Olvasói kérdés
Tisztelt Frank Orsolya!
7 éves lányom első osztályos. Észrevettem, hogy nem igazán van barátja az osztályban. Az iskolához egészen máshogy áll hozzá, mint hajdan az óvodához. Itt kiegyensúlyozottabb, mint az oviban volt. Legalábbis én eddig így gondoltam. Ma este azonban, amikor a baráti \"kapcsolatairól\" kérdezgettem finoman, elsírta magát, és azt mondta, hogy vele nem akar senki sem jászani. Én is észrevettem már, hogy míg a többiek játszanak egymással, az én lányom csak érdeklődve bámulja őket, de csak kevés alkalommal vesz részt benne. A történethez az is hozzártozik, hogy minden hónap első napján ültetés van, és az utóbbi két padtársával nem jött ki. Pontosabban ők nem akartak mellette ülni, és agresszíven rátámadtak a lányomra, ő meg hagyta. Mindezeket nem előzte meg sem vita, sem egyéb \"heccelés\" a lányom részéről. Ezt pedig onnan tudom, hogy szemtanúja voltam az eseteknek, a gyerekek nem láttak engem.
A kérdésem az lenne, hogy mivel segíthetném a lányomat a társas kapcsolatai kialakításában a kortársaival? Hogyan könnyíthetném meg az \"életét\" az iskolában? A lányom nem agresszív, nem egy elkényeztetett kislány, azonban az iskolában olyan \"tutyi-mutyi\" módon viselkedik. Vajon miért? És még valami: összefügghet-e mindezzel, hogy az iskolakezdéskor a tanítói szerint iskolaértelen volt?
Válaszát előre is köszönöm: egy nagyon aggódó, kétségbeesett anyuka
7 éves lányom első osztályos. Észrevettem, hogy nem igazán van barátja az osztályban. Az iskolához egészen máshogy áll hozzá, mint hajdan az óvodához. Itt kiegyensúlyozottabb, mint az oviban volt. Legalábbis én eddig így gondoltam. Ma este azonban, amikor a baráti \"kapcsolatairól\" kérdezgettem finoman, elsírta magát, és azt mondta, hogy vele nem akar senki sem jászani. Én is észrevettem már, hogy míg a többiek játszanak egymással, az én lányom csak érdeklődve bámulja őket, de csak kevés alkalommal vesz részt benne. A történethez az is hozzártozik, hogy minden hónap első napján ültetés van, és az utóbbi két padtársával nem jött ki. Pontosabban ők nem akartak mellette ülni, és agresszíven rátámadtak a lányomra, ő meg hagyta. Mindezeket nem előzte meg sem vita, sem egyéb \"heccelés\" a lányom részéről. Ezt pedig onnan tudom, hogy szemtanúja voltam az eseteknek, a gyerekek nem láttak engem.
A kérdésem az lenne, hogy mivel segíthetném a lányomat a társas kapcsolatai kialakításában a kortársaival? Hogyan könnyíthetném meg az \"életét\" az iskolában? A lányom nem agresszív, nem egy elkényeztetett kislány, azonban az iskolában olyan \"tutyi-mutyi\" módon viselkedik. Vajon miért? És még valami: összefügghet-e mindezzel, hogy az iskolakezdéskor a tanítói szerint iskolaértelen volt?
Válaszát előre is köszönöm: egy nagyon aggódó, kétségbeesett anyuka
Szakértői válasz
Hozzátenném, hogy az is nagyon jót tesz, ha rendszeresen beszélget a kislánnyal az iskolai életéről, faggatózás nélkül, inkább konkrét kérdések mentén (- Na és mi van x-szel?) vagy pedig csak egyszerűen meghallgatva, amit ő el akar mondani. A jó, értő meghallgatásról sok jót lehet olvasni Thomas Gordon könyveiben (A szülői eredményesség tanulása). Nem szabad faggatózni, nem szabad jelezni, hogy aggódnánk, csak figyelni, ahogy előrehalad a helyzetek megértésében. Egy Gordon-tanfolyam elvégzése szintén jó segítség lehet abban, hogyan segítsen a gyermekének.
Frank Orsolya