|
Kincses GyörgyiTanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs trénerElérhetőségeim: Telefon: 06-30/361-78-98 E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu |
Kérdezz-felelek
el kezdem nagy vonalakba le írni, mi a problémám.
az a lényeg a férjemmel 43 éve élek,mind kettőnknek,volt hosszan tartó
külső kapcsolata a férjem gyorsan túl tette magát rajta,csak én máig nem tudom
meg emészteni a dolgot,én azok az idők alatt is imádtam a férjem ö meg utált meg
meg akart egy ronda és nagyon hírhedt falusi nő miatt ölni,nem akarom túl hosszúra
nyújtani lenne még mit írnom,de a lényeg,hogy azóta se a férjemet se senki mást nem kívánok
pedig ö meg bocsájtott és szexel velem ,várja hogy minden rendben legyen,csak én nem tudok fel érni a
csúcsra,mikor éreztem régen ,hogy még mindig van valakije ,azt mondtam neki ,úgy sem fogok neki el élvezni
bosszúból azóta sem sikerül.nem tudom mit tegyek ,próbáltam a kiropraktőr (nem tudom jól írtam)
de az meg valami félreértés miatt nem sikerült,így már nem is próbálkoztam.tehát szeretném a tanácsát
kérni mit tegyek,a napjaim csak sírással és a múltra jó és boldog évek vágyásával telik, igazából én küldtem
a férjemet más nőhöz csak nem hittem,hogy meg is teszi ,pont egy olyannal akibe bele is szeret ,csak az férjes
de ez őt nem zavarta,különben az előtt a férjem nem volt egy angyal mindig volt valaki akibe szerelmes volt,
néha el szólta magát,nekem meg azon az egy férfin kívül nem volt senkim mert én mindig imádtam a férjem,az előtt és az után se hogy férjhez mentem nem voltam olyan,dörgölőző típus nekem csak a férjem létezett.az a
férfi is azért lett,(mert ő kezdeményezte ez nem mentség)mert akkoriban hiába próbáltam vele szexelni midig valami ürüggyel el küldött vagy nem elégített ki és ott hagyott,már mint a férjem,tehát őneki nem lett volna szüksége rajtam kívül
másra mert én mindent meg adtam neki.egy szóval nagy vonalakba ennyi. kérem segítségét ,hogy mit tegyek.
üdvözlettel és köszönettel ibolya minden jót.
Ha jól értem mind a kettőjüknek volt külső, hosszú kapcsolata, és a férje meg akarta ölni. Férjének mindig van valakije, „mindig volt valaki akibe szerelmes volt”. „Azt mondtam neki ,úgy sem fogok neki elélvezni, bosszúból azóta sem sikerül”, illetve „igazából én küldtem a férjemet más nőhöz”. Ezeken kívül írja még, hogy „őneki nem lett volna szüksége rajtam kívül másra mert én mindent meg adtam neki”.
A fent írtak után nem csodálom, ha se a férjét, se senki mást nem kíván. Ha nyitott házasságban élnek, és ráadásul Ön egyetértett ezzel, akkor ennek következményeit vállalja fel. Nem várhatja el önmagától, hogy élvezze a szexet, legyen orgazmusa, ha bosszúból saját magának megtiltja.
Sokszor hallom feleségektől, hogy mindent megadnak a férjüknek, aki mégis félrelép, és nem értik az okát. Tapasztalatom szerint nem tudják, hogy a férjük mire vágyna, csak feltételezéseik vannak, sőt gyakran azt sem, hogy önmaguk mit szeretnének. Gondolkodjon el azon, hogy megfelel-e Önnek a nyitott házasság. Ön meg tud neki bocsátani, tudja kezelni a férje külső kapcsolataiból adódó érzelmeit? Jó lenne beszélgetni arról, hogy mire vágynak mind párkapcsolatukban, mind a szexualitás területén. A múltra való vágyás nem viszi előre. Tisztázzák házasságuk működését, ha szükséges fektessenek le új szabályokat, alakítsanak ki új jövőképet. Szükség esetén kérjék párterapeuta segítségét.
Üdvözlettel,
Feleségemnek kapcsolata, viszonya lett egy közös ismerősünkkel.
A kapcsolatnak vége szakadt, mert lebukott.
Azóta viszont nem tudok közeledni hozzá.
Állandóan érzem a harmadik jelenlétét az együttlétek kialakulásakor, így nem is igénylem az együttlétet.
Mintha épp most lett volna vége a kettőjük együttlétének.
Érzem a leheletét a nyakán, az illatát a testén, a nedveit, stb.
Ez undorral tölt el, és emiatt ha ki is alakul a nemi vágy, nem tudom nőnek kezelni.
Ha aktusra kerülne a sor, akkor az csak dugás lenne és nem szeretkezés.
Nagyon idegenkedem a homoszexualitástól, és ez esetben úgy érzem, hogy két férfi egy nő a felállás.
Mivel közeli ismerősöm a férfi, emiatt még egy hivatásoshoz is több kedvem lenne mint hozzá.
Ez az állapot már nagyon régóta fennáll, és az idő nem segít.
Hogy lehet ebből az állapotból kikerülni.
Köszönettel:
Aladár
Kedves Doktornő!
Feleségemmel 21 éve vagyunk házasok. 3 gyerekünk van.
Kiderült hogy feleségemnek viszonya van az egyik ismerősünkkel.
A megcsalássorozat kiderülése után a feleségem nem tudja, vagy nem akarja lezárnia külső kapcsolatát. Látszatra úgy tesz, hogy felszámolta a viszonyt, viszont minden kibúvót és kiskaput kihasznál, hogy telefonálhasson, találkozhasson vele. Sokszor hazudik, hárít. Állandóan a kibúvót és a kifogásokat keresi, hogy miért tette, engem okol és hibáztat, sőt még a saját más jellegű elkövetett bűneit is rám vetíti, mintha én tettem volna engem vádol vele.
Nem képes vállalni a felelősségét a történtekért, mártírnak, áldozatnak tekinti magát.
Próbálja eltereléssel átirányítani a figyelmet másra és köntörfalaz, kerüli a kényes kérdésekre a választ. Az őszinteségnek már a csíráját sem látom benne, inkább a megvezetését és a játszmákét. Viselkedése változó, hol normális és próbál kedves lenni, hol pedig látszólag ok nélkül ingerült. Meglátásom szerit csapong a két állapot között.
Már hónapok óta nincs közöttünk szexkapcsolat, aminek mindig van valami kreált oka.
Következmények nélkül akarja, hogy megbocsássak, én viszont nem tudom magam ilyen egyszerűen túltenni. Elvégre nem akkora a probléma, mintha csak a kabát gombja szakadt volna le.
A gyerekek még kicsik, 6,9,13 évesek. Miattuk nem kívánom a családi egységet felrúgni, rendbe szeretném hozni amit lehet, de rajta nem látom sem a megbánást, sem pedig az őszinteséget. Úgy viszont nem tudom elképzelni a jövőt, hogy a feleségem a másik kapcsolatát fenn kívánja tartani, akár egy kicsike mértékben is.
Tőlem várja, hogy tegyek kettőnkért, de csak az elvárást érzem, miközben ő nem vállal felelősséget az elkövetett hibáiért.
A kérdésem az, hogy a gyermekek miatt lehet-e és hogy lehet fenntartani egy ilyen rosszul működő kapcsolatot?
Valamint hogy mik azok a dolgok és feltételek, amikor már a gyerekek érdekeit is sérti a kapcsolat fenntartása, és érdemes elgondolkodni a nagy traumával járó váláson?
Azonkívül a saját szexuális igényeim kielégítetlensége miatt, egyre inkább én is elgondolkodom, hogy ha ő nem tudja vagy nem akarja fogadni a közeledésemet, akkor feladom az őszinte hittel támogatott hűségi fogadalmamat. Viszont akkor én is megteszem az első lépést a becstelenségbe vezető úton, amit szintén nem szeretnék.
De akkor mit lehet tenni?
