Karácsony
Karácsony"/>
 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Szeretném a segítségét kérni! Mindketten házasságban élünk, 48, ill. ő 55 éveset olyan mély érzésű szerelembe estünk, amit eddig úgy érezzük nem éreztünk és nem szeretnénk elveszíteni. Én mivel nagyon szeretem, abba a megoldásban is benne vagyok, hogy időszakosan találkozzunk egymással, bár szerettünk volna együtt élni a későbbiekben.
Az ő élettársa sajnos nem akar változtatni eddigi élethelyzetén, van egy közös KFT-jük, egy országosan ismert nagy cégük, 10 éves futamidejű, kb.100 mft-os hitellel terhelve. Főleg a vagyon miatt nem tudnak lépni. Szexuális viszony több éve nincs köztük. Most, amikor az élettárs megtudta a kettőnk közötti viszonyt, ő azt sem akarja, hogy a másik szobában aludjon, minden este odahívja a saját gyerekeit, és most akar szexuális viszonyt is vele, amit eddig nem. Mindenbe kapaszkodik, terrorizálja a nagy vagyon-hitel miatt ( nem is tudnak ezért a hitel vissza nem fizetése miatt a cégből kifizetni egymást) terrorizálja a párom gyerekeit és az ő gyerekei által a páromat. A gyerekek mind kirepültek, felnőttek, van ahol unoka is van. Én a párom elbeszélése miatt azt érzem, hogy az élettársának és annak a gyerekeinek nagyon fontos a vagyon.
Itt állunk tanácstalanul, főleg én, mert nem tudom, mit mondhatnék, hogyan segíthetném a páromat, milyen tanácsokkal, mert félek, hogy összeroskad e nagy teher alatt, mielőtt még teljesen megbetegítené ez a pszichés lelki terror?
Köszönöm előre is a segítségét!
köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával.
Egy kifli hány narancsot ér?
Miért keverik a racionalitást és az ésszel nem uralható érzelmeket?
Másképpen: nem vihetik az érzelmek kezelésének terébe a vagyonmegosztásnál használható megfontolásokat és szabályokat! Főként nem úgy, hogy néha átviszik, néha nem: ha Önökről van szó, teljesen megértik, hogy az egymás iránt érzett érzelmeik elragadják Önöket, ha az élettársról, akkor már kifogásolják, hogy a veszteségtől, a bizonytalan jövőtől való félelmében össze-vissza cselekszik, képtelen higgadtan reagálni, stb.
Képzeljenek el 3 szobát:
1. Kft szoba:
itt vagyoni kérdésekről dönthetnek. Javasolt a józan ész logikáját használni. Ha nem tudják a kérdést most megoldani, akkor fel se kell tenni, mert nincs értelme. Amilyen kérdést nem lehet megoldani, nem kell életben tartani. Ha ellenkezőleg cselekszenek, ez a kérdés torlaszt képez és elállja az útjukat a jövöbe vezető irányban! Ha úgy gondolják, hogy a vagyonmegosztás jelenlegi nehézsége totális akadálya a továbblépésnek, akkor az is lesz, azaz nem lesz közös jövőjük.
El kell fogadniuk, hogy "panda-stratégiával" kell kezelniük a kérdést, azaz várni, míg a jövő meghozza a megoldást erre (és csak erre) a problémára. Netán kompetenciákat kéne a gyűjtögetniük a várakozás ideje alatt: pl. hogyan lehet a kft-ben folytatott tevékenységet -és egyelőre nem a céget, vagy vagyont- megosztani, ezzel is függetlenedni, vagy hogyan lehet teljesen kiszervezni a munka egy részét, stb.
A Kft-vel kapcsolatos kérdésekbe ne keverjenek érzelmeket, különösen gyerekeket és ki tudja még mit.
2. Férj szoba:
Ha a hölgy nem szereti már az élettársát, Önt viszont nagyon is, akkor ők váljanak szét.
Itt csak érzelmi alapon döntsenek. Miért hagyná magára a szerelmét hosszabb időre, hogy többet tudjon szenvedni a jelenlegi döntésképtelen állapotban?
Fogadják el, hogy az érzelmeket nem lehet racionálisan kezelni: miért lesz szerelmes valaki a másikba, ha egyébként gazdaságilag nagy nehézségeket von a nyakába és sorolhatnánk? Nyilván nem racionális és nem is kell annak lennie.
A férj is nyugodtan lehet irracionális, zsarol, tombol, fél..., miért lenne neki könnyebb, mint Önöknek?
3. Gyermek szoba:
"A gyerekek mind kirepültek, felnőttek, van ahol unoka is van." Akkor igazán nem értem, mi a gond. Felnőtt emberek a gyermekek. Miért kezelik őket befolyásolható bábukként, miért akarják Önök is irányítani őket, mit érezzenek, hogyan reagáljanak egy váratlan helyzetben?
"élettársának és annak a gyerekeinek nagyon fontos a vagyon" éppen annyira, ahogyan az Ön társának és annak gyermeikeinek. Ha nem lenne fontos, képes volna lépni, ha nem lenne fontos, nem lenne zsarolható és nem lennének zsarolhatók a gyermekei sem..., gondolják csak végig!
Legjobb, amit tehetnek: szigorúan csak magukkal törődjenek. Ne akarják megmondani, hogy mások hogyan cselekedjenek (legfőképpen azt ne, hogyan ne).
Mit ne helyett mit igen- ez legyen a szlogenjük: hogyan lehetünk ketten bolfdogok, hogyan tölthetnénk több időt együtt, hogyan teremthetünk közös jövőt (akár annak vagyoni alapjait hogyan biztosíthatjuk) és így tovább. Azok a mondatok, amik úgy kezdődnek: csak az a baj, azt nem tudom, stb. mind átfogalmazandók a fentiek szerint.
Nyerjék vissza a saját sorsuk feletti kontrollt és ne mások viselkedésétől, legfőképpen a gazdasági/gazdálkodási helyzettől akár az egész világot érintő gazdasági válságtól tegyék függővé a szerelmüket! Az univerzum teljes problémáját ne rántsák magukra, egyelőre a kettőjük ügyét oldják meg.
Szeretettel kívánok erőt, kitartást és józanságot a fentiek megtartásában! Dr. Kollárné Déri Kriszti 2011. 01. 03. 15:42
de ő azt mondta nekem hogy elhatározta magát és engem választott velem akar élni és elmondta hogy nem ő találta ki az egész költözés dolgot ő csak félt ellentmondani az anyjának ezért történt meg nem ő akart elmenni tőlem a köztünk lezajlott vita ellenére sem. Most lesz a párom születésnapja megígértem neki hogy most egy pár napig nem megyek arra hogy az anyja ne lásson de vasárnap felköszöntöm a születésnapján, és valahogy meg kellene magyarázni az anyjának jó lenne ha menne szép szóval és halkan, hogy mi szeretjük egymást úgy gondoljuk tudtunk változtatni a dolgainkon jó irányba és újra együtt fogunk élni ha tetszik neki ha nem mert ez a mi életünk!ésnem kérünk az ő megoldásaiból az ő döntéseiből!-a mi magánéletünk az miránk tartozik semmi köze hozzá, nemhogy még szándékosan belerondít egyfolytában, oké legyen meg a véleménye ha engem utál mondja meg már ezen sem tudok csak nevetni,foglalkozzon inkább a másik 3 irányíthatatlan gyerekével nekem nem az a célom hogy ő örüljön nekem, hanem hogy a lánya boldog legyen velem! Mit tegyunk hogyan közöljük ezt az anyjával?
Tudja doktornő-most egy kicsit elfátyolozott a könnyeimtől a szemem mikor ezt a mondatom írom, de azt az egy dolgot sajnálom a legjobban az életemben, hogy nem tudom már sajnos bemutatni a páromnak az én édesanyámat,csak fotón láthatta, de ha megismerték volna egymást szerintem jobban szerette volna a párom mint a saját anyukáját. Köszönet előre is fáradozásáért,amit kisé hosszúra nyúlt levelem okoz. Boldog Karácsonyt éés szeretetben gazdag Új
évet kívánok önnek és Családjának ezúton is! Nem tudom mit tegyek, mit tehet ellenünk az anyja (jogilag akár)ha mondjuk a párom mégis visszajön velem hozzám?
Hiába azonban a (nagyon helyes) kijelentésük, Önök saját maguk sem veszik ezt komolyan!
Ki más vegye akkor, ha maguk sem hisznek benne, nem ennek szellemében cselekszenek? Egyikük sem tiszteli a közös életüket, kölcsönösen elárulják egymást.
A partnere elmenekült a hibái, legfőképpen a felelősség elől az anyjához és magára rántja őt pajzsként. Saját maga elől fut, pedig egyszer végre fel kell nőni. Ha nem rabolta el őt a hétfejű sárkány, hanem saját lábán ment el, ugyanígy kell, lehet vissza is jönnie.
Onnan üzeni a szabályokat: nem szidhatsz meg, nem korlátozhatsz engem, stb.
Ha ezt Ön így folytatja, egy életen át zsarolható lesz egy démonnal, egy mumussal, akit most éppen anyának hívnak.
Ezt a szellemet egyébként Ön szabadítja ki a palackból rendszeresen, amikor berántja az anyát az életükbe. Láthatatlan szélmalmokkal vív csatát, amikor az anyával küzd, akár csak megemlíti őt. Vigyázzon, ezek a szélmalmok felőrlik a jövőt!
Kétségtelen tény, az Önök új rendszerében is szükség van (új) szabályokra, de ne Ön diktálja azokat, ne vegye át egy autoriter anya szerepét, hagyja végre legalább Ön felnőni a társát! Hosszútávon bizonyosan megéri, hisz csak egy felnőtt ember tud felelősségel dönteni a dolgairól, például csak ő tud korrekten gazdálkodni a közös erőforrásokkal.
Legyen világos, Ön is elárulta a partnerét, szerelmét, miközben kiadta annak (szégyelhető) titkát egy kivülálló személynek. A törvény előtt is van személyiségi jog, csak úgy büntetlenül, nem adhatunk ki információkat egy másik emberről, ha ez az akaratába ütközik. Másképpen pedig mindenkit megillet a védelem, hát most az ügyvéd szerepét jól megkapta az anya. Ja, hogy Ön nem ezt akarta...?
Miért vonta a saját ügyükbe az anyját, mikor az Önök között létrejött konfliktushoz aztán a világon semmi köze sem volt (magától -legalábbis ezúttal- esze ágában sem lett volna beavatkozni, hisz nem is sejtette a problémát), miért akarja még azóta is nevelni az anyát, a legszorultabb helyzetben, a válság legkellősebb közepén is erre fókuszál? Mi az oka annak, hogy ilyen fékeveszetten verseng azzal a nővel?
A párkapcsolat az élet iskolája.
Ki tanít ebben a rendszerben és kit? Mindenki mindenkit. A tanári pozícióért versengenek? Hagyják abba. Iratkozzanak be távoktatásos képzésre és hagyják egymást békén. Fogjanak e-learnig oktatásba, tanuljon ki-ki, amit szeretne, ott, akkor és attól, akitől szeretne. Haladjanak a korral, ez már az Információs társadalom!
Mit ne helyett mit igen...:
Tegye fel magának sorban, egymás után szigorú rendben ezt a 3 kérdést annyiszor, ahányszor csak ez a konfliktus az eszébe jut, vagy események és személyek az eszébe juttatják:
*MIT AKAROK?
Szeretni a társam. Szóval nem rivalizálni, az anyját nevelni, az univerzum teljes problémáját magamra rántani..., egyszerűen szeretni és boldog lenni.
*EZT TESZEM MOST?
Nem, mert megint nevelem, revansot veszek (ki tudja kin és miért), tehát nem azt teszem, amit akarok, pedig a magam ura vagyok és mégsem azt teszem, amit akarok? Ki teheti meg helyettem, amit én akarok? Senki más, csak én.
*MIT IGEN?
(Mit nem helyett mit igen!)
MIT NEM: nem háborúzni -> MIT IGEN: Szeretni.
MIT NEM: az anyjaval foglalkozni -> MIT IGEN: Szeretni.
MIT NEM: nevelni az anyját, nevelni a lányát -> MIT IGEN: Szeretni.
MIT NEM: megmondani a frankót -> MIT IGEN: Szeretni.
Nagyon boldog karácsonyuk lesz, amit ezzel a kissé didaktikus levelemmel őszinte szívből kívánok mindannyiuknak, ha mindezt egymagukban (nehogy felolvassa neki, vagy értelmezze!) elolvassák, átgondolják, megcsinálják. 3 kérdés, 3 válasz. Nem nagy ügy... Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 12. 15. 21:41
Az ismerősömék hivatalosan házastársak. Van egy 10 éves gyerekük. A lakás amiben laknak az közös. A férj megismerkedett egy másik nővel Pesten, és oda is költözött már pár hónapja, vagy talán már egy fél éve is. A férj rendszeresen küld haza pénzt a feleségnek és a gyereknek vidékre.
A feleség pedig nem lépett félre soha.
A kérdésem a következő lenne:
A férj és az anyja állandóan mondják a feleségnek, hogy adja be a válópert, ezt annyira erőltetik már hogy nagyon. Nem tudom mért nem teszi meg a férj ezt.
A válás során , vagy a bírósági ítélet kimenetelében van-e annak jelentősége, hogy melyik fél adja be a válópert, ha nem sikerül közösen megegyezni?????
Válaszát, esetleg tanácsát előre is nagyon köszönöm.
Tisztelettel Edi 79
Akkor teszik a legjobbat az ismerősüknek, ha nem avatkoznak az életükbe.
Mi az oka, hogy Önök szeretnék eldönteni, hogy hogyan kell élni? Milyen magasabbrendű tudás és kompetencia birtokában vállalják azt az óriási felelősséget, hogy elrontják mások életét?
Azt kérem, hogy a jószándék nevében ne tegyék.
A konkrét kérdésre a következő választ adhatom: nem függ a válás kimenetele attól, ki adja be a keresetlevelet. Amennyiben az egyik fél (itt láthatólag egyik sem) válni akar, akkor a Bíróság elválasztja őket akkor is, ha a másik esetleg nem akarná felbontani a házasságot. Ebben a tekintetben is tökéletesen mindegy, hogy ki volt a hűséges és ki nem, a XXI. században nem keresi a Bíróság a váló felek felelősségét, másképpen a bűnösségét abban, ki miatt romlott meg a házasság. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az a felelős, aki végső soron új életet kezd, a házasság ugyanis páros játszma (ha egyébként nem szállnak be Önökhöz hasonlóan többen is egy kapcsolatba).
A vagyonmegosztás és a gyermekelhelyezés kérdése szintén nem függ a kezdeményező féltől.
Mit jelent a közös megegyezés: a válás elfogadására nézve, a vagyonra, a gyermekelhelyezésre vonatkozóan? Mindenben meg lehet állapodni békésen, bíróságon kívül akkreditált igazságügyi mediátornál. Ez a pár békés, megegyezésre kész, ne rontsák el számukra, hogy perbe hajszolják őket! Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 12. 13. 23:08
Unokahúgom problémája miatt szeretném kérdezni. Kislánya majd 3 éves, akinek apukája nem könnyű eset, nemrég szabadult, támogatást, nem ad stb, de a legnagyobb baj, hogy a láthatást a család bosszantására használja.Mi nagyon ügyelünk rá, hogy az apukáról a gyereknek semmi rosszat ne mondjunk, de ő meg szidja neki az anyukát, nagymamát, üzenget (egy nem egészen 3 éves gyerekkel), hogy láthassa többször, hogy anyukája hisztis, stb. Mit lehet ilyenkor tenni? Az képtelenség, hogy őt jobb belátásra bírjuk, mert sajnos nem megy. A kérdés inkább az, hogy hogyan kezeljük a helyzetet, hogy a kicsi a lehető legkevesebb sérülést szenvedje el. Köszönettel: Blanka
Kedves Blanka,
az apa addig tudja bosszantani Önöket, amíg Önök bosszankodnak rajta. Láthatólag el is éri a céljat. Jól ismeri azokat a kulcs- és végszavakat, amik fájdalmat okozhatnak.
Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy egyáltalán nem érdekli Önöket az apa monológja, nyilván nem tulajdonít majd mindennek jelentőséget es ezzel indirekt módon tudnak hatni a férfira.
Hogyan csinálják?
Tekintsenek úgy az apára mint egy antropológus. Nézzenek rá olyan módon mint egy veszélyeztetett törzs tagjára (a börtönviselt személyek valóban a társadalom periferiájára szorulnak, fel- és eltűnnek).
A higgadtságot kezdjék el olyan képpen, hogy tanulmányozzák, ki is az az antropológus, hogyan készül fel, miképpen dolgozik, mi a feladata, célja, módszere, stb.
Miután a főbb jellemzőket felírták, a megszerzett ismereteiket használják analógiaként, feleltessenek meg minden ismérvet a saját esetükre, helyzetüknek.
Jó szívvel kívánok mihamarabbi megoldást!
Egy 4 éves ikerpár(fiú és lány) nagymamája vagyok. A problémám a következő: most kezdtek el óvodába járni és szeretnek is nagyon szívesen mennek. Sajnos az édesanyjuk (menyem) nem szívesen engedi őket, mert nagyon ragaszkodik a gyerekekhez. Szerintem túlságosan is, és ha otthon vannak a kicsik, akkor is folyamatosan fogni akarja őket és babusgatja a gyerekeket. Én úgy látom, hogy nagyon önállótlanok, félénkek és nagyobb szabadságot kellene már adni nekik. Azt mondja náluk így szokás és ennyire szeretik egymást. Nézőpont kérdése, de szerintem a gyerekeknek ez nem jó és állandóan köhögnek. Véleményem szerint ezzel tiltakoznak, a folyamatos anyai "imádat" ellen. Sajnos a menyem csak azt fogadja el tanácsként, amit az édesanyja mond neki, de én szeretném a gyerekeket másként neveltetni. A fiamnak -sokat dolgozik- nem sok beleszólása van a dolgokba,hisz sokszor csak este későn ér haza. Én sokat megyek, a gyerekek szeretnek és ragaszkodnak hozzánk, de elengedni nem akarja az édesanyja velünk egyedül sehova, mert akkor ő kimarad a gyerekek életéből. Mi viszont nagyon sokat vinnénk a gyerekeket, harcok árán azért sikerült már egyedül is elvinni őket, és akkor eszükbe sem jutnak a szüleik. Sőt nagyon jól érezték magukat, bevontuk őket a ház körüli munkákba is és most készülünk bábszínházba. szeretném tudni, hogy Ön mit tanácsolna a menyemnek a továbbiakban a neveléssel kapcsolatban. szerintem, a köhögés is elmúlna, ha nem telepedne rájuk annyira az édesanyjuk.Válaszát köszönöm.További jó munkát kívánokKlára
Kedves Klára!
Nagyon örvendetes és tiszteletre méltó az a törődés, amit a kisunokái felé mutat. Számos gyermekes szülőnek egyáltalán nincs, vagy csak részlegesen, esetleg drága pénzért (bébiszitter) segítsége.
Sajnos nem rendelkezünk konszenzussal, általános egyezséggel, egyetértéssel arról, hogy kell élni, ellenkező esetben ezt törvénybe lehetne foglalni -ezzel ez a nehézség meg is lenne oldva-, csakhogy mindenki mellé azonnal ellenőrt is kéne állítani, bírságot kiszabni..., ami már nehezen lenne "életnek", de legalábbis "szabad" életnek, egyéni szabadságnak nevezni.
Az Ön által felvetett probléma örök, több irodalmi alkotás, szakmai értekezés (iskoláktól, irányzatoktól függően) járja körbe a témát és keresi, örökké keresi a választ.
Az általunk képviselt ontológiai coaching iskola nevében azt mondhatom, hogy mindennek megvan a helye egy-egy szerveződésen (ahogy mi nevezzük, holonikus szisztémán) belül. Az anya és az apa (nevű holon) neveli a gyermekeket, övék a felelősség, úgy is mondhatnám a kötelesség, amihez ezzel együtt jogok is tartoznak (elengedi mással, vagy se, babusgatja, vagy sem, stb.). Az anya és az apa érdeke, hogy minél több személy segédkezzen az utódok gondozásában, hiszen így a gyermekek nagyobb erőforrásokhoz (anyagi javak, szeretet, törődés, stb) jutnak, ami evolúciósan növeli a túlélési, jelen esetben sokkal inkább a boldogulási esélyeiket. Ha ritkán is, de elengedik a gyerkőcöket, akkor azt moindhatjuk, hogy a szülők valamelyest belátják ezt az összefüggést, így ha nem is csillagos ötös szinten, de teljesítk (a tágabb körben értelmezett) családon belül szükséges kooperációt.
Az hihetetlen feszültségeket jelent, ha a holonikus struktúra egy-egy szintjére, azaz pl. a szülőtársak közé olyan személyek is bekerülnek, legrosszabb esetben beépülnek, akik nem tartoznak ehhez a funkcióhoz. Azt javaslom, részben sem vegyék át a szülők feladatait, mert ezzel együtt olyan felelősségeket és kötelességeket is át kéne adniuk, vagy átadhatnának Önöknek, ami csöppet sem hiányzik a nagyszülőknek, vagy ezek teljesítéséhez éppen nincsenek is a szükséges kompetenciák birtokában.
Ha felborul a rend, végső soron a szülők is beleszólhatnának a nagyszülök életébe, sőt hasonlóképpen beavatkozhatnának vélemyénnyilvánítással, új és idegen szabályok bevezetésével, ez pedig kinek lenne jó? Tulajdonképpen pontosan a nagyszülők rendszabályozása lehet az is, amennyiben az anya nem hagyja Önöket még egy csekély időben sem egyedül a gyermekekkel, odafurakszik. Ugye milyen kellemetlen, ha valaki behatol egy holonikus szintre, ahol semmi helye sincs?
De ez az ő hibája. Ne válaszoljunk erre a torzult viselkedésmintázatra úgy, hogy magunk is hibát követünk el.
A racionális, vagy annak tűnő, ezzel a szándékkal bemutatott érvek, indoklások:
pl. azért akarom leválasztani a gyermekekről az anyát, mert így a kicsik kevésbé köhögnének,
nagyon veszélyes terület. Túl azon, hogy a közösségbe kerülő gyerekek rendre betegek lesznek, vagyis joggal köhögnek, semmiféle objektív tény nem támasztja alá, hogy a köhögés és a szeretet (majomszeretet?) között szerves összefüggés állna. Ha pedig nincs megdönthetetlen bizonyíték, akkor ne pszichológizáljunk, mert ugyanezt a fegyvert ellenünk is fordíthatják. Pl. a szomszéd azt mondhatja, valaki azért menekül munkába, mert nem kapott megfelelő mintát ahhoz, hogy kell kiegyensúlyozottan létezni egy családban, hogyan kell együttműködni az anyának és az apának a gyermeknevelés terén, így inkább kimenekül onnan. Szóval, végeláthatatlanul folytathatnánk az ehhez hasonló hipotézisek, álhipotézisek felállítását és szamárságok kreálását.
Legjobb tanács, hogy mindenki tegye a saját dolgát: álljon helyt azon a területen, ami akkor és ott éppen rendeltetett. Önök is voltak szülők, nagyszerűen nevelték a fiukat, aki most mindezt továbbadja az ő gyermekeinek. Ha nincs is mindig jelen, a hatása, a vislekedésmintázatai, az általa, a neveltetéséből származó evidenciák minden percben hatnak. Ha úgy érzik, keveset törődik az Önök által képviselt elvekkel (pl. hogy kell gyermeket nevelni), beszéljék meg vele, de semmiképpen se vegyék el tőle a feladatot, immár neki kell boldogulnia, itt és most.
A gyermekeknek akkor tesznek igazán jót, ha a határok feszegetése mellett a békés területen maradnak, folyamatosan kérik, jelzik a láthatási, törődési igényüket és ezek növelését, de nem erőltetik a végsőkig.
Az anyát is nevelte valaki, gondolom a legjobb szándék, tudás mellett. Ha erről más is volna a véleményük (lehetséges, hogy igaza is lenne Önöknek), már nincs mód visszamenni az időben és korrigálni a hibákat. Akkor pedig hiábavaló ezzel foglalkoznunk, nem igaz?
Mindenesetre bárhogy is legyen, a fia őt választotta, ezzel jelezve, hogy vele kívánja megosztani a szülőtársi kötelezettségeket és örömöket. Örüljenek az örömének vele, velük együtt!
Tehát csak arról dönthet, mit tegyen a jelenben és a jövőben.
Az emberek rendszerint nem veszik észre az apró torzulásokat (kétségtelenül picik, kibírhatók, apró, javítható, orvosolható gondnak látszanak eleinte), amik magukban és a párkapcsolatukban jönnek létre egyik napról a másikra. Csak akkor eszmélnek és gondolkodnak el (mit tehettem volna/mit tehetnék, ha újra kezdhetném típusú hiábavaló kérdéseken), amikor az elváltozás olyan mértékű, hogy már amputálni kéne.
A válási gyászmunka 1-3 év. Ezalatt érezhet kisebb-nagyobb fájdalmat, dühöt, haragot, vágyakozást. Nincs rá recept, hogyan és mikor tör elő egy-egy érzés. Ezért kell szakember segítségét igénybe venni, hogy uralható maradjon, kezelhető legyen egy jobb jövő mentén és érdekében.
A szerelem és a szeretet olykor irracionális. Nem tudunk magyarázatot, miért szeretünk meg valakit és miért szeretünk ki belőle. Szóval, akarattal nem lehet szeretni és megkérni a másikat, hogy szeressen.
Csak úgy történhet a közös életükben közös változás, ha azt közösen akarják és mindketten nagyjából hasonlóképpen éreznek egymás iránt.
Nem elég tehát, ha Ön úgy akarja.
Ezzel együtt azt javaslom, hogy keressen egy szakembert, aki segíthet, hogy Ön változzon. Minden változás kihat a környezetre, így a férje magatartása óhatatlanul befolyásolható.
Mindezt akkor tegye meg feltétlenül, ha 10 jó okot tud mondani arra, miért akarja tovább csinálni. Írjon minden ok/célmellé egy-egy tulajdonságot, amin változtatni fog (ne azt írja, hogy "nem fogok...", hanem azt, hogy "azt fogom...": mit nem helyett írjon mit igent!), valamint egy-egy eseményt, ahogyan, aminek során megmutatja a változást, azaz tesz a kapcsolatukért.
Ha ez kész, kezdje el!
Kitartást kívánok a döntéséhez- az is döntés, ha nem kezdi el ezt a feladatot... Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 09. 20. 13:32
Ha van mire várni: meg nem értés, italozás, csalás, testi sértés, akkor várjon, ha ezen kívül nincs egyéb (mert hogy nem írt olyasmiről), akkor ne.
Ha úgy dönt, a várás aktív várakozás legyen, magától ugyanis semmi sem fog úgy alakulni, ahogyan éppen Önnek a legkívánatosabb volna, mert ki tudja más, hogy Önnek mi a jó, a jobb, az élhetőbb, ha egyébként ezt az életet is annak tartotta...
Szomszéd, barát, családtag nem jó tanácsadók, elfogultak és nem rendelkeznek kellő ismerettel (pszichológia, önismeret, játszmaelmélet, stb.), hogy valóban segítsenek. Könnyen meglehet, hogy ők is nehéz helyzetben vannak, így a tanácsaik saját maguknak szólnak, esetleg ábrándok, illúziók, mihez kezdhetne velük?
Ha válni kell, csakis békésen tegye, hacsak nem akarja önmagát még kínozni egy kicsit.
Aki a házpénzt adta a férjének, valószínűleg tanúsítani is fogja, így mindenképpen biztosítania kell a hozzáférést. Ha ez egy közös számlán van, közös vagyonként is kezelhető, de ezt egyeztetnie kellene ezt megelőzően a férjével, esetleg visszatarthatja a felét a közös megállapodás megkötéséig.
A férje új párjával ne foglalkozzon. A magyarázatok csak a tudatos akarat illúziói, nem igazolható állítások, zömmel projekciók (belevetítések).
A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezni ma! Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 09. 20. 13:29
Honlapjukon olvastam, hogy Önök foglalkoznak családi tanácsadással. Számomra azonban kérdéses, hogy mi ilyen szempontból családnak számítunk-e még.Szüleim 26 éves házasok, én 22 éves vagyok, a család legfiatalabb tagja és van egy 25 éves bátyám.A szüleink együtt élnek, a testvérem és én külön-külön.Tehát nincs kiskorú, és nem is élünk közös háztartásban.Gyakran van még is együtt a család, de ezek az együtt létek nem jó hangulatúak.Mindenki feszült, ideges, de ez a probléma nem új keletű, ilyen amióta az eszemet tudom.Én egy éve járok pszichológushoz(az ok alapvetően az volt, hogy adódtak olyan testi tüneteim, amiknek nem találtak semmilyen szervi okát), ahol előkerült sok régi sérelem, amit szívesen megbeszélnék velük, de mindig akadályokba ütköztem. Valószinű én is illetve ők is hibáztak, amikor beszélni próbáltam velük.Nem tudom eldönteni most, hogy ezeket a dolgokat nekem egyedül kell feldolgoznom, hiszen már nem számítok gyereknek, vagy velük együtt? Nem tudom vajon nekem kell- e ebben a helyzetben változni és elfogadni őket, amilyenek, vagy érdemes még a családi élet jobbításán fáradozni?Vagy foglalkozzak a saját boldogulásommal?És ha érdemes, vajon mennyiben az én feladatom ez?Vagy nekem kell egyedül leküzdenem azt a bűntudatot, ami a családi fészek elhagyásával jár?Nem tudom, hogy várhatok- e segítséget tőlük nehézségek leküzdésében, ami az elszakadással jár, vagy ezt az utat nekem kell egyedül végigjárnom.Mindenesere sokszor érzem, úgy hogy erőszakosak velem,úgy hogy ők ezt észre sem veszik és ezt sehogyan sem tudom a tudtukra adni.Nemtudom, hogy tanácsadás menniyre összeegyeztethető azzal, hogy én egyénileg járok pszichológushoz.(ő most szabadságon van, ezért most nem tudom őt kérdezni)lA legfőbb kérdés, hogy Önök foglalkoznának- e velünk?Úgy vettem észre család nem teljesen zárkózik el a konzulátció lehetősége elől.Érzik, hogy a dolgok nem mennek jól, csak mindenki a másikat hibáztatja, én pedig a lehetőségeinket próbálom feltérképezni.
Köszönettel: Réka
az Ön "származási" családja mindig megmarad, vagyis rendszerszempontból (család nevű holonkus egység) természetesen családnak tekinthető az Ön által említett közösségük.
(Holon kifejezés idézet: Dr. Kollár-Déri: Vízen járni, a válságkezelés filozófiája, Mentofaktúra Kiadó, Budapest, 2010.).
A régi sebek befoltozása nyilvánvalóan nagy segítséget jelentene Önnek, de ez a kettős kötés, double bind (csomó, akadály az úton a jövő felé) az Önök rendszerében. Úgy oldhatná meg leginkább, hogy nem próbálja megoldani. Ön 22 éves, hozzon létre saját, új rendszert, családot. Ez maga a család kreatív destrukciója (építő rombolás, vagy kreatív rombolás) az Ön esetében: lebontja az elemeket és épít a használhatókból magának egy újat, szebbet, élhetőbbet.
Valószínűnek tartom, hogy ezzel nagy terhet venne le a szülei válláról is és az Ön öröme, boldogulása negatív (jótékony hatású) feedbacket (visszacsatolást, visszahatást) jelentene rájuk, a teljes közösségre.
"egyedül leküzdenem azt a bűntudatot, ami a családi fészek elhagyásával jár"
Ezt nem egészen értem. Ez az élet rendje: megszületik az a kisgyermek, aki felnő és egy új gyermek születésén fáradozik majd.
Azt kéne meggondolnia, honnan ered az a küldetéstudata, hogy Ön felelős ezért a csoportért, Önnek kell valamit tennie értük, Ön felel a sorsukért, a teljes rendszerért?
Más-más kompetencia jár a holonikus szisztéma (család) különböző szintjein álló tagoknak, ezzel arányosan a felelősségük sem lehet egyforma. A szülő a rendszer hierarchikus csúcsán áll, rá hárul a legnagyobb teher, hiszen ő birtokolja a legtöbb kompetenciát, rendelkezik az erőforrások felett, stb. Bár ahogyan egy szülőnek, úgy egy gyermeknek is véges a felelőssége a másikért (éppen amiatt, hogy megnő és önállóvá válik, egy másik holon =párkapcsolat tagja lesz, már nem úgy és olyan módon tagja a rendszernek, mint korábban!).
Az Ön által felvetett függetlenedés témaköre azért is eltöprenget, mert más esetben meg éppen az ő erőszakosságukat (mint az önállósodás gátja?) rója fel.
Vigyázzon, ne hozzon létre újabb és újabb kettős kötéseket és többszintű belső irracionalitást:
-önállósodni akarok, de úgy akarok önállóvá, függetlenné lenni, hogy közben segítsenek, azaz mellettem álljanak (akadályozzanak?)
-ne úgy segítsenek, ahogy ők akarnak/tudnak, hanem ahogy én szeretném
-ezt ne azért tegyék így, mert én akarom, hanem maguktól akarjanak úgy segíteni, ahogy én akarom
-lehet, hogy nem akarják az én önállósodásomat, ám miután én akarom, ők is akarják, de mindezt maguktól tegyék, amit egyébként nem akarnak...
nem folytatom.
Ha pszichológushoz jár, el kell döntenie, elegendő segítséget kapott-e az elmúlt egy év alatt. Ha elégedett, nem célszerű párhuzamos "terápiákat" folytatni, sőt szakember szempontjából nem is etikus erre vállalkoznunk.
Olyan segítőt válasszon, akiről el tudja hinni, hogy felviszi Önt a Holdra.
Ha továbbra is bizalmat ére irántunk, szeretettel várjuk Önt, Önöket. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 08. 03. 19:24
Van már ilyen kilátásba, de még egyszer nagyon sajnálom, hogy így akartad! Mikor Áskálódás miatt lett vége a kapcsolatuknak, de mondom, hogy nem én áskálódtam, akit zaklat téged meg engem is, zaklat a laptop lopás véget, tudtam meg. Sajnálom, de legalább kiderült, hogy titokban készítettél akt képeimet, és engedélyem nélkül kiraktad a nettre mikor nem a te magánügyed volt a képeimet és ezt fájt nekem a legjobban. Tehát te tudod, mit akarsz új életed kezdeni, de én nagyon csalódtam benned mikor nem tudtuk ezt megbeszélni semmit, de ez van, ha van értelmes nőd, akkor ennek örülök neki és légy boldog, akit szeretsz. És még egyszer nagyon köszönöm szépen a cuccaimat, de csak a vagyonommal kibékültem veled. Sajnálom, hogy mikor azt mondtad nekem régemben meg Zalaegerszegen, a bíróságon, hogy te gazdag ember vagy meg hogy én csak a pénzed akarok tőled, de én egyáltalán nem is gondoltam volna semmi kepp mikor te miattad, loptak el tőlem laptopomat, mert aki ellopta, a hitte, hogy veled vagyok, és mikor megtudta, hogy nem vágyuk együtt és ezért lopta el tőlem. Hisz te is, jól tudod mikor nálad voltam és semmiből nem vettem el tőled a tárgyaid, és én nem tenném ilyet mikor az, amit tiéd. Ha pénzéhes lennék akkor már a cuccaimat is, bepereltelek volna, de hála jó ég, hogy visszakaptam. Szerintem én nagyon szerettelek nagyon, de sajnálom, hogy így alakult mikor nagyon megsértettél engem az akt képeimmel mikor az én magánügyem, és ezért marad a bíróság ügyüknek.puszi Ági
Lényeg,hogy ha bíroságon azt mondta,hogy ne írogassam neki,de azért ezt az egy levet elküldhetem neki nem?Kérek valamilyen válasz mielőbb Üdvözlettel:Ági
Amennyiben pereskedik:
-miért folytatna (mi másért, milyen egyéb célból) magánlevelezést?
-miért nem bízza magát arra a gépezetre, amit éppen Ön választott (Bíróság)?
-ha vita és per nélküli megoldást keres, forduljon mediátorokhoz és ne próbálja egyedül megoldani, amit ketten és hangsúlyozom, közösen oly sikeresen elrontottak.
Köszönöm a megtisztelő bizalmát.
Déri Kriszti
mediacio.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 20:31
A válás lement, de a gyermekemmel való kapcsolata kritikán aluli.
A új hölgy olyan mértékig befolyásolja, hogy a személyisége is megváltozott. Ezt idebent a cégnél a kollégák is látják.
A nő nagyon "ügyes" folyton azt hajtogatja, hogy meg akar ismerkedni a gyermekemmel. De a gyerek nem akarja ezt az ismerkedést. Volt már erről közöttünk egy kissé parázs vita is, de ez őt nem igazán érdekelte.
Kértem az apját is, hogy ne erőltesse, mert pont az ellenkezőjét fogja elérni. Ezt a nő is tudja, azért csinálja.
Kértem, hogy amikor programot tervez a gyerekkel, velem egyeztesse, mert ebből később lehetnek problémák, meg egyébként is kiskorú, én vagyok a gondviselője. Négyszemközt meg is egyeztünk, ha mást nem, dob a e-mail-t (házon belül :) szörnyű). Ezután hazament, megbeszélték, majd másnap olyan minősíthetelen hangnemben vágta a fejemhez, hogy ő csak a gyerekkel beszéli meg, én beszéljem meg a többi a gyerekemmel.
Én tudom, hogy nagy befolyás alatt van, és azt is látom, hogy a nő nem engedi velem beszélni (biztosan bizonytalan).
Kérdésem az lenne, hogy mit tehetek? Mi ilyenkor a "szokásos" eljárás? Tényleg nem kell velem egyezetetni a láthatások időpontját? (annyit, hogy korlátlan láthatása van, akkor találkoznak, amikor akarnak, de ez is csak két havonta van megengedve az apukának:()
Válaszát várva tisztelettel: Csilla
Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy beavatott az életébe és segítséget kért tőlem.
Tudom, milyen nagy nehézséget jelent elfogadni azt, hogy valakivel, akivel közös rendszerben léteztünk (egy holonikus szisztémában), egyszer csak akaratunkkal, szándékainkkal ellenkezve (a "lázadás" első tragikus jele) kilép belőle és többé szinte semmiféle befolyásunk nincs rá.
"dob a e-mail-t (házon belül :) szörnyű: Először is saját magának van szüksége segítségre. A gyászmunka 1-3 évig is eltarthat, az elszenvedett sebek pedig még ennél is hosszabb ideig kísértenek. Higgyen abban, hogy egy jó szakember 3-5 alkalom alatt hathatós segítséget tud nyújtani!
A "szokásos" eljárás minden kultúrterületen ez.
Miért akarja korlátozni az apát a láthatásban? Ő szülő marad a válás után is. A gyermeknek ugyanolyan joga látni őt, szeretni, mint Önt.
Miért akar a gyermeken keresztül elégtételt venni? A gyermek által megtartani a befolyását?
"Ezután hazament, megbeszélték"- ez a legtermészetesebb. Ők már egy közös, új rendszer.: Ne törődjön azzal, hogyan él egy másik család. Ne akarja irányítani őket. A gyermekkel töltött idejét élje boldogan. Ez a boldog állapot megilleti a gyermekét az apánál is. Ne akarja ezt az időt ugyanúgy kontrollálni.
Bátorítsa a gyermeket, hogy keresse az apjával a kapcsolatot. Egyszer hálás lesz Önnek ezért!
Gondoljon arra, mit nyerhet Ön az apával mint szülőtárssal: szabadidőt, anyagi erőforrásokat (legalább a gyermeke számára), nélkülözhetetlen apai/férfi mintázatot, sok-sok szeretet-energiát a kisgyermekének.
"De a gyerek nem akarja ezt az ismerkedést. Volt már erről közöttünk egy kissé parázs vita is, de ez őt nem igazán érdekelte."
Az új élet a gyermek számára a legnehezebb. A felnőttek felelőssége, hogy ne büntessék, ne nyomorítsák még jobban a gyermekeket!
Az nem életszerű, hogy egy apa, vagy anya életfogytiglani aszkétaságot fogadjon úgymond a gyermek érdekében.
A gyermek valódi érdeke, hogy a szülei (válás után is a szülei- mindketten!) minél boldogabbak és megelégedettek legyenek, mert ez biztosítja számukra evolúciósan a túlélést nagyobb valószínűséggel.
Ne tartsák egymást fogságban, örök rabságban. Lépjenek tovább.
"A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezni ma!"
www. szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 20:19
Az alábbi kérdésekkel szeretném Önt "bombázni":
*Mi a válás beindításának menete?
*Mennyibe kerül, ha nem tudok ügyvédet fogadni akkor is?
*Hogyan alakul a gyermekelhelyezés kérdése a különélés esetében (öthónapos a baba)?
Jelenleg férjem fenyegetőzik, hogy nem jön fel megnézni a babát a szobájában, mert utálja szüleim és csak babakocsizni hajlandó elmenni vele. Elvárja, hogy a legszélsőségesebb időjárásnak is tegyem ki a tartós szívbeteg gyereket, mert nem akar bejönni az ajtón és azt mondja, hogy megtagadtam a láthatást és nem ad emiatt tartásdíjat. Lecsapja a telefont folyamatosan, mikor én beszélek és folyamatosan zaklat. Hivatkozhatok-e a beadásnál arra, hogy annak idején velem ellentétben nem vett igénybe pszichológusi segítséget a családi harmónia megtartása érdekében, emiatt vált agresszívvá, mert rajtunk vezette le a feszültséget. Azt is követeli, hogy oda menjünk a gyerekkel (mert hazaköltözött az albérletből), ahonnan elzavartak bennünket március elsejei határidővel miután a 36.héten súlyos állapotba juttattak szóbeli bántásaikkal, melyet egy idő után a fizikai is követett volna ígéretük szerint és azonnal kórházba kellett szállítani engem. és azt kívánták, hogy ki kellett volna rúgdosni belőlem a gyereket. Mindössze azért, mert a kutyát nem szándékoztak bezárni a baba érkezésével, így megakadályozták az orvosi ellátását.
Ilyen helyre nem engedem a gyereket. Lehet-e kérni a határozatnál, hogy tiltsák le ezt a helyszínt, mint gyerek tartózkodási lehetőséget akár egyetlen perc erejéig is? Most minden családtagja felbújtja. Lehet-e kérvényezni a lakóhelyünkön, hogy egy felügyelő segítségével láthassa csak a gyereket, a válás lezajlása előtt is? Még mit kell tudni, ami esetleg kimaradt, mert szeretnék okosan belevágni és mihamarabb ítéletet.
Kérem segítsen! Nem akarom, sőt támogatom, hogy láthassa fiát, de ezek szerint nem a gyerek, csak a belémrúgdosás és láthatás ellenes kifogások érdeklik. Megtiltotta például, hogy bejelentsem ide a gyereket.
amíg el nem válnak, a gyermeket valóban nem viheti el a bejelentett -férjével közös- lakhelyéről "önhatalmúlag".
A keresetlevelet Ön is el tudja készíteni, mellékelje a gyermek anyakönyvi kivonatát és a házassági anyakönyvi kivonatukat is. Minden más, szükséges dokumentumról, stb. a bíróság értesíti Önt.
A gyermeket nagy valószínűséggel Önnél helyezik el, a láthatás az anya lakásán történik, ha Ön más megoldásba nem egyezik bele.
A férje durvaságát tanukkal és látlelettel kell igazolnia, ha ezt kívánja felhasználni ellene.
Azt nem pontosan értem, miért.
Elválnak és nézzenek a jövő irányába. Már ne a múlt sérelmeit fokozzák egy elmérgesedő és elhúzódó, anyagilag is igen megterhelő perrel.
A bírósági tárgyalás nem lesz megoldás az összes nehézségükre (nem tudják még Önök sem megjósolni, pontosan milyen problémákkal kell szembenézniük a válást követően).
A mediációt mint permegelőző módszert javaslom. Mediáció útján a legkisebb részletkig megegyezhetnek a válás utáni játékszabályokban, ami a bíróságon igen nehezen elképzelhető.
Maguk dönthetnek szakemberek jelenlétében és támogatásával a sorsukról és nem ügyvédek harcolnak majd a fejük fölött, akik vélhetőleg kevéssé érdekeltek a per rövid lefolyásában.
A mediáció útján való elválás rendkívül költségkímélő.
A válási gyászmunka 1-3 év, a mediáció ennek csökkentésében is igen nagy segítséget jelenthet.
A gyermek érdeke, hogy Önök -ha végleg a válás mellett döntenek- mihamarabb elváljanak (mediáció útján kialakított írásbeli megállapodás jó garancia erre) és minél kisebb felületen érintkezzenek egymással egyelőre.
Igyekezzenek berendezni külön-külön az életüket és fogadják el, hogy a másikéra már nincs, vagy csak nagyon csekély befolyásuk: "utálja szüleim", hát ezen pl. már ne próbáljon változtatni.
Ha szépen és gyorsan válnak, úgyis elmondhatják majd: "Szép múlt vár ránk!" (Dr. Kollár József phd Dr. Kollár Coaching: coachkepzes.szervezetepites.hu)
Ezt kívánom Önöknek.
mediacio.szervezetepites.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 07. 17. 19:57
Nagyon köszönöm a gyors válaszát! Elnézést,hogy újra írok Önnek!
Elgondolkodtam......
Valamit tudnia kell! Olyan társra vágytam,amilyen ő volt az elején.Igaza van,később derülnek ki a nem tetsző tulajdonságok.Ki is derültek,mindkettönkről.Mégis összeházasodtunk,tudván,nem lesz egyszerű egymással:-)
Mindjárt az elején felhívta a figyelmem,sose fogom tudni,mikor hazudik.Nem voltam féltékeny,nem érdekelt a múltja....3 hónapja jártunk,mikor észrevettem,hogy kitörölte a volt völegényem számát a telefonomból,akkor néztem bele az övébe,hogy akkor neki se legyen benne az exe,de persze ő nem törölte ki.sőt,őrizte a képeit,amiket véletlenül találtam meg.a listát is véletlenül találtam meg,nem is sejtettem,hogy létezik.de ügyet sem vettem róla,csak mosolyogtam.az első gyanus szituáció alkalmával néztem bele az üzeneteibe,s találtam is nem tetszőt.
Igaza van,aki keres,az talál.Csakhogy másképp végig hülyének nézhet...
Ő kitörölheti a számokat a telefonomból,örizheti az emlékeit,a közös lakásunkban,meg flörtölhet....
Állítja,nem féltékeny,rám legalábbis.
A barátai szerint az exére nagyon is az volt.Az exe hagyta el másik pasiért.Nem akart így járni velem is,hogy nem várom meg,és egyszer csak lelépek mással,míg ő kint van.Ezért szállt le kamionról.Én megvártam volna,de nem akart elveszíteni.Mégis csapta a szelet a kolleganőinek,mégha állítólag hülyítés is volt...
Most végleg le akar szállni,de pénz kell az építkezéshez.Folyamatban van,összel ha sikerül terv,itthon lesz minden nap velünk.
Történt egyszer,hogy azt álmodtam,hogy kikezdett a legjobb barátja menyasszonyával.Reggel nevettem rajta,és leírtam neki,milyen lükeséget álmodtam(nem is bírják egymást a lánnyal)
Kiderült,a férjem mondta el,hogy neten keresztül beszélgetett a lánnyal,és egy kicsit flörötltek,de semmi komoly dologról,csak megbeszélték,hogy ha ők ketten együtt lennének,már szétmarták volna egymást....
Nos,nem kutakodtam....megéreztem.
Úgy érzem,megérzem,ha mással flörtöl. Nem szabadna utána járnom,igaz?Csak az nagyon feltűnő volt számomra,hogy azt mondja,nyugodtan tartsak szeretőt,csak ne tudjon róla. Ezt azért meri mondani,mert tudja,nem tartok,illetve magából indult ki.Ön szerint,ez fer???
Egy ismerősöm így bukott le,ha nemnézi meg a lány a férje telefonját,ma is csalja a háta mögött.....
Ön szerint én idézem elő a csalódásaimat?
Mert ezt akarom hallani?
És akkor elégedett lennék magammal,hogy én megmondtam?????
Illetve,lehet,hogy egész egyszerüen nem illünk valóban össze?Ehhez,hogy ezt belássuk,nem kell \"nyomoznom\"?
Hisz,2év után már nem kíván,vagyis ritkábban,mint az elején,és laposnak érezzük a kapcsolatunk?
Mi lesz 20év után????
Én ebben hogy segíthetnék,hogy jobb legyen?Annak ellenére,hogy az ember nem tud akaratlagosan szerelmes lenni,és megkívánni a másikat,lehet-e előcsalogatni belőle a korábi érzelmeit?Ugyanis nekem csak ő létezik.Nem érdekel más férfi,mégha kevesebb a szex is.
(nekem azt mondta a férjem-mikor 1x megkérdeztem:már nem kívánsz?-hogy nem engem nem kíván,hanem a sexet.)
Elgondolkodtam,egy fiatal férfi hogy nem kívánhatja a sexet?
(a lánynak írt levelében meg más derült ki....)
Érzem,amit Ön is,nagy káosz van a fejemben:-) szeretnék rendet tenni!
Válaszolna nekem erre is???
KÖSZÖNÖM!!!!!
Tisztelt Krisztina!!!
Hasonlóan elkeseredett nő vagyok,anyuka,és feleség,mint a korábban Önhöz forduló sorstársaim.
Történetemmel fordultam már másik szakamberhez itt a neten,élőben eljártam pszichológushoz is korábban.A pszichológus kezelési módjával nem voltam megelégedve,illetve itt a neten 1-2 mondatban válaszoltak,tanácsolták,hogy keressek fel egy szakembert,olvassak ilyen meg olyan könyvet,de véleményt nem adtak.
Az Ön válaszait olvasva,azt érzem,nem csak olvassa a történeteket,hanem próbál segíteni,tanácsot adni.Ezért is merészkedtem írni Önnek.
Mielőtt elkezdeném a történetem,be kell vallanom magamról,a pozitív jegyeimet:segítőkész,empatikus,barátkozós,céltudatos,megbocsátó,öszinte; és a negatív jegyeimet:aggodalmas,megfeleni akaró,szalmaláng típus,ingerlékeny(az utóbbi években főként)
Hashimoto-tireoiditisben szenvedek,ennek tudom be az egyre gyengülő idegrendszeremet,mert tinédzserkoromban nem voltam ennyire ingerlékeny.Továbbá,örököltem is,látván anyut.
Céltudatos életet éltem,határozott elképzeléseim voltak az életemről,a kitűzöt céljaimat el is értem.25 évesen családra vágytam,27 évesen megismertem mesebeli módon a férjem.Ő talált rám,ő kezdeményezett.Az elején elmondta,érett,határozott nöt keres,aki megbízható,és komoly.Eddig olyan barátnői voltak,akik úgy táncoltak,ahogy ő fütyült,butácskák,cicababák.
Én is hasonló férfit kerestem.Mindketten családra vágytunk.Engem elvarázsolt a kedvességével,és az ágyban is.
Én pedig éreztem,nagyon meg akar tartani.De nem is bántam.Hamar kiderült,tudok \"hisztis\" is lenni,ő pedig makacs,önfejű.Illetve eleinte furcsa volt,hogy olyan közvetlen mindenkivel,még a fiú barátaival is,de aztán megszoktam,elfogadtam,a nővére is ilyen.
Ahogy terveztük,az 1.találkozásunk 1.évfordulójára megszületett várva várt kislányunk.Olyan kislányt \"kaptam\" az élettől,Istentől,amilyenről mindig is álmodoztam.Egészséges,gyönyörű,és most 18 hónaposan,bár sokszor feldühít,de nagyon okos,és nagyon imádom.
Férjem,mikor megismertem,kamionon ült,de leszállt,nehogy elveszítsen,de csak olyan állást talált,ami jól fizetett,hogy csak 7végén jrt haza.Féltékeny típus vagyok,de az elején nem voltam rá féltékeny.Aztán egyre jobban.De ez azért alakult ki,mert az elején elmondta,ő szeret nagyokat,és a dolgok elenkezőjét mondani,és sose fogom tudni,mikor hazudik.Mindezt nevetve mondta,mint aki csak cukkol,de ez bennem van a mai napig.Azt mondta,én vagyok az első,akihez hű,igazi csajozós pasi volt.találtam egy listát is elrejtve,kik voltak a női,kivel meddig járt.
Én ezt elfogadtam,legalábbis próbáltam.Csakhogy a sexuális életünk megváltozott,és akkor kezdtem el jobban gyanakodni,ez a terhességem 20.hete körül kezdődött el.Az elején elmondta,higy ő nem egy sexuális lény,nem sexőrült,neki a sex az életében valahol az utolsó sorban áll.
Én ennek örültem is,mert nekem sem az első! Ahhoz képest teljesen elragadott,nagyon jó volt vele,és ma is jó.....amikor együtt vagyunk.Ám,az alkalmak száma csökent.
Illetve,egyre több nézeteltérés volt köztünk,egyre többet kritizált,külsőleg nem,hanem a viselkedésemet,illetve,ha visszavágtam,vagy esetleg nemet mondtam valamire,és én mindig megkérdeztem,talán van valakije.Ilyenkor mindig ideges lett,mert elmondása szerint csak hülyíti a nőket,hülyéskednek,amolyan munkahelyi hülyülés,és tudhatnám,hogy ő milyen közvetlen,épen ezért sok lány\"barátja\" van.Próbáltam belenyugodni,és elfogadni ezt a tényt.Fél éve visszaült kamionra,mert építkezésbe fogtunk,vállakozást akar beindítani,mert velünk akar lenni,látni a gyereket felnőni,nem akart élete végéig csak hetente látni minket.Kb3hónapja találam a telefonjában egy névtelen sms-t,ő kapta:\"majd remélem még találkozunk,szeretlek én is nagyon,vigyázz magadra,lányodra\"felhívtam a számot,kiderült egy kolleganője felmondott,és csupán baráti,kollegalitási szeretet van köztük.Elhittem.Mérges lett a férjem,hogy nem bízok benne.Lelkifurdalásom is volt.De3 hete történt,netezett,véletlen beleláttam egy már megírt levelébe,drága szandr címzettnek.Azt mondta,egy ősrégi kollegája.Mielőtt dühbe gurult volna,eltereltem a szót,de éreztem,nem mond igazat.Másnap,netezés közben kaptam egy levelet,automaikusan jelentkezik be a férjem msn-je,ez a szandra azt hitte a férjem netezik.Kérdezte,melyik nap találkoznak,mielőtt megy visszafuvarra.Én meg csúnya módon csőbe húztam,kiszedtem belőle mindent,sőt,még a levelezgetéseiket is elküldettem vele.Kiderült,randit beszéltek meg,férjem udvarolt neki levélen keresztül,állítása szerint állott tó a házasságunk.De nem ígért neki semmit,hogy elhagy minket-sőt,írta neki,hogy azért gürizik,hogy hazajöhessen végleg a családjához-csak azt,hogy bármi történhet a randi alatt,és után.Két napig lapított a férjem,mikor kiderült,de arra kért,ne hozzam fel többet neki,és felejtsem el,mert lezárták a lánnyal a dolgot,és ő csak kábította,de nem akart töle semmit.Én vagyok az első,akihez hű,de még jól esik neki a flört,illetve büszke magára,hogy odavan érte a nő,és mégis nemet tud mondani,mire oda kerüle a dolog.
KAMU DUMA??????!!!! De \"elhittem\".Csakhogy érzem,ez több volt flörtnél,ő valóban meg akart csalni.Készült rá.És tetézi a gyanakvásom,hogy miután megbeszéltük,találtam egy simkártyát a póttelefonjában,aminek a számát nem tudom,de a csaj már hívta rajta másnap:-)érdekes.
Nem árultam el neki,hogy megtaláltam,nem akartam,hogy veszekedéssel menjen vissza.Nemrég arra kért,töltsek neki fel egy simkártyát,mondván a kollegájának kellene,de nem tud pénzt levenni a bankkártyáról,és majd megadja a pénzt.Egy megjegyzésemet célzásnak vett,sejti,hogy tudok róla.
Azt hittem,elmondja,van egy simkártyája,de kitalált valami hazugságot.Így már biztoan van ttkolni valója.
Szeretem,ő is szeret,állítja,a kislányunkat imádjuk.Közös céljaink vannak......
Állítja,már megvagyok neki,nem kell udvarolni,és más dolgok foglalkoztatják,változott az értékrendje.Barátai szerint sokat változott mellettem.Persze,előttük azt mutatja,ő komoly családapa lett,aki hű a feleségéhez.Jó apa,nem tagadom.És nincs bizonyítékom,hogy megcsal.Mivel hetekig küföldön van,eddig nem is tudott,de készült rá.Nekem ez elég.És érzem,lelkileg most máshol,másnál jár.Érzem,még tartják a kapcsolatot.Nem törölte a telefonjából sem,sőt álnéven rejtette el a lány munkahelyi telefonját,és neről sem törölte ki.
Konkrét bizonyítékra várok.....
Azt mondta,mikor el akartam menni(mikor kiderült),hogy nekünk nem kell egy harmadik,hogy elváljunk.Erre én haza akartam jönni a gyerekkel,de nem engedett.Mondtam neki,ha boldog lenne,nem keresné a kalandokat,és nem az tenné boldoggá,hogy más lányokat kábít.Ha valóban váltotak az értékei mellettem,akkor ez miért fontos még neki?
Ő ilyen,mondja.Ő ilyen közvetlen......Ha szeretem,fogadjam el....nem tudom,pedig szeretem,és a kislányom is.
De ez nekem megalázó....és sok kis flörtből előbb utóbb töb lesz.szerintem.a bizalmam megrendült teljesen.néha úgy érzem,még ő szab feltételt ezekután is,mérges,ha célzómegjegyzést teszek....
Azt mondta,mikor kiderüt a dolog,hogy nálam jobb feleséget nem talál,nem is keres,nem is akar,és örül,ogy kiderült ez a dolog,mert így könnyebben ment a nemet mondás.Mert a csaj nagyon is akart találkozni,ő meg nem.
Szerintem meg találkoztak volna,és érzem,fognak is.....valamikor.
Eezekután hogy bízzak meg benne.mindig is gyanakodtam rá,de a lánynak írt levelében leírta,hogy lett volna esélye többször megcsalni,de sosem tette,most lenne az első alkalom,és nem érez lelkifurdalást,mert állott tóba dobott követ a csaj azzal,hogy megkereste neten.
Állott tó.....mikor alig voltunk együtt a 2 év alatt....és sexelni is ő nem akar.Mással meg akarna,mikor nem a sex az első neki az életében.Érzelmileg meg mindent megkapott tőlem,próbálok minden téren helyt állni,anyaként,feleségként,háziaszonyként.Jó anya vagyok,jó háziasszony,a szakámban is megállom a helyem....az ágyban is mindent megkap...ha együtt vagyunk.Már visszafogtam magam,nem kezdeményezek,olyankor meg az nem tetszik neki.De már félek a visszautasítástól,és az érzelmeim sem merem kimutatni,mert ritkán kapok visszajelzést.Csodálkozik,hogy nem vagyok természetes.
Mindehhez hozzáteszem,rossz gyerekkora volt,nem látott,nem kapott szeretetet a szüleitől,apja agresszív,anjya megalkuvó,apja előtt a mai napig megalázkodó,nem szól semmiért,és mindent ráhagy.Nekem is ezt tanácsolta anyósom,ahhoz,hogy együtt maradjunk,a gyerek érdekében.
Nem tudom,hogy lehet,amikor megismertem,el sem hitem,kit sodort mellém az élet.féltem is beleszeretni,hisz olyan,hogy valaki szép is,jó is.....ritka.A gyereket jobban akarta,mint én!!!!Ha rajta múlana,már terhes lennék a másodikkal.Csakhogy,én ezekután már főleg nem mernék neki szülni,pedig testvérpárti vagyok.
Tudom,nekem is van hibám,az ingerlékenységem,az aggodalaskodásom idegesítő lehet,számára is,mert más is panaszkodott ezekre.De neki furcsa dolgai vannak.
RÁGJA A KÖRMEIT!!!
érzem,van valami a lelke mélyén,van valami emlék,amit rejteget....azt tudom,az apja bántotta az anyját,ő védte meg....öt is bántotta,13 évesen át is ment lakni a mamájához,azóta is ott lakunk a mamájánál.Apját semmibe sem veszi,anyját sem igazán...nincs családi összetartás,mint nálunk.
Hosszúra sikeredett ez a levélke,elnézést,remélem nem sok hiba,és értelmetlen mondat van benne,a kislányomra figyeltem közben.:-)
Elkeseredett vagyok,megcsalva érzem magam,és azt érzem,nincs már esély,hogy az a varázs,mint az elején,visszaszökkejen a házasságunkba.Férjem szerint,nekem kell engednem,és,ha nem néztem volna meg a leveleket,élhetnénk tovább boldogan,de tudja,ezekután mindig gyanakodni fogok,és ő így nem tud élni.
Éppen ezért per pillanat nem piszkálom,a titkos telefonszámmal sem,de érzem,nem fogom tudni magamba tartogatni,én meg így nem tudok élni.Érzem,nem sokáig leszünk együtt.....szomorú.....pedig szeretném.Szeretem,de sokszor elgondolkodok,van-e értelme.....és vajon ő szeret-e.Nem tudja kimutatni,azt mondja.....de az elég lenne,ha velem is közvetlen lenne,és nem csak tőlem várná el,hogy alkalmazkodjak.
Én próbáltam határozott lenni vele,kedves,csendes,megalkuvó.....mindent bevetettem,úgy érzem mégsem felelek meg neki.Nem vagyok tökéletes,nem is várja,mégis elégedetlenkedik.
Nagyon kérem,mondja el nekem is a véleményét,nagyon kíváncsi vagyok rá.
Anyukám,ha elmondanám neki ezt a legutóbbi dolgot,már nem is engedné,hogy egy percig is mellette legyek,ő azt tanácsolná,hagyjam el.
Persze,konkrét bizonyítékra várok.....
De minden férfi ilyen.......a következő sem biztos,hogy nem fog félrelépni,mást megkívánni.Férjem egyszer mondta is,hogy ő nem tud úgy élbi,ogy nem kíván meg msát,és,ha meg is csalna,nem azért,mert nem szeret,vagy mert nem kellek neki,hanem mert éppen áll a ........bocsánat.de ahhoz már bátorság kell,hogy meg is tegye valaki.mindezt nevetve mondta,mintha cukkolna.És hozzátette,őt nem zavarja,ha szeretőt tartok,csak ne tudjon róla!!!! Ezt azért mondta,mert akkor már készült gonmdolom a megcsalásra.
Csak az furca,hogy egyszer tagadja,hogy megcsalna engem,és mérges,ha kinézem belőle,máskor meg maga állítja,hogy attól még ugyanúgy szerethet,és arra küsztet,tartsak szeretőt.
Még az is furcsa,a barátját elítélte,mikor kiderült,hogy csalja a barátnőjét.
Nagyon furcsa,kiismerhetetlen,nem tudok rajta kiigazodni.........
valóban nem tudom mikor mond igazat......és én ebbe belőrülök.
hogyan lehetne megleckéztetni?azt tanácsolták,tegyek féltékennyé......de nekem nem megy a pasizás,ha szeretek valakit.tudja,hogy elkelnék,és volt is jelentkező,még terhesen is.
Illetve,szerintem nem érdekelné,vagy éppen rosszabb lenne a helyzet.
Az ex barátnőjét állítja,hogy nem szerette,csak úgy volt neki,mégis sírt utána,mikor elhagyta a csaj.Állítólag vele is hasonlóan viselkedett,sőt még rosszabbul,mint most velem.
Szégyenlem,hogy ilyen problémát kellett megosztanom,de kikívánkozott belőlem.
Várom válaszát,előre is köszönöm.
Tisztelettel:egy sérült feleség
Kedves Levélíró,
őszintén köszönöm, hogy megtisztelt engem a bizalmával.
Az általunk vezetett LIFE -ontological- COACH: személyi és életvezetési tanácsadó képzésünk (coachkepzes.szervezetepites.hu) is éppen ezért olyan népszerű, mert visszaforgatjuk a magánpraxisunkból szerzett számtalan tapasztalatunkat is az oktatásba.
A coach nagyjából így segít: www.youtube.com/watch?v=UY75MQte4RU, támogat, ha kell (az igen téves "szakmai" véleményekkel szemben) konkrét útmutatót is ad.
„be kell vallanom magamról,a pozitív jegyeimet”
Miért kéne bevallania?
Pozitív és negatív jegyek? Ezek mire jók? Mondok egy elképzelt példát: magamról mondott pozitív tulajdonságom: házias vagyok, a férjem szerint: a lakás van értem és nem én a lakásért, ez a tisztaságmánia már túlzás!
Lehetséges ez? Hát persze. Ezek az önmeghatározások csapdák. Talán a legnagyobb csapdák, ha nem célba fogva használjuk őket (pl. vágyteljesítő gondolkodás).
"Céltudatos életet éltem,határozott elképzeléseim voltak az életemről,"
A válságban mindannyian érezzük ezt a kontrollvesztést. Ha visszanyeri az önkontroll hiú, de kétségtelenül nagyszerű élményét a krízist is kezelni fogja és másképpen éli meg. A terápiájának tehát többek között a kontroll élményének visszanyerésére kellene irányulnia.
„kitűzöt céljaimat el is értem”
Ha nem bántanám meg Önt, megkérdezném: és ez valóban olyan jót tett Önnek? Vagyis éppen a kitűzött célok konkrét teljesülése okozza az örömét (láthatólag nem), vagy az imént említett kontroll-élmény megélése?
„Ő talált rám,ő kezdeményezett.” „éreztem,nagyon meg akar tartani.” „nem is bántam”
Ez némiképp ellentmond az előző állításának, mely szerint az Ön akarata, terve irányította az életét. Akkor mi lehet ez? Kognitív disszonancia? Önigazolás? Ha valami jól alakult, akkor azt szívesen magunkhoz rendeljük.
Eddig-addig minden „sínen volt”, aztán „kisiklott az életem”. Mintha minden egy logikai lánc mentén alakulna. Ha „A”-t cselekszem, a legnyilvánvalóbb következmény, hogy „B”-t elérem, legalábbis megérdemlem.
„Hamar kiderült,tudok \"hisztis\" is lenni,ő pedig makacs,önfejű.”
A párkapcsolat elején magunkat látjuk a másikban. Egy projekció (belevetítés) és a szelektív percepció (arra figyelek, ami a leginkább érdekel, ami nálam pillanatnyilag a fókuszban van,pl. azok a tulajdonságok, amilyen nőt/férfit keresek) eredményeként csak a jót látjuk. Aztán elég gyorsan kiderülhet, hogy nem is ilyen cipőt akartam: itt is szorít, ott is nyom, szóval az eredetileg észlelt összes jó tulajdonságot kényem-kedvem szerint felülírhatom, illetve kellemetlen módon átírhatja rólam a társam vagy én magam az róla alkotott képet. Egyszóval, jön a csalódás. Kontrollvesztés. Úgy terveztem, hogy…, úgy is alakult, ahogy…, de…
„megszoktam,elfogadtam,a nővére is ilyen.”
Igen-igen: a kontrollélmény és a kognitív disszonancia: megmagyarázom a helyzetet, nehogy valami ne illeszkedjen a képbe!
„Ahogy terveztük,az 1.találkozásunk 1.évfordulójára megszületett”, „Olyan kislányt \"kaptam\" az élettől,Istentől”
Itt újra a fentiekhez hasonló ellentmondásra bukkanhatunk. Miért lehetséges ez ilyen gyakran gondolkodásában?
A baba „bár sokszor feldühít,de … nagyon imádom.” Valamiképpen Ön képtelen feldolgozni azt az egyszerű, bár kényelmetlen tényt, hogy az élet nem pusztán fehér, vagy fekete. Mindennek megvan a jó és a rossz oldala, vagy másképpen, nem nyerhet meg mindent, illetve éppen csak azt és annyit, ami jó volna, kell, szükséges.
Ez egy kb. 40 ezer éves probléma. Ha jött egy emberi lény, gyorsan dönteni kellett: barát, vagy ellenség. Az azonnali ítéletünktől függött az életünk. Ezt a kultúra már réges-régen felülírta. Sajnos az élet rettenetesen komplex és bonyolult lett, a információs társadalomban („Harmadik hullám”) az értékek nem állandóak, csak a küzdelmük bizonyos.
„Férjem,mikor megismertem,kamionon ült,de leszállt,nehogy elveszítsen,de csak olyan állást talált,ami jól fizetett,hogy csak 7végén jrt haza.”
Leszállt és egy ennél is rosszabb megoldás következett. Ennyit a tervszerű életbe vetett vak hitünkről tehát.
„Féltékeny típus vagyok”.
De ki miatt váltott munkát a férje? Azért, mert ő volt féltékeny, vagy mert Ön, vagy mindkettő? Látja, látja, amikor már társa van az embernek, mennyire bonyolódik a terv?!
Edgar K. Geffroy: Csak egy dolog zavar: az ügyfél analógiájára elmondhatjuk, csak egy dolog zavar, a szerelmem, a társam… (az ő akarata, az őt befolyásoló körülmények, melyeket már nem uralhatok, stb.)
„találtam egy listát is elrejtve,kik voltak a női,kivel meddig járt.”
Aki keres, talál. Minek is keresett? Csak nem megint ez az átkozott kontrollélmény? Miután a szándékemlékezeti rendszer és a cselekedetek megtörténtét tároló fizikai memória két különböző dolog, hihetetlenül nagy energiát fektetünk abba, hogy kutassuk a múltbéli dolgainkat. Miért is tettem ezt, vagy azt, hogyan függ össze az akkori tettem a jelenlegi viselkedésemmel? Merthogy össze kell ám függenie, különben…., tényleg: különben mi is lesz?
Szóval az egész kutatás mire volt jó? Logikus magyarázatot keresett arra, amit nem, de legalábbis igen korlátozottan lehet racionálisan irányítani: az érzelmeket és ehhez kapcsolódóan a szexuális késztetéseket. Tud Ön akaratlagosan szerelmes lenni? Tudja akarattal kívánni a társát? Ha igen, nos a probléma megoldva, rajta!
A későbbiekben, amit az újabb oknyomozásairól ír, az viccesen maga a szado-mazo, egy tankönyvbe illő önkínzási aleset.
„nem ígért neki semmit,hogy elhagy minket-sőt,írta neki,hogy azért gürizik,hogy hazajöhessen végleg a családjához”
Ez egy elhanyagolható részletecske ugyebár. Hiszen több tucat, leírt mondatával támadja, igazolja az ellenkezőjét Ön.
„De ez nekem megalázó....és sok kis flörtből előbb utóbb töb lesz.”
Igaza van. Amit Ön tesz, az a csőd biztos záloga. Azt is mondhatnám önbeteljesítő jóslat, vágyteljesítő gondolkodás. Mindehhez iderángatja a férje összes rossz tulajdonságát, jaj, hisz még a körmét is rágja!
„egy sérült feleség”
Önmagunkat is megsebezhetjük…
Az én problémám elég bonyolult. A férjemmel 18 éve vagyunk házasok. Kb. 3 évvel ezelőtta házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk. Tavaly januárjában megpróbáltam helyrehozni a dolgokat kissebb nagyobb sikerrel. Próbálkoztam közeledni felé eleinte elutasított kis idő múlva már nem. Úgy gondoltam van egy "harmadik" személy. Sejtésem is volt róla hogy ki az de bizonyítékom nem volt rá sokszor meg is kérdeztem tőlenem hiszem hogy nincs köztük semmi azzal a nővel aki a barátnőm volt. Tavalyi év folyamán mintha a férjemet kicserélték volna nagyon nagyot fordult. Nagyon furcsán viselkedett mindigha itthon volt sosem érezte jól magát a családdal. Vagy egy 15 éves lány és egy 10 éves fiú.A harmadik személy bebizonyosodott ez év februárjában. Akkor azt mondtam neki megbocsájtok lépjünk tovább. Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt hanem mindketten szerelmesek lettek egymásba. Ez a négy hónap számomra a pokol volt. Az alkoholhoz nyúltés a kapcsolatnak nem lett vége nagyon sokat küzdöttem hogy maradjon a családdal,de a nőtől nem tudott szabadulni. Most egy három héttel ezelőtt elköltözött hozzá és sem a gyerekeknek sem nekem nem mondott semmit. Várható hogy visszajön vagy hagyjam az egészet. Várom a válaszát. Üdv. Éva
Kedves Levélíró!
A dátumokat elég nehéz időrendbe tennem és összeállítanom egy látszólagos ok-okozati láncot.
(Úgy tűnik, mintha a házasságuk már előbb megromlott volna, mint sem a férje új társ után nézett.)
Az Ön leírása egy tipikus fatalista ontológia, másképpen egy válsághelyzet kilátástalansága: minden eredendően rossz ("Kb. 3 évvel ezelőtt a házasságunk megromlott a szexuális kapcsolat nem volt köztünk") és reménytelen bármit tennem ("hagyjam az egészet"), pedig én mindent megpróbáltam ("megpróbáltam helyrehozni a dolgokat").
"nem tudott szabadulni": mintha valaki fogságba ejtette volna őt, önhibáján kívül került volna a férje csapdába. Tehát felmenti őt? Vagy látja talán Ön is a saját hibáját, felelősségét a helyzet kialakulásában? Vagy felmenti saját magát is :"a nőtől nem tudott"?
"megbocsájtok" Kinek? A nőnek? A férjének? Saját magának? Vagy azért mert " mindketten szerelmesek lettek", amit Ön nem tud többé uralni?
"Várható hogy visszajön": és mi lesz jobb ezáltal? Tovább kínozzák egymást, hisz nem véletlen, hogy "Az alkoholhoz nyúlt"?
"Ez a kapcsolat nem csak a szexszről szólt" "Ez a négy hónap számomra a pokol volt." Szóval, kérdezem, minek jöjjön vissza? Ön tényleg ezt akarja?
Kedves Éva, mondjon 2 jó okot, ha valakinek hiányzik egy társ, a szeretet, a szexuális öröm, miért válasza az aszkétaságot, a boldogtalanságot?
A gyermekeknek evolúciósan az az érdeke, hogy a szüleik jó állapotban maradjanak, képesek legyenek magukról és róluk kielégítően jól gondoskodni. Ez két őrlődő ember esetében egyáltalán nem áll fenn.
Ha segíteni akar magán és a gyermekein, keressen fel egy szakembert.
Felejtse el, hogy minden reménytelen. Ne keressen hibást, felelőst, hisz az élet egy többszemélyes társasjáték, mindenki tehet mindenről és senki sem tehet semmiről.
Csak az első lépés nehéz és azt már megtette, hog ysegítségért fordult hozzám, "lépjünk tovább".
www.szervezetepites.hu
üdvözlöm,komoly problémával állok szemben és kérem tanácsával, amennyiben tud segítsen!9 éve vagyunk házasok. mind-ezidáig hittem boldog házasságban. feleségem 14 évvel fiatalabb nálam. 3 hónapja "bejelentette", h nem akar tovább velem együtt élni. elhidegült tőlem és nem érzi jól magát a kapcsolatban. senki a környezetünkben nem érti mi történt velünk, hisz szinte "etalon-család" voltunk a szemükben. a "csocsi-család". sosem veszekedtünk, mindig odafigyeltünk egymásra s gyermekeinkre. most sem bántjuk egymást, nem marakodunk, csak érthetően szomorúbbak vagyunk, keserű vagyok. hisz ez engem nagyon padlóra tett. mint mindenki én is azonnal " a harmadikra" gondoltam, ami később sajnos be is igazolódott. ő most nagyon szerelmes. (egy nála is fiatalabba) 2 gyermekünk van fiam 4 lányom 7 évesek. nagyon szeretem őket, nekem a családom a mindenem! kérem szépen, keményen, próbálom érvekkel, a gyermekeinkre való tekintetre hivatkozva meggyőzni arról, h nem ez a megoldás, de hiába. azt tartja most egyedüli megoldásnak, ha elköltözöm tőlük. azt pedig én nem akarom! nem akarom elhagyni azokat, kiket a legjobban szeretek a világon! válni nem akarunk, mert azt belátja ő is, nem tudhatjuk mit hoz a holnap?! én nagyon bizakodó vagyok, és hiszem, h rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat! ő sajnos nem így látja, de ez számomra érthető a fent említettek okán. tehát a kérdésem az volna:elköltözzek még ha ideiglenesen is otthonról vagy nem? féltem a gyerekeket is! félek ha elmennék olyan dolgot csinálnék akaratomon kívül, amit később nem tudunk helyrehozni. félek olyan törést/traumát okoznék nekik ami, ha a kapcsolatunk rendbe is jön nekik komoly gondot okozna! és persze attól is tartok, ha mégsem sikerülne helyrehoznunk a dolgot, azzal, h elkötöztem "jogalapot" adnék a válásra, hisz egyértelműen elhagytam őket?!várom szíves válaszát, tanácsát!tisztelettel,Szbernát
Kedves Levélíró,
a többszörös fogolydilemma (matematikailag igazolt modell) alapján a sikeres stratégia a következő:
-ha kooperálnak, kooperálj,
-ha nem kooperálnak, ne kooperálj.
Ugye milyen egyszerű? És a gyakorlatban? Mit is jelent ez?
Mi oka volna Önnek a jelenlegi helyzetben az elköltözésre? Mert ezt mondják Önnek? Ha elveszíti a feleségét, még a gyerekeit is el akarja dobni? Ki nyer vele? Csak nem a felesége? Vagyis a kedvére szeretne tenni annak a személynek, aki nem kooperál Önnel? Mit nyer vele?
"keményen, próbálom érvekkel,"
Ez az, ami felesleges. A szerelem nem racionális dolog, bár a tudatos akarat illúziója mentén mindannyian és minden helyzetben szeretünk racionális ágensként gondolni magunkra, ezért azt hisszük, hogy ennek is van értelmes oka, racionalizálható az érzelmi élet, így a szerelem teljes folyamata (is).
Ne presszionálja, nem keménykedjen, ne érveljen: kooperáljon. Ha kér valamit, kérjen Ön is. Pl. elköltözöm, ha párterápiába kezdesz velem, stb.
"rendbe lehet, rendbe kell tennünk a házsaságunkat"
Mit jelent a "rendbe"? Abba a rendbe, ami végső soron nagy meglepetésére a rendetlenségbe vezetett?
Vegye igénybe szakember segítségét akár úgy is, hogy csak egyedül megy. Ha sikerül az Ön magatartás-mintázatain állítani, ettől kikerülhetetlenül változik a teljes rendszer működése, viselkedése.
A fogolydilemma 3. eleme:
-ha a kooperáció megszakítása után újra kooperálnak veled, ne mutass haragot, sértettséget, kezdj azonnal kooperálni.
És ez a legnehezebb. Csalás, megcsalás, traumák után hogy kell majd megbocsátani? Vagy az is egy szóba kerülne pusztán: megbocsájtok és máris kész? Vagy ha Ön meg is bocsájt, az a furcsa és talán még a felesége előtt is rejtett indíték, szándék, vágy, ami miatt más partnert választott, nyomtalanul elmúlik?
Ehhez kell az ész: visszaszerezni a kontrollt és önkontrollt.
Erőt, kitartást, hasznos segítőt kíánok ezen a nehéz és egyáltalán nem reménytelen úton!
www.szervezetepites.hu
Férjem és én 7 éve vagyunk házasok, 10 éve élünk együtt az Ő nevén lévő családi házban.
Közös gyermekünk egy 7 és fél éves.
A férjem egyéni vállalkozó, én nála voltam bejelentve évekig.
Fél éve megszűnt a munkahelyem, s sajnos eddig még nem sikerült elhelyezkednem.
Kezdetektől fogva úgy állapodtunk meg a férjemmel, hogy én ellátom a gyermekünket, a háztartást,
s besegítettem az Ő papírmunkájában.
Kapcsolatunk már 3 éve megromlott, s egy éve szinte már csak kerüljük egymást.
Sokszor szóba került már a válás, de szerintem nem vagyunk képesek ezt normálisan megbeszélni.
A férjem tulajdonában lévő házat közösen újítottuk föl, két gépkocsi is lett vásárolva.
Sokszor emlegette már nekem, hogy ha teheti még a gyermeket is elveszi tőlem, mert nincs állásom és nem tudnám eltartani.
S ha a házból ill. a berendezésből akarok valamit, akkor Ő számlával tudja igazolni, hogy mindent Ő vett, s én csak akkor kapok valamit ha kifizetem a felét. Vagy ha szeretném Ő elmegy ebből a házból és tartsam fönn, csináljam ahogy akarom, majd meglátom mire megyek nélküle.
Kérem segítsenek nekem, nagyon el vagyok keseredve, s kimondhatatlanul félek, hogy e gyermekemet is elveszítem.
Mit kell ilyen esetben is először tennem, mi az amit esetleg követelhetnék tőle, amihez jogom van.?
Kedves Levélíró,
a félelmei saját magából fakadnak.
„Populus vult decipi, ergo decipiatur.”
Ha félni akar, akkor fél, vagy másképpen, ha nem akar félni, ne féljen.
Lépjen ki ebből a kétszemélyes játszmából. Csak akkor, azzal és addig zsarolható, amikor, amivel és ameddig hagyja magát.
Jó irány, hogy segítséget kért ebben a fórumban.
Minden házasság alatt szerzett vagyon, ingóság (bútor, autók, stb. is), ingatlan közös (ha nem házasság előtti külön vagyon. Ilyen szempontból az életközösség is hasonlóan funkcionál, mint a házasság, vagyis élettársi kapcsolatban szerzett vagyon is közös!). Ez nem egyik, vagy másik személy kénye-kedvén múlik. Van jog a világon, ami Önt is védi!
Tökéletesen mindegy, kinek a kezében vannak a számlák. A törvény kimondja, hogy a házastársak kötelesek egymásról gondoskodni, azaz teljesen normális, amíg Önnek nincs keresete, a férje tartja el. Ez idő alatt beszerzett ingóságok, ingatlan is feleződik.
A válás esetén Önt gyermektartás (így lesz pénze a gyermek eltartására) és bizonyos feltételek együttes fennállása esetén asszonytartás is megilleti. Miután a ház fele a férje tulajdona, nemcsak a hasznát szedheti, hanem a a ház költségei, karbantartási kiadásainak fele is a férjét terheli.
A férje cégének, illetve annak bruttó bevételének figyelembe vételét kérheti a bíróságon, így a férje akkor sem mentesül a magasabb tartásdíj alól, ha minimálbéren van bejelentve.
Miért veszítené el a gyermekét? Ezt Ön sem gondolhatja komolyan! Egy gyermek nem áru, amit pénzen adnak-vesznek, akinek van, birtokolhatja, akinek nincs, elveszíti!
Nyilvánvalóan láthatja, hogy a saját megtéveszthetőségének az áldozata, ha a legképtelenebb zsarolásokba beleugrik.
"kimondhatatlanul félek"
Ugyan, mitől?
A férje miért nem fél?
Válás esetén igen nagy valószínűséggel elveszíti a gyermeküket (rendszerint kéthetente egyszer péntektől vasárnap délutánig láthatják a gyermekeiket az elvált apák amennyiben békés, hangsúlyozom, békés egyezség útján másban nem egyeznek meg) és a vagyona felét.
Keressen egy jó szakembert, aki segít Önnek a krízisben tisztán látni és visszaadja Önnek a kontroll, illetve az önkontroll nélkülözhetetlen illúzióját!
Üdvözlöm Doktornő!
Segitségért fordulok önhöz. A feleségemmel és kislányunkkal(2 éves) boldogan éltünk eddig. Február elején észre vettem a páromon, hogy valami nincs rendben. Nem közeledik hozzám, nem akar beszélgetni, feszült. Amikor felhoztam, hogy beszélgessünk, mondja el mi a gondja nem tette. Későbbiekben megtudtam, hogy van egy másik férfi az életébe. Amikor ezt szóvá tettem akkor persze letorkolt, hogy hülyeségeket gondolok, viták kezdtek kialakulni kettőnk között. Március közepén elmondta, hogy beleszeretett az egyik kollegájába és engem már nem szeret és nem kíván. HUH. Egy világ omlott bennem össze. Ami a legrosszabb volt, hogy mindezt mosolyogva tette. Próbáltam vele beszélgetni az egész dologrol, de nem ment nekem.Elmentünk egy pszichológushoz aki azt tanácsolta, hogy legyek türelemmel talán elfelejti a másik férfit. Innentöl az események felgyorsultak kb. 3 héttel ezelött kijelentette, hogy elköltözik albérletbe a kislányunkkal miután mondtam neki, hogy szeretném ha döntene köztem és a másik férfi között. El is költöztek 2 héttel ezelött. Én mindennap kénytelen vagyok vele találkozni a kislányunk miatt. A legrosszabb, hogy tagadta és még mindig tagadja, hogy lenne közte és a másik férfi között szexuális kapcsolat pedig én tudom bizonyítani, hogy már korábban is is orálisan kielégítette azt a másik férfit, és, hogy azóta többször is lefeküdt vele. Persze mindenkinek ezt mondja próbálja magát mártírnak beállítani. A probléma ott kezdődik, hogy én mindezek ellenére nem tudom őt elfelejteni a gyerekem anyját, akivel annyi tervünk volt közösen stb. És mintha elkezdtem volna észrevenni a jeleket, hogy a rózsaszin köd elkezdett felszálni, most jön rá, hogy az egyedül álló anyák élete nem egyszerű és nembiztos, hogy megérte egy kósza mumeráért feladni az egészet. Nemtom ha majd későbbiekben visszaszretne jönni hogy reagáljam le a dolgot és a mindennapokhoz is hogyan viszonyuljak. Help
anonim
Kedves Levelíró!
Köszonom, hogy megtisztelt a bizalmaával.
"legyek türelemmel talán elfelejti a másik férfit": ez a világ legrettenetesebb tanacsa. Maradjon minden úgy az összes torzulással, hibás magatartás-mintázatokkal, szokásokkal, megszokásokkal, nem működő automatizmusokkal, ami idáig vezetett...
"Innentöl az események felgyorsultak" ezt elore megmondhattam volna. Az elviselhetetlenből rendre drasztikus megoldások árán szabadulunk, nagy erővel koncentrálunk, nagyot rúgunk, hogy kilépjünk a frusztráló szituációból. Kár volt várni- tétlenül várakozgatni.
A coachingban (személyi életvezetési tanácsadás során) a dinamikus időszemléletet alkalmazzuk: "már készen állnak a megoldások, a jövőben meghozza azokat" (Dr. Kollár). Ezt a várakozást azonban úgy kell elképzelni, hogy ülünk ugyan, de egy bőröndön tesszük. A bőröndbe (ruhák helyett) kompetenciákat, képességeket, készségeket gyűjtünk, hogy mikor a jövőből megérkezik a megoldás, azt készen tudjuk fogadni, pontosabban egyáltalán észre tudjuk venni és élni tudjunk vele.
Ajaj! Ez bizony nagy különbség a fenti, passzív várakozáshoz képest!
"a rózsaszin köd elkezdett felszálni" Ez mindannyiunkkal igy van. A párkapcsolat elején magunkat latjuk a másikban, az azonosságokra leszünk figyelmesek. Később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem ilyen cipőt akartam, itt is szorít, ott is tör, ezt, vagy azt a tulajdonságát jó lenne lecserélni. Miután ez lehetetlen vállalkozásnak latszik, marad a "kicserélni". Meg is történt az Önök eseteben is szó szerint, nem... ?
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy visszamegy Önhoöz. Vagy igen, vagy nem. Ha visszamenne, Ön örülne neki, hogy nincs ló, jó a szamár is megoldás alanya lett?
Ha minden racionális megfontolás ellenére nem megy vissza, akkor az vajon megvigasztalja Önt? Megnyugvást ad-e, hogy még szorult helyzetben sem választja majd Önt?
Tehát, ha ezek a szerepek nem vonzóak Önnek, ne foglalkozzon azzal, hogy alakul a partnere viszonya azzal a másik fellel.
"A legrosszabb, hogy tagadta és még mindig tagadja, hogy lenne közte és a másik férfi között szexuális kapcsolat pedig én tudom bizonyítani, hogy már korábban is is orálisan kielégítette azt a másik férfit, és, hogy azóta többször is lefeküdt vele"
Ezt most Ön miért csinálja? Miért kínozza saját magát? Fájdalomban akar élni? Miben, ugyan hogyan segíthet ez az önkinzás a kiút megtalálásakor?
Úgy sejtem, Ön is éppen most taszít rajta egyet. Ez talán segít abban, hogy megválaszolja a saját kérdéset: "Nemtom ha majd későbbiekben visszaszretne jönni hogy reagáljam le a dolgot". Ha el tudja őt ilyen módon lökni, nyilván nem kérdés a végeredmény. Ezt akarja?
Értem és érzem a kontrollvesztés feszültségét. A válságban a kontroll érzésének elvesztése a legelviselhetetlenebb. Ezt akarja Ön is pótolni azzal, hogy a legkülönfélébb (hiábavaló) megfigyeléseket teszi, értelmezget, latolgat, végeredményben kvázi kontrollál.
Ne így tegye.
Ha tisztába szeretne kerülni a helyzettel, forduljon szakemberhez. Az ontológiai alapon képzett coachok 3-5 alakalom alatt érdemi segítséget tudnak adni.
A tanácsát szeretném kérni!8 éve élek párkapcsolatban,van egy 2 éves kislányom,attól az embertől akit mindennél jobban szeretek!
Sajnos a párom az édesanyámmal egyáltalán nem jön ki,és az anyám mindent meg is tett,hogy tönkretegye a kapcsolatunkat!Sajnos valahogy ez majdnem sikerült is neki!Belépett az életünkbe a harmadik személy!Egy 18 éves lányról van szó,aki kihasználja a helyzetét,hogy a párom el kezdett hozzá ragaszkodni!Jelenleg együtt élünk,de sajnos ettől a lánytól nem tudunk megszabadulni!Jelen van az életünkben,nem tudok mit tenni,nem bántom érte a páromat,igyekszem nem felbolygatni a dolgokat,de már az én türelmem is véges!Kérem adjon tanácsot,hogy mit tegyek,hogy észrevegye mi vagyunk neki a fontosabbak,mit tegyek,hogy úgy érezze,hogy iszonyatosan hiányzom neki?Szükségem van rá,már megpróbáltam sokszor,de nem sikerült elengednem,mindig visszataláltunk egymáshoz!Most se szeretném ha vége lenne!Adjon tanácsot mit kéne csinálnom,hogy változzon egy kicsit!
Előre is köszönöm a válaszát:Eszter
köszönöm a bizalmát.
"hogy változzon egy kicsit" Sehogy. Változzon Ön.
Ugye, nem is olyan egyszerű? Miért várjuk akkor ezt olyan magától érthetődően másoktól?
Nem értem, hogy kerül az életükbe az édesanyja és a szerető. Itt Önnek kell rendet tennie. Hogy lehet, hogy a párkapcsolatukba, a férfi-nő viszonyukba folyamatosan maguk közé emelnek egy harmadikat? Ha nem az édesanyja, akkor a szerető?!
"Egy 18 éves lányról van szó,aki kihasználja a helyzetét", csak azt használja ki tehát, amit Önök maguk teremtettek.
"Belépett az életünkbe" Nem, nem! A párja lépett ki onnan! Önök egy rendszer: a párja és Ön. Az édesanyja lépett be oda, a férje meg jó gyorsan ki onnan: "el kezdett hozzá ragaszkodni".
Nem állíthatom, hogy feltétlenül ilyen egyértelmű az összefüggés, hiszen csak az léphet be az Önök rendszerébe (úgynevezett holonikus egységébe), akit saját(!) felelősségükre beengedtek.
"mit tegyek,hogy úgy érezze,hogy iszonyatosan hiányzom neki" Valahogy a kérdései rendre fordítva jönnek. Próbálja meg őket a fonákjáról nézni:
"mit tegyek, hogy úgy érezze, hogy iszonyúan hiányzik nekem"
"mit tegyek, hogy úgy érezze, hogy iszonyúan hiányzik nekünk a kislányommal"
"mit tegyek, hogy úgy érezzem, hogy iszonyúan hiányzom neki"
és így tovább.
Menni fog!
"Szükségem van rá" Miért? Soroljon fel konkrétumokat. Az kevés és túl általános, hogy szeretem, nem tudok nélküle élni, stb. Mi tehát a fontos őbenne? Ha felsorolt 10 dolgot, akkor a fenti, átfogalmazott kérdéseire választ is fog adni.
"Szükségem van rá,már megpróbáltam sokszor,de nem sikerült elengednem". Ez egy újabb zűrzavar. Ha szüksége van rá, miért próbálta elengedni. Ráadásul sokszor elengedni. Ha sokszor próbálta elengedni, akkor most úgy tűnik, sikerül. Ha sikerül, miért nem örül? Hm...
"Most se szeretném ha vége lenne". Pedig ez a tanácsom. Vessen véget mindannak, amit eddig olyan kitartóan tett a párkapcsolatuk rombolásáért. Elég, ha holnaptól mindent, de mindent egy kicsit másképpen tesz. Ha ezidáig így csinált, most úgy tegyen. Ha eddig pl. az édesanyját maguk közé engedte, most semmiképpen se tegye. Mindezt következetesen. Mikor elbizonytalanodik, vagy nehéz a megszokásokból kiszabadulni, nézze meg a "Szükségem van rá" válaszait.
Egy alkalommal egy csoport hegymászó elveszítette a térképét az Alpokban. Pánikban keresték. Egyikük megtalált egyet, így fellélegezhettek. Néhány nap múlva lejutottak. Már várták őket. Örömmel mutatták a segítő térképüket. Az egyikük észrevette: "Hisz ez nem is az Alpok térképe, hanem a Pireneusoké!"
Vajon, mit jelenthet ez a történet az Önök életére vonatkozóan? Nincs recept és tanács, csak univerzális térképek vannak. Vegye a kezébe és jöjjenek le a hegyről!
Egyet azonban máris jól tesz: "nem bántom érte".
"én türelmem is véges" Értem és éppen ezért be is fejezem. Ha bántónak érezte a sorokat, a legjobb úton jár a változáshoz, az önmaga változtatásához és ezen keresztül mindannyiuk életének élhetőbbé tételéhez. Szívből kívánom!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 03. 31. 01:58
őszintén osztozom Önnel a bánatában. "Én ebbe bele halok"- igen, ez valóban egy fájdalmas gyászmunka.
Ha jól számolom, Önök is hasonló korban lehettek amikor megismerkedtek. Ennek persze nincs igazi jelentősége, mint ahogyan annak sem, hány éves az a személy, akiért elhagyta Önöket. Ezzel és minden további részlettel, amit megtud, vagy amit tudomására hoznak a "jóindulatú" ismerősök, csak további fájdalmat okoz önmagának.
"nem birom hogy nincs", "Nem tudom hogyan tovább". Tudom, nem vigasztalja, de mindannyian így érezzük, így éreznénk magunkat hasonló élethelyzetben. Ezt hívjuk mi "fatalista ontológiának", amikor a bajban lévők zsákutcában érzik magukat, ahonnét nem látják a kiutat. Ez még azonban nem jelenti azt, hogy nincs is!
"nem birom hogy nincs", azért éli így meg, mert a közös szokások (rítusok, ünnepek) biztonságérzetet jelentettek. Ez az érzés tehát nem csak a szeretett személynek szól. Hiányozhatna bárki a környezetéből, akit már 21 éve mindennap lát, megszokott.
"Nem tudom hogyan tovább" bár látszólag összefügg a veszteséggel, mégis hangsúlyozom, nem a férjének szól csupán. Nyilvánvalóan nagy nehézséget jelenthet a 3 gyermek egyedül való nevelése. Gondolja végig, ki segíthet Önnek ebben a kérdésben. Minden újonnan keletkezett problémához rendeljen legalább 1 segítőt, 1 lehetőséget legalább átmenetileg, rövid távra.
"Leszünk e még boldogok" Eddig boldogok voltak? Ő talán mégsem, hiszen kilépett a kapcsolatukból. Ha az a fajta boldogság vonzaná Önt, ami rejtve, de egyik nap után a másikra a házasságuk felbomlásának irányába mutatott, akkor nagy gond volna.
"Leszünk e még boldogok". Attól tartok, hogy nem. A jelenlegi fájdalom nem fog elmúlni magától. Szakember segítségére lesz szüksége, amit ha lehet, máris vegyen igénybe.
"érdemes e rá várnom" Őrá vár? Bizonyosan őrá vár? Aki elhagyta a gyermekeit, felrúgta a szövetségüket, vagy egy új, boldogabb életre, egy társra, akit megérdemel? a ez utóbbira, akkor érdemes várnia "rá".
Erőt és megnyugvást kívánok.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 03. 31. 01:24
Az a gondom, hogy ő hallani sem akar eljegyzésről, mindig azt mondja , majd eljön az ideje, meg hogy kell másra a pénz, mint karikagyűrűre. tisztában vagyok vele, hogy nem telik egy esküvőre, én nem is a házasságkötést erőltetem, de számomra az eljegyzés egy biztosabb köteléket jelent, de szerinte egy gyűrűtől nem változik semmi, és majd egyszer biztos eljön az ideje. Tény hogy voltak a kapcsolatunkban kisebb nagyobb szünetek, de úgy érzem "benőtt a fejünk lágya" ő mégsem hajlandó erről szinte beszélni sem, mert minél inkább erőltetem annál inkább nem akarja.
Számomra fura hogy egy gyermeket előbb vállalna mintsem egy eljegyzést. Ez átlagos férfigondolkodás, vagy egyedi esettel van dolgom? Várom válaszát
Ha van "atlagos ferfigondolkodas", akkor van atlagos noi is. Eljegyzes->eskuvo->gyerek. Ebben az esetben ez volna az atlagos noi gondolkodas...
Nincs is ezzel semmi gond, csak, ha az egyiknek szabad atlagosan gondolkodni, a masiknak miert nem?
Egyebkent nincs atlagos gondolkodas. Eppen (az erős ontológiák) ezek az altalanositasok, univerzalissa novelt szabalyok, eletszemleletek okozzak a legkulonbozobb konfliktusokat.
Masik inkonzisztencia, ami viszont tenyleg informativ lehet az On szamara: logikai hiba van az ervelesben. Ha nem telik gyurure, hogy telik gyerekre? Az utobbi -4 gyerekkel magunk mellett allitom- egeszen bizonyosan nagyobb koltseg. Csakhogy mig az elobbi most van (jegygyuru vasarlasa mar az egeszen kozeli jovoben aktuális), az utobbi halaszthato (legalabb 9 honap kell hozza).
"Biztos kotelek", teves heurisztika (teves altalanositas, okolszabaly, huvelyujj-modszer). Az elso hazassagok tobb mint 40%-a valassal vegzodik Magyarorszagon. Es hogy tanulunk a hibainkbol, az meg ennel is nagyobb tevedes, hiszen a masodik hazassagok 50%-os kudarcmutatoval rendelkeznek.
Szoval, jobb volna az ahogy szoktuk, szoktak masok, hogy kene elni, csinalni a dolgainkat a szemetbe dobni.
"Minel jobban eroltetem, annal inkabb nem akarja". O, hat ez egy fantasztikus felfedezese! "Ugyanabbol meg tobbet" az igazi nagy csapda. A nyaggatas elol csak menekulni lehet. Amit eddig mar 2-szer, sot haromszor is ugyanazzal a negativ eredmennyel probalt meg, azt azonnal hagyja abba. Mit maskeppen? Mindent. Minden, ami nem megy elore, azt csinalja kicsit maskeppen. Ha eddig eroltette, most egy szot se ejtsen rola. A megvaltozott magatartas-mintazatai mindenkeppen meghokkentik a parjat es ot is valtozasra kesztetik, ez egeszen bizonyos. Nem holnap, de elobb-utobb. Amit evek soran elrontottak, torzitottak, az hogy oldodna meg egyik pillanatrol a masikra?
Mit nem, helyett mit igen!
"nem akarja" helyett azt akarjUK, hogy... sok ilyen mondat kellene. Minimum 10. Kettesben kialakitott "mit igen"-ek.
Igy fgnak Onok a boldog 60%-hoz artozni. Ezt kivanom szivbol.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2010. 03. 26. 09:57
.jpg){kind=small}
