 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Kriszti!
Ez a feladat kicsit nehéznek tűnik nekem.Sajnos nem igazán tudok fogalmazni.Viszont a szöveg alapján azt gondolom,nagyjából az én életemre is ez jellemző.
Közben történt egy s más az életemben is.Lehet bennem van a hiba,mostanában nem igazán jövök ki senkivel.Pár napja összeszólalkoztunk egy nagyon jó barátnőmmel.Ő felugrott és elszaladt,azóta sem beszéltünk.Én nem keresem,és Ő sem.Többször vitatkoztunk már,de eddig mindig meg tudtuk beszélni.Most úgy tűnik nem megy.
Egy olyan dolgon vitatkoztunk,amiben azt gondolom,nekem több tapasztalatom van,mint neki,és úgy tűnik nem fogadta el az én álláspontomat.
Mivel egyre több a vitám itthon is,és a barátommal sem "felhőtlen" a kapcsolatom,így jutottam erre az álláspontra.
Én tudom,nem vagyok hibátlan,mindig elismerem,ha hibázok,és próbálom helyrehozni.De úgy érzem,egy kicsit sok jött össze a rosszból most,és kezd megtelni az a bizonyos pohár.
Üdvözlettel.Tünde.
Ez a feladat kicsit nehéznek tűnik nekem.Sajnos nem igazán tudok fogalmazni.Viszont a szöveg alapján azt gondolom,nagyjából az én életemre is ez jellemző.
Közben történt egy s más az életemben is.Lehet bennem van a hiba,mostanában nem igazán jövök ki senkivel.Pár napja összeszólalkoztunk egy nagyon jó barátnőmmel.Ő felugrott és elszaladt,azóta sem beszéltünk.Én nem keresem,és Ő sem.Többször vitatkoztunk már,de eddig mindig meg tudtuk beszélni.Most úgy tűnik nem megy.
Egy olyan dolgon vitatkoztunk,amiben azt gondolom,nekem több tapasztalatom van,mint neki,és úgy tűnik nem fogadta el az én álláspontomat.
Mivel egyre több a vitám itthon is,és a barátommal sem "felhőtlen" a kapcsolatom,így jutottam erre az álláspontra.
Én tudom,nem vagyok hibátlan,mindig elismerem,ha hibázok,és próbálom helyrehozni.De úgy érzem,egy kicsit sok jött össze a rosszból most,és kezd megtelni az a bizonyos pohár.
Üdvözlettel.Tünde.
Tünde,
a feladattal kéne foglalkozni ahelyett, hogy újabb rejtvényeket ad fel nekem és "osztja az észt" másoknak.
Bár az teljesen normális, amikor a kontrollvesztés (elakadás) során meta-helyzetbe emelkednek a segítséget kérők, azaz kiugranak a feladatból (pl. diákból tanárrá, vagy ami még gyakori, egyenesen a tanár kritikusává válnak- itt. pl. nem csinálja meg a feladatot, másokat kezd el tanítani, stb.), de meglehetősen kontraproduktív (azaz nem vezet sehová, sőt).
Azzal, hogy vitázik, visszanyeri a kontrollélményét, úgy érzi, végre valamiben nyerhet, valamit tud uralni. Ez a látszat. Az egész visszájára sül el. Akiben bízhatna, elfordul Öntől: a barátja, a barátnője...
"Egy olyan dolgon vitatkoztunk, amiben azt gondolom, nekem több tapasztalatom van"
És ezzel pontosan mit ért el, hogy több tapasztalata lett? Boldogabbá tették a intuíciói, az ösztönös megfigyelései? Mi a több? Az elég is? Mi az elég? Másoknak nem lehetnek más tapasztalatai? Csak az Öné az egyedüli, igazi TAPASZTALAT? Mire alapozza, hogy elég a tapasztalat és nem kell hozzá (megalapozott pl. elméleti) tudás?