A házasságukat rendbe hozni csak akkor lehet, ha mindketten szeretnék. A megbocsátás elengedhetetlen feltétele az őszinteség és a megbánás. A bizalomvesztést, a megsérült önértékelést, az önbizalmat hosszú idő helyre állítani. Ehhez őszinte beszélgetések és nagyon sok türelem szükséges.
Ha nem sikerül feldolgozni a bizalomvesztést, átgondolni mi az a hiány a kapcsolatukban, ami a hűtlenségig vezetett, az érzéseiket, igényeiket nem tanulják meg egymás felé kommunikálni, nem tudnak jövőképét kialakítani, akkor eljuthatnak a válásig.
Felmerülhet a nyitott kapcsolat lehetősége is, ahol szexuális igényeit kielégíthetné, de levelében azt írja, hogy ezen az úton nem szeretne elindulni. Ebben a helyzetben egyelőre a maszturbáció lehet a megoldás nemi vágyának kielégítésére.
A házasságukról való döntéshez természetesen a gyermekeik érdekeit is mindenképpen figyelembe kell venni. Ennek átgondolását segíti az oldalon szakértőként dolgozó kolléganő alábbi cikke:
https://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/szulok_nagyszulok/22196/a_valas_parkapcsolati_vs_csaladi_krizis
Üdvözlettel,
30-as éveiben járó nő vagyok. ELrontottam a párom. Távkapcsolatban vagyunk, azt érzékelem rajta, neki inkább csak amolyan lelki támasznak vagyok. Mindig tetszett a nőknek, nyeregben érzi magát. Egy ideje(?) van úgy, szokott úgy lenni ha én nem csörgök rá, ő nem csörög rám. A kapcsolatunkon sajnos lenne mit javítani, megbeszélni. Ilyen kapcsolatom még nem volt. A párom dolgokban éretlen. Meg van rekedve. Abból, hogy hétvégén valamiért nem találkozunk és nem csörget meg csak 1szer, én úgy érzékelem nem vagyok fontos neki. Már. Úgy. Készpénznek vesz. Kaptunk egymástól kölcsönösen jót is, rosszat is, akarva-akaratlanul. Már párszor szóvá tettem neki, hogy nem keres és rosszul esik. Valamit mondott rá. Mit csináljak, hogy ne vegyen készpénznek? Sajnos egy ideje a kapcsolatunk el van laposodva. A közelségről inkább nem is írok. Szinte barátként tudok sokszor rá tekinteni. Tekintélyt vesztettem, dolgozok rajta, ám nehéz, mert ilyen kapcsolatom még nem volt ilyen típusú pasival. Mit tanácsol?
Mivel sokadik levelet kapom a távkapcsolatokról, és hasonló kérdésekre várnak választ, így gondoltam írok egy kicsit erről a problémáról.
Szerintem a távkapcsolat az egyik legnehezebben működtethető kapcsolati forma, és azokat a kérdéseket, melyeket feltesznek nekem, még együtt élő párok esetén is nehéz kezelni. Egyrészt azért, mert csak az egyik oldalt látom a levelek alapján, a másik fél véleményét nem. Másrészt a problémák rendezéséhez általában mind a két fél aktív részvétele szükséges. Megemlíteném még azt is, hogy lehetnek olyan egyéni problémák is, melyeket nem párban, hanem egyéni konzultáció formájában szükséges megbeszélni, megoldani. Természetesen adódik az a kérdés, hogy ez kinek a problémája? Lehet, hogy ami az egyik félnek az, a másiknak viszont nem.
Felmerül tehát a kérdés, hogy képesek-e, elég elkötelezettek-e, kitartóak-e egy távkapcsolat működtetésére? Ha komolyan gondolkodnak kapcsolatukról, akkor érdemes lenne átgondolni az összeköltözést, vagy akár a szakítást is. Ha az előbbi mellett döntenek, akkor problémáik megoldásának segítésére személyesen keressenek fel egy párkapcsolatokkal foglalkozó szakembert.
Üdvözlettel,
Tanácstalan vagyok. Párommal olykor úgy kell beszélgetnem, mint egy kamasszal. (Biztos vagyok benne, hogy elakadása van.) Nem tudom vele megértetni a párkapcsolati problémám, a lelki feszültségeim nem találnak meghallgatásra, feloldásra. Vagy érti miről van szó és direkt kerüli, vagy nem érti, mert ő neki az másmilyen, nem úgy érzékeli. ELidegenít magától. Többször szóltam neki az utóbbi hónapokban. NEm tudom már átölelni, közeledni hozzá. TAnácstalan vagyok, hogy akkor hogyan értessem meg magam vele. Sajnos tényleg azt érzékelni tőle olykor, mintha kamasszal beszélgetnék. Nemigen értek a kamaszokhoz. Miért akad el valaki valamiben kamasz szinten? Ő ha akar valamit nem egyenesen beszél olykor, hanem oda akar "csalogatni". Ő sajnos olyan, egyrészt domináns, irányítót típus, másrészt önértékelési problémája van, tehát akkor érzi magát erősnek, ha valaki mellett erősködhet, harmadrészt sajnos otthonról e tekintetben nem nagyon jót látott, ugyanis anyjuk is domináns, úgy gondolom kissé elnyomó volt annak idején.
Hogyan kell kamasszal beszélgetni, hogy megértse? Egyébként már korábban rájöttem, hogy a párom sajnos éretlen maradt. A válási trauma, stb, elakadást eredményezett nála. De most tényleg, Amikor azt érzékelem nála, hogy kamasz nyelvén kell vele beszélgetnem, hogyan kell azt ? A párommal távkapcsolatban vagyunk. Próbáltam neki elmagyarázni, ő egy erős karakter, hogy előbb-utóbb belefáradnék és dolgok miatt lelki "roncs" lennék. Én ilyen helyzetben még nem voltam, hogy azon gondolkozzak hogyan értessem meg magam. Azt mondta ha lenne egy kis lakásom a városban ahol lakik, annak idején én is abban a váosban éltem, akkor a szülőktől távol nyugodtabban lennénk. CSakhogy ő egy manipulátor tud lenni. Volt idő, hogy ki akart sajátítani, birtokolni. KAmasz korában elhanyagolták, keveset kapott anyjából, gondolom onnan lett neki az elégedetlenkedő természete, hogy nincs kibékülve a világgal. Vajon mi az amit a párom erre az "anya hiányra " keres a párkapcsolatban. MIért akar(t) kisajátítani? Olykor nem tudom eldönteni, hogy pesszimista, vagy túl realista? VAgy úgy realista, hogy már borúsan is lát? Az önértékelése nincs rendben helyütt az tuti. Úgy gondolom áldozat szerepben is van. Annak érzi magát. De miért jó ez neki?
Ön szerint párja kamasz, akivel nem találja a hangot. A serdülőkre tényleg jellemző, hogy nehezen lehet velük kommunikálni, azt gondolják, körülöttük forog a világ, keresik önmagukat, kiegyensúlyozatlanok, stb.. Nem könnyű velük élni, és rengetek időt, energiát igényel a kapcsolat kezelése. Ez egy anya számára édes teher, de felnőtt nőként tényleg ezt szeretné? Ha igen, akkor válasszon az oldalról ezzel a területtel foglalkozó szakértőt.
A következő levélre adott válaszomat is figyelmébe ajánlom, melyben a távkapcsolatról írok.
Üdvözlettel,
A mi problémánk a párommal a szexuális életünkel van,pár hónapja hol működik hol nem de leginkább nem,a párom férfiassága.Szeretjük egymást babát várunk mindennek teljesen jónak kellene lenni és mégsem.Egyszerűen ha az aktusra sor kerülne a merevedése elmúlik,a szive kiugrik a helyéről és nem megy.Azt mondja benne alakult ki valami féle megfelelés felém,és hogy nincs kibékülve magával.Eddig 2 éve vagyunk együtt volt már pár alakalommal hogy nem jött össze az aktus de ez mostmár 3 hónapja tart,és sajnos lehet én sem jól reagálom le a helyzetet de nem nagyon tudom kezelni és egyre rosszabb minden.Én nem merek közeledni se felé már mert félek a kudarctól is,és az én női mivoltomnak se tett jót ez az egész.A kérdésem hogy ilyen helyzetben mit javasol? Mi a megoldás? Szeretnénk helyrehozni a szexuális életünket mert ha az nem működik lassan mindenre rányomja a bélyegét.Várom válaszát!
