Olvasói kérdés
Tisztelt Frank Orsolya!
Végső elkeseredésemben írok önnek. Apukám kétszer elvált, az első és a második házassága után is 2-2 gyereket hagyott hátra. Hetente egyszer járunk hozzá. Apa nagyon aranyos, imádja a gyerekeket, de sajnos elég nehéz természetű. A második feleségétől haragban váltak el. Az ebből a házasságból származó 12 éves húgommal mostanában elég nehezen jön ki. Folyamatosan veszekednek, apa a bolhából is elefántot csinál, szinte várja, hogy mikor veszekedhet vele, ez érződik a hangján. Ahogy utasítja valamire, olyan a hangja, mintha azt mondaná: \"nehogy engedelmeskedj, akkor nem tudok veled veszekedni\". Önzőnek, nyafogósnak tartja a húgomat, aki egyébként annyira \"önző\", hogy ha pl. pókerezünk és valaki sokat vesztett, akkor megosztja vele a zsetonjait. Úgy gondoljuk, azért csinálja ezt, mert a kislány annyira hasonlít az anyjára, hogy apa így akar bosszút állni az őt ért sérelmek miatt. Egyébként a húgom nagyon szereti őt, de félek, hogy nagyon megromlik majd a kapcsolatuk, ha ez így megy tovább. Már a családból mindenki próbált apával beszélni, eredménytelenül. Eddig az volt a legrosszabb, ami most történt. Filmet néztünk, a tesómnak hamarabb el kellett mennie, ezért csak az első 3/4 órát láthatta. Megjegyzem, azért nem kezdhettük el hamarabb nézni, mert apa Facebookozott, egyébként naponta több órán át csinálja, szerintem függő. Kb. fél óra múlva a húgom kijelentette, hogy WC-re kell mennie és kérte, hogy állítsuk 5 percre le a filmet, majd már nyúlt volna a távirányítóért. Apa mérgesen rászólt, hogy nem! A tesóm elkezdett méltatlankodni, mert amúgy az a természetes, hogy leállítjuk a filmet, ha valakinek vécéznie kell, apa teljesen indokolatlanul reagált mérgesen. Erre apa még jobban veszekedni kezdett, hogy most már biztosan nem állítja le a filmet, meg hogy képzeli ezt, hogy nyafog. Pedig apa provokálta ki. Végül én állítottam le a filmet. A tesóm kiment, mi meg teljesen le voltunk döbbenve és számon kértük apát , hogy miért veszekedett vele, mikor nem csinált semmi rosszat, nyilvánvalóan apa provokálta ki a nyafogást. Erre apa elkezdett valamit magyarázni arról, hogy milyen önző, amiért leállíttatja a filmet, mikor amúgy is megy el hamarosan. Pedig talán a tesómat érdekelte leginkább a film, nekünk meg semmi hátrányunk nem származott az 5 perces szünetből. Igazából látszott, hogy apa nem igazán tudja, miért dühös, \"csak azért, mert\". Amúgy általában nem ilyen nyilvánvalóan provokálja a húgomat, hanem sokkal burkoltabban. Ezért is nehéz rábizonyítani. Van önnek valami ötlete, hogy mit csináljunk, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet? Arra is gondoltam már, hogy felhívom a nevelési tanácsadót, kérek egy időpontot és rájuk parancsolok, hogy menjenek el. Talán így, hogy kész helyzet elé állítom őket, kénytelenek lesznek elmenni. De nem tudom, hogy a húgom anyja hogyan reagálna, ha pszichológushoz küldeném a lányát.
Előre is köszönöm a segítséget,
Egy aggódó nővér
Végső elkeseredésemben írok önnek. Apukám kétszer elvált, az első és a második házassága után is 2-2 gyereket hagyott hátra. Hetente egyszer járunk hozzá. Apa nagyon aranyos, imádja a gyerekeket, de sajnos elég nehéz természetű. A második feleségétől haragban váltak el. Az ebből a házasságból származó 12 éves húgommal mostanában elég nehezen jön ki. Folyamatosan veszekednek, apa a bolhából is elefántot csinál, szinte várja, hogy mikor veszekedhet vele, ez érződik a hangján. Ahogy utasítja valamire, olyan a hangja, mintha azt mondaná: \"nehogy engedelmeskedj, akkor nem tudok veled veszekedni\". Önzőnek, nyafogósnak tartja a húgomat, aki egyébként annyira \"önző\", hogy ha pl. pókerezünk és valaki sokat vesztett, akkor megosztja vele a zsetonjait. Úgy gondoljuk, azért csinálja ezt, mert a kislány annyira hasonlít az anyjára, hogy apa így akar bosszút állni az őt ért sérelmek miatt. Egyébként a húgom nagyon szereti őt, de félek, hogy nagyon megromlik majd a kapcsolatuk, ha ez így megy tovább. Már a családból mindenki próbált apával beszélni, eredménytelenül. Eddig az volt a legrosszabb, ami most történt. Filmet néztünk, a tesómnak hamarabb el kellett mennie, ezért csak az első 3/4 órát láthatta. Megjegyzem, azért nem kezdhettük el hamarabb nézni, mert apa Facebookozott, egyébként naponta több órán át csinálja, szerintem függő. Kb. fél óra múlva a húgom kijelentette, hogy WC-re kell mennie és kérte, hogy állítsuk 5 percre le a filmet, majd már nyúlt volna a távirányítóért. Apa mérgesen rászólt, hogy nem! A tesóm elkezdett méltatlankodni, mert amúgy az a természetes, hogy leállítjuk a filmet, ha valakinek vécéznie kell, apa teljesen indokolatlanul reagált mérgesen. Erre apa még jobban veszekedni kezdett, hogy most már biztosan nem állítja le a filmet, meg hogy képzeli ezt, hogy nyafog. Pedig apa provokálta ki. Végül én állítottam le a filmet. A tesóm kiment, mi meg teljesen le voltunk döbbenve és számon kértük apát , hogy miért veszekedett vele, mikor nem csinált semmi rosszat, nyilvánvalóan apa provokálta ki a nyafogást. Erre apa elkezdett valamit magyarázni arról, hogy milyen önző, amiért leállíttatja a filmet, mikor amúgy is megy el hamarosan. Pedig talán a tesómat érdekelte leginkább a film, nekünk meg semmi hátrányunk nem származott az 5 perces szünetből. Igazából látszott, hogy apa nem igazán tudja, miért dühös, \"csak azért, mert\". Amúgy általában nem ilyen nyilvánvalóan provokálja a húgomat, hanem sokkal burkoltabban. Ezért is nehéz rábizonyítani. Van önnek valami ötlete, hogy mit csináljunk, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet? Arra is gondoltam már, hogy felhívom a nevelési tanácsadót, kérek egy időpontot és rájuk parancsolok, hogy menjenek el. Talán így, hogy kész helyzet elé állítom őket, kénytelenek lesznek elmenni. De nem tudom, hogy a húgom anyja hogyan reagálna, ha pszichológushoz küldeném a lányát.
Előre is köszönöm a segítséget,
Egy aggódó nővér
Szakértői válasz
Kedves Levélíró!
Nagyon megindít, hogy az egész családja békéjéért, a féltestvére jólétéért aggódik és kész tevékenyen is közbeavatkozni. Tényleg nagyon nehéz a helyzet, mert épp az érintett - az édesapjuk - nem vesz tudomást róla, hogy pszichológiai segítségre volna szüksége. Éppen ezért tartok tőle, hogy semmi igazán hasznosat nem fogok tudni tanácsolni. Számos kérdés nem világos a számomra, ami nélkül nehéz választ adni: pl. a húga megteheti-e, hogy nem találkozik az édesapjával; akar-e távol maradni tőle; a húg édesanyja mit tud a problémáról (valójában az ő feladata lenne megoldást keresni). A nevelési tanácsadót felhívni, és előzetesen tájékozódni, megkérdezni, miben és hogyan tudnak segíteni, nem rossz ötlet. A húg édesanyját megkérdezni, hogy mit tud a problémáról szintén segíthet. Az is érdekes lehet, van-e a húga iskolájában iskolapszichológus. De ha a nevelési tanácsadó hajlandó behívni az apukát, az is előrelépést hozhat. Azt tanácsolom, hogy keressen minél több felnőtt szövetségest.
Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok segíteni,
üdvözlettel minden jót kívánok
Nagyon megindít, hogy az egész családja békéjéért, a féltestvére jólétéért aggódik és kész tevékenyen is közbeavatkozni. Tényleg nagyon nehéz a helyzet, mert épp az érintett - az édesapjuk - nem vesz tudomást róla, hogy pszichológiai segítségre volna szüksége. Éppen ezért tartok tőle, hogy semmi igazán hasznosat nem fogok tudni tanácsolni. Számos kérdés nem világos a számomra, ami nélkül nehéz választ adni: pl. a húga megteheti-e, hogy nem találkozik az édesapjával; akar-e távol maradni tőle; a húg édesanyja mit tud a problémáról (valójában az ő feladata lenne megoldást keresni). A nevelési tanácsadót felhívni, és előzetesen tájékozódni, megkérdezni, miben és hogyan tudnak segíteni, nem rossz ötlet. A húg édesanyját megkérdezni, hogy mit tud a problémáról szintén segíthet. Az is érdekes lehet, van-e a húga iskolájában iskolapszichológus. De ha a nevelési tanácsadó hajlandó behívni az apukát, az is előrelépést hozhat. Azt tanácsolom, hogy keressen minél több felnőtt szövetségest.
Sajnálom, hogy ennél többet nem tudok segíteni,
üdvözlettel minden jót kívánok
Frank Orsolya