 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Köszönöm a segítségét! Ma először éreztem úgy,hogy felül tudtam kerekedni rajta,és nálam a pisztoly.A láthatásról volt szó-ha ígér valamit,tartsa be,ne hitegesse a gyereket,ha nem megy marad a gyámügy,majd ők eldöntik a láthatást,illetve a pénz.Vagy ad,hogy tudjak nekik enni adni,vagy a bíróság megszabja mennyit adjon,ha a nőre van pénz,legyen a gyerekére is.Mindezt higgadtan,mosolyogva,ami láthatóan egyre jobban dühítette,mert elviharzott a gyerekkel az anyjáékhoz.
Köszönöm mégegyszer hogy támogatott!
(ha szükségém lesz még önre kereshetem?)
"Petőfi Sándor..." sose felejtse el, enélkül a tanácsom nem ér semmit (EZ UGYANIS A "TERÁPIÁS DOUBLE BIND" GYAKORLAT)! :))) Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 25. 21:44
Előző 2 levelemre gyorsan válaszolt,amit nagyon köszönök-tudja,a kifosztott boltos-,és annak ellenére hogy már tudom mit rontottam el,újra és újra beleesek ugyanabba a hibába.
Önnek annyira igaza van,de nem tudom mit tegyek,tehetelenül nézem magam ahogy még lentebb süllyedek.Megint jött,megint kifosztott:megjavította az ajtót,majd leült beszélgetni,ami normálisan is zajlott,addig amíg el nem kezdte ecsetelni,hogy ő milyen jót tett a nőjével. Na itt kezdtem el süllyedni megint,és éreztem saját bőrömön a rabló ujjabb támadását.Annyira tehetetlen vagyok,nem tudtam ezt a helyzete kezelni,legszívesebben kizavartam volna,de nem tettem.Nincs senkim,akivel megbeszélhetném-kibeszélhetném-a bajom,fájdalmam,csak egyre jobban zuhanok magamba.Nincsennek barátok,nincs pénzem,itt hagyott másfél hete egy fillér nélkül,fogalmam sincs mit adok enni este a gyerekeimnek,miből fizetem ki a számlákat,ő meg éli vígan a világát,szórja a pénzt az új nőre. Kérjek pénzt?Süllyedjek még lentebb?Ennél lenteb már HOVA? Akkor azt fogja érezni,hogy függok tőle-mégjobban.És tudja mi fáj még? Ez a mondat:"ha jól viselkedsz,én is úgy viszonyulok hozzád,attól függően támogatlak majd." Mert hogy kellene viselkednem?!Mit vár?Mi lett ebből az emberből?Ez nem az az ember,akit én megismertem,szerettem,és akivel annyi mindent megéltünk együtt.Ez számomra egy idegen valaki,mégis azt érzem,hogy függök tőle.Napok óta azon kattog az agyam,jobb lenne megszünni létezni,rám úgysincs szüksége senkinek,a gyerekeket meg majd a jó apukák felnevelik.Nincs kiút,nem látom merre kellene elindulni hogy talpraálljak.MIT TEGYEK?
Miért, Ön azonos a gyermekkori önmagával, aki olyan édesen homokozott a játszótéren?
Alakulunk: fejlődünk, pesszimista olvasatban torzulunk. Ki így, ki úgy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a változás segít-e minket eligazodni a világban, vagy éppen ellenkezőleg, újabb és újabb elakadást eredményez. Minidg az output, a végeredmény számít. Az idő igazol mindent.
"Ez számomra egy idegen valaki, mégis azt érzem, hogy függök tőle."
Pisztolyt tart a fejéhez, ahogyan egy betörő? Mindaddig, amíg nem, kizárólag Ön teremti meg a kapcsolatot, Ön hozza magát függő helyzetbe.
"ha jól viselkedsz, én is úgy viszonyulok hozzád, attól függően támogatlak majd."
Nem nézett elég krimit. A rabló ugyanígy inti csendre az áldozatokat: ha lapítanak, minden rendben lesz. És tudjuk, hogy lesz: úgy ahogy ő szeretné. Mindenkit meglop. Ez az ő rendje.
Önnek is van pisztolya. Most szépen vegye fel és mondja ugyanezt: "ha jól viselkedsz, én is úgy viszonyulok hozzád, attól függően támogatlak majd."
Támogatás= figyelem, tisztelet, stb.
Ön jelenleg a figyelmével fizet. Hatalmas ára a semmiért!
Mire figyelhetne még?
Egy új párkapcsolatra, az anyagi helyzet megoldására (munka, per, átmeneti kölcsön, részleges megszorítások), önmegvalósítás (nőként pl.). Ez a jövő. A többi a múlt. A múlt pedig elmúlt.
"MIT TEGYEK?"
1. A betörőt nem eresztik be. Ön miért teszi? Várja a pisztolyát is?
2. A betörő ellen védelmet kérnek (rendőrség). Ön hol kér védelmet? Ismeri a bíróságot? Gyermektartási per, gyermekjóléti szolgálat, stb?
Tegye ugyanazt, amit eddig. Engedje be, kérjen tőle segítséget. Ahogy megszólal, azonnal mondja el egymás után "Petőfi Sándor gatyában táncol..." kezdetű gúnyos gyermekmondókát. Ne hagyja abba. Mindaddig mormolja magában, míg a látogatás tart.
Ha választ kér, mondja ki szó szerint. Ez legyen a válasz. Jó hangosan.
Mondjon dühösen egy-egy szakaszt (beleszőhet egy-egy csúnyább kifejezést is, ha jól esik). Másodszorra mondja úgy, mint egy szerelmes. Harmadszorra miképpen egy főokos tanácsadó (Ön a főokos, neki tanácsol. Mutogasson is az ujjaival hozzá!) Negyedszerre úgy, ahogy egy gonosz boszorka.
Lényeg, hogy mindent éppen úgy csináljon, ahogy eddig ezzel az apró változtatással. Sírhat is, kétségbe is eshet. Közben mint végzet asszonyától halljam: "Óh, Bébi! Petőfi Sándor gatyában táncol...". A hangja, a mozdulatai legyenek hitelesek.
Mindaddig, míg nem lát a rablónál fegyvert.
És most látja ugye, mi a különbség a tényleges függés (a kötél fájdalmas szorítása, a kifacsart, kellemetlen testhelyzet, a hely fojtogató szűkössége) és mi az, amikor oda is vagyunk kötözve?
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkező coach és mediátor-kiképző tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.szervezetepites.hu
IACM Üzleti Akadémiája
www.iacm-info.com
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 25. 10:44
Köszönöm gyors válaszát.A helyzet az,hogy úgy érzem,még mindíg ő uralkodik rajtam! Ha jön a fiunkért,és szóba állunk,elkezd piszkálni,hogy pl:biztos a pasimmal beszéltem telefonon,mikor hívni akarta a fiát és én foglalt voltam. Holott nekem nincs senkim,nem is vagyok jóba senkivel,ezt neki is megmondtam,szerintem csak azért vakdalkózik ilyenekkel,hogy saját maga egóját tisztába tegye-a szüleinek is azt adta elő mikor elment,hogy nekem is van valakim. Én is megkérdeztem,miért nem megy a közös programjukra az új nőci.Azt mondta,mert fáradt,pihenni akar.Mire megkérdeztem,hogy ugye nem úgy alakult a dolog ahogy ő elképzelte,nagyot hallgatott,majd kd 20 másodperces csönd után azt mondta ,de igen is úgy alakul.Mondtam,nem kell bizonyítani a vilának,"csak azért is",na erre felemelte a hangját,ideges lett,és lekiabált,hogy jól van már,hagyjam abba a hülyeségeimet. Konkrét tanácsot tudom,nem tud adni,abban segítsen még,hogy tudnék ebből a mókuskerékből kiszállni.