Levelében írja, hogy gyermeket várnak, ami párjánál félelmet válthat ki, hogy a közösülés árthat a babának, illetve Önnek. Ez a behatolás előtti merevedés csökkenését, megszűnését okozhatja.
Beszéljenek arról, hogy az anya szerepre való felkészülés mellett Ön még nő maradt, akinek vannak szexuális igényei. A nőgyógyászával is érdemes erről beszélni, amikor a párja is jelen van. Ha az orvosa engedi a szexuális együttléteket, és ezt párja egy szakembertől hallja, valószínűleg könnyebben feloldódik ezzel kapcsolatos félelme.
A szexuális együttlét nem egyenlő a közösüléssel, és másféleképpen is okozhatnak örömet egymásnak, illetve elégíthetik ki egymást. A terhesség időszakában változtassanak régi szexuális szokásaikon, és közösen alakítsanak ki újakat.
Ha úgy érzi nem oldódnak párja félelmei, szorongásai, és a merevedési probléma továbbra is fennmarad, kérjék szexuálpszichológus segítségét.
Üdvözlettel,
30-as éveiben járó nő vagyok, párom 40-es távkapcsolatban élünk. Nem tudok mit kezdeni a párom "hisztijével". Korábban beszélgettünk valamiről, akkor mondta rá a megoldásokat, ám most már úgy van, hogy nekem is vannak meglátásaim, véleményem ami neki nem tetszik, az ő saját meglátását akarja rám erőltetni. Ő úgy oldja meg a dolgait ahogy kigondolja, ám az én dolgaimban rám akarja erőltetni az ő meglátását, úgy is szokta, hogy indulatos lesz, lekezelő, vagy bedurcáskodik és nem szól hozzám. GYőzedelmeskedni akar ezt szoktam nála érzékelni, bármi áron. Ügyes dolgokban, ám nem igen akarja elfogadni az én nézeteimet. Egyébként egy aranyos jólelkű, csak a rigolyáit nehéz kezelni. Sokszor mondja, hogy tudja, hogy neki n igaza. Szinte átmegy kisgyerekbe és duzzog. Sajnos dolgokban éretlen. Amikro duzzog általában ráhagyom. Nincs jobb ötletem. Verseng, hogy neki legyen igaza. Én nem akarok versengeni vele, csak elmondom az én dolgomra az elképzelésemet. NEm igazán érdekli, ő akar győzni. Erre mondják, hogy nem együtt működő. Öntörvényű. Irányító típus.
A hiszti az érzelmek, indulatok nem megfelelő kezeléséről szól. Ennek megtanulása a párja feladata, Ön részéről az érzelmi biztonság nyújtása lenne a legfőbb feladat. A versengő viselkedés a férfiakra jellemzőbb, mint a nőkre. Érdemes elgondolkodni, hogy fontos dologról vitatkoznak-e. Ha nem, akkor érdemes elengedni. A konfliktuskezelés szintén tanulható, és versengés helyett inkább a kompromisszumkeresést és a problémamegoldást javasolom.
Üdvözlettel,
A következő dologra "varrjon gombot". Párom 40-es jó megjelenésű, sportos. Mindig hízlalta a máját, mikor pozitív visszajelzéseket kapott a másik nemtől, mikor tudta, hogy tetszik a lányoknak. No mármost ha közeledtem hozzá, hogy szeretnék valamit... az is tetszett neki és valamikor ennyi. Nekem ez elég furcsa vagy furcsa volt hogy az ő lelkének ez jó, ám tett nem követte éppen. Most ez hogy van? Mert más pasi úgy gondolom hogy hajlik az együttlét felé, neki meg elég (volt) annyi, hogy jólesik a lelkének? Vagy éppen kicsit játszotta magát mivel irányító természetű, hogy jó de akkor lesz amikor ő úgy gondolja. Nem értem én ezt. Az hogyan van, hogy egyik pasi tudja mi esik jól a nőnek(simogatás, csók, stb.) valamelyik meg forgatókönyvszerű?
A nőiességünkkel, vagy férfiasságunkkal kapcsolatos pozitív megerősítés nagyon fontos. Egy kicsit furcsa lenne, ha minden bók után az ágyban kötnénk ki, főleg, ha nem is a párunktól kapjuk. A férfi, vagy női szerepünk megélése nemcsak a szexről szól.
Jobb, ha a férfi egy kicsivel többet kezdeményez, de legyen meg a lehetősége, hogy nemet mondjon. Ez mindkét nemre vonatkozik. Az is elvárás lehet, hogy ezt megértően fogadjuk, természetesen nem a sorozatos visszautasításokra gondolok.
A forgatókönyv kialakításában mindkét fél részt vesz. Ha a kapcsolat elején nem mondjuk el, hogy mit és hogyan szeretnénk, akkor később ne várjuk el, hogy a párunk gondolatolvasó legyen és tudja most éppen mire vágyunk.
Üdvözlettel,
Párommal távkapcsolatban élünk. Ő szereti a dolgokat általában irányítani, a sexet viszont én elrontottam. Olyan értelemben, hogy volt nem egyszer, hogy sajnos ráhagytam, elfogadtam mikor ő határozta meg, mikor legyen kénye kedve szerint. Most olvastam egy cikket amiben az a sor nagyon megfogott, hogy ha egy nőre ránéz a párja, az legyen a gondolatában mikor tudja ágyba vinni. Párommal sajnos az érintések terén különbözünk. Ő nem igényli, sajnos intimitás kerülő, én igényelném ám olykor a modora miatt távolít el magától amit már többször említettem neki. Nekem fontos az együttlét, ő valahogy olyan típus, hogy forgatókönyv van a fejében. Nem egyszerű. Mondjuk most már nemigen van úgy, mégis hogyan lehet azt megoldani, hogy ne készpénznek vegyen? Bennem megvannak azok a dolgok amivel színesebb lehetnek dolgok, ám ő vagy nem mindig partner benne, vagy nem veszi észre magát. Mondjuk classisbeli különbségek is vannak köztünk. Nekem a csókolózás is hiányzik. Azt is mondta ő nem szeret csókolózni. Azon is gondolkodtam, vagy neki valamiért nem tetszik, vagy nem ismer el nőként. Monduk sajnos ő nem egy érett férfi dolgokban.
Távkapcsolat esetén nehézségekbe ütközhet az intimitás napi szintű megélése. Beszélgessenek arról, milyen változtatásokat szeretne, illetve párjának milyen problémái vannak a csókolózással, az érintésekkel és hogyan lehetne átírni a „forgatókönyvet”. Ezt telefonon, vagy skype, chatelés formájában is megtehetik, és ez is lehetőséget ad az érzelmek kifejezésének megtanulására. Ebben Ön is sokat segíthet párjának, mivel ez egy folyamat, sok gyakorlás és pozitív megerősítés szükséges hozzá.
