lenne szerencsés, ha mindkét testvér egy közös kiscsoportba kerülne.
De ha nem indul 2 kiscsoport az idén, akkor lehet, hogy ez történne?
Ön szerint mi lenne a legjobb felállás a gyermekeimnek?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!!!
Kedves Anyuka!
Amennyiben az új törvény szerinti korhatárokat veszi a vezető figyelembe / augusztus 31 /, akkor kislánya már középső csoportos korú / az eddigiek szerint kiscsoportos lenne, "év vesztes", de eddig is lehetőség nyílt arra, hogy az augusztus 31-ig született nyári gyermekek megkezdjék az iskolát, ha elérték a megfelelő fejlettséget az iskolába lépéshez /.
Én nem hiszek a homogén csoportokban, hiszen a gyermekek különbözőek, nincs két ugyanolyan fejlettségű gyermek ugyanabban a csoportban. A gyermekek iskolai életmódra való felkészítése 3-4 éves folyamat, az egész napos tevékenységben zajlik, a családnak nagyon fontos szerepe van benne.
Amennyiben úgy látják, hogy elég fejlett a kislánya, tegyék középső csoportba, hiszen az egyéni bánásmód elvét alkalmazva minden gyermeket fejlettségéhez mérten kell kezelni, a tevékenységét egyénre szabottan kell megszervezni. Azonban kisfiának biztonságot nyújtana, ha egy csoportba kerülnének, nem idegen környezetben kellene kezdenie az óvodát.
Döntését mindenképpen gyermekei igényének figyelembe vételével hozza meg!
Tisztelettel:
Segítséget szeretnék kérni , egy óvodai kisfiú (6 éves ) miatt. Kislányom ovistársáról lenne szó. Lányom (6,5 éves ) vegyes csoportba jár. Vannak még itt picik is akik alig 3 évesek , és van ez a fiú..... minden nap rájön a dühkitörés. A két óvónőnek egyfolytában figyelni kell őt és még ott a többi 25 gyerek . Ha rájön a "roham "nem lehet vele bírni (végignéztem nem egyszer délbe, mikor mentem a lányomért ) kifut az öltözőbe leszórja a polcról az összes ruhát , széket dobál a csoportba ,letépi a falról a rajzokat , amit elér azt dobja , nem számít mi az. Az óvó próbálja lefogni ,( nem szorítja , csak átöleli és a kezeit fogja ) nyugtatni de nem nagyon sikerül neki , mert őt is rúgja -üti ahol éri . Már többször kérdeztem az oviba , nem tudnának -e ellene tenni , mert ez nem jó a többi gyereknek akik ezt nap mint nap végignézik és rettegnek már . Azt mondták nekem az oviba , ez ellen nem tudnak mit csinálni , marad a csoportba ( még jövőre is ,mert visszatartották ).Eddig úgy voltam vele , jó a lányom még kibír itt fél évet és úgyis megy iskolába, de amit tegnap délbe láttam az nagyon megviselt. Az egyik kisfiú feküdt az ágyba , rajt az óvónő köpenye , hogy láthatatlan legyen (ezt az óvónő mondta azért van rajt ) és félt a pici . Mert előtte ez a "rossz " gyerek a székeket dobálta a csoportba és megint dühkitörése volt. Ma délbe külön asztalhoz volt már ültetve , az terítőre ráborította a vizet , mellette a földre meg kiborította az ebédjét . A levelem lényege az lenne, tudna nekem valami megoldást , kihez lehetne fordulni , hogy ezt a fiút eltávolítsak onnan , mert szerintem ezzel a viselkedéssel nem oda való. Mert azért , hogy vele nem tudnak mit kezdeni , annak 25 gyerek igya a levét és menjen tönkre emiatt. Ezt már nem tudom elfogadni, és azt se ,hogy nem utólag kell majd sopánkodni , mikor már kárt tett valamelyikbe. Azt se értem az óvoda mért nem lép ez ügybe , vagyis lépett volt ott már pszichológus is megfigyelni (kb 20 percet volt bent ), de változás nem történt ,nem küldték sehova se azóta se. Most az van , marad a csoportba .Jó lenne ha tudna valamit írni ,merre lehet menni ilyen esetbe , hogy a többi picinek végre jobb legyen . ( az óvodavezető úgy érzem már nem tud merre lépni , hátha mi szülők tudnánk valahova menni , ahol jobban felfigyelnének a problémára )
Előre is köszönöm válaszát . Kriszti
Nagyon sajnálom, hogy nap mint nap ilyen helyzettel kell szembesülnie! Sajnos az integráció eredményeként a "normál" csoportba bekerülnek olyan gyermekek, akik nehezebben szocializálhatók, esetleg egyéni segítséget igényelnek, de ehhez az intézmény nem kap státuszt. Igaza van, a többi gyermek kerül "hátrányba" amiatt, hogy az óvó nénik e helyzetet nem képesek kezelni.
A megoldás mi lehet?
Először is jelezzék az óvodavezető felé a problémát! Neki kötelessége feljegyzést készíteni a jelzésről. Ezt írásban is megtehetik, annak is nyoma van. E jelzésre az óvodavezető köteles reagálni, megoldási javaslatot felvázolni, ami véleményem szerint lehet pszichológus igénybe vétele / nem egyszer, hanem folyamatosan /. A pszichológus talán kideríti a viselkedés okát és kezelni tudja a problémát. Az eredménytelenség esetén további lépéseket is meg tud határozni.
Amennyiben nem történik változás, jelezzék azt az intézmény fenntartójának, akinek kötelessége a probléma kivizsgálása és megoldása!
Bízom abban, hogy találnak egy, mindenki számára kielégítő megoldást!
Üdvözlettel:
A kisfiam decemberben töltötte be a 3. évét. Januárban elkezdtük az óvodát. Lassan szoktattuk be, eleinte ott voltam vele. Első napokban 1-2 órát, aztán egyre többet. Akkor aludt bent, amikor ő egyedül akarta már. Eltelt 2 hónap (eközben volt kis szünet betegség miatt) és a gyermekem nem akar oviba menni.Minden nap egyre szomorúbb és egyre többet sír itthon, az oviban azt mondják nem sír, csak naponta 1-2 alkalommal.Búskomor a 3 éves kisfiam. Sír, piszkálja a körmét, éjszaka is azt mondogatja félálmában, hogy nem akarok oviba menni. És naponta többször is emlegeti, hogy nem szeret az oviban aludni. Nem tudom mitévő legyek? Ne hagyjam ott aludni, vagy legyek kemény? És, ha teljesen lelki beteggé válik?
A válaszát előre is KÖSZÖNÖM!
Tisztelettel:Krisztina
Ugyan a kérdést nem nekem címezte, de megkaptam, próbálok megnyugtató "választ" adni.
Kisfiát valószínű, hogy valamilyen trauma érhette az oviban, ami nem szükséges, hogy nagy dolog legyen. Lehet olyan apró sérelem, amire mi felnőttek nem is gondolunk.
A befogadás során nem történt olyan esemény, ami megviselte?
A betegség a kicsiknél sajnos, gyakori dolog. Az e miatt történő otthonlét kizökkenti őket az alig megszokott napirendből.
Mivel az oviban nem érzi jól magát, ha lehetősége van rá, akkor rövid időre vigye be! Kezdjék újra a "beszoktatást"! Ne erőltesse az ott alvást! Próbálja meg kideríteni az óvónők segítségével, hogy mi az oka az óvodával szembeni ellenérzésének!
Semmiképp sem legyen kemény! Az óvó néniket kérje együttműködésre az óvodai élet megszerettetése érdekében!
Remélem, partnerre talál bennük a probléma orvosolására, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy együttműködve neveljünk vidám, kiegyensúlyozott gyermekeket!
Kitartást, türelmet kívánok ehhez Önöknek!
Kisfiam most töltötte be a második életévét,jelenleg külföldön élünk,és valószínű,hogy a kisfiunk itt fogja elkezdeni az óvodát.Sajnos várnunk kell az óvodai helyre,úgy néz ki,hogy 2.5 éves lesz mire elkezdheti az óvodát.
A problémánk abból adódik,hogy még mi sem tudunk jól beszélni az idegen nyelven,és ez szorongást okoz nálunk is.Aggódunk a kisfiunk miatt,mert elég cserfes,és szépen beszél már magyarul,hogy okoz-e majd neki valamilyen traumát(lehet,hogy erős a kifelyezés)az,hogy hirtelen egy olyan közegben találja magát ahol nem ért majd semmit és őt sem érti senki.Mindenki nyugtat minket,hogy nem ő lesz az első,meg a gyerekek nagyon hamar alkalmazkodnak,de azért egy szakértői válasz megnyugtatóbb lenne.
Előre is köszönöm a segítségét!
Erika
A szülők szorongása nyomot hagy a gyermek életében, fejlődésében, áthatja életét. Ő megérzi, ha a szülei bizonytalanok, ezért próbáljanak megnyugodni!
A gyermekek valóban könnyen alkalmazkodnak bármilyen helyzethez, megtalálják a megoldást a "problémáikra".
Megnyugtatásul elmondok egy közelmúltbeli tapasztalatomat:nemrég járt óvodánkba egy gyermek, aki külföldön él a szüleivel, a nagyszülei magyarok. Egyáltalán nem beszélte a nyelvünket, mi sem az övét. Heteket töltött intézményünkben, ahol megtalálta a helyét a gyermekek között, voltak társai, akikkel játszott, "tanulta" a magyar nyelvet. Nagyon jól érezte magát, nem okozott neki gondot a nyelvi hátrány.
Nyugodjanak meg, gyermekük is alkalmazkodik majd a helyzethez, ha szeretettel fordulnak felé a társak, képes lesz a kommunikációra!
Bízom abban, hogy az Önök nyugalma átsegíti Őt majd a "nehézségeken", bízzanak gyermekükben!