Köszönöm!
Az üzletbe való belépéskor még normális vásárlónak látszik a betörő is, de nem számíthatunk arra, hogy így is távozik. Bizonyos dolgokat előre jelezhetünk (pl. nem fog fizetni) és másokat eleve nem várhatunk el (kedvesen elcseveg a többi vásárlóval és velünk).
"Láthatás" címén mit engedhetünk meg magunknak, a másiknak és mit nem?
Ha bejut a támadó, beszélgetünk-e vele arról, hogy az édesanyja csúnyán nézett-e rá gyermekkorában és emiatt ma hogy ébredt "lelkileg"?
Mi lehet téma Önök között és mi értelmetlen, funkciótlan, sőt egyenesen tilos?
Tárva-nyitva hagyjuk-e az ajtót, amikor tudjuk, bármikor kifoszthatnak?
A beszédtéma, az egymás iránt tanúsított viselkedés, modor, vagyis a szabályok okos megválasztásával és megtartásával minél kisebb támadási felületet hagyunk.
Mit teszünk, ha kiraboltak? Leülünk és bályosan teázgatunk? Vagy megnyomunk egy vészcsengőt?
Hogy szólna az aktuális kérdésem egy bolt tulajdonosaként?
Minden válasz készen áll, csak fel kell tennie a megfelelő kérdéseket.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkező coach és mediátor-kiképző tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu
IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 22. 19:01
A tanácsát szeretném kérni,hogy van e még esély arra,hogy a párom visszajon?
Ő 34 éves,én 39.6 éve ismerkedzünk meg munkahelyünkön,mindketten túl voltunk egy rossz kapcsolaton,1-1 gyerekkel a nyakunkban,igaz az ő gyereke a feleségnél maradt. Eleinte jól megvoltunk,jártunk szórakozni,a szüleink megszerettek minket,a gyerekeket is. Aztán kb: 1 év után kezdett szépen megromlani minden,mert a testvérem látta egy másik nővel csókolózni.Persze ezt a mai napig tagadja,és a testvéremet horda le mindennek.Akkor hittem neki,mert szerettem,és éltünk tovább,de a tüske, a bizalmatlanság és a féltékenység belém költözött. Majd terhes lettem,mire elértem a 12 hetes kort,kitalálta,hogy neki nem kell gyerek,mint utólag kiderült,azért mert felvette a kapcsolato a régi szeretőjével,akivel 40000 ft-os tel számlákat csinált stb... Persze ezt is tagadta.Egyre több volt a hazugság a vita,a pocak meg nőtt,ö nem költözött ide,nekem kellet utolsó hetesen odaköltöznöm az anyjáékhoz,hogy ne legyek egyedül,ha a pici megszületik. Aztán megszületett,eleinte szép volt minden,majd megint lebukás a telefonszámlálkkal,randik sógornőmnél a volt szerelmével,stb.ami persze megint le lett tagadva,pedig a nő anyja is nekem állt egyszer a boltban,hogy állítsam le a párom,mert állandóan zaklatja a lányát. Ezt is lenyeltem.Hazaköltöztem saját otthonomba,a gyerekekkel,2 nap múlva jött ő is. Egy darabig elvoltunk,aztán megint jöttek a viták,ugyanis a lány ha nála volt,nem hozta hozzánk haza,hanem az anyjáékhoz vitte,ott is aludtak,olyankor nem is nagyon láttam.De ezt is eltürtem,de bele sos nyugodtam,mindíg nyaggattam,hogy jojjenek ide.A kirándulások elmaradoztak.Azaz neki voltak.PL:reggel felhívott,hogy jön nemsoká.Vártam,nem jött,egész nap hívogattam,este tudtam meg a testvérétől hogy elment a lányával az állatkertbe.Irtam neki,hogy hívjon fel,tudom hol van,stb.Ebből is meg lett a nagy vita,én lettem kihozva hibásnak az egészből,hogy mit képzelek én,mit dühöngök,azt csinál a lányával amit akar,oda megy vele ahova akar,stb.Volt még számtalan ilyen \"kirándulás\",ami csak később derült ki (strand,koncert,Mc Donald\"s),persze mindíg én húztam a rövidebbet. Hiába kértem-könyörögtem-hogy ne hazudozzon,ne bírta megállni,két nap miatt megint jött valami hazugság,ami kiderült.Hozzáteszem,mindemelett az ágyban esténként összebújva aludtunk,és a aszex is működött,igaz visszagondolva,elég \"lapos\" együttlétek voltak. A nyáron figyelmeztettek megint,hogy egy kis 26 éves csitri nagyon legyeskedik körülötte,és ő nem nagyon tiltakozik ellene.Megemlítettem,megint tagadott,hogy már betegesen képzelgek ,meg ilyenek.Aztán taktikát váltottam: hallgattam,figyeltem és nyomoztam.Az első egy sms-volt,melynek lényege \"hiányzol,puszi\".Ezt is tagadta,hogy nem neki szímezték,biztos félreküldék.Ez szeptember 19-én volt.Innentől kezdve,biztos voltam benne hogy van valakije,mindíg mondogattam neki mondja el,tagadott mindent,pedig konkrét dolgokkal bukott le,azokat is letagadta,mígne március 1-én jött a nagy kiborulás.A csaj elhajtotta,és itthon is kiborult minden,mert látttam rajta hoggy baja van,addig nyaggatam ,hogy elmondott mindent.Azt is hogy vége vele,pasija van a csajnak,velünk marad,minlket szeret,olyan lesz minden mint az elején...stb.Olyan is volt,egészen húsvétig.Aztán megint kezdett furcsa lenni,nem vette fel a telefont,össze-vissza beszélt merre van. Aztán most 13-án reggel,egy kellemes \"párnacsata\" után,és hogy elmondta mennyire szeret,megtörtént a baj. Elugrott friss péksütié a pékségbe,és úgy jött haza,hogy a másikat szereti,nem engem,megpróbálja vele,elköltözik-és el is ment.(Megegyeztünk,hogy ő hozza-viszi a gyereket oviba,este hatig vele lehet,hétvégente is egész nap,ha éjszakás vagyok vele aludhat,és mivel a 3és fél éves fiunk nagyon apás,nem értette hova lett az apja,megkértem jöjjön el,és esténként legyen vele,altassa el,ne sérüljön a gyerek,amit meg is tesz.Helyesen cselekedtem a gyerek láthatással kapcsolatban?) A csaj is otthagyta a pasiját a párom miatt-egyik óráról a másikra.A nőröl csak néhány szót:fél év alatt folyamatosan,havonta cserélgette a pasijait, ezek közt 3 családapa volt,akit a családjától szedett el,köztük a párom is. 5 napja történt,és nem hagy nyugodni a gondolat,jár az agyam egyfolytában.Mondja Doktornő! Én rontottam el valamit? Az én hibám? Várjam hogy hátha visszajön,vagy hagyjam a fenébe? De ott a fiunk,meg az anyagiak! Kérem adjon tanácsot!
