|
Kérdezz-felelek
Mindenképpen be kell íratnia kislányát az óvodába. A szobatisztaság feltétel, de idegrendszeri érettség függvénye. Az Önök előtt álló hónapok folyamán kialakulhat. Tapasztalatom, hogy a beszédfejlődés közösségbe kerülés után megindul. Úgy gondolom, hogy türelemmel, odafigyeléssel, megértéssel mindkét probléma orvosolható.Biztos vagyok abban, hogy a közösség mintája mindkettő megoldásában segít.
Üdvözlettel:
Kisfiam 4 és fél éves lesz hamarosan. Megkésett beszédfejlődésű. Voltunk vele a beszédfejlesztő intézetben, problémát nem találtak. 3 múlt, amikor elkezdett rendesen beszélni, azóta is választékosan, gazdag szókinccsel beszél. De sokszor érthetetlenül, magán logopédus megnézte, 10-nél több hangot téveszt. Heti egyszer foglalkozik vele a magán logopédus, de ez nem tűnik elégnek. Milyen lehetőségeink, jogaink vannak állami logopédiai ellátáshoz? Budapestre nem tudunk menni, nem oda tartozunk. A helyi logopédust és a szakszolgálat már hívtam régebben, amikor még nem beszélt, leráztak, hogy sokan vannak. Mi kell ahhoz, hogy az oviban foglalkozzon vele logopédus? Augusztusi, elvileg még két és fél éve van ott.
Köszönöm,
Dóra
Ismételten beszéljen az intézményvezetővel és az intézmény logopédusával. Amennyiben nem vezet eredményre a megbeszélés, kérjen segítséget az óvoda fenntartójától a probléma megoldása érdekében!
Tisztelettel:
A kèrdèsem az lenne, hogyha a kisfiam 2017.január 2-án tölti be a 3. èletèvèt, akkor mikortól óvodaköteles?2017. Január 3-tól vagy 2017. szeptember 1-től? Mikor kell beiratnom 2016-ban vagy 2017 tavaszán? Azèrt szeretnèm tudni pontosan, mert a törvènyben, ha jól emlèkszem, az van, hogy a gyermek az èv szeptember 1-től óvodaköteles, amely èvben szept. 1. előtt betölti a hármat....
Segítsègèt köszönöm!
Tisztelettel, Anita
A törvényt jól tudja. Véleményem szerint 2017. 09. 01-től köteles gyermekét óvodába járatni, tehát a 2017/2018-as nevelési évtől. Azonban beírathatja már a 2016-os nevelési évre,hiszen a gyermek felvehető abban az évben, amelyben a felvételtől számított fél éven belül betölti a harmadik életévét, tehát két és fél évesen is kezdheti az óvodát.Az óvodakezdés történhet a harmadik életéve betöltése után év közben is, tehát januártól.
Amennyiben szeretne ismét munkába állni, célszerűbb a következő nevelési évre beíratni.
Tisztelettel:
4 éves lesz a lányom decemberben. Több mint 1 éve jár óvodába. Nehezen ment a beszoktatás, a beilleszkedés.
Főleg az elválás ,anyától, apától. Most középsős, reggelente 5 puszit ad és utána megy a csoportjába.
Az utóbbi két hétben nem akar a foglalkozásokon részt venni ,inkább játszik a kis barátjával. Az óvónéni jelezte
felénk a problémát. Próbáltam vele beszélgetni erről, van amikor azt mondta nem érdekelte a játék, "buta játék "volt, memoria játék, holott otthon azt nagyon szereti. Ma például színezni nem akart, eltört a mécses.
Szerintem valamitől szorong a gyerek . Jól látom ?? Hogyan segíthetnék ezen ??
Az óvónők nem erőltetik , megkérdezik és ha nem akar bekapcsolódni akkor nem szekálják.
A válaszát előre is köszönöm.
A gyermeke erőltetése a tevékenységben való részvételre nem szerencsés. Úgy gondolom, ha nem elég figyelemfelkeltő a tevékenység, akkor a gyermekek többsége nem vesz részt benne.Önnek nem kell erőltetnie, ezt a problémát az óvó néninek kell megoldani olyan tevékenység felkínálásával, amely felkelti a kislány figyelmét.Ennek a megvalósításához azonban nagyon jól kell ismernie minden egyes gyermeket.
A barátjával való játék közben is fejlődik, a párhuzamosan felkínált tevékenységek / több lehetőség / biztosításával a választási lehetőséget is felkínálja neki az óvónő. Ezt kellene megbeszélniük az óvodapedagógusokkal!
A leírtak alapján azt hiszem, hogy nem érzi jól magát az oviban.Amennyiben nem változik a helyzet, vegyék igénybe szakember segítségét, aki segít megtalálni az okot, megoldási lehetőséghez segíti Önöket!
Üdvözlettel:
Szeretném meg kérdezni hogy a kislányomat mivel 6 évesen még egy évet marat óvodában de mivel én 5 éve pereskedek érte anyósomal és mivel van egy gyermek sziológus vizsgálata fakultáció ezt nem tudom mit jelent de én azt szeretném meg kérdezni hogy az óvoda nem külte el szaksziólogiai vizsgálatra de a gyám szülő be írata két nyelü iskolába de már jelentkezik nála hogy beszélget órán és kap érte fekete pontot és ezt ő dicsekszik vele én kérhetek ilyen vizsgálatot .
Amennyiben nem Önnél helyezték el a kislányt, a gyámja jogosult a vele kapcsolatos ügyekben eljárni.
Tisztelettel:
Kisfia megkésett beszédfejlődése, Önhöz való ragaszkodása befolyásolhatja a közösségben való viselkedését. Ugyanígy a csoportváltás is megviselhette, a sok hiányzás is gátolhatja a társas kapcsolat alakításában.
Javaslom, hogy nyissanak a kisgyermek kortársai felé: szervezzenek együttes játékot, tevékenységet óvodán kívül. Az óvodapedagógusokkal fogadóórán beszéljenek e problémáról, kérjék a támogatásukat a kisfiú szocializációjának segítésében! Esetleg keressék fel az intézmény pszichológusát az okok kiderítése és a megoldási lehetőségek megtalálása érdekében.
Tisztelettel:
Szeretném a tanácsát kikérni alábbiakról.
Egy kis városban élek, ahol is a legkisebb, és nem valami szép és jó óvodába került kislányom.
Megértem az anyagi, gazdálkodási stb. nehézségeket manapság az oktatásban, sőt még azt is, hogy a 30 gyerek egy kis szobába/terembe van bezsúfolva, ahol persze építtetett kényszerből az óvoda galériát a terembe, hogy meglegyen a törvény által előírt kötelező négyzetméter, de a galériára már bizony nem engedik fel a gyerekeket (mert ugye veszélyes)
Ha pár gyerek lemegy a szőnyegre játszani, pl legozni, akkor a többieknek már szólnak az óvónők, hogy üljenek fel az asztalhoz és ott játszanak végig egész nap ülve.......Nos, ezt még mind mint el tudtam fogadni, bár látom, hogy rossz így.
Az viszont már végképp nem fér a fejembe, hogy hogy lehet az, hogy kb. októbertől - márciusig (hideg, hó, vagy sár,egyszóval rossz idő van) így egyáltalán NEM VISZIK KI AZ UDVARRA SZELLŐZNI, SZALADGÁLNI, Stb a gyerekeket!!!!!! ?????
Ha hó esett akkor azért nem,mert hideg, és csúszik, ha esett egy pici eső korábban akkor sár van, akkor azért nem.....stb.
Beszéltem sok más városban élő anyukákkal,hogy nekik mi az óvodai tapasztalatuk, és többtől hallottam, hogy pl van "összekoszolható" játszós ruha az ilyen időszakra az udvarra menéshez....pl)
De ha már ettől félünk, hogy összekoszolódnak, és kicsit nedves a talaj és helyenként sár van, akkor legalább az a minimum lenne, hogy legalább sétálni vigyék el a gyerekeket, hogy lássák az eget, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, vagy ősszel akár még érheti őket egy kis természetes fény is, esetleg szaladgálhatnának is itt ott...
Szóval számomra megdöbbentő ez, hogy nap mint nap kérdezem a gyereket , hogy voltak-e kinn, és a válasz mindig az, hogy nem, ma sem, ma sem....döbbenet 3-4-5-6 éves gyerekek egész nap ősztől -tavaszig egy pici kicsi zsúfolt szobában reggeltől estig unalmasan gubbasztanak a szőnyegen meg az asztalnál ősszezsúfolódva.
Önnek ezzel kapcsolatban mi a véleménye?
Mit lehetne tennem?
Hol tudok az ovin és az önkormányzaton kívül is panaszt tennem a remélhető pozitív változás érdekében???(Oktatási Hivatal?)
köszönöm, üdv:B.G.
Megdöbbenve olvasom a leírtakat. Számomra elfogadhatatlan, hogy ma ilyen körülmények között nevelik az óvodában a gyermekeket. Az óvodai élet mindennapjait át kell szőnie a szabad játéknak, az óvónő által felkínált tevékenységnek, a levegőzésnek. A galéria nagyon jól használható a mozgás fejlesztésére, a nyugodt játék feltételeinek megteremtésére is. Meg kell tanítani a gyermekeket annak veszélytelen használatára. Hideg időben is ki kell vinni a gyermekeket levegőzni, a hó pedig a téli játéktevékenység mellett rengeteg tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt a gyermekek számára.
Problémájával forduljon az óvodavezetőhöz! A pedagógiai program megismerése után beszéljenek a gyermekek mindennapjairól, kérjen tájékoztatást a programban meghatározottak megvalósításáról! Mondja el aggályait, keressenek megoldási lehetőségeket a gyermekek életének jobbítása céljából. Segítségül hívhatja ehhez a Szülői Közösséget.
Amennyiben a körülmények nem változnak, a fenntartóhoz kell fordulnia a "helyzet" megoldása érdekében.
Bízom abban, hogy az egyeztetések eredményre vezetnek!
Tisztelettel:
Azt szeretném megkérdezni, hogy jelenleg az óvónők az óvodában saját hatáskörben TÉNYLEG nem dönthetnek úgy, hogy egy most nagycsoportos kislány (aki idén júniusban fogja még csak betölteni a 6. évét) hogy neki ne kelljen feltétlenül iskolát kezdeni az idén szeptemberben???
(Csak, mert azt gondoltam, hogy ezt a szülővel kommunikálva és az esetleges felmerülő szülői aggályokat megtárgyalva jogában áll eldönteni az óvónőknek.)
Miután én részletesen elmondtam az iskolakezdéshez fűződő aggályainkat, ami miatt azt gondolnám, hogy maradjon még 1 évet óvodában a kislányom;
a mi óvónőnk azt mondta mégis,
hogy szerinte viszont mehet isibe a kislányunk és ha ezt nem fogadjuk el, akkor menjünk nevelési tanácsadóba!
Erre tényleg szükség van????
Kissé úgy érzem mintha szándékosan állítanának akadályokat!
Elmegyünk természetesen, ha muszáj, de miért nem tudja ezt egy óvónő (is) eldönteni, vagy javasolni?
