 |
Dr. Kollárné Déri KrisztiLife Coach, párkapcsolati, válási mediátorÉletvezetési, párkapcsolati és válási problémák Elérhetőségeim: Telefon: 06-30/331-18-78 E-mail: kriszti.deri@gmail.com Honlap: http://www.szervezetepites.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Déri Krisztina Coach Tanácsadó
Nem tudom hol lehetne érdeklődni?
57 éves leszek júniusban. Válságosnak érzem a házaséletemet.
Gyerekeim 30 31 évesek, még velünk élnek. Mindhárman kissé megviselődtünk.
Nagyon rosszul viselem a kiszolgáltatott stresszes életemet.
Férjem vállalkozásában dolgoztam hosszú időn keresztül, ugyan nyugdíjam nem lesz. Sok egészségügyi problémám van. Szívem 10 éve gyengélkedő. Jelenleg a súlyos inkontinencia betegség is problémát jelent. Folyamatos betét viselése ellenére napi szinten gyakran át kell öltözködnöm és éjszaka is. Sérvem nincsen. Március 2-án megyek urológiára
Semmi pénzzel nem rendelkezem. Képeznem kellene magam amivel szükség esetén anyagilag fent tudnám magamat tartani. (Közgazdasági szakközépiskolai érettségivel nem tudok mit kezdeni). Természetgyógyászat érdekel. Nem tudom hogy ilyen jellegű tevékenységgel fent tudnám e tartani magamat? Képzés is nem kevés idő és pénz. Jelenleg Online és MLM tevékenységet is keresem amiből pénzhez tudnék jutni. Eddig még sajnos nem találtam.
Ebben a korban milyen tevékenységgel tudnék elegendő pénzhez jutni hogy eltudjam tartani magamat? Ha gyerekeim elmennének és én veszélybe kerülnék, kénytelen lennék kimenni a sorházból ahol 10 éve élünk. Akkor mire számíthatnék jogilag ha kimegyek a házból?
Bármilyen ötlet és javaslatnak örülök. Ha nem Önre tartozik ez a téma,
Kérem írja meg hova forduljak tanácsadásért?
Várom válaszát. Tisztelettel és Hálával V-né Éva
Nem tudom hol lehetne érdeklődni?
57 éves leszek júniusban. Válságosnak érzem a házaséletemet.
Gyerekeim 30 31 évesek, még velünk élnek. Mindhárman kissé megviselődtünk.
Nagyon rosszul viselem a kiszolgáltatott stresszes életemet.
Férjem vállalkozásában dolgoztam hosszú időn keresztül, ugyan nyugdíjam nem lesz. Sok egészségügyi problémám van. Szívem 10 éve gyengélkedő. Jelenleg a súlyos inkontinencia betegség is problémát jelent. Folyamatos betét viselése ellenére napi szinten gyakran át kell öltözködnöm és éjszaka is. Sérvem nincsen. Március 2-án megyek urológiára
Semmi pénzzel nem rendelkezem. Képeznem kellene magam amivel szükség esetén anyagilag fent tudnám magamat tartani. (Közgazdasági szakközépiskolai érettségivel nem tudok mit kezdeni). Természetgyógyászat érdekel. Nem tudom hogy ilyen jellegű tevékenységgel fent tudnám e tartani magamat? Képzés is nem kevés idő és pénz. Jelenleg Online és MLM tevékenységet is keresem amiből pénzhez tudnék jutni. Eddig még sajnos nem találtam.
Ebben a korban milyen tevékenységgel tudnék elegendő pénzhez jutni hogy eltudjam tartani magamat? Ha gyerekeim elmennének és én veszélybe kerülnék, kénytelen lennék kimenni a sorházból ahol 10 éve élünk. Akkor mire számíthatnék jogilag ha kimegyek a házból?
Bármilyen ötlet és javaslatnak örülök. Ha nem Önre tartozik ez a téma,
Kérem írja meg hova forduljak tanácsadásért?
Várom válaszát. Tisztelettel és Hálával V-né Éva
Kedves Éva,
eszembe jutott egy mondás:
"A szakáll megnövesztése nem lehetséges hirtelen felindulásból."
Nos, ez a helyzet.
Pontosabban ezen kell változtatnia.
Azt az időt, ami a felkészülésre, kompetenciafejlesztésre, vésztartalékok képzésére, a gyerekei elengedésére rendelkezésére állt, részben felélte, de nincs minden veszve.
Nagyon jó, hogy ráeszmélt és egy szkennelő pontosságával feltérképezte a fekélyesedő életterületeket. Ezeket kell kézbe vennie és gyógyírt keresni rájuk. Évek óta kezeletlen sebek. Nem fognak máról-holnapra és végérvényesen megszűnni, ám nagy eredmény, ha a romlásukat megállítjuk és egy élhető(bb) életminőséget teremtünk.
