|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
6,5 éves iker kisfiaim vannak. Idén januárban meghalt a nagymamám, az ő dédijük, majd egy héttel később egy szintén elég idős családtag bácsi, akit a gyerekek nagyon szerettek. Az egyik kisfiamnak azóta halálfélelme van, ami abban nyilvánul meg, hogy sokkal erősebben ragaszkodik hozzám, és gyakran beszél arról, hogy fél attól, én vagy ő maga meg fog halni. Időnként a játékaiban is megjelenik a halál, pl. sírboltot épít legóból, legóemberkét rejt bele, és "emléket" épít a sír tetejére. Ezeket a játékokat nem akadályozzuk, inkább beszélgetni szoktunk vele, hogy mit gondol a témáról. Egyébként is igyekszünk nyugtatgatni, hogy egy-egy betegség még nem jár halállal feltétlenül, de egy banális hasfájás kapcsán is képes azt mondani, hogy ő biztos meg fog halni. Eleinte azt hittük, idővel majd javul a helyzet, de úgy tűnik, sajnos nem. Legutóbb már arról beszélt, hogy jobb lenne nem is léteznie, mert akkor nem kellene félni attól, hogy meghal. Ez annyira szívszorító volt, és egyben ráébredtem, hogy itt talán már jó lenne szakember tanácsát kérni. Kedves Orsolya! Milyen módszerrel segíthetnénk a kisfiamnak, hogy feldolgozza a halál tényét? Köszönöm!
Szerintem nagyon pontosan látja a helyzetet. Jól tették, amit eddig tettek, joggal gondolhatták, hogy a feldolgozás majd megfutja a maga pályáját, és azt is jól érzékeli, hogy ha nem, akkor érdemes a kisfiút gyerekpszichológushoz vinni. Az is magától értetődik, hogy ebben a nehéz szakaszban a fokozott érzelmi biztonságot érdemes megadni neki, tehát ha igényli a közelségüket, hadd kapja meg. A halállal való ismerkedés ideális esetben egy kisgyerek életében fokozatos, az aprócska állatok halálától a távoli ismerős, rokon halálán át lépegetünk a közelebbi családtagok haláláig és ezzel lehetővé válik, hogy a kisgyerek lépésenként engedje be a tudatába a halandóság tényét és annyira távol is tartsa magától, amennyire az neki komfortos. Ha a kisfiúnak ez most hirtelen jött és túl intenzíven, akkor valóban foglalkozni kell vele. Talán a pszichológusnál felszínre tud kerülni az az élmény,az eseménysor valamelyik eleme vagy mozzanata, ami őt megrendítette. Ebben az életkorban fokozatosan túlsúlyba kerül a racionális gondolkodás, és jó esély van rá, hogy ő is talál valamiféle biztonságot, és megérti, hogy az ő és a szerettei halála egyelőre felfoghatatlan, fényévnyi távolságra van, és tulajdonképp még nyugodtan meg lehet róla feledkezni. Tehát mindenképp jó ötletnek tartom, hogy gyerekpszichológus segítségét kérjék.