A háttérről annyit, hogy egy okos, értelmes 5 éves kislányról van szó, (júniusban lesz ugye 6 éves)
Kislányom, -pont mint apukája- elsősorban reál tehetségű a gyermek.
A nyelvi képességekkel kissé meg is gyűlt a bajunk.
-- Jelenleg még 7 hangra pösze, ami azért nem az enyhe pöszeség esete! (a logop terápia sajnos lassan halad, egyelőre 1 hangot kezdtek el javítani ("s") és még ezt sem fejezték be, és attól tartok, hogy szeptemberre biztosan nem lesz készen.
--Emellett sok esetlen rosszul is ragoz (a-az névelő rossz használata(pl tegyük a asztalra; igeragozás-pl kötöl; néha rossz szerintem a beszédhallása is (láb-láb stb...), tárgyesetet még sokszor rosszul használ
Emellett érzelmi okokból is gondolom, hogy nem előnyös számára, az idei iskolakezdés!
--Ő nagyon maximalista, mások előtt nem mutatja, de otthon családi körben sokszor stresszel feladatok miatt, (pl legutóbb egész délután aggódott, mikor a galagonya c. verset tanultunk...".jaj anya ez nem fog menni", "mi lesz? mi lesz,..?")
--Kudarckerülő is sok esetben (pl hosszú ideig nem volt hajlandó rajzolni, mivel azt mondta, hogy nem szép amit rajzolok, (pedig életkornak megfelelő volt) úgyhogy nem rajzolt igazából évekig szinte semmit, mivel ("ez nem szép nézd meg anya, nem így néz ki egy ember,,,,én ez nem csinálom..")
Az utólsó (szerintem nyomós!!!!) okunk pedig az, hogy az idén 99%, hogy költözünk egy másik városba
Azaz kislányomnak az új városban az új iskolában kellene már szeptembertől teljesítenie, (úgy hogy közben pösze, emiatt közben szégyelli magát, közben maximalista is lenne, meg kudarckerülő ugye, ...)
Azt gondolnám, hogy a nyár végi költözködésünk is (új ház, új környezet, régi barátoktól elszakadás stb) is épp elég stressz lesz egy ilyen alapból érzékenyebb gyermeknek!!!!!! ....
Mindent, amit leírtam elmondtam egy nyugodt , barátságos beszélgetés keretében az óvónőnknek, aki szinten mosolyogva közölte, hogy szerinte ettől függetlenül mehet isibe.
(indokai: más pösze gyerek is lesz, (csak az nem biztos, hogy szintén olyan maximalista, mint a mi lányunk!); elmondta, hogy a kislányunk ilyen érzelmes típusú és kész, ezen az sem változtat, ha visszatartjuk 1évet (nem értek egyet!!!!az elmúlt években is sokat erősödött a személyisége!);
az is indoka volt, hogy különben is, akkor ne az oviba akarjuk visszatartani, hanem inkább azzal foglalkozzunk, hogy olyan tanítónénit keressünk, aki halkabb , mosolygósabb típus, és jobban passzol egy érzékenyebb lelkű gyerekhez...(hogyan keressek, egy új városba költözésnél, mikor még az sem biztos, melyik utcában vennénk pl új házat, és így melyik iskolához tartoznánk...????)
Szeretnék tehát választ kapni arra a kérdésre, hogy tényleg nem döntheti el egy 5 éves kislány esetében azt egy óvónő, hogy akkor még ne menjen a gyerek iskolába???
Illetve érdekelne, hogy jelen helyzetben, Ön mit tudna tanácsolni?
Köszönöm, üdv: egy aggódó anyuka
Az óvónő az Önök esetében mondhatja, hogy maradjon a kislány még egy évet óvodában, hiszen június 1 és augusztus 31 között született. Az óvodapedagógus és a szülők egyetértése esetén nem szükséges a szakértői vizsgálat. Amennyiben nem tudnak megegyezni, a szakértői bizottság dönti el a kérdést, de a szülők véleményét figyelembe kell vennie. Önöknek el kell fogadni a véleményt.
Nem értem az óvodapedagógusok hozzáállását, mert a gyermeket ismerve a legjobb döntést kellene meghozni, amely a leírtak alapján az óvodai élet meghosszabbítása 1 évvel. Próbáljanak meg ismét egyeztetni! Amennyiben nem tudnak megegyezni, vállalják a szakértői vizsgálatot, ahol elmondhatják aggályaikat, kérhetik az óvodában maradást. A vizsgálati eredmény során mindenkor meghallgatják az Önök véleményét.
Bízom abban, hogy sikerül a kislány számára kedvező kompromisszumot kötni!
Tisztelettel:
A gyermek számára az új, nem megszokott mindig nehezen elfogadható, bizonytalanságot keltő. Az óvodás gyermek érzelmei labilisak /egyik pillanatban kiegyensúlyozott, másikban elkeseredett /, végletesek /gyorsan változnak /.
Nagyon fontos, hogy határozottan,megértéssel, empátiával forduljanak felé, adjanak választási lehetőséget a megoldásokhoz! A gyermek érzelmei fejleszthetők a mindennapi élet eseményein keresztül, de segít a szerepjáték, a bábozás, dramatizálás.
A dac a csoportbeli érdekérvényesítésről szól, a természet tör elő belőle, ahol az erősebb legyőzi a gyengét. Próbálgatja a határokat, önállósodási törekvéseinek csírái mutatkoznak a viselkedésében.
Elengedhetetlen, hogy Önökből magabiztosság, erő, nyugalom áradjon, életkorának, képességeinek megfelelő feladatokat kapjon / ezzel önértékelését segítik, magabiztosabbá válik /, dicsérjék sokat!
