![]() |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Tisztelt Doktornő!
Párommal 9 hónapja vagyunk együtt, szerencsére a kapcsolatunkkal nincs nagyobb baj. A probléma abból adódik, hogy ezelőtt már 2 éve a legjobb barátok voltunk, így minden apró részletet tudunk egymás életéből. Az addigi kapcsolatai engem ma zavarnak, nem bírom elviselni, ha szó van róluk, de sokszor nekem jutnak eszembe berémlések formájában. Van, hogy teljesen spontán előjön egy kép, ahogy együtt van a volt párjával, vagy csak szimplán egy rossz érzés tör rám ezáltal. Nagyon zavaró a probléma és mára kicsit elbizonytalanodtam magamban és minden másban is. Szeretném nem elveszíteni párom, mert Vele szeretném leélni az életemet! Jártam pszichológusnál és gyógyszert is szedek a tüneteimre, de eddig sikertelen volt minden próbálkozás. A diagnózis súlyos, mély depresszió, de eddig megoldatlan. Kérem, ha tud segítsen, mert szakdolgozat előtt állunk és így nem tudok a jelenre koncentrálni!
Válaszát előre is köszönöm!
Aki válaszol: Dr. Kollárné Déri Krisztina /Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, a Magyar Coachszövetség tagja, coachkepzes.szervezetepites.hu
A leírt tünetek alapján nem látom megerősítettnek a súlyos depressziót.
A pszichológus nem ír fel gyógyszereket, így Ön valószínűleg inkább orvos-pszichiáternél járt.
Jó lenne mindezt tisztázni és nagyon szívesen segítek a továbbiakban.
A "minden próbálkozás" sem világos.
Sajnos az élettársam jól érzi így magát,eszébe sem jut,hogy leszokjon róla.Többször kértem már,hogy forduljon orvoshoz,és régebben volt is kórházban emiatt.Akkor sikerült is elhagynia egy időre,kb. fél évig tiszta volt.Aztán kezdődött az egész elölről.
Miről álmodtam gyerekként?Voltak álmaim,persze,de ezek közül nem sok minden vált valóra.Talán az egyetlen,hogy gyerekeim vannak,akikre nagyon büszke vagyok.Bár azt mondják,ne a gyerek valósítsa meg a szülő álmát,azt hiszem most mégis ez történik.A két nagyobbik népitáncol,amit én nagyon szerettem volna,de nem engedték akkoriban.Viszont imádják a gyerekeim,és ennek örülök.
Mindig is szerettem volna nyelvet tanulni,és azt hiszem épp itt van az ideje,hogy elkezdjem.
És nagyon szeretek kirándulni.Ha jó idő lesz,akkor ismét nekiindulok az erdőnek,talán akkor kicsit elterelem a figyelmemet.
Jó tulajdonságaim,hát nem is tudom.Szeretek másoknak segíteni,általában nem tudok nemet mondani,ha valaki valamire megkér.Nem is tudom,hirtelen nem jut eszembe most más.
A gyerekkori emlékem talán az,maikor egyszer kint játszottam az udvaron,és arra gondoltam,milyen jó is nekem.Pedig ha belegondolok,nem volt túl jó gyerekkorom.Apám is ivott,anyám pedig mindig is megkülönböztetett a testvéremtől.Ezért is rossz a mai napig a kapcsolatunk sajnos.
Azt hiszem egyenlőre ennyi.
Várom válaszát és előre köszönöm.
Üdvözlettel.Tünde.
Ám ami egy gyermek képzelete és a felnőtt álma között nagy különbség, a felnőtt vágyai valamiképpen artikulálódnak, azaz kifejezésre jutnak a valóságban is (részben célokká és eredményekké válnak).
Ha egy elképzelt világ (kislányként boldog az udvaron) tartósan elszakad a valóságtól, az megrekedést, csalódást, elakadást eredményezhet. Attól tartok, ez történt: irreális mértékben tűr az élettársának, túlzottan nyomul az új barátjánál (két véglet, valahol középen lesz az "igazság"), a gyermekei életébe helyezkedve éli meg az álmait:
"ne a gyerek valósítsa meg a szülő álmát, azt hiszem most mégis ez történik".
Míg az jó önvédelem, ha egy gyermek el tud vonulni a részeg apjától a képzelőereje segítségével, azaz képes elmerülni a saját terápiás világában, addig felnőttként az erdőjárás (figyelje meg a hasonlóságot) mint problémamegoldás, veszélyt rejt magában.
"kicsit elterelem a figyelmemet" Nem, nem, most éppen az ellenkezőjére lesz szüksége: kitörési pontot kell keresnünk (és találnunk).
"Apám is ivott" Ennek vége, már felnőtt, alakítani képes a sorsát, felelős önmagáért, legfőképpen a gyermekeiért. Most mintát adhat, adjon mintát nekik, hogyan old meg egy felnőtt problémákat.
"Ezért is rossz a mai napig a kapcsolatunk sajnos."
Már nincs mentség, felnőttként felel a jelenéért.
Mondjon egy életterületet, amin legsürgősebben és leghatározottabban akar változtatni és azon dolgozunk tovább.
Vegye sorba: férfi-nő viszony, szövetségesi kapcsolatok (munka is idetartozhat), szülőtársi (szülői) viszonyok, önmegvalósítás, stb.
"Azt hiszem egyenlőre ennyi." :)
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 03. 01. 21:39
Először is elnézést,valamit félreértettem.Mindenesetre sokat segít,hogy kibeszélhetem magamból.
Az élettársi kapcsolatomban legfőképpen az alkohol okoz problémát,sajnos a párom elég sokat iszik.Erre ilyen hosszú idő(14 év) után döbbentem csak rá.Persze az elejétől fogva ivott,csak nem ennyit.Szóval leginkább ez okoz problémát,és sajnos úgy látom,hogy menthetetlen a kapcsolatunk.Többször próbáltunk leülni beszélgetni,de nekem úgy tűnik,hogy neki az ital fontosabb,mint a család.Így feladtam a próbálkozást.
És ugye itt kerül képbe a másik férfi.Összejöttem vele,bár nem akartam.A kapcsolatunk az elején elég jól működött,aztán jöttek a gondok.Én ugye egyre többször kerestem,neki pedig egyre kevesebb ideje jutott rám.Ezért nagyon ritkán találkoztunk,amiért én igen ideges voltam.Nem beszélve az itthoni gondokról ugye.Valószínűleg emiatt romlott meg vele is a kapcsolatom.Túl sokat akartam,pedig csak egy kis szeretetre vágyom,amit itthon már nem kapok meg.
A terveimről nem nagyon tudok mit írni,mert jelenleg fogalmam sincs,mihez kezdjek,hogy alakulnak a dolgaim.Mert főleg ettől függ minden.Mivel én itthon vagyok a gyerekekkel,mellette azért dolgozom mellékállásban.Most elkezdtem olyan munkát keresni,amit tudnék végezni a gyerekek mellett is,mert úgy érzem szükségem van valamire,ami leköti a figyelmemet.
Üdvözlettel.Tünde.
Bizony, valahol ki kell engedni a gőzt, örülök, hogy ebben is tudok segíteni. A panasszal nincs semmi gond, mindössze az, hogy elvonjuk a figyelmünket a jövőről: "A terveimről nem nagyon tudok mit írni,mert jelenleg fogalmam sincs,mihez kezdjek"
Az alkoholizmus betegség, nem elég beszélgetni róla. Segítsen a partnerének, hogy szakorvoshoz jusson. Számtalan megoldás létezik (gyógyszer, bőr alá ültethető anyag, pszichoterápia, stb.), amivel hatékonyabban felvehetik az italozás elleni küzdelmet. Sajnos túl sokat vártak, kezdjenek cselekedni. Romokra nem lehet várat építeni.
Ön is kérheti a helyi családsegítőtől, illetve gyámhatóságtól a pszichológus segítségét (ingyenes).
Mi kösse le a figyelmét?
Álmodjon. Valami nagyon-nagyot! Mint a gyerekkorában. Mi volt a terve, hogyan szeretett volna élni? Mi az ami sikerült (gyerkőcök), szóval, mi az, ami nem probléma (ezt negatív teológia módszerének nevezzük).
Tehát lapot elő:
egyikre, miről álmodtam régen (ezt gondozza, dédelgesse, gondoljon rá sokat és álmodja tovább)
másik oldalára: mi nem probléma (vagyis pl. mi az, ami megvalósult, jól alakult, mi az, ami jó az életében, de legalábbis nem gond, milyen jó tulajdonságai vannak Önnek, amire büszke lehet, illetve lett volna, ha kislányként tudja, rendelkezik, rendelkezni fog ezzel, stb.)
Ha ír nekem, írja meg ezeket és még egyet: mi az első gyermekkori emléke? Gyorsan ragadjon meg egy emléket, ne gondolkozzon sokat. Próbáljon a legkorábbira visszaemlékezni, de nem kell különösebben ragaszkodnia a kronológiához.
A kérdései elszántásgot mutatnak. Ez nagyon jó jel. Ha kitart, meglesz az eredménye!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 02. 25. 18:38
Köszönöm szépen a gyors választ,és a kedvességét.
Nagyon sokat segített a tanácsaival,amit meg is fogadok.Azóta sem hívtam és azt hiszem ez így is marad.Még bízom benne,hogy egyszer majd ő keres meg,ugye a remény hal meg utoljára.Mindenesetre változtatni fogok a viselkedésemen,akárhogy is alakul.
Szeretnék még kérdezni.Azt írta,hogy kevés információt adtam meg,hogy konkrét tanácsot tudjon adni.Szeretném ha még segítene nekem,ezért kérem írja meg,hogy milyen információra lenne még szüksége ehhez.
Most eléggé magam alatt vagyok,ezért minden tanácsot szívesen veszek.
Köszönettel.Tünde.
Kedves Tünde,
én nem tanácsolok semmit, azt a szomszéd néni és a barátnők szokták :). Pl. Nem mondtam, hogy ne hívja őt fel, csak ha beszél vele, ne nyaggassa.
A coaching egy szakma, egy életszemlélet, életfilozófia. Minden csak Ön által lesz valóság.
A válási gyászmunka sajnos 1-3 évig is eltarthat, ha nem fordul szakemberhez. Ez az állapot megnehezítheti a továbblépést, illetve az újrakezdést.
Ha konkrétan leírja, mi volt a gondja a párkapcsolatában, az új szerelmével való viszonya miképpen alakult, mik a tervei, stb., akkor igyekszem annak mentén válaszolni Önnek.
Távgyógyítás nincs, azonban amit tudok, szívesem megteszem online is.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 02. 24. 11:28
Tiszteletem!
Párkapcsolatban élek,van egy 10 éves gyermekünk.A párommal a kapcsolatunk tetvérivé vált,évek óta nincs köztünk semmi,mégsem léptünk a gyerek miatt.32 éves vagyok.7 éve van egy titkos viszonyom,a párom nem tud róla,nem akarnám megbántani,pedig tudom,hogy csak raboljuk egymás idejét.Mindíg várom a csodát,h majd magától megoldódnak a dolgok,lesz valakije és ő is boldog lesz.A titkos viszony:nagy szerelem volt 6 évig,azután pedig velem történt valami:kezdtem nyűgnek érezni az egészet,hogy oldjam meg a találkozást,nem volt energiám,új munkahelyem lett,iskolába jártam,elhanyadoltam őt.A heti 2,3 találkábol lett miattam az,h 7 hónap alatt 3 szor voltam nála.telefon naponta volt,és láttuk is egymást,csak kettesben nem találkoztunk.ő teljesen kiborult miattam.kihasználva ezt egy nő,ráakaszkodott,csak beszélgettek(2 hétig tartott)majd egy ilyen beszélgetés alkalmával szexeltek részegen.Rájöttem milyen marha vagyok,és hogy szeretem,és bele vagyok betegedvbe.természetesen együtt vagyunk és dúl a régi szerelem köztünk,de megöl a féltékenység most.Kérdésem:hogyan felejtsem el a megcsalást?Vígasztalom magam azzal,h szinte én taszítottam bele más karjaiba mert sokat sírt miattam,nem adtam neki magyarázatot sem h miért hanyagolom,ha mondta hogy szeret elengedtem a fülem mellett stb.Valami nem ok.velem...
"a párom nem tud róla, nem akarnám megbántani"
A kognitív disszonancia játszik velünk (megmagyarázzuk a kudarcainkat, az elakadásainkban kialakított hibás, csaló és öncsaló életstratégiák okát, stb.)? A párjával eltöltött idő 70%-ában Ön valójában mással él. 10 éves gyermek esetén, ha Ön már 7 éve egy újabb férfival van szerelmben, akkor hogy lehetne a párkapcsolata harmónikus? Hisz ez egy önbeteljesítő jóslat. Ha mással él szexuális életet, nyilván az égvilágon semmi sem fog rendeződni a párjával. Ezt persze még nálam is jobban tudja.
Mi ér meg és mit?
Mivel fizet Ön ezért az életért?
Mi éri meg a párjának ebben?
Miért csinálja a másik, miért vállalja a másodhegedűs szerepét?
Az elhallgatással, a saját döntésképtelenségével, a permanens csalás tényével nem bánt meg egy embert csak akkor, ha felvállalja a helyzetet és őszinte hozzá?
Huh, hát ez már több, mint a kognitív disszonancia áldásos működése.
A másik oldalról is nehezen védhető a szituáció. Vagy komoly problémák (anyagi, érvényesülési nehézségek, szervi/szexuális gondok, helyzetértékelési, kötődési, leválási problémák), vagy egyéb érdekek (pl. szeretet!) húzódnak meg a háttérben, ha egy férfi testvéri kapcsolatot vállal ilyen hosszú ideig. Az is lehetséges, hogy ő is máshol keresi a boldogságot csak Ön nem veszi észre?
"Mindíg várom a csodát, h majd magától megoldódnak a dolgok": Segíts magadon, Isten is megsegít! Ha ellene tesz a dolgainak, a csoda sem segíthet. Ha nem tárja fel a valós tényeket a párjának, ha nem dönt a tényleges változás mellett, a párját egy elnyújtott kínlódásra és fájdalomra ítéli.
"kihasználva ezt egy nő,ráakaszkodott"
Szóval most már nemcsak a párját szorítja egy lehetetlen élethelyzetbe, hanem szenvedjen a másik is? Elképzelhetetlen az Ön számára, hogy minden embert megillet egy normális szexuális élet és párkapcsolat?
Üdvözlom Önt a valóság sivatagában, ez itt az élet: nem a nő akaszkodott rá, hanem egy teljesen természetes folyamat indult el, valakiben feléledt az életösztön és változtatni kezdett a 7 hónapos (mit 7 hónap, 7 év!) ostoba viselkedésén, pl. a nem adaptív önmegtartóztatásán.
"Kérdésem:hogyan felejtsem el a megcsalást?"
Sehogy. Semmiképpen sem, míg nem tanult belőle valamit.
Mi az első teendő? Arra kell választ keresnie: mit akarok az életemel (jövőszcenárió)? A szerelmi-nemi életétől teljesen függetlenül.
1. Mi az Ön célja, mit szeretne elérni, hogyan akar sikert szerezni magának, érvényesülni?
2. Hogyan függ ezzel össze a jelenlegi viselkedése, a párkapcsolati startégiája, mennyire konzisztens mindez a terveivel? Melyik férfi segíti és melyik hátráltatja a céljaiban? Milyen életvitel lenne adaptív az újonnan választott jövőképe mellett?
"Valami nem ok.velem..."
O, dehogy nem! Sikeresen maga mellett tartott 2 embert, közben nyugodtan fejlesztette a kompetenciáit, iskolába járt, építette a karrierjét, új munkába került, tehát szépen levezetett 2 életet: a "szerelmet" és a "családit", megélte a szentet és a profánt.
Valószínűleg kurzust tarthatna a"kacérság lélektana" című írigylésre méltó tudományból.
A mostani kis baki is csak jó szolgálatot tett: újra indul a szerelem (szent idő, szent tér rítusai)...
Vannak, akik -bár kétségtelenül talán nem elegen- egy férfi mellett megélik ugyanezt: egyazon életben anyák, szeretők, szövetségesek. Ez semmivel sem könnyebb, vagy nehezebb...
Honlapjukon olvastam, hogy Önök foglalkoznak családi tanácsadással. Számomra azonban kérdéses, hogy mi ilyen szempontból családnak számítunk-e még.Szüleim 26 éves házasok, én 22 éves vagyok, a család legfiatalabb tagja és van egy 25 éves bátyám.A szüleink együtt élnek, a testvérem és én külön-külön.Tehát nincs kiskorú, és nem is élünk közös háztartásban.Gyakran van még is együtt a család, de ezek az együtt létek nem jó hangulatúak.Mindenki feszült, ideges, de ez a probléma nem új keletű, ilyen amióta az eszemet tudom.Én egy éve járok pszichológushoz(az ok alapvetően az volt, hogy adódtak olyan testi tüneteim, amiknek nem találtak semmilyen szervi okát), ahol előkerült sok régi sérelem, amit szívesen megbeszélnék velük, de mindig akadályokba ütköztem. Valószinű én is illetve ők is hibáztak, amikor beszélni próbáltam velük.Nem tudom eldönteni most, hogy ezeket a dolgokat nekem egyedül kell feldolgoznom, hiszen már nem számítok gyereknek, vagy velük együtt? Nem tudom vajon nekem kell- e ebben a helyzetben változni és elfogadni őket, amilyenek, vagy érdemes még a családi élet jobbításán fáradozni?Vagy foglalkozzak a saját boldogulásommal?És ha érdemes, vajon mennyiben az én feladatom ez?Vagy nekem kell egyedül leküzdenem azt a bűntudatot, ami a családi fészek elhagyásával jár?Nem tudom, hogy várhatok- e segítséget tőlük nehézségek leküzdésében, ami az elszakadással jár, vagy ezt az utat nekem kell egyedül végigjárnom.Mindenesere sokszor érzem, úgy hogy erőszakosak velem,úgy hogy ők ezt észre sem veszik és ezt sehogyan sem tudom a tudtukra adni.Nemtudom, hogy tanácsadás menniyre összeegyeztethető azzal, hogy én egyénileg járok pszichológushoz.(ő most szabadságon van, ezért most nem tudom őt kérdezni)lA legfőbb kérdés, hogy Önök foglalkoznának- e velünk?Úgy vettem észre család nem teljesen zárkózik el a konzulátció lehetősége elől.Érzik, hogy a dolgok nem mennek jól, csak mindenki a másikat hibáztatja, én pedig a lehetőségeinket próbálom feltérképezni.
Köszönettel: Réka
az Ön "származási" családja mindig megmarad, vagyis rendszerszempontból (család nevű holonkus egység) természetesen családnak tekinthető az Ön által említett közösségük.
(Holon kifejezés idézet: Dr. Kollár-Déri: Vízen járni, a válságkezelés filozófiája, Mentofaktúra Kiadó, Budapest, 2010.).
A régi sebek befoltozása nyilvánvalóan nagy segítséget jelentene Önnek, de ez a kettős kötés, double bind (csomó, akadály az úton a jövő felé) az Önök rendszerében. Úgy oldhatná meg leginkább, hogy nem próbálja megoldani. Ön 22 éves, hozzon létre saját, új rendszert, családot. Ez maga a család kreatív destrukciója (építő rombolás, vagy kreatív rombolás) az Ön esetében: lebontja az elemeket és épít a használhatókból magának egy újat, szebbet, élhetőbbet.
Valószínűnek tartom, hogy ezzel nagy terhet venne le a szülei válláról is és az Ön öröme, boldogulása negatív (jótékony hatású) feedbacket (visszacsatolást, visszahatást) jelentene rájuk, a teljes közösségre.
"egyedül leküzdenem azt a bűntudatot, ami a családi fészek elhagyásával jár"
Ezt nem egészen értem. Ez az élet rendje: megszületik az a kisgyermek, aki felnő és egy új gyermek születésén fáradozik majd.
Azt kéne meggondolnia, honnan ered az a küldetéstudata, hogy Ön felelős ezért a csoportért, Önnek kell valamit tennie értük, Ön felel a sorsukért, a teljes rendszerért?
Más-más kompetencia jár a holonikus szisztéma (család) különböző szintjein álló tagoknak, ezzel arányosan a felelősségük sem lehet egyforma. A szülő a rendszer hierarchikus csúcsán áll, rá hárul a legnagyobb teher, hiszen ő birtokolja a legtöbb kompetenciát, rendelkezik az erőforrások felett, stb. Bár ahogyan egy szülőnek, úgy egy gyermeknek is véges a felelőssége a másikért (éppen amiatt, hogy megnő és önállóvá válik, egy másik holon =párkapcsolat tagja lesz, már nem úgy és olyan módon tagja a rendszernek, mint korábban!).
Az Ön által felvetett függetlenedés témaköre azért is eltöprenget, mert más esetben meg éppen az ő erőszakosságukat (mint az önállósodás gátja?) rója fel.
Vigyázzon, ne hozzon létre újabb és újabb kettős kötéseket és többszintű belső irracionalitást:
-önállósodni akarok, de úgy akarok önállóvá, függetlenné lenni, hogy közben segítsenek, azaz mellettem álljanak (akadályozzanak?)
-ne úgy segítsenek, ahogy ők akarnak/tudnak, hanem ahogy én szeretném
-ezt ne azért tegyék így, mert én akarom, hanem maguktól akarjanak úgy segíteni, ahogy én akarom
-lehet, hogy nem akarják az én önállósodásomat, ám miután én akarom, ők is akarják, de mindezt maguktól tegyék, amit egyébként nem akarnak...
nem folytatom.
Ha pszichológushoz jár, el kell döntenie, elegendő segítséget kapott-e az elmúlt egy év alatt. Ha elégedett, nem célszerű párhuzamos "terápiákat" folytatni, sőt szakember szempontjából nem is etikus erre vállalkoznunk.
Olyan segítőt válasszon, akiről el tudja hinni, hogy felviszi Önt a Holdra.
Ha továbbra is bizalmat ére irántunk, szeretettel várjuk Önt, Önöket. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 08. 03. 19:24
Van már ilyen kilátásba, de még egyszer nagyon sajnálom, hogy így akartad! Mikor Áskálódás miatt lett vége a kapcsolatuknak, de mondom, hogy nem én áskálódtam, akit zaklat téged meg engem is, zaklat a laptop lopás véget, tudtam meg. Sajnálom, de legalább kiderült, hogy titokban készítettél akt képeimet, és engedélyem nélkül kiraktad a nettre mikor nem a te magánügyed volt a képeimet és ezt fájt nekem a legjobban. Tehát te tudod, mit akarsz új életed kezdeni, de én nagyon csalódtam benned mikor nem tudtuk ezt megbeszélni semmit, de ez van, ha van értelmes nőd, akkor ennek örülök neki és légy boldog, akit szeretsz. És még egyszer nagyon köszönöm szépen a cuccaimat, de csak a vagyonommal kibékültem veled. Sajnálom, hogy mikor azt mondtad nekem régemben meg Zalaegerszegen, a bíróságon, hogy te gazdag ember vagy meg hogy én csak a pénzed akarok tőled, de én egyáltalán nem is gondoltam volna semmi kepp mikor te miattad, loptak el tőlem laptopomat, mert aki ellopta, a hitte, hogy veled vagyok, és mikor megtudta, hogy nem vágyuk együtt és ezért lopta el tőlem. Hisz te is, jól tudod mikor nálad voltam és semmiből nem vettem el tőled a tárgyaid, és én nem tenném ilyet mikor az, amit tiéd. Ha pénzéhes lennék akkor már a cuccaimat is, bepereltelek volna, de hála jó ég, hogy visszakaptam. Szerintem én nagyon szerettelek nagyon, de sajnálom, hogy így alakult mikor nagyon megsértettél engem az akt képeimmel mikor az én magánügyem, és ezért marad a bíróság ügyüknek.puszi Ági
Lényeg,hogy ha bíroságon azt mondta,hogy ne írogassam neki,de azért ezt az egy levet elküldhetem neki nem?Kérek valamilyen válasz mielőbb Üdvözlettel:Ági
Amennyiben pereskedik:
-miért folytatna (mi másért, milyen egyéb célból) magánlevelezést?
-miért nem bízza magát arra a gépezetre, amit éppen Ön választott (Bíróság)?
-ha vita és per nélküli megoldást keres, forduljon mediátorokhoz és ne próbálja egyedül megoldani, amit ketten és hangsúlyozom, közösen oly sikeresen elrontottak.
Köszönöm a megtisztelő bizalmát.
Déri Kriszti
mediacio.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 20:31
A válás lement, de a gyermekemmel való kapcsolata kritikán aluli.
A új hölgy olyan mértékig befolyásolja, hogy a személyisége is megváltozott. Ezt idebent a cégnél a kollégák is látják.
A nő nagyon "ügyes" folyton azt hajtogatja, hogy meg akar ismerkedni a gyermekemmel. De a gyerek nem akarja ezt az ismerkedést. Volt már erről közöttünk egy kissé parázs vita is, de ez őt nem igazán érdekelte.
Kértem az apját is, hogy ne erőltesse, mert pont az ellenkezőjét fogja elérni. Ezt a nő is tudja, azért csinálja.
Kértem, hogy amikor programot tervez a gyerekkel, velem egyeztesse, mert ebből később lehetnek problémák, meg egyébként is kiskorú, én vagyok a gondviselője. Négyszemközt meg is egyeztünk, ha mást nem, dob a e-mail-t (házon belül :) szörnyű). Ezután hazament, megbeszélték, majd másnap olyan minősíthetelen hangnemben vágta a fejemhez, hogy ő csak a gyerekkel beszéli meg, én beszéljem meg a többi a gyerekemmel.
Én tudom, hogy nagy befolyás alatt van, és azt is látom, hogy a nő nem engedi velem beszélni (biztosan bizonytalan).
Kérdésem az lenne, hogy mit tehetek? Mi ilyenkor a "szokásos" eljárás? Tényleg nem kell velem egyezetetni a láthatások időpontját? (annyit, hogy korlátlan láthatása van, akkor találkoznak, amikor akarnak, de ez is csak két havonta van megengedve az apukának:()
Válaszát várva tisztelettel: Csilla
Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy beavatott az életébe és segítséget kért tőlem.
Tudom, milyen nagy nehézséget jelent elfogadni azt, hogy valakivel, akivel közös rendszerben léteztünk (egy holonikus szisztémában), egyszer csak akaratunkkal, szándékainkkal ellenkezve (a "lázadás" első tragikus jele) kilép belőle és többé szinte semmiféle befolyásunk nincs rá.
"dob a e-mail-t (házon belül :) szörnyű: Először is saját magának van szüksége segítségre. A gyászmunka 1-3 évig is eltarthat, az elszenvedett sebek pedig még ennél is hosszabb ideig kísértenek. Higgyen abban, hogy egy jó szakember 3-5 alkalom alatt hathatós segítséget tud nyújtani!
A "szokásos" eljárás minden kultúrterületen ez.
Miért akarja korlátozni az apát a láthatásban? Ő szülő marad a válás után is. A gyermeknek ugyanolyan joga látni őt, szeretni, mint Önt.
Miért akar a gyermeken keresztül elégtételt venni? A gyermek által megtartani a befolyását?
"Ezután hazament, megbeszélték"- ez a legtermészetesebb. Ők már egy közös, új rendszer.: Ne törődjön azzal, hogyan él egy másik család. Ne akarja irányítani őket. A gyermekkel töltött idejét élje boldogan. Ez a boldog állapot megilleti a gyermekét az apánál is. Ne akarja ezt az időt ugyanúgy kontrollálni.
Bátorítsa a gyermeket, hogy keresse az apjával a kapcsolatot. Egyszer hálás lesz Önnek ezért!
Gondoljon arra, mit nyerhet Ön az apával mint szülőtárssal: szabadidőt, anyagi erőforrásokat (legalább a gyermeke számára), nélkülözhetetlen apai/férfi mintázatot, sok-sok szeretet-energiát a kisgyermekének.
"De a gyerek nem akarja ezt az ismerkedést. Volt már erről közöttünk egy kissé parázs vita is, de ez őt nem igazán érdekelte."
Az új élet a gyermek számára a legnehezebb. A felnőttek felelőssége, hogy ne büntessék, ne nyomorítsák még jobban a gyermekeket!
Az nem életszerű, hogy egy apa, vagy anya életfogytiglani aszkétaságot fogadjon úgymond a gyermek érdekében.
A gyermek valódi érdeke, hogy a szülei (válás után is a szülei- mindketten!) minél boldogabbak és megelégedettek legyenek, mert ez biztosítja számukra evolúciósan a túlélést nagyobb valószínűséggel.
Ne tartsák egymást fogságban, örök rabságban. Lépjenek tovább.
"A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezni ma!"
www. szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 20:19
Az alábbi kérdésekkel szeretném Önt "bombázni":
*Mi a válás beindításának menete?
*Mennyibe kerül, ha nem tudok ügyvédet fogadni akkor is?
*Hogyan alakul a gyermekelhelyezés kérdése a különélés esetében (öthónapos a baba)?
Jelenleg férjem fenyegetőzik, hogy nem jön fel megnézni a babát a szobájában, mert utálja szüleim és csak babakocsizni hajlandó elmenni vele. Elvárja, hogy a legszélsőségesebb időjárásnak is tegyem ki a tartós szívbeteg gyereket, mert nem akar bejönni az ajtón és azt mondja, hogy megtagadtam a láthatást és nem ad emiatt tartásdíjat. Lecsapja a telefont folyamatosan, mikor én beszélek és folyamatosan zaklat. Hivatkozhatok-e a beadásnál arra, hogy annak idején velem ellentétben nem vett igénybe pszichológusi segítséget a családi harmónia megtartása érdekében, emiatt vált agresszívvá, mert rajtunk vezette le a feszültséget. Azt is követeli, hogy oda menjünk a gyerekkel (mert hazaköltözött az albérletből), ahonnan elzavartak bennünket március elsejei határidővel miután a 36.héten súlyos állapotba juttattak szóbeli bántásaikkal, melyet egy idő után a fizikai is követett volna ígéretük szerint és azonnal kórházba kellett szállítani engem. és azt kívánták, hogy ki kellett volna rúgdosni belőlem a gyereket. Mindössze azért, mert a kutyát nem szándékoztak bezárni a baba érkezésével, így megakadályozták az orvosi ellátását.
Ilyen helyre nem engedem a gyereket. Lehet-e kérni a határozatnál, hogy tiltsák le ezt a helyszínt, mint gyerek tartózkodási lehetőséget akár egyetlen perc erejéig is? Most minden családtagja felbújtja. Lehet-e kérvényezni a lakóhelyünkön, hogy egy felügyelő segítségével láthassa csak a gyereket, a válás lezajlása előtt is? Még mit kell tudni, ami esetleg kimaradt, mert szeretnék okosan belevágni és mihamarabb ítéletet.
Kérem segítsen! Nem akarom, sőt támogatom, hogy láthassa fiát, de ezek szerint nem a gyerek, csak a belémrúgdosás és láthatás ellenes kifogások érdeklik. Megtiltotta például, hogy bejelentsem ide a gyereket.
amíg el nem válnak, a gyermeket valóban nem viheti el a bejelentett -férjével közös- lakhelyéről "önhatalmúlag".
A keresetlevelet Ön is el tudja készíteni, mellékelje a gyermek anyakönyvi kivonatát és a házassági anyakönyvi kivonatukat is. Minden más, szükséges dokumentumról, stb. a bíróság értesíti Önt.
A gyermeket nagy valószínűséggel Önnél helyezik el, a láthatás az anya lakásán történik, ha Ön más megoldásba nem egyezik bele.
A férje durvaságát tanukkal és látlelettel kell igazolnia, ha ezt kívánja felhasználni ellene.
Azt nem pontosan értem, miért.
Elválnak és nézzenek a jövő irányába. Már ne a múlt sérelmeit fokozzák egy elmérgesedő és elhúzódó, anyagilag is igen megterhelő perrel.
A bírósági tárgyalás nem lesz megoldás az összes nehézségükre (nem tudják még Önök sem megjósolni, pontosan milyen problémákkal kell szembenézniük a válást követően).
A mediációt mint permegelőző módszert javaslom. Mediáció útján a legkisebb részletkig megegyezhetnek a válás utáni játékszabályokban, ami a bíróságon igen nehezen elképzelhető.
Maguk dönthetnek szakemberek jelenlétében és támogatásával a sorsukról és nem ügyvédek harcolnak majd a fejük fölött, akik vélhetőleg kevéssé érdekeltek a per rövid lefolyásában.
A mediáció útján való elválás rendkívül költségkímélő.
A válási gyászmunka 1-3 év, a mediáció ennek csökkentésében is igen nagy segítséget jelenthet.
A gyermek érdeke, hogy Önök -ha végleg a válás mellett döntenek- mihamarabb elváljanak (mediáció útján kialakított írásbeli megállapodás jó garancia erre) és minél kisebb felületen érintkezzenek egymással egyelőre.
Igyekezzenek berendezni külön-külön az életüket és fogadják el, hogy a másikéra már nincs, vagy csak nagyon csekély befolyásuk: "utálja szüleim", hát ezen pl. már ne próbáljon változtatni.
Ha szépen és gyorsan válnak, úgyis elmondhatják majd: "Szép múlt vár ránk!" (Dr. Kollár József phd Dr. Kollár Coaching: coachkepzes.szervezetepites.hu)
Ezt kívánom Önöknek.
mediacio.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 19:57
Nagyon köszönöm a gyors válaszát! Elnézést,hogy újra írok Önnek!
Elgondolkodtam......
Valamit tudnia kell! Olyan társra vágytam,amilyen ő volt az elején.Igaza van,később derülnek ki a nem tetsző tulajdonságok.Ki is derültek,mindkettönkről.Mégis összeházasodtunk,tudván,nem lesz egyszerű egymással:-)
Mindjárt az elején felhívta a figyelmem,sose fogom tudni,mikor hazudik.Nem voltam féltékeny,nem érdekelt a múltja....3 hónapja jártunk,mikor észrevettem,hogy kitörölte a volt völegényem számát a telefonomból,akkor néztem bele az övébe,hogy akkor neki se legyen benne az exe,de persze ő nem törölte ki.sőt,őrizte a képeit,amiket véletlenül találtam meg.a listát is véletlenül találtam meg,nem is sejtettem,hogy létezik.de ügyet sem vettem róla,csak mosolyogtam.az első gyanus szituáció alkalmával néztem bele az üzeneteibe,s találtam is nem tetszőt.
Igaza van,aki keres,az talál.Csakhogy másképp végig hülyének nézhet...
Ő kitörölheti a számokat a telefonomból,örizheti az emlékeit,a közös lakásunkban,meg flörtölhet....
Állítja,nem féltékeny,rám legalábbis.
A barátai szerint az exére nagyon is az volt.Az exe hagyta el másik pasiért.Nem akart így járni velem is,hogy nem várom meg,és egyszer csak lelépek mással,míg ő kint van.Ezért szállt le kamionról.Én megvártam volna,de nem akart elveszíteni.Mégis csapta a szelet a kolleganőinek,mégha állítólag hülyítés is volt...
Most végleg le akar szállni,de pénz kell az építkezéshez.Folyamatban van,összel ha sikerül terv,itthon lesz minden nap velünk.
Történt egyszer,hogy azt álmodtam,hogy kikezdett a legjobb barátja menyasszonyával.Reggel nevettem rajta,és leírtam neki,milyen lükeséget álmodtam(nem is bírják egymást a lánnyal)
Kiderült,a férjem mondta el,hogy neten keresztül beszélgetett a lánnyal,és egy kicsit flörötltek,de semmi komoly dologról,csak megbeszélték,hogy ha ők ketten együtt lennének,már szétmarták volna egymást....
Nos,nem kutakodtam....megéreztem.
Úgy érzem,megérzem,ha mással flörtöl. Nem szabadna utána járnom,igaz?Csak az nagyon feltűnő volt számomra,hogy azt mondja,nyugodtan tartsak szeretőt,csak ne tudjon róla. Ezt azért meri mondani,mert tudja,nem tartok,illetve magából indult ki.Ön szerint,ez fer???
Egy ismerősöm így bukott le,ha nemnézi meg a lány a férje telefonját,ma is csalja a háta mögött.....
Ön szerint én idézem elő a csalódásaimat?
Mert ezt akarom hallani?
És akkor elégedett lennék magammal,hogy én megmondtam?????
Illetve,lehet,hogy egész egyszerüen nem illünk valóban össze?Ehhez,hogy ezt belássuk,nem kell \"nyomoznom\"?
Hisz,2év után már nem kíván,vagyis ritkábban,mint az elején,és laposnak érezzük a kapcsolatunk?
Mi lesz 20év után????
Én ebben hogy segíthetnék,hogy jobb legyen?Annak ellenére,hogy az ember nem tud akaratlagosan szerelmes lenni,és megkívánni a másikat,lehet-e előcsalogatni belőle a korábi érzelmeit?Ugyanis nekem csak ő létezik.Nem érdekel más férfi,mégha kevesebb a szex is.
(nekem azt mondta a férjem-mikor 1x megkérdeztem:már nem kívánsz?-hogy nem engem nem kíván,hanem a sexet.)
Elgondolkodtam,egy fiatal férfi hogy nem kívánhatja a sexet?
(a lánynak írt levelében meg más derült ki....)
Érzem,amit Ön is,nagy káosz van a fejemben:-) szeretnék rendet tenni!
Válaszolna nekem erre is???
KÖSZÖNÖM!!!!!
Tisztelt Krisztina!!!
Hasonlóan elkeseredett nő vagyok,anyuka,és feleség,mint a korábban Önhöz forduló sorstársaim.
Történetemmel fordultam már másik szakamberhez itt a neten,élőben eljártam pszichológushoz is korábban.A pszichológus kezelési módjával nem voltam megelégedve,illetve itt a neten 1-2 mondatban válaszoltak,tanácsolták,hogy keressek fel egy szakembert,olvassak ilyen meg olyan könyvet,de véleményt nem adtak.
Az Ön válaszait olvasva,azt érzem,nem csak olvassa a történeteket,hanem próbál segíteni,tanácsot adni.Ezért is merészkedtem írni Önnek.
Mielőtt elkezdeném a történetem,be kell vallanom magamról,a pozitív jegyeimet:segítőkész,empatikus,barátkozós,céltudatos,megbocsátó,öszinte; és a negatív jegyeimet:aggodalmas,megfeleni akaró,szalmaláng típus,ingerlékeny(az utóbbi években főként)
Hashimoto-tireoiditisben szenvedek,ennek tudom be az egyre gyengülő idegrendszeremet,mert tinédzserkoromban nem voltam ennyire ingerlékeny.Továbbá,örököltem is,látván anyut.
Céltudatos életet éltem,határozott elképzeléseim voltak az életemről,a kitűzöt céljaimat el is értem.25 évesen családra vágytam,27 évesen megismertem mesebeli módon a férjem.Ő talált rám,ő kezdeményezett.Az elején elmondta,érett,határozott nöt keres,aki megbízható,és komoly.Eddig olyan barátnői voltak,akik úgy táncoltak,ahogy ő fütyült,butácskák,cicababák.
Én is hasonló férfit kerestem.Mindketten családra vágytunk.Engem elvarázsolt a kedvességével,és az ágyban is.
Én pedig éreztem,nagyon meg akar tartani.De nem is bántam.Hamar kiderült,tudok \"hisztis\" is lenni,ő pedig makacs,önfejű.Illetve eleinte furcsa volt,hogy olyan közvetlen mindenkivel,még a fiú barátaival is,de aztán megszoktam,elfogadtam,a nővére is ilyen.
Ahogy terveztük,az 1.találkozásunk 1.évfordulójára megszületett várva várt kislányunk.Olyan kislányt \"kaptam\" az élettől,Istentől,amilyenről mindig is álmodoztam.Egészséges,gyönyörű,és most 18 hónaposan,bár sokszor feldühít,de nagyon okos,és nagyon imádom.
Férjem,mikor megismertem,kamionon ült,de leszállt,nehogy elveszítsen,de csak olyan állást talált,ami jól fizetett,hogy csak 7végén jrt haza.Féltékeny típus vagyok,de az elején nem voltam rá féltékeny.Aztán egyre jobban.De ez azért alakult ki,mert az elején elmondta,ő szeret nagyokat,és a dolgok elenkezőjét mondani,és sose fogom tudni,mikor hazudik.Mindezt nevetve mondta,mint aki csak cukkol,de ez bennem van a mai napig.Azt mondta,én vagyok az első,akihez hű,igazi csajozós pasi volt.találtam egy listát is elrejtve,kik voltak a női,kivel meddig járt.
Én ezt elfogadtam,legalábbis próbáltam.Csakhogy a sexuális életünk megváltozott,és akkor kezdtem el jobban gyanakodni,ez a terhességem 20.hete körül kezdődött el.Az elején elmondta,higy ő nem egy sexuális lény,nem sexőrült,neki a sex az életében valahol az utolsó sorban áll.
Én ennek örültem is,mert nekem sem az első! Ahhoz képest teljesen elragadott,nagyon jó volt vele,és ma is jó.....amikor együtt vagyunk.Ám,az alkalmak száma csökent.
Illetve,egyre több nézeteltérés volt köztünk,egyre többet kritizált,külsőleg nem,hanem a viselkedésemet,illetve,ha visszavágtam,vagy esetleg nemet mondtam valamire,és én mindig megkérdeztem,talán van valakije.Ilyenkor mindig ideges lett,mert elmondása szerint csak hülyíti a nőket,hülyéskednek,amolyan munkahelyi hülyülés,és tudhatnám,hogy ő milyen közvetlen,épen ezért sok lány\"barátja\" van.Próbáltam belenyugodni,és elfogadni ezt a tényt.Fél éve visszaült kamionra,mert építkezésbe fogtunk,vállakozást akar beindítani,mert velünk akar lenni,látni a gyereket felnőni,nem akart élete végéig csak hetente látni minket.Kb3hónapja találam a telefonjában egy névtelen sms-t,ő kapta:\"majd remélem még találkozunk,szeretlek én is nagyon,vigyázz magadra,lányodra\"felhívtam a számot,kiderült egy kolleganője felmondott,és csupán baráti,kollegalitási szeretet van köztük.Elhittem.Mérges lett a férjem,hogy nem bízok benne.Lelkifurdalásom is volt.De3 hete történt,netezett,véletlen beleláttam egy már megírt levelébe,drága szandr címzettnek.Azt mondta,egy ősrégi kollegája.Mielőtt dühbe gurult volna,eltereltem a szót,de éreztem,nem mond igazat.Másnap,netezés közben kaptam egy levelet,automaikusan jelentkezik be a férjem msn-je,ez a szandra azt hitte a férjem netezik.Kérdezte,melyik nap találkoznak,mielőtt megy visszafuvarra.Én meg csúnya módon csőbe húztam,kiszedtem belőle mindent,sőt,még a levelezgetéseiket is elküldettem vele.Kiderült,randit beszéltek meg,férjem udvarolt neki levélen keresztül,állítása szerint állott tó a házasságunk.De nem ígért neki semmit,hogy elhagy minket-sőt,írta neki,hogy azért gürizik,hogy hazajöhessen végleg a családjához-csak azt,hogy bármi történhet a randi alatt,és után.Két napig lapított a férjem,mikor kiderült,de arra kért,ne hozzam fel többet neki,és felejtsem el,mert lezárták a lánnyal a dolgot,és ő csak kábította,de nem akart töle semmit.Én vagyok az első,akihez hű,de még jól esik neki a flört,illetve büszke magára,hogy odavan érte a nő,és mégis nemet tud mondani,mire oda kerüle a dolog.
KAMU DUMA??????!!!! De \"elhittem\".Csakhogy érzem,ez több volt flörtnél,ő valóban meg akart csalni.Készült rá.És tetézi a gyanakvásom,hogy miután megbeszéltük,találtam egy simkártyát a póttelefonjában,aminek a számát nem tudom,de a csaj már hívta rajta másnap:-)érdekes.
Nem árultam el neki,hogy megtaláltam,nem akartam,hogy veszekedéssel menjen vissza.Nemrég arra kért,töltsek neki fel egy simkártyát,mondván a kollegájának kellene,de nem tud pénzt levenni a bankkártyáról,és majd megadja a pénzt.Egy megjegyzésemet célzásnak vett,sejti,hogy tudok róla.
Azt hittem,elmondja,van egy simkártyája,de kitalált valami hazugságot.Így már biztoan van ttkolni valója.
Szeretem,ő is szeret,állítja,a kislányunkat imádjuk.Közös céljaink vannak......
Állítja,már megvagyok neki,nem kell udvarolni,és más dolgok foglalkoztatják,változott az értékrendje.Barátai szerint sokat változott mellettem.Persze,előttük azt mutatja,ő komoly családapa lett,aki hű a feleségéhez.Jó apa,nem tagadom.És nincs bizonyítékom,hogy megcsal.Mivel hetekig küföldön van,eddig nem is tudott,de készült rá.Nekem ez elég.És érzem,lelkileg most máshol,másnál jár.Érzem,még tartják a kapcsolatot.Nem törölte a telefonjából sem,sőt álnéven rejtette el a lány munkahelyi telefonját,és neről sem törölte ki.
Konkrét bizonyítékra várok.....
Azt mondta,mikor el akartam menni(mikor kiderült),hogy nekünk nem kell egy harmadik,hogy elváljunk.Erre én haza akartam jönni a gyerekkel,de nem engedett.Mondtam neki,ha boldog lenne,nem keresné a kalandokat,és nem az tenné boldoggá,hogy más lányokat kábít.Ha valóban váltotak az értékei mellettem,akkor ez miért fontos még neki?
Ő ilyen,mondja.Ő ilyen közvetlen......Ha szeretem,fogadjam el....nem tudom,pedig szeretem,és a kislányom is.
De ez nekem megalázó....és sok kis flörtből előbb utóbb töb lesz.szerintem.a bizalmam megrendült teljesen.néha úgy érzem,még ő szab feltételt ezekután is,mérges,ha célzómegjegyzést teszek....
Azt mondta,mikor kiderüt a dolog,hogy nálam jobb feleséget nem talál,nem is keres,nem is akar,és örül,ogy kiderült ez a dolog,mert így könnyebben ment a nemet mondás.Mert a csaj nagyon is akart találkozni,ő meg nem.
Szerintem meg találkoztak volna,és érzem,fognak is.....valamikor.
Eezekután hogy bízzak meg benne.mindig is gyanakodtam rá,de a lánynak írt levelében leírta,hogy lett volna esélye többször megcsalni,de sosem tette,most lenne az első alkalom,és nem érez lelkifurdalást,mert állott tóba dobott követ a csaj azzal,hogy megkereste neten.
Állott tó.....mikor alig voltunk együtt a 2 év alatt....és sexelni is ő nem akar.Mással meg akarna,mikor nem a sex az első neki az életében.Érzelmileg meg mindent megkapott tőlem,próbálok minden téren helyt állni,anyaként,feleségként,háziaszonyként.Jó anya vagyok,jó háziasszony,a szakámban is megállom a helyem....az ágyban is mindent megkap...ha együtt vagyunk.Már visszafogtam magam,nem kezdeményezek,olyankor meg az nem tetszik neki.De már félek a visszautasítástól,és az érzelmeim sem merem kimutatni,mert ritkán kapok visszajelzést.Csodálkozik,hogy nem vagyok természetes.
Mindehhez hozzáteszem,rossz gyerekkora volt,nem látott,nem kapott szeretetet a szüleitől,apja agresszív,anjya megalkuvó,apja előtt a mai napig megalázkodó,nem szól semmiért,és mindent ráhagy.Nekem is ezt tanácsolta anyósom,ahhoz,hogy együtt maradjunk,a gyerek érdekében.
Nem tudom,hogy lehet,amikor megismertem,el sem hitem,kit sodort mellém az élet.féltem is beleszeretni,hisz olyan,hogy valaki szép is,jó is.....ritka.A gyereket jobban akarta,mint én!!!!Ha rajta múlana,már terhes lennék a másodikkal.Csakhogy,én ezekután már főleg nem mernék neki szülni,pedig testvérpárti vagyok.
Tudom,nekem is van hibám,az ingerlékenységem,az aggodalaskodásom idegesítő lehet,számára is,mert más is panaszkodott ezekre.De neki furcsa dolgai vannak.
RÁGJA A KÖRMEIT!!!
érzem,van valami a lelke mélyén,van valami emlék,amit rejteget....azt tudom,az apja bántotta az anyját,ő védte meg....öt is bántotta,13 évesen át is ment lakni a mamájához,azóta is ott lakunk a mamájánál.Apját semmibe sem veszi,anyját sem igazán...nincs családi összetartás,mint nálunk.
Hosszúra sikeredett ez a levélke,elnézést,remélem nem sok hiba,és értelmetlen mondat van benne,a kislányomra figyeltem közben.:-)
Elkeseredett vagyok,megcsalva érzem magam,és azt érzem,nincs már esély,hogy az a varázs,mint az elején,visszaszökkejen a házasságunkba.Férjem szerint,nekem kell engednem,és,ha nem néztem volna meg a leveleket,élhetnénk tovább boldogan,de tudja,ezekután mindig gyanakodni fogok,és ő így nem tud élni.
Éppen ezért per pillanat nem piszkálom,a titkos telefonszámmal sem,de érzem,nem fogom tudni magamba tartogatni,én meg így nem tudok élni.Érzem,nem sokáig leszünk együtt.....szomorú.....pedig szeretném.Szeretem,de sokszor elgondolkodok,van-e értelme.....és vajon ő szeret-e.Nem tudja kimutatni,azt mondja.....de az elég lenne,ha velem is közvetlen lenne,és nem csak tőlem várná el,hogy alkalmazkodjak.
Én próbáltam határozott lenni vele,kedves,csendes,megalkuvó.....mindent bevetettem,úgy érzem mégsem felelek meg neki.Nem vagyok tökéletes,nem is várja,mégis elégedetlenkedik.
Nagyon kérem,mondja el nekem is a véleményét,nagyon kíváncsi vagyok rá.
Anyukám,ha elmondanám neki ezt a legutóbbi dolgot,már nem is engedné,hogy egy percig is mellette legyek,ő azt tanácsolná,hagyjam el.
Persze,konkrét bizonyítékra várok.....
De minden férfi ilyen.......a következő sem biztos,hogy nem fog félrelépni,mást megkívánni.Férjem egyszer mondta is,hogy ő nem tud úgy élbi,ogy nem kíván meg msát,és,ha meg is csalna,nem azért,mert nem szeret,vagy mert nem kellek neki,hanem mert éppen áll a ........bocsánat.de ahhoz már bátorság kell,hogy meg is tegye valaki.mindezt nevetve mondta,mintha cukkolna.És hozzátette,őt nem zavarja,ha szeretőt tartok,csak ne tudjon róla!!!! Ezt azért mondta,mert akkor már készült gonmdolom a megcsalásra.
Csak az furca,hogy egyszer tagadja,hogy megcsalna engem,és mérges,ha kinézem belőle,máskor meg maga állítja,hogy attól még ugyanúgy szerethet,és arra küsztet,tartsak szeretőt.
Még az is furcsa,a barátját elítélte,mikor kiderült,hogy csalja a barátnőjét.
Nagyon furcsa,kiismerhetetlen,nem tudok rajta kiigazodni.........
valóban nem tudom mikor mond igazat......és én ebbe belőrülök.
hogyan lehetne megleckéztetni?azt tanácsolták,tegyek féltékennyé......de nekem nem megy a pasizás,ha szeretek valakit.tudja,hogy elkelnék,és volt is jelentkező,még terhesen is.
Illetve,szerintem nem érdekelné,vagy éppen rosszabb lenne a helyzet.
Az ex barátnőjét állítja,hogy nem szerette,csak úgy volt neki,mégis sírt utána,mikor elhagyta a csaj.Állítólag vele is hasonlóan viselkedett,sőt még rosszabbul,mint most velem.
Szégyenlem,hogy ilyen problémát kellett megosztanom,de kikívánkozott belőlem.
Várom válaszát,előre is köszönöm.
Tisztelettel:egy sérült feleség
Kedves Levélíró,
őszintén köszönöm, hogy megtisztelt engem a bizalmával.
Az általunk vezetett LIFE -ontological- COACH: személyi és életvezetési tanácsadó képzésünk (coachkepzes.szervezetepites.hu) is éppen ezért olyan népszerű, mert visszaforgatjuk a magánpraxisunkból szerzett számtalan tapasztalatunkat is az oktatásba.
A coach nagyjából így segít: www.youtube.com/watch?v=UY75MQte4RU, támogat, ha kell (az igen téves "szakmai" véleményekkel szemben) konkrét útmutatót is ad.
„be kell vallanom magamról,a pozitív jegyeimet”
Miért kéne bevallania?
Pozitív és negatív jegyek? Ezek mire jók? Mondok egy elképzelt példát: magamról mondott pozitív tulajdonságom: házias vagyok, a férjem szerint: a lakás van értem és nem én a lakásért, ez a tisztaságmánia már túlzás!
Lehetséges ez? Hát persze. Ezek az önmeghatározások csapdák. Talán a legnagyobb csapdák, ha nem célba fogva használjuk őket (pl. vágyteljesítő gondolkodás).
"Céltudatos életet éltem,határozott elképzeléseim voltak az életemről,"
A válságban mindannyian érezzük ezt a kontrollvesztést. Ha visszanyeri az önkontroll hiú, de kétségtelenül nagyszerű élményét a krízist is kezelni fogja és másképpen éli meg. A terápiájának tehát többek között a kontroll élményének visszanyerésére kellene irányulnia.
„kitűzöt céljaimat el is értem”
Ha nem bántanám meg Önt, megkérdezném: és ez valóban olyan jót tett Önnek? Vagyis éppen a kitűzött célok konkrét teljesülése okozza az örömét (láthatólag nem), vagy az imént említett kontroll-élmény megélése?
„Ő talált rám,ő kezdeményezett.” „éreztem,nagyon meg akar tartani.” „nem is bántam”
Ez némiképp ellentmond az előző állításának, mely szerint az Ön akarata, terve irányította az életét. Akkor mi lehet ez? Kognitív disszonancia? Önigazolás? Ha valami jól alakult, akkor azt szívesen magunkhoz rendeljük.
Eddig-addig minden „sínen volt”, aztán „kisiklott az életem”. Mintha minden egy logikai lánc mentén alakulna. Ha „A”-t cselekszem, a legnyilvánvalóbb következmény, hogy „B”-t elérem, legalábbis megérdemlem.
„Hamar kiderült,tudok \"hisztis\" is lenni,ő pedig makacs,önfejű.”
A párkapcsolat elején magunkat látjuk a másikban. Egy projekció (belevetítés) és a szelektív percepció (arra figyelek, ami a leginkább érdekel, ami nálam pillanatnyilag a fókuszban van,pl. azok a tulajdonságok, amilyen nőt/férfit keresek) eredményeként csak a jót látjuk. Aztán elég gyorsan kiderülhet, hogy nem is ilyen cipőt akartam: itt is szorít, ott is nyom, szóval az eredetileg észlelt összes jó tulajdonságot kényem-kedvem szerint felülírhatom, illetve kellemetlen módon átírhatja rólam a társam vagy én magam az róla alkotott képet. Egyszóval, jön a csalódás. Kontrollvesztés. Úgy terveztem, hogy…, úgy is alakult, ahogy…, de…
„megszoktam,elfogadtam,a nővére is ilyen.”
Igen-igen: a kontrollélmény és a kognitív disszonancia: megmagyarázom a helyzetet, nehogy valami ne illeszkedjen a képbe!
„Ahogy terveztük,az 1.találkozásunk 1.évfordulójára megszületett”, „Olyan kislányt \"kaptam\" az élettől,Istentől”
Itt újra a fentiekhez hasonló ellentmondásra bukkanhatunk. Miért lehetséges ez ilyen gyakran gondolkodásában?
A baba „bár sokszor feldühít,de … nagyon imádom.” Valamiképpen Ön képtelen feldolgozni azt az egyszerű, bár kényelmetlen tényt, hogy az élet nem pusztán fehér, vagy fekete. Mindennek megvan a jó és a rossz oldala, vagy másképpen, nem nyerhet meg mindent, illetve éppen csak azt és annyit, ami jó volna, kell, szükséges.
Ez egy kb. 40 ezer éves probléma. Ha jött egy emberi lény, gyorsan dönteni kellett: barát, vagy ellenség. Az azonnali ítéletünktől függött az életünk. Ezt a kultúra már réges-régen felülírta. Sajnos az élet rettenetesen komplex és bonyolult lett, a információs társadalomban („Harmadik hullám”) az értékek nem állandóak, csak a küzdelmük bizonyos.
„Férjem,mikor megismertem,kamionon ült,de leszállt,nehogy elveszítsen,de csak olyan állást talált,ami jól fizetett,hogy csak 7végén jrt haza.”
Leszállt és egy ennél is rosszabb megoldás következett. Ennyit a tervszerű életbe vetett vak hitünkről tehát.
„Féltékeny típus vagyok”.
De ki miatt váltott munkát a férje? Azért, mert ő volt féltékeny, vagy mert Ön, vagy mindkettő? Látja, látja, amikor már társa van az embernek, mennyire bonyolódik a terv?!
Edgar K. Geffroy: Csak egy dolog zavar: az ügyfél analógiájára elmondhatjuk, csak egy dolog zavar, a szerelmem, a társam… (az ő akarata, az őt befolyásoló körülmények, melyeket már nem uralhatok, stb.)
„találtam egy listát is elrejtve,kik voltak a női,kivel meddig járt.”
Aki keres, talál. Minek is keresett? Csak nem megint ez az átkozott kontrollélmény? Miután a szándékemlékezeti rendszer és a cselekedetek megtörténtét tároló fizikai memória két különböző dolog, hihetetlenül nagy energiát fektetünk abba, hogy kutassuk a múltbéli dolgainkat. Miért is tettem ezt, vagy azt, hogyan függ össze az akkori tettem a jelenlegi viselkedésemmel? Merthogy össze kell ám függenie, különben…., tényleg: különben mi is lesz?
Szóval az egész kutatás mire volt jó? Logikus magyarázatot keresett arra, amit nem, de legalábbis igen korlátozottan lehet racionálisan irányítani: az érzelmeket és ehhez kapcsolódóan a szexuális késztetéseket. Tud Ön akaratlagosan szerelmes lenni? Tudja akarattal kívánni a társát? Ha igen, nos a probléma megoldva, rajta!
A későbbiekben, amit az újabb oknyomozásairól ír, az viccesen maga a szado-mazo, egy tankönyvbe illő önkínzási aleset.
„nem ígért neki semmit,hogy elhagy minket-sőt,írta neki,hogy azért gürizik,hogy hazajöhessen végleg a családjához”
Ez egy elhanyagolható részletecske ugyebár. Hiszen több tucat, leírt mondatával támadja, igazolja az ellenkezőjét Ön.
„De ez nekem megalázó....és sok kis flörtből előbb utóbb töb lesz.”
Igaza van. Amit Ön tesz, az a csőd biztos záloga. Azt is mondhatnám önbeteljesítő jóslat, vágyteljesítő gondolkodás. Mindehhez iderángatja a férje összes rossz tulajdonságát, jaj, hisz még a körmét is rágja!
„egy sérült feleség”
Önmagunkat is megsebezhetjük…
Az én problémám elég bonyolult. A férjemmel 18 éve vagyunk házasok. Kb. 3 évvel ezelőtta házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk. Tavaly januárjában megpróbáltam helyrehozni a dolgokat kissebb nagyobb sikerrel. Próbálkoztam közeledni felé eleinte elutasított kis idő múlva már nem. Úgy gondoltam van egy "harmadik" személy. Sejtésem is volt róla hogy ki az de bizonyítékom nem volt rá sokszor meg is kérdeztem tőlenem hiszem hogy nincs köztük semmi azzal a nővel aki a barátnőm volt. Tavalyi év folyamán mintha a férjemet kicserélték volna nagyon nagyot fordult. Nagyon furcsán viselkedett mindigha itthon volt sosem érezte jól magát a családdal. Vagy egy 15 éves lány és egy 10 éves fiú.A harmadik személy bebizonyosodott ez év februárjában. Akkor azt mondtam neki megbocsájtok lépjünk tovább. Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt hanem mindketten szerelmesek lettek egymásba. Ez a négy hónap számomra a pokol volt. Az alkoholhoz nyúltés a kapcsolatnak nem lett vége nagyon sokat küzdöttem hogy maradjon a családdal,de a nőtől nem tudott szabadulni. Most egy három héttel ezelőtt elköltözött hozzá és sem a gyerekeknek sem nekem nem mondott semmit. Várható hogy visszajön vagy hagyjam az egészet. Várom a válaszát. Üdv. Éva
Kedves Levélíró!
A dátumokat elég nehéz időrendbe tennem és összeállítanom egy látszólagos ok-okozati láncot.
(Úgy tűnik, mintha a házasságuk már előbb megromlott volna, mint sem a férje új társ után nézett.)
Az Ön leírása egy tipikus fatalista ontológia, másképpen egy válsághelyzet kilátástalansága: minden eredendően rossz ("Kb. 3 évvel ezelőtt a házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk") és reménytelen bármit tennem ("hagyjam az egészet"), pedig én mindent megpróbáltam ("megpróbáltam helyrehozni a dolgokat").
"nem tudott szabadulni": mintha valaki fogságba ejtette volna őt, önhibáján kívül került volna a férje csapdába. Tehát felmenti őt? Vagy látja talán Ön is a saját hibáját, felelősségét a helyzet kialakulásában? Vagy felmenti saját magát is :"a nőtől nem tudott"?
"megbocsájtok" Kinek? A nőnek? A férjének? Saját magának? Vagy azért mert " mindketten szerelmesek lettek", amit Ön nem tud többé uralni?
"Várható hogy visszajön": és mi lesz jobb ezáltal? Tovább kínozzák egymást, hisz nem véletlen, hogy "Az alkoholhoz nyúlt"?
"Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt" "Ez a négy hónap számomra a pokol volt." Szóval, kérdezem, minek jöjjön vissza? Ön tényleg ezt akarja?
Kedves Éva, mondjon 2 jó okot, ha valakinek hiányzik egy társ, a szeretet, a szexuális öröm, miért válasza az aszkétaságot, a boldogtalanságot?
A gyermekeknek evolúciósan az az érdeke, hogy a szüleik jó állapotban maradjanak, képesek legyenek magukról és róluk kielégítően jól gondoskodni. Ez két őrlődő ember esetében egyáltalán nem áll fenn.
Ha segíteni akar magán és a gyermekein, keressen fel egy szakembert.
Felejtse el, hogy minden reménytelen. Ne keressen hibást, felelőst, hisz az élet egy többszemélyes társasjáték, mindenki tehet mindenről és senki sem tehet semmiről.
Csak az első lépés nehéz és azt már megtette, hog ysegítségért fordult hozzám, "lépjünk tovább".
www.szervezetepites.hu
üdvözlöm,komoly problémával állok szemben és kérem tanácsával, amennyiben tud segítsen!9 éve vagyunk házasok. mind-ezidáig hittem boldog házasságban. feleségem 14 évvel fiatalabb nálam. 3 hónapja "bejelentette", h nem akar tovább velem együtt élni. elhidegült tőlem és nem érzi jól magát a kapcsolatban. senki a környezetünkben nem érti mi történt velünk, hisz szinte "etalon-család" voltunk a szemükben. a "csocsi-család". sosem veszekedtünk, mindig odafigyeltünk egymásra s gyermekeinkre. most sem bántjuk egymást, nem marakodunk, csak érthetően szomorúbbak vagyunk, keserű vagyok. hisz ez engem nagyon padlóra tett. mint mindenki én is azonnal " a harmadikra" gondoltam, ami később sajnos be is igazolódott. ő most nagyon szerelmes. (egy nála is fiatalabba) 2 gyermekünk van fiam 4 lányom 7 évesek. nagyon szeretem őket, nekem a családom a mindenem! kérem szépen, keményen, próbálom érvekkel, a gyermekeinkre való tekintetre hivatkozva meggyőzni arról, h nem ez a megoldás, de hiába. azt tartja most egyedüli megoldásnak, ha elköltözöm tőlük. azt pedig én nem akarom! nem akarom elhagyni azokat, kiket a legjobban szeretek a világon! válni nem akarunk, mert azt belátja ő is, nem tudhatjuk mit hoz a holnap?! én nagyon bizakodó vagyok, és hiszem, h rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat! ő sajnos nem így látja, de ez számomra érthető a fent említettek okán. tehát a kérdésem az volna:elköltözzek még ha ideiglenesen is otthonról vagy nem? féltem a gyerekeket is! félek ha elmennék olyan dolgot csinálnék akaratomon kívül, amit később nem tudunk helyrehozni. félek olyan törést/traumát okoznék nekik ami, ha a kapcsolatunk rendbe is jön nekik komoly gondot okozna! és persze attól is tartok, ha mégsem sikerülne helyrehoznunk a dolgot, azzal, h elkötöztem "jogalapot" adnék a válásra, hisz egyértelműen elhagytam őket?!várom szíves válaszát, tanácsát!tisztelettel,Szbernát
Kedves Levélíró,
a többszörös fogolydilemma (matematikailag igazolt modell) alapján a sikeres stratégia a következő:
-ha kooperálnak, kooperálj,
-ha nem kooperálnak, ne kooperálj.
Ugye milyen egyszerű? És a gyakorlatban? Mit is jelent ez?
Mi oka volna Önnek a jelenlegi helyzetben az elköltözésre? Mert ezt mondják Önnek? Ha elveszíti a feleségét, még a gyerekeit is el akarja dobni? Ki nyer vele? Csak nem a felesége? Vagyis a kedvére szeretne tenni annak a személynek, aki nem kooperál Önnel? Mit nyer vele?
"keményen, próbálom érvekkel,"
Ez az, ami felesleges. A szerelem nem racionális dolog, bár a tudatos akarat illúziója mentén mindannyian és minden helyzetben szeretünk racionális ágensként gondolni magunkra, ezért azt hisszük, hogy ennek is van értelmes oka, racionalizálható az érzelmi élet, így a szerelem teljes folyamata (is).
Ne presszionálja, nem keménykedjen, ne érveljen: kooperáljon. Ha kér valamit, kérjen Ön is. Pl. elköltözöm, ha párterápiába kezdesz velem, stb.
"rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat"
Mit jelent a "rendbe"? Abba a rendbe, ami végső soron nagy meglepetésére a rendetlenségbe vezetett?
Vegye igénybe szakember segítségét akár úgy is, hogy csak egyedül megy. Ha sikerül az Ön magatartás-mintázatain állítani, ettől kikerülhetetlenül változik a teljes rendszer működése, viselkedése.
A fogolydilemma 3. eleme:
-ha a kooperáció megszakítása után újra kooperálnak veled, ne mutass haragot, sértettséget, kezdj azonnal kooperálni.
És ez a legnehezebb. Csalás, megcsalás, traumák után hogy kell majd megbocsátani? Vagy az is egy szóba kerülne pusztán: megbocsájtok és máris kész? Vagy ha Ön meg is bocsájt, az a furcsa és talán még a felesége előtt is rejtett indíték, szándék, vágy, ami miatt más partnert választott, nyomtalanul elmúlik?
Ehhez kell az ész: visszaszerezni a kontrollt és önkontrollt.
Erőt, kitartást, hasznos segítőt kíánok ezen a nehéz és egyáltalán nem reménytelen úton!
www.szervezetepites.hu
Férjem és én 7 éve vagyunk házasok, 10 éve élünk együtt az Ő nevén lévő családi házban.
Közös gyermekünk egy 7 és fél éves.
A férjem egyéni vállalkozó, én nála voltam bejelentve évekig.
Fél éve megszűnt a munkahelyem, s sajnos eddig még nem sikerült elhelyezkednem.
Kezdetektől fogva úgy állapodtunk meg a férjemmel, hogy én ellátom a gyermekünket, a háztartást,
s besegítettem az Ő papírmunkájában.
Kapcsolatunk már 3 éve megromlott, s egy éve szinte már csak kerüljük egymást.
Sokszor szóba került már a válás, de szerintem nem vagyunk képesek ezt normálisan megbeszélni.
A férjem tulajdonában lévő házat közösen újítottuk föl, két gépkocsi is lett vásárolva.
Sokszor emlegette már nekem, hogy ha teheti még a gyermeket is elveszi tőlem, mert nincs állásom és nem tudnám eltartani.
S ha a házból ill. a berendezésből akarok valamit, akkor Ő számlával tudja igazolni, hogy mindent Ő vett, s én csak akkor kapok valamit ha kifizetem a felét. Vagy ha szeretném Ő elmegy ebből a házból és tartsam fönn, csináljam ahogy akarom, majd meglátom mire megyek nélküle.
Kérem segítsenek nekem, nagyon el vagyok keseredve, s kimondhatatlanul félek, hogy e gyermekemet is elveszítem.
Mit kell ilyen esetben is először tennem, mi az amit esetleg követelhetnék tőle, amihez jogom van.?
Kedves Levélíró,
a félelmei saját magából fakadnak.
„Populus vult decipi, ergo decipiatur.”
Ha félni akar, akkor fél, vagy másképpen, ha nem akar félni, ne féljen.
Lépjen ki ebből a kétszemélyes játszmából. Csak akkor, azzal és addig zsarolható, amikor, amivel és ameddig hagyja magát.
Jó irány, hogy segítséget kért ebben a fórumban.
Minden házasság alatt szerzett vagyon, ingóság (bútor, autók, stb. is), ingatlan közös (ha nem házasság előtti külön vagyon. Ilyen szempontból az életközösség is hasonlóan funkcionál, mint a házasság, vagyis élettársi kapcsolatban szerzett vagyon is közös!). Ez nem egyik, vagy másik személy kénye-kedvén múlik. Van jog a világon, ami Önt is védi!
Tökéletesen mindegy, kinek a kezében vannak a számlák. A törvény kimondja, hogy a házastársak kötelesek egymásról gondoskodni, azaz teljesen normális, amíg Önnek nincs keresete, a férje tartja el. Ez idő alatt beszerzett ingóságok, ingatlan is feleződik.
A válás esetén Önt gyermektartás (így lesz pénze a gyermek eltartására) és bizonyos feltételek együttes fennállása esetén asszonytartás is megilleti. Miután a ház fele a férje tulajdona, nemcsak a hasznát szedheti, hanem a a ház költségei, karbantartási kiadásainak fele is a férjét terheli.
A férje cégének, illetve annak bruttó bevételének figyelembe vételét kérheti a bíróságon, így a férje akkor sem mentesül a magasabb tartásdíj alól, ha minimálbéren van bejelentve.
Miért veszítené el a gyermekét? Ezt Ön sem gondolhatja komolyan! Egy gyermek nem áru, amit pénzen adnak-vesznek, akinek van, birtokolhatja, akinek nincs, elveszíti!
Nyilvánvalóan láthatja, hogy a saját megtéveszthetőségének az áldozata, ha a legképtelenebb zsarolásokba beleugrik.
"kimondhatatlanul félek"
Ugyan, mitől?
A férje miért nem fél?
Válás esetén igen nagy valószínűséggel elveszíti a gyermeküket (rendszerint kéthetente egyszer péntektől vasárnap délutánig láthatják a gyermekeiket az elvált apák amennyiben békés, hangsúlyozom, békés egyezség útján másban nem egyeznek meg) és a vagyona felét.
Keressen egy jó szakembert, aki segít Önnek a krízisben tisztán látni és visszaadja Önnek a kontroll, illetve az önkontroll nélkülözhetetlen illúzióját!
Üdvözlöm Doktornő!
Segitségért fordulok önhöz. A feleségemmel és kislányunkkal(2 éves) boldogan éltünk eddig. Február elején észre vettem a páromon, hogy valami nincs rendben. Nem közeledik hozzám, nem akar beszélgetni, feszült. Amikor felhoztam, hogy beszélgessünk, mondja el mi a gondja nem tette. Későbbiekben megtudtam, hogy van egy másik férfi az életébe. Amikor ezt szóvá tettem akkor persze letorkolt, hogy hülyeségeket gondolok, viták kezdtek kialakulni kettőnk között. Március közepén elmondta, hogy beleszeretett az egyik kollegájába és engem már nem szeret és nem kíván. HUH. Egy világ omlott bennem össze. Ami a legrosszabb volt, hogy mindezt mosolyogva tette. Próbáltam vele beszélgetni az egész dologrol, de nem ment nekem.Elmentünk egy pszichológushoz aki azt tanácsolta, hogy legyek türelemmel talán elfelejti a másik férfit. Innentöl az események felgyorsultak kb. 3 héttel ezelött kijelentette, hogy elköltözik albérletbe a kislányunkkal miután mondtam neki, hogy szeretném ha döntene köztem és a másik férfi között. El is költöztek 2 héttel ezelött. Én mindennap kénytelen vagyok vele találkozni a kislányunk miatt. A legrosszabb, hogy tagadta és még mindig tagadja, hogy lenne közte és a másik férfi között szexuális kapcsolat pedig én tudom bizonyítani, hogy már korábban is is orálisan kielégítette azt a másik férfit, és, hogy azóta többször is lefeküdt vele. Persze mindenkinek ezt mondja próbálja magát mártírnak beállítani. A probléma ott kezdődik, hogy én mindezek ellenére nem tudom őt elfelejteni a gyerekem anyját, akivel annyi tervünk volt közösen stb. És mintha elkezdtem volna észrevenni a jeleket, hogy a rózsaszin köd elkezdett felszálni, most jön rá, hogy az egyedül álló anyák élete nem egyszerű és nembiztos, hogy megérte egy kósza mumeráért feladni az egészet. Nemtom ha majd későbbiekben visszaszretne jönni hogy reagáljam le a dolgot és a mindennapokhoz is hogyan viszonyuljak. Help
anonim
Kedves Levelíró!
Köszonom, hogy megtisztelt a bizalmaával.
"legyek türelemmel talán elfelejti a másik férfit": ez a világ legrettenetesebb tanacsa. Maradjon minden úgy az összes torzulással, hibás magatartás-mintázatokkal, szokásokkal, megszokásokkal, nem működő automatizmusokkal, ami idáig vezetett...
"Innentöl az események felgyorsultak" ezt elore megmondhattam volna. Az elviselhetetlenből rendre drasztikus megoldások árán szabadulunk, nagy erővel koncentrálunk, nagyot rúgunk, hogy kilépjünk a frusztráló szituációból. Kár volt várni- tétlenül várakozgatni.
A coachingban (személyi életvezetési tanácsadás során) a dinamikus időszemléletet alkalmazzuk: "már készen állnak a megoldások, a jövőben meghozza azokat" (Dr. Kollár). Ezt a várakozást azonban úgy kell elképzelni, hogy ülünk ugyan, de egy bőröndön tesszük. A bőröndbe (ruhák helyett) kompetenciákat, képességeket, készségeket gyűjtünk, hogy mikor a jövőből megérkezik a megoldás, azt készen tudjuk fogadni, pontosabban egyáltalán észre tudjuk venni és élni tudjunk vele.
Ajaj! Ez bizony nagy különbség a fenti, passzív várakozáshoz képest!
"a rózsaszin köd elkezdett felszálni" Ez mindannyiunkkal igy van. A párkapcsolat elején magunkat latjuk a másikban, az azonosságokra leszünk figyelmesek. Később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem ilyen cipőt akartam, itt is szorít, ott is tör, ezt, vagy azt a tulajdonságát jó lenne lecserélni. Miután ez lehetetlen vállalkozásnak latszik, marad a "kicserélni". Meg is történt az Önök eseteben is szó szerint, nem... ?
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy visszamegy Önhoöz. Vagy igen, vagy nem. Ha visszamenne, Ön örülne neki, hogy nincs ló, jó a szamár is megoldás alanya lett?
Ha minden racionális megfontolás ellenére nem megy vissza, akkor az vajon megvigasztalja Önt? Megnyugvást ad-e, hogy még szorult helyzetben sem választja majd Önt?
Tehát, ha ezek a szerepek nem vonzóak Önnek, ne foglalkozzon azzal, hogy alakul a partnere viszonya azzal a másik fellel.
"A legrosszabb, hogy tagadta és még mindig tagadja, hogy lenne közte és a másik férfi között szexuális kapcsolat pedig én tudom bizonyítani, hogy már korábban is is orálisan kielégítette azt a másik férfit, és, hogy azóta többször is lefeküdt vele"
Ezt most Ön miért csinálja? Miért kínozza saját magát? Fájdalomban akar élni? Miben, ugyan hogyan segíthet ez az önkinzás a kiút megtalálásakor?
Úgy sejtem, Ön is éppen most taszít rajta egyet. Ez talán segít abban, hogy megválaszolja a saját kérdéset: "Nemtom ha majd későbbiekben visszaszretne jönni hogy reagáljam le a dolgot". Ha el tudja őt ilyen módon lökni, nyilván nem kérdés a végeredmény. Ezt akarja?
Értem és érzem a kontrollvesztés feszültségét. A válságban a kontroll érzésének elvesztése a legelviselhetetlenebb. Ezt akarja Ön is pótolni azzal, hogy a legkülönfélébb (hiábavaló) megfigyeléseket teszi, értelmezget, latolgat, végeredményben kvázi kontrollál.
Ne így tegye.
Ha tisztába szeretne kerülni a helyzettel, forduljon szakemberhez. Az ontológiai alapon képzett coachok 3-5 alakalom alatt érdemi segítséget tudnak adni.
A tanácsát szeretném kérni!8 éve élek párkapcsolatban,van egy 2 éves kislányom,attól az embertől akit mindennél jobban szeretek!
Sajnos a párom az édesanyámmal egyáltalán nem jön ki,és az anyám mindent meg is tett,hogy tönkretegye a kapcsolatunkat!Sajnos valahogy ez majdnem sikerült is neki!Belépett az életünkbe a harmadik személy!Egy 18 éves lányról van szó,aki kihasználja a helyzetét,hogy a párom el kezdett hozzá ragaszkodni!Jelenleg együtt élünk,de sajnos ettől a lánytól nem tudunk megszabadulni!Jelen van az életünkben,nem tudok mit tenni,nem bántom érte a páromat,igyekszem nem felbolygatni a dolgokat,de már az én türelmem is véges!Kérem adjon tanácsot,hogy mit tegyek,hogy észrevegye mi vagyunk neki a fontosabbak,mit tegyek,hogy úgy érezze,hogy iszonyatosan hiányzom neki?Szükségem van rá,már megpróbáltam sokszor,de nem sikerült elengednem,mindig visszataláltunk egymáshoz!Most se szeretném ha vége lenne!Adjon tanácsot mit kéne csinálnom,hogy változzon egy kicsit!
Előre is köszönöm a válaszát:Eszter
köszönöm a bizalmát.
"hogy változzon egy kicsit" Sehogy. Változzon Ön.
Ugye, nem is olyan egyszerű? Miért várjuk akkor ezt olyan magától érthetődően másoktól?
Nem értem, hogy kerül az életükbe az édesanyja és a szerető. Itt Önnek kell rendet tennie. Hogy lehet, hogy a párkapcsolatukba, a férfi-nő viszonyukba folyamatosan maguk közé emelnek egy harmadikat? Ha nem az édesanyja, akkor a szerető?!
"Egy 18 éves lányról van szó,aki kihasználja a helyzetét", csak azt használja ki tehát, amit Önök maguk teremtettek.
"Belépett az életünkbe" Nem, nem! A párja lépett ki onnan! Önök egy rendszer: a párja és Ön. Az édesanyja lépett be oda, a férje meg jó gyorsan ki onnan: "el kezdett hozzá ragaszkodni".
Nem állíthatom, hogy feltétlenül ilyen egyértelmű az összefüggés, hiszen csak az léphet be az Önök rendszerébe (úgynevezett holonikus egységébe), akit saját(!) felelősségükre beengedtek.
"mit tegyek,hogy úgy érezze,hogy iszonyatosan hiányzom neki" Valahogy a kérdései rendre fordítva jönnek. Próbálja meg őket a fonákjáról nézni:
"mit tegyek, hogy úgy érezze, hogy iszonyúan hiányzik nekem"
"mit tegyek, hogy úgy érezze, hogy iszonyúan hiányzik nekünk a kislányommal"
"mit tegyek, hogy úgy érezzem, hogy iszonyúan hiányzom neki"
és így tovább.
Menni fog!
"Szükségem van rá" Miért? Soroljon fel konkrétumokat. Az kevés és túl általános, hogy szeretem, nem tudok nélküle élni, stb. Mi tehát a fontos őbenne? Ha felsorolt 10 dolgot, akkor a fenti, átfogalmazott kérdéseire választ is fog adni.
"Szükségem van rá,már megpróbáltam sokszor,de nem sikerült elengednem". Ez egy újabb zűrzavar. Ha szüksége van rá, miért próbálta elengedni. Ráadásul sokszor elengedni. Ha sokszor próbálta elengedni, akkor most úgy tűnik, sikerül. Ha sikerül, miért nem örül? Hm...
"Most se szeretném ha vége lenne". Pedig ez a tanácsom. Vessen véget mindannak, amit eddig olyan kitartóan tett a párkapcsolatuk rombolásáért. Elég, ha holnaptól mindent, de mindent egy kicsit másképpen tesz. Ha ezidáig így csinált, most úgy tegyen. Ha eddig pl. az édesanyját maguk közé engedte, most semmiképpen se tegye. Mindezt következetesen. Mikor elbizonytalanodik, vagy nehéz a megszokásokból kiszabadulni, nézze meg a "Szükségem van rá" válaszait.
Egy alkalommal egy csoport hegymászó elveszítette a térképét az Alpokban. Pánikban keresték. Egyikük megtalált egyet, így fellélegezhettek. Néhány nap múlva lejutottak. Már várták őket. Örömmel mutatták a segítő térképüket. Az egyikük észrevette: "Hisz ez nem is az Alpok térképe, hanem a Pireneusoké!"
Vajon, mit jelenthet ez a történet az Önök életére vonatkozóan? Nincs recept és tanács, csak univerzális térképek vannak. Vegye a kezébe és jöjjenek le a hegyről!
Egyet azonban máris jól tesz: "nem bántom érte".
"én türelmem is véges" Értem és éppen ezért be is fejezem. Ha bántónak érezte a sorokat, a legjobb úton jár a változáshoz, az önmaga változtatásához és ezen keresztül mindannyiuk életének élhetőbbé tételéhez. Szívből kívánom!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 03. 31. 01:58