J. Kovács Judit

J. Kovács Judit

Babamasszázsoktató, Kerekítő programvezető
A Kerekítő mondókáskönyvek, a baba-mama foglalkozáshálózat és a kapcsolódó módszertani képzések vezetője, online babamasszázs videókurzus kidolgozója
Elérhetőségeim:
<
Honlap és blog: https://onlinebabamasszazs.hu/
Ingyenes hasfájás-űző babamaszsázs minivideó sorozat: https://onlinebabamasszazs.hu/hasfajasra-ingyen/
Facebook-oldal: Online babamasszázs videótanfolyam Kerekítős J. Kovács Judittal

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

2 kérdés ezen a lapon · összesen 22

2009. 04. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Judit,
egy négy hónapos baba aggódó, még tapasztalatlan, de tudni vágyó anyukájaként szeretnék tanácsot kérni. 2 héttel ezelőtt vettük észre, hogyha kisfiunkat új helyre visszük, kimozditjuk ismert környezetéből, vigasztalhatatlan sirásba kezd, már-már fuldoklási szinten tiltakozik az ottmaradás ellen. Mivel október végi baba, a járványok elkerülése végett csak a szabadba vittük sétálni, szüleimet csak párszor látogattuk (3-4szer), akkor még hasonló gondok nélkül. Ezzel magyarázható, hogy szinte sokkos állapotba kerül, ha az új helyiségben nem ismeri fel otthonát?? Mit gondol, tényleg ez váltja ki? Mit tegyünk, hogy ne történjen meg újra és újra, ha elhagyjuk a jól megszokott környezetet?
Válaszát előre is köszönöm, Erika.
Szakértői válasz
Kedves Erika!
Nem hiszem, hogy egy négy hónapos gyermek a nem otthoni falakra reagálna. A körülötte élőket és persze az édesanyját már ekkor is be tudja azonosítani, de a helyiségeket nem hinném, legfeljebb nyomokban, de biztos vagyok benne, hogy nem önmagában a környezet megváltozása váltja ki a kétségbeesett reakciót. Sokkal inkább minket, embereket és elsősorban az édesanyját, az ő érzelmeit érzi és tükrözi. Így én azon gondolkodnék, hogy számodra mivel jár a kimozdulás. Nem lehet, hogy esetleg te vagy ilyenkor feszültebb? Félsz a napirend megbomlásától, illetve most, hogy volt pár negatív tapasztalatod, lehet, hogy valóban izgulsz egy kicsit, tudat alatt feszült vagy, hogy mi lesz…
Fontos, hogy továbbra is rendszeresen mozduljatok ki, látogassátok a nagymamákat és gondolom, hogy sétálni is szoktatok, boltba menni stb. Nem írod mennyi ideig tart a kétségbeesés és, hogy olyankor mi történik, haza mentek, vagy megnyugszik és utána már minden rendben? Ha csak átmeneti, akkor nem foglalkoznék vele, el fogja hagyni. Ha rosszabb a helyzet, akkor is mindenképp kimozdulnék, és maradnék, azon törném a fejem, hogy hogyan segíthetném érzelmi biztonságának helyreállítását, mert egyértelműen erről van szó, hogy kicsit felborul a biztonságérzete.
Ezt segítheted azzal, ha tudod, hogy sokat hordozod és hordozókendőben fedeztek fel új környékeket (bolt, piac, orvosi rendelő), szóval élettereket az otthonán kívül. Látogatóba is egy ideig hordozóban vinném, és a lecsatolás szép lassan menne, először csak leülnék vele, amíg köszöntik őt az ismerősök, és amikor látható, hogy a környezet nem rémiszti, akkor venném csak le magamról. Közben beszélgetnék már a nagyszülőkkel, a kicsi ne érezze azt, hogy az ő reakcióit lesitek, és valóban ne lessétek.
Másik, hogy ami otthon biztonságot ad és elvihető azt egy ideig vigyétek magatokkal, pl. kistakaró, egy játék, amit otthon is szeret, és ami fontos volna még egy olyan ének, dal vagy dünnyögő is jól jönne, amit otthon sokat hall és idegen környezetben is fel tudsz idézni. Ez utóbbi megnyugtatja a babákat és biztonságot ad. Játszócsoportba még ne menjetek viszont nagyszülőkhöz és közeli barátokhoz mindenképp, tehát olyan helyekkel kezdjétek a szoktatást, ahol nem érzed magadat feszélyezve, ha dúdolni kezdesz, vagy mondókázol a gyermekkel. Ölbeli játékok (www.kerekito.hu) segítenek majd az érzelmi biztonság megteremtésében, teljesen időben vagytok!
Ez csak egy átmeneti időszak, hamarosan túl lesztek rajta. Ha magadat feszültnek érzed induláskor, énekelgess, mert az éneklő szülő sosem feszült! Próbáld ki!
Ajánlok egy könyvet a hordozás jótékony hatásairól: Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában.
(Kapcsolódó cikkem: Ringassuk, hordozzuk gyermekeinket!
Olvasnivalók, Gondolatébresztő mazsolajatszo.hu)
J. Kovács Judit2009. 04. 26. 13:37Még nincs értékelés
2009. 04. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Judit!
Két gyermekes édesanya vagyok, kisfiam majdnem 3 éves, kislányom 5 hónapos. Kisfiammal, a kistestvér születése előtt rendszeresen jártunk különböző foglalkozásokra (baba-mama, zenés foglalkozás, úszás) és sok időt töltöttünk közös játékkal itthon és a kertben is. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy most egyáltalán nem játszik egyedül. Ha nem tudok vele játszani, rögtön leül mesét nézni a tv elé, ezen szeretnék változtatni. Sajnos a kislányom elég sírós, sokat van kézben (ő is igényli, hogy sokat foglalkozzam vele). Tudna nekünk ötleteket adni olyan játékokra, amit egyszerre mindkettővel tudok játszani, illetve, hogy hogyan taníthatnám meg a fiamnak, hogy hogyan tud egyedül is játszani.
Válaszát előre is köszönöm: Adrienn
Szakértői válasz
Kedves Adrienn!
Nagyon jó, hogy sokat játszottatok együtt a kicsi születéséig, ez nem jár együtt azzal, hogy a gyermek ne tudna egyedül is játszani, sőt minél több időt és törődést adunk a gyermeknek annál problémamentesebben kezd leválni rólunk, fedezi fel magától is a világot és játszik egyedül majd a társaival is. Ez lehet, hogy nem háromévesen, hanem csak ötévesen fog ugyan bekövetkezni, viszont egy életre magával viszi a bensőséges perceket, amiket egymásra szántatok.
A sok külön foglalkozás pedig csak abban az esetben vezethet oda, hogy hátráltatja az egyedüli játszóidő kialakulását, ha állandóan úton voltatok emiatt és nem volt alkalma a gyermeknek szabadon otthon kötetlenül játszani, vagy amíg anya tevékenykedik addig felfedezőútra menni vagy akár „unatkozni”, semmi különöset nem csinálni.
Talán erre lehet most jobban odafigyelni, hogy legyenek nyugodt órái a gyermeknek, amikor nem mentek sehova időre. Ilyenkor ne is tervezz vele semmi különöset, hagyd, hogy a pillanatnyi kedve alakítsa a délutánt. (TV-t ne lehessen bekapcsolni!)
Szakíts egy kis külön időt rá (ezt érdemes volna meg is szervezni, hogy kettesben legyetek olykor és ez esetben jó lenne, ha nem programra mennétek, hanem kettesben otthon a szobájában szöszölnétek az ő irányításával), amit két gyermek esetén, ha nem tudsz megoldani, akkor is próbálj néha kifejezetten felé fordulni. Tehát egyfelől biztosítani neki a törődést (minél több ölbeli játékot javaslok, mert ez a testközelséget is feltételezi) amire egy 3 éves gyermeknek még nagy szüksége van! (Ne gondoljuk, hogy ő már nagy és önálló azért, mert van egy kisebb testvére, akihez képest tényleg nagy!) Egy idő után lehet, hogy a kisállataival fogja játszani az ölbeli játékokat, amíg te a kicsivel játszod ezeket és így akár egy kis csapatot is alkothattok, együtt vagytok, de mégis élvezi a külön „nagyos” játékot.
Ezen kívül pedig legyen olyan idő is, amikor egy légtérben vagytok, de te a saját dolgaiddal, vagy a háztartással vagy a kicsivel foglalkozol. Mindig röviden mondd el, hogy most te ezt és ezt fogod csinálni, addig játszhat, rajzolhat, vagy figyelhet téged, segíthet neked. TV-t ne lehessen bekapcsolni, semmi képernyő. Azt fogod észrevenni, hogy ha az elején nehezen is megy a dolog és unatkozik vagy nyüglődik, egy idő után feltalálja magát, és játszani kezd. Ha általában reagálsz az igényeire, akkor olykor nyugodtan hagyd egy kicsit nyüglődni és kivárni, míg "ráfanyalodik" a játékaira. A játékait néha szűrd, dobozold át, és amikor valamit el kell végezned és szeretnéd, hogy egyedül játsszon, lepd meg egy olyan válogatással, ami egy ideig el volt téve így kicsit újszerű.
Ezen kívül a törődésnek azzal a formáival is próbálj meg többet élni, hogy például énekelsz neki, ez azért is jó, mert a kicsi is élvezni fogja és éneklés mellett főzni is tudsz, ott is vagy, de szokja, hogy nem mindig tud teljesen kisajátítani.
Amúgy hároméves gyermeket mindenképp bevonnám a házimunkába is, ami neki játék, de mégis már az önállóság felé mutat.
Így, hogy féltékenység is állhat problémád hátterében, hogy miért igényli veled ennyire a közös játékot (ami teljesen természetes, de ha ez 24 órát jelent, akkor el kell rajta gondolkodni), érdemes átfutni Adele Faber: Testvérek féltékenység nélkül című kötetét, hiszen a pozitív kommunikáció is sokat segíthet minden problémamegoldásban és kompromisszumok felvezetésében, amire egy többtagú kisgyermekes családban sokszor szükség lehet. (Ajánlom még: Hahó Anyu! című írásom a témában, www.mazsolajatszo.hu olvasnivalók közt.)
A semmittevés sokszor kreativitást és jó játékot, alkotási vágyat szül, csak azt kell megállnunk hozzá, hogy ne kapcsoljunk be semmilyen képernyőt. Próbáljátok ki! Nektek könnyebb is, mint a városi gyerekeknek, mert van kertetek, menjetek ki, csinálj egy kis kertészkedést, ne érj rá, csak ha szeretné, biztosíts neki egy kis gereblyét vagy homokozót, de mondd el neki, hogy várat építeni és vele labdázni majd csak a gyomlálás után tudsz.
J. Kovács Judit2009. 04. 26. 12:53Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.