Tisztelettel:
Most oviba járunk ami szintén tetszik neki, az első héten vígan boldogan bement , azonban most pár napja elkezdi azt amit bölcsiben. Mi erre a megoldás.köszönöm Reni
Elnézést kérek, hogy csak most tudok Önnek válaszolni!
Gyermeke viselkedése természetes, tiltakozik az új helyzet ellen. Gondot jelent számára az elszakadás Öntől, az alkalmazkodás az új környezethez, az új szokások, napirend elsajátítása. Valószínű, hogy egy hét után döbbent rá, hogy rendszeresen kell járnia, az óvoda ellen tiltakozik, az ellenállás felé irányul.
Beszélgessenek sokat az óvoda pozitívumairól, a kortársakkal való játék lehetőségeiről. Legyenek türelmesek vele, a búcsúzás reggelente rövid ideig tartson! Ön ne mutassa az aggódását, mert a kislány ezt megérzi! Érdeklődjön minden nap az óvó néniktől és a gyermektől is az aznap történtekről! Ha valami bántja, játszhassa ki magából, beszéljék meg!
Úgy gondolom, hogy egészséges óvodai környezetben ez nem fog 2-3 hétnél tovább tartani.
Üdvözlettel:
A kisfiam 3,5 éves, egy hete kezdte az óvodát. Mi Németországban élünk, sajnos a gyermek még nem nagyon tud németül. Sokat ért, de még kevés szót ismer. A problémám a következő: a gyerek az óvodában eléggé akaratos, ráüt a többi gyerekre, ha elveszi a játékát, sőt ő is elveszi a másikét. A tornasorban lökdösődik, nem vigyáz a többi gyerekre. Az evésnél az összes ételt magának akarja és nem ad a többieknek. Ez sajnos nagyon elkeserítő, itthon nem ilyen a gyerek. Várom mielőbbi válaszát.
A gyermek nem érti a társai beszédét, új környezetbe került, ezért válaszol a leírt reakciókkal az őt ért hatásokra.
Az idő múlásával ez változni fog pozitív irányba, ha barátokra lel, képes lesz a társakkal kommunikálni.
Legyenek vele türelmesek, megértők, beszélgessenek a gondjairól! Próbálják megérteni, a mindennapokban terelgetni!
Ne érezze Önökön a kétségbeesést, nyújtsanak számára biztonságot, nyugalmat! E segítséggel elfogadja majd a környezetet és őt is elfogadják!
Tisztelettel:
Kicsit hosszú lesz a bevezető,de igyekszem leírni milyen típusú a kislányom.Miután haza jöttünk a kórházból szülés után,én két nap múlva vissza kerültem szülés utáni toxémiával.A kórház ugyan humánusan ismét a szülészeten helyezett el,mivel szoptatós anyuka voltam,viszont a kislányt csak a 6 emelettel följebb lévő gyerekosztályon helyezték el.Egy éjszakát töltött bent,egyedül.Másnap úgy döntöttünk a férjemmel,hogy inkább haza viszi,mert nem is foglalkoztak egy csecsemővel a gyerekosztályon,még felvenni se akarták,meg én se tudtam volna 2-3 napig mellette lenni.Később már itthon észre vettem hogy félősebb,kicsit erősebb zajra már hisztivel reagált.Mellettünk 3 évig építkeztek,aztán mióta beköltöztek kedves szomszédaink,azóta is szinte napi rendszerességgel "ügyködnek"mintha ipar telepen laknánk.Töbszőr szóltunk kislány miatt,de nicsenek tekintettel senkire.Ha mentünk az utcán,ott is megijedt a kislány ha fűnyírót hallott,vagy fát fűrészeltek stb.ilyenkor fel kellett venni amíg odébb nem értünk.Ez a fajta félelme időszakosan előjön.Év elején mikor már épp megkezdtük a szobatisztaságot,kórházba kerültünk,ott sajnos olyan helyzetbe került,hogy 3 fogták le,és mi nem lehettünk bent.Ezután hónapokig nem ült bilire.Aztán újra kezdtük a szobatisztaságot.Sajnos a kórház után a főtt étellel nem barátok,ezért ez pár hónapja előidézte a fájó kemény székletet,utána visszatartotta.Megint kórház,beöntés,3 lefogták,anya-apa nincs ott.Ezután 1 hétig a padlóról vagy az ágyból takarítottam fel mindent.Aztán vissza rázódtunk.Kivéve a kakit.Most szept.2.-án kezdtük a beszoktatást,és sajnos előtte elkellett utaznunk messzire hivatalos ügyben,ez azt hozta magával,hogy oda fele pelus,de ügyesen nem pisilt bele,viszont másnap már valószínű a fáradtságnak is betudható hogy csak pelusba volt hajlandó pisilni.Most ott tartunk hogy az oviba csak játszani vihetem be 3 beszoktatós nap után,mert ha 1 óránál tovább van ben,akkor bepisil,nem szól,nem pisil ott a wcbe,és hisztériázik mikor megpróbálják kivinni,vagy átakarják öltöztetni.Most már itthon is eljátszotta velem.Mi a véleménye erről a reakcióról?Most hogy itthon is bepisilt,visított hogy engedd el a kezem,hagyjál,nem akarom,ez gondolom az ovódai reakciója amit most itthon is megmutatott.Nem akarta hagyni hogy átöltöztessem a pisis ruhából.Én azt látom hogy nagyon stresszes,a kórházi élmények,a sajnos szükséges kúpozástól amit elhagytunk 1-2 alkalom után és más módszert alkalmazunk ami humánusabb,meg az idegen emberektől és helyektől.Mind amellett,hogy járunk emberek közé napi szinten,kis barátnője is van,össze jártunk egy évig és most egy csoportba is vannak,unoka tesójához is el szoktunk utazni stb.Nem a négy fal közt ülök vele.Kíváncsian várom a véleményét.Üdv:Andrea
A gyermekkel történt negatív élmények váltották ki a kislány ilyen irányú viselkedését, amelyek véleményem szerint érthetők. Az erőszakos hozzáállás, az erőltetés nem hiszem, hogy eredményre vezet.Sok-sok türelemmel, megértéssel, szeretettel változhatnak pozitív irányba a reakciók.
