|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Nem is tudom, hogy írjam le, annyira bánt, ami történt. Van egy imádott, 16 hónapos kisfiam, aki nagyon okos, mosolygós és roppant érdeklődő kisfiú. Igyekszem vele sokat foglalkozni, de időnként nehéz mellette megfőzni, vagy a házimunkát elvégezni.. Az utolsó néhány éjszaka többször is felébredt, így a nappalok is nyűgösebben alakulnak. Ma már annyira nyűgös, fáradt volt, hogy bármit csináltam, nem volt jó, de közben muszály volt legalább neki megfőznöm, így nem tudtam folyamatosan vele foglalkozni, betettem a konyhában lévő elég nagy járókába, hogy velem legyen, tudjunk beszélgetni vagy a mellettem játsszon a játékaival, de ő csak sírt, most sehogysem akart maradni. Én viszont nem vettem ki, főztem tovább, mire ő már sokadjára lerántotta a szemüvegét (sajnos szemüveges) és a földhöz vágta. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem szabad, többször is visszatettem, végül elszakadt a cérna és a kezére ütöttem. Persze ő sírt 1-2 percig, majd minden kezdődött elölről. Fáradt voltam én is, és ideges lettem, amit nagyon szégyellek. a délelőtt folyamán ez 4x megismétlődött, 4x csaptam a kis kezére a szemüveg miatt, utoljára talán még nagyobbat is úgy, hogy piros lett a kis keze, kiabáltam vele. Nagyon nagyon bántanak a történtek, nagyon szégyellem is, hisz tudom, az ütlegelés nem vezet semmi jóra, nem is tudom magam túltenni ezen. Most alszik az én kis Drágám, mint minden ebéd után. Kérem, mondja el a véleményét! Rossz anya vagyok?? A férjemmel is az utóbbi időben nézeteltéréseink vannak, talán ez az alapja mindennek? Annyira szeretném, ha kisfiam egészséges, boldog életet élne majd!! Ugye a történtek nem hagynak maradandó nyomokat a kis lelkében? Ugye mindezek miatt nem fog eltávolodni tőlem, az anyukájától, aki annyira imádja??!!
Előre is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel:
Egy aggódó anyuka
Természetesen Ön jó anya, ha ennyire megviseli, hogy "elszakadt a cérna". Az a fontos, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy minél nyugodtabban tudja eltölteni a kisgyerekkel azt az első néhány évet, ami az életének indításához annyira fontos. Neki NEM az a fontos, hogy minden nap kapott-e főtt ételt, egyáltalán nem érdekli, ha a bolti bébiételt rakja be neki egy percre a mikróba; és az meg pláne mindegy neki, hogy ki van-e takarítva, mosva vagy vasalva. Ilyen korú gyerek mellett mindig azt tanácsolom az anyukáknak, hogy "hagyják a dagadt ruhát másra" és a gyerekkel törődjenek. A házimunkát pedig minimumra kell redukálni. A másik nagyon fontos dolog a férjeket nem elhanyagolni. Általában nekik is az érzelmiek a fontosak: a gondoskodás - igen, neki esetleg főtt étel formájában, esetleg tiszta ing formájában, de legalább annyira a jó szó, a tisztelet, az együtt töltött idő formájában. Meg is lehet kérdezni a férjét, hogy mi az, ami hiányzik neki, amióta megvan a gyermek. Nagyon hálás lesz érte, a legtöbb férfi ilyenkor méltatlanul háttérbe szorul és sok házasság rámegy erre - holott a gyereknek is, Önnek is, mindenkinek az a fontos, hogy ez a kapcsolat még sokáig jó karban legyen. Minél kevesebbet szoronganak fölösleges dolgokon, minél többet tudnak örülni egymásnak - és a gondjaikról szeretettel, jó szívvel beszélni, annál jobb.