Üdvözlettel,
Hatalmas önismeretet tartottam friss szakításom után.Azóta lelkiismeretfurdalás gyötör,hiszen olyannyira beláttam a saját hibáim a kapcsolatomban, hogy csakis magam okolom azért,hogy elhagytak. Amikor megismertem a párom, az igazi társat láttam benne. Elhagyta az akkori párját miattam, és azt hittem,mi elválaszthatatlanok leszünk. Ez az illúzió elég hamar feloszlott, kezdtem a hiányosságokat észrevenni,és a hozzá való viszonyulásom is megváltozott....szenvedély terén...Viszont nagyon akartuk egymást,így együtt maradtunk,sőt komoly dolgokba vágtunk bele..... sok feszültség alakult ki kettőnk között, legfőbb probléma a nem megfelelő kommunikáció egymás felé.... félreértések, sértődések sorozata alakult ki. Egy ideje éreztem,hogy nem stimmel valami körülötte,de nem tettem semmit..... amikor figyelmeztett,hogy valaki más komolyan érdeklődik iránta, nem rendeztem féltékenységet,mert bíztam benne,hogy tudja ki mellett a helye. Ám a másikat választotta..... a másikat,akitől elmondása szerint csak kedvességet kap,nem számít hogy mit hagy maga mögött, mert neki a saját lelki békéje mindennél fontosabb.és én most döbbentem rá,mennyire fontos is volt nekem.most jön elő minden érzés,ami valamiért nem került felszínre egészen addig,míg el nem ment..... azóta megpróbáltam őszintén elmondani neki az érzéseim,és szerettem volna helyre hozni,de teljesen elutasító,és a másikkal még szorosabbra fűzte a viszonyát, és nekem végig kell néznem,hiszen nyilvánosan felvállalják egymást.Azt mondta, majd most megmutatja,hogy nélkülem is boldogul.... Úgy érzem,hogy amíg szüksége volt rám,kitartott mellettem,ám amint jött egy jobbnak tűnő lehetősége,azonnal döntött..... teljesen elveszítettem önmagam,de szeretnék ebből az iszonyatos lelkifurdalásból kikeveredni. hiába a pozitív gondolatok, ha úgy érzem,ezt a kapcsolatot én rontottam el, hagytam elveszni az embert,akivel az életem terveztem... minden nap ugyanaz a gondolatsor gyötör... az,hogy elrontottam...szakításunk után 1 héttel már nyilvánosan vállalták egymást,de tagadják,hogy előtte lett volna bármi is köztük..ez nem változtat a helyzeten,tudom,sőt..... úgy érzem ez valamiért egyfajta bűntetés számomra...
Hogy lehet ebből a lelkifurdalásból kikeveredni?
( nem huszonéves lány vagyok. 30 feletti 1 gyermekes eddig önmagam erősnek,érettnek hitt nő vagyok,aki most megtört....)
A szakításnak sokféle oka lehet, a kapcsolati problémákon túl, az elkötelezettségtől való félelem, erős szabadságigény, vagy például a változatosságra törekvés. Ilyenkor gyakran felbukkan a „harmadik”, aki miatt bekövetkezhet a szakítás. Párja például egy kapcsolatból jött és Öntől rögtön egy másikba ment, ami igen elgondolkodtató az elköteleződés, és a kapcsolati problémák kezelésére való törekvését illetően.
A szakításukat kudarcként éli meg, aminek a megemésztése nem egyszerű feladat. Elsősorban az érzelmi kötődés a felejtés egyik legnagyobb gátja. A szakítás feldolgozása hasonlít a lelki gyásszal való megküzdéshez. Ezt nagyban segíti, hogy erős, érett nőnek tartja magát. Az is fontos, hogy belátta saját hibáit. Gondolja át azokat a szituációkat, melyeket nem kezelt megfelelően, és igyekezzen másképpen csinálni következő kapcsolatában. Azt is érdemes átgondolnia, mi az, ami jól működött és a jövőben is szeretné, ha így lenne. Sokat segíthet, ha leírja volt párjával kapcsolatos emlékeit, érzéseit, gondolatait. Amit még tehet, hogy egy jó baráttal beszélget, aki őszintén érdeklődik problémája iránt, figyelmesen meghallgatja, és képes együtt érezni Önnel.
Üdvözlettel,
Azt gondolom párját korábban is zavarta, hogy nem kezdeményez, csak eddig nem tette szóvá. Jól működő, hosszú távú kapcsolatban a nő is kezdeményez, de a férfi arányaiban többet. Ehhez szükséges, hogy az Ön számára is örömforrás legyen a szex, kívánja az együttlétet a férjével. Mennyiséggel kapcsolatosan nincsenek kőbe vésett számok, inkább az lenne a fontos, hogy mindkettejük számára örömteli, kielégítő szexuális együttléteik legyenek. Ha ez működik, akkor a nemi vágy, a szeretkezések, a szexualitás is a hétköznapi életük szerves részét képezi.
Legnagyobb problémának az látom, hogy nem ugyanazt szeretnék. Ön szeretetre vágyna, míg férje szexuális együttlétre. Először tisztázzák mire vágynak, mit és hogyan szeretnének, és utána fogalmazzanak meg egyéni és közös célokat. Elengedhetetlen mindkettőjük motivációja és változtatásra való igénye. 24 év házasságban már sok minden berögzült, és valószínűleg a természetesen bekövetkező változásokhoz sem történt meg a kölcsönös alkalmazkodás. Ez nehezíti a kimozdulást a megszokottból, de szükségszerű és lehetséges.
Sok erőt, türelmet és kitartást kívánok!
Üdvözlettel,
Párommal kicst nehezebb dolgom van. Elidegenített már kicsit magától, meg is mondtam már neki, hogy miért és mivel. Távkapcsolatban vagyunk, ám mikor találkozunk sajnos hárítja ha úgy van kedve még az átölelést is. VAn amikor csak a találkozásunk utolsó napján van együttlét. ÉS mindegy hány napról beszélünk. Annak idején azt mondta a párom, tetszik neki, ha egy nő kezdeményez, ám egy idő után azt éreztem tőle, közeledésem ellenére mégis ő akarja eldönteni kénye kedve szerint, mikor legyen. Ilyen tekintetben a párom úgy van, hogy annyi igénye legyen a másiknak is dolgokra és az együttléteken más területen is kiterjed, amennyi neki van. Most ugyan megint azon vagyok, hogy próbáljam rávezetni. Nem igazán úgy van neki hozzá intelligenciája. Sajnos dolgokban éretlenebb. Én jobban igényelném a közelségét, törődést, volt, hogy azt mondta rám, hogy szeretet hiányos vagyok. Én nem így gondolom. Sajnos ő otthonról távolság tartást tanult, náluk nem volt gyerekkorban közelség ahogy megismertem őket. A kapcsolatunkból tud hiányozni a csók is. Azt mondta ő nem szereti. Aztán gondolkodtam róla, hogy nekem a csók azt jelentené, hoyg elismernek nőnek.A párom uyganis vegyesen tekint rám, ő azt mondja tapasztalatlan vagyok. Mivel majd 10évvel fiatalabb vagyok. Hozzá képest mondhatjuk.
Általában a férfiak szeretik, ha egy nő kezdeményez. Összességében viszont a férfi-női szerep egészséges egyensúlya miatt jobb, ha a férfi kezdeményez többet. Már jelezte párja felé igényeit, de nem változott a helyzet. Kérdezze meg tőle, hogy mi ennek az oka, és neki milyen problémái vannak a kapcsolatukkal. Keressenek közösen, mind a kettejük számára elfogadható megoldást!
Érdemes azon elgondolkodnia, hogy nőként tekint-e a párja Önre. Lehet, hogy egy szeretet hiányos „kislánynak” látja, nem nőként tekint Önre, és ez a korától független.
A szexuális tapasztalatlanság nem probléma, megkérheti párját, hogy tanítsa. Tekintsék úgy, mint egy jó lehetőséget arra, hogy többet legyenek szexuálisan együtt.
Üdvözlettel,
A párom sportos, megjelenésre magabiztos,m jó megjelenésű. Egója van, ám nem igazán kapom meg azt figyelmet és törődést ami jólesne. Abban ő kicsit mafla. VAjon miért van az egyes férfiaknál, hogy tudják magukról, hogy jó pasik, az egójukat hízlalja a női visszajelzések, ám nővel nem igazán tudják hogy kell törődni. Sajnos azt tapasztaltam nála vagy nem is tudja, vagy mivel csalódásai voltak lehet, hogy nem is akar. NEm tudom. Nekem előző kapcsoaltaimban nem kellett tanítani a párjaimat. Tudták maguktól. Bár tudomásom szerint annak idején mikor volt egy hosszú kapcsolata, ott is voltak problémák. JA a másik. Távkapcsolatban vagyunk, és már néhány hónapja rövisek az aktusok, mert ő hamar.... Nem igazán merek vele róla beszélni, nemrég azt mondta azért, mert régen volt.... Ami az én gondolatom szerint nem egészen igaz, csak rámondta. Ő 40-es. Én 30-as.