Nehéz, hosszadalmas és emberpróbáló feladat, sok-sok energiát emészt fel a szülők részéről, kitartást igényel. Amennyiben nem sikerül segíteni neki ebben, keressenek fel egy gyermek pszichológust, aki segíteni tud a megoldáshoz vezető "úton"! Bízom abban, hogy a segítségével minden jóra fordul!
Kitartást kívánok Önöknek!
A következő problémával fordulnék Önhöz:kisfiam 6,5 éves szeptemberben kezdi a ngycsoportot.Mini csoportban kezdte az ovit a legelején, mivel csak ilyen jellegű csoportok indultak az óvodában.
A gyermek óvodai beilleszkedése gördülékeny volt, mondhatni egy szülő számára egy valóságos álom.Soha nem sírt ha otthagytam, remekül érezte magát, barátkozó, nyitott volt társaival mondhatni a csoport egyik központi arca volt.Egészen középső csoportig, tehát tavalyig.Már évközben mutatkoztak jelek, mint például egyes társával szembeni verbális atrocitás, kizárólag egy-két gyerekkel hajlandó már csak barátkozni abszolút nem nyit más társai felé.
Mivel mozgás kordinációs problémák is vannak a gyerkőccel, tehát nem igazán szeret mászókázni, futni, illetve a labdajátékokban sem jeleskedik(mivel már társai részéről érték ez irányban negatív beszólások elment a kedve tőle).Járattuk szenzomotoros tornára, fejlesztő tornára úszásra(ez nagyon jól megy neki ebben van sikerélménye).Viszont szembetűnő, hogy most a nyári szünet alkalmával szeretnének ovistársai találkozni játszani vele, ő abszolút hárítja ezeket az összejöveteleket, noha ők szívesen lennének vele.Sőt sz óvodakezdést sem várja.
Azt még el kell mondjam, hogy az óvodai legjobb barátja egy sokkal nyitottabb személyiség mondhatni simulékonyabb ennek okán több barátja is van.Ez a kisfiú vette fel a vezető szerepet ebben a kis csapatban, és ebből a kisfiamnak már nagyon elege van nagyon unja a folyamatos "főnökösködést" ezért nem szeretne nyáron találkozni ezzel a kisfiúval.
Ez a kisfiú már jó párszor le is bénázta a gyermekem az oviban és ez csak olaj volt a tűzre.A kisfiú anyukájával megbeszéltük a dolgot nagyon együttműködő volt e téren.
Megmondom őszintén fontolgatjuk az óvodaváltást, noha egy rendkívül jó óvónő páros foglalkozik a gyerekekkel, de amikor már huzamosabb ideje látjuk a gyereken, hogy nem akar óvodába menni és ott sem érzi minden esetben jól magát(már pár alkalommal meghánytatta magát,vagy más jellegű betegséget produkált amikor is kiderült, hogy nincs semmi komoly miután orvoshoz vittük) hogy ne kelljen oviba menni.
Az lenne a kérdésem, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, hogy a gyermekem ismét boldog és kiegyensúlyozott legyen?
Köszönöm előre is válaszát!
Üdvözlettel:Zsuzsa
Véleményem szerint történtek a gyermek életében olyan dolgok, amelyekről nem beszél Önöknek. Jó lenne kideríteni ezeket! Javaslom, hogy figyeljék a játékát, hátha abból kiderül valami. Keressék fel az óvó néniket, hogy tudnak-e olyan eseményről, ami a gyermek viselkedését ebbe az irányba megváltoztatta. / Nekik segíteni kell abban, hogy a konfliktus helyzetek megoldódjanak az óvodában. Észre kell venniük, ha ennyire "elmérgesedik " a helyzet, illetve nem szabad hagyniuk ezt! / Amennyiben ez nem vezet eredményre, keressék fel az óvoda pszichológusát, aki segíteni tud az okok kiderítésében, megfigyeli a gyermeket az óvodai környezetben, segítséget nyújt a megoldásban.
Amennyiben nem változnak a körülmények, ne hagyják ebben az intézményben.
Bízom abban, hogy sikerül megtalálni az utat ahhoz, hogy gyermekük ismét kiegyensúlyozottá váljon!
A gyermek fejlődése során az utánzásnak van a legnagyobb szerepe. Minden, amit magába szív a környezetéből, példamutatás során valósul meg. /Ezért is fontos a pozitív mintaadás/.
Az óvodában a gyermekek és felnőttek egyaránt mintát nyújtanak. Ennek következtében, valamint a szeretett felnőtt/ek/ kedvéért próbálja meg a gyermek a szokások, szabályok elsajátítását.
A kérdésére reagálva javaslom, hogy ne aggódjon, hiszen gyermeke annyit eszik, amennyire szüksége van. A kanál használatát az óvodában /az előbb említettek miatt/ meg fogja tanulni.
Amennyiben beíratja, felveszik: tájékoztassa a problémáról az óvó néniket, türelemmel, szeretettel, pozitív mintaadással támogassák a szokások elsajátítását!
Tisztelettel:
Kislányom jelenleg 2,5 éves, november 27-én tölti be a 3. életévét. Otthon felszabadult, kiegyensúlyozott gyerek. A felnőtt társaságot szereti, viszont a gyerekektől fél. Elég sokat járunk játszóházba, játszótérre, ha egy gyerek közeledik felé, akkor elbújik a hátam mögé, vagy húzza a kezemet, hogy menjünk inkább haza. Eléggé érzékeny típus, ha valaki sír mellette, ő is nekiáll sírni.
