 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Kriszti! 37 éves vagyok van 4 fiunk akiket párommal imádunk ,párommal 17 éve ismerjük egymást ,ez idö alatt nem csalt meg (legalábbis nem tudok rola),lett egy barátnöm 5 éve ,nem történt soha semmi,de áprilisban egyszer és kb 3 hete párom chatelt vele (szexuális témárol) megkérdeztem a párom hogy tetszik e neki de azt mondta nem csak hülyéskedtek de én nem tudom elhiggyem e ,barátnöm házassága eléggé hullámzo és szeret kacérkodni a pasikkal,az sajnos igaz hogy köztünk a szexuális kapcsolat az utobbi honapokban nagyon lecsökkent,sogornöm azt mondta hogy valoszinüleg ezt vetitette ki a párom a barátnömre,én tudom hogy nagyot hibáztam probálom helyrehozni,csak félek hogy a páromnak tetszik a barátnöm azért irkált vele,az eset ota egyébként a párom teljesen megváltozott kedveskediknekem,puszilgat ölelget,Doktornö szerint lehet hogy megbánta az irkálást? Mert most teljesen olyan a házasságunk mintha ujbol szerelmesek lennénk aminek én nagyon örülök csak nem értem ezt a nagy változást,mikor megtudtam az irkálást mondtam neki váljunk el de ö nem akar igazábol én se akarok de ugy érzem nem tudnék olyan férfivel élni akinek más tetszik abban biztos vagyok hogy nem feküdtek le mert lett volna rá alkalom de ugy érzem nem volt ilyen Doktornö szerint mit tegyek? Vagy az igaz lehet hogy csak a szexuális hiányát vetitette ki a barátnömre de igazábol nem tetszik neki? Válaszát elöre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
bizony, jól látja a dolgot és szembe is mer vele nézni. Nem hibáztat másokat, nem szidja a párját, nem kutakodik a múltjában (vajon, az édesanyja 3,5 éves korában csúnyán nézett-e rá, ezért írogat most másoknak), nem gyűlölködik a barátnőjével. Felüdítő, hogy röviden megjegyzi, Ön is hibázott, de nem kezd egy végeláthatatlan önmarcangolásba, aminek az eredménye majdnem mindig az "Én" felmentése. A tettek mezejére lép: mit tehetnék? Ez igazán felnőtt viselkedés (mi úgy hívjuk: Én-vezérelt állapot; lásd: Kollár Déri Vízen járni, Belső minőségbiztosítási rendszereink), őszintén gratulálok. egyben nagyon köszönöm, hogy éppen engem tisztelt meg a kérdésével.
*Beszélgetésajánló (hangfelvétel)*
Trainspotting-házasság (A tökéletlen házasságok tökéletessége), http://www.iloveschool.hu/radio/641-chaotic-madness-5-mi-micsoda-ez-a-trainspotting-hazassag.html
Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbb kapcsolat olyan körülmények között szövődik, amikor az emberek egyébként is gyakran találkoznak: munkahely, baráti társaságok, szomszédok. Úgy mondjuk, holonon belül. Ezek a közösségek éppen úgy alkalmasak arra, hogy egy nem várt igényt keletkeztessenek, mint ahogy kielégüléssel szolgáljanak, megtaláljuk a már meglévő vágy tárgyát.
Mindegy is, mi volt előbb: a kiéhezett férj vágya vagy egy szexi barátnő hívogató kacérsága.
*Filmajánló*
Ezt nézd, ne a Való Világot! 8.: Mindannyian kiborgok vagyunk, http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/514-ezt-nezd-ne-a-valo-vilagot-8-mindannyian-kiborgok-vagyunk.html
Kulcsszó ugyanis: DESIGN. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket (viselkedés mint termék a párkapcsolati piacon) kell előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (megy a szex- ehhez elég egy Viagra) esztétikai élményt is nyújt (megújult párkapcsolat energiával telítődik mindkettejük nagy megelégedésére).
Ez egy ember szintjén úgy hívjuk, DESIGNGONDOLKODÁS. Eredménye: Life Design.
Az Önök vonatkozásában mindez egyebek mellett azt jelenti, a helyzet vonzó olvasatát adni. Olyan gondolatok kigondolását megtervezni, ami később termékenynek bizonyul minden résztvevő számára. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Mi a hasznos? Hasznos tanács.
Vigyázzon a barátnővel, mert ha túl közel jön, kontrollálhatatlan vágyakat korbácsolhat a most még csak hullámzásba vitt tengeren.
Vigyázzon a férjével, mert felmerült, sőt megfogalmazódott az igénye egy kiegyensúlyozott szexuális életre. Innentől már egyáltalán nem elég megfékezni vagy elkergetni a barátnőt, mert helyére léphet bárki más.
A kérdés is tanács.
Hogyan tudná a férje értésére adni a határokat: mit lehet és mi nem tolerálható az Ön részéről, azaz meddig mehet el a barátnővel?
Hogyan tudná ugyanezt elvégezni a barátnője felé is?
Eddig jogos, jogos, de nem elég jó. Sőt, elkeserítő, lehangoló.
Mi a designgondolkodás? Szexi. Vonzó vízió, csábító ajánlat, pozitív jövőszcenárió. Motivált tanulás.
A férjének van egy válasza: szexuális élmény. Keresi a hozzá tartozó kérdéseket. Tegye fel a magáét! Elég vonzó vagyok neked a szexuális élményre?
Jaj, nem! Ez egy cseppet sem érdekes kérdés. Termelési értekezletre való. Hány kg szexuális élményt kíván a jövő héten leszállíttatni, Mr.? Ha többet, engedek az árból!
Uh, nem!
Mi is itt a kelendő termék (emlékszik: párkapcsolati piac)? A kacérság. Nahát, erre ekkora nagy a kereslet? Meglehet! Vegyen egy nagy adaggal magának!
A designprojekt neve: Kacérság lélektana
Írjunk egy disszertációt a témában, olyat hogy a barátnő is beiratkozhat a kurzusunkra!
Mit csinál az, aki kacér? Mi ebből az értékes (amit megtanulhatok) és mi a bóvli (nem versenyképes egy magas minőségi piacon, nem foglalkozunk vele)? Hogy legyek vonzó, de ne olcsó? Hogy kérjem meg az áramat (árképzés a párkapcsolati piacon)? Hogy adjam oda magam, de lebegtessem, hogy legközelebb még mást (többet, jobbat, újat) is kaphat, van még bőven munícióm? Miképpen lehetne, hogy átadom magam, aztán megvonom (visszavonom): adtam is meg nem is, sosem vagyok meg véglegesen?
Látja itt valaki az áruló barátnőt vagy a csalfaságra ugrasztható férjet? Ugyan, itt nem ez az érdekes! Nem keseregni, végtelen unalmasan mindent megbeszélni, energiarablón nyomozni, fárasztó vádalkut kötni. Nőnek lenni! Versenybe szállni (a kacérság nevű új kompetenciánkkal). Meghódítani. Lefegyverezni. Győzni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 27. 12:29
bizony, jól látja a dolgot és szembe is mer vele nézni. Nem hibáztat másokat, nem szidja a párját, nem kutakodik a múltjában (vajon, az édesanyja 3,5 éves korában csúnyán nézett-e rá, ezért írogat most másoknak), nem gyűlölködik a barátnőjével. Felüdítő, hogy röviden megjegyzi, Ön is hibázott, de nem kezd egy végeláthatatlan önmarcangolásba, aminek az eredménye majdnem mindig az "Én" felmentése. A tettek mezejére lép: mit tehetnék? Ez igazán felnőtt viselkedés (mi úgy hívjuk: Én-vezérelt állapot; lásd: Kollár Déri Vízen járni, Belső minőségbiztosítási rendszereink), őszintén gratulálok. egyben nagyon köszönöm, hogy éppen engem tisztelt meg a kérdésével.
*Beszélgetésajánló (hangfelvétel)*
Trainspotting-házasság (A tökéletlen házasságok tökéletessége), http://www.iloveschool.hu/radio/641-chaotic-madness-5-mi-micsoda-ez-a-trainspotting-hazassag.html
Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbb kapcsolat olyan körülmények között szövődik, amikor az emberek egyébként is gyakran találkoznak: munkahely, baráti társaságok, szomszédok. Úgy mondjuk, holonon belül. Ezek a közösségek éppen úgy alkalmasak arra, hogy egy nem várt igényt keletkeztessenek, mint ahogy kielégüléssel szolgáljanak, megtaláljuk a már meglévő vágy tárgyát.
Mindegy is, mi volt előbb: a kiéhezett férj vágya vagy egy szexi barátnő hívogató kacérsága.
*Filmajánló*
Ezt nézd, ne a Való Világot! 8.: Mindannyian kiborgok vagyunk, http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/514-ezt-nezd-ne-a-valo-vilagot-8-mindannyian-kiborgok-vagyunk.html
Kulcsszó ugyanis: DESIGN. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket (viselkedés mint termék a párkapcsolati piacon) kell előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (megy a szex- ehhez elég egy Viagra) esztétikai élményt is nyújt (megújult párkapcsolat energiával telítődik mindkettejük nagy megelégedésére).
Ez egy ember szintjén úgy hívjuk, DESIGNGONDOLKODÁS. Eredménye: Life Design.
Az Önök vonatkozásában mindez egyebek mellett azt jelenti, a helyzet vonzó olvasatát adni. Olyan gondolatok kigondolását megtervezni, ami később termékenynek bizonyul minden résztvevő számára. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Mi a hasznos? Hasznos tanács.
Vigyázzon a barátnővel, mert ha túl közel jön, kontrollálhatatlan vágyakat korbácsolhat a most még csak hullámzásba vitt tengeren.
Vigyázzon a férjével, mert felmerült, sőt megfogalmazódott az igénye egy kiegyensúlyozott szexuális életre. Innentől már egyáltalán nem elég megfékezni vagy elkergetni a barátnőt, mert helyére léphet bárki más.
A kérdés is tanács.
Hogyan tudná a férje értésére adni a határokat: mit lehet és mi nem tolerálható az Ön részéről, azaz meddig mehet el a barátnővel?
Hogyan tudná ugyanezt elvégezni a barátnője felé is?
Eddig jogos, jogos, de nem elég jó. Sőt, elkeserítő, lehangoló.
Mi a designgondolkodás? Szexi. Vonzó vízió, csábító ajánlat, pozitív jövőszcenárió. Motivált tanulás.
A férjének van egy válasza: szexuális élmény. Keresi a hozzá tartozó kérdéseket. Tegye fel a magáét! Elég vonzó vagyok neked a szexuális élményre?
Jaj, nem! Ez egy cseppet sem érdekes kérdés. Termelési értekezletre való. Hány kg szexuális élményt kíván a jövő héten leszállíttatni, Mr.? Ha többet, engedek az árból!
Uh, nem!
Mi is itt a kelendő termék (emlékszik: párkapcsolati piac)? A kacérság. Nahát, erre ekkora nagy a kereslet? Meglehet! Vegyen egy nagy adaggal magának!
A designprojekt neve: Kacérság lélektana
Írjunk egy disszertációt a témában, olyat hogy a barátnő is beiratkozhat a kurzusunkra!
Mit csinál az, aki kacér? Mi ebből az értékes (amit megtanulhatok) és mi a bóvli (nem versenyképes egy magas minőségi piacon, nem foglalkozunk vele)? Hogy legyek vonzó, de ne olcsó? Hogy kérjem meg az áramat (árképzés a párkapcsolati piacon)? Hogy adjam oda magam, de lebegtessem, hogy legközelebb még mást (többet, jobbat, újat) is kaphat, van még bőven munícióm? Miképpen lehetne, hogy átadom magam, aztán megvonom (visszavonom): adtam is meg nem is, sosem vagyok meg véglegesen?
Látja itt valaki az áruló barátnőt vagy a csalfaságra ugrasztható férjet? Ugyan, itt nem ez az érdekes! Nem keseregni, végtelen unalmasan mindent megbeszélni, energiarablón nyomozni, fárasztó vádalkut kötni. Nőnek lenni! Versenybe szállni (a kacérság nevű új kompetenciánkkal). Meghódítani. Lefegyverezni. Győzni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 27. 12:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti!
...
félreérti, hogy nem a gyermeki énjétől várom az érintéseket, hanem a felnőtt férfi személyétől. Tisztában vagyok vele, ha valaki valamit nem tanult, abból nem lehet adni. TAnítani úgy gondolom talán. NEm analizálom a párom.
Csak ilyen emberrel, mint ő, még nem találkoztam. Ő bizonytalan és elégedetlenkedő. VAlami oknál fogva, valami gyökere gondolom van, csak azt nem tudom mi. Kis részben értek egyet önnel. NEm vesézem ki a szeretteimet. Próbálok rájönni olykor a miértekre. Ennyi.
...
félreérti, hogy nem a gyermeki énjétől várom az érintéseket, hanem a felnőtt férfi személyétől. Tisztában vagyok vele, ha valaki valamit nem tanult, abból nem lehet adni. TAnítani úgy gondolom talán. NEm analizálom a párom.
Csak ilyen emberrel, mint ő, még nem találkoztam. Ő bizonytalan és elégedetlenkedő. VAlami oknál fogva, valami gyökere gondolom van, csak azt nem tudom mi. Kis részben értek egyet önnel. NEm vesézem ki a szeretteimet. Próbálok rájönni olykor a miértekre. Ennyi.
Kedves Kérdező,
nagy örömömre szolgál, hogy ismét megtisztel az érdeklődésével.
Nyilván, ha elégedetlen lenne a válaszommal, nem írna ismét nekem, mert mi értelme volna?
Az Ön által alkalmazni kívánt pszichologizáló beszédmód és a vonzó nő imidzsének különbségéről egy képet mutatnék:
Ha szeretnék egy autóval utazni, két dolog kell hozzá:
Egy MÉRNÖK (mérnöki csapat), aki megtervezi a járművet. Szükség lesz szervizre is, ahol az esetleges működési zavarokat a rendszer szintjén elhárítják. Ez lenne a magasan képzett (és nem amatőr) PSZICHOLÓGUS és PSZICHIÁTER. Ők szakértelemmel és tudással beavatkoznak a "hardver" (az agy mint hardver) szintjén.
Szükség lesz egy autóvezető OKTATÓRA, aki megtanítja kezelni a járművet. Nem a rendszer felépítéséről tart elméleti oktatást, nem mérnököket képez, hanem vezetni tudó autósokat, akiknek sokszor lila gőzük sincs, hogy mi zajlik a gépben, miközben nyomják a gázpedált. Ez a COACH és a mediátor, akik megtanítják az életvezetést. Élvezni az utazást. Örömködni bármilyen autóval és autóban. A tájat bámulni, új utakra menni, felfedezni, rácsodálkozni, élvezni.
Beláthatja, hogy a két szakma egymást kiválóan kiegészíti, de nem helyettesíti egyik a másikat.
Mellesleg megjegyzem, ha elég sokat fog tudni a tudomány az emberről, nem kell majd pszichológia, mert az is az orvostudomány része lesz.
Mindkét területen a design a kulcsszó. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (működik az autó, lehet vele közlekedni) esztétikai élményt is nyújt: formatervezett autó, szuper vezető, aki könnyedén kezeli a járművet és nem a váltót bámulja, miközben használja.
Ez egy ember szintjén a DESIGNGONDOLKODÁS.
Olyan gondolat kigondolását tervezem meg, ami később minden résztvevő számára örömet nyújt. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Röviden: Ön most generálszervizt akar vagy vezetni, élvezni az életet egy férfival? Megtanulni élni, boldognak lenni, vonzó nőként létezni. Egy autószerelő kevésbé csábító, mint a nő :)
Végső kérdésem: hol van itt egy amatőr? Sehol. Hát ez az üzenetem.
Én elmondtam, hogy nem lesz vonzó nő (ha analizál, tervez, szerel), a többi már Önön múlik.
De ne a cipőnket szidjuk, ha lyukas. Nem a tanácsadó felel a kifutóra lépő amatőrért.
Bármelyik irányba mozdul, legyen profi!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 26. 10:19
nagy örömömre szolgál, hogy ismét megtisztel az érdeklődésével.
Nyilván, ha elégedetlen lenne a válaszommal, nem írna ismét nekem, mert mi értelme volna?
Az Ön által alkalmazni kívánt pszichologizáló beszédmód és a vonzó nő imidzsének különbségéről egy képet mutatnék:
Ha szeretnék egy autóval utazni, két dolog kell hozzá:
Egy MÉRNÖK (mérnöki csapat), aki megtervezi a járművet. Szükség lesz szervizre is, ahol az esetleges működési zavarokat a rendszer szintjén elhárítják. Ez lenne a magasan képzett (és nem amatőr) PSZICHOLÓGUS és PSZICHIÁTER. Ők szakértelemmel és tudással beavatkoznak a "hardver" (az agy mint hardver) szintjén.
Szükség lesz egy autóvezető OKTATÓRA, aki megtanítja kezelni a járművet. Nem a rendszer felépítéséről tart elméleti oktatást, nem mérnököket képez, hanem vezetni tudó autósokat, akiknek sokszor lila gőzük sincs, hogy mi zajlik a gépben, miközben nyomják a gázpedált. Ez a COACH és a mediátor, akik megtanítják az életvezetést. Élvezni az utazást. Örömködni bármilyen autóval és autóban. A tájat bámulni, új utakra menni, felfedezni, rácsodálkozni, élvezni.
Beláthatja, hogy a két szakma egymást kiválóan kiegészíti, de nem helyettesíti egyik a másikat.
Mellesleg megjegyzem, ha elég sokat fog tudni a tudomány az emberről, nem kell majd pszichológia, mert az is az orvostudomány része lesz.
Mindkét területen a design a kulcsszó. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (működik az autó, lehet vele közlekedni) esztétikai élményt is nyújt: formatervezett autó, szuper vezető, aki könnyedén kezeli a járművet és nem a váltót bámulja, miközben használja.
Ez egy ember szintjén a DESIGNGONDOLKODÁS.
Olyan gondolat kigondolását tervezem meg, ami később minden résztvevő számára örömet nyújt. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Röviden: Ön most generálszervizt akar vagy vezetni, élvezni az életet egy férfival? Megtanulni élni, boldognak lenni, vonzó nőként létezni. Egy autószerelő kevésbé csábító, mint a nő :)
Végső kérdésem: hol van itt egy amatőr? Sehol. Hát ez az üzenetem.
Én elmondtam, hogy nem lesz vonzó nő (ha analizál, tervez, szerel), a többi már Önön múlik.
De ne a cipőnket szidjuk, ha lyukas. Nem a tanácsadó felel a kifutóra lépő amatőrért.
Bármelyik irányba mozdul, legyen profi!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 26. 10:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti,
Tanácsodat szeretném kérni a házasságommal kapcsolatban. Van egy közel 6 éves kisfiunk. Teljesen átlagos család lennénk. Én diplomás vagyok - 2 diploma, nyelvvizsga- párom közel másfél éve van alkalmazásban villanyszerelőként. Előtte vállalkozó volt. Régebben is voltak problémáink, de nem ennyire súlyosak. Mindenünk megvan, szép új ház, amelyet együtt építettünk fel, egészség, autó. 12 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasságban. Nekem meghaltak a szüleim, igy örököltem egy kis pénzt. Ez is mindig téma, hogy bezzen neked van miből. De ha költök is az örökségemből, élmiszert veszünk, esetleg hűtőt, ami a családnak szükséges.
Amióta alkalmazottként dolgozik nagyon cudarul bánik velünk. A kiabálások mindennaposak, a megjegyzések is. Lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni, mert mindenben engem okol, mindenben teljesen más a véleménye. Nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár ugy lenne, mert akkor nem minket terrorizálna, mással lenne elfoglalva. Tavaly már a tetlegességig fajult a dolog, a kisgyerekem előtt volt a pofon, és a hangos szóváltás. Én soha meg nem csaltam, okot sem adtam rá, főzök mosok takaritok , ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell , mindent megcsinálok a ház körül. Férjem is besegít. Újabban már mindenben kötekedik. Miért igy van az edény a mosogatóban, miért ide teszem a ruhámat, az éjjeli szekrényemen miért van virág. Ezek a legújabb "vádak" ellenem. Próbálok beszélni vele, de csak annyit mond, hogy változzak meg. Kérdezem én miben. Én már ugy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez. Tavaly a tettlegesség után benyújtottam a válópert, de sajnos utána kibékültünk és lemondtuk. Akkor el is költözött látszólag 3 hétre, de minden nap jött hozzánk. Már az is baj, ha a rokonaimmal beszélek telefonon.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Sokszor hallom, hogy milyen hülye vagyok, a kolléganőim is hülye pics-k , nem vagyok képes semmire , semmit nem tudok megcsinálni. Ha nem vagyok ott, sokszor a gyerek is kap egy-egy taslit semmiségekért. A kisfiú mesét szokott nézni evés közben, már ezt sem teheti meg, nem nézhet mesét. Elég eleven kisgyerek, de nagyon okos. Persze ha valami van, annak én vagyok az oka, mert én neveltem igy, azért nem önálló stb. Most arra a pontra jutottam, hogy elköltözünk a közös otthonunkból kisfiammal, mert ez nagyon lélek romboló amit művel. Viszont akkor otthagyok mindent, a tárgyaink többségét is, és teljesen ketten vagyunk, magunkra vagyunk hagyatva. A szüleim nem élnek, a barátokra persze nem támaszkodhatok.
Ugy érzem ez már nem házasság, hanem rabság. Az egyetlen ok ami eszembe jut, hogy mióta alkalmazásban van, ott a főnökének kell mindenben ugrania, és ez nála gondot okoz, rajtunk vezeti le ezt a problémáját. Azóta a csúnya beszéd is beköltözött az otthonunkba.
Ön lát még értelmet a házasság fenntartásában? Probáltam most is, hogy költözzön el, nem hajlandó. Már nyugtatókkal és altatókkal tudok csak aludni, a sok idegeskedés miatt. Úgy érzem nem csak fizikailag próbált anno bántalmazni, hanem lelkileg is terrorizál. Féltem a kisfiunkat is, hogy nőhet is ő fel, ilyen közegben.
Bármilyen tanácsát , válaszát is előre nagyon megköszönöm.
Üdvözlettel: Rozália
Tanácsodat szeretném kérni a házasságommal kapcsolatban. Van egy közel 6 éves kisfiunk. Teljesen átlagos család lennénk. Én diplomás vagyok - 2 diploma, nyelvvizsga- párom közel másfél éve van alkalmazásban villanyszerelőként. Előtte vállalkozó volt. Régebben is voltak problémáink, de nem ennyire súlyosak. Mindenünk megvan, szép új ház, amelyet együtt építettünk fel, egészség, autó. 12 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasságban. Nekem meghaltak a szüleim, igy örököltem egy kis pénzt. Ez is mindig téma, hogy bezzen neked van miből. De ha költök is az örökségemből, élmiszert veszünk, esetleg hűtőt, ami a családnak szükséges.
Amióta alkalmazottként dolgozik nagyon cudarul bánik velünk. A kiabálások mindennaposak, a megjegyzések is. Lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni, mert mindenben engem okol, mindenben teljesen más a véleménye. Nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár ugy lenne, mert akkor nem minket terrorizálna, mással lenne elfoglalva. Tavaly már a tetlegességig fajult a dolog, a kisgyerekem előtt volt a pofon, és a hangos szóváltás. Én soha meg nem csaltam, okot sem adtam rá, főzök mosok takaritok , ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell , mindent megcsinálok a ház körül. Férjem is besegít. Újabban már mindenben kötekedik. Miért igy van az edény a mosogatóban, miért ide teszem a ruhámat, az éjjeli szekrényemen miért van virág. Ezek a legújabb "vádak" ellenem. Próbálok beszélni vele, de csak annyit mond, hogy változzak meg. Kérdezem én miben. Én már ugy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez. Tavaly a tettlegesség után benyújtottam a válópert, de sajnos utána kibékültünk és lemondtuk. Akkor el is költözött látszólag 3 hétre, de minden nap jött hozzánk. Már az is baj, ha a rokonaimmal beszélek telefonon.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Sokszor hallom, hogy milyen hülye vagyok, a kolléganőim is hülye pics-k , nem vagyok képes semmire , semmit nem tudok megcsinálni. Ha nem vagyok ott, sokszor a gyerek is kap egy-egy taslit semmiségekért. A kisfiú mesét szokott nézni evés közben, már ezt sem teheti meg, nem nézhet mesét. Elég eleven kisgyerek, de nagyon okos. Persze ha valami van, annak én vagyok az oka, mert én neveltem igy, azért nem önálló stb. Most arra a pontra jutottam, hogy elköltözünk a közös otthonunkból kisfiammal, mert ez nagyon lélek romboló amit művel. Viszont akkor otthagyok mindent, a tárgyaink többségét is, és teljesen ketten vagyunk, magunkra vagyunk hagyatva. A szüleim nem élnek, a barátokra persze nem támaszkodhatok.
Ugy érzem ez már nem házasság, hanem rabság. Az egyetlen ok ami eszembe jut, hogy mióta alkalmazásban van, ott a főnökének kell mindenben ugrania, és ez nála gondot okoz, rajtunk vezeti le ezt a problémáját. Azóta a csúnya beszéd is beköltözött az otthonunkba.
Ön lát még értelmet a házasság fenntartásában? Probáltam most is, hogy költözzön el, nem hajlandó. Már nyugtatókkal és altatókkal tudok csak aludni, a sok idegeskedés miatt. Úgy érzem nem csak fizikailag próbált anno bántalmazni, hanem lelkileg is terrorizál. Féltem a kisfiunkat is, hogy nőhet is ő fel, ilyen közegben.
Bármilyen tanácsát , válaszát is előre nagyon megköszönöm.
