Olvasói kérdés
Kedves Orsolya!
Segítségét, véleményét szeretném kérni egy magánéleti dologgal kapcsolatban:
41 éves pedagógusként, iskola igazgatójaként élek, dolgozok. Kb. másfél éve elköltöztem a szülői háztól, és összeköltöztem - igaz házasság nélkül a párommal. Sajnos szüleimmel nagyon rossz kapcsolatom van: 18 éves korom óta elszakítottak minden lehetőségtől, ami párkapcsolatot hozhatott volna számomra, senki nem felelt meg nekik, akivel én talán jól érezhette volna magam. Szüleim szintén pedagógusok. A páromat nem ismerik, nem is akarják megismerni, de ismeretlenül is eldöntötték, hogy nem hozzám való, s szerintük egészségtelen életet élek. Miért nem jó nekem velük? - teszik fel számtalanszor a kérdést.
Mindezek ellenére én nagyon szeretem őket, tisztelem őket, de nem tudom, mit lehetne tennem, hogy velük is normalizálódjon a kapcsolatom, de a páromat se veszítsem el-aki eddig nagyon nagy türelemmel bírta a történteket, mocskolódásokat, bántalmazásokat a szüleim részéről, viszont tartok attól, hogy nála is betelhet egyszer a pohár, s akkor őt is elveszíthetem...
Mit tegyek? milyen lehetőség van ilyenkor egy egészséges utat megtalálni?
Várom válaszát: Csilla
Segítségét, véleményét szeretném kérni egy magánéleti dologgal kapcsolatban:
41 éves pedagógusként, iskola igazgatójaként élek, dolgozok. Kb. másfél éve elköltöztem a szülői háztól, és összeköltöztem - igaz házasság nélkül a párommal. Sajnos szüleimmel nagyon rossz kapcsolatom van: 18 éves korom óta elszakítottak minden lehetőségtől, ami párkapcsolatot hozhatott volna számomra, senki nem felelt meg nekik, akivel én talán jól érezhette volna magam. Szüleim szintén pedagógusok. A páromat nem ismerik, nem is akarják megismerni, de ismeretlenül is eldöntötték, hogy nem hozzám való, s szerintük egészségtelen életet élek. Miért nem jó nekem velük? - teszik fel számtalanszor a kérdést.
Mindezek ellenére én nagyon szeretem őket, tisztelem őket, de nem tudom, mit lehetne tennem, hogy velük is normalizálódjon a kapcsolatom, de a páromat se veszítsem el-aki eddig nagyon nagy türelemmel bírta a történteket, mocskolódásokat, bántalmazásokat a szüleim részéről, viszont tartok attól, hogy nála is betelhet egyszer a pohár, s akkor őt is elveszíthetem...
Mit tegyek? milyen lehetőség van ilyenkor egy egészséges utat megtalálni?
Várom válaszát: Csilla
Szakértői válasz
Kedves Csilla!
Én úgy gondolom, hogy nagyon jól látja a helyzetét, nagyon jó irányba törekszik, és azt is jól érzékeli, hogy a visszahúzó erőktől való megszabadulás külső segítséget igényel. Ez az a helyzet, ahol levélben semmit nem lehet tenni - rá kell szánni az időt arra a támogató folyamatra, amely segítségével elkezdheti a saját életét élni oly módon, hogy közben a szüleivel is egy egészségesebb, kitisztult kapcsolatot üzemel be, hiszen ez a bűntudattal, vádasodással telt kapcsolat nekik sem igazán jó. Ha kedvet érez az ehhez vezető segítő beszélgetésekhez, amely végigkísérheti Önt ezen az úton, hívjon bizalommal!
Én úgy gondolom, hogy nagyon jól látja a helyzetét, nagyon jó irányba törekszik, és azt is jól érzékeli, hogy a visszahúzó erőktől való megszabadulás külső segítséget igényel. Ez az a helyzet, ahol levélben semmit nem lehet tenni - rá kell szánni az időt arra a támogató folyamatra, amely segítségével elkezdheti a saját életét élni oly módon, hogy közben a szüleivel is egy egészségesebb, kitisztult kapcsolatot üzemel be, hiszen ez a bűntudattal, vádasodással telt kapcsolat nekik sem igazán jó. Ha kedvet érez az ehhez vezető segítő beszélgetésekhez, amely végigkísérheti Önt ezen az úton, hívjon bizalommal!
Frank Orsolya