Oknyomozó riporterek, rendőrök, ügyészek, egy-egy szakma képviselői. Az Ön beszédmódja sokkal inkább illeszkedik ezek valamelyikéhez, mint egy nőként létező nő világához.
"tagadta, lebukás, zaklatja, nyaggattam, hívogattam, vita, hazudozzon, figyelmeztettek, taktikát változtattam..."
Ha nem tud "csábító ajánlatot", azaz "vonzó víziót" nyújtani a párjának, gyenge esélyekkel indul a versenyben.
Önnek minden bizonnyal remek értékei vannak, csak éppen csekély eredménnyel tudja eladni a párkapcsolati piacon.
Mi lehet a gond?
-Nem olyan terméket/szolgáltatást árul, ami erre a piacra való.
Ön kellemesnek ítélte meg a "párnacsatájukat", holott a párja azonnal a másik nőhöz futott. Valami gond lehet a diagnózissal (mentalizációs deficit). Nem tudja olvasni a párja elméjét. Mint amikor a szolgáltatók képtelenek kitalálni a vevők igényeit, nem jól értelmezik azok elégedettségét és így tovább. Ha éhesek vagyunk, mehetünk a Mcdonaldsba, vagy a New York Palotába. Gondolja, a bigmac és a látványkonyhában készített étel ugyanolyan alkalmas az éhség csillapítására? Bizony, igaza van. Miért mennek akkor mégis az emberek a Mcdonaldson kívül más étterembe? Talán nem csak enni akarnak?
-Nem kéri meg a portékája árát.
Olcsó, tömegcikk, értéktelen bóvli, mind a kukában végzik. Ami drága, amiért meg kell küzdeni, mindig sokkal fontosabb, értékesebb. Ön mit kap a szolgáltatásaiért cserébe? Ennyit ér az áruja? Ezt és ennyit szeretne értük kapni? Mit és mennyit kéne kapnia saját elképzelése (tervei) szerint?
-Önnek hamis pénzzel fizetnek.
A szeretőtől egyenesen az Ön ágyába bújnak. Ez egy valódi vonzalom, vágy?
-Nem veszi figyelmbe a versenytársait és a helyettesítő termékeket.
Vajon, miért költenek iszonyú pénzeket a gyártók és szolgáltatók a termékek fejlesztésére? Ön hogyan fejleszti önmagát? Miért fordítják a büdzsé jelentős részét PR és marketing kampányokra? Önnek milyen a PR-ja? Mitől szeretik Önt? Milyen az önmarketingje? Netán csak helyettesítő termékként tud helytállni. Ha van "Ariel", lecserélik a termékét?
-Nem elemzi a vevőit.
Vajon márkahűek az Ön vásárlói? Miért nem lojálisak az ön brandjéhez? Hogyan lehetne hűségpontokkal, kuponfüzetekkel fokozni a ragaszkodásukat. Mi lenne az Ön által kibocsájtott hűségkártya például?
-Nem alakította ki jól az árukínálatot.
"De ott a fiunk, meg az anyagiak!"
Van itt minden, mint a mesebeli rossz boltban. Kínai cipő és lekattant luxuslimuzin.
Nemi kapcsolat- szülőtársi kapcsolat- szövetségesi kapcsolat: mindet ugyanabban a boltban, ugyanaz a kereskedő, ugyanolyan stratégiával kínálja.
A gyerek-szülő viszony hogy függ össze a párkapcsolattal? Sehogy. Ez egy más rendszer (holonikus egység), más magatartásmintázatokkal, más szabályokkal. Alakítsa helyesen ezeket. Még nem késő.
Az egyik üzletága ugyan bedöglött, de a többin még segíthet. (Nem úgy, hogy a bscődölt üzletét finanszírozza, finanszíroztatja tovább).
-Nem jó helyen nyitott boltot.
Erre a madár se jár? Mindig csak ugyanaz a kókler szédül be az Ön udvarába?
-Nem elég biztonságos az üzlete.
Önt folyamatosan kifosztják. Kéne valami biztonsági jelzőrendszer. Valami segítség, hogy jobban megítélhesse már előre a veszélyt, rossz arcú embereket be se engedjen a kereskedésébe.
Ami pedig igazán vicces lehet, hogy az Ön boltjában ki van függesztve a körözött személy fotója (éppen azé, aki korábban már számtalanszor meglopta) és újra, meg újra beereszti, sőt V.I.P. vendégként fogadja.
-Hiányzik a végzettsége és a kompetenciája a kereskedés üzemeltetéséhez.
Ha Önt átverik, továbbra is bizalmat szavaz. A bizalom irracionális. Ha valakinek eljátszák a bizalmát, minek adna újra a jéghideg tények ellenében? Mi oka volna erre? Ha pedig nyugodtan megbízhatunk valakiben, nem kell bizalmat előlegezni.
A kisfia még tanonc az Élet Iskolájában. Gondolja, hogy arra kell tanítania, ami Önnek se jött be? Abban a hazugságban kell felnőnie, hogy az apja apaként funkcionál? "Ne sérüljön". Így sérül csak igazán. Hazug világ, hazug értékei, hamis fizettségek, álgesztusok, álörömök, tükörország és a nárcisszuszok.
Ez csak néhány lehetséges és feltételezett ok, ami miatt rosszul megy az üzlet. Gondolja végig a felkínált metafora alapján.Keressen egy (jó) szakembert, aki felkészíti Önt a pótvizsgára! Semmi nincs veszve. A piac működik tovább, csak ügyesen kell visszajutnia oda, hogy a következő körben tarolhasson!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkező coach és mediátor-kiképző tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu
IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 04. 22. 09:54
Ő? Miért nem Ön?
Ugye, milyen nehéz is ez? Miért lenne könnyebb a társunknak?
A szerelem nem egy racionálisan megragadható állapot. Nem így kelünk fel: Ma szerelmes leszek! Kisétálok az utcára, éppen arra jön "Béla" és szerelmes is leszek. Egy-két nap után eldöntöm (szerelmes állapotban), hogy előnyök-hárányok figyelembevételével nem célszerű szerelmesnek lenni, így elalvás előtt eldöntöm, vége. Reggel újra elkezdhetek egy másik ciklust.
Más szóval, teljesen értelmetlen dolog:
- rákérdezni, mi vezetett idáig
- feltenni a kérdést és (újra meg újra) megbeszélni, mi az oka annak, hogy vége
- várni, hogy a másik (a bűnös) józan ésszel belássa, hogy nincs értelme szerelmesnek lennie abba a másikba
- várni, hogy a másik (a bűnös) józan ésszel belássa, csak annak van értelme, hogy belénk legyen ismét szerelmes.
Ezek tökéletesen hiábavaló dolgok.
Az a kérdés, amit nem lehet megválaszolni, fel sem szabad tenni. Nincs rá válasz ugyanis. És mint ilyen, végtelenül bosszantó azok számára, akik egyébként is éppen küzdenek az érzelmeikkel, válságban vannak, nem lelik a kivezető utat. Mintha "A vakok országában" azt üvöltöznénk: Ne erre, arra menj, keresd már meg az utat, találj már ki onnan végre...!
