 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Sajnos az élettársam jól érzi így magát,eszébe sem jut,hogy leszokjon róla.Többször kértem már,hogy forduljon orvoshoz,és régebben volt is kórházban emiatt.Akkor sikerült is elhagynia egy időre,kb. fél évig tiszta volt.Aztán kezdődött az egész elölről.
Miről álmodtam gyerekként?Voltak álmaim,persze,de ezek közül nem sok minden vált valóra.Talán az egyetlen,hogy gyerekeim vannak,akikre nagyon büszke vagyok.Bár azt mondják,ne a gyerek valósítsa meg a szülő álmát,azt hiszem most mégis ez történik.A két nagyobbik népitáncol,amit én nagyon szerettem volna,de nem engedték akkoriban.Viszont imádják a gyerekeim,és ennek örülök.
Mindig is szerettem volna nyelvet tanulni,és azt hiszem épp itt van az ideje,hogy elkezdjem.
És nagyon szeretek kirándulni.Ha jó idő lesz,akkor ismét nekiindulok az erdőnek,talán akkor kicsit elterelem a figyelmemet.
Jó tulajdonságaim,hát nem is tudom.Szeretek másoknak segíteni,általában nem tudok nemet mondani,ha valaki valamire megkér.Nem is tudom,hirtelen nem jut eszembe most más.
A gyerekkori emlékem talán az,maikor egyszer kint játszottam az udvaron,és arra gondoltam,milyen jó is nekem.Pedig ha belegondolok,nem volt túl jó gyerekkorom.Apám is ivott,anyám pedig mindig is megkülönböztetett a testvéremtől.Ezért is rossz a mai napig a kapcsolatunk sajnos.
Azt hiszem egyenlőre ennyi.
Várom válaszát és előre köszönöm.
Üdvözlettel.Tünde.
Ám ami egy gyermek képzelete és a felnőtt álma között nagy különbség, a felnőtt vágyai valamiképpen artikulálódnak, azaz kifejezésre jutnak a valóságban is (részben célokká és eredményekké válnak).
Ha egy elképzelt világ (kislányként boldog az udvaron) tartósan elszakad a valóságtól, az megrekedést, csalódást, elakadást eredményezhet. Attól tartok, ez történt: irreális mértékben tűr az élettársának, túlzottan nyomul az új barátjánál (két véglet, valahol középen lesz az "igazság"), a gyermekei életébe helyezkedve éli meg az álmait:
"ne a gyerek valósítsa meg a szülő álmát, azt hiszem most mégis ez történik".
Míg az jó önvédelem, ha egy gyermek el tud vonulni a részeg apjától a képzelőereje segítségével, azaz képes elmerülni a saját terápiás világában, addig felnőttként az erdőjárás (figyelje meg a hasonlóságot) mint problémamegoldás, veszélyt rejt magában.
"kicsit elterelem a figyelmemet" Nem, nem, most éppen az ellenkezőjére lesz szüksége: kitörési pontot kell keresnünk (és találnunk).
"Apám is ivott" Ennek vége, már felnőtt, alakítani képes a sorsát, felelős önmagáért, legfőképpen a gyermekeiért. Most mintát adhat, adjon mintát nekik, hogyan old meg egy felnőtt problémákat.
"Ezért is rossz a mai napig a kapcsolatunk sajnos."
Már nincs mentség, felnőttként felel a jelenéért.
Mondjon egy életterületet, amin legsürgősebben és leghatározottabban akar változtatni és azon dolgozunk tovább.
Vegye sorba: férfi-nő viszony, szövetségesi kapcsolatok (munka is idetartozhat), szülőtársi (szülői) viszonyok, önmegvalósítás, stb.
"Azt hiszem egyenlőre ennyi." :)
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 03. 01. 21:39
Először is elnézést,valamit félreértettem.Mindenesetre sokat segít,hogy kibeszélhetem magamból.
Az élettársi kapcsolatomban legfőképpen az alkohol okoz problémát,sajnos a párom elég sokat iszik.Erre ilyen hosszú idő(14 év) után döbbentem csak rá.Persze az elejétől fogva ivott,csak nem ennyit.Szóval leginkább ez okoz problémát,és sajnos úgy látom,hogy menthetetlen a kapcsolatunk.Többször próbáltunk leülni beszélgetni,de nekem úgy tűnik,hogy neki az ital fontosabb,mint a család.Így feladtam a próbálkozást.
És ugye itt kerül képbe a másik férfi.Összejöttem vele,bár nem akartam.A kapcsolatunk az elején elég jól működött,aztán jöttek a gondok.Én ugye egyre többször kerestem,neki pedig egyre kevesebb ideje jutott rám.Ezért nagyon ritkán találkoztunk,amiért én igen ideges voltam.Nem beszélve az itthoni gondokról ugye.Valószínűleg emiatt romlott meg vele is a kapcsolatom.Túl sokat akartam,pedig csak egy kis szeretetre vágyom,amit itthon már nem kapok meg.
