 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kedves Doktor nő!
A segitségét kérem őntől mit csináljak.Kb kétt éve kezdődőtt.Férjemmmel én szerintem van egy másik kapcsolata a munka helyén csak nem akarja be valani mert mi jelentjuk neki a biztonságot,a kétt kisfiukal.Én már tőbszőr rá kérdeztem de ő tagadja.Egy nő szerintem meg érzi ha férje már nem ugyan az.Tőbb ok van rá nagyon ritkán éluk házas életett.Ha esetleg együtt is vagyuk már nem az igazi vagyis nekem már nem jo.Ő azt mondja gondja van ott.De nem hiszem el neki ő most 44 éves lesz én 11 ével fiatalabb vagyok.Tőbbszőr mondta ,hogy el megy az orvoshoz de mai napig nem tette meg.Olyanaz érzésem mintha csak levegő lennék a számára.Már szolni se merek neki mert csak kiabálás a vége hogy én féltékeny vagyok.Már tőbbszőr gondoltam hogy el hagyom mert nem meg oldás de nagyon szeretem.Mivel ő az első férfi az életembe 14 év házaság van már mőgőtuk.Kérem segitsen mit tegyek .Aniko
Egy házasságnak több pillére, vagy egészen egyszerűen több funkciója van:
-férfi-nő kapcsolat (szexuális élet)
-szövetségesi viszony (anyagi körülmények biztosítása háztartás vezetésének terhei, stb.)
-szülőtársi rendszer (gyermekekről való gondoskodás), stb.
Vegyen elő egy tiszta lapot és a fentiek mintájára és minden kategóriához (funkcióhoz) jegyezzen fel egy-egy kedves emlékét: pl. milyen nagyszerűen sikerült a nászéjszakánk, mert akkor ... és ...
Innen folytassuk:
"nagyon szeretem"
1. MIT?/KIT?
Mit jelent ez a mindennapokban? Milyen KÖZÖS programjaik, céljaik, vágyaik, álmaik vannak? Őt szereti, vagy a múltját, az emlékeit? Őt szereti, vagy saját magát, hisz Ön joggal félhet a jövőtől és ezért nem változtat: egyedül maradok, vagy lesz valakim, de ki és hol van ő most hogyan fog viszonyulni a gyerekeimhez, vajon vele is kitart majd a kapcsolatunk ilyen sokáig, stb.?
Ő kit szeret Önben (lásd: funkciók), vajon ő miért tart még ki?
2. HOGYAN?
Mit tesz azért, hogy a szeretetét kifejezze a férje számára? Ezt ő is a szeretet jeleként értékeli? Kérem szépen, hogy ügyeljen a kategóriákra: ha kivasalja az ingét, az inkább a háztartási robotgép funkció...
Mit tesz Ön azért, hogy vonzó maradjon a férje számára? Emlékezzen vissza az első találkáikra. Vajon most is ilyen izgatottan, felkészülten várja őt (haza), karbantartja saját magát, hogy megtartsa a versenyképességét a párválasztási piacon?
"Ha esetleg együtt is vagyuk már nem az igazi vagyis nekem már nem jo". Ez egy negatív feedback (visszajelzés) a férje számára. Egy feketepont után legyen jó kisdiák, szedje össze magát és csinálja jobban a dolgot? De mi lesz a jutalma? Hogy Önnek jó lesz? Vagyis: a férjem akarja azt, amit én akarok (hogy nekem jó legyen), de ne azért mert én akarom, hanem magától akarja azt, amit én akarok. Jaj!
Menjen orvoshoz a férje: de miért, mi az ő indítéka (és visszajutottunk az elejére)? Pl. jobban fog szeretni a feleségem. De ez mit jelent számára a gyakorlatban? A nyaggatás elmaradása nem elegendő: "szolni se merek neki mert csak kiabálás a vége". Keressen egy orvost számára, jelentkezzen be és menjenek együtt.
3. MIÉRT?
Miért szereti őt? "ő az első férfi az életembe 14 év házaság van már mőgőtuk" Ezek nem indítékok, hanem okok! Indíték: Arra vágyom, hogy családom, gyerekeim legyenek, stb. Ok: Férjhez megyek. Mindez múlt idő. Most újra kell fogalmaznia a dolgokat. Szóval: mi az, amiért maradni szeretne?
Ha elegendően sok érv szól amellett, hogy kitartson, akkor segítsen neki, maguknak, hogy a szexuális életük is rendeződjön.
Kérem, ne feledje: Mindent nem lehet megnyerni. Ha egy problémát megold, azonnal keletkezik majd egy másik. Pl. Elhagyom, de hol fogok élni, stb.
Csak Ön segíthet saját magán. Hagyja az illúziókat: majd ő szégyeli magát, mert megcsal (esetleg, hiszen ezt csak Ön feltételezi), elhanyagol, stb. Mit tehet Ön? Csak ez a lényeg! Mi az Ön erőssége, amire támaszkodhat, amit mozgósíthat, latba vethet a versenyben, mi az Ön panda-hüvelykujja?
Az én panda-hüvelykujjaim
Készítsen 10 db kártyalapot magának (vagy egy meglévő kártya felületére ragasszon tiszta lapot). Írjon mindegyikre egy-egy jó tulajdonságot. A tulajdonságai alá egy metaforát: „Olyan ez a tulajdonságom mint a…..” pl. Olyan ez a jó tulajdonságom mint a hab a kávémon.
Amikor a célkitűzéseit megvalósítja (mert hogy legyen célkitűzése, hogyan, minek a segítségével, mikorra, stb. akarja megoldani azokat?!) és segítségre, támogatásra van szüksége, HÚZZON MINDEN NAP a kártyáiból egyet. Gondolja végig a metaforáját ennek kapcsán.
„A cél a megvalósítását ez a jó tulajdonságom úgy segíti, hogy……”
Például:
Olyan ez a jó tulajdonságom mint a „hab a kávémon”.
Mire jó a kávé: pl.
- élénkít (aktívabb leszek- hogyan lehetnék most aktívabb, mit, hogyan csinálhatnék gyorsabban, mit kellene még sürgősen megtennem ami közvetlenül a feladatomhoz tarozik?),
- ébren tart (időt nyerek- hogyan szánhatok most több időt erre a feladatomra?),
- a kávéivás/-készítés mint szertartás emlékeztet arra, hogy… (rítust teremtek, használhatom a korábban már kialakított rítusomat arra, hogy…, új rítust, vagyis szokást, ünnepet alakíthatok ki azzal/annak segítségével/annak érdekében, hogy…- kellemetlen feladat helyett tekinthetek erre a munkámra úgy, hogy… és ezáltal bevonhatok, segítségül hívhatok másokat is, hiszen nekik is vonzó lehet ez a feladat/cél/eredmény), stb.
Mit lehet csinálni a kávé elfogyasztása közben: pl.
- egy kis szünetet jelent (megállás- mit jelent a szünet itt és most, hogyan pihenhetnék egy kicsit, hogyan töltődhetnék fel annak érdekében, hogy eredményesebben fejezzem be, tegyem meg, stb.),
- informális beszélgetést folytathatok (információcsere- információt, segítséget, ötletet szerezhetek)
- társaságba kerülhetek (csoport szerepe-alkalmam nyílik meggyőzni másokat arról/annak érdekében, hogy…, segítséget kérhetek), stb.
Hogyan változtathatnék a kávéfogyasztási szokásaimon? pl.
- minőségibb kávét fogyasztok (felkészülés- hosszabb távú befektetésnek tekintem, ezért jobban előkészülök a feladatra, , tanulással, tapasztalatszerzéssel, stb.)
- a sarki presszó helyett a Starbucksba megyek (minőségi környezet- új munkakörnyezetet alakítok ki (munkahely), minőségibb eszközöket használok, stb.)
Mire jó a kilúgozott kávé (kávézacc): pl.
- jó a növényeimnek (kinek kedvezhetek- hogyan/milyen célból/milyen új eredmény eléréséért segíthetek vele másoknak), stb.
Ne feledje, minél pontosabban kell kifejtenie a képet és megfeleltetnie a valóságnak, azaz konkrét feladatokká formálja a „az kéne még…”, „jó lenne hozzá az is…”, „csak az a baj, hogy…” kifogásait!
A feladat nagy előnye, hogy olyan játszótérre kerül, ahol szabadon kipróbálhatja, észreveheti, átgondolhatja, egyszóval tesztelheti az alternatív megoldási lehetőségeit és a megvalósításhoz szükséges jó tulajdonságainak erejét.
Hajrá! Legyen erős!
Nem régen lett vége a viszonyomnak egy férfival,ami nem tartott sokáig,de elegendő ideig ahhoz,hogy beleszeressek.Ő nem így érzett irántam,de igazából soha nem árulta el,hogy mit is érez.Már alig találkoztunk,és engem ez feldühített,és kérdeztem tőle,hogy be akarja fejezni velem,de erre az volt a válasz,hogy már megint ezzel jövök,és nem akarja lezárni velem.De mégse e szerint cselekedett,már nem is hívott.Az utolsó időkben sajnos sok kemény veszekedések voltak,és én olyat mondtam amit azóta már megbántam.Ő azóta olyanokat tesz,amivel nekem fájdalmat tud okozni,de ez nem zavarja,a lényeg az,hogy én megbántottam őt.Én már semmit nem akarok tőle,csak felejteni,és továbblépni,de nem tudom,hogy így helyes lenne e lezárni,vagy beszélnünk kellene e.Bár nem hiszem,hogy képesek lennék normálisan beszélgetni,ezt jelen helyzetben elképzelhetetlennek látom.Sajnos a bizalom megrendült,és nem gondolom,hogy valaha is beszélnénk még egymással.
Ön szerint mit kellene tennem,hagyni így a dolgokat,és tovább lépni?Én már megbocsátottam neki mindent,ő nem hajlandó ezt tenni.
Köszönöm a válaszát.
Saci
Te tehát biztos vagy abban, hogy amit te érzel, az szerelem, de amit ő, az nem, bár nem tudod, mit is érez… Ebben akkor lenne tökéletesen igazad, ha pontosan meg tudnád mondani, mi a szerelem és mi nem. Tételesen és milligrammnyi pontossággal. Ekkor elhihetnénk, hogy ugyanaz, vagy sem, szerelem, vagy sem. Enélkül pedig a teljes kijelentés értelmetlen. Tulajdonképpen a jelenben, amikor te minderre visszaemlékszel, már úgyis mindegy, hiszen vége. A pillanatnyi rossz hangulatod, csalódásod, fájdalmad miatt rossz színben tűnik fel a múlt is. (Hol az emléked? Add kérlek a kezembe.)
A hozzánk fordulóktól sokszor elhangzik kérdése: “Mi vezetett idáig?” „Ki a hibás?” “Így, vagy úgy helyes-e elválni?” Ugye belátod, hogy ezek is hiábavaló és értelmetlen kérdések? Hiszen mindez nem mindegy már, ha úgyis benne vagy ebben a fájdalmas és számodra végleges döntési helyzetben?
„Én már semmit nem akarok tőle,csak felejteni,és továbblépni,de nem tudom,hogy így helyes lenne e lezárni,vagy beszélnünk kellene e.Bár nem hiszem,hogy képesek lennék normálisan beszélgetni,ezt jelen helyzetben elképzelhetetlennek látom.”
Ha feltesszük: beszéltek, mit vársz tőle? Van-e funkciója, célja a beszélgetésnek? Ha válaszod: „nincs”, akkor az én válaszom arra, hogy „beszélnünk kellene-e”, az hogy nem.
Megértem, hogy úgy érzed, ha így, vagy úgy cselekszel, döntesz és viselkedsz, akkor szükségképpen jól, vagy rosszul jársz, könnyebben, vagy éppen ellenkezőleg: boldogtalanabbul léphetsz tovább. A tetteinknek azonban rendszerint nincs ilyen végzetes következményei, így a beszélgetés, vagy annak elmaradása igen csekély valószínűséggel fogja befolyásolni azt a tényt, hogy téged vár egy új jövő, egy másik párkapcsolat, egy újabb szerelem.
Mi magunk korlátozzuk a saját észrevételeinket, egyúttal mi korlátozzuk a jövőbeli lehetőségeink terét is. Ha a múltba nézel, nem látod a jövőt! Mi coachok, egyáltalán nem hisszük, hogy egy korábbi, hibásnak mutatkozó elhatározásod, vagy tetted végzetesen befolyásolja a jelenedet, sőt egyúttal a jövődet is. Egyszóval bárhogy is alakult a múltad, a jelenben te magad hozhatod létre a jövődet. Tegyél érte! A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezned ma!
Amint észreveheted, rendszerint nincs semmi eredendően elrendelt baj, törvényszerű szenvedés, éppen csak annyi, amit saját magunknak teremtünk azáltal, hogy megfogalmazzuk és kimondjuk azokat. A nyelvünkkel fosztjuk meg magunkat az erőnktől, a jövőbeni lehetőségeinktől. Ha a múltat boncolgatod, arról „beszélgetsz”, nyilvánvalóan új szenvedések forrását nyitod meg.
„Én már megbocsátottam neki mindent,ő nem hajlandó ezt tenni.”
Ezt nem tudhatjuk. Nem lehetséges, hogy neki is fáj a te elvesztésed, a szerelem múlásába nehéz beletörődnie? Adj időt neki és magadnak. Ez maga a gyászmunka.
Ha segíteni akarsz neki és magadnak: nézz előre, tervezz új jövőt, egy ennél is szebb szerelmet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 03. 01. 22:01
Nagyon aggódók,a férjem akivel majdnem egy éve vagyunk házasok,van egy kisfiunk is.
Sokszor mondja hogy ha elválunk akkor legalább a szex jó köztünk.Szeretem ő vette el a szüzességem is 3 éve. Vannak kilengései,van amikor eltűnik,iszik,megbolondítja a pénz. Amikor nem iszik akkor nagyon normális akkor érzem is hogy szeret minket,csak nagyon lusta egész nap a számítógép előtt ül szinte nem segít semmit,hogyan tudnám rábírni hogy segítsen,ha nem is dolgozik? Másik a munka dolgozik pár hetet utána meg betegszabi vagy valami indokot kitalál hogy ne menjen. Ebből a kis pénzből amit kapok abból alig élünk meg. Hiába magyarázom neki de nem csinál semmit inkább megsértődik vagy elmegy itthonról.Mit tudnék tenni? Néha alig érzem azt hogy szeret. Itthon mindent megcsinálok tiszta a lakás nem rendetlen mosok,takarítok stb. Szóval nem értem miért csinálja amikor megkérdezem tőle azt mondja hogy beindul és utána nehezen tud leállni. Félek hogy elveszítem. Szeretnék ez ügybe ötleteket hogy mit csináljak,válni nem akarok mert szeretem meg van egy aranyos 10 hónapos kisfiunk is. Azt akarom,hogy boldogok legyünk és ne máshol keresse a szerelmet és ne csak az ágyba legyünk házaspár hanem az életbe is.
Köszönöm a segítséget.
Várom gyors válaszát.
Csukás Istvánné Erzsi
Köszönöm, hogy megosztotta velem a nehézségeit.
Többször elolvastam a levelét, hogy rábukkanhasak, miért is szereti a férjét. Sehol sem találom. Ő "lusta" (aránytalanul megterheli Önt a munkával), "iszik" (kivonja magát a családi életből), "alig élünk meg" (semmiféle empátiát, együttérzést nem tanúsít a családja gondjai iránt). Ez is egy kiváló példája annak, hogy a szerelem oka nem érthető józan ésszel, a hétköznapi logika itt mit sem segít. Ezért tanácsolom azt, hogy megoldást sem ebből az irányból próbálja: megbeszélés, magyarázatok...
Tegyen (saját maga) kis változtatásokat. Ezek ne legyenek feltétlenül negatívak , ne csak arra korlátozódjék, hogy például holnaptól Ön sem takarítja ki a lakást, stb., sőt! Éppen ellenkezőleg, két területen gondolkozzon a változásokban: törődjön többet saját magával, emellett a közös programjaik tartalmas kialakításával.
Tegye kihívássá a szerelem elnyerését és megtartását, másképpen az Ön meghódítását, legyen nagyobb súlya az Ön személyének a férje szempontjából. Egy ügyes, talpraesett, magát karban tartó nő mások figyelmét is felkelti, feladatot jelent megtartani őt. Ne adja olcsón magát, de az ár arányos legyen az értékkel.
Ha lehet, vállaljon munkát. Mentse ki magukat az anyagi ellehetetlenülésből. A pénz nélküli tengődés korlátozza a lehetőségeik terét is! Ne nyugtassa magát a közmondással: "a pénz nem boldogít"! Mint a legtöbb ilyen kijelentés végtelenül ostoba és félrevezető. Ki állította ugyanis valaha, hogy ez önmagában elegendő a boldogsághoz, vagy másképpen, ki tudja mi is kell a boldogsághoz? Ha lenne egy pontos és mindenkire alkalmazható recept, nyilván Ön sem írna levelet nekem... De nem mondhatja komolyan, hogy nem lenne szüksége rá egy élhetőbb élet megteremtésekor!
Írja fel egy lapra, mi az a nehézség, ami miatt nem tud munkához jutni. Ugye össze tud gyűjteni legalább tizet? Kevesebbnél ne álljon meg! Elfogadom: mindenben igaza lesz. Es most irjon mind a tiz mellé egy-egy választ, majd legalább két konkrét megoldást!
Valahogy így képzelem:
Kifogás: Kicsi még a baba, szüksége volna rám...
Válasz: Ha éhen halunk, nem tekinthet a gyermekem rám úgy mint egy felelős, mindenben
gondoskodó anyára. Szóval, éppen az ő érdekében fogok munkát vállalni.
Megoldás: Körülnézek a környezetemben, kinek a gyermekét tudnám elvállalni, hogy pénzért
vigyázhassak rá. Összefogunk a barátnőmmel, akinek hasonlóan kicsi a babája és kölcsönösen
átvállaljuk egymás kicsinyét, hogy legalább részmunkaidőben mindketten dolgozhassunk.
Ezek persze nem az Ön válaszai. Nos, hol is vannak az Ön megoldásai? Lássuk!
A közös programok ne korlátozódjanak az ágyra (bár ami jól működik, el ne rontsák!). Mi jelentene "húzást" a férje számára, mi az ami miatt szívesebben választja az Önökkel eltölthető szabadidőt az alkohol kábulata (egyfajta menekülés) helyett?
"ne csak az ágyba legyünk házaspár hanem az életbe is"
Hol van tehát az az élet, pontosan mit jelent "az élet" -mit tesznek ott és mikor, meddig, kivel..., ami boldogságot jelent mindkettejük számára-, ahol házaspárok szeretnének lenni?
A tiszta otthon szép dolog, vajon van ennél több, más érték is? Mi az? Milyen közös célok, megvalósítható tervek, álmok, vágyak? Hogyan birtokolhatnák, hogyan juthatnánk el ezekhez? Egészen konkrétan pl. mi kell a szabadidőnk hasznos és kellemes eltöltéséhez? Ez nekem volna jó, vagy a páromnak is? Tudom, hogy jó a páromnak, vagy csak feltételezem?
Mindemellett tegyenek lépéseket az alkoholizmus gyógyítására: ma már korszerű módszerek (pl. gyógyszerek, terápiák) segítenek ennek a betegségnek a kezelésében. Ha szereti a társát, segítsen rajta- úgy segítsen, hogy saját magán segít!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 02. 15. 09:55
Tisztelt doktornö!Ugy érzem nagyon nehéz helyzetben vagyok !9 honapja ismerkedtem meg evvel a férfival!Akivel egy munkahelyen dolgozunk !Az utobbi pár honapban kezdtünk egymás iránt érdeklödni ugy kicsit komolyabban !Pár nappal ezelött bevalotta hogy szeret!Másnap már arrol beszélt hogy meggondolta magát mi lesz akkor ha össze veszünk és többet már nem leszek vele!És nem akar elvesziteni mert többet jelentek neki ha barátként mellette leszek mindig!Bár beleegyeztem amit kért nem tudom hogy jol döntöttem !Kértem hogy ne játszon az érzéseimmel !És ha ö mégis ugy látja jonak hogy maradjunk barátok akkor legyen!De most meg már nem is akar velem beszélni!Pedig nyugodt voltam nem hisztiztem .Nem értem csak probára akart tenni evvel?Vagy mit csináltam rosszul?Hisz ö lépett mégis vissza nem én.Mit tegyek ?Mit válasszak a szerelmet vagy barátságot !de az az igazság hogy én nagyon szeretem és nagyon hiányzik nekem !
Kedves Levéliró,
köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Mi a szerelem?
"A szerelem egy sötét verem." A szerelem mint tartály- bezártság, ilyen értelemben korlát, de védelmet is jelenthet egyben.
Mi utalhat az Ön esetében erre az állapotra? Talán: "nem akar elvesziteni". Bezár/elzár, mondjuk elzár saját magától: "már nem is akar velem beszélni".
"Héja nász az avaron" A szerelem mint háború.
Mi utalhat az Ön esetében erre az állapotra? "nyugodt voltam"=nem küzdöttem, nem harcoltam, "probára akart tenni"=cselt alkalmazott, kicselezett, gerilla hadművelet.
"Égek a vágytól." A szerelem mint fizikai erő- uralhatatlan.
Mi utalhat az Ön esetében erre az állapotra? "ne játszon az érzéseimmel"= az érzéseimet nem tudom elnyomni, hiába is akarja ő, vagy szeretném én magam.
"Éhezem a szerelemre" A szerelem mint szükséglet, az élet elemi, elválaszthatatlan része, nem lehet lemondani róla.
Mi utalhat az Ön esetében erre az állapotra? "nagyon hiányzik nekem"=mondhatnánk, hiányzik mint egy falat kenyér, egy pohár víz.
"Őrülten szeretem." A szerelem mint az irányítás elvesztésének- az érzelmi folyamat, az uralhatatlan érzés kontrolljának és akár az önkontrollnak az átmeneti elvesztése.
Mi utalhat az Ön esetében erre az állapotra? "bár beleegyeztem", "ő mégis", "nem tudom", mit csináltam?", "mit válasszak?", ez maga az uralhatatlan helyzet, őrület.
Ilyen és ehhez hasonló a szerelem. Vagyis milyen? Bármilyen és annak az ellenkezője. Nincs receptura. Az Önök esetében ez vagy szerelem, vagy nem. Fellángoló, parázs szerelem, vagy uralhatatlan vágyak kavalkádja, amit igyekeznek -jól/ rosszul- mederben tartani, hiszen valahogy létezniük kell, túl kell élniük, azt is mondhatnánk, vissza kell nyerniük az önkontoll édes illúzióját.
"Mit válasszak a szerelmet vagy barátságot" Ez bizony már a szerelem rendszerén kívülről jön. A barátság nem egyenlő a szerelemmel, nem cserélhető be egyik a másikra, egyszerűen egy napsütéses óra nem egyenlő két kiflivel. Egyszóval, aki szerelmes, nem ajánlhat helyette barátságot. Illetve persze megteheti, ha mondjuk nem szerelmes, vagy elmúlt a szerelem.
Miután nem is beszél Önnel, attól tartok ez egy fölösleges és ezáltal értelmetlen felvetés, hisz a barátok között kell/lehetséges a kommunikáció.
Éppen úgy, ahogy nem tudjuk megmondani, mitől jön létre általában a szerelem receptes könyvbe illő formulával, ugyanúgy azt se tudjuk megmondani, mitől múlik el. Hiábavaló kérdés tehát, mit ronthatott el. Az időben nem mehet vissza. Az is lehet, hogy nem is tudná megjavítani.
Fölöslegesen ne zaklassa magát egy sor, ilyen megválaszolhatatlan gondolattal- elég maga a szerelem uralhatatlan vágya!
Ha szerelmet akar és szeretné, hogy viszont szeressék, keresse meg azt a személyt, aki alkalmas és kész is erre!
Szívből kívánom Önnek!
Kérem segítsen!
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Vajda Anett
-"hogyan közöljem az édesanyámmal a tényeket"
-"nem tartoznak rá többé a magánéleti dolgaim"
Akkor most mi is van? Ha tényleg nem tartozik rá, akkor miért akarja vele közölni? Ha Ön felnőtt ember és így szabadon alakíthatja az életét, éppen igazat is mondhatna, nem? Vagy másképpen: ha nem tartozik rá a dolog, miért törődik vele, miért fektet bele ekkora energiát, hogy évekig hazudjon?
Feladata-e Önnek, hogy az édesanyja problémájával foglalkozzon: kit tart ő jó embernek, megfelelő férfinak, szerinte hogy kell élni, stb.?
Itt két probléma van: az édesanyja gondja és az Öné. Hangsúlyozom, ez két különböző, azaz nem összetartozó probléma. Ön teszi őket azzá.
1. Az édesanyja -ebből a szempontból mindegy, milyen okból- nem akarja, hogy Önnek stabil párkapcsolata legyen (bizonyára tagadja ezt, sőt még azt is elhiszem, ha tudná, mit tesz, nem akarna Önnek rosszat). Mindenesetre tény, igen nagy megnyugvást jelent a számára, hogy Ön szingli és csak baráti viszonyt ápol egy férfival. Ez önmagában véve teljesen világos, hogy rendellenes, tehát joggal tekinthetjük az édesanyja problémájának. Amikor hazudik neki, az ő problémáját oldja meg.
2. Az Ön problémája, hogy boldogan éljen egy férfival, akit szeret. Megtisztelje őt és saját magukat, hogy valódi párként jelennek meg a külvilág előtt. A környezetük avatja Önöket igazi párrá. Ha tagadja őt, tagadja, hogy párok és előbb-utóbb nem is lesznek azok.
Ugye látja már, ha az egyik nehézségét megoldja, egy még nagyobbat hoz létre. Ne menjen bele egy anya-gyerek játszmába. Ön felnőtt. Tényszerűen az édesanyja számára mindig a kislánya marad, de már nem gyerek. Nem tartozik magyarázattal. A kérdés megoldása tehát az, hogy a kérdést fel sem veti. Élje az életét. Az édesanyjának egy dolga marad, mindezt végre tudomásul venni és ha kell, továbbá anyaként elég felnőttnek tartja saját magát, szakembertől segítséget kérni a helyzet és a saját szerepe megértésében.
Szívből kívánom, hogy boldogan éljen- megszakítás nélkül felnőttként! Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 01. 29. 00:36
Üdvözlöm.21 éves lány vagyok a barátom aki szakitott velem 28éves,a kapcsolatunk leges legelején csak barátok voltunk később felajánlottam neki,hogy szexpartnerek legyünk,aztán én belezugtam addig minden jol müködött de amint észrevette rajtam hogy szerelmes lettem belé,szakitott velem ,de akkor már másnap irt hogy ne haragudjak és találkozzunk igy ujra volt köztünk egy kapcsolat ami akkor már forrobb volt mint az elözö kapcsolatunk,levitt Balatonra,aludtunk is együtt,tehát már ugy éreztem ,hogy szeret,mert a csókjai,az ölelése az érdeklödése irántam,mindennap beszélgettünk telefonon,csak ritkán tudtunk találkozni 3-4 hetente mert utazgatott külföldre a munkája miatt meg persze sok gondja van ilyen családi problémák ami miatt nem ér rá sokszor.s minden csodásan müködött és egyszer csak bejelentette hogy nem akar velem lenni többet,azóta nem is beszélünk ez két hete történt,és ő azt mondta azért mert csak barátságot tudna nekem adni mert nem érez többet.Most mi lehet?az hogy a munkája miatt nem akar nekem csalodást okozni és ezért inkább elmenekül a szerelem elöl vagy tényleg nem szertne?visszatudnám szerezni valahogyan?nagyon hiányzik,őt tényleg szeretem,kérem segítsen.köszönöm.
Kedves Levelíró!
Ha olyan pontosan tudnánk, mint egy szakácskönyvben a receptek, mitől alakul ki a szerelem, egészen bizonyosan diagnosztizálhatnánk, hogyan, miként múlik el. De ha feltesszük, hogy azt is tudjuk, amit tehát nem, akkor is: már nem mindegy? Tényszerűen -amennyire csak tény lehet valaki állítása az Ön tollából- elmúlt.
A pszichológiában ismerik a vágyteljesítő gondolkodás fogalmát (Freud). Ha Ön úgy véli, ez az igazi szerelem (3-4 hetente való találkozások, néhány szeretkezés), akkor az úgy is van. Mindenesetre megvizsgálhatjuk, hogy ezt a hitét mi támasztja alá: a partnere mondta Önnek, hogy szerelmes, Ön jelenti számára az "igazi"-t, a férfi mutatta az elköteleződés jeleit? Persze lehet, hogy mindez nem számít, leginkább mindehhez azt kéne tudnunk, mit jelent tételesen az Ön számára a szerelem, sőt mitől válik igaz szerelemmé. Soroljon fel 20 dolgot, amitől ráismer: ez az az érzés, amire vágyik, ami semmivel fel nem cserélhető. Ha leírja ezeket az ismérveket egymás alá egy tiszta papírra ráismer a barátjára? Egészen pontosan felismerhető az ő alakja? Mondjuk az Ön barátnője tévedhetetlenül beazonosítaná őt? Esetleg lehetne ez a személy valaki más is? Nos, ha másra is illenek -legalább elvben- a jegyek, folytassa a keresést. Minek futna olyan szekér után, ami nem veszi fel? Aki nem viszonozza az érzéseit, az folyamatosan fájdalmat fog okozni az Ön számára. Ennél Ön egészen bizonyosan többet érdemel.
Ha nem győztem meg, akkor Ön egyelőre kigyógyíthatatlanul vágyik erre a férfira. Ha elkeseredik, vívódik, netán magában keresi a hibát, elzárja magát egy újabb, boldogabb párkapcsolat lehetőségétől, akkor azt kell mondjam, irracionális és semmiképpen sem helyeselhető az önrombolás. A vágyteljesítő gondolkodás lényege azonban az, ha Ön a tények ellenére is szerelmes akar lenni, mert ez jó érzéssel tölti el, több energiája lesz, könnyebben végzi a munkáit, akkor racionális és adaptív (ajánlható) ez a viselkedése. Ebben az esetben tegyen meg mindent annak érdekében, hogy újra egymásra találhassanak. Ne zaklassa a férfit, de esetleges jelentkezésekor hagyja, hogy újra szerethessék egymást. Intézze úgy a dolgaikat, hogy Önnek, vagy a partnerének lehetősége legyen "véletlenül" felvenni a kapcsolatot, találkozniuk.
Szívből kívánom Önnek azt, amivel a legjobbat tesz önmagának!
Kedves Doktornő!
15 éve élek együtt a férjemmel, van egy 13 éves lányunk. Kb. 2-3 éve a lányom megismerkedett egy vele egykorú lánnyal, akivel barátságot kötöttek. Ezután mi szülők is megismerkedtünk, majd 1x-2x összejártunk. Később tűnt fel Nekem, hogy ezzel az anyukával a férjem telefonálgatni kezdett. Mikor ez a dolog napvilágra került kiborultam, sírtam, fenyegetőztem, stb. Mindenféle ígéret következett a férjemtől, de soha nem szűnt meg a kapcsolat köztük. Férjem állítja nincs több köztük beszélgetésnél, de ezt Én nem hiszem el. Gyakorlatilag a mindennapjaimat teszi tönkre ez az egész, és félek, hogy az egészségem látja kárát. Próbáltam többször leülni beszélgetni erről, de a vége mindig ígéret, és folytatódik minden tovább. Nem tudom mitévő legyek, szeretem még a férjemet, és nem akarok meggondolatlan lenni se. Úgy gondolom ezzel nem csak engem bántott meg, hanem a gyereket is, aki ezek után megszakította a kapcsolatot a barátnőjével, aki azóta sem tudja az okát. Az érzékelhető, hogy ha nem beszél vele pár napig, teljesen másképp lát dolgokat, mint amikor beszélgetnek. Tudni kell még, hogy az a nő nyitott házasságban él a férjével. Annyi féleképpen próbáltam már, mi lenne a megoldás? Az viszont biztos, hogy mióta ez az ügy tart, a mi életünk egyre rosszabbul alakul, mindenféle tekintetben ( anyagiak, munkahely). Egy dolog ami még jónak mondható köztünk az a szexuális viszony. Kérem segítsen Nekem, mit csináljak, van-e remény megmenteni as kapcsolatot, ha igen hogyan? Szeretnék pár kézzelfigahtó tanácsot kipróbálni még, mert ha nem megy válás lesz a vége. Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
A nagyon kézzelfogható a tanácsom, mihamarabb keressenek fel párkapcsolati tanácsadással foglalkozó szakembert. Ha bizalmat érez irántunk, szívesen fogadjuk a megkeresésüket: www.szervezetepites.hu
A szerelem uralása nagyon nehéz, már-már lehetetlen dolog. Mitől alakul ki két ember között olyan vonzerő, ami miatt azt gondolják, életük végégéig együtt tudnak majd maradni, vagy mi az a hatás, ami az Ön problémáját is okozza: bármi áron (anyagi veszteség, fájdalom, csalódás) kiszakad az egyik személy a családból? Ha tudnánk az okát, megmondhatnánk, mitől múlik el a szerelem. De ettől még a kérdés nincs megoldva: ami eltűnt, hogyan szerezzük vissza? Mennyi mindent kéne újrarendezni, többek között az időt is visszaforgatni...!
Szemmel láthatólag ez lehetetlen.
Pszichológiailag bizonyított, hogy a kontroll elvesztése rombolja a személyiséget és a teljes családi) struktúrát. Nem csodálható tehát, hogy munkahelyi és egyéb nehézségek jelentkeztek Önknél. A férje érzését bármiképpen is próbálta, próbálja, nem tudja átvenni, vagyis itt tartós kontrollvesztést él át, ez fájdalmas, nehéz és küzdelmes.
Mit tehet? A saját kontrollállapotát visszaállítja. Döntenie kell arról, hogy elfogadja-e ezt a helyzetet, vagy sem. Ha elfogadható, erre kell berendezkednie, átgondolni a mindennapok szabályait, teendőit. Ha nem, ezzel konzisztens viselkedést kell mutatnia: pl. nem él szexuális életet a férjével, szélső esetben elválik.
Amennyiben egy nagyon egyszerű hasonlatot szeretnék bemutatni, azt mondhatnám, olyan ez, mint a dohányzó ember esete. Aki dohányzik, nagyobb valószínűséggel lesz rákos beteg. Határoznunk kell: teszünk érte, hogy a nagyobb kockázatot válasszuk, vagy elhagyjuk a cigarettát. Ha daganatos állapot bekövetkezik, elvben nem csodálkozhatunk rajta. Ez lenne a konzisztens viselkedés.
Nagyon nehéz az Én-vezérelt állapotot megszerezni, ehhez ajánlott a szakember segítségét igénybe venni.
Gondolom, csöppet sem vigasztalja, hogy a férje is ebben a kontrollvesztés állapotában van. Teljes tanácstalanság és kétségbeesés: mi legyen, hagyjam el a "beszélgetést", vagy lemondás árán maradjak azokkal, akiket régtől szeretek: a feleségemmel és a gyermekemmel? Ha Önökkel van, nyilván azért viselkedik másként (vagyis ahogy szokott, amit Ön megelégedéssel ismer fel, hiszen megnyugtató mintázatot jelent Önnek), mert látja a családjában fellelhető értékeket, örömet.
Könnyen belátható, hogy nem konzisztens az ő viselkedése sem. Ha beszélgetni támad kedve, miért nem a feleségével teszi? Valószínűleg azért, mert nem pusztán erről van szó.
A zsarolás, sírás, hazugságok a gyermekre is rombolólag hatnak. Miért kellene elveszíteni az egyik jó barátját a felnőttek miatt? Mit tettek a gyerekek? Miért ők szenvedjenek? Az ő érzelmi életét, személyiség-fejlődését Önök még nagyban befolyásolják. A kislányuk érdekében is mihamarabbi rendezésre vár az ügyük.
Akit lehet, hagyjanak ki a problémájukból (pl. gyerekek). Kezdjék a változást máris magukkal.
Hogyan?
Tegyék fel a kérdést: mi lenne a logikus lépés ebben az esetben (a tudatos akarat áramlatélményt jelentő illúziója mellett)? Keressenek alternatívákat, azaz több, elvben lehetséges megoldási irányokat (mindketten legalább 5-5-öt írjanak fel egy lapra). Ha összegyűjtötték, üljenek össze ketten és beszéljék meg, mi lenne, ha ezt, vagy azt az utat választanák.
Higgadtan nézzék végig mindegyiket. Ne csak azt, amit egyikük, vagy másikuk szívesen fogad! Ne ugorják át egyiket sem!
Írják le a lapra az egyes lehetőségek mellé a következőket:
1. oszlop: mit érzek most? -100... +100 Negatív, vagy pozitív érzésem támad? Mennyire intenzív, mennyire jó, vagy rossz (százalékban)?
2. oszlop: milyen automatikus gondolatom támad, ha ere megoldásra (lehetséges eseményre) gondolok? Mi történne, mit tennék és mit nem, stb. ekkor, ha ez bekövetkezne.
3. oszlop: mi lenne, ha ezt, vagy azt az utat választanánk gondolat mellé beírt feltételezésük kapcsán világosan el kell különíteniük: ez az Ön, Önök véleménye, vagy konkrét tény.
Pl. Ha elválunk, abba belehalok. Gondolják meg, hányan túlélik a válást! Vagy van-e tényleg ok-okozati összefüggés a válás és a halál között?
4. oszlop: és innen nehezedik a dolog!
Milyen logikai hibákat vétek? Vagyis van-e valóban konkrét és igazolható összefüggés az érzéseim és a cselekedeteim között?
Pl. Leplezem az érzéseimet hazugsággal (magamnak is azt hazudom, hogy csak beszélgetek a másik nővel), mert azt hiszem, hogy így elkerülhetem a szembesülést a tényekkel és a következményekkel, stb. Másik példa: Ha sírok és felemésztem magam, megmenthetem a házasságomat.
Ez a technika az ONTOLÓGIAI HÉT OSZLOP MÓDSZER (www.szervezetepites.hu).
Egyedül nehéz végigjutni rajta zaklatottan, elgyötörten, ezért javaslom a szakemberek segítségét.
"... mindenek fölött légy hű magadhoz és mint napra éj következik, ál máshoz se lész."
Szívből kívánok Önöknek mihamarabbi megbékélést!
Tisztelt Doktornő !
10 éves kisfiamról lenne szó, aki még a mai napig sem tudta túltenni magát a válásunk óta. 2006-ban váltam el férjemtől 17 évi házasság után. Van egy majdnem 18 éves nagyfiam aki apjával él, 10 éves velünk lakik és a mostani kapcsolatomból van egy 1,5 éves kislányom. A házasságom alatt én csak egy "cseléd" voltam a férjem családjába, ott tiportak porba és aláztak meg ahol csak tudtak. Nagyon sokáig türtem, de mikor idegenek tudtára került a dolog, akkor felléptek segítségemre és még időbe sikerült "elmenekülnöm" ebből a házasságból. Már majdnem az életem is ráment, a volt férjem sokszor életveszélyesen megfenyegetett, megerőszakolt, megalázott, elzavart sokszor a kisebbik fiam szeme láttára is. Volt anyósom ezeket mindig szó nélkül végignézte, mondván, hogy egy feleségnek mindent el kell türnie, ha már egyszer azt választotta, hogy férjhez megy, neki sem volt jobb sora, akkor nekem miért legyen. Nagyon hosszú lenne a történetem, de most a fiamról van szó.
Válás után sem nyugodtak le a kedélyek, volt férjem nem tudott belenyugodni, hogy a kisebbik fiamat elhoztam, a nagyobbik sokkal jobban félt apjától (sokat zsarolta) így inkább őt választotta. A kapcsolatunk sajnos azóta sem túl jó. Az elején próbálta mindkét gyereket ellenem fordítani, mindennel bemocskolt, gyámhatóságon feljelentett indokolatlanul, hogy nem törödöm a gyerekkel, veszélyeztetem, iszok, stb. Ezek mind nem igazak. A tárgyaláson nem jelent meg, de a feljelentést visszavonta. A gyerekjólétisek is kint voltak többször is, iskolából is kértek véleményt, persze mindent rendben találtak. Közben a gyerekkel pszihológushoz jártunk kb. 1 évig.
Apja azóta is csalja a gyereket, hogy költözzön hozzá, mert nálunk nagyon rossz sora van (szerinte), ott mindent megkap amit csak akar, tanulni se kell, ott laza életet lehet folytatni. Nálunk "szigor" van, este 8-kor fürdés, 9-kor fekvés, reggel időben kelés, suli után tanulás, és ha marad idő akkor mehet a haverokkal. Itthon is vannak feladatai, ha elvégezte akkor szabad. A kistestvérével nagyon jó a kapcsolata, sőt még a mostani élettársammal is. De mégis apjához akar költözni, olyannyira, hogy már tanulni sem akart, elment itthonról szó nélkül és csak késő este jött haza. Beszéltem apjával engedje meg, hogy egy próba hónapra odaköltözhessen a gyerek és akkor tud különbséget tenni. Nagyon közel lakunk egymáshoz. Sajnos az apuka azóta is fenyeget,hogy akkor én mondjak le a gyerekről mert nem akarom nevelni, ő meg nem tudja mert külföldön dolgozik, a nagymama van a nagyobbik gyerekkel is, de ő beteg, nem tudja vállalni. Akkor kérdem én miért kell bolondítani szegény gyereket, akinek amúgy is nagyon sérülékeny a lelki világa. Apja pénzzel próbálja megvenni mindkét gyerek szeretetét, és azzal zsarolja a nagyobbat is, hogy az ő dolgait fogja eladni, ha arra kerül a sor, nem ő vonja meg magától a dolgokat.
Az apuka nyári szünetben sem vitte el a gyereket, kéthetente mikor láthatás van, most már rendszeresen nem viszi el, inkább haza se jön (5-en dolgoznak együtt a faluban, ők elmondják, hogy ha az apuka barátnője nem ér rá, akkor ő sem jön haza, iszik, pornófilmeket néz).
Az apuka amúgy elég italozó életmódot folytat, jogosítvány nélkül engedte a gyerekeket autókázni, ittasan átengedte a kormányt a nagyobbik gyereknek mikor még jogosítványa sem volt, és járták a falut, hogy neki soförje van.
Mi nem élünk nagyon jó anyagi helyzetben, de a gyerekek mindent megkaptak amire szükségük van, nem koszosak, nem éheznek. Külön órára járatom, gitározik, templomba jár (amit apuka nagyon nem szeret), és még sorolhatnám.
Kérdésem az lenne, hogy most mit tegyek.
Apuka kéri gyámhatóságnál mondjak le írásban a gyerekről (még ha csak egy hónapra is) és akkor oda mehet. De ő akkor sem tud itthon maradni, hanem majd a barátnője veszi kezelésbe a gyereket. Különben ő úgy gondolta, csak akkor költözzön oda a gyerek ha már nagy lesz, míg iskolába jár és segítségre szorul maradjon nálam.
Tanácstalan vagyok. A gyerek ragaszkodik az apjához, de azok a körülmények nem tesznek jót neki. El fog zülleni, mert teljes felügyelet nélkül lesz, biztos nagyon fog tetszeni neki az az életmód, nem csinálunk semmit, gépezhetünk, tv-hetünk, senki nem kér számon semmit. Az én több éves munkám meg kárba veszik, én rendes embert próbáltam belőle faragni, az őszinteségre és a tiszteletre tanítottam mindig. Apjánál mindenki mindenkinek hazudik és ott vágja át ahol csak tudja.
Ha tiltom akkor a gyerek szemébe, leszek rossz, mert nem engedem apjához. Én soha nem neveltem apja ellen, mindig azt mondtam neki, hogy tisztelje és szeresse mert akár milyen ő akkor is az apja marad.
Ha tud kérem adjon tanácsot a döntésembe, mert lassan már én is felörlődöm.
Köszönettel és tisztelettel:
Sz.M.
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Az elmondott történet alapján úgy vélem, hogy Önök felnőttként sem tudták túltenni magukat a váláson, így nem csodálhatjuk, ha a gyerekek is nehezen „döntenek”. Rengeteget foglalkoznak a múlttal, amin pedig már egyikük sem tud változtatni. A fájdalom életben tartása erős, tudattalan kötődésekre utalhat, amit ésszel, racionálisan nem, vagy igen nehezen tudnak uralni.
Önből a volt férje viselkedés-mintázatai továbbra is ugyanazt a magatartást váltja ki: megalázkodás, védekezés, állandó bizonytalanság, határozatlanság. Azt kéne elfogadnia, hogy a férjének már nincs hatalma Ön fölött. Láthatja, tapasztalhatja az Önt támogató jogi kereteket: ahogy írja a bíróság, gyámhatóság nem találta indokoltnak az apa eddigi vádjait. Miért kellene továbbra is az általa mondottakat figyelembe vennie, miért kell úgy élnie, ahogy mások mondják Önnek?
Ha meg van arról győződve arról, hogy jó anya, akkor a jogi keretek adottak, a jog védi Önt, a kisfiú Önnél marad. Miért vetődik fel ez a kérdés fel egyáltalán? Ön felnőtt ember, a kisfia pedig gyerek, akire nem háríthatja át (még a kérésére sem) a sorsáról (egyben többük sorsáról) való döntést. A bíróság Önnek ítélte a kisgyermeket, vállalja hát a felelősséget. Tegyen meg kérem mindent annak érdekében, hogy a lehetőségekhez mérten jó körülmények között nevelkedjen és nyugodt lehet.
Őszinte tisztelettel és reménységgel kívánok sok erőt és kitartást!
Kedves Doktornő!
Kérem adjon tanácsot, hogyan mondhatom el kíméletesen a kislányomnak, hogy az édesanyja és édesapja már nem szeretik egymást és válni készülnek?
Röviden leírom a lényeget, hogy egy kicsit átfogóbb képet kapjon és igyekszem nem elfogult lenni.
Diákévekben ismerkedtünk meg és voltam 18, feleségem 15 éves. Azóta eltelt 15 év és ezen évek alatt sajnos rengeteg sérülést okoztunk egymásnak. (Igaz voltak szép időszakok is.) A 15 év alatt 3 megcsalás történt a feleségemet illetően. Az első még a házasságunk előtt, a második egy évvel a házasságunk után, a harmadik tavaly télen. Tudom, hogy egy párkapcsolathoz két ember kell és én sem viselkedtem mindig elfogadhatóan. A harmadiknál elszakadt a cérna és elhatároztam, hogy el fogok válni, de az a minimum, hogy visszaadom neki. Tudom, hogy ez nem építő jellegű reagálás volt és a helyett, hogy leültem volna vele beszélgetni a bántást választottam, csak hogy az egómnak jó legyen. Azokban az időszakokban, amikor beszélgetni próbáltam a megcsalásokról a következő válaszokat adta.
Két válasz volt, az egyik.
Olyankor nem figyeltem rá, nem foglalkoztam vele, nem törődtem az érzéseivel és mindig az volt amit én akartam, az ő kívánságait nem vettem figyelembe. A másik oldalról tudni kell, hogy ilyenkor mindig sok munkám volt, sokszor a munkát helyeztem a család elé. Ezt elismerem és most már belátom, hogy nagyon nagy hiba volt. Azt, hogy a családnak éltem, nem nőztem, nem kocsmáztam a mai világban már kevés.
A másik fontos dolog, hogy a 15 év alatti szexuális életünk elég sivár volt. Túl korán ismerkedtünk meg, egymásnak az elsők voltunk és közösen ismertük meg a szexualitás titkait.
Sajnos az kell mondanom, hogy az esetek 80%-ban az együttlétek kudarcok voltak. Korai magömlésem volt, vagy legalább is azt hittem, mert másik partnerrel nem próbáltam. Ezek a negatív kudarcok rányomták a bélyeget az egész életünkre. Rengeteg voltam orvosnál, kerestem, illetve kerestük a megoldást, de hasztalan.
A harmadik után elhatároztam, hogy visszaadom. Egyik viszonyt a másik után folytattam és közben rájöttem, hogy semmi bajom, csak szexuálisan mi valahogy nem passzolunk össze.
Most beleszerettem egy velem egyidős nőbe, akivel csodálatos minden és úgy érzem nekem ő az igazi. Logikusan is hideg fejjel végiggondoltam már mindent, ezer és ezer darabra szétcincáltam a házaséletemet, az elmúlt 15 évet és mindig arra a megállapításra jutottam, hogy mennem kell, mert a következő kapcsolat számomra minden tekintetben kedvezőbb lesz.
Mivel én akarok válni ezért úgy érzem az én felelősségem az, hogy a kislányommal (4 éves) ezt közöljem, vagy megpróbáljam valahogy elmagyarázni. Csak sajnos ez olyan téma, hogy még egy felnőtt is nehezen fogadja el. Szeretnék kíméletes lenni, hogy a lehető legkisebb sérülést okozzak neki, tudom, hogy a sérülés a válással elkerülhetetlen. Szeretném a sok rossz közül a kevésbé rosszat választani.
Kérem Doktornő adjon valami tanácsot!
Köszönöm a segítségüket.
Kedves Levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Számtalan "coachingos" területet és kérdést érintett, igyekszem a lényeges gondolataimat átadni kölcsönös örömünkre, és ha nem is teljes, de megelégedésére.
Valóban igaz az, hogy amit fontosnak, értéknek tartunk, azzal törődnünk kell. Csakhogy nehéz mechanizáltan, algoritmusszerűen törődni (nap-nap után figyelni a rendszert, visszajelzéseket fogadni, elemezni, értelmezni, javítani és folyamatosan még örülni is mindennek) a családdal, a kapcsolatainkkal. Ha erre, az egyébként nehézséget jelentő folyamatra egy ökölszabályt dolgozunk ki, tehát olyan szisztémát, amit bármikor könnyedén, nagyobb meggondolások nélkül tudunk alkalmazni, az is baj, hiszen nem leszünk képesek "spontán lenni" (ez a kettős kötés, double bind lényege, felszólításra teljesíteni: "légy spontán!"), vagyis „jelre”, rendre spontán örömet érezni, megélni. Ilyen módon a megoldhatatlan kérdésekhez tartozik: Hogy kéne akarni szeretni azt a személyt, akit (már) nem tudok? Hogy kellene akaratlagosan megkívánni a másikat annak érdekében, hogy ne menjen tönkre a házasságunk?
Más szempontból tény, hogy evolúciósan takarékos üzemmódra vagyunk programozva, képtelenek vagyunk minden szempontot (ingereket, igényeket, érzéseket, válaszokat, lehetőségeket) mérlegre tenni és a legoptimálisabb döntést "kitotózni". Egyszerűen nincs ennyi időnk és energiánk. Szóval, amit lehet, takarékon tartunk, azaz mechanizáljuk, igyekszünk a legkisebb energiát belefektetni a megoldásba. Például: hogy érezzük jól magunkat szabadidőnkben? Ó, a "lét elviselhetetlen könnyűsége" /Kundera/! Nyilván könnyebb egy olyan stimuláló közegben ezekhez az örömérzésekhez jutni, ahol a másik aktív szereplője az életünknek, figyelmünknek (lásd: megcsalás, szeretői rendszer).
"ilyenkor mindig sok munkám volt, sokszor a munkát helyeztem a család elé".
Pontosan! Milyen sokszor tesszük ezt! Egyszerűbb ugyanis: a munkában van előre kimondott cél (stratégiák, üzleti terv, projektek, stb.), rendelnek hozzá eszközöket, leírják a folyamatokat, legalábbis egy részét (pl. munkaköri leírás), és sorolhatnánk. Hol vannak ilyen kész tervek a család életében? Ráadásul a munkában világos az eredmény: pl. pénz, karrier. Mi az eredmény egy családban? Biztosan tudjuk, hogy ez, vagy az a lépésünk, tettünk, magatartás-mintázatunk okozta azt a pozitív változást, jólétet, boldogságot? Ha a válaszunk igen, máris kész az új módszer: alkalmazzuk a korábban már jól bevált lépéseinket, cselekedeteinket, magatartás-mintázatokat a legközelebbi feladat-megoldásainkban. És kész az ördögi kör: csapdát állítottunk önmagunknak. A robotpilóta-üzemmódban újra unalomba fulladhat az életünk, a párkapcsolatunk.
„A harmadik után elhatároztam, hogy visszaadom.”
Ez a reciprok altruizmus nagy csavarja. Előbb-utóbb kifizetjük a számláinkat.
„ezer és ezer darabra szétcincáltam a házaséletemet, az elmúlt 15 évet és mindig arra a megállapításra jutottam”
Ez minden válság lényege: eleve elrendeltnek látjuk (utólag) a kudarcot, nem látunk kiutat, racionalizáljuk a döntéseinket.
Azt gondolom, a kislányával folytatott beszélgetés előkészítéseként önmagában kell tisztáznia a dolgot. A múlt, elmúlt. A jelenlegi fázisban ne elemezze. Törődjön a jövővel. Tegyen fel ilyen kérdéseket magának: Pontosan mit akarok elérni a lépésemmel? Konkrétan mi lesz jobb az életemben, ha elválok? Hogyan fog (mi miatt) osztozni az új életem örömeiben a kislányom? Egyszóval, tervezze meg minél alaposabban a kívánatos jövőt. Képzelje magát az új életébe. Nézzük a legközelebbi reggelét, amikor már az ”új világban” nyitja ki a szemét: mit lát meg elsőként, aminek örül, kik veszik Önt körül, amitől jó hangulata lesz, mit érez, amitől boldogságon kapja magát, mi az első cselekedete, ami miatt tartósan jó érzést jelent? Ha ezeket megválaszolja, tudni fogja az érveket és vonzóvá teheti a jövőt a kisgyermeke számára is. Kell-e ennél több a gyerekeknek? Ha a szüleik (akár csak szülőtársként) boldogok, boldogulnak, ez biztosítja számukra, hogy lesz elég idejük, energiájuk a felnőtteknek ahhoz, hogy jól, eredményesen, a szükséges nyugalomban felneveljék őket! Ez az evolúciós érdekük. Mit kezdenének egy szomorú, lelkiismereti problémákkal küzdő, reménytelen hangulatú, ebbe talán bele is betegedő, rájuk figyelni szinte képtelen szülőkkel?
„Szeretném a sok rossz közül a kevésbé rosszat választani.”
Így legyen! Így is lesz.
Igen és akkor elmondhatom majd: GYÁSZSZAKÉRTŐ leszek? Mert a harmadikban én a parapszichológia helyett keresek valamit! A természetgyógyászati kézéshez illeszthető ez?Vagy, hogyan, mi módon történhet? Ez nincs kapcsolatban-ugye-a spiritiszta dolgokkal, mert azt hitem szerint összeegyeztethetetlennek tartjuk!
A képzés leírása itt található: coachkepzes.szervezetepites.hu/index-2.html oldalon.
Nagyon részletesen írunk a képzésről, célcsoportról és minden egyébről.
A viszontlátásig,
Köszönöm és még ha időd nem is volt arra, hogy a közösségi csoportodban válaszolj, általad ismertem meg mit jelent amivel foglalkozol,n agyon tetszik és pont jókor részemről.... Amint időd engedi légy oly kedves írd meg, beszédterepautának is lehet nálatok tanulni? Úgy értem,aki meghallgatja a betegeket, vagy gyászolókat, hogy azok kibeszéálhessék magukból a fájdalmat...?
Amennyiben az ontológiai alapú LIFE COACHING érdekel, természetesen nagyon szíves ajánlom az elsajátítását és a gyakorlatát. Az ontológiai coaching nem más mint jövőtervezés. A gyászból és a válságból az új világ (élettér, kapcsolati rendszer, kompetenciák, készségek és képességek, stb.) felépítését támogatjuk elsődlegesen. A coach egy inkubátort von az új ontológia (ha úgy tetszik életstratégia) köré és annak megerősödését, belakását és megerősítését segíti. Egy új narratívát (új kontextus, történet és beszédmód) alkotunk. Ha szakemberként ezt illetve nagyon hasonló a célt tűzted ki magad elé, nagy örömmel látuk.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2009. 09. 19. 20:11
.jpg){kind=small}