A pitagorasz-tételt is tapasztalatból ismerte meg és fel (ha emlélszkik még rá)? Vagy gondolja, hogy az Eiffel-tornyot tapasztalt hegymászók tették oda?
Másképp kérdezem: vak vezet világtalant? Népi hiedelmekre épített kártyavárakat rugdosnak szét a barátnőjével és azokon táncolnak. Nyugi, senkinek sincs igaza.
"Én tudom, nem vagyok hibátlan, mindig elismerem, ha hibázok"
Ez csak egy önfelmentés. Tőlem nem kaphatja meg.
"egy kicsit sok jött össze a rosszból"
Az élet összeesküdött, mindenki rossz és gonosz, a lehetetlen dolgok maguktól történnek..., hát nem. Ön a felelős értük.
Dolgozzon a feladaton.
"nagyjából az én életemre is ez jellemző"
Jó. Így tovább.
Addig pedig menjen az erőbe sétálni. Amikor ideges és nem állja meg a szócsatát, kötelező kimennie az erdőbe fél órára. Minden szócsata egy fél óra erdőzés.
Várom vissza.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 06. 13. 21:45
a feladattal kéne foglalkozni ahelyett, hogy újabb rejtvényeket ad fel nekem és "osztja az észt" másoknak.
Bár az teljesen normális, amikor a kontrollvesztés (elakadás) során meta-helyzetbe emelkednek a segítséget kérők, azaz kiugranak a feladatból (pl. diákból tanárrá, vagy ami még gyakori, egyenesen a tanár kritikusává válnak- itt. pl. nem csinálja meg a feladatot, másokat kezd el tanítani, stb.), de meglehetősen kontraproduktív (azaz nem vezet sehová, sőt).
Azzal, hogy vitázik, visszanyeri a kontrollélményét, úgy érzi, végre valamiben nyerhet, valamit tud uralni. Ez a látszat. Az egész visszájára sül el. Akiben bízhatna, elfordul Öntől: a barátja, a barátnője...
"Egy olyan dolgon vitatkoztunk, amiben azt gondolom, nekem több tapasztalatom van"
És ezzel pontosan mit ért el, hogy több tapasztalata lett? Boldogabbá tették a intuíciói, az ösztönös megfigyelései? Mi a több? Az elég is? Mi az elég? Másoknak nem lehetnek más tapasztalatai? Csak az Öné az egyedüli, igazi TAPASZTALAT? Mire alapozza, hogy elég a tapasztalat és nem kell hozzá (megalapozott pl. elméleti) tudás?
A pitagorasz-tételt is tapasztalatból ismerte meg és fel (ha emlélszkik még rá)? Vagy gondolja, hogy az Eiffel-tornyot tapasztalt hegymászók tették oda?
Másképp kérdezem: vak vezet világtalant? Népi hiedelmekre épített kártyavárakat rugdosnak szét a barátnőjével és azokon táncolnak. Nyugi, senkinek sincs igaza.
"Én tudom, nem vagyok hibátlan, mindig elismerem, ha hibázok"
Ez csak egy önfelmentés. Tőlem nem kaphatja meg.
"egy kicsit sok jött össze a rosszból"
Az élet összeesküdött, mindenki rossz és gonosz, a lehetetlen dolgok maguktól történnek..., hát nem. Ön a felelős értük.
Dolgozzon a feladaton.
"nagyjából az én életemre is ez jellemző"
Jó. Így tovább.
Addig pedig menjen az erőbe sétálni. Amikor ideges és nem állja meg a szócsatát, kötelező kimennie az erdőbe fél órára. Minden szócsata egy fél óra erdőzés.
Várom vissza.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 06. 13. 21:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
"Hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha nem felépítjük, hanem készen kapjuk a képzelet birodalmát" - állítja pszichológus szakértőnk, Tóth Dániel, aki szerint az alapvető készségek fejlődéséhez muszáj lenne egyensúlyt teremteni a gyerekek életében a virtuális világban, valamint a valóságban töltött idő között.
.jpg){kind=small}