A terveimről nem nagyon tudok mit írni,mert jelenleg fogalmam sincs,mihez kezdjek,hogy alakulnak a dolgaim.Mert főleg ettől függ minden.Mivel én itthon vagyok a gyerekekkel,mellette azért dolgozom mellékállásban.Most elkezdtem olyan munkát keresni,amit tudnék végezni a gyerekek mellett is,mert úgy érzem szükségem van valamire,ami leköti a figyelmemet.
Üdvözlettel.Tünde.
Bizony, valahol ki kell engedni a gőzt, örülök, hogy ebben is tudok segíteni. A panasszal nincs semmi gond, mindössze az, hogy elvonjuk a figyelmünket a jövőről: "A terveimről nem nagyon tudok mit írni,mert jelenleg fogalmam sincs,mihez kezdjek"
Az alkoholizmus betegség, nem elég beszélgetni róla. Segítsen a partnerének, hogy szakorvoshoz jusson. Számtalan megoldás létezik (gyógyszer, bőr alá ültethető anyag, pszichoterápia, stb.), amivel hatékonyabban felvehetik az italozás elleni küzdelmet. Sajnos túl sokat vártak, kezdjenek cselekedni. Romokra nem lehet várat építeni.
Ön is kérheti a helyi családsegítőtől, illetve gyámhatóságtól a pszichológus segítségét (ingyenes).
Mi kösse le a figyelmét?
Álmodjon. Valami nagyon-nagyot! Mint a gyerekkorában. Mi volt a terve, hogyan szeretett volna élni? Mi az ami sikerült (gyerkőcök), szóval, mi az, ami nem probléma (ezt negatív teológia módszerének nevezzük).
Tehát lapot elő:
egyikre, miről álmodtam régen (ezt gondozza, dédelgesse, gondoljon rá sokat és álmodja tovább)
másik oldalára: mi nem probléma (vagyis pl. mi az, ami megvalósult, jól alakult, mi az, ami jó az életében, de legalábbis nem gond, milyen jó tulajdonságai vannak Önnek, amire büszke lehet, illetve lett volna, ha kislányként tudja, rendelkezik, rendelkezni fog ezzel, stb.)
Ha ír nekem, írja meg ezeket és még egyet: mi az első gyermekkori emléke? Gyorsan ragadjon meg egy emléket, ne gondolkozzon sokat. Próbáljon a legkorábbira visszaemlékezni, de nem kell különösebben ragaszkodnia a kronológiához.
A kérdései elszántásgot mutatnak. Ez nagyon jó jel. Ha kitart, meglesz az eredménye!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 02. 25. 18:38
Köszönöm szépen a gyors választ,és a kedvességét.
Nagyon sokat segített a tanácsaival,amit meg is fogadok.Azóta sem hívtam és azt hiszem ez így is marad.Még bízom benne,hogy egyszer majd ő keres meg,ugye a remény hal meg utoljára.Mindenesetre változtatni fogok a viselkedésemen,akárhogy is alakul.
Szeretnék még kérdezni.Azt írta,hogy kevés információt adtam meg,hogy konkrét tanácsot tudjon adni.Szeretném ha még segítene nekem,ezért kérem írja meg,hogy milyen információra lenne még szüksége ehhez.
Most eléggé magam alatt vagyok,ezért minden tanácsot szívesen veszek.
Köszönettel.Tünde.
Kedves Tünde,
én nem tanácsolok semmit, azt a szomszéd néni és a barátnők szokták :). Pl. Nem mondtam, hogy ne hívja őt fel, csak ha beszél vele, ne nyaggassa.
A coaching egy szakma, egy életszemlélet, életfilozófia. Minden csak Ön által lesz valóság.
A válási gyászmunka sajnos 1-3 évig is eltarthat, ha nem fordul szakemberhez. Ez az állapot megnehezítheti a továbblépést, illetve az újrakezdést.
Ha konkrétan leírja, mi volt a gondja a párkapcsolatában, az új szerelmével való viszonya miképpen alakult, mik a tervei, stb., akkor igyekszem annak mentén válaszolni Önnek.
Távgyógyítás nincs, azonban amit tudok, szívesem megteszem online is.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 02. 24. 11:28
Tiszteletem!
