 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktornő!
Hát hol is kezdjem!A problémám a következő.A férjemmel 10 éve vagyunk házasok ez alatt az idő alatt ő kb. 5-6 évet kint dolgozott Németországban. Van egy 9éves kislányunk akit szinte én neveltem fel.Vagy 3évet töltött ithol legutóbb és akkor kezdődtek a problémák.ithol elhelyezkedett dolgozni és kb:4-5 hónap mulva kiderült hogy összemelegedett egy kolleginájával.Akkor el is akart költözni azt mondta nem szeret engedjem el,nagy nehezen aztán még is helyre jöttünk legalább is én ezt hittem!Most az élet ugy hozta hogy 5 hónapja kint dolgozik megint Németben.De most ott is megcsalt.Ráadásul az ünnepek alkalmával mikor ithol volt az is kiderült hogy mikor ki ment dolgozni az volt az első dolga hogy felhivta azt a NŐT akivel ithol megcsalt és én abban voltam hogy nincs köztük semmi!!De ez a mostani ennél is rosszab helyzet mivel a lány is ott dolgozik ráadásul egy szállón is vannak,szerintem már egy szobába is kültöztek!Volt ithol az ünnepen akkor beszéltünk együtt voltunk minden értelemben,azt mondta ha vissza megy nem lesz semmi dolgozni fog nem nőzik.Egy darabig elhitette velem hogy minden szép és jó a telefonba is azt mondta amit én és a gyerek hallani szerettünk volna hogy nincs közöttük semmi,de a ""hölgy""folyamatosan üzenget nekem a facebokon hogy tudjam hogy a férjemmel együtt van és közben kiderült hogy ez igaz is mert a párom is tud ezekről az üzengetésekről.Már azt is elérte hogy a gyerek születésnapjára sem jött haza majd csak most márciusba jön ,de akkor hozza azt a ""libát""is,de csak remélni tudom hogy nem anyósomhoz hozza őt is,mert már nem is ide jön hanem az édesanyjánál megy aludni,és agyereket jön majd meglátogatni,meg persze velem beszélni mert Ő válni akar!!De én nem szeretnék ,valahogy próbálnám még megmenteni a házzaságom ha tudom.A baj még az is hogy ha ő az anyjánál megy akkor ott biztosan ""tele beszélik a fejét hogy váljon el""mert nem szeret engem a családja!!!Mit tanácsol a doktornő mit tegyek??Engedjem el váljak el és kezdjek én is uj életet,de én még szeretem ezek után is!!Válaszát köszönöm!Tisztelettel:Csini75
Hát hol is kezdjem!A problémám a következő.A férjemmel 10 éve vagyunk házasok ez alatt az idő alatt ő kb. 5-6 évet kint dolgozott Németországban. Van egy 9éves kislányunk akit szinte én neveltem fel.Vagy 3évet töltött ithol legutóbb és akkor kezdődtek a problémák.ithol elhelyezkedett dolgozni és kb:4-5 hónap mulva kiderült hogy összemelegedett egy kolleginájával.Akkor el is akart költözni azt mondta nem szeret engedjem el,nagy nehezen aztán még is helyre jöttünk legalább is én ezt hittem!Most az élet ugy hozta hogy 5 hónapja kint dolgozik megint Németben.De most ott is megcsalt.Ráadásul az ünnepek alkalmával mikor ithol volt az is kiderült hogy mikor ki ment dolgozni az volt az első dolga hogy felhivta azt a NŐT akivel ithol megcsalt és én abban voltam hogy nincs köztük semmi!!De ez a mostani ennél is rosszab helyzet mivel a lány is ott dolgozik ráadásul egy szállón is vannak,szerintem már egy szobába is kültöztek!Volt ithol az ünnepen akkor beszéltünk együtt voltunk minden értelemben,azt mondta ha vissza megy nem lesz semmi dolgozni fog nem nőzik.Egy darabig elhitette velem hogy minden szép és jó a telefonba is azt mondta amit én és a gyerek hallani szerettünk volna hogy nincs közöttük semmi,de a ""hölgy""folyamatosan üzenget nekem a facebokon hogy tudjam hogy a férjemmel együtt van és közben kiderült hogy ez igaz is mert a párom is tud ezekről az üzengetésekről.Már azt is elérte hogy a gyerek születésnapjára sem jött haza majd csak most márciusba jön ,de akkor hozza azt a ""libát""is,de csak remélni tudom hogy nem anyósomhoz hozza őt is,mert már nem is ide jön hanem az édesanyjánál megy aludni,és agyereket jön majd meglátogatni,meg persze velem beszélni mert Ő válni akar!!De én nem szeretnék ,valahogy próbálnám még megmenteni a házzaságom ha tudom.A baj még az is hogy ha ő az anyjánál megy akkor ott biztosan ""tele beszélik a fejét hogy váljon el""mert nem szeret engem a családja!!!Mit tanácsol a doktornő mit tegyek??Engedjem el váljak el és kezdjek én is uj életet,de én még szeretem ezek után is!!Válaszát köszönöm!Tisztelettel:Csini75
Kedves Levélíró,
"Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín mint a halál. Nincs kiengesztelés. Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan."
Rejtő Jenő
Egyes filozófusok szerint nincs öncsalás. Márpedig tényszerűen mi lenne a racionális, ésszerű alapja ennek: "és én abban voltam hogy nincs köztük semmi"?
Ha valaki eljátszotta a bizalmunkat, miért bíznánk meg benne? Nyilván bízni akart benne. Bízni abban, hogy ezt a dolgot megússzák. Megússzák anélkül, hogy bármin változtatniuk kelljen. És talán most is a vak szerencsében bízik, hátha nem az anyósáékhoz megy a nővel. Mintha ez az egy uralhatatlan hely és helyzet okozná csak a bajt, mert enélkül nem lenne gond, mert enélkül még mindig meg lehetne menekülni.
Pedig, ahogy Rejtő üzeni Önnek: "befejezett kín mint a halál". Ez a kapcsolat meghalt. Ebben a formában végleg.
"én még szeretem ezek után is"
Na igen, ezt bizony elhiszem. A szerelem maga az irracionalitás, az uralhatatlan, a felkavaró, a magával ragadó. "Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.": és Ön mást szeret, azt az embert, aki maga is mást szeret. Nincs hát mit szemre hányni és megbocsájtani.
Bizonyos vallások szerint a halál így, vagy úgy, de csak egy újabb állomás. Egy átalakulás, egy változás. Most már csak azon kell elgondolkodniuk, tudnak-e érdemben változni, változtatni a kapcsolatukon, előbb persze saját magukon (egymástól függetlenül, mindenki saját magán), legalább olyan radikális és katartikus módon, mint amilyen változást maga a halál hoz.
Ha nem, a tűzből feltámadó főnixmadárként még mindig feltámadhatnak.
A főnix a monda szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt. A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait.
Önök is sokáig éltek már (együtt). Balzsamozzák be az emlékeket, szépek, szerethetők, aztán egy bátor ugrás... éppen mint Empedoklész.
Önök nem vesztesek. Minimum hősök. A szerelem áldozatai.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.drkollarcoaching.hu
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2013. 02. 27. 21:24
"Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín mint a halál. Nincs kiengesztelés. Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan."
Rejtő Jenő
Egyes filozófusok szerint nincs öncsalás. Márpedig tényszerűen mi lenne a racionális, ésszerű alapja ennek: "és én abban voltam hogy nincs köztük semmi"?
Ha valaki eljátszotta a bizalmunkat, miért bíznánk meg benne? Nyilván bízni akart benne. Bízni abban, hogy ezt a dolgot megússzák. Megússzák anélkül, hogy bármin változtatniuk kelljen. És talán most is a vak szerencsében bízik, hátha nem az anyósáékhoz megy a nővel. Mintha ez az egy uralhatatlan hely és helyzet okozná csak a bajt, mert enélkül nem lenne gond, mert enélkül még mindig meg lehetne menekülni.
Pedig, ahogy Rejtő üzeni Önnek: "befejezett kín mint a halál". Ez a kapcsolat meghalt. Ebben a formában végleg.
"én még szeretem ezek után is"
Na igen, ezt bizony elhiszem. A szerelem maga az irracionalitás, az uralhatatlan, a felkavaró, a magával ragadó. "Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.": és Ön mást szeret, azt az embert, aki maga is mást szeret. Nincs hát mit szemre hányni és megbocsájtani.
Bizonyos vallások szerint a halál így, vagy úgy, de csak egy újabb állomás. Egy átalakulás, egy változás. Most már csak azon kell elgondolkodniuk, tudnak-e érdemben változni, változtatni a kapcsolatukon, előbb persze saját magukon (egymástól függetlenül, mindenki saját magán), legalább olyan radikális és katartikus módon, mint amilyen változást maga a halál hoz.
Ha nem, a tűzből feltámadó főnixmadárként még mindig feltámadhatnak.
A főnix a monda szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt. A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait.
Önök is sokáig éltek már (együtt). Balzsamozzák be az emlékeket, szépek, szerethetők, aztán egy bátor ugrás... éppen mint Empedoklész.
Önök nem vesztesek. Minimum hősök. A szerelem áldozatai.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
www.drkollarcoaching.hu
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2013. 02. 27. 21:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti!
10 éve vagyunk együtt a férjemmel, kapcsolatunk 2,5 éve a gyermekünk megszületése után fokozatosan elszürkült mert rosszul menedzseltük a hétköznapokat. Nagy, szenvedélyes szerelemben éltünk előtte hosszú évekig. Főleg én hibáztam, elmulasztottam a férjem társa, szerelme lenni. 2 hónapja elköltözött a közös otthonunkból, csak néhány ruháját vitte. Nincs harmadik személy egyikünk életében sem, de azt mondta, ürességet érez, egyre idegenebb neki a ház és mi is. Az első hetekben távolságot tartott, élte az életét és próbálta magát jól érezni. Összefutottunk gyakran, mert a házunknál van a műhelye ahol dolgozik. 2 hete jött, hogy kezdünk neki hiányozni, azóta szinte napi kapcsolatban vagyunk, hív vagy jön. Figyelmes velem azóta, gyengéd, megcsókol de érzem rajta a vívódást. Én kedves és megértő vagyok vele, mert szeretem és visszavárom. Ma lelkileg megnyílt előttem, sírás fojtogatta, miközben elmondta hogy mennyire szenved mert csak sodródik, keresné a boldogságot de nem tudja, merre induljon és hihetetlen fájdalmat érez. Kérdeztem, erőltessük -e a válást, mert talán hamarabb túl leszünk így a szenvedésen. Mondta hogy azt semmiképpen nem akarja, nem érzi hogy ezt szeretné tenni de azt sem tudja könnyű szívvel megtenni hogy hazajön hozzánk. Ez nagyon megviseli, hogy nem kap a lelkétől végre egy üzenetet, hogy mit tegyen. Mostanában ha jön, úgy látom, kóstolgatja hogy hogy érzi magát otthon, begyújt a kandallóba és mondja hogy ez jó érzés, kényelmesen elhelyezkedik a kanapén stb. Közben folyamatosan fogy, alig lehet már rá ismerni, és néz rám érzelemmel túlfűtött tekintettel, meg kéri hogy ne haragudjak mert fáj neki hogy látja rajtam is a fájdalmat. Kérem, adjon nekem tanácsot, hogy zökkenthetném ki ebből az állapotból? Mit tegyek, hogy újra bízni tudjon a közös jövőnkben? Köszönettel: Szilvi
10 éve vagyunk együtt a férjemmel, kapcsolatunk 2,5 éve a gyermekünk megszületése után fokozatosan elszürkült mert rosszul menedzseltük a hétköznapokat. Nagy, szenvedélyes szerelemben éltünk előtte hosszú évekig. Főleg én hibáztam, elmulasztottam a férjem társa, szerelme lenni. 2 hónapja elköltözött a közös otthonunkból, csak néhány ruháját vitte. Nincs harmadik személy egyikünk életében sem, de azt mondta, ürességet érez, egyre idegenebb neki a ház és mi is. Az első hetekben távolságot tartott, élte az életét és próbálta magát jól érezni. Összefutottunk gyakran, mert a házunknál van a műhelye ahol dolgozik. 2 hete jött, hogy kezdünk neki hiányozni, azóta szinte napi kapcsolatban vagyunk, hív vagy jön. Figyelmes velem azóta, gyengéd, megcsókol de érzem rajta a vívódást. Én kedves és megértő vagyok vele, mert szeretem és visszavárom. Ma lelkileg megnyílt előttem, sírás fojtogatta, miközben elmondta hogy mennyire szenved mert csak sodródik, keresné a boldogságot de nem tudja, merre induljon és hihetetlen fájdalmat érez. Kérdeztem, erőltessük -e a válást, mert talán hamarabb túl leszünk így a szenvedésen. Mondta hogy azt semmiképpen nem akarja, nem érzi hogy ezt szeretné tenni de azt sem tudja könnyű szívvel megtenni hogy hazajön hozzánk. Ez nagyon megviseli, hogy nem kap a lelkétől végre egy üzenetet, hogy mit tegyen. Mostanában ha jön, úgy látom, kóstolgatja hogy hogy érzi magát otthon, begyújt a kandallóba és mondja hogy ez jó érzés, kényelmesen elhelyezkedik a kanapén stb. Közben folyamatosan fogy, alig lehet már rá ismerni, és néz rám érzelemmel túlfűtött tekintettel, meg kéri hogy ne haragudjak mert fáj neki hogy látja rajtam is a fájdalmat. Kérem, adjon nekem tanácsot, hogy zökkenthetném ki ebből az állapotból? Mit tegyek, hogy újra bízni tudjon a közös jövőnkben? Köszönettel: Szilvi
Kedves Szilvia,
az online tanácsadásom alatt először érzem ilyen szívbe markolóan két ember vívódását.
Önök között megkopott az ú.n. vonzó vízió, (nem pusztán erotikus értelemben) a csábító ajánlat. Ezt kell visszaállítani, ezen kell "dolgozni".
Nagyon egyszerűen Ön nem tud elég vonzó ajánlatot, távlatot adni a kapcsolatuknak, így egy olcsóbb szolgáltatást kínál: a szánalmat.
Amit a férje csinál, nem túl adaptív és nem is szimpatikus. Számtalan módon érezhetünk boldogságot ugyanis. Az egymás iránti felelősséggel, mi lesz? Az alárendelődés is boldogság, sokkal inkább az, ha értelmes, vállalt és vállalható cél érdekében történik.
Jelenleg a férje került a középpontba, az ő szenvedése, felelőtlen gyerekként, örök kamaszként való vergődése és ami ennél is rosszabb, a végtelen tolerancia a személyével és a dolgaival kapcsolatban.
Figyelmébe ajánlom, hogy az ingyenes orvosi ellátás nagyon olcsó és unalmas. Csak a betegséget gyógyítja. Önmagában nem feltétlenül boldog az, aki nem beteg. Ön most gyógyít, ápol és amit külön megfontolásra javaslok: majd egy szép, egészséges, nagy gyereket küld ki a párkapcsolati piacra.
A boldog párkapcsolat nem a betegségen és annak kezelésére szövetkezett párok együttműködésén alapszik, hanem azon, hogy a férfi verseng más férfiakkal a kiszemelt nőért. Nagy különbség.
Marilyn Monroe ingyen gyógyít.
Olvassa el kérem a lentebb írt levelemet arról milyen a szerelem a XXI. században és kezdjen piacként tekinteni a párkapcsolati színtérre, itt verseny van és áruként/szolgáltatásként kezelni az elherdált értékeire.
Ne legyen szemforgató és ajtatatos, erre most nincs idő. A válságban válságstratégia kell.
Nehogy belefelejtkezzen az önsajnálatba és az önmarcangolásba se (mit rontott el, miért felelős, stb.), ezt majd utána, ha már megoldotta a helyzetet.
Addig is sok ötletet és átmenetileg még vigasztalást is kaphat itt böngészve: www.iloveschool.hu/
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere, www.drkollarcoaching.hu,
a Magyar Coachszövetség kuratóriumi elnöke, coachok.ning.com,
az IACM, International Assotiation of Coaching and mediation alapító tagja, www.iacm-info.com
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 11. 26. 13:04
az online tanácsadásom alatt először érzem ilyen szívbe markolóan két ember vívódását.
Önök között megkopott az ú.n. vonzó vízió, (nem pusztán erotikus értelemben) a csábító ajánlat. Ezt kell visszaállítani, ezen kell "dolgozni".
Nagyon egyszerűen Ön nem tud elég vonzó ajánlatot, távlatot adni a kapcsolatuknak, így egy olcsóbb szolgáltatást kínál: a szánalmat.
Amit a férje csinál, nem túl adaptív és nem is szimpatikus. Számtalan módon érezhetünk boldogságot ugyanis. Az egymás iránti felelősséggel, mi lesz? Az alárendelődés is boldogság, sokkal inkább az, ha értelmes, vállalt és vállalható cél érdekében történik.
Jelenleg a férje került a középpontba, az ő szenvedése, felelőtlen gyerekként, örök kamaszként való vergődése és ami ennél is rosszabb, a végtelen tolerancia a személyével és a dolgaival kapcsolatban.
Figyelmébe ajánlom, hogy az ingyenes orvosi ellátás nagyon olcsó és unalmas. Csak a betegséget gyógyítja. Önmagában nem feltétlenül boldog az, aki nem beteg. Ön most gyógyít, ápol és amit külön megfontolásra javaslok: majd egy szép, egészséges, nagy gyereket küld ki a párkapcsolati piacra.
A boldog párkapcsolat nem a betegségen és annak kezelésére szövetkezett párok együttműködésén alapszik, hanem azon, hogy a férfi verseng más férfiakkal a kiszemelt nőért. Nagy különbség.
Marilyn Monroe ingyen gyógyít.
Olvassa el kérem a lentebb írt levelemet arról milyen a szerelem a XXI. században és kezdjen piacként tekinteni a párkapcsolati színtérre, itt verseny van és áruként/szolgáltatásként kezelni az elherdált értékeire.
Ne legyen szemforgató és ajtatatos, erre most nincs idő. A válságban válságstratégia kell.
Nehogy belefelejtkezzen az önsajnálatba és az önmarcangolásba se (mit rontott el, miért felelős, stb.), ezt majd utána, ha már megoldotta a helyzetet.
Addig is sok ötletet és átmenetileg még vigasztalást is kaphat itt böngészve: www.iloveschool.hu/
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Krisztina
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport vezető trénere, www.drkollarcoaching.hu,
a Magyar Coachszövetség kuratóriumi elnöke, coachok.ning.com,
az IACM, International Assotiation of Coaching and mediation alapító tagja, www.iacm-info.com
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2012. 11. 26. 13:04
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg)
.jpg){kind=small}