Szeptembertől óvodába szeretném beiratni, viszont a jelentkezésnél elbizonytalanodtam, hogy vajon jól teszem e, hogy óvodába iratom, mert megtudtam, hogy 25-26 gyerek lesz egy csoportban.
Mit tanácsol, irassam inkább egy bölcsödébe, ahol kevesebben vannak, vagy menjen oviba? Amúgy egy nagyon értelmes, rengeteg mondókát, éneket tud. A könyveit már fejből tudja, magának szokott "olvasni". Szobatiszta.
A másik kérdésem azzal kapcsolatos, ha óvodába megy, akkor milyen csoportba célszerű iratni? Ahol csak vele egykorú gyerekek vannak, vagy egy olyan csoportba, ahol inkább idősebb (kb fél évvel idősebb) gyerekek vannak?
Válaszát előre is köszönöm!
A kisgyermek akkor érzi jól magát, ha a történések a várakozásának megfelelően peregnek. Az ettől való eltérést szorongásnak éli meg, ez lehet az oka annak, hogy fél a gyermektársaságtól, hiszen a felnőttekhez szokott. Tapasztalatai elégtelensége folytán nem elég rugalmas ahhoz, hogy az ismerthez az ismeretlent konfliktusmentesen illessze.
Javaslom, hogy együtt próbáljanak játszani a többi gyermekkel, Ön is vegyen részt a tevékenységekben, akkor talán elfogadja a többiek közeledését.
Óvoda választás során óvó és dajka nénit válasszon /az ő személyük, hozzá állásuk nagyon meghatározó/, e szerint döntsenek az óvoda megkezdéséről! Nem gondolom, hogy szerencsés egy évre egy közösséget megismertetni vele, utána pedig ismét váltani. A magas csoportlétszám valóban nem előnyös egy kisgyermek számára, de a befogadás folyamatosan zajlik, minden egyes gyermekre elegendő figyelmet kell fordítani, ügyelni kell arra, hogy az anyától való elszakadás kevésbé legyen fájdalmas a kisgyermek számára.
A vegyes és ún. tiszta csoportnak is vannak előnyei, hátrányai. A gyermektől és az őt körülvevő felnőttektől függ, hogy melyik közegben érzi jól magát.
Kívánom, hogy örömteli, boldog éveket éljenek meg az óvodai élet során!
Kisfiam február elején töltötte be a 3. évét. Ezután 2 napot volt Családi napköziben, ahol sajnos olyan, hogy beszoktatás, nem volt. A gyerek egész délelőtt üvöltött, nem evett, nem ivott. Két nap után kivettem és kerestem neki egy magánoviban mini csoportot, mivel még nem szobatiszta. Másfél hete járunk. Az első héten ott voltam vele ebédig, aztán hazajöttünk. Hiába voltam ott, végig azt hajtogatta, hogy haza akar menni. Néhány nap után ez oldódott, és már nem akart olyan gyakran menekülni. A kötött foglalkozásokon, mese, rajzolás, nem akart részt venni. Az óvónő a hét végére mondta is, hogy biztos idegrendszeri éretlenség az oka, keressek neki mozgásterápiát. (A gyerek értelmes, okos, 4-5 évesekre jellemző szókinccsel)
A következő héten, már ott hagytam 10 percre, amit végig üvöltött. (Azért írom így, mert nem könnyekkel sír, inkább hisztinek látszik). A második nap ott hagytam 30 percre, mikor 30 p után behallgatóztam a csoportszobába, nem volt semmi gond, vártam kint 10 percet, aztán eljöttem, h ne vegyen észre. A 3. nap még jobb volt, kevesebbet "sír" és a kötelező foglalkozáson is részt vett, bár pityergett. A 4. napon nem a megszokott óvónő fogadta reggel, az addigi 7 fős csoport aznapra 12 fős lett. Így a fiam végig "kiabálta" a délelőttöt az óvónő szerint, amiből nem tudta kizökkenteni. Ezután azt mondta a vezető óvónő, hogy ők ezt így nem biztos, hogy tudják/akarják vállalni, miután a fiam egész napos, megszakíthatatlan "kiabálása" sírásra készteti a többi gyereket is. Nagyon el vagyok keseredve. Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnék segíteni a kisfiamnak, hogy ne stresszeljen már hajnali fél öttől azon, hogy oviba kell menni, és hogy ott jól tudja érezni magát az egész napos anya után kiabálás helyett.
Köszönettel: Cserép
A gyermekek kortárs kapcsolat iránti igénye általában 3-4 éves korra tehető, de meghatározott időpont nincs erre. Azok a gyermekek, akik ritkán vagy nem jártak gyermekközösségbe, gyermekek közé, nehezebben fogadják el az új helyzetet, az óvodát/bölcsődét.
Az elszakadás azért is nehéz, mert az óvoda/bölcsőde teljesen új környezet, kiszakadnak az addigi meleg, szertettel teli "burokból". Ha az óvodáról a szülő jót mesél, elmondja, hogy ott mi történik, a gyermeknek könnyebb az elfogadás. Ugyanígy, ha azt érzi, hogy anya bizalmatlan, félelemmel teli, megérzi és nehéz lesz az elválás. Anyának is ugyanúgy fel kell készülnie az elválásra, mint a gyermeknek. Ne legyen bizalmatlan, bizonytalan, türelmetlen! Az Ön viselkedése legyen következetes, sugározzon nyugalmat, hiszen ezzel éri el, hogy gyermeke megnyugszik.
Beszélgessen sokat vele a pozitív dolgokról, meséljen történeteket az óvodáról! Kérje az óvó nénik segítségét a megoldáshoz, beszéljenek őszintén az Ön félelmeiről, hiszen ezek megjelennek az Ön gyermekkel való kommunikációjában, fogadja el javaslataikat! Ragaszkodjon a lépcsőzetes befogadás lehetőségéhez!
Az óvodai dolgozókkal próbáljanak meg folyamatos, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kiépíteni! Mondja el észrevételeit, aggályait! Ez szükséges ahhoz, hogy sikerüljön a beszoktatás, az ott töltött évek mindannyiuk számára örömteliek legyenek!
Bízom abban, hogy türelemmel sikerül ezt megvalósítani!
Üdvözlettel:
Kisfiam 4 éves lesz áprilisban,szeptembertől óvodás és előtte is járt közösségbe,bölcsibe.Passzív résztvevő,megfigyelő típusú kisfiú.Ami neki tetszik abban részt vesz,ami nem,abban nem.Pontosabban ami tetszik neki,abban se mindig veszt rész.Pl az oviban tartanak torna órát,és van amikor inkább félre vonul és leül egy székre,van amikor a neki tetsző feladatokban részt vesz.Ezt az óvónők kezelik,nem róják fel.Van egy másik példa,hogy szereti a traktorokat,játszik velük,az utcán,könyvben nézegeti.Lehetősége lett volna rá pár napja,hogy egy igaziba beleüljön,közelről megnézze és akár egy körre is elmehetett volna,de nem akart.Még beleülni se.Úgy se,hogy én vele menjek.Ez után az eset után elgondolkodtam,hogy az ovis pszichológus felkeresem-e,vagy nem kell.Számtalan ilyen és ehhez hasonló szituáció volt már.Mit gondol?Tudom róla,hogy megfigyelő,idő kell neki míg feloldódik,ezzel nincs is semmi gondom.Néha elbizonytalanodom,mikor olyanba se veszt rész,amiről tudjuk,hogy érdekli.
Válaszát előre is köszönöm!
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó nénik helyesen teszik, hogy nem erőltetik, indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Amennyiben a gyermekekkel való kapcsolata, játéka örömteli, nincs aggodalomra okuk.
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
Az óvó nénikkel való beszélgetés, együttműködés bizonyára pozitív előrelépést hoz! Ha ők is úgy látják, akkor keressenek fel szakembert!
Tisztelettel:
fiam januárban töltötte be a 3 évet.elkezdtük az ovódai beszoktatást,Nagyon jól megy a fiam imád ott lenni,Tegnap szólt az ovónő hogy mivel nem szoba tiszta nem mehet a gyerek,2-órát volt ott naponta mivel javasolták a pszichyátrián,mert elvan maradva a beszéd fejlődése,Igaz még nem teljesen szoba tiszta .csak a pisi megy.Ovónő közölte ,akkor vigyem ha már a kaki is megy,és a gyerek tudja mondani hogy :ovónéni kakilni/pisilni kell,Az én fiam csak a pisinél szól,de csak úgy hogy megfogja a kukiját és mondja hogy PISI,:(abban a két orában amig ott volt nem volt bekakilás,de a wc.-re már ráül,de nem tudja úgy mondani ahogy elvárják a szükségletét,Mátol már nem vihetem 2 órát sem,közölte az ovónő hogy őt nem érdekli mit javasoltak a gyereknek,Nagyon elvagyok keseredve,nem csak azért mert mennék dolgozni,leginkább azért mert a babámtól megvonták a társaságot,Nem tudom kötelező -e az ovi,de én nem szeretnék ez miatt vitatkozni,és hát itt a faluban nem is nagyon szabad,Az más lapra tartozik hogy ovónéni iszik,de ő a vezető az oviba nincs mit tenni,vagy van?Kérem irja meg nekem mire tudok hivatkozni,mert az új ovódai törvényt nem ismerem,Köszönöm
2010. szeptember 1-től lehetővé tette a közoktatási törvény a 2,5 éves gyermekek felvételét az óvodába. Az azóta életbe lépett köznevelésről szóló törvény sem változtatott ezen. Ez a szabályozás azt is jelenti, hogy az óvodába bekerülnek olyan gyermekek is, akiket a szüleiknek nem sikerült szobatisztaságra szoktatni. Ez gondot jelent az óvodák számára. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja kimondja, hogy a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, aki a nevelés egész időtartamában támogató, segítő magatartással van jelen. Az óvodai élet megszervezése során a gondozásnak kiemelkedő szerepe van, tehát a gondozás során is nevel, építi a gyermekkel való kapcsolatát, segíti önállósága fejlődését. A szükséglet kielégítése e tevékenység része, ezért hozzátartozik az óvodapedagógus munkaköréhez. Továbbá együtt kell működnie a többi munkatársával, tehát a dajka is fontos szerepet kap e faladat ellátásában. Régen valóban feltétel volt a szobatisztaság, de akkor is meg lehetett oldani egy-egy ilyen problémát.Úgy gondolom, hogy nem járt el helyesen az óvónő, hiszen gyermekének szüksége lenne az óvodai szocializációra a fejlődése érdekében. Javaslom, hogy beszéljen vele higgadtan, segítséget kérve gyermeke egészséges fejlődésének biztosítása érdekében!
Bízom abban, hogy a kisgyermek érdekében sikerül kompromisszumot kötni!