Párkapcsolatban élek,van egy 10 éves gyermekünk.A párommal a kapcsolatunk tetvérivé vált,évek óta nincs köztünk semmi,mégsem léptünk a gyerek miatt.32 éves vagyok.7 éve van egy titkos viszonyom,a párom nem tud róla,nem akarnám megbántani,pedig tudom,hogy csak raboljuk egymás idejét.Mindíg várom a csodát,h majd magától megoldódnak a dolgok,lesz valakije és ő is boldog lesz.A titkos viszony:nagy szerelem volt 6 évig,azután pedig velem történt valami:kezdtem nyűgnek érezni az egészet,hogy oldjam meg a találkozást,nem volt energiám,új munkahelyem lett,iskolába jártam,elhanyadoltam őt.A heti 2,3 találkábol lett miattam az,h 7 hónap alatt 3 szor voltam nála.telefon naponta volt,és láttuk is egymást,csak kettesben nem találkoztunk.ő teljesen kiborult miattam.kihasználva ezt egy nő,ráakaszkodott,csak beszélgettek(2 hétig tartott)majd egy ilyen beszélgetés alkalmával szexeltek részegen.Rájöttem milyen marha vagyok,és hogy szeretem,és bele vagyok betegedvbe.természetesen együtt vagyunk és dúl a régi szerelem köztünk,de megöl a féltékenység most.Kérdésem:hogyan felejtsem el a megcsalást?Vígasztalom magam azzal,h szinte én taszítottam bele más karjaiba mert sokat sírt miattam,nem adtam neki magyarázatot sem h miért hanyagolom,ha mondta hogy szeret elengedtem a fülem mellett stb.Valami nem ok.velem...
"a párom nem tud róla, nem akarnám megbántani"
A kognitív disszonancia játszik velünk (megmagyarázzuk a kudarcainkat, az elakadásainkban kialakított hibás, csaló és öncsaló életstratégiák okát, stb.)? A párjával eltöltött idő 70%-ában Ön valójában mással él. 10 éves gyermek esetén, ha Ön már 7 éve egy újabb férfival van szerelmben, akkor hogy lehetne a párkapcsolata harmónikus? Hisz ez egy önbeteljesítő jóslat. Ha mással él szexuális életet, nyilván az égvilágon semmi sem fog rendeződni a párjával. Ezt persze még nálam is jobban tudja.
Mi ér meg és mit?
Mivel fizet Ön ezért az életért?
Mi éri meg a párjának ebben?
Miért csinálja a másik, miért vállalja a másodhegedűs szerepét?
Az elhallgatással, a saját döntésképtelenségével, a permanens csalás tényével nem bánt meg egy embert csak akkor, ha felvállalja a helyzetet és őszinte hozzá?
Huh, hát ez már több, mint a kognitív disszonancia áldásos működése.
A másik oldalról is nehezen védhető a szituáció. Vagy komoly problémák (anyagi, érvényesülési nehézségek, szervi/szexuális gondok, helyzetértékelési, kötődési, leválási problémák), vagy egyéb érdekek (pl. szeretet!) húzódnak meg a háttérben, ha egy férfi testvéri kapcsolatot vállal ilyen hosszú ideig. Az is lehetséges, hogy ő is máshol keresi a boldogságot csak Ön nem veszi észre?
"Mindíg várom a csodát, h majd magától megoldódnak a dolgok": Segíts magadon, Isten is megsegít! Ha ellene tesz a dolgainak, a csoda sem segíthet. Ha nem tárja fel a valós tényeket a párjának, ha nem dönt a tényleges változás mellett, a párját egy elnyújtott kínlódásra és fájdalomra ítéli.
"kihasználva ezt egy nő,ráakaszkodott"
Szóval most már nemcsak a párját szorítja egy lehetetlen élethelyzetbe, hanem szenvedjen a másik is? Elképzelhetetlen az Ön számára, hogy minden embert megillet egy normális szexuális élet és párkapcsolat?
Üdvözlom Önt a valóság sivatagában, ez itt az élet: nem a nő akaszkodott rá, hanem egy teljesen természetes folyamat indult el, valakiben feléledt az életösztön és változtatni kezdett a 7 hónapos (mit 7 hónap, 7 év!) ostoba viselkedésén, pl. a nem adaptív önmegtartóztatásán.
"Kérdésem:hogyan felejtsem el a megcsalást?"
Sehogy. Semmiképpen sem, míg nem tanult belőle valamit.
Mi az első teendő? Arra kell választ keresnie: mit akarok az életemel (jövőszcenárió)? A szerelmi-nemi életétől teljesen függetlenül.
1. Mi az Ön célja, mit szeretne elérni, hogyan akar sikert szerezni magának, érvényesülni?
2. Hogyan függ ezzel össze a jelenlegi viselkedése, a párkapcsolati startégiája, mennyire konzisztens mindez a terveivel? Melyik férfi segíti és melyik hátráltatja a céljaiban? Milyen életvitel lenne adaptív az újonnan választott jövőképe mellett?
"Valami nem ok.velem..."
O, dehogy nem! Sikeresen maga mellett tartott 2 embert, közben nyugodtan fejlesztette a kompetenciáit, iskolába járt, építette a karrierjét, új munkába került, tehát szépen levezetett 2 életet: a "szerelmet" és a "családit", megélte a szentet és a profánt.
Valószínűleg kurzust tarthatna a"kacérság lélektana" című írigylésre méltó tudományból.
A mostani kis baki is csak jó szolgálatot tett: újra indul a szerelem (szent idő, szent tér rítusai)...
Vannak, akik -bár kétségtelenül talán nem elegen- egy férfi mellett megélik ugyanezt: egyazon életben anyák, szeretők, szövetségesek. Ez semmivel sem könnyebb, vagy nehezebb...
.jpg){kind=small}