Ha elhatározza, hogy megpróbál megküzdeni a férjéért (nem ő Önért), akkor a következőket javaslom:
- Hagyja abba a "beszéljük meg!"-et. Ez az első és legfontosabb. Ne csináljon számára, mindkettejük számára még ennél is nagyobb "zajt".
- Hagyjon fel azzal az elképzeléssel, hogy ő a bűnös, akinek pl. vezekelnie kell. Legyen ő egy szent cél, az a személy, akiért mindent megtenne. Önnek kell legyőzni a Hétfejű sárkányt és kiszabadítani a szerelmét. Ha nem ér meg ennyit, az már egy választás. Az Öné.
Megjegyzem a sárkány nem a másik nő.
- Ne várja tétlenül a változást. Mitől lenne jobb az életük, vonzóbb a férjének, ha nincs változás? Visszavárni annyit jelent, ugyanoda várni, ahonnan ő kimenekült.
A legnehezebb kérdés az, hogyan változtassunk. Idáig a szomszéd néni is tanácsolhatta volna, amit leírtam. Innen jön a képzett life coach (coachkepzes.szervezetepites.hu) "munkája".
Egy történetet mondok el. Próbálja belakni. Megfelelteni a saját életének. Konkrét feladatokat megfogalmazni ezek alapján (de csak az itt felfedezett, feltárt szabályok mentén és nem ugyanúgy, ahogy Ön eddig gondolkozott a dologról!).
"– A dolog úgy áll – vallotta be végre Nyuszi –, hogy mi bizony valahol eltévedtünk.
Egy árokban pihentek, fenn az Erdőben. Micimackó már unta az árkot, gondolta, ez valahogy úgyse jó így, mert akármerre indultak, mindig ugyanabba az árokba értek vissza. Valahányszor feltűnt előttük a ködben, Nyuszi mindig diadalmasan kiáltotta: “No, végre tudom, hol vagyunk!” Ilyenkor Micimackó szomorúan megjegyezte: “Hiszen én is tudom.” Akart is valamit mondani, de nem jutott más eszébe, csak annyi, hogy “SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG!” Igaz, kicsit ostobának tetszett az ilyesmi, mikor Nyuszi és Malacka is ott voltak mellette.
– Hát – mondta Nyuszi hosszabb hallgatás után, miközben senki sem rebegett köszönetet a szép sétáért – mégiscsak jobb lesz, ha felszedelőzködünk… Melyik lesz a legjobb út?
– Az hogy volna – kérdi Micimackó lassan –, ha, mihelyt innen kitesszük a lábunkat, újra megpróbáljuk megkeresni… és újra visszatalálunk?
– Mi hasznunk volna abból? – kérdi Nyuszi.
– Hát ha haza akarunk találni, és képtelenek vagyunk… úgy gondoltam, hogy ha ide akarunk visszatalálni, akkor ezt se találnánk meg többet; na és az direkt Jó Dolog lenne, ha nem látnánk ezt többet, mert akkor esetleg olyasmit találunk, amit nem keresünk, és akkor az a valami, amit keresünk, de nem találunk, talán az a valami lenne, amit nem keresünk, de találunk.
– Ennek nem sok értelmét látom – vélte Nyuszi.
– Mert nincsen is – mondja Micimackó alázatosan. – De mikor elkezdtem mondani, még volt értelme. Valami elromlott közben.
– Ha kijönnénk az árokból, és aztán visszajönnénk bele, akkor megtalálnám…
– Azt gondoltam, hogy esetleg mégse találnád meg… Csak éppen gondoltam rá…
– Nézd, próbáld meg – mondta hirtelen Malacka. – Mi majd itt várunk rád.
Nyuszi csak nevetett azon, hogy milyen ostoba ez a Malacka. Mehetett úgy száz métert, aztán megfordult és jött vissza… Micimackó és Malacka már húsz percig vártak akkor. Micimackó felállt.
– Gyerekek – mondotta Micimackó. – Valami eszembe jutott. Nézd, Malacka, menjünk haza.
– De kérlek, Micimackó – sikoltott Malacka, és csupa izgalom volt –, te talán tudod az utat?
– Nem – ismerte be Micimackó. – De nekem tizenkét csupor mézem van a kredencemben, ezek engem már órák óta várnak haza. Eddig nem hallottam, hogy mit akarnak, mert ez a Nyuszi beszélt és beszélt és beszélt, de ha senki se beszél, csak azok a tizenkét csuprok, akkor… azt hiszem, Malacka, én tudni fogom, merről jön a hang… Most gyerünk.
Együtt indultak, egy ideig Malacka nem is szólt semmit. Nem akarta zavarni a csuprokat. Hirtelen mégis valami hangot adott… majdnem hogy visított… ahogy Malackák szoktak… kezdett ám; mert kezdte tudni, hol vannak. Hangosan persze nem merte mondani, mert hátha mégis téved. Mikor annyira biztos volt a dolgában, hogy már azt se bánta, hívják-e a csuprok vagy se, valaki elkiáltotta magát előttük: a ködben ott állt Róbert Gida."
Ha a "megfejtésre" kíváncsi, szeretettel várom.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina mérnök-szakközgazdász, senior fokozattal rendelkező coach és mediátor-kiképző tréner, jelölt nemzetközi ACC tanácsadói fokozat, ICF tagja, IACM elnökségi tagja, Magyar Coachszövetség KA kuratóriumi elnöke
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
coachkepzes.szervezetepites.hu
IACM Üzleti Akadémiája
egyetem.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 03. 24. 10:15
Kedves Kriszti!
Családjoggal kapcsolatban fordulok Önhöz. Röviden vázolnám családom életét. Van egy 23 éves húgom, aki másfél éve nem dolgozik. Otthon ül, és semmit nem csinál. Napi szintűek a veszekedések közte és szüleink között. Majdnem biztosak vagyunk benne, hogy rendszeresen nyúl drogokhoz. Ezt hangulat ingadozásaiból, viselkedéséből tudjuk. Természetesen tagad. Egyre agresszívebben viselkedik. Volt rá példa, hogy teljesen egyedül volt és őrült kiabálásra lettek figyelmesek lakók. Egyre nehezebben viseljük ezt az állapotot. Nem tudjuk mi a teendő. Nem hajlandó sem dolgozni, sem orvosi segítséget kérni szakembertől Szüleim már fenyegetik, hogy ha nem változik semmi, ki fogják őt dobni. Kérem segítsen. Minden tanácsot szívesen fogadnék.
Tisztelettel: Anikó
Kedves Anikó,
Proust szerint (vö. Deleuze, 2002) a tanulás során úgy tekintünk egy dologra vagy embertársunkra, mintha megfejtésre váró jelek hordozója lenne. Feladatunknak tekintjük, hogy kvázi-egyiptológusokként értelmezzük életének hieroglifáit.
Ha a jelek összekuszálódtak, zavarosnak tűnnek, minket sokkal jobban bánt, mint a hieroglifákat.
Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nagyon kevés információm van arról, hogy a húga beteg, vagy "csak" küzd az élet viharában (eközben kiált), tanul az élet iskolájában (miközben a tanárok figyelmeztetőt írnak az ellenőrzőjébe).
Másképpen azt is mondhatnám, ha
-nem akarják őt anyagilag támogatni (drogra pénzt adni), egész egyszerűen ne támogassák;
-Önöket veszélyezteti, fizikailag, vagy más módon akaratuk ellenére korlátozza, forduljanak ügyvédhez és bírósághoz;
-betegnek tartják, kérjék a házirovos segítségét.
Ehhez minden joguk megvan (a kérdés, mint családjogi probléma).
A dolgot egyéb vonatkozásában (élet a jogszabályokon túl) hihetetlenül magas szinten tárgyalja Proust: Az eltűnt idők nyomában című csodálatos írásában.
Mi is az élet értelme? Mi a normális viselkedés? Hogy kell élni? Mi a normális élet? Mit jelent boldognak lenni? Hogy kell bodognak lenni (boldogulni)?
Dr. Kollár József, a hazai Life Coaching (életvezetési tanácsadás) megteremtője (l. Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Koll%C3%A1r_J%C3%B3zsef_(filoz%C3%B3fus) így interpretálja:
"A társasági élet jelei a valódi gondolatok és cselekvések hiányát leplezik, intenzív termelésük arra szolgál, hogy elhitessék a résztvevőkkel, hogy valami érdemleges történik velük. Meg kell győzniük magukat és egymást, hogy a szórakozásra fordított idő nem semmittevés, hanem értelmes foglalatosság: a csevegések, flörtök fonalából szőtt hálóban szabadon szaladgáló pókokként, és nem az unalomtól vergődő legyekként léteznek.
A társasági élet jelei tehát csak szimulálják, hogy önmagukon túl valami másra is vonatkoznak, például valódi gondolatokra és érzelmekre. Olyan szimbólumok, amelyek arra szolgálnak, hogy az idő elvesztegetésére szánt órákat legitimálják, a vergődést szabad szárnyalásként ábrázolják a résztvevők számára.
A korabeli társaságok örökösei, a bulizók miközben született kamaszokként bőkezűen termelik a jeleket, megpróbálják örökre elfelejteni az időről szerzett minden addigi tudásukat.
A zene lüktetése arra szolgál, hogy helyettesítse az idő elvesztegetéséből származó hiányt, a tánc célja nem az önkifejezésre, hanem az önelvesztésre irányuló vágy. A „hétvégi bulik” résztvevői kettős kötésben szenvedek, hiszen kötelezően jól kell érezniük magukat, miközben jól tudják, hogy a jó kedvet nem lehet akarni, csak szimulálni.
A semmire sem vonatkozó jelek burjánzásának tehát éppen ez a magyarázata: az idő elvesztegetésének elleplezése gombnyomásra induló, jeltermelő boldogsággépezet tuningolása révén.
Az elvesztegetett időben mindenki annyi évessé válhat, amennyinek érezni akarja magát, csupán el kell felejtenie az időről való minden tudását, és meg kell tanulnia élvezni a boldogsággépezetet által generált örömöket."
Az információs társadalomban már nem érvényes a "ki korán kel, aranyat lel" bölcselem. Új értékek jönnek, régiek elavulnak. ÉrtékVÁLSÁG. A kontrollÉLMÉNY hiánya. Dr. Kollár József: Született kamaszok: www.mentofaktura.hu/kollar_szuletettkamaszok.pdf
Mindezzel együtt lehet, hogy tényleg baj van, az élet, mint vad motorozás közben kiesett a kerék, életveszélyesen sodródunk a halál felé. Ez az utazás kockázata. Mérlegelni kell (pl. egyéni tanácsadás keretében szakemberrel).
Köszönöm, hogy megtisztelt a kérdésével és főképpen azt, hogy megoszthattam Önnel a gondolataimat.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina,
a Magyar Coachszövetség kuratóriumának elnöke (coachok.ning.com)
az International Association of Coaching and Mediation (www.iacm-info.com) alapító elnökségi tagja
a Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere (coachkepzes.szervezetepites.hu)
.
Kedves Krisztina!
21 éves lány vagyok, 1,5 hónapja ismerkedtem meg egy nagyon rendes,helyes fiúval, akivel komoly szándékaink vannak. Azonban neki felajánlottak egy 10 hónapos külföldi munkalehetőséget Amerikában, amit ő el is vállalt. Én szerettem volna ha itt marad, de úgy gondoltam, hogy még rövid ideje ismerjük egymást és nem szerettem volna, ha miattam kihagyja ezt a nagy lehetőséget.
Úgy volt, hogy én is kimegyek utánna, azonban a szüleim nem tudják biztosítani a kiutazáshoz a pénzt, amúgy is elváltak, én külön élek tőlük.A főiskolát otthagytam , mert úgy gondoltam, hogy kiutazok. Azonban nagyon nehéz ez a távolság, engem zavar, hogy ő nagyon jól érzi ott magát nélkülem is, nekem meg egyre kevesebb az esélyem, hogy utánna tudok menni. Nagyon szeretem őt, de azt is nagyon szeretném, ha meggondolná magát és visszajönne,mert rosszul esik, hogy én nem voltam olyan fontos,mint az a külföldi munkalehetőség, engem itt tudott hagyni.
Ön szerint mit tegyek? Várjam ki a 10 hónapot míg visszajön, de nem tudok magammal mit kezdeni,mert itthon munkát sem találok, nincs is célom nélküle, de abban is bízok, hátha a szüleim összeszedik a kiutazáshoz a pénzt és kimehetek vagy bízzak abban, hátha meggondolja magát és rájön, hogy milyen rosszul tette, hogy itt hagyott és hamarabb visszajön?
Várom válaszát . Köszönettel: Beatrix
"Várjam ki a 10 hónapot míg visszajön"
IGEN
tanuljon(!), olvasson, fejlődjön közben.
Ha lemarad, kimarad (pl. a jelenlegi szerelme életéből).
Nagy teher egy felnőtt, törekvő személy számára egy siró kisgyerek: kompetenciák nélküli (diploma, kenyér, állás nélküli) ember, aki egyebek mellett visszahúz a kvázi reménytelenségbe.
Azt akarja, hogy hisztériás gyerekként kezeljék Önt? Nőjön fel. Ez itt a való világ.
Itt állandóan tanulni kell és dolgozni, különben elnyeli a végtelen ellehetetlenülés.
"bízzak abban, hátha meggondolja magát"
NE
Egy lúzert szeretne maga mellett? Aki otthagyja a főiskolát, a munkáját, mindent, aki csak él a vakvilágba? Akinek nincsenek életcéljai, vágyai, tervei, aki képtelen küzdeni az álmaiért?
Miért gondolja, hogy egy olyan ember, aki határozatlan, zsarolható, ingatag, kiáll Ön mellett, az élet nehézségeiben támaszt nyújthat majd Önnek és esetleg az utódaiknak?
A jelenleg tomboló járványt úgy hívják: nárcizmus.
Ön a 7 kategória közül jelenleg a "Vágyó" (a távgyógyítás minden bájával és hibalehetőségével, hisz nincsenek tiszta kategóriák, egy csuszka mentén mindenből több-kevesebb mindenkiben :)
A vágyak feneketlen kútja: vágyni egy önálló emberre, akire alapozható a jövő, egyidejüleg vágyni egy lúzerre, akire nem alapozható a jövő, vágyni a szerelem kínzó érzésére (milyen kevés embernek adatik meg), nem vágyni a szerelem kínzó szépségére, hanem hazarendelni őt... a sor végtelen ellentmondás. Paradoxonok tucatja. Kettős kötés, duble bind. A kettős kötés olyan csapda, amiből nincs kiút egyiküknek se.
Ha azt csinálja, amit Ön mond és hazajön, a vállalkozó szellemű emberből lúzer lesz, amit Ön sem akar és ő se. Ha nem jön haza, nem lesz lúzer, de Ön elégedetlen lesz vele akárcsak akkor, ha egy lúzer lenne. Nincs jó választás, nincs helyes út az Ön csapdáiból.
A "vágyó" kínzó éhséget tapasztal folyamatosan, emiatt ritkán elégedett (lásd: ha bizonyítja Önnek a szerelme, hogy felnézhet rá, helyt állt, az sem lesz elég, sőt).
Nagyon tipikus az ON/OFF élmény: ha nincs közvetlen kapcsolatban a partnerével, akkor úgy érzi, hogy teljes az izoláltsága, nem törődik vele a másik, lefogja a teljes reménytelenség.
Fő problémája a "vágyónak", hogy képtelen megnyugtatni magát, folyton szorong, a kétségbeesés határán létezik.
Szükségem van szeretetre, ezt kommunikálja állandóan.
Képes kapcsolatot létesíteni, de nem tartja meg, illetve nem elégedett (l. a szerelmével való bánásmódja).
A "vágyó" rendszerint az élete minden területén így szerepel: nem tud kötődni szervezetekhez (pl. Ön is kimaradt a főiskolából), csoportokhoz, azokat váratlan módon elhagyja, bár folyton keresi a kapcsolatot a legkülönbözőbb közösségekkel.
Jó hírem van. A nárcizmus már nem betegség. Össze kell szednie magát.
Ön szerelmes.
Legyünk szerelmesek és nem is.
Érezzük a szerelmet, hogy például eszeveszetten hiányzik a másik és ne érezzük, hogy hiányzik a másik.
Hányféle szerelem van, milyen formában élhető át ez a vágyott érzés? "Héja nász az avaron", "A szerelem sötét verem; Beleestem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok"...
Nem túl vidám dolog, nem igaz? Folytassa a sort. Minden nap keressen egy szerelem-metaforát és merengjen el rajta. Talán erőt ad, ha látja, más is túlélte ezt az állapotot.
Keressen párhuzamot, adjon pozitív olvasatot. Tanácsoljon önmagának, mintha a barátnőjének adná. Kizárólag a metaforákat használhatja. Csak erről beszélhet, ebben a világban maradjon, itt és innen keressen kapcsolatot az esetével.
A gyújtögető első naphoz ajándékba küldöm szeretettel az első idézetet (Ön metaforát keressen mellé):
"Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat."
Honoré de Balzac
Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
(coachkepzes.szervezetepites.hu),
az International Association of Coaching and Mediation referenciaiskolája
(www.iacm-info.com)
Kedves Szakértő Asszony!
Tudom, hogy ez egy ingyenes portál, és gondolom ezer+egy kérdést kap, ideje pedig önnek is limitált, de nagyon várom a válaszát:) minden nap feljövök ide és nézem hogy jött-e a történetemre válasz, ha ideje engedi kérem írjon pár sort. Kíváncsian várom a válaszát,
nagyon köszönöm előre is!
Üdvözlettel,
Tímea
Kedves Tímea,
amit 4 év kemény munkájával elrontottak, annak kiigazítása nem egy egynyári projekt lesz (sajnos).
Hogy minden nap érdeklődik, az jó jel. Nem csak panaszkodni akart, hanem tenni is. Önmagáért. A párjáért.
Előbb tanuljanak. Új megfontolások nélkül csak azt gyakorlohatják, amit eddig is elrontottak. Persze az ontológiai coachingban az is érdekes kérdés volna, hogyan ronthatnánk el mégjobban az életünket. Ez a szorgalmi feladatom Önnek.
Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport (www.szervezetepites.hu )
Az Iskola az IACM, International Association of coaching and Mediation (www.iacm-info.com) referenciaiskolája
Kedves Szakértő! Remélem tud pár tanácsot adni a jelenlegi számomra igen bonyolultnak és egyre kilátástalanabbnak tűnő szituációban. Férjemtől - akivel 1 éve házasodtunk össze, és 4 és fél éve egy párt alkotunk - immár június óta külön élek, én hazaköltöztem a szüleimhez, ő pedig maradt a lakásában ahol együtt éltünk. Házasságkötésünk után pár hónappal kezdődtek el a problémák, belevágott egy vállalkozásba és mellette mivel a vállalkozás csak vitte a pénzt éjszaka még sofőr munkát is vállalt, így alig találkoztunk és semmit sem tudtunk megbeszélni a vége pedig elhidegülés, és állandó telefonos vitatkozások lettek. Többször fenyegettem hogy változtasson, különben hazaköltözöm, ez tudom már így utólag hiba volt hiszen ő is egy nehéz élethelyzetben volt a vállalkozás csak vitte a pénzt és én sem adtam neki meg azt a támaszt amire vágyott, helyette csak követelezőztem mert érzelmileg nagyon elhanyagoltnak éreztem magam, önző voltam. A helyzet odáig fajult hogy egy telefonos vita után már ő mondta hogy költözzek el egy kis időre, ami immár fél éve tart lassan.. Ez alatt az idő alatt hol én hol ő próbált a másikra hatni, találkoztunk, próbáltuk megbeszélni a problémákat, de a harag a düh, és az idővel egyre nagyon távolság kettőnk között ezt ellehetetlenítette. Szeptember óta kicsit javult a helyzet, a harag és a düh elmúlt és én rájöttem hogy miben hibáztam (amit le is írtam, hogy nem támogattam kellőképp) és elmondtam neki hogy szeretem és szeretnék esélyt adni a házasságunknak, de most ő az aki bizonytalan nem tudja mit lépjen, azt mondja attól fél, hogy kibékülünk és az a napi vita és feszültség lesz kettőnk között idővel ami régen, illetve mondja hogy néha nagyon hiányzom neki de néha jó így neki ahogy van, most napi szinten beszélünk, még a testi kapcsolat is megvan közöttünk, de érzelmileg nem nyílik meg nekem, nem tudja mit akar és ez nagyon fáj, minden nappal csak nehezebb mert én mellette szeretnék lenni de ugyanakkor elbizonytalanít a viselkedése. Többet szeretnék, és megalkuvás ez a mostani helyzet, de szeretem és nem akarom elveszíteni. Tegnap és ma pl. együtt töltöttünk két napot, elmentünk vacsorázi, moziba, szóval megvolt a közös program, nála aludtam, másnap elmentünk étterembe, aztán vissza hozzá, összebújtunk ahogy régen, a végén azonban azt mondta hogy ez most olyan furcsa neki, erőltetett az egész.. én pedig kiborultam, hogy többre vágyom több szeretetre tőle (magától nem mondja h szeret, régen napi 20x elmondta), több kedvességre mint most, és elsírtam magam mert csalódtam ő pedig ezzel igazolva látta azt hogy megint milyen önző vagyok és csak magamra gondolok, de én az együtt töltött idő után azt hittem benne is elindul valami több mint eddig, részben emiatt sírtam, részben azért ahogy - amilyen üresen és közönnyel tudta - mondani amiket mondott.Lehet hogy hiába várok rá? Lehet hogy túlságosan kiadom magam, ha hátrálnék és kevésbé lennék jelen az életébe ő közeledne? De így még hosszú hónapokat nem tudok eltölteni, mert lelkileg így is nagyon megvisel. Mit javasol, mit tegyek? Válni nem szeretnék, de ő sem hozta szóba soha még a válás szót sem.. ez viszont így egy patt helyzet, amiben jelenleg a vesztes én vagyok. Válaszát előre is köszönöm!