Üdvözlettel: Rozália
"főnökének kell mindenben ugrania"
Kedves Rozália,
a krízisben, amikor kontrollt veszítünk, egyik lehetséges és fontos kapaszkodónk, hogy magyarázatokat keresünk (leginkább gyártunk), ok-okozati összefüggéseket teremtünk ezzel-azzal. Itt a rosszul összekapcsolt kérdések és válaszok, téves heurisztikák szövevényes csapdája. Azt hisszük, már mindent értünk és talán csak egy kicsi kell, hogy visszanyerjük az irányítást. "Na, ezt még kivárjuk"-helyzet.
"Próbáltam most is, hogy költözzön el"
Miért nem Ön? Ugye, hogy várakozik, szebben kifejezve: reménykedik, bízik?! Mondhatnánk, természetes. Erről a csapdáról beszéltem.
Ha a főnöke rendesebb lenne, ha a párja nem tüdőzné le ennyire a kiszolgáltatottságát, ha belátná, hogy Önök nem tehetnek semmiről, ha lehetne vele beszélni, ha találna valakit magának, akivel vigasztalódhatna, HA-paloták, légvárak.
"annyit mond, hogy változzak meg"
Így igaz. A legjobb edzésprogram, éppen Önnek van kitalálva. El ne meneküljön előle!
"kérdezem én: miben?"
Pont ebben, jól mondja: "Én már úgy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez."
Ki akar ilyen börtönben, elszigeteltségben élni? Csak Ön. A társa nem. Vergődik. Dühös. Csalódott.
"lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni"
Huh, hát ezzel az üggyel lehet, hogy engem is ki tudna hozni a sodromból. "Sima téma." Kit érdekel?
"főzök mosok takarítok, ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell, mindent megcsinálok a ház körül"
Ez lenne a házasság értelme? Egy multifunkcionális robotgépet szerzünk be az anyakönyvvezető segédletével? Nézzük csak: van egy bébiszitter, egy mindenes. És hol a nő?
"nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár úgy lenne"
A csapda bezárul.
Az Ön gondolati csapdája.
Ha már nőként se létezne, végképp befellegzett. Az önmaga által tervezett és tökéletesített rabszolga szerep keserítené el véglegesen.
Mi a boldogtalanság?
"Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk", mondja zseniálisan Dr. Kollár József (http://www.drkollarcoaching.hu).
Vágyik nőnek lenni, amire valójában nem vágyik. Ha vágyna, azzal foglalkozna. És a fenti logikának tökéletesen megfelelve kesereg, hogy nem nő, csak egy szolga.
Az a nehézség, hogy nem tud olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyik. Ha vágyna nőnek lenni, akkor tanulmányozná Marilyn Monroe életét (nem az idegbetegét, hanem a sztárét, a XX. század női szerep szentjét, ikonját), a tragikus életű Mata Harit, aki saját hajánál fogva rángatta ki magát a mélypontról egy házi előállítású, hihetetlen mitológiával, a professzionális tanácsadókkal ellátott, így állandóan megújulni képes, információs társadalmi csodát, Madonnát. Ingyen szórják az Ön lába elé a mintát, a már tesztelt sikerkódokat!
Naponta ötször gondolna arra, mit tennének ők a jelenlegi szituációban és másként cselekedne. Követné őket.
A boldogtalan ember is egy számítógép, amin hibás programok futnak. A rendszer kedvezőtlen módon reprezentálja a saját helyzetét, hibás érzelmeket és gondolatokat állít elő, ilyen módon örömtelen cselekvési programot bocsát ki az örömtelen gondolatok által generált örömtelenségből.
Azt mondjuk, rossz a kognitív dizájnja.
Na, most bizonyságot nyerhet! Fordítsa meg, ha tudja, ha akarja!
A legbiztosabb receptem az a kettős kötés feladat, amit már fentebb elrejtettem.
Keresse meg és legyen kérem boldog!
Szeretettel és őszinte megbecsüléssel kívánom a legjobbakat Önnek!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Life @ Business Design Intézet Dr. Kollár Iskolája tanára (http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Nemzetközi tanácsadói hálózat titkára (IACM, http://www.iacm-info.com/iacm_coachok_mediatorok_en.htm)
Az első hazai coach összefogás, a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány elnöke
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 05. 04. 07:51
Kedves Rozália,
a krízisben, amikor kontrollt veszítünk, egyik lehetséges és fontos kapaszkodónk, hogy magyarázatokat keresünk (leginkább gyártunk), ok-okozati összefüggéseket teremtünk ezzel-azzal. Itt a rosszul összekapcsolt kérdések és válaszok, téves heurisztikák szövevényes csapdája. Azt hisszük, már mindent értünk és talán csak egy kicsi kell, hogy visszanyerjük az irányítást. "Na, ezt még kivárjuk"-helyzet.
"Próbáltam most is, hogy költözzön el"
Miért nem Ön? Ugye, hogy várakozik, szebben kifejezve: reménykedik, bízik?! Mondhatnánk, természetes. Erről a csapdáról beszéltem.
Ha a főnöke rendesebb lenne, ha a párja nem tüdőzné le ennyire a kiszolgáltatottságát, ha belátná, hogy Önök nem tehetnek semmiről, ha lehetne vele beszélni, ha találna valakit magának, akivel vigasztalódhatna, HA-paloták, légvárak.
"annyit mond, hogy változzak meg"
Így igaz. A legjobb edzésprogram, éppen Önnek van kitalálva. El ne meneküljön előle!
"kérdezem én: miben?"
Pont ebben, jól mondja: "Én már úgy érzem, hogy teljesen beszabályozna. Járni nem járunk el sehová, én sem megyek el a barátnőimhez."
Ki akar ilyen börtönben, elszigeteltségben élni? Csak Ön. A társa nem. Vergődik. Dühös. Csalódott.
"lassan már egy sima témáról, legyen az akár az étel , nem tudok a férjemmel beszélni"
Huh, hát ezzel az üggyel lehet, hogy engem is ki tudna hozni a sodromból. "Sima téma." Kit érdekel?
"főzök mosok takarítok, ellátom a gyereket, a kertet kint, festek ha kell, mindent megcsinálok a ház körül"
Ez lenne a házasság értelme? Egy multifunkcionális robotgépet szerzünk be az anyakönyvvezető segédletével? Nézzük csak: van egy bébiszitter, egy mindenes. És hol a nő?
"nem hiszem, hogy megcsal, de sokszor azt kívánom, hogy bár úgy lenne"
A csapda bezárul.
Az Ön gondolati csapdája.
Ha már nőként se létezne, végképp befellegzett. Az önmaga által tervezett és tökéletesített rabszolga szerep keserítené el véglegesen.
Mi a boldogtalanság?
"Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk", mondja zseniálisan Dr. Kollár József (http://www.drkollarcoaching.hu).
Vágyik nőnek lenni, amire valójában nem vágyik. Ha vágyna, azzal foglalkozna. És a fenti logikának tökéletesen megfelelve kesereg, hogy nem nő, csak egy szolga.
Az a nehézség, hogy nem tud olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyik. Ha vágyna nőnek lenni, akkor tanulmányozná Marilyn Monroe életét (nem az idegbetegét, hanem a sztárét, a XX. század női szerep szentjét, ikonját), a tragikus életű Mata Harit, aki saját hajánál fogva rángatta ki magát a mélypontról egy házi előállítású, hihetetlen mitológiával, a professzionális tanácsadókkal ellátott, így állandóan megújulni képes, információs társadalmi csodát, Madonnát. Ingyen szórják az Ön lába elé a mintát, a már tesztelt sikerkódokat!
Naponta ötször gondolna arra, mit tennének ők a jelenlegi szituációban és másként cselekedne. Követné őket.
A boldogtalan ember is egy számítógép, amin hibás programok futnak. A rendszer kedvezőtlen módon reprezentálja a saját helyzetét, hibás érzelmeket és gondolatokat állít elő, ilyen módon örömtelen cselekvési programot bocsát ki az örömtelen gondolatok által generált örömtelenségből.
Azt mondjuk, rossz a kognitív dizájnja.
Na, most bizonyságot nyerhet! Fordítsa meg, ha tudja, ha akarja!
A legbiztosabb receptem az a kettős kötés feladat, amit már fentebb elrejtettem.
Keresse meg és legyen kérem boldog!
Szeretettel és őszinte megbecsüléssel kívánom a legjobbakat Önnek!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Life @ Business Design Intézet Dr. Kollár Iskolája tanára (http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Nemzetközi tanácsadói hálózat titkára (IACM, http://www.iacm-info.com/iacm_coachok_mediatorok_en.htm)
Az első hazai coach összefogás, a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány elnöke
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 05. 04. 07:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