"Életmentő műtéti" feladat (csak metafora, de komoly):
DÉRI KRISZTI-FÉLE 7-OSZLOP MÓDSZER
Írja fel egy szép, tiszta lapra a fenti kérdéseit. Állapítsa meg a "MIT NEM" helyett a "MIT IGEN"-t, azaz a terméketlen szomorkodás helyett mi is a feladat (=cél) a gondok felszámolása érdekében!
Minden feladat mellé tegyen hét oszlopot. Az első oszlopba jelölje meg a lehetőségeket és válasszon belőlük. Mielőtt döntene, minden lehetőség mellé rendeljen 2-2 számértéket 1-10-ig. 1-10-ig mennyire kivitelezhető, azaz reális a cél, és újabb 1-10 pont annak alapján, mennyire örömteli a várható kimenet, azaz eredmény.
A második oszlopba tüntesse fel, mennyi időre volna szüksége, hogy megvalósítsa a célkitűzéseket. A harmadikba azt jelölje meg, mikor, hol, milyen gyakorisággal végzi majd el a (rész)feladatokat.
A nehezén túl vagyunk. Vár az terv design része!
Például:
1. oszlop (Mi itt a "probléma"?):
"Nagyon rosszul viselem a kiszolgáltatott stresszes életemet."
MEGOLDANDÓ: STRESSZKEZELÉS.
2. oszlop (Hogyan?):
Veszek egy gyógytát / feliratok egy adag nyugtatót a háziorvossal / elmegyek jógázni...
-gyógytea: kivitelezhető (8 pont/10 pont), kissá örömteli (3 pont/10 pont) -> összpont 11
-nyugtató: kivitelezhető (10/10 pont), egyáltalán nem örömteli (1 pont/10 pont) -> összpont: 11
-jóga: nehezen kivitelezhető (5 pont/10 pont), nagyon örömteli (új barátokat találhatok, mozgás, szerotonin szintem emelkedése várható, stb., 10/10 pont)
-> összpont: 15 pont
"MEGOLDÁS": (bármi, ami a; kézenfekvő, kivitelezhető, azaz "likeliest" és b; szimpatikus megoldás, azaz "loveliest" c; lehetőleg mindkettő együtt, azaz design).
Folytassa kérem a felsorolást a levele alapján!
3. oszlop
A lényeg, hogy bármilyen csekély pontszámot rendel az egyes tételekhez, 1 héten belül belefogjon a megvalósításba!
Az összpontszám alapján (ezek az én szubjektív pontjaim, nyugodtan bírálja felül őket kedvére) bármilyen nehézség is jelentkezik, a jóga látszik legalkalmasabbnak, tehát ELKEZDEM! 2017.05....-tól itt és itt (helyszín), órától (időpont és gyakoriság), Ft-ba fog kerülni.
4. oszlop
Mit várok a feladat "megoldásától"? Honnan tudom, hogy elértem a reálisan szóba jöhető, egyébként pedig örömtelinek is igérkező célomat?
Pl.
Jóga:
-nem múlik el az inkontinenciám, de x hónapon belül javul (orvostól megkérdezni, mi a reális esélyem erre!)
-megpróbálok egy szimpatikus résztvevővel szóba elegyedni, ha lehet, összebarátkozni (tényleg kell ez nekem? Kell, mert Jolika, a szomszédasszonyom folyton csak panaszkodik, viszont egy sporttársam több erőt ad, mint amennyit Jolika leszív...)
5. oszlop
Ha kell, részfeladatokra bontjuk a projekteket:
Minek nézzek utána (hol van jóga a közelemben), kitől, mire kérdezzek rá (informálódom, hogy elégedettek-e azok, akik már kipróbálták azt a helyszínt, oktatót, stb.), mire figyeljek (1 hónapban a jóga y Ft-ba kerül, tehát nem vehetek cigit, mert megspórolom rá a pénzt).
6. oszlop:
Nem felejtem el, hoyg megkérdezzek másokat is, hátha mondanak ennél jobb és örömtelibb (egyszerre reális és egyszerre kedvem szerinti) "megoldásokat". Esteleg összegyűjtöm azokat a szempontokat és személyeket, amik és akik segítségemre lehetnek a megvalósításban (Marika is jár jógázni, elmegyek vele, mert ő egyébként is kocsival gurul el odáig / a lakóhelyemhez közelebbi helyet próbálom ki, mert így nem kell bérletet vennem...).
7. oszlop:
Mik a következő álmok, vágyak, amik -ha az eddigieket elvégeztem és elértem-, nem is légbőlkapottak, sőt, egész elérhetőekké váltak?
