 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Kriszti,
Tanácsodat szeretném kérni a házasságommal kapcsolatban. Van egy közel 6 éves kisfiunk. Teljesen átlagos család lennénk. Én diplomás vagyok - 2 diploma, nyelvvizsga- párom közel másfél éve van alkalmazásban villanyszerelőként. Előtte vállalkozó volt. Régebben is voltak problémáink, de nem ennyire súlyosak. Mindenünk megvan, szép új ház, amelyet együtt építettünk fel, egészség, autó. 12 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasságban. Nekem meghaltak a szüleim, igy örököltem egy kis pénzt. Ez is mindig téma, hogy bezzen neked van miből. De ha költök is az örökségemből, élmiszert veszünk, esetleg hűtőt, ami a családnak szükséges.
Amióta alkalmazottként dolgozik nagyon cudarul bánik velünk. A kiabálások mindennaposak, a megjegyzések is. Lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni, mert mindenben engem okol, mindenben teljesen más a véleménye. Nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár ugy lenne, mert akkor nem minket terrorizálna, mással lenne elfoglalva. Tavaly már a tetlegességig fajult a dolog, a kisgyerekem előtt volt a pofon, és a hangos szóváltás. Én soha meg nem csaltam, okot sem adtam rá, főzök mosok takaritok , ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell , mindent megcsinálok a ház körül. Férjem is besegít. Újabban már mindenben kötekedik. Miért igy van az edény a mosogatóban, miért ide teszem a ruhámat, az éjjeli szekrényemen miért van virág. Ezek a legújabb "vádak" ellenem. Próbálok beszélni vele, de csak annyit mond, hogy változzak meg. Kérdezem én miben. Én már ugy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez. Tavaly a tettlegesség után benyújtottam a válópert, de sajnos utána kibékültünk és lemondtuk. Akkor el is költözött látszólag 3 hétre, de minden nap jött hozzánk. Már az is baj, ha a rokonaimmal beszélek telefonon.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Sokszor hallom, hogy milyen hülye vagyok, a kolléganőim is hülye pics-k , nem vagyok képes semmire , semmit nem tudok megcsinálni. Ha nem vagyok ott, sokszor a gyerek is kap egy-egy taslit semmiségekért. A kisfiú mesét szokott nézni evés közben, már ezt sem teheti meg, nem nézhet mesét. Elég eleven kisgyerek, de nagyon okos. Persze ha valami van, annak én vagyok az oka, mert én neveltem igy, azért nem önálló stb. Most arra a pontra jutottam, hogy elköltözünk a közös otthonunkból kisfiammal, mert ez nagyon lélek romboló amit művel. Viszont akkor otthagyok mindent, a tárgyaink többségét is, és teljesen ketten vagyunk, magunkra vagyunk hagyatva. A szüleim nem élnek, a barátokra persze nem támaszkodhatok.
Ugy érzem ez már nem házasság, hanem rabság. Az egyetlen ok ami eszembe jut, hogy mióta alkalmazásban van, ott a főnökének kell mindenben ugrania, és ez nála gondot okoz, rajtunk vezeti le ezt a problémáját. Azóta a csúnya beszéd is beköltözött az otthonunkba.
Ön lát még értelmet a házasság fenntartásában? Probáltam most is, hogy költözzön el, nem hajlandó. Már nyugtatókkal és altatókkal tudok csak aludni, a sok idegeskedés miatt. Úgy érzem nem csak fizikailag próbált anno bántalmazni, hanem lelkileg is terrorizál. Féltem a kisfiunkat is, hogy nőhet is ő fel, ilyen közegben.
Bármilyen tanácsát , válaszát is előre nagyon megköszönöm.
Üdvözlettel: Rozália
Tanácsodat szeretném kérni a házasságommal kapcsolatban. Van egy közel 6 éves kisfiunk. Teljesen átlagos család lennénk. Én diplomás vagyok - 2 diploma, nyelvvizsga- párom közel másfél éve van alkalmazásban villanyszerelőként. Előtte vállalkozó volt. Régebben is voltak problémáink, de nem ennyire súlyosak. Mindenünk megvan, szép új ház, amelyet együtt építettünk fel, egészség, autó. 12 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasságban. Nekem meghaltak a szüleim, igy örököltem egy kis pénzt. Ez is mindig téma, hogy bezzen neked van miből. De ha költök is az örökségemből, élmiszert veszünk, esetleg hűtőt, ami a családnak szükséges.
Amióta alkalmazottként dolgozik nagyon cudarul bánik velünk. A kiabálások mindennaposak, a megjegyzések is. Lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni, mert mindenben engem okol, mindenben teljesen más a véleménye. Nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár ugy lenne, mert akkor nem minket terrorizálna, mással lenne elfoglalva. Tavaly már a tetlegességig fajult a dolog, a kisgyerekem előtt volt a pofon, és a hangos szóváltás. Én soha meg nem csaltam, okot sem adtam rá, főzök mosok takaritok , ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell , mindent megcsinálok a ház körül. Férjem is besegít. Újabban már mindenben kötekedik. Miért igy van az edény a mosogatóban, miért ide teszem a ruhámat, az éjjeli szekrényemen miért van virág. Ezek a legújabb "vádak" ellenem. Próbálok beszélni vele, de csak annyit mond, hogy változzak meg. Kérdezem én miben. Én már ugy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez. Tavaly a tettlegesség után benyújtottam a válópert, de sajnos utána kibékültünk és lemondtuk. Akkor el is költözött látszólag 3 hétre, de minden nap jött hozzánk. Már az is baj, ha a rokonaimmal beszélek telefonon.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Sokszor hallom, hogy milyen hülye vagyok, a kolléganőim is hülye pics-k , nem vagyok képes semmire , semmit nem tudok megcsinálni. Ha nem vagyok ott, sokszor a gyerek is kap egy-egy taslit semmiségekért. A kisfiú mesét szokott nézni evés közben, már ezt sem teheti meg, nem nézhet mesét. Elég eleven kisgyerek, de nagyon okos. Persze ha valami van, annak én vagyok az oka, mert én neveltem igy, azért nem önálló stb. Most arra a pontra jutottam, hogy elköltözünk a közös otthonunkból kisfiammal, mert ez nagyon lélek romboló amit művel. Viszont akkor otthagyok mindent, a tárgyaink többségét is, és teljesen ketten vagyunk, magunkra vagyunk hagyatva. A szüleim nem élnek, a barátokra persze nem támaszkodhatok.
Ugy érzem ez már nem házasság, hanem rabság. Az egyetlen ok ami eszembe jut, hogy mióta alkalmazásban van, ott a főnökének kell mindenben ugrania, és ez nála gondot okoz, rajtunk vezeti le ezt a problémáját. Azóta a csúnya beszéd is beköltözött az otthonunkba.
Ön lát még értelmet a házasság fenntartásában? Probáltam most is, hogy költözzön el, nem hajlandó. Már nyugtatókkal és altatókkal tudok csak aludni, a sok idegeskedés miatt. Úgy érzem nem csak fizikailag próbált anno bántalmazni, hanem lelkileg is terrorizál. Féltem a kisfiunkat is, hogy nőhet is ő fel, ilyen közegben.
Bármilyen tanácsát , válaszát is előre nagyon megköszönöm.
Üdvözlettel: Rozália
"főnökének kell mindenben ugrania"
Kedves Rozália,
a krízisben, amikor kontrollt veszítünk, egyik lehetséges és fontos kapaszkodónk, hogy magyarázatokat keresünk (leginkább gyártunk), ok-okozati összefüggéseket teremtünk ezzel-azzal. Itt a rosszul összekapcsolt kérdések és válaszok, téves heurisztikák szövevényes csapdája. Azt hisszük, már mindent értünk és talán csak egy kicsi kell, hogy visszanyerjük az irányítást. "Na, ezt még kivárjuk"-helyzet.