Három fontos gondolat köré szervezem, amit javasolni tudok:
1.
Reciprok altruizmus: nagyjából ebben az esetben azt jelentené, hogy úgy szeretjük, támogatjuk a társunkat, hogy nem várunk azonali viszonzást.
"tudom már így utólag hiba volt hiszen ő is egy nehéz élethelyzetben volt": erre utalt Ön is.
A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezni ma. Szóval, mindegy, ha hibázott is (ha hibázott egyáltalán), az a lényeg, hogyan tovább? Mit jelentsen a reciprok altruizmus a jövőben, hogyan tartsa szem előtt, mit kell tennie, vagy mit nem?
"azt mondja attól fél, hogy kibékülünk és az a napi vita és feszültség lesz kettőnk között": ez nagyon is reális veszély. Ha ez bekövetkezne, az egy végzetes csapás lehet a kapcsolatukra nézve.
Röviden: próbáljon meg minden nap 10 jó példát felsorolni, amikor szem előtt tartotta a reciprok altruizmust. Mi az, amikor nem megalkuvásnak, hanem átmeneti engedménynek kezeli a nehézségeit, olyan beruházásnak, ami a jövőben meg fog térülni. Nem akar azonal nyerni, besöpörni a nyereményt, hanem vár, kivár, visszaforgatja a befektetését.
Nagy ostobaság a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Ez egy népi bölcselet egy letűnt világból (mezőgazdasági társadalom), valódi téves heurisztikával (rossz beidegződés, hibás rutingondolkodás). Nincs nyertes és nincs vesztes. Ezeket törölje ki a szótárából.
Lehet, hogy egyszer Önnek is lesz nehézsége és a mostani türelem, áldozat, kitartás, szeretet visszatérül a nehéz időkben. Nagyszerű, nemes érzés megküzdeni önmagunkkal, az élet nehézségein urrá lenni a másikért, azért, akit szeretünk.
2.
Tanuljon meg elégnek lenni saját magának. Ne csak a másiktól várja az örömöt, a boldogságot. A második lecke: Amor fati, vagyis a sors szeretete.
A dolog nehézsége, hogy aki boldog, az bárhogy boldog tud lenni, aki meg boldogtalan, annak semmi sem elég. Dr. Kollár József (coachkepzes.szervezetepites.hu) kifejti egy cikkében, hogy mit jelent boldognak lenni. Arra vágyni, hogy olyan vágyai legyenek, amik jelenleg is vannak. A boldogtalan ember azért boldogtalan, mert arra vágyik, hogy olyan vágyai legyenek, amik jelenleg nincsenek.
"Arról az emberről mondjuk, hogy nem bír önismerettel, aki boldogtalan, vagyis olyan vágyai vannak, amelyekkel nem vágyik arra, hogy ne olyan vágyai legyenek, amilyenek vannak, azaz ne olyan ember maradjon, amilyen: vagyis boldogtalan. Amikor valaki boldogtalan, naiv módon akaratlagosan olyan vágyak vágyására vágyik, amelyekre nem vágyik, hiszen ha vágyna, boldog lenne." (Dr. Kollár József)
Tehát, ha Ön most nem boldog, ugye hiába mondja Önnek a férje: nézz rám, szeress engem, elégedj meg azzal, hogy szeretjük egymást! Ezek után mit mondhatnék én?
3.
4 csomagja van egy párkapcsolatnak (ha nincs gyermekük, Önöknél 3):
-Férfi-nő viszony (szexuális élet, nemi kapcsolat). Ez vajon mitől működik? Mert "kommunikálnak", agyonbeszélnek? Hát, nem! Éppen attól állt vissza, hogy külön költöztek és nem nyúzza a párját, kevesebb alkalma van a nyilvános szenvedésre. Őrizze, féltse, ápolja ezt a drága kincset. A házasság a férfi-nő viszonyra épül, ha az már nem lesz, mindennek vége lesz. A férfi-nő viszony nagy ellensége a megbeszélés, a megbeszélések megbeszélése, a megnyílás és a megnyílások megnyílása :)
-Szövetségesi viszony: együtt húzunk, együtt nevetünk. Ez most a legteljesebb nulla Önök között. Ön nem vállalja a nehézségeket.
-Egyéni karrier, önmegvalósítás: Ön ezzel hogy áll? Mintha nem lennének céljai, ambíciói, amit a párja mellett, az ő támogatásával, szeretetével elérhetne. Egyetlen célja, hogy síró kisgyermekként több és még annál is több figyelmet csikarjon ki. Az ő egyéni céljában pedig nagyjából szintén nullához konvergáló módon támogatja.
Az átlagteljesítmény (5+0+0)/+=1,66, a bukás széle.
Javítson az átlagán! Még nem késő.
Kétségtelen tény, ha a karrier és/vagy az egyéni önmegvalósítás csomagba fekteti valaki az összes energiáját (pl. a férje teljes mértékig a munkájára áldozza minden figyelmét), a párkapcsolatának sírját ássa.
Ez az Élet Iskolája.
Tanuljanak együtt!
Mindkettejük átlaga 1,66.
Ne mutogassanak egymásra. kezdjenek tanulni, húzzanak bele!
Szeretettel kívánok szép eredményeket!
Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport (www.szervezetepites.hu)
Az Iskolacsoport az IACM (International Associartion of Coaching and Mediation, www.iacm-info.com) referenciaiskolája
Tisztelt Szakértő Asszony!
12 éve élek együtt a férjemmel, 3 gyerekünk van, az átlagosnál jobb anyagi körülmények között. A férjem egy intelligens, komoly üzletember, aki nagyon sokat van távol és csak a munkájának él. A gyerekeket lényegében egyedül nevelem és mindemellett a felsőoktatásban dolgozom. A férjem, ha otthon van csak eszik, iszik, alszik, mint a "jó gyerek", egy fűszálat sem tesz keresztbe, nem segít semmit, mert "kifárasztja a munkája", és telefonál bezárkózva, hogy senki ne hallja. Már többször találtam nála prostituáltak telefonszámát is. Lényegében a gyerekek és én is belefáradtunk már a küzdelembe, hogy valamilyen családi programot merjünk szervezni, úgyis az van amit a férjem akar, nincs apelláta. A gyerekek magukba zárkózók, ki sem mozdulnak a házból, már az igényese sincs meg bennük arra, hogy bármit csináljanak. 2 évvel ezelőtt beleszerettem egy másik férfiba, akitől megkapom azt a szeretet, törődést, figyelmet ami mindig is hiányzott a házasságomból. 4 hónappal ezelőtt bejelentettem a férjemnek, hogy válni szeretnék, ami számomra nagyon furcsa reakciót váltott ki belőle. Azt mondta, hogy Ő mindent megbocsát és megváltozik, mert a család szent és sérthetetlen. A megváltozást azóta sem érzékelem. A férjem a Szerelmemet is megpróbálta egy hazugsággal eltaszítani tőlem, de Ő még mindig nagyon szeret és kitart mellettem. Nem tudom meddig bírja ezt, mert úgy látom már ez a helyzet neki sem jó. Én tudom, hogy ezt a helyzetet nekem kellene megoldanom, de a férjem olyan mértékű lelki nyomást gyakorol rám, hogy az teljesen megbénít, már-már hipnotizál és most tehetetlenül vergődöm, mint egy idegbeteg strucc nem merek tenni semmit. A férjem azt mondta, ha elválok a gyerekeket elveszi tőlem, nagyon jó nevelőnőket tud Ő fogadni. Ha arra gondolok, hogy a gyereket elveszi tőlem, akikről eddig szólt az életem, sírógörcsöt kapok, közben pedig utálom ezt a "sivár kriptát", amiben élve el vagyok temetve. Most a kérdés kettős. Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nőt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink vagy válasszam azt a férfit aki igazán szeret, felnevelné sajátjaként a gyerekeim (már ha a férjem nem perelné el Őket), és akitől megkapnám azt az életet amire mindig is vágytam. Nem tudom, hogy képes lennék még leélni 40 évet ebben a családban, a gyerekek néhány év múlva kirepülnek és én magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek, aki egy hideg, kimért, sótlan alak. A házasságunk kezdetén (ami maximum fél éves intervallumot jelent) én egy életvidám, mosolygós nő voltam, mára azonban egy meggyötört, megsavanyodott, koravén nő lettem. Amikor a Szerelmemmel vagyok, újra a régi a Csillának érzem magam, akinek van kedve élni és nem robotként éli az életét és alig várja, hogy véget érjenek a napok, hogy végre pihenhessen. A helyzet nagyon bonyolult, szeretem az új párom és nem akarom elveszíteni, de a gyerekeim sem. Kérem adjon tanácsot, hogyan törhetnék ki ebből a kábult állapotomból.
Várom válaszát.
Köszönettel: Csilla
"Áldozzam fel magam egy egy olyan férfiért, aki csak a gyerekei anyját látja bennem, a nőt már régen elfelejtette, és csak arra kellenék, hogy rendben tartsam a környezetét és neveljem a gyerekeink"
NE!
És itt most nem számít, hogy valóban szóról-szóra igaz-e, hogy Önnek csak ilyen szerep jutna, ennyi értékkel kéne gazdálkodnia a mindennapokban. Az a döntő, hogy Ön saját maga számára tud-e "csábító ajánlat"-ot megfogalmazni. Lényegében "vonzó vízió"-e a jelenlegi családi felállás, vagy sem.
"utálom ezt a 'sivár kriptát' "
Igen, Ön így látja. Ez bizony nem egy valódi "látomás". Szakember segítségével (ontological life coach) megkísérelhetnénk olyan módon beszélni a családjáról, amivel újragondolhatja az "ontológiai szemetesládája" (döntésmenedzsment modell a magánéletben) tartalmát.
A coaching-alapú gondolkodás jellegzetes kommunikációs technika: középpontban új coaching- és mediációs modellek, speciális beszédaktusok (hatásos kérés, vonzó ajánlat, egyértelmű elköteleződés, indulatmentes, megalapozott értékelés, stb.). Az ontological coaching lényegét jelentő úgynevezett "cselekvésre indító beszélgetések" (conversations for action) nemcsak az üzleti életben, hanem minden életszituációban alkalmazható eszköz, amikor rövid időn belül konkrét megoldásokat kell kialakítani. Mottónk: "A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezni ma!" (Dr. Kollár József).
"magamra maradnék egy olyan emberrel, akit már nem szeretek"
Életünket lényegileg maghatározza az állandóság és a változás kényes egyensúlya.
Egy rendszer (család, párkapcsolatban élők, szinglik és bármilyen szervezet) változatlanságát, paradox módon, gyakran a benne végbemenő változások idézik elő. Ugyanakkor a változások elmaradása miatt az adott szerveződés összeomolhat, azaz, a benne cselekvő ágensek akaratával szöges ellentétben, megváltozhat.
Ez mit jelent? A férje biztonságos tartalékba (háztartás, gyerekek, otthon, magány) nyomta Önt, ez a státusz, azaz maga a "biztonság" okozza akarata ellenére a jelenlegi teljes bizonytalanságot.
Ha tovább fenyegeti Önt, lök a helyzeten egy nagyot és ennek csak örülhet!
Az állandóságra való törekvés tehát a változás legfőbb motorjává válhat. És fordítva is igaz: a rendszeren belüli változtatásokra irányuló szándékok az adott szisztéma rugalmatlanságának alapvető okai lehetnek. Ön minél inkább hangoztatja a válást, a férje annál jobban ragaszkodik majd a biztonságos, régi státuszához.
"hogyan törhetnék ki ebből a kábult állapotomból"
Milyen jó is a biztonságos "sivatag"...
Egyébként nem kell kitörnie, ez már megtörtént: megismerkedett egy férfival, tervbe vette, hogy változtat az életén, bejelentette a válást és most küzd. A "magamra maradnék..." típusú kép a változás motorja. A küzdelem nehéz, a változás munkával jár, a bizonytalanság (mi lesz ezután?) félelemmel teli. Teljesen normális, amit érez. Kényelemben akarna küzdeni? Fáradtság nélkül szeretne dolgozni az új életén? Biztonságot érezni a változás lényegét adó bizonytalanságban? Ugye, ez lehetetlen? Akkor fogadja el, hogy minden éppen a legnagyobb rendben.
Nemsokára vége a biztonságos bizonytalanságnak.
Előbb-utóbb visszanyeri a kontroll-állapotát: így vagy úgy, de dönteni fog. Ha marad, az már nem ugyanaz a család lesz. Megcsalás, fenyegetés, megalkuvás utáni szisztéma, váratlan, új szabályokkal, megváltozott szereplőkkel. Tévedés, ha azt gondolják, visszakapják a biztonságukat, ha úgy tesznek, mintha mi se történt volna.
Nemsokára vége a biztonságos bizonytalanságnak.
Ha megtanul a férje vonatkozásán kívül is létezni (nem az a referenciapont, mit akar ő és Ön ezzel szemben lázad pusztán, hanem önálló céljai lesznek, amelyben nem számít már, mit gondol ő), még ennél is több bizonytalanság fogja várni. Ön már ismeri a férje minden gyenge pontját, pontosan tudja, hogy a XXI. században már nem kell indok a váláshoz, ha nem jelenik meg az alperes, akkor is kimondják a válást, ha Ön ezt kívánja, a gyerekeket mindig az anyának ítéli a bíróság, a jog mindenkit véd, a fenyegetés is bűncselekmény, stb.
Az angolkert kiismerhető, átlátható, rendezetett, értékekkel teli, biztonságos. A dzsungel változásokkal, titkokkal várja. Fedezze fel a bizonytalanság örömét!
Aki válaszolt:
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport,
az IACM Referenciaiskolája
www.szervezetepites.hu
www.iacm-info.com
.jpg){kind=small}
