J. Kovács Judit

Kedves Adrienn!
Nagyon jó, hogy sokat játszottatok együtt a kicsi születéséig, ez nem jár együtt azzal, hogy a gyermek ne tudna egyedül is játszani, sőt minél több időt és törődést adunk a gyermeknek annál problémamentesebben kezd leválni rólunk, fedezi fel magától is a világot és játszik egyedül majd a társaival is. Ez lehet, hogy nem háromévesen, hanem csak ötévesen fog ugyan bekövetkezni, viszont egy életre magával viszi a bensőséges perceket, amiket egymásra szántatok.
A sok külön foglalkozás pedig csak abban az esetben vezethet oda, hogy hátráltatja az egyedüli játszóidő kialakulását, ha állandóan úton voltatok emiatt és nem volt alkalma a gyermeknek szabadon otthon kötetlenül játszani, vagy amíg anya tevékenykedik addig felfedezőútra menni vagy akár „unatkozni”, semmi különöset nem csinálni.
Talán erre lehet most jobban odafigyelni, hogy legyenek nyugodt órái a gyermeknek, amikor nem mentek sehova időre. Ilyenkor ne is tervezz vele semmi különöset, hagyd, hogy a pillanatnyi kedve alakítsa a délutánt. (TV-t ne lehessen bekapcsolni!)
Szakíts egy kis külön időt rá (ezt érdemes volna meg is szervezni, hogy kettesben legyetek olykor és ez esetben jó lenne, ha nem programra mennétek, hanem kettesben otthon a szobájában szöszölnétek az ő irányításával), amit két gyermek esetén, ha nem tudsz megoldani, akkor is próbálj néha kifejezetten felé fordulni. Tehát egyfelől biztosítani neki a törődést (minél több ölbeli játékot javaslok, mert ez a testközelséget is feltételezi) amire egy 3 éves gyermeknek még nagy szüksége van! (Ne gondoljuk, hogy ő már nagy és önálló azért, mert van egy kisebb testvére, akihez képest tényleg nagy!) Egy idő után lehet, hogy a kisállataival fogja játszani az ölbeli játékokat, amíg te a kicsivel játszod ezeket és így akár egy kis csapatot is alkothattok, együtt vagytok, de mégis élvezi a külön „nagyos” játékot.
Ezen kívül pedig legyen olyan idő is, amikor egy légtérben vagytok, de te a saját dolgaiddal, vagy a háztartással vagy a kicsivel foglalkozol. Mindig röviden mondd el, hogy most te ezt és ezt fogod csinálni, addig játszhat, rajzolhat, vagy figyelhet téged, segíthet neked. TV-t ne lehessen bekapcsolni, semmi képernyő. Azt fogod észrevenni, hogy ha az elején nehezen is megy a dolog és unatkozik vagy nyüglődik, egy idő után feltalálja magát, és játszani kezd. Ha általában reagálsz az igényeire, akkor olykor nyugodtan hagyd egy kicsit nyüglődni és kivárni, míg "ráfanyalodik" a játékaira. A játékait néha szűrd, dobozold át, és amikor valamit el kell végezned és szeretnéd, hogy egyedül játsszon, lepd meg egy olyan válogatással, ami egy ideig el volt téve így kicsit újszerű.
Ezen kívül a törődésnek azzal a formáival is próbálj meg többet élni, hogy például énekelsz neki, ez azért is jó, mert a kicsi is élvezni fogja és éneklés mellett főzni is tudsz, ott is vagy, de szokja, hogy nem mindig tud teljesen kisajátítani.
Amúgy hároméves gyermeket mindenképp bevonnám a házimunkába is, ami neki játék, de mégis már az önállóság felé mutat.
Így, hogy féltékenység is állhat problémád hátterében, hogy miért igényli veled ennyire a közös játékot (ami teljesen természetes, de ha ez 24 órát jelent, akkor el kell rajta gondolkodni), érdemes átfutni Adele Faber: Testvérek féltékenység nélkül című kötetét, hiszen a pozitív kommunikáció is sokat segíthet minden problémamegoldásban és kompromisszumok felvezetésében, amire egy többtagú kisgyermekes családban sokszor szükség lehet. (Ajánlom még: Hahó Anyu! című írásom a témában, www.mazsolajatszo.hu olvasnivalók közt.)
A semmittevés sokszor kreativitást és jó játékot, alkotási vágyat szül, csak azt kell megállnunk hozzá, hogy ne kapcsoljunk be semmilyen képernyőt. Próbáljátok ki! Nektek könnyebb is, mint a városi gyerekeknek, mert van kertetek, menjetek ki, csinálj egy kis kertészkedést, ne érj rá, csak ha szeretné, biztosíts neki egy kis gereblyét vagy homokozót, de mondd el neki, hogy várat építeni és vele labdázni majd csak a gyomlálás után tudsz.