Ne feledje, az életet napról-napra kell élni! Kezdjen cselekedni! Amit ma elmulasztunk, holnap már egyáltalán nem biztos, hogy pótolhatjuk. De az álmok, a vágyak, a szép remények adnak elegendő hajtóerőt ahhoz, hogy érdemes is legyen a születéstől a halálig rendelkezésre álló óriási kalandot levezényelni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
Szeretettel ajánlok figyelmébe egy kiváló regenerálódási lehetőséget: OKOSFALU, http://www.drkollarcoaching.hu/okosfalu.html Dr. Kollárné Déri Kriszti 2017. 04. 29. 20:06
eszembe jutott egy mondás:
"A szakáll megnövesztése nem lehetséges hirtelen felindulásból."
Nos, ez a helyzet.
Pontosabban ezen kell változtatnia.
Azt az időt, ami a felkészülésre, kompetenciafejlesztésre, vésztartalékok képzésére, a gyerekei elengedésére rendelkezésére állt, részben felélte, de nincs minden veszve.
Nagyon jó, hogy ráeszmélt és egy szkennelő pontosságával feltérképezte a fekélyesedő életterületeket. Ezeket kell kézbe vennie és gyógyírt keresni rájuk. Évek óta kezeletlen sebek. Nem fognak máról-holnapra és végérvényesen megszűnni, ám nagy eredmény, ha a romlásukat megállítjuk és egy élhető(bb) életminőséget teremtünk.
"Életmentő műtéti" feladat (csak metafora, de komoly):
DÉRI KRISZTI-FÉLE 7-OSZLOP MÓDSZER
Írja fel egy szép, tiszta lapra a fenti kérdéseit. Állapítsa meg a "MIT NEM" helyett a "MIT IGEN"-t, azaz a terméketlen szomorkodás helyett mi is a feladat (=cél) a gondok felszámolása érdekében!
Minden feladat mellé tegyen hét oszlopot. Az első oszlopba jelölje meg a lehetőségeket és válasszon belőlük. Mielőtt döntene, minden lehetőség mellé rendeljen 2-2 számértéket 1-10-ig. 1-10-ig mennyire kivitelezhető, azaz reális a cél, és újabb 1-10 pont annak alapján, mennyire örömteli a várható kimenet, azaz eredmény.
A második oszlopba tüntesse fel, mennyi időre volna szüksége, hogy megvalósítsa a célkitűzéseket. A harmadikba azt jelölje meg, mikor, hol, milyen gyakorisággal végzi majd el a (rész)feladatokat.
A nehezén túl vagyunk. Vár az terv design része!
Például:
1. oszlop (Mi itt a "probléma"?):
"Nagyon rosszul viselem a kiszolgáltatott stresszes életemet."
MEGOLDANDÓ: STRESSZKEZELÉS.
2. oszlop (Hogyan?):
Veszek egy gyógytát / feliratok egy adag nyugtatót a háziorvossal / elmegyek jógázni...
-gyógytea: kivitelezhető (8 pont/10 pont), kissá örömteli (3 pont/10 pont) -> összpont 11
-nyugtató: kivitelezhető (10/10 pont), egyáltalán nem örömteli (1 pont/10 pont) -> összpont: 11
-jóga: nehezen kivitelezhető (5 pont/10 pont), nagyon örömteli (új barátokat találhatok, mozgás, szerotonin szintem emelkedése várható, stb., 10/10 pont)
-> összpont: 15 pont
"MEGOLDÁS": (bármi, ami a; kézenfekvő, kivitelezhető, azaz "likeliest" és b; szimpatikus megoldás, azaz "loveliest" c; lehetőleg mindkettő együtt, azaz design).
Folytassa kérem a felsorolást a levele alapján!
3. oszlop
A lényeg, hogy bármilyen csekély pontszámot rendel az egyes tételekhez, 1 héten belül belefogjon a megvalósításba!
Az összpontszám alapján (ezek az én szubjektív pontjaim, nyugodtan bírálja felül őket kedvére) bármilyen nehézség is jelentkezik, a jóga látszik legalkalmasabbnak, tehát ELKEZDEM! 2017.05....-tól itt és itt (helyszín), órától (időpont és gyakoriság), Ft-ba fog kerülni.
4. oszlop
Mit várok a feladat "megoldásától"? Honnan tudom, hogy elértem a reálisan szóba jöhető, egyébként pedig örömtelinek is igérkező célomat?
Pl.
Jóga:
-nem múlik el az inkontinenciám, de x hónapon belül javul (orvostól megkérdezni, mi a reális esélyem erre!)
-megpróbálok egy szimpatikus résztvevővel szóba elegyedni, ha lehet, összebarátkozni (tényleg kell ez nekem? Kell, mert Jolika, a szomszédasszonyom folyton csak panaszkodik, viszont egy sporttársam több erőt ad, mint amennyit Jolika leszív...)
5. oszlop
Ha kell, részfeladatokra bontjuk a projekteket:
Minek nézzek utána (hol van jóga a közelemben), kitől, mire kérdezzek rá (informálódom, hogy elégedettek-e azok, akik már kipróbálták azt a helyszínt, oktatót, stb.), mire figyeljek (1 hónapban a jóga y Ft-ba kerül, tehát nem vehetek cigit, mert megspórolom rá a pénzt).
6. oszlop:
Nem felejtem el, hoyg megkérdezzek másokat is, hátha mondanak ennél jobb és örömtelibb (egyszerre reális és egyszerre kedvem szerinti) "megoldásokat". Esteleg összegyűjtöm azokat a szempontokat és személyeket, amik és akik segítségemre lehetnek a megvalósításban (Marika is jár jógázni, elmegyek vele, mert ő egyébként is kocsival gurul el odáig / a lakóhelyemhez közelebbi helyet próbálom ki, mert így nem kell bérletet vennem...).
7. oszlop:
Mik a következő álmok, vágyak, amik -ha az eddigieket elvégeztem és elértem-, nem is légbőlkapottak, sőt, egész elérhetőekké váltak?
Ne feledje, az életet napról-napra kell élni! Kezdjen cselekedni! Amit ma elmulasztunk, holnap már egyáltalán nem biztos, hogy pótolhatjuk. De az álmok, a vágyak, a szép remények adnak elegendő hajtóerőt ahhoz, hogy érdemes is legyen a születéstől a halálig rendelkezésre álló óriási kalandot levezényelni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
Szeretettel ajánlok figyelmébe egy kiváló regenerálódási lehetőséget: OKOSFALU, http://www.drkollarcoaching.hu/okosfalu.html Dr. Kollárné Déri Kriszti 2017. 04. 29. 20:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktornö!
Egy valaszut ele kerültem ami sajnos nem könnyü.Ezert kerem tanacsat mert nem tudom mit tegyek.
Elvalt vagyok, egyedül neveltem a gyerekeimet.24 es 22 evesek.2012 megismertem paromat aki par honap ismeretseg utan hozzank költözött.Ezt megbeszeltem anno a gyerekeimmel is.Paromnak is vannak gyerekei 2 felnött lanya es 2 kisebb 19 es 16 evesek akik az edesanyjukkal elnek.A fiu rendszeresen jön hozzank az iskolai szünetekben.
A fiam tavaly elköltözött maradtunk harman.Amikor kerdeztem töle miert költözik azt mondta felnött,szeretne sajat lakast,sajat eletet.A lanyomnak azt mondta a parom miatt.
Megprobaltam parom gyerekeivel egy harmonikus kapcsolatot teremteni amit neki az en gyerekeimmel nem igazan sikerült kialakitani.Ez kivaltott bennem egy "struccreakciot".A lanyommal 1 eve nem beszel egy vita miatt es sajnos a helyzet csak romlik.
A lanyom sem kedveli öt ,tulajdonkeppen villamharito vagyok közöttük.
Le kell hogy irjam meg hogy ugye közös haztartasban elünk de majdnemhogy en csinalok mindent.A lanyomnak olyan munkaideje van hogy alig van itthon.Este 9 ora fele jar haza nem varhatom el töle hogy este kezdjen mosni,fözni,takaritani.Ha a parom mos,biztos hogy egy idö utan jön a megjegyzes hogy a lanyom nem csinal semmit ö sem akarja az ö ruhait mosni.Csak azert csinalja hogy segitsen nekem.De majd ö megcsinalja maganak a sajt szennyeset.Mondanom sem kell ha a fia itt van mosok,fözök ra,eddig meg soha nem ment ugy haza hogy a piszkos ruhakat elvitte volna. Szoval egy olyan "en gyerekem te gyereked harc" folyik közöttünk.Es sajnos "csak" ez keseriti meg a kapcsolatunkat...amint a gyerekek szoba kerülnek kesz a vita.
Az utobbi vita utan ami par hete törtent a lanyom es parom között azt mondta a parom hogy elköltözik,nem birja tovabb nyugalmat szeretne, nem varja el tölem hogy nekem kelljen kettöjük között valasztanom.Mehetek hozza amikor akarok.De nekem az a megerzesem hogy szep lassan ki fog hülni a kapcsolatunk.A lanyom is felajanlotta hogy elmegy neki sem jo ez igy, es ne ö legyen a "bünbak" azert ha szakitunk.
Persze en meg kötödöm mindkettöhöