|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertől) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az időszakost). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam őt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erős, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellős közepében vagyunk. A többi gyerektől valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezős típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlődésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónőkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentős javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlődött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a tulajt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napköziből, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertől kötelező az óvoda.
Válaszát előre is köszönöm.
Itt is, mint annyiszor, ott van a kérdésben a válasz. Vegyük sorba: "heti öt nap, mert a tulajdonos nem engedélyezte..." - tehát Ön már érezte, hogy a heti öt nap sok. Ép, jó anyai intuícióval tudta, mire lenne szükség. Látja, hogy szorong, hogy nem igazán érzi jól magát a bőrében az oviban. Látja, hogy a téli szünetben otthon jól érzi magát. Azt is látja, hogy a napköziben tartja magát, amikor pedig kiér az ajtón, belekerül abba a teljesen természetes regresszióba, amit ott nem élhet meg, hiszen formálisabb, idegenebb a környezet. A cumizás persze azt is jelenti: látom, hogy itt a kicsiknek áll a világ, én is kicsi vagyok!
Azt is hallom, hogy kétkedve és értetlenül fogadja a családi napközi személyzetének a jelzéseit, amelyek szerint a gyerek jól érzi magát, hiszen Ön azt látja, hogy szorong és nem keresi a kapcsolatot a többi gyerekkel - mintha nem lenne ott igazán.
Én azt gondolom, hogy ha csak mostantól szeptemberig töltene otthon egy félévet úgy, mint a téli szünetben, már az is elég lehet arra, hogy stabilizálódjon és megnyugodjon. Ha az óvodába járás nem elkerülhető, és nem szabható a gyermek igényeire, akkor az ahhoz legjobban közelítő megoldással még mindig sokat adhat neki. Mindig csodálom az anyák jó ösztöneit és ráhangolódását arra, mire van szüksége a gyermeküknek, és biztatom, hogy a lehetőségekhez mérten tegyék is meg a lépéseket, amiket ez igényel. A társadalom legfőbb érdeke az ép lélekkel felnövő gyermek.
Egy dolgot azonban nagyon fontosnak tartok még elmondani. Ezzel a kislánnyal kapcsolatban Önnek lehet bűntudata, érezheti azt, hogy kárpótolni kell a kistestvér születéséért - a bűntudat pedig rossz tanácsadó! Akár szakember segítségével is érdemes megdolgozni azért, hogy ne egy "problémás gyerek, bűntudatos anyuka" hangütésű, súlyos levegőjű kapcsolatuk legyen, hanem egy vidám anyuka, egészséges család és egy gondtalan kisgyerek története. Az a legfontosabb, hogy a kislánynak most van a gyerekkora, és ezt élvezze ki. Vele szemben még nincsenek igazán követelmények, a szobatisztaság is elhúzódhat, ebben a korban még valóban hullámzik. Kívánok jókedvű, kalandokban és örömökben gazdag tavaszt és nyarat!