A szépségnek, jóképűségnek sok előnye van, melyet számos kutatás is igazolt. Egy szociálpszichológus azt írja, hogy „a jó megjelenésű emberek a legkülönbözőbb területeken előnyben részesülnek” és „a jobb megjelenésű embereket ténylegesen szeretetre méltóbbnak és jobb társas készségekkel rendelkezőnek értékelték, mint a kevésbé vonzóakat.” Sok pozitív visszajelzést kapnak, ami az Ön szavaival élve „az egójukat hizlalja”. Ebből következően előfordulhat, hogy azt gondolják, elég a „szépségük” egy kapcsolat működtetéséhez. Az elején sokszor így is van, aztán a pár besokallhat, ha azt érzi, ő sokkal több energiát fektet bele.
Tudassa párjával, hogy több figyelmet és törődést igényelne. Tanítsa meg, hogyan tudja kielégíteni ez irányú szükségleteit. Lehet, hogy előző partnereinél ez nem volt szükséges, de itt igen.
Ha eddig nem volt probléma a korai magömlés, akkor érdemes átgondolni mi változott párja életében, vagy kettejük viszonyában az utóbbi időben. Távkapcsolatban gyakrabban fordul elő, hogy felgyülemlik a szexuális feszültség és találkozáskor gyorsan „robban”. Gondolom amikor találkoznak, több napot töltenek együtt, többször szeretkeznek, így örömszerzésre, egymás kölcsönös kielégítésérére is van módjuk. Érdemes a találkozásaik közötti időben is megoldani a szexuális feszültség levezetését, akár egyedül, akár párban (telefon, chat, stb).
Bármennyire is fél, csak akkor van esély mindkét problémájában a változásra, ha beszélnek róla.
Üdvözlettel,
Hetekkel ezelőtt írtam önnek,és még nem kaptam választ.Csak szeretném meg kérdezni,hogy számíthatok-e még rá vagy sem?Hálás lennék érte ha tudna segíteni a problémám megoldásában!Köszönöm!
Minden hozzám érkező levelet megválaszoltam. Kérem, nézze meg az oldalon. Ha mégsem találja, akkor küldje el újra levelét, és segítek problémája megoldásában.
Üdvözlettel,
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, van három fiunk. Kapcsolatunk az évek során megromlott. Két éve megpróbáltuk külön, majd pár hónap után a gyerekek miatt újrakezdtük. Bár én jól éreztem magam nélküle-más férfi nem volt az életemben-és egyáltalán nem hiányzott, reménykedtem, hogy jobb lesz a kapcsolatunk. Ő sokat változott, rájött, hogy mennyire fontosak vagyunk neki. Egy évig voltunk együtt újra, számomra szörnyű volt. Minden érintésétől viszolyogtam, mindent, amit érte tettem, kényszernek éreztem. Mint egy börtön, úgy éreztem. Most egy éve vagyunk külön, azóta megy a vita, mi legyen velünk. Most döntenem kell, beadjuk a papírt vagy végleg kibékülünk. Nem értem magam. Nagyon szeret engem,odaadó, àgyban is figyelmes, mégis szinte rosszul vagyok, ha hozzámér. Azt mondja, megérdemli, hogy ha nem is jó nekem, `széttegyem a lábam`, és ne tegyek tönre egy családot. Érzelmileg zsarol, legfőképp a gyerekekkel, hogy ellenem fordítja őket.
Szóval, nem tudom, pszichológusra vagy szexuálpszichológusra tartozik-e az esetem. Miért nem tudok változtazni a hozzáállásomon, gondolkodásomon, legalább a gyerekek érdekében? Nem szeretem őket eléggé, ha ezt nem vállalom be? Igaz, hohy minden fejben dől el, és csak elhatározás kérdése? Miérz nem tudom akarni, szeretni őt? Mi az oka, hogy ennyire nem kívánom a férjemet? Érzelmi vagy egyéb oka van?Nagyon sajnálnék szétzúzni egy családot, ha van magyarázat és `gyógymód`. Bár több alkalmas kezelésre sajnos nincs pénzem...
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, három fiúgyermekünk van. A házasságunk megromlott, már évekkel ezelőtt. Két éve megpróbáltuk a különélést, amit ő nagyon nehezen viselt. Én jól éreztem magam, más férfi azóta sem volt az életemben, tehát nem amiatt. Egyszerűen úgy éreztem, végre levegőt kapok. A fiúkat látszólag nem viselte meg nagyon, a legnyagyobb többször hangoztatja, szeretné, ha elválnánk. A középső fiú pedig azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Ami igazán régen volt, nem is igazán emlékszem rá. A pici még pici, nagyon anyás.
Szóval, pár hónap után úgy döntöttem, elsősorban a gyerekek érdekében, hogy próbáljuk újra. A férjem megváltozott, agresszivitása eltűnt, legalábbis próbált uralkodni magán. Egy évig voltunk újra együtt, számomra kínszenvedésben, állandó feszült légkörben. Ami abból adódott, hogy ő nagyon jól tudta, hogy nem szeretem őt, hogy amikor ágyba bújunk, muszájból teszem. Napi szinten az volt a téma, hogy érzek-e már többet iránta, kívánom-e már. Napról-napra ingerültebb volt a nemleges, őszinte válaszoktól. Hozzáteszem, azért is voltam őszinte, mert előtte évekig nem vallottam be neki, hogyan érzek, talán magamnak sem, és akkor az volt a baj. Talán, ha előtt beismertem volna, a harmadik fiú meg sem született volna. És eljött az a pont, amikor már könyörögtem neki, ne a gyerekek előtt balhézzon, elborult az agya, 180-nal száguldott velünk az autóval. Akkor este mondtam ki, hogy vége. Ez egy éve volt. A papírt nem adtuk be, azóta is téma, hogy mi legyen velünk. Nagyon ki akar békülni, sokat sít, hogy nagyon szeret minket. Én nagyon megértem, sajnálom Őt! A munkája miatt tőlünk messze lakik édesanyjával, itt nincs lehetősége sem dolgozni, sem lakni. szörnyű lelkiismeretfurdalásom van. Azt mondja, együtt rontottuk el, együtt kell helyrehoznunk. Szerinte nem tehetem tönkre egy család életét csak azért, mert önző vagyok és nem akarom"szétteni a lábam". Így fogalmaz. Ön szerint jogos, amit kér és elvárható ez egy nőtől? Nagyon sokat gondolkodom, próbálom győzködni magam, hogy akarjam ezt az egész kapcsolatot, de nem megy. Nem szeretem igazán a gyerekeimet, hogy még őértük sem megy?
De ami igazán a kérdésem lenne Ön felé, hogy lehetséges-e, hogy valamilyen terápiával én kívánjam őt és akarjam vele a szexet? Egyébként nagyon figyelmes, sok nő irigykedne is. Segít a háztartásban, gyerekekkel, mégsem egy papucs, nem értem, mi a bajom?!?? Ha nem iszonyodnék annyira még az érintésétől is, belemennék a folytatásba, érte és a gyerekekért. De nem tudom, mit tegyek? Hogyan? Egyáltalán ez Önre tartozik vagy pszichológusra? Már voltam nála különben, de nem igazán tudom fizetni. Egyrészt azt mondta, a gyerekeknek szükségük van apára, másrészt azt javasolta, mindegy mit teszek, de azt akarjam, amt teszek. Ez az, nem tudom, mit akarok. Kit vegyek figyelembe, magamat vagy őket?
Válaszát előre is köszönöm!!!!
Egy kiegyensúlyozott házasságban a szeretet három fajtája valósul meg: szenvedély, intimitás és elköteleződés. Ez egy háromlábú székhez hasonlítható, melynek bármelyik lába sérül, inogni fog, elveszti stabilitását. Azt gondolom, a szex nagyon fontos összetartó erő, de egyrészt egy házasság nem csak arról szól, hogy akarjam, vagy nem "szétteni a lábam". Másrészt iszonyodik a férje érintésétől, amely szintén az intimitás, a szexualitás kerüléséről, esetleg büntetéséről, de az érzelmi életük hiányosságairól is szól. Ha bele gondol, a szék mindhárom lába inog. Ebből számomra az következik, hogy a gyerekek tartják össze a házasságukat, melyről azt gondolom, hogy lehet jól működni apa-anya szerepben, de ez nem feltétlenül jár együtt a férfi és női szerep megfelelő működésével. Megromolhat egy férfi és egy nő között a kapcsolat, akár el is válhatnak, de a szülő szerepüket tovább kell vinniük, méghozzá úgy, hogy gyermekeiknek a lehető legjobban biztosítsák a testi-lelki jólétüket.
A válások biztos vesztesei a gyermekek, de egy konfliktusos házasság félelmet, szorongást kelthet a gyermekekben, veszélyeztetheti az alapvető biztonságérzetüket, és mivel egymással, a konfliktusaikkal vannak elfoglalva a szülők, így kevésbé törődnek gyerekeikkel. Az Önök esetében direkt veszélyeztetés is történt („180-nal száguldott velünk az autóval”), amely teljesen elfogadhatatlan.
Véleményem szerint egy házasság működtetésében két fél vesz rész, így annak megromlásához is mindkét fél hozzájárul. Innentől ahhoz is ketten kellenek, hogy változás következzen be kapcsolatukban. A döntést Önöknek kell meghozni, bármelyik utat is választják.
Üdvözlettel,
34éves nő vagyok, párommal távkapcsolatban élünk. Sajnos eltérő típusúak vagyunk. Én igényelném a szeretgetést, fogadok, adok, ám a párom másmilyen. CSalódásai is voltak. NEm érzem magam mellette nőnek, sajnos rájöttem azért, mert éretlen. NEm érezhetem magam, mikor ő sem érett. A csókolózás sem igen van. Viszont rájöttem nemrég arra és azért is igényelném a pusziilkodást, mert sajnos volt az életemben egy olyan időszak, mikor apu sokat elégedetlenkedett velem, nem voltam neki elég jó. Nemrég jöttem rá, hogy a csókolózás nekem tudat alatt azt is jelentené, hogy a párom elismer, tehát van akinek igenis elég jó vagyok. A párom némileg emlékeztet apura, bár valamennyie már helyre tettem ezt a dolgot. NEkem a puszilkodás azt is jelentené, hogy elismer, nő vagyok, lehetek mellette. Páromnál nem igen működnek a szeretgetések. NEm kapok ilyen módin visszajelzést, visszacsatolást mi jólesne. Mit kezdjek ezzel? Köszönöm.
Először is tisztázza magában, hogy mit jelent Önnek a szexualitáson kívüli intimitás. Mi az, amit szeretne, mi erősítené meg nőiességében. A pozitív önképhez viszont nem csak a párja megerősítése szükséges, bár visszajelzése a legfontosabb. Ráadásul távkapcsolat esetén ez nehézségekbe ütközhet, mivel nincsenek meg a napi érintések, puszik, csókok, ölelések, illetve a személyes szóbeli megerősítések.
Ha ezeket átgondolta, beszélgessenek arról, mit érez, mit szeretne és tárják fel, hogy párjának milyen problémái vannak ezzel kapcsolatosan. Közösen találjanak megoldást arra, hogyan növelhetnék az intimitást, amikor távol vannak egymástól. A mai technika (például telefon, skype, chatelés) sok lehetőséget biztosít. Ha pedig találkoznak, mutasson példát párjának az érzelmei, az intimitás kifejezésére és megélésére. Ez egy tanulási folyamat, a kölcsönösen kielégítő intimitás kialakítása Önökön múlik. Beszélgetések, gyakorlás szükséges hozzá, és sok-sok pozitív megerősítés.
Üdvözlettel,
Több mint 3 éve ismerjük egymást a párommal,1 éve élünk szexuális életet.(Az esküvőnk óta.Én 23 éves lány,ő 29 éves fiú).Mindkettőnknek a másik az első szexuális partnere,mert keresztény értékrend szerint élünk.Itt kihangsúlyoznám,hogy ez saját döntésünk,azaz nem csupán egy vallásos neveltetés eredménye.Egyikünk sem kapott szigorú,merev,prűd nevelést,mindig nyíltan beszéltünk szexuális kérdésekkel kapcsolatban otthon.
A nászéjszakát nem siettük el,nászúton csak szabadon ismerkedtünk egymás testével,pettingeltünk,volt orális szex,szóval minden csak maga a közösülés nem.Ennek az volt az oka,hogy én nagyon féltem a fájdalomtól,ami esetlegesen bekövetkezhet a szüzességem elvesztésekor.(Sajnos alapvetően minden jellegű fájdalomtól rettegek.)A párom nagyon türelmes volt,nem siettetett.
Aztán 1hét után megtörtént a dolog (persze nem is fájt annyira mint amennyire rákészültem) de az ahogy mozgott bennem az elég kellemetlen volt.
Az első egy-két hónapban minden behatolásos aktusra nagyon nehezen vettem rá magam,mert fájt a behatolás és az is ahogy mozgott bennem,de hallottam hogy ez eleinte teljesen normális mert kikell tágulni a hüvelynek.Volt hogy sírtam is az aktus után mert olyan szerencsétlen,bénának éreztem magam.(Ez tudom hogy hiba volt.De a férjem továbbra is nagyon kedves,türelmes volt.)Emellett viszont tök jó,kielégítő együttléteink voltak,mind orálisan mind manuálisan,amit kölcsönösen élveztünk.
A problémám az hogy 1év elteltével még mindig kellemetlen a behatolás és mindig nehezen veszem rá magam (bár ezt nem mutatom ki a páromnak hogy ne vegyem el a kedvét.)Kb.hetente egyszer szexelünk így,a párom nem is kívánja többször.Elég stresszes munkája van és az ilyen behatolásos szeretkezések az előjáték miatt mindig hosszúra nyúlnak+az óvszer sem a kedvencünk.(Fogamzásgátlóval nem akarom tönkretenni a szervezetem.)A szexuális életünk többi része viszont szuper,változatos és kielégítő.(Manuális+orális)
Engem csak az aggaszt hogy normális az hogy hetente 1x szexelünk behatolással?Valamint hogy mikor lesz az amikor már nem kellemetlen érzés?
Lehet hogy a korábbi stresszelésem leblokkolja hogy igazán élvezni tudjam?
+Még egy technikai kérdés:Mást is ennyire lefáraszt hogy mozogjon a másikban?Nekem van hogy teljesen begörcsöl a lábam. :) Elég nagy köztünk a magasság különbség.
Megjegyzésként még annyi,hogy behatolás előtt van előjáték,több pózt is próbálunk (valami jobb valami kevésbé),használunk sikosítót.
A kapcsolatunk amúgy boldog és kiegyensúlyozott és igazából a férjem türelme és gyengédsége amit ezekben a helyzetekben tanúsít,csak még közelebb visz/vitt hozzá.
Köszönöm a választ!
Először a „technikai” kérdéseire válaszolnék. Nem gondolom, hogy probléma lenne a heti egyszeri szeretkezés. Az sem lehet elvárás, hogy minden szeretkezésnek közösülésnek kell lennie. Írja, hogy a közösülésen kívüli szexuális életük „szuper, változatos”. Annyit legyenek együtt, és olyan formában, amennyi mind a kettejüknek megfelelő.
Vannak olyan szexpozíciók, melyek fizikailag fárasztóak lehetnek. Olyan izmokat is megmozgatnak, amelyeket esetleg sportolás mellett sem használ. Ez idővel változni fog, kevésbé lesz fárasztó, illetve szeretkezés közben is lehet pihenni, „pihentető” pozícióra váltani. Érdemes úgy elhelyezkedniük, hogy mindkettejük számára kényelmes legyen. A rendszeres sport, testmozgás, torna, amely a szexnél használt izmokat is megmozgatja, nemcsak az egészséges életmódhoz járul hozzá, hanem ebben is segíthet.
Ha az orvosi okokat kizárjuk, azt gondolom a fájdalmas közösülésnek egyrészt lelki okai vannak, másrészt már rögzülhetett is a probléma. Levelében írja „sajnos alapvetően minden jellegű fájdalomtól rettegek”. Bár nem fájt annyira, mint gondolta, de a probléma azóta is fennáll. Magától a fájdalomtól való félelem, illetve 1-2 fájdalmas közösülés is elég ahhoz, hogy kialakuljon a fájdalmas közösülés, mint szexuális zavar, vagy akár a vaginizmus. Ilyenkor már a közösülés gondolata, vagy a pénisz közeledése a hüvelyhez is kiválthatja a hüvelyizmok görcsös összehúzódását, a nedvesedés megszűnését és a fájdalom érzését. Óvszert használnak, de nem tudom mennyire fél a teherbe eséstől. Az óvszerek többsége síkosított, illetve használnak is síkosítót és e mellett is fájdalmas a közösülés.
Véleményem szerint a fájdalomtól való félelem idézheti elő problémáját, és nem lenne szabad erőltetni a közösülést. Érdemes hüvelyizom lazító gyakorlatokat végezni, vagyis a hüvelyizmokat többször egymás után összehúzni majd elernyeszteni úgy, hogy egyik síkosított ujja a hüvelyében van. Ha ezt két ujjal is meg tudja csinálni, akkor rendszerint nem jelent már problémát a pénisz behatolása sem.
Más okok is előidézhetik problémáját, melyek inkább tapasztalatlanságból adódhatnak. Ha a gyakorlat nem sikerül, akkor továbbra is kerüljék a közösülést, és mindenképpen kérje szakember személyes segítségét.
Üdvözlettel,
46 éves vagyok . Még sohasem volt kapcsolatom férfival. Most megismerkedtem egy kedves, szimpatikus férfival, aki komoly kapcsolatot szeretne velem létesíteni de én mindenfajta testi érintéstől irtózom.Még a csókolózást is undorítónak találom. Pedig egyáltalán nem ellenszenves nekem, de nem tudom elviselni a testi érintkezést, még a nőktől kapott puszit sem. Végig gondoltam az életemet de soha senki sem zaklatott szexuálisan és a nőkhöz sem vonzódom. Nem tudom , hogy mit tegyek hogy megváltozzanak az érzéseim. Nem szeretném elveszíteni talán az utolsó esélyemet, hogy ne maradjak egyedül az életben.
Kérem ha tud adjon tanácsot nekem.
A kapcsolatteremtési, ismerkedési nehézség legfőbb oka általában a gátlásosság. A gátlásosság, önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzés olyan erős lehet, hogy megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a kapcsolatteremtést, illetve kapcsolatépítést, amely magányossághoz vezethet. Ezen nem könnyű változtatni, szükséges lehet pszichológus szaksegítsége.
Levele alapján azt gondolom, hogy nincs gyakorlata a kapcsolatteremtésben, érzelmi közeledésben és valószínűleg gátlásossága miatt bizonytalan, szorong és fél az esetleges kudarctól. Ilyen helyzetben mindig fokozatosan szükséges közeledni a partnerhez. Érdemes apró célokat kitűzni, és a kívánt tulajdonság elérése céljából minden nap gyakorolni. Például a bátorság, beszédesség, kapcsolatteremtés nem velünk született tulajdonságok, kialakításuk nagyrészt rajtunk múlik. Akkor tanulhatja meg, ha bele megy helyzetekbe és gyakorolja.
Egyelőre a szexuális kapcsolatteremtés szándéka nélkül próbáljon meg közelebb kerülni partneréhez. Érdemes vele is megbeszélni félelmeit, amely szintén elősegítheti gátlásai leküzdését.
A lassú és fokozatos barátkozás, ismerkedés mellett keressen fel egy szakpszichológust, akivel feltárhatják problémája okait, és segíthetik ennek megoldását a nemi élettel kapcsolatos ismeretei bővítése mellett.
Üdvözlettel,
Igen komoly problémával fordulok önhöz,amire mielőbb megoldást szeretnék találni.11 éve élek együtt a jelenlegi párommal,akitől született egy kisfiam is ,ő most 8 éves.Jelenleg az anyósomnál lakunk elég szűkösen,mert a sógornőm is ide költözött,így a 2 és fél szobás lakáson osztozunk 9-en.Nekem az első kapcsolatomból van két nagykorú gyermekem egy 23 éves fiú,és egy 21 éves lány. A bajom az,hogy a szexuális életünk zéró!!!!!Ami ennél még nagyobb gond,hogy nem is kívánom a szexet egyáltalán sem a párommal ,sem senki mással! Nagyon nehéz szülésem volt .és ebből sokára épültem fel.Két szobán osztozkodunk 5-en. A mi szobánkban van a kisebbik gyermekünk,a másikban a két nagyobb.Engem már nagyon idegesít,hogy nem tudom úgy megélni az intim életem ahogy én szeretném ,és nagyon zavar,hogy félig meddig a gyerekek előtt történik az aktus,persze amikor már alszanak.Ami még zavar,hogy a párom olyankor is képes lenne szexszelni amikor a kicsi fiunk mellettünk alszik.Ha elhiszi ha nem ,pedig ő volt az első férfi aki elérte nálam az orgazmust 11 ével ezelőtt. Szeretnék megoldást találni a bajomra,kérem segítsen!
Kedves Györgyi!
Kiegészíteném a levelem egy pár sorral.Alapból későn fekvő típus vagyok,de viszont szeretek aludni,és ha valaki felébreszt hajnalok-hajnalán ,hát akkor robbanni tudnék! A páromnak már nem egyszer mondtam,hogy próbáljuk meg a szexet az esti órákra hagyni,de nem,ő nem egyszer kelteget hajnal 2-kor,vagy 5 óra fél 6-kor,amikor is a legjobbat aludnék.Szinte napi szinten elmegy a közeli presszóba,ami a testvére tulajdona,és sokszor záróráig ott van.Az eszébe sem jut,hogy esetleg hamarabb hazajönne,inkább szórakozik a haverokkal,olyankor meg megsértődik,ha hajnalban meg elutasító vagyok vele.A legutóbb a munkám miatt túlóráztam és később kerültem ágyba,ő már addigra aludt.Alig aludtam 2 órát és elkezdett ébresztgetni.Olyan ideges lettem,hogy szó szerint majd kiugrott a szívem a helyéről,olyan hevesen kezdett verni.Nem tudom mit tegyek de ez így nem jó!Segítsen!
Kedves Györgyi!
Eszembe jutott még valami ,ami esetleg fontos lehet.A kapcsolatunk elején sokat jártunk szórakozni.Én szeretek táncolni,ő nem igazán.Ezért próbáltunk olyan helyet keresni ,ahol jó érezheti magát,és csocsózhat,mert ez az ő kedvenc időtöltése.Amit idővel én is megszerettem ,és olyannyira összeszokott páros lettünk,hogy eljártunk amatőr versenyekre.Voltak sikerélmények,és kudarcok is egyaránt.De sokszor volt,hogy egy verseny alkalmával beitalozott ,és nagyon rosszul ment neki a játék,és én ezeket az alkalmakat nagyon zokon vettem!Úgy éreztem,hogy nem tisztel annyira,hogy figyelembe vegye azt,hogy a verseny nekem mennyire fontos.Na de vissza kanyarodok a főproblémámhoz.Nagyon idegesít,hogy fürdés után is erős testszaga van.Próbáltam rá venni,hogy használjon hónaljstiftet,de mind hiába,mert rosszabb lett.Ugyanis a szagos hónalját amikor bekente,nahát az eléggé visszataszító volt.Ezt csak tetőzi az,hogy csak vízzel mos fogat,fogkrémet nem szeret használni,és sokszor nagyon kellemetlen szagú a szája.Rendes munkahelye van,bármikor ha anyagi problémánk van rá számíthatok,csak a gyereknevelésben nem.Nem segít a gyerek iskolai dolgaiba,gondolok itt a lecke csinálásra,pedig a Pityuka nagyon ügyes!Apró cseprő dolgok amik engem bántanak teljesen lehangolnak,és kiábrándulok belőle,sőt undorodom a szájszagtól!!!Pedig nagyon szerettem csókolózni,és most meg sehol semmi!Egyetlen egy szép pasi látványa nem izgat fel.Régebben még maszturbáltam is ,ha úgy tartotta kedvem,de most már az sem hiányzik!Egy aktus nagyon rövid ideig tart,köszönhető ez a nagyon ritka szexnek.Mondjuk kétszeri nekifutásnak csak egyszer volt képes,még mielőtt terhes lettem,a kapcsolatunk elején.Szeretnék végre elköltözni,de akárhányszor ha találunk egy házat,mindig csak a kifogások jönnek,hogy miért nem jó!Megkértem,hogy fizettesse ki a részét a tesóival a családi házból,de kerek perec azt mondta,hogy nem akarja.Inkább kérjünk kölcsön a húgától,hogy a tulajdon része megmaradhasson!Már a felnőtt gyerekeimnek sincs magánéletük,pedig ők pont abban a korban volnának,hogy kellene nekik a magánszféra.Bár mindenki másnak is.A nagy fiam kapcsolata részben ez miatt ment tönkre,mert nem tudtak a barátnőjével félre húzódni.Nálunk is nem egyszer előfordult,hogy aktus közben a gyerek felébredt,és még ha félkómásan is de meglátta ,hogy mit csinálunk.Szerintem ezért is fekszik közénk mindig!Vagy nem?Régebben még kezdeményeztem is ,most már az sem megy.Szerettem meztelenül aludni szex után összebújva,de most már elveszett az a harmónia.Sok mindent megtudok a párommal beszélni,de vannak esetek amikor nem hajlandó kompromisszumra,pedig hosszútávon jó lenne(PL:lakásvásárlás).Azt hiszem mindent leírtam,kérem mielőbb válaszoljon ha lehet,mert ez a helyzet már tarthatatlan.
Röviden összefoglalom, amit a három levelében leírt. Egy olyan férfivel él együtt, aki nem tisztálkodik, erős testszaga van „fürdés” után, büdös a szája, mert nem mos fogat és ettől undorodik. Minden este a presszóban van, feltételezem, hogy alkoholt is fogyaszt napi szinten. Hárman, a 8 éves gyermekükkel együtt alszanak egy ágyban. A párja kénye kedve szerint bármikor felkölti éjszaka, mert szexelni akar, aminek testi következménye Önnél egy hirtelen fellépő heves szívdobogás. Ha szexuálisan együtt vannak az nagyon rövid ideig tart, így feltételezem, az Ön igényei nem elégülnek ki. Nem hajlandó hamarabb haza jönni a haverokkal való bulizásból, így nem tudnak korábban együtt lenni, és a visszautasítást vagy nem fogadja el, vagy dacos gyerekként reagál. Közvetlenül a gyermekük mellett élnek szexuális életet, amire Pityuka fel is ébred, és nem tudhatjuk, ennek hosszú távon milyen következményei lehetnek nem csak a pszichoszexuális fejlődésére. Nem tiszteli, és véleményem szerint nem csak akkor, amikor „beitalozik”. A gyereknevelésben nem vesz részt, pedig lehet, hogy estére kevésbé lenne fáradt. Nincs magánéletük, a gyermekeinek sem, nem szeretne elköltözni, így a lakásvásárlásnál mindig kifogásokat talál.
A leírtak után nem csodálkozom, hogy nincs kedve a párjával szexuális életet élni, és a nemi vágya is lecsökkent.
Természetesen vannak pozitív tulajdonságai is párjának, pl. anyagi biztonságot nyújt, befogadta és a családja is a másik kapcsolatából származó két gyermekét, vele élt át először orgazmust. Egy lakás vásárlása nagy felelősséggel jár, és párjának a mostani helyzet lehet, hogy kényelmesebb.
A párja és a kapcsolatuk gyengeségeit azért emeltem ki, hogy átgondolja, megértse a következőket és a következményeket. Véleményem szerint nem a szex a legfőbb probléma, először a kapcsolatukat, a családi életüket, a lakhatási körülményeiket szükséges rendezni. Ehhez elengedhetetlen, hogy a párja motivált legyen a változásra. Azt írja sok mindent meg tud vele beszélni. Ez egy jó kiindulási alap. Arról is érdemes lenne beszélgetniük, hogyan érzi magát, érzik magukat ilyen körülmények között, és milyen következményekkel jár, ha nem változtatnak. Azt gondolom, sem Önöknek, sem a gyermekeknek nem egészséges ez a helyzet.
A nagycsaládon belül kialakult szokásrendszert könnyebb kívül megváltoztatni. Eleinte nehéz elszakadni az otthoni légkör hatásától, de a függetlenedés mind a kettejük, mind a gyerekei szempontjából elengedhetetlen. Az önállósulás, az új családjuk iránti erősebb azonosulás kialakulása nehéz, sokszor konfliktusos folyamat. Ha nem boldogulnak, próbáljon egy baráttól, vagy szakembertől személyes segítséget kérni, aki támogathatja Önöket ebben a folyamatban.
Üdvözlettel,
KÖszönöm segítségét. Mit jelent az, hogy egy férfi lélekkel ölel vagy sem? Vele sajnos nemigen tudok beszélgetni sexről, mert zavarba jön, elzárkózik előle. Azt írja lelki gátak. Mik azok? A párom egy hidegebb családból való. Nála a fizikai törődés kimerül abban amikor átölel néhány mp-re vagy megsimogatja a kézfejemet. Olykor. ÉS nem is akar fogadni sem. Engem valamelyest már hidegít, mert már nem közeledek hozzá, nem lehet. Hideg típus. Aranyos, bohóckodós, de fizikálisan nem tud fogadni sem. Az ő családjuk másmilyen. VAgy eleve így született, hogy ilyen is, hogy nem is szereti. hiszen vannak olyan gyerekek akik nem szeretik, ha puszilják őket. Tudja a párom, hogy mit szeretek, mégsem adja meg. Belefáradtam már dolgokba. Némileg átalakultam, nem tudom ez jó-e? Más dolgokban van fantáziája, azonban szeretgetni nem tud. Vagy nem akar. NEm tudom. Ő sajnos lelkileg éretlen és rettent kényelmes természet.
Visszatérve, mi az. hogy lelkileg gátolt?
Azt írja előző levelében, hogy „Amikor átölel, ritkán, akkor olyan lélekkel tud.” Az esetek többségében viszont testi-lelki gátlásossága miatt fizikálisan és szóban is ritkán tud adni és „nem tud fogadni sem”. Arra gondolok, hogy nehezen fejezi ki érzéseit akár szóbeli, akár nonverbális kommunikáció útján, vagyis például érintéssel, öleléssel, puszival, amelyre Önnek sokkal nagyobb igénye lenne. Előző válaszomban ezért javasoltam, hogy mondja el párjának ezen irányú igényeit, vágyait, illetve mutasson példát számára ezzel kapcsolatosan.
Üdvözlettel,
Nem biztos, hogy jó helyen, de az Ön segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!
Mivel azt írja „agyalós” típus, engedje meg, hogy írjak néhány olyan kérdést, amire Önnek szükséges megtalálnia a választ: Fontos, hogy felvállalják egy „párkapcsolatban”? Mi az oka, hogy 8 éve nem köteleződött el a „párja”? Megkapja ebben a „párkapcsolatban” azt, amire vágyik, akkor, úgy, ahogyan szeretné. Ön szerint rendben van, hogy idézőjeleket használok? Ön mit szeretne ettől a férfitől, és Ő Öntől? Szeretné, le tudja élni az életét egy alkohol problémákkal küzdővel, alkoholistával? Mit gondol, egy szakításnál megkérjük a másik felet, hogy rúgjon ki minket, vagy álljunk fel és menjünk el? Fejleszti az orgazmus készségét? Partnerével kölcsönösen megtanulták mi a jó a másiknak a szexben? Rendben van, hogy 8 év alatt nem sikerült közös együttlétek alkalmával kielégülnie? Szeretne családot, gyermeket? Ha szereti a saját szívét, lelkét, gondolkodását, önmagát, akkor mi az oka, hogy hagyja önbizalmát „leépíteni”? Ön egy senkinek tartja magát? Boldog így, hogy az élete róla szól?
Remélem, ezek a kérdések segítséget nyújtanak abban, hogy saját kérdéseit megválaszolja.
Üdvözlettel,