Olvasói kérdés
Kedves Beata,
Nem is tudom, hogy hol kezdjem, attol felek, tul hosszu leszek, hiszen eleg regota fennallnak a problemaink. masreszt tobb retuek is, probalom nagyvonalakban felvazolni.....
Az alapveto gond az, hogy a "Parom" szenvedelybeteg. Igaz, hogy "csupan" fuvezik, amit napi rendszereseggel tesz, mennyiseget nezve, nehany joint. (Ezt en egyszeruen nem tudom toleralni (probaltam mar mindent..., elfogadni is,de abban en megyek tonkre ugy erzem)
Van egy gyermekunk, aki nincs meg 2 eves, nem akarom, hogy ebben cseperedjen fel, ilyen peldat lasson maga elott. Hiszen a gyerekek elobb, utobb mindent megtudnak....nem akarom, hogy ilyen legyen a termeszetes allapot szamara....
A Kedvesem tobb, mint 15 eve el ezzel a dologgal. Van mar egy tonkrement "hazassaga", ott is szuletett egy gyermek. Mi 6 eve elunk egyutt, amikor megismerkedtunk O nagyon rossz allapotban volt, lelkileg osszetorve, rengeteget szivott, es a gyermeke elvesztesen bankodott....
Uj eletet akart kezdni, letenni a fuvet, maskent elni.....En eleinte nem adtam ennek nagy eselyet, tudtara adtam, hogy en ezzel az eletmoddal nem tudok azonosulni, ha komolyabban akar tolem valamit, tenyleg le kell tennie. Es eleinte tett, jott utanam kulfoldre stb, stb. Aztan evek ota korforgas, egyezkedesek: csak par naponta egy cigi, csak hetvegen, csak este .....
Persze mondhatja mindenki, milyen naiv voltam. Talan szerelmes, talan "megmenteni" akartam(amit tudom, h nem lehet) talan valami karmikus, eros kapocs, ami hozza huzott... Hiszen az elejen tudtam, hogy mik a veszelyek, lattam elore mi lesz. Es megis belementem, csinalatam, es gyermekunk is szuletett.
Holott en ebben nottem fel, a szuleimnek alkohol problemai voltak, (en voltam gyerekkent az Apam es a testverem Anyja, a teljes lecsuszast eltuk meg a szocialis rangletran...)a klasszikus nehez gyermekkorom volt, iszonyatosan sok dolgon keresztul mentem mar, es kislanykent megfogadtam, hogy nekem olyan ember sosem kell majd, akinek ilyen jellegu problemai vannak... :)
Es most a jelen: gyakorlatilag haldoklik a kapcsolatunk. Vivodom, orlodom, veszekszunk, teljesen eltavolodunk egymastol, anyagi probelamaink vannak.
Nem tudom felfogni, hogy masodjara is kepes ezt tenni, tetlenul nezve, hogy elvesziti a csaladjat. Csak ennyit jelentunk neki? Nem szeret, vagy sosem szeretett igazan? Sejtem, hogy izabaol nem tud felelosseget vallalni, talan nem is nott fol meg, holott mar a 30-as eveinek a kozepet tapossa.
A mi kapcsolatunkban sajnos tul sokan vagyunk jelen, ahol nekem: a nonek, mar nem igazan sok jut.
Ugy erzem az elso helyen, a hu tars, a joint all. Aztan van egy elvalt kapcsolata, ahol az "ex kedves" igen csak megneheziti az eletunket, nem reszletezem most ezt...de olyan erzesem van, mintha benne lenne o is meg, meg a kozos gyermekuk (ami termeszetes, hiszen imadja az Apukaja, gyakran jon hozzank..)akivel lehet mindig zsarolni, eszkozkent kezelni....
Ugy gondolom neked nem kell reszleteznem milyen szemelyiseg torzulast tud okozni ilyen hosszu ideig tarto szivas.
A Parom egy olyan ember, akit mindenki kedvel, joszivu, segitokesz, csupasziv, aranyos, nem tud senkinek nemet mondani,....MIndenkivel .... aztan otthon nekem kicsit mas jut. Szeretet, gyengedseg, oleles, kedveskedes, egy jo-szo....teljesen kihalt mara.
El-ELunk egymas mellett. Holott ezeknek kellenne lenni a legszebb eveinknek, fiatalok vagyunk, gyonyoru gyermekunk van, egy kis elet csodait elhetjuk at, nap, mint nap.
Persze O mondta mar a kapcsolatunk elejen, hogy a gyenged erzelmek kimutatasaval mindig is problemai voltak, minden baratnojenek ez volt a baja, aztan persze ottholrol is hoz egy csomagot, mint mindenki....En alapvetoen a funek tudom be a legtobb problemat:. hogy az erzelmi elete ilyen sivar, h motivalatlan, allandoan faradt (persze sokat dolgozik, de ki nem, manapsag?, energetikailag a pince alatt van.....veget nem ero litaniakent folytathatnam.
Igazabol nem is tudom miert irok, veletlenul lattam meg a neved az oldalon.
Mar tobbszor beszeltunk rola, hogy segitsegre lenne szuksege, es milyen alternativak lehetnenek. Aztan megsem tortent semmi. En nem eroszakoskodhatom,tudom. Neki kell a dontest meghozni (kifogas az boven akadt mar, mikor kineziologus, v csaladallitas v bmi mas szoba jott: hogy nincs ra penzunk, nincs ra ido, o volatkeppen nem is szorul segitsegre....)
Csakhat a tet mar nagyon komoly, hosszu honapok ota erlelodik bennem, hogy nem birom ezt mar tovabb, en nem igy szeretnek elni, es el kell hagynom. Novelve ezzel az egyedulallo anyak szamat. :(
Novemberben adtam neki 3 honapot, hogy gondolja at mit akar, es ha mellettunk dont, akkor lassam, csinalja/csinaljuk maskent, akarjon!. Egy pici valtozas utan, ami annyiban nyilvanult meg, hogy mondta: szeret, es minket akar, elindult a lejton megjobban.. meg tobb szivas, neha egy kis erosebb dolog is, aztan az allando hangulat ingadozasai... Amit a streszznek tud be, de tobb annal. Lehet elvonasnak is hivni...
Minden reggelunk egy kalvaria, mert O bocsanat, de idegbeteg, de szerinte csak nem szeret felkelni, aztan mar nyomjak a munka terhei....aztan elmegy dolgozni, es beszivva jon haza. Hat igy telnek a napjaink, nekem ennyi jut belole, persze vannak kiviteles pillanatok is. :)
Sikerult jo hosszura nyulnom.
Elore is koszonom, hogy "meghallgattal", es az esetleges valaszod.
XYZ
Nem is tudom, hogy hol kezdjem, attol felek, tul hosszu leszek, hiszen eleg regota fennallnak a problemaink. masreszt tobb retuek is, probalom nagyvonalakban felvazolni.....
Az alapveto gond az, hogy a "Parom" szenvedelybeteg. Igaz, hogy "csupan" fuvezik, amit napi rendszereseggel tesz, mennyiseget nezve, nehany joint. (Ezt en egyszeruen nem tudom toleralni (probaltam mar mindent..., elfogadni is,de abban en megyek tonkre ugy erzem)
Van egy gyermekunk, aki nincs meg 2 eves, nem akarom, hogy ebben cseperedjen fel, ilyen peldat lasson maga elott. Hiszen a gyerekek elobb, utobb mindent megtudnak....nem akarom, hogy ilyen legyen a termeszetes allapot szamara....
A Kedvesem tobb, mint 15 eve el ezzel a dologgal. Van mar egy tonkrement "hazassaga", ott is szuletett egy gyermek. Mi 6 eve elunk egyutt, amikor megismerkedtunk O nagyon rossz allapotban volt, lelkileg osszetorve, rengeteget szivott, es a gyermeke elvesztesen bankodott....
Uj eletet akart kezdni, letenni a fuvet, maskent elni.....En eleinte nem adtam ennek nagy eselyet, tudtara adtam, hogy en ezzel az eletmoddal nem tudok azonosulni, ha komolyabban akar tolem valamit, tenyleg le kell tennie. Es eleinte tett, jott utanam kulfoldre stb, stb. Aztan evek ota korforgas, egyezkedesek: csak par naponta egy cigi, csak hetvegen, csak este .....
Persze mondhatja mindenki, milyen naiv voltam. Talan szerelmes, talan "megmenteni" akartam(amit tudom, h nem lehet) talan valami karmikus, eros kapocs, ami hozza huzott... Hiszen az elejen tudtam, hogy mik a veszelyek, lattam elore mi lesz. Es megis belementem, csinalatam, es gyermekunk is szuletett.
Holott en ebben nottem fel, a szuleimnek alkohol problemai voltak, (en voltam gyerekkent az Apam es a testverem Anyja, a teljes lecsuszast eltuk meg a szocialis rangletran...)a klasszikus nehez gyermekkorom volt, iszonyatosan sok dolgon keresztul mentem mar, es kislanykent megfogadtam, hogy nekem olyan ember sosem kell majd, akinek ilyen jellegu problemai vannak... :)
Es most a jelen: gyakorlatilag haldoklik a kapcsolatunk. Vivodom, orlodom, veszekszunk, teljesen eltavolodunk egymastol, anyagi probelamaink vannak.
Nem tudom felfogni, hogy masodjara is kepes ezt tenni, tetlenul nezve, hogy elvesziti a csaladjat. Csak ennyit jelentunk neki? Nem szeret, vagy sosem szeretett igazan? Sejtem, hogy izabaol nem tud felelosseget vallalni, talan nem is nott fol meg, holott mar a 30-as eveinek a kozepet tapossa.
A mi kapcsolatunkban sajnos tul sokan vagyunk jelen, ahol nekem: a nonek, mar nem igazan sok jut.
Ugy erzem az elso helyen, a hu tars, a joint all. Aztan van egy elvalt kapcsolata, ahol az "ex kedves" igen csak megneheziti az eletunket, nem reszletezem most ezt...de olyan erzesem van, mintha benne lenne o is meg, meg a kozos gyermekuk (ami termeszetes, hiszen imadja az Apukaja, gyakran jon hozzank..)akivel lehet mindig zsarolni, eszkozkent kezelni....
Ugy gondolom neked nem kell reszleteznem milyen szemelyiseg torzulast tud okozni ilyen hosszu ideig tarto szivas.
A Parom egy olyan ember, akit mindenki kedvel, joszivu, segitokesz, csupasziv, aranyos, nem tud senkinek nemet mondani,....MIndenkivel .... aztan otthon nekem kicsit mas jut. Szeretet, gyengedseg, oleles, kedveskedes, egy jo-szo....teljesen kihalt mara.
El-ELunk egymas mellett. Holott ezeknek kellenne lenni a legszebb eveinknek, fiatalok vagyunk, gyonyoru gyermekunk van, egy kis elet csodait elhetjuk at, nap, mint nap.
Persze O mondta mar a kapcsolatunk elejen, hogy a gyenged erzelmek kimutatasaval mindig is problemai voltak, minden baratnojenek ez volt a baja, aztan persze ottholrol is hoz egy csomagot, mint mindenki....En alapvetoen a funek tudom be a legtobb problemat:. hogy az erzelmi elete ilyen sivar, h motivalatlan, allandoan faradt (persze sokat dolgozik, de ki nem, manapsag?, energetikailag a pince alatt van.....veget nem ero litaniakent folytathatnam.
Igazabol nem is tudom miert irok, veletlenul lattam meg a neved az oldalon.
Mar tobbszor beszeltunk rola, hogy segitsegre lenne szuksege, es milyen alternativak lehetnenek. Aztan megsem tortent semmi. En nem eroszakoskodhatom,tudom. Neki kell a dontest meghozni (kifogas az boven akadt mar, mikor kineziologus, v csaladallitas v bmi mas szoba jott: hogy nincs ra penzunk, nincs ra ido, o volatkeppen nem is szorul segitsegre....)
Csakhat a tet mar nagyon komoly, hosszu honapok ota erlelodik bennem, hogy nem birom ezt mar tovabb, en nem igy szeretnek elni, es el kell hagynom. Novelve ezzel az egyedulallo anyak szamat. :(
Novemberben adtam neki 3 honapot, hogy gondolja at mit akar, es ha mellettunk dont, akkor lassam, csinalja/csinaljuk maskent, akarjon!. Egy pici valtozas utan, ami annyiban nyilvanult meg, hogy mondta: szeret, es minket akar, elindult a lejton megjobban.. meg tobb szivas, neha egy kis erosebb dolog is, aztan az allando hangulat ingadozasai... Amit a streszznek tud be, de tobb annal. Lehet elvonasnak is hivni...
Minden reggelunk egy kalvaria, mert O bocsanat, de idegbeteg, de szerinte csak nem szeret felkelni, aztan mar nyomjak a munka terhei....aztan elmegy dolgozni, es beszivva jon haza. Hat igy telnek a napjaink, nekem ennyi jut belole, persze vannak kiviteles pillanatok is. :)
Sikerult jo hosszura nyulnom.
Elore is koszonom, hogy "meghallgattal", es az esetleges valaszod.
XYZ
Szakértői válasz
Kedves XYZ!
Levelére már válaszoltam, de bevágom ide az akkori választ:
A szenvedélybeteg családban felnövő lányok egy jelentős része választ magának szenvedélybeteg párt. Ez egy ördögi kör.
Amit leír, az önmagáért beszél. Talán csak megerősítést szeretne egy olyan döntés meghozatalához, amit már meghozott. Úgy tűnik, neki nem tud segíteni, de ön és gyermeke egyre rosszabb helyzetbe kerül. Volt egy határidő, ami nem hozott eredményt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a döntések, ultimátumok ne váljanak következmény nélküli üres szavakká. Nyilván nem fog változtatni, hiszen nincs semmi következménye tetteinek. Az a tapasztalatom, hogy változásra csak akkor szánja rá magát az ember, ha rákényszerül. Neki ez így jó, kényelmes, miért is változtatna? Ez most az Ön problémája, és önnek kell megoldást találnia saját maga számára.
Gondolja át (írja le), hogy mit szeretne elérni, hogyan szeretne élni és Ő hogyan fér bele. Írjon egy papírt arról, hogy hol van a határ, és mi a következménye, ha azt megsérti. Beszéljék ezt át és ne habozzon betartani a megegyezéseket!
Javasolnék egy néhány alkalmas pár-konzultációt ennek a helyzetnek a tisztázására.
Üdvözlettel,
Levelére már válaszoltam, de bevágom ide az akkori választ:
A szenvedélybeteg családban felnövő lányok egy jelentős része választ magának szenvedélybeteg párt. Ez egy ördögi kör.
Amit leír, az önmagáért beszél. Talán csak megerősítést szeretne egy olyan döntés meghozatalához, amit már meghozott. Úgy tűnik, neki nem tud segíteni, de ön és gyermeke egyre rosszabb helyzetbe kerül. Volt egy határidő, ami nem hozott eredményt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a döntések, ultimátumok ne váljanak következmény nélküli üres szavakká. Nyilván nem fog változtatni, hiszen nincs semmi következménye tetteinek. Az a tapasztalatom, hogy változásra csak akkor szánja rá magát az ember, ha rákényszerül. Neki ez így jó, kényelmes, miért is változtatna? Ez most az Ön problémája, és önnek kell megoldást találnia saját maga számára.
Gondolja át (írja le), hogy mit szeretne elérni, hogyan szeretne élni és Ő hogyan fér bele. Írjon egy papírt arról, hogy hol van a határ, és mi a következménye, ha azt megsérti. Beszéljék ezt át és ne habozzon betartani a megegyezéseket!
Javasolnék egy néhány alkalmas pár-konzultációt ennek a helyzetnek a tisztázására.
Üdvözlettel,
Fehér Beáta