Kis Melinda

Kedves Védőnő,
Az újszülött táplálásával kapcsolatban kérdeznék.
Első babámat császárral szültem, utána minden praktikát kipróbáltam mégis csak 10-11 hétig volt anyatejem, akkor is csak a napi mennyiség fele/harmada, így tápszeres kiegészítést kapott a babám. (hozzátenném, hogy van egy kis hormonzavarom, melyre gyógyszert is szedek 15 éve, és ez is belejátszhatott, hogy nem volt elég anyatejem soha. Anyukámnak, a húgomnak, és egyik lány unokatestvéremnek is ugyanez a hormonzavaruk van, és sajnos nekik is mind csak rövid ideig és kevéske tejük volt bármilyen praktikát próbáltak ők is.)

Ettől függetlenül, és ezt félretéve, a 6 hét múlva születendő második babánk táplálásához (aki szintén császáros baba lesz!) optimistán állok hozzá, remélem hogy több tej lesz és hosszabb ideig és ennek érdekében mindent meg is szeretnék tenni.
Egy dolgot viszont egyszerűen nem értek, és nem szeretnék a kórházban töltött napok alatt megint ennyit kínlódni, és magamat szégyellni egyik másik kevésbé toleráns csecsemősnővér előtt....!

Nem értem ugyanis, hogy ha a baba megszületik császárral, és utána a kórházban töltött napok alatt még szinte majdhogynem semmi tej/kolosztrum nem termelődik,
akkor azzal a baba hogyan lakik jól pl a benn töltött 4-5 napon?
Ha nem lakik jól ezzel, akkor jó az, ha hagyom őt sírni, és lényegében éhezni?
Nem kellene legalább a 2-3. naptól tápszeres kiegészítés(ha ilyen eset előfordul), hogy ne éhezzen szegény?

Itt most nem az általános esetekről kérdezek, hanem az én speciális esetemről, amikor tudom, hogy a kislányommal pl. sokat próbálkoztunk mellre tenni, szopiztatni a kórházban, de sosem lakott jól (mert nem volt neki mivel...), sírt is, majd mikor besárgult a csecsemős nővér azzal jött, szó szerint idézek, hogy "a kislány majd szétverte az inkubátort úgy kapálózott a kezével lábával sírva, és aztán megetették tápszerrel, azóta boldogan alszik."
Ezek után mikor újra kihozták nekem, ugyanúgy sűrűn próbálkoztunk ciciztetéssel, de nem is nagyon érdekelte a cici 1 percnél tovább, pedig segítséget is kértem a nővértől a szoptatáshoz, de nem nagyon érdekelne a babámat, és mellfejővel is világosan láttam, hogy a 3.-4. napon is szinte semmi nem jön a mellemből a kórházi napokon, hiába szopizott. (ami a mennyiséget illeti kb napi fél-1 teáskanál sárga maszat jött csak összesen!!!)

Majd emiatt kértem a babámnak tápszert is, (akkor volt olyan csecsemős nővér, aki komolyan rosszallóan rámszólt, hogy szoptassak inkább nem őt fárasszam, hogy adjon tápszert...)
és ebből a tápszerből is amúgy egyszerre 100 ml-t be is gyűrt a 3-4 napos baba, egy csepp sem jött vissza, és utána vígan boldogan aludt.

Mikor hazamentünk a kórházból már több tejem lett, de ugye ahogy fenn is írtam, mindig csak a napi adagja felét/harmadát tette ki és mellé kapta a tápszeres pótlást.

Szóval az a kérdésem, hogy ha esetleg megint a császárom után a benn töltött kb 5 napban (szükség esetén) kérek tápszert is a babának, azok után, hogy pl már 3. napja szinte semmi nem jön a ciciből így alig jut valamicske étel/italhoz a baba, ez tényleg probléma? Hagynom kéne éhezni meg sírni? (nem értem....)

Ezek után tényleg nem fog már jól szopizni, ha pár napig (amíg nincs több tej) akkor kapna még mellé tápszert is?
Vagy az első pl 5 napban amit a kórházban is töltünk tényleg elég kell, hogy legyen a babának az a napi 1 teáskanálnyi mennyiségű sárgás előtej? (+ még cukros vízzel itatták néha mert anno nagy kánikulában szültem)

Szóval ez az amit nem értek, hogy pl a baba az első 2-3-4-5 napban, hogyan lakna így jól, és meddig kellene bírnia és tolerálnia a mindösszesen napi kiskanálnyi táplálékát...és mikortól lehet nekem szégyenkezés nélkül odamenni a csecsemősökhöz, és anélkül, hogy rosszallóan csóválnák rám a fejüket, kérni az újszülöttemnek egy kis tápszert....
Előre is köszönöm, üdv!