"Próbáltam most is, hogy költözzön el"
Miért nem Ön? Ugye, hogy várakozik, szebben kifejezve: reménykedik, bízik?! Mondhatnánk, természetes. Erről a csapdáról beszéltem.
Ha a főnöke rendesebb lenne, ha a párja nem tüdőzné le ennyire a kiszolgáltatottságát, ha belátná, hogy Önök nem tehetnek semmiről, ha lehetne vele beszélni, ha találna valakit magának, akivel vigasztalódhatna, HA-paloták, légvárak.
"annyit mond, hogy változzak meg"
Így igaz. A legjobb edzésprogram, éppen Önnek van kitalálva. El ne meneküljön előle!
"kérdezem én: miben?"
Pont ebben, jól mondja: "Én már úgy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez."
Ki akar ilyen börtönben, elszigeteltségben élni? Csak Ön. A társa nem. Vergődik. Dühös. Csalódott.
"lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni"
Huh, hát ezzel az üggyel lehet, hogy engem is ki tudna hozni a sodromból. "Sima téma." Kit érdekel?
"főzök mosok takarítok, ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell, mindent megcsinálok a ház körül"
Ez lenne a házasság értelme? Egy multifunkcionális robotgépet szerzünk be az anyakönyvvezető segédletével? Nézzük csak: van egy bébiszitter, egy mindenes. És hol a nő?
"nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár úgy lenne"
A csapda bezárul.
Az Ön gondolati csapdája.
Ha már nőként se létezne, végképp befellegzett. Az önmaga által tervezett és tökéletesített rabszolga szerep keserítené el véglegesen.
Mi a boldogtalanság?
"Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk", mondja zseniálisan Dr. Kollár József (http://www.drkollarcoaching.hu).
Vágyik nőnek lenni, amire valójában nem vágyik. Ha vágyna, azzal foglalkozna. És a fenti logikának tökéletesen megfelelve kesereg, hogy nem nő, csak egy szolga.
Az a nehézség, hogy nem tud olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyik. Ha vágyna nőnek lenni, akkor tanulmányozná Marilyn Monroe életét (nem az idegbetegét, hanem a sztárét, a XX. század női szerep szentjét, ikonját), a tragikus életű Mata Harit, aki saját hajánál fogva rángatta ki magát a mélypontról egy házi előállítású, hihetetlen mitológiával, a professzionális tanácsadókkal ellátott, így állandóan megújulni képes, információs társadalmi csodát, Madonnát. Ingyen szórják az Ön lába elé a mintát, a már tesztelt sikerkódokat!
Naponta ötször gondolna arra, mit tennének ők a jelenlegi szituációban és másként cselekedne. Követné őket.
A boldogtalan ember is egy számítógép, amin hibás programok futnak. A rendszer kedvezőtlen módon reprezentálja a saját helyzetét, hibás érzelmeket és gondolatokat állít elő, ilyen módon örömtelen cselekvési programot bocsát ki az örömtelen gondolatok által generált örömtelenségből.
Azt mondjuk, rossz a kognitív dizájnja.
Na, most bizonyságot nyerhet! Fordítsa meg, ha tudja, ha akarja!
A legbiztosabb receptem az a kettős kötés feladat, amit már fentebb elrejtettem.
Keresse meg és legyen kérem boldog!
Szeretettel és őszinte megbecsüléssel kívánom a legjobbakat Önnek!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Life @ Business Design Intézet Dr. Kollár Iskolája tanára (http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Nemzetközi tanácsadói hálózat titkára (IACM, http://www.iacm-info.com/iacm_coachok_mediatorok_en.htm)
Az első hazai coach összefogás, a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány elnöke
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 05. 04. 07:51
Kedves Rozália,
a krízisben, amikor kontrollt veszítünk, egyik lehetséges és fontos kapaszkodónk, hogy magyarázatokat keresünk (leginkább gyártunk), ok-okozati összefüggéseket teremtünk ezzel-azzal. Itt a rosszul összekapcsolt kérdések és válaszok, téves heurisztikák szövevényes csapdája. Azt hisszük, már mindent értünk és talán csak egy kicsi kell, hogy visszanyerjük az irányítást. "Na, ezt még kivárjuk"-helyzet.
"Próbáltam most is, hogy költözzön el"
Miért nem Ön? Ugye, hogy várakozik, szebben kifejezve: reménykedik, bízik?! Mondhatnánk, természetes. Erről a csapdáról beszéltem.
Ha a főnöke rendesebb lenne, ha a párja nem tüdőzné le ennyire a kiszolgáltatottságát, ha belátná, hogy Önök nem tehetnek semmiről, ha lehetne vele beszélni, ha találna valakit magának, akivel vigasztalódhatna, HA-paloták, légvárak.
"annyit mond, hogy változzak meg"
Így igaz. A legjobb edzésprogram, éppen Önnek van kitalálva. El ne meneküljön előle!
"kérdezem én: miben?"
Pont ebben, jól mondja: "Én már úgy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez."
Ki akar ilyen börtönben, elszigeteltségben élni? Csak Ön. A társa nem. Vergődik. Dühös. Csalódott.
"lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni"
Huh, hát ezzel az üggyel lehet, hogy engem is ki tudna hozni a sodromból. "Sima téma." Kit érdekel?
"főzök mosok takarítok, ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell, mindent megcsinálok a ház körül"
Ez lenne a házasság értelme? Egy multifunkcionális robotgépet szerzünk be az anyakönyvvezető segédletével? Nézzük csak: van egy bébiszitter, egy mindenes. És hol a nő?
"nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár úgy lenne"
A csapda bezárul.
Az Ön gondolati csapdája.
Ha már nőként se létezne, végképp befellegzett. Az önmaga által tervezett és tökéletesített rabszolga szerep keserítené el véglegesen.
Mi a boldogtalanság?
"Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk", mondja zseniálisan Dr. Kollár József (http://www.drkollarcoaching.hu).
Vágyik nőnek lenni, amire valójában nem vágyik. Ha vágyna, azzal foglalkozna. És a fenti logikának tökéletesen megfelelve kesereg, hogy nem nő, csak egy szolga.
Az a nehézség, hogy nem tud olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyik. Ha vágyna nőnek lenni, akkor tanulmányozná Marilyn Monroe életét (nem az idegbetegét, hanem a sztárét, a XX. század női szerep szentjét, ikonját), a tragikus életű Mata Harit, aki saját hajánál fogva rángatta ki magát a mélypontról egy házi előállítású, hihetetlen mitológiával, a professzionális tanácsadókkal ellátott, így állandóan megújulni képes, információs társadalmi csodát, Madonnát. Ingyen szórják az Ön lába elé a mintát, a már tesztelt sikerkódokat!
Naponta ötször gondolna arra, mit tennének ők a jelenlegi szituációban és másként cselekedne. Követné őket.
A boldogtalan ember is egy számítógép, amin hibás programok futnak. A rendszer kedvezőtlen módon reprezentálja a saját helyzetét, hibás érzelmeket és gondolatokat állít elő, ilyen módon örömtelen cselekvési programot bocsát ki az örömtelen gondolatok által generált örömtelenségből.
Azt mondjuk, rossz a kognitív dizájnja.
Na, most bizonyságot nyerhet! Fordítsa meg, ha tudja, ha akarja!
A legbiztosabb receptem az a kettős kötés feladat, amit már fentebb elrejtettem.
Keresse meg és legyen kérem boldog!
Szeretettel és őszinte megbecsüléssel kívánom a legjobbakat Önnek!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Life @ Business Design Intézet Dr. Kollár Iskolája tanára (http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Nemzetközi tanácsadói hálózat titkára (IACM, http://www.iacm-info.com/iacm_coachok_mediatorok_en.htm)
Az első hazai coach összefogás, a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány elnöke
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 05. 04. 07:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