Tisztelettel:
Nekem az lenne a kérdésem, hogy van egy kislányom, aki most töltötte be az 5. életévét. Szerintem korának megfelelően fejlődik. Normál szókinccsel rendelkezik, mondatalkotását nézve egész mondatokat használ. Könnyen megtanulja a verseket, dalokat. Szeret mesét hallgatni, és érdekli is. A számok is nagyon érdeklik, tízig már könnyen összead, százig elszámol. A számok jobban érdeklik, mint a betűk. Mostanában kezdett érdeklődni a betűk iránt. Igyekszik leírni a nevét, illetve az Anyát, Apát. Azt vettem észre, hogy a rajzra előfordul, hogy fordítva, tükörírással írja le az említett szavakat. Ez utalhat valami bajra, zavarra vele kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Édesanya
A gyermekek ebben a korban már érdeklődnek a betűk, számok iránt. Semmiképpen se ösztönözzék, hogy írással próbálkozzon a kislány, ugyanis az iskolai írás tanulást ez inkább akadályozza,mint segíti. Az nem baj ha megismerkedik a betűkkel, akár olvasni is elkezd magától, de az írást nem célszerű elkezdeni. Általában másoljon sokat a gyerek formákat, mintákat. Gyakorolják, a jobb-baloldalt, alul- felül stb. relációkat, kisebb- nagyobb, hasonló- különböző megkülönböztetéseket. Ezt is kellene erősíteni, valamint további rajzolásra ösztönözni.
Ötéves kor körül a betűk összekeverése, a fordítva írás, fordítva olvasás utalhat diszlexiára, de annak még számtalan jele van. Egy tünet alapján nem mondható ki a diagnózis. A jó óvónőnek sokat mond, hogyan rajzol, mozog, beszél a gyerek, és ha kell, felhívja rá az óvodai logopédus figyelmét. Amennyiben szükséges, az időben elkezdett terápia segítséget nyújt a megfelelő fejlődéshez.
Tisztelettel:
Kislányom 4 éves. Óvodába jár. Középsős. Okos, mosolygós, kedves, barátságos, könnyen kezelhető kislány.
Kérdésem, hogy elvárható és megkövetelhető az egy 4 éves kislánytól, hogy mindre kiterjedően egyedül öltözzön???
Problémám annyi, hogy már pár alkalommal, ha olyan nadrágba viszem a kislányt óvodába, amelyet pl nehezebb kigombolni és ő ezért segítséget kér, akkor -ahogy hallom- a dadus be-beszólogat a kislánynak.
(pl ha keményebb farmer anyagú nadrágját adom rá gombbal, plusz cipzárral, vagy pl a mai nadrágja, amelyen egy csatos öv is volt, mert bő még a kislányom derekára...)
A legtöbbször teljesen segítség nélkül önállóan ügyesen öltözködik!!!! Hébe-hóba a kardigán karját nem találja el, akkor esetleg abban segítséget kér..illetve ahogy írtam, ha nem gumis derekú a nadrág, és nehezebben gombolódik, akkor abban is néha segítséget kér itthon is tőlem, ill benn is az oviban a dadustól.
A dadus ilyenkor azt mondja, hogy mondd meg Anyukádnak, hogy ezt a nadrágot többet ovodába ne adja rád,...vagy ma pl átöltöztette a gyerekemet a benn lévő gumis derekú váltónadrágjába és abba küldte ma haza, és azt mondta a kislányomnak, aki ma 2x kéretszekedett ki wc-re, hogy nem fogom egész nap a nadrágodat kapcsolgatni, ...és átöltöztette a benti váltónadrágjába. Vagy legutóbb azt is mondta a kislánynak, hogy ideje megnatulni most már egyedül fel*le venni a gombos nadrágot, hiszen nemsokára iskola, és akkor ott mit fogsz majd csinálni....
Nos, nem tudom....én igazából teljesen rendben lévőnek gondoltam, hogy egy 4-4.5 éves gyereknek még nincs minden ruhadarab fel-levételére kiterjedő kézügyessége, és kissé bosszant, hogy a gyereken keresztül üzenget?
És iskolával ijesztgetni előre a gyereket, mikor az még évekkel később van?
Ráadásul az én kislányom az egyetlen aki oviba jövet menet, mindig egyedül le-fel veszi a cipőjét, és veti a kabátját, sapiját, a többieket mindd a szülei öltöztetik...szóval nem látom, a többiekhez képest sem, hogy le lennénk maradva.
Ettől függetlenül kérném a véleményét, hogy le vagyunk-e maradva az öltözköséssel, hogy kell-e eztán céltudatosan külön gyakorolni a gombos farmernadrágok fel-le vételét....ill. elvérható-e az egy óvodai dadustól vagy sem, hogy naponta pl 2x segítsen egy 4 éves korú gyereknek a nadrág ki be kapcsolásában. (másban nem csak ebben) ?
Köszönöm! Üdvözlettel: A
Az óvoda feladata többek között, hogy gondozási feladatokat is elvégezzen. Ebbe beletartozik az öltözködés. A gyermekek ebben a korban tanulják meg a ruhák fel és levételét, a gombolást, cipőkötést stb. A fejlődésük üteme nem egyforma, van aki hamarabb elsajátítja ezek mikéntjét, van aki később válik képessé az önálló öltözködésre. Egy 4 éves gyermektől még nem várható el, hogy teljesen önálló legyen, szükséges számára a segítség nyújtása. A dadus egyébként sem beszélhet ilyen hangnemben a kisgyermekkel, hiszen ez ütközik a gyermekek személyiségi jogainak tiszteletével. Neki is és az óvodapedagógusnak is kötelessége a gyermeket segíteni az életkorának és egyéni fejlettségének megfelelő tevékenységek végzésében.
Bízom abban, ha erről beszélgetnek egymással / szülők és óvodai dolgozók /, sikerül a problémát orvosolni!
Tisztelettel: