|
Kérdezz-felelek
5 és fél éves kisfiam óvodába jár 3 és fél éves kora óta. Nagyon megkínlódtuk a beszoktatást, de úgy nézett ki, hogy nehezen, de sikerült. Első évben nem volt hajlandó semmit sem enni, de ez a következő évben rendeződött. Most, hogy elkezdtük a 3. évet az óvodába - és lassan iskolába is készülünk - teljesen megváltozott a gyermek reggeli viselkedése. Sír, hogy oviba kell menni, fél az óvónénitől, fél az óvodától, rossz álmai vannak, rosszul alszik. Ez tart a szeptemberi ovikezdés óta. Óvónéni véleménye szerint direkt csinálja, manipulál minket - ezt a gyereknek is elmondta. Szerintem az éjszakai bepisilések, állandóan az ovi körüli gondolatai nem manipulációra vallanak - bár már teljesen tanácstalan vagyok, az óvoda rányomja a hét minden napjára a bélyegét. Délelőtt szépen meg van az óvodába (a reggeli sírdogálás után), de amikor az alvás ideje elérkezik akkor már sírni kezd (nem kiabál, nem hisztizik, csendben magába fojtva sír, esténként is így tesz és van hogy csak akkor vesszük észre, hogy sírt, amikor zsebkendőt kér). A legszomorúbb sírás akkor van, amikor reggel tőlem elszakad, nem akar elengedni, visszahív. Úgy érzem ez az elválás nagyon nehezen megy neki, félek nehogy lélekben sérüljön. Ellenben azt sem érzem, hogy ez miért erősödött fel benne, hiszen semmi változás nem történt a család életében az óvodában történtek.
Nem tudom mit tegyek, ha kérlel, hogy ebéd után hozzuk haza, azzal jót teszek vagy nem. Hagyjam az óvodába aludni, ami folytán sokszor sír és nem alszik, így estére elviselhetetlen lesz a viselkedése és még többet sírdogál. Amikor otthon van (betegség, vagy ha szabin vagyok) akkor nagyon jól érzi magát és annyit szokott mondani - én itthon szeretek csak lenni a legjobban.
Kérem adjon tanácsot mit tehetnék.
A kérdés nem nekem szól, de megpróbálok válaszolni.
A szülőről való leválás nagyon sok kisgyermeknél nehéz, de odafigyeléssel, szeretettel, türelemmel zökkenőmentessé tehető.
A leírtak alapján olyan hatások érhették kisfiát, amelyek az óvodai mindennapjait negatívan befolyásolják. A délutáni pihenést a legtöbb gyermek nem szereti, de rugalmas hozzáállással az óvó néni ezen segíteni tud. Ha ez nem oldható meg, jobb, ha délután haza viszi az intézményből, ha ez megoldható.
Javaslom, hogy az óvó néniktől kérjenek fogadó órát, ahol rákérdezhetnek az óvodai életre, a mindennapok történéseire. Beszéljék át az Önök és az intézményi nevelés elveit, lehetőségeit!
Lehet hogy ebben vannak eltérések, amelyek a kisfiú életét nagyban befolyásolják.
Mindenképpen meg kellene keresni az intézmény pszichológusát, aki segítene kideríteni a "probléma" okát, tanácsot adna a megoldási lehetőségekre.
Bízom abban, hogy a szakember segítségével megtalálják a lehetőséget a megoldásra!
Szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni.Gyermekem január közepén lesz 3 éves. Még nem beszél,szavakat mond,tehát ezzel is le vagyunk maradva. A biliről,wc-ről hallani sem akar.Először a kakilással próbálkoztunk,szakkönyvek ezt ajánlották,de azokon a napokon nem volt széklete. Képes egész délelőtt a bilin ülni úgy, hogy kb 4 órai trónolás után pisil egy kicsit aztán már alig várja a pelust. Nem erőltettük soha,nem volt rossz élménye ezzel kapcsolatban. Próbáltuk az ajándékozás módszerét, nem vált be,nem nézhetett mesét,beletörődött. Van 2 bilije,wc szűkítője cuki kis sámlival.Mikor kérdezzük,hogy ráül-e mérgesen ellenáll.Mivel beszédben is le vagyunk bőven maradva,lehet hogy ezzel is kapcsolatban van. Január közepétől dolgozom,mert visszamondtam a GYESt így most már a szabadságomat töltöm, az ovi pedig így nem fogad. Szeretném a tanácsukat kérni. B.M.
A szobatisztaság kialakulása idegrendszeri fejlettség függvénye. Valójában 2-3 éves kor között szokott kialakulni a legtöbb gyermeknél. Ha ez későbbi időpontra helyeződik, illetve visszaesés tapasztalható valami miatt - még nem mondható kórosnak. A beszéd fejlődéséről is ugyanez mondható el. A gyermekek érése - egyéni tempójú.
Véleményem szerint gyermekénél annyit tehet, hogy megfigyeli, mikor pisil, kakil, ezt az időpontot figyelve ülteti wc-re. / Valószínű, hogy a pelus biztonságot nyújt neki, valami mégis történhetett, ami miatt ellenáll. / A rendszeresség segít abban, hogy rögzüljön gyermekénél a szükséglet kielégítésének rendszere. Óvodánként eltérő, hogy fogadják-e azt a gyermeket, akinél gond van a szobatisztasággal. Amennyiben az oviba nem veszik fel, kérje a bölcsődei elhelyezést!
Ne essen kétségbe, legyen türelmes, hiszen türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel a problémát meg lehet oldani! Ehhez kívánok Önnek kitartást!
Korábban már írtam 4 éves kisfiam ovis problémájával kapcsolatban, 2013. 09. 14. 18:23-n kaptam Öntől választ, amit köszönök.
A probléma sajnos továbbra is fennáll, bár volt javuló tendencia. Most megint "elővették" kisfiamat az oviban. Óvónők szerint mindenféle ok nélkül lökdösődik, ha valaki elveszi tőle a játékot egyből üt..stb.
Én itthon mindig megkérdezem, miért csinálta és ő elmondja az okokat, hogy csúfolták, elküldték a játéktól..stb. Egyszer egy kislány mesélte, hogy őt és még két társát egy negyedik gyerek ütötte, a kisfiam odament és visszaadta neki, ergó megvédte a többieket. Ebből megint nem láttak mást az óvónők, csak, hogy az én fiam ütött.
Persze, tudom, nem így kellene reagálnia, ezeket meg is beszélem vele, de nekem nagyon furcsa, hogy állandóan csak azt látják az óvónők, hogy az én fiam a hibás. Az előzményeket soha, mert, hogy 25 gyerek van.. Kérdeztük már azt is, hogy csak a mi fiúnk ilyen? Nem, van egy 4-5 fős "banda", akik verekednek.
Itthon az égvilágon semmi probléma nincs a kisfiammal, tényleg. Szót fogad (azért nyűgösebb napjai neki is vannak, természetesen), mindenhol tud viselkedni, kisebb gyerekekkel óvó, gondoskodó. Szoktam tesztelni is játék közben: kiveszem a kezéből a játékot, belerondítok abba, amit készített pl., de teljesen jól fogadja, nem agresszív. Óvónők szerint okos és tudja, hogy ezt felnőttekkel így kell.
Nem tudom, mit tehetnék még azon kívül, hogy itthon elmagyarázom neki, nem így reagálunk, szóljon az óvónőknek, hagyja ott azt, aki megüti....stb., de nem szeretném minden egyes délutánunkat ilyen "hegyi beszédekkel" tölteni.
Az ovit amúgy nagyon szereti, jókedvű, okos, intelligens, nincs vele más baj, azt mondták.
Akkor van gond, mikor sokan vannak. Kisebb létszámnál szinte észre sem venni őt, de ha telt ház van, nem bír magával.
Tudom, hogy nem tudja kezelni a bezártságot, ő nagyon hozzá van szokva, hogy mindig levegőn van, hogy mindig megyünk, kirándulunk, csavargunk.
Azért töltsük a 4 fal között a hétvégéket, hogy szokja a bent létet? Rajzait is figyelem már, hátha látok bennük jeleket, de mindegyik rajza színes, vidám, mosolygós alakokat rajzol: hóembert, repülőt, várat, csigát. Semmi nem utal agresszióra, vadságra.
Szinte már minden nap gyomorgörccsel megyek érte az oviba, hogy mi fogad. Óvónők azt mondták, nekik kell ezt megoldani, de ha nem lesz javulás, januárban visszatérünk a témára.
Azt is észrevettem, hogy mivel látják rajtam, mennyire fogékony vagyok jelzéseikre, mennyit foglalkozok ezzel, még inkább mondják. Tudom, hogy más gyerekkel is gond van, de ott a szülők félvállról veszik. Reagáljak én is úgy, hogy otthon nincs vele baj, oldják meg ők? Nem ilyen vagyok.
Szíves segítségét és válaszát nagyon köszönöm.
Üdvözlettel:
Kisfia viselkedése nem ad okot aggodalomra. A gyermekek ebben a korban mindent érzelmi alapon közelítenek meg, ész érvekkel nem lehet rájuk hatni.
Általában az is igaz, hogy nem viselkednek ugyanúgy otthon, mint a közösségben: az otthon jó gyerek az intézményben "elengedi" magát és fordítva. Ez viszont természetes.
Van olyan gyermek, akit zavar a tömeg, a zaj. Nem kell benti létet tanulnia gyermekének, lehet, hogy a mozgásigénye kielégítetlensége vezet a fent leírt reakciókhoz. Továbbra is kiránduljanak sokat! A közösségben megtanulja a különböző viselkedési módokat / utánzás útján /, feszegeti a határait, tanulja a lehetőségeit.
Ne aggódjon, a tapasztalt reakciók változni fognak!
Úgy érzem, hogy Ön túlságosan is nagy hangsúlyt fektet az óvodában történtekkel. Önnek kell rájönnie ezek helyes kezelésére!
Nem szükséges mindennap meghallgatnia az óvó nénik panaszait, amelyet nem tartok helytállónak, hiszen a gyermekek pozitívumait erősítve terelgethetjük őket a helyes irányba.
Más szempontból pedig az óvodai nevelés során felmerülő problémák megoldása az ott dolgozók feladata, természetesen a családi nevelésre építve.
Otthon továbbra is biztosítsák a meleg, szeretetteljes légkört, érezze a biztonságot! Ez a legfontosabb a "helyes útra való terelgetés" szempontjából! Ehhez sok-sok örömöt kívánok Önöknek!
Nagyon el vagyok keseredve.A kis unokám most került óvodába,előtte bölcsis volt.Az étkeztetéssel van gond,naponta csak kétszer ülnek asztalhoz enni.A többi étkezéshez csak kirakják az összes ennivalót úgy kell a gyerekeknek elvenni és elfogyasztani.Na ez nem működik sok gyereknél az unokámnál sem.Sok gyerek bátortalan,már szegénykém útban hazafelé "tombol"az éhségtől.Ez napi rendszerességgel így megy.Amikor szóvá tették/már nem is kérdezik /az a válasz,vegyék tudomásúl,hogy nem lehet 32 gyerekre odafigyelni hogy eszik vagy nem.Megjegyzem 15 percig van az étel az asztalon,aki vesz belőle az jól jár,utána elviszik előlük az ennivalót.
Szeretném tudni mi a teendő ilyen esetben,ez is benne van az oktatási törvényben?Kifizetik a nem kevés pénzt,hova tűn ik el az ennivalló,kidobják???!!!!!
Kedves Judit erre lenne kíváncsi több szülő és persze a nagymama is.
Direkt nem írtam hol található ez az óvoda,hova jutnak el ezek a kis "éhenkórász"gyerekek,vagy ez az új trend,hadd éhezzenek ezek a drága kis gyerekek?????????????????
Várom megtisztelő válaszát,egy nagyob aggódó nagyi.
Ugyan a kérdés nem nekem szól, de megválaszolom.
Az óvodában napi háromszor étkeznek a gyermekek. Az Ön által leírt esetben a tízórai lehet folyamatos az intézményben. Ez azt jelenti, hogy meghatározott idő intervallumban zajlik az étkezés. Az étkezés módjára az óvó nénik megtanítják a gyermekeket, ekkor is le kell ülni 1-2 leterített asztalhoz /ők választanak maguknak helyet az asztalnál/. Hangsúlyozom: erre meg kell tanítani a gyermekeket, figyelemmel kísérni a folyamatot! A dolgozók feladata az is, hogy figyelemmel kísérjék: minden gyermek étkezett-e, ha nem oda invitálják.
E módot a játékidő folyamatosságának biztosítása érdekében alkalmazzák az óvodák, hiszen így a gyermek akkor megy oda, ha a játékot befejezte, vagy később folytatja. A gyermekek általában akkor esznek, ha éhesek, ha nem,vagy nem szeretik az ételt, nem lehet "beléjük erőltetni"!
Amennyiben nem értenek egyet a módszerrel, jelezzék az óvó néniknek! Kérjenek lehetőséget arra, hogy megnézzék a tevékenységet! Kérjenek tájékoztatást az intézményben folyó nevelő munkáról! Beszéljenek őszintén a problémáról, hiszen csak akkor eredményes a nevelés, ha együtt működik a szülő és az óvoda!
Bízom abban, hogy megnyugtatják Önöket e beszélgetések, hiszen a szülő nyugtalanságát a gyermek megérzi, átveszi és ez a mindennapjait nem befolyásolja pozitívan!
Tisztelettel:
2 éves kislányom van, akivel 2,5 hete kezdtük a bölcsődét. Nagyon nehezen megy, minden reggel sír, ölbe viszem be a csoportba, ott veszi el tőlem a nevelőnő. A bölcsiről annyit tudni kell, hogy ez egy minicsoport egy óvodai kiscsoporton belül. 15 óvodás és 5 bölcsis van. Jelenleg 19 gyermek jár a csoportba (16 ovis, 3 bölcsis), ebből 4 súlyosan értelmi fogyatékos. A bölcsődések között egyedül az én lányom nem sérült.
A kislányom okos, ügyes, segítőkész, és nagyon anyás. 8-12 ig van az intézményben, ennek nagyrészében sír, és ami nagyon aggaszt, hogy ez alatt az idő alatt szinte semmit nem evett még. Egy hét bölcsődébe járás után elkezdődtek nála a hisztizések. Lefekszik a földre, kiabálva sír, főleg ha nem kap meg valamit. most azt veszem észre, hogy azzal próbál zsarolni, hogy nem akar itthon sem enni, nem issza meg az esti tejet sem.
Ön mit tanácsol? Hogyan tudnám leghatékonyabban kezelni ezeket a szituációkat? Maradandó lelki traumát okozok a bölcsődével? Lehetnek ennek később következményei? Sajnos muszáj beadnom, mennem kell dolgozni. Igyekszem nagyon sokat vele foglalkozni, tudomására juttatni, hogy szeretem, de elég nehezem viselem a hisztijeit, főleg mert tudom, hogy azok és talán zsarolási szándék van mögöttük. Engem is megvisel lelkileg és nem szívesen viszem őt. Létezik olyan, hogy valaki nem tud beszokni?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel: Gerti
A gyermekek kortárs kapcsolat iránti igénye általában 3-4 éves korra tehető, de meghatározott időpont nincs erre. Azok a gyermekek, akik ritkán vagy nem jártak gyermekközösségbe, gyermekek közé, nehezebben fogadják el az új helyzetet, az óvodát/bölcsődét.
Az elszakadás azért is nehéz, mert az óvoda/bölcsőde teljesen új környezet, kiszakadnak az addigi meleg, szertettel teli "burokból". Ha az óvodáról a szülő jót mesél, elmondja, hogy ott mi történik, a gyermeknek könnyebb az elfogadás. Ugyanígy, ha azt érzi, hogy anya bizalmatlan, félelemmel teli, megérzi és nehéz lesz az elválás. Anyának is ugyanúgy fel kell készülnie az elválásra, mint a gyermeknek. Ne legyen bizalmatlan, bizonytalan, türelmetlen! Az Ön viselkedése legyen következetes, sugározzon nyugalmat, hiszen ezzel éri el, hogy gyermeke megnyugszik. Az, hogy "más" gyermekek vannak a csoportban nem hátráltatja a vele való foglalkozást. A gyermekek mindaddig elfogadók, amíg mi felnőttek nem tanítjuk meg őket ennek ellenkezőjére. A mássággal való együttélés során egyébként sok-sok pozitív dolgot tanulnak meg.
Beszélgessen sokat vele az oviban történt pozitív dolgokról, meséljen történeteket az óvodáról, bölcsiről! Kérje az óvó nénik segítségét a megoldáshoz, beszéljenek őszintén az Ön félelmeiről, hiszen ezek megjelennek az Ön gyermekkel való kommunikációjában, fogadja el javaslataikat!
Az óvodai dolgozókkal próbáljanak meg folyamatos, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kiépíteni! Ez szükséges ahhoz, hogy sikerüljön a beszoktatás, az ott töltött évek mindannyiuk számára örömteliek legyenek!
Bízom abban, hogy türelemmel sikerül ezt megvalósítani!
Üdvözlettel:
Az én kisfiam 3ésfél éves,harmadik hete járunk az oviba!Bölcsibe nem járt,mert tavaly októberben született a kislányom és a kevés férőhely miatt elutasítottak!A fiam tehát ezidáig közöségbe nem járt!Barátkozó,kedves más gyerekekkel és pár hónapos korától gyerekek közé járunk!Játszótérre,játszóházba!Soha nem volt vele probléma!Most az óvodában állítólag verekszik,ordít,csapkod!Borzasztó akaratos és makacs,nem fogad szót az óvónéniknek!Minden nap panaszkodnak rá nekem és én minden nap elmondom,hogy itthon nem ilyen!Sosem verekedett ,a kishugával nagyon szeretetteljesen bánik!Persze akaratos és makacs természete kis korától kezdve meg van,de azon hogyan tudnék változtatni?Múlt héten összekarmólva jött haza,ma a szája vérzett és azt mondta nekem,hogy megverte az egyik kisfiú!Nekem az óvónéni azt mondta,hogy az én fiam csapott fejbe valakit egy fadarabbal,amit én a fiamtól számon kértem és azt mondta,nem bántott senkit!Ma közölték velem,hogy vigyem a gyereket phszichológushoz,mert közösségben nem tud viselkedni!Én úgy gondolom,hogy lehetnének kicsit türelmesebbek két hét után,hiszen még sosem járt oviba,itthon mások a szabályok,neki még ezt meg kell szoknia!Első nap az óvodában közölték velem,hogy mivel itthon vagyok a lányommal,nem aludhat bent a gyerek!olyan érzésem van,hogy el akarják érni,hogy kivegyem az óvodából a gyereket!Én tudom,hogy a gyerekem nem tökéletes és nehéz természet,de ők azt állítják,hogy a 120 gyerek közül ő a legroszabb!4 csoport van az óviban és mind vegyes csoport!Az udvaron a 120 gyereket 4 óvónéni felügyeli!Nem is látják,hogy az enyém mit csinál,ráadásul ő jön haza sebekkel!Abban kérném az Ön segítségét,hogy ha én most elviszem az óvoda phszichológusához,azzal az óvónőknek hogy lesz könnyebb a gyerekkel?Nem értem,hogy miért vigyem el én,mikor nekem semmi bajom vele!?Ez hogyan segít az óvónők problémáján?Ettől hogy fog nekik szótfogadni a gyerekem?A másik baj,hogy z udvaron a nagyobb gyerekehez csapódik és bele viszik a rosszba!Ez nem az óvónénik dolga lenne,hogy ezt megakadályozzák?Minden nap beszélek a gyerekkel az óvódáról,hogy szót kell fogadni és nem szabad verekedni,de hiába!Nagyon szeret egyébként járni,csak nekem rémálom minden nap érte menni és vigighallgatni milyen rossz volt!Kérem segítsen nekem,mert tehetetlennek érzem magam és nagyon sajnálom a kisfiamat,hogy ő az óvóda "rossz gyereke"!Köszönettel:Katinka
Gyermeke viselkedése természetes, tiltakozik az új helyzet ellen. Eddig nem kellett Öntől, Önöktől távol lennie, azokkal teltek napjai, aki szeretik Őt, biztonságot jelentettek számára. Természetes, hogy az ilyen környezetből való kiszakítás miatt tiltakozik. Meg kell tanulnia az új környezethez alkalmazkodni! Ez azonban csak segítséggel megy, példát kell mutatni számára.
A példamutatás nagyon fontos a felnőttek : a szülő és óvónő részéről egyaránt. Helyesen teszi, hogy beszélgetnek otthon, de az óvodában történteket az óvó néninek kell megbeszélni a gyermekkel. A szeretetteljes nyugodt légkörben erre van lehetőség. Meg kell tanítani Őt azokra a szabályokra, amelyek az adott közösségre jellemzők: megmutatni a helyes viselkedési módot, a másokhoz közeledést, a játék szabályait!
Ennyi idő után még mindez nem történhetett meg, türelemmel, megértéssel, segítséggel meg fogja tanulni! Korai még a pszichológus segítségül hívása! Ki kell várni, amíg megnyugszik, elfogadja az óvodai életet! A pedagógus állandó panasza nem segít a megoldásban! Nem kell délután haza vinnie, erre nincs "törvény".
Kérje meg a pedagógusokat, hogy beszéljék át a problémát, alakítsanak ki olyan stratégiát, amelyet mindannyian betartanak! Ha a türelmes, megértő magatartás nem vezet eredményre pár hét után sem, akkor kérjenek külső segítséget!
Bízom abban, hogy a pedagógusok segítenek ebben!
A mi problémánk a következő:kislányom 3és fél éves,most szeptemberben kezdte az óvodát.Sajnos nehezen illeszkedik be,nehezen válik el.Az első napokban sokkal jobb volt ahelyzet,de a kovetkező napokban a fejébe vette,hogy nem akar ott aludni.Pedig nagyon családias környezetben vannak,mindössze 5óvodás gyerek van,abbol 3 idén kezdett...Állítolag,mikor elentem,s ott hagyatam,képes volt egész déleött hisztizni-kissebb nagyobb szünetekkel-hogy hol van anyu,s mikor jön már?Párszor már kikészítette az ovonöket is.S ami a legrosszabb,hogy a vele egykorú társát is olyan szinten felizgatja ilyenkor,hogy ordít mindkettö...Emiatt a másik anyuka úgy döntött,egy darabig nem viszi a lányát.Az elválás pedig egy külön torténet.Már reggeltol ordít,hogy nem akar menni,s mikor ott vagyunk,sajnos hisztik közepette kell elválnunk.Viszont kérdeztem,s azt mondták,pillanatok alatt lenyugodott,csak az a gond,hogy ki akarja sajátítani az ovónőt.mindí csak vele foglalkozzon,s fogja a kezét,még wc-re sem mehet nélküle...játszani nem nagyon hajlandó,pedig mikor a játszótéren vagyunk,ugyanazzal a közösséggel,semmi gond vele,elbeszélget,eljátszik a többiekkel.Az ovónö azt mondja,nagyon értelmes,talán túl az is,mert nagyon tudja az embert manipulálni,s ez itthon is így van.Ö akar a többi gyereknek parancsolni,az oviban,ha a tanítonéni leül,képes ő is ücsörögni mellette inkább,s kérdezgeti,hogy mikor megyek már.Amúgy nagyon okos,ismeri a betüket,számol,illedelmes,1 éves korátol beszél,aktív kislány,csak nélkülem nem akar lenni .Hisztis...Hogyan segíthetnék neki,hogy kicsit jobban menjen a beilleszkedés?Az ovónönk is látom,hogy megtesznek mindent,bár sajnos volt rá példa,hogy hívtak,menjek érte,mert kikészíti őt...elnézést,hogy ilyen hosszan írtam le,de így tudtam csak elmagyarázni,mi is a helyzet.Ovodaváltásra nincs lehetőségünk.Köszönöm ha megtisztel tanácsával.Tisztelettel:Teréz
A kisgyermek óvodába kerülése nagyon nagy trauma a számára, hiszen elszakad a szeretett szülőtől, a megszokott környezettől. Először kell idegenek közt lennie, megszűnik az addigi szeretetben, kiszámíthatóságban való létezés. Újak a társai, az őt körülvevő felnőttek.
Az óvodakezdés a szülő számára sem egyszerű, gyakran megjelenik nem tudatosan a félelme, aggódása a kommunikációjában. A gyermek megérzi anyja bizonytalanságát, reagál rá:nem akar óvodában maradni. Megkezdődnek a reggeli sírások, a nehéz elválások.
Nagyon fontos, hogy Ön pozitívan beszéljen az óvodáról, reggelente ne tartson sokáig a búcsúzás, ígéreteit mindig tartsa be, ne érezze az Ön viselkedésén a félelmet,érezze mindig a támogatást, szeretetet!
Nagyon fontos az Önök és az óvodapedagógusok között a folyamatos kapcsolattartás, a kölcsönös bizalom. Beszéljenek őszintén a problémákról, próbáljanak meg együtt megoldást találni a kialakult helyzetre! A legfontosabb, hogy érezze magát biztonságban a kislány otthon is és az óvodában is!
Ezt együttműködéssel érhetik el!
Van egy 4 éves kisfiam. Ovis nyári szünet előtt jelezték az óvónők, hogy az utolsó pár hétben megváltozott a viselkedése, ok nélkül csapkodott, homokvárat rombolt..stb. Ők azt mondták, biztos, hogy már elfáradt, szüksége van a szünetre, de ha októberben nem javul a helyzet, behívatnak minket, hogy átbeszéljük, miért viselkedik így.
Az öt hét alatt, amíg itthon volt velem, az égvilágon semmi gond nem volt vele, 3 hisztije volt (ezek is fáradtság miatt), nagyon jókat kirándultunk, sok programot szerveztem neki, ..stb.
A hétköznapokban sincs vele otthon semmilyen probléma, elég "tudatosan neveljük", odafigyelünk rá, sokat beszélgetünk vele, mesélünk, játszunk, csavargunk, az óvónők jelzése óta még türelmesebbek vagyunk vele, még inkább magyarázunk, ha valami nem helyes dolgot tesz.
A nyári szünet végével még vegyes csoportok voltak az oviban, ahol nagyobbakkal volt együtt. Ez gondot jelentett neki, ugyanis előfordult vele olyan, hogy napközben bekakilt, bepisilt, pedig ő már szobatiszta és sokszor is mondta, hogy nem akar oviba menni.
Sokat gondolkodtam a viselkedésén és én úgy látom, hogy ő olyan típusú gyermek, aki az őt ért frusztrációt, feszültséget nem tudja kezelni, nem tudja elfogadni, mert ahogy olyan inger éri, ami számára negatív (pl. át kell adni más gyereknek a játékot vagy rászólnak vagy más gyerek által sérelem éri), ideges lesz.
Otthon ezt tudjuk kezelni, mert egyből leülünk vele, átbeszéljük, próbáljuk kibeszéltetni, mit érez..stb.
Az oviban lehet, hogy erre nincs lehetőség, hiszen ott rajta kívül még 23 gyerek van.
1-2 alkalommal rákérdeztem, hogy viselkedik az oviban most így, szünet után, túl sokat nem mondanak az óvónők, csak, hogy volt ez is, az is. Ők azt mondják, hogy egészen addig nem szólnak a szülőknek, amíg csoporton belül megoldják a szituációkat. Én azért mégis szeretnék segíteni a kisfiamnak.
A kérdésem az lenne, hogy milyen módon tudnám neki megtanítani a frusztráció kezelését? Egyelőre azt találtam ki, hogy bábozással eljátszok én is hasonló szituációkat, amik megoldását is bemutatom neki, hátha így jobban ráragad.
Ez működhet így vagy bízzam az óvónőkre, hiszen, ami délelőtt 10-kor történik az oviban, én azt este 6-kor nem tudom neki megmagyarázni.
Segítő válaszát előre is köszönöm.
A gyermek számára az új, nem megszokott / más csoportbeli óvó néni, ismeretlen gyerekek/ mindig nehezen elfogadható, bizonytalanságot keltő. Az óvodás gyermek érzelmei labilisak / egyik pillanatban kiegyensúlyozott, másikban elkeseredett /, végletesek /gyorsan változnak /. Nem értékelhető és kezelhető hisztisnek, szeszélyesnek.
Nagyon fontos, hogy megértéssel, empátiával forduljanak felé, adjanak lehetőséget a megoldásokhoz! A gyermek érzelmei fejleszthetők a mindennapi élet eseményein keresztül, de valóban segít a szerepjáték, a bábozás, dramatizálás.
A dac a csoportbeli érdekérvényesítésről szól, a természet tör elő belőle, ahol az erősebb legyőzi a gyengét. Fontos, hogy a szülőből a magabiztosság, erő, nyugalom áradjon, életkorának, képességeinek megfelelő feladatokat kapjon / ezzel önértékelését segítik, magabiztosabbá válik /, dicsérjék sokat!
Az óvodában történteket valóban az ott dolgozó felnőtteknek kell megfelelően kezelni, Önök csak beszéljenek róla, játsszák el stb!
Bízom abban, hogy megtalálják a megfelelő módszert önbizalma erősítésére!
Tisztelettel:
4 éves kislányom középsős az oviban (kiscsoportba is járt, előtte bölcsibe is). Aggaszt minket, hogy kislányunk alig-alig barátkozik az óvodában (és ez így volt kiscsoportosként is). Leggyakrabban egyedül játszik, nem keresi társai társaságát, sőt talán inkább még zavarja is, ha valamelyikük "ráakaszkodik". Tehát óvodában, játszótéren csak elvétve játszik társaságban. (Azért volt már rá néhányszor példa, hogy egy-egy kisgyerekkel nagyon megtalálták az összhangot.)
Jobban szereti a felnőtt társaságot, mint a kortársaiét. Érdekes, hogy a két éves hugával tökéletes az összhang, jókat játszanak, szerepjátékoznak, teljesen egymásra vannak hangolódva. Úgy látom, mintha nem is érdekelné, hogy a másik vele egykorú gyerekkel örömét lelhetné egy közös játékban. Néha az az érzésem, hogy talán félénk.Például ha elveszi egy másik gyerek azt, amivel épp játszik, abba beletörődik. Nem bonyolódik konfliktusba. Azért is fura ez, mert kiemelkedően kommunikál, nagyon érdeklődő, kreatív, értelmes, önálló kislány, aki mindig feltalálja magát.
Hogyan tudnánk neki segíteni, hogy az óvodában is jobban barátkozzon, ne csak egyedül játszogasson? Aggódunk miatta, és segíteni szeretnénk neki.
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Javaslom, hogy beszéljenek az óvó nénikkel a problémáról, szükség esetén pszichológus segítségével derítsék ki az okokat, hogy megfelelő módszerekkel tudjanak segíteni!
A "megoldás megtalálásáig" is próbáljanak találkozni gyermekekkel, biztosítsanak lehetőséget új társkapcsolatok megélésére, elfogadására!
Üdvözlettel:
Már írtam önnek az ovodai beiratkozás miatt hogy a kislányom 2 és fél éves és ovodába iratnám. Ebben a kérdésben segített is hogy igen bevehetik a gyereket 3 éves kora előtt ha az óvoda kezdés időpontjától számított fél éven belül betölti a hármat. A következő történt: Bementem beszélni a vezető óvónővel aki ezzel foglalkozik. Megerősítette hogy igen törvényileg ez így van, van is hely az óvodába ahová szeretném beadni de ők nem veszik fel mivel van bölcsöde helyben. Azt mondja hogy ha van helyben bölcsöde akkor törvényileg nem vehetik be a kislányt az óvodába. Azt azért hozzá tenném hogy nekünk a bölcsöde nem igazán helybe van. Nekem hogy a kislányt a bölcsödébe járassam busszal kell mennem 10-15 kilométert és ugye arra fizetni is kell. Csak azért van helyben mert 3 úgymond faluból tevődik össze ahol mi lakunk. Abban kérném a segítségét hogy ez tényleg így van törvényileg hogy ahol van bölcsöde ott nem vehetik fel a gyermeket óvodába 3 éves kora előtt? Előre is köszönöm válaszát.
Amennyiben beíratta kislányát, szabad férőhely esetén véleményem szerint nem etikus az óvodavezető viselkedése / annak ellenére, hogy az ő hatásköre a döntés /. Úgy gondolom, hogy legkésőbb 3 évesen fel kell vennie az óvodába. Nem tartom helyesnek, hogy Önöket anyagi vonzattal is járó helyzetbe hozza.
Sajnos az óvodák nem szívesen veszik fel a 2,5 éves gyermeket, mert az plusz teherrel jár, a személyi feltételeik sem adottak ehhez. Ennek ellenére nem értek egyet a döntéssel!
A fenntartótól kérjenek segítséget a felvétel pozitív elbírálásához! Hivatkozzanak arra, hogy a gyermek egészséges fejlődését negatívan befolyásolja az utazás, valamint annak anyagi vonzata!
Bízom abban, hogy pozitív hozzá állással megoldódik a problémájuk!
Tisztelettel:
Köszönöm szépen a válaszát, nagyon sokat segített mert sajnos nem voltam biztos ebben a kérdésben. A beiratkozás már megtörtént és felvételt is nyert a kislány, már csak el kell intéznem hogy ne 3 éves korába vegyék fel hanem hamarabb. Mégegyszer köszönöm, további szép napot.
Köszönöm kedves szavait! Örülök, hogy segíthettem!
Szép napot és nagyon kellemes óvoda kezdést kívánok!
Üdvözlettel:
Az lenne a kérdésem hogy a kislányom 2011.február 2.-án született és most be adhatom e az óvodába? Szeretnék vissza menni dolgozni és azt olvastam, igaz ez 2011-es törvény, hogy a gyermeket fel vehetik óvodába 3 éves kor betöltése előtt ha a óvoda kezdés időpontjától számított fél éven belül betölti a 3-at és ha van férőhely az óvodában. Azt hozzá tenném még hogy a kislány szoba tiszta és fejlettebb az átlagos 2 és fél évesekhez képest. Nálunk viszont van bölcsöde is ahová járt is a kislány de sajnos nem akar a kislány vissza menni sajnos mert van ott egy kislány aki veri a többit. Sajnos ezért nem akar járni oda. Az is sajnálatos hogy ez ellen nem tesznek semmit....
Akkor várom válaszát az ovodával kapcsolatban. Előre is köszönöm
Jól tudja, gyermeke felvehető óvodába az Ön által felsorolt szempontok alapján. Ha a beiratkozás idején felkeresték az óvodát, jelentkezésüket befogadták, keresse fel a vezetőt és kérje problémája megoldásában a segítségét!
Amennyiben hely hiánya miatt nem biztosítja a felvételt, sajnos nem tehet semmit. Marad a bölcsőde, ahol szintén kérhet segítséget a helyzet megoldására.
Bízom abban, hogy sikerül gyermeke elhelyezését úgy megoldani, ami a kislánynak a legmegfelelőbb!
Tisztelettel:
Kisfiam 33 hónapos,hamarosan kezdi (remélem) az óvodát. Sajnos nem beszél, de szinte semmit érthetően! Pár állathangot tud utánozni . Apa,anya szavakat mondja ,de csak úgy ,nem nekünk szánja megszólításképpen ,csak úgy mondogatja ,ha eszébe jut. Mindent megért, végrehajt. Felnőttek közti párbeszédre is figyel,mert reagál rá ,érti ha róla van szó. Mutogatással és ez "e ,a " magánhangzóval próbál mindent elmagyarázni. Mondanivalója lenne,mert magyarázgat ,válaszolgat mindenre; de zárt szájjal teszi ,úgy ad ki hangot és mutogat hozzá.
Tavasszal megmutattam logopédusnak ;azt mondta szeptemberig várjunk ,biztos fog valamennyit fejlődni. Van fejlődés,de csak "hangyányi".
Korosztálya már verseket mond ,énekel, vicceket mesél. Vajon be fogja-e hozni ezt a lemaradást a közeljövőben? Meg fogják-e érteni az óvónénik és társai majd? Nekünk nem mondták,hogy nem kezdheti el az ovit a beszéd miatt,de félek tőle ,hogy ennyire nem tud beszélni ,mi lesz vele? Miért nem fejlődhetett úgy mint a többi? (nem volt koraszülött, mozgásfejlődése teljesen normálisan zajlott.)
Köszönöm válaszát!
Judit006
A beszédfejlődés során a gyermekek egyéni eltéréseket mutatnak. Vannak, akiknél a beszédfejlődés fordulata /szókincs ugrásszerű gyarapodása, beszélőkedv, tapasztalat arról, hogy a hang nemcsak játék, hanem közlési eszköz / a 3. életévben következik be.
A beszéd fejlődése állandó társas kötődést, szervezett, differenciált környezetet igényel, stabil kapcsolatot a felnőttekkel, kortársakkal.
A gyermeki közlést ebben az életkorban az adott helyzetben, szituációban részt vevők értik, pontosan tudják az elhangzott szavak jelentését, megértik egymást. A gyermeki gondolkodás fejlődése során alakul ki később az összefüggő beszéd.
Fontos, hogy ennek érdekében minél több beszéd, beszélgetés vegye körül, meséljenek neki sokat, érdeklődve, aktívan hallgassák a mondandóját!
A logopédusnak igaza van abban, hogy várjanak az óvodakezdésig, hiszen az új környezetben megnő a beszéd aktivitása, jelentősége, kedvet kaphat a beszédre. Ne hasonlítsák a korosztályához, ne tegyenek szemrehányást neki, hiszen minden gyermek egyedi! Az óvodában általában beindul a kommunikáció. A változás elmaradása esetén kell megkeresni szakember segítségével az okot, ami lehet frusztrált közlési vágy, mozgásszervi fejlődési zavar, környezeti ártalom, stb.
A legfontosabb, hogy Önök legyenek türelmesek vele, érezze a szeretetüket, bízzanak benne!
Az óvodaérettség kritériuma, hogy a gyermek legyen képes szavakkal kifejezni magát. azt, amit szeretne. ennek a feltételnek a leírtak alapján megfelel. Az óvodában a gyermekek és a felnőttek meg fogják érteni. Beszédkedve beindul, beszéde egyre érthetőbbé válhat. Addig is beszélgessenek otthon sokat, kapjon mindig választ a kérdéseire, verseljenek, mondókázzanak, énekeljenek, ezáltal szókincse nő, ami a beszédkedvhez elengedhetetlen. Az óvodai élet során kiderül, hogy beszédfejlődése megkésett-e. A pedagógus jelezni fogja, ha szakember igénybe vétele szükséges.
A másik gyermekkel kapcsolatos reakciója természetes, hiszen éntudata még nem alakult ki. Eddig a szülők jelentették a társat számára. Példamutatással, türelemmel forduljanak felé!Az óvodában a közösségi együttélés szabályait meg fogja tanulni.
Ne aggódjanak, az óvodai nevelés a családi nevelésre támaszkodik, a folyamatos együttműködés segíti majd gyermekük zökkenő mentes fejlődését!
Érdeklődni szeretnék,óvodával kapcsolatban.
Kisfiam 2009 szept óta ovis,kislányom 2011.05.31 es születésű.
(oviérett,szobatiszta,nagyon barátkozós kislány,imád oviba menni..)
Jelenleg gyesen vagyok ami most 31.ével lejár.munkahelyemre visszavennének.de a kicsi felügyelete nem megoldott.
Ill nekem is reggel 6ra kellene járnom.
Most volt beiratkozás az oviba,meg is tettük azt,de csak szeptemberben kezdhet...
Nincs rá mód hogy beadhassam?hogy tudjak dolgozni járni?
(jelenleg ideiglenes lakcím szerinti oviba lennénk,azaz jár kisfiam)
Van e rá lehetőség hogy beadjam oviba vagy mindenképpen kell várnom szeptemberig.
Köszönöm válaszát!
A beiratkozás a következő nevelési évre szól. Nyáron már nem fogadnak az óvodák új gyermeket, mert a dolgozók ezen időszakban vehetik ki a szabadságukat, összevont csoportokkal működnek. Egy új gyermek befogadása ebben az időszakban nem szerencsés, mert nem tudja a gyermek számára azt a biztonság érzetet nyújtani, ami a gyermek számára szükséges. Az első időszak "tapasztalatai" végig kísérik a gyermeket az óvodai évek során, ez határozza meg, hogy szeret-e majd oviba járni, szívesen, örömmel tölti-e ott napjait.
Ha az Ön gyes-e most jár le, ki kell adja a munkahelye a szabadságot. Lehet, hogy ez az időszak a nyár egy részét lefedi, a többi időszakban pedig próbáljon magán intézményt vagy valamilyen más megoldást / nagyszülő, szomszéd, rá érő anyuka /keresni!
Amennyiben van az intézményben szabad férőhely, akkor felvehetik a kislányt, de az előző érveim miatt nem tartom szerencsésnek, hogy most kezdjen.
Mindenképpen olyan megoldásban gondolkodjon, amely a kislány számára a legmegfelelőbb, az ő érdekét tartja szem előtt!
Tisztelettel:
Szép napot kívánok! Óvoda beíratkozásról szeretnék tisztább képet kapni. A kisfiam dec.19-én lesz 3 éves. Ma szólt az egyik óvónő, hogy sürgősen írassam be szeptemberre, mert különben elveszik a családi pótlékot, és a gyermekvédelmi támogatást. (3 gyermekem van). Én úgy értelmeztem az általam olvasott cikkeket, hogy szeptemberben még nem kell vinnem a kicsit óvodába. Szerettem volna egy évet még itthon tartani, mert nagyon kötődik még, és nem hiszem, hogy szeptemberre ez sokat változna. A szobatisztaság is csak kialakulóban van, még előfordul, hogy elfelejt szólni,.... Egyébként szépen tanulgatja a dalokat, szereti a verseket. Tényleg vinnem kell a következő tanévben? Köszönöm a választ.
Kedves Szülő!
Az a 2011-ben született gyermek, aki 2014. 08. 31-ig betölti a 3. életévét kötelezett 2014. 09. 01-től az óvodába járásra. Minden 3 éves gyermek óvodába járatása tehát 2014-től kötelező, hiszen az önkormányzatoknak szükséges megfelelő számú férőhelyet biztosítani.
Egyébként felmentés akkor is kérhető, amelyet a szülő kezdeményez, a jegyző adja az óvodavezető és a védőnő egyetértésével. A családi pótlék és a gyermekvédelmi támogatás folyósításának szüneteltetése is ezen időszaktól értendő véleményem szerint.
Úgy gondolom, hogy jelen időszakban még a kisfia nem kötelezett az óvodába járásra, de beírathatja, elkezdhetik januártól a szoktatást. Valószínű, hogy a szobatisztaság is kialakul addig nála.Nem kell egész nap otthagynia, a délelőtti időszakot ott tölti, talán az Önről való leválás könnyebbé válik számára.
Tisztelettel:
Lányom, 2 éves múlt. 2 hónapja kezdtük a bölcsődét és panaszkodnak rá, mert sokszor ok nélkül odamegy egy gyerekhez és megcsípi, megkarmolja. Sajnos már látható jelei is van ennek, ami nagyon kellemetlen. Nem tudni mi alapján választ ki valakit, és miért bántja a gyerekeket, van, hogy odarohan egy gyerekhez a bölcsi udvarán és megcsípi, minden ok nélkül. A bölcsiben már azt mondták, valami idegrendszeri problémája lehet és elvihetném valamilyen foglalkozásra.
Ezen kívül semmi probléma vele, szépen beszél, okos és értelmes....minden más tekintetben elégedettek vele a bölcsiben.
Az agressziónak már voltak jelei hamarabb is, mert itthon is hasonlókat csinált, csak anyával, apával, de azt olvastam, hogy ez általános ebben a korban, így nem nagyon foglalkoztam vele.
Kérem, javasoljon valamit, hogy mit tegyek, mit ne tegyek, de nem tudom milyen irányba induljak el, de ez már így nagyon kellemetlen.
Köszönettel:
Kislányának az Önnel való szoros kapcsolata léthelyzete. Ön jelenti számára a biztonságot, szeretne mindig Önnel lenni. Az Ön hiánya a kislány érzelmeiben nem pótolható,hiszen a bölcsődében ez a kötődés korlátokba ütközik. Úgy gondolom, hogy az agresszió megjelenésének az oka ebben rejlik.
A kislánya nehezen fogadja el az új környezetet, az új életrendet, a több gyermekkel foglalkozó gondozó nénit. Ő nem tud egyformán foglalkozni minden kisgyermekkel, általában a türelmetlenebbeket részesíti előnyben egy-egy tevékenység során. a mellőzöttek frusztrációs lelkiállapotba kerülnek,s ha nem elég nyugodtak, agresszívak lehetnek.
A kicsik között már kialakul a vetélkedés, a kedvezményezettekkel szemben agresszió is kialakulhat. Ebben a korban már tudja a gyermek, hogy a szülő, gondozónő nemcsak játszik vele, hanem tilt is, haragudni is tud. Ez ambivalens érzelmeket kelt a gyermekben: szereti a felnőttet, de fél is tőle, haragszik rá. Ők már az arcmimikából is sokat megértenek, félnek a szeretett személy elvesztésétől, csalódottnak érzik magukat, agresszív érzés támad fel bennük, amit társaik felé fordítanak. Ebben a korban természetesnek mondható e viselkedés.
Fontos lenne, hogy Önök és a gondozó néni is melegszívűek, gyöngédek, tapintatosak legyenek a kislánnyal való érintkezés során, hogy vonzóvá tegyék számára a bölcsődét, hogy merjen Önöktől elszakadni arra az időre, amíg érte mennek.
Legyenek türelmesek, meg fogja tanulni a helyes viselkedést, alkalmazkodást! Bízom abban, hogy a gondozó nénik türelme, gyermekszeretete segíti őt ebben!
Tisztelettel:
Szeretném kérdezni, hogy miért és milyen fontos az ovódáskorú gyerekek délutáni alvása?
Mi lehet a következménye rájuk nézve, ha ez rendszeresen elemarad?
Elöre is köszönöm a válaszát
Hunor
A gyermekek idegrendszerének egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű pihenés. Óvodában ezért pihennek mindennap ebéd után.
A pihenés nem jelent feltétlenül alvást, mert az a gyermek aki nem tud aludni csendben könyvet is nézegethet, játszhat. Az óvó néni el tudja dönteni az egyes gyermek ismeretében, hogy milyen lehetőséget kínál fel számára.
Tapasztalatom, hogy a legtöbb kisgyermek elalszik a mese nyugtató hatása után.
Úgy gondolom, hogy minden gyermeknek nagyon nagy szüksége van a mindennapos délutáni pihenésre ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön, kiegyensúlyozott legyen.
Bízzanak a gyermeküket nevelő óvó néniben, hiszen ő a gyermek ismeretében biztosítja a pihenési lehetőséget a gyermekek számára!
Tisztelettel:
Kis fiam 5 éves,szeptemberben kezdte az óvodát.Kedves bújós kis gyerek,nem verekszik és nem beszél csúnyán.Szeptember óta jó pár kislány és fiú megverte.Az óvónő reakciója annyi volt,hogy adja vissza és tanítsam meg megvédeni magát.Sajnos mivel ő nem verekszik a többi gyerek elzavarja és kiközösítik,amire ő sírással reagál.Újabban veri a saját fejét./otthon nem csinálja/Pénteken az óvónő azzal fogadott,hogy nagyon makacs és fél órán keresztül hisztizett a kisfiam,még a cipőjét is eldobta.Amikor hazavittem,megkérdeztem mi történt.Azt mondta elzavarták a gyerekek,majd amikor elkezdett sírni az óvónő szájon vágta és mondta hogy "hallgass". Hétfőn azzal indítottam,hogy kérdőre vontam az óvónénit.Közölte velem,hogy igaz és előfordult már.Hiába mondtam,hogy nincs joga ő szerinte igenis van.Félek,hogy egyébként is érzékeny kisfiam így lelkileg sérült lesz.Önnek mi a vélemény,mit tanácsol?Köszönöm válaszát.
Azok a gyermekek, akik később kerülnek a csoportba, kissé peremhelyzetűvé válnak, ha az óvoda dolgozói nem segítenek nekik a befogadás során. Az 1-2 éve együtt járó gyermekeknél már kialakulnak az együtt játszó csoportok, barátságok szövődnek. Nagyon nehéz az újonnan bekerülő kisgyermeknek megtalálnia a helyét, ha az óvó néni nem segítőkész, megértő, segítséget nyújtó.Szomorúan értesülök arról, hogy van olyan óvó néni, aki a segítségnyújtás, bátorítás helyett fizikai erőszakot alkalmaz a gondozás során /szándékosan nem írok nevelést, mert véleményem szerint ő nem nevel, csak felügyeli a gyermekeket/ ! Gyermeke érdekében próbáljanak beszélgetni a megoldási módokról, ha ez eredménytelen, jelezzen a vezető, szükség esetén a fenntartó felé!
Ha mindez eredménytelen, keressen olyan intézményt, ahol gyermekét szeretettel fogadják, megértik, segítik a közösségbe történő beilleszkedését!
Bízom abban, hogy sikerül kisgyermeke problémáját orvosolni!
Kislányom 2009. július végén született, 2012-ben elkezdte az ovit, kb. 5 hetet járt, majd miután megszületett a tesója itthon maradt, még most is itthon van. Mivel az évveszteség aug.31- lett igy gondolok már az iskola kezdésre is. Tanácsát kérném: elég pici növésű és arra gondoltam, hogy megkérem a vezető óvónőt, hogy had járja újra a kiscsoportot: mivel szinte nem is járt oviba, másrészt annyira pici. Ön szerint érné a gyereket ebből hátrány, vagy sérülés? VAgy tényleg jobb lenne ha újra kis csoportos lenne? Illetve mivel tudnék érvelni a vezető óvónőnél?
Köszönöm!
A gyermekek fejlődésének szakaszai nem különülnek el élesen egymástól. Minden gyermeknek meg van a sajátos fejlődési üteme, bioritmusa, amelyhez joga van, amit meg kell találnia. Ebbe a ritmusba nem lehet beavatkozni, csak akkor, ha az mások kárára van. E különbségek miatt és a gyermek optimális fejlődésének elősegítése érdekében fontos a családi és óvodai nevelés összehangolása, együttműködése. Az óvodai csoportokban a gyermekek életkori sajátosságai nem mossák el az egyes gyermek egyediségét, "másságát", hiszen a fejlődési folyamatuk egyedi jellegű, egyedi szerveződésű. A csoportok szervezése nem a gyermek szempontjából bír jelentőséggel, hanem a pedagógus számára jelent szervezési feladatot. A beiskolázás szempontjából jelentőséggel bír a gyermek születési ideje, de lehetőség van az óvodai időszak "hosszabbítására" indokolt esetben. Úgy gondolom, hogy jelenleg még kár lenne kimondani a kislányról azt, hogy nem mehet majd iskolába a korosztályával, hiszen a gyermekek fejlődésében 1-2 hónap alatt is hatalmas változások tapasztalhatók. Amennyiben egy gyermek 4-5 évesen megy óvodába, a korosztálya csoportjába sorolják be, veszik fel. Úgy gondolom, hogy az óvodavezetők, óvodapedagógusok felelősséggel hozzák meg e döntést a gyermekek érdekében.
Kérem, bízzon bennük, beszéljék át a döntést a kislány optimális környezetének megteremtése érdekében!
Hiszek abban, hogy ez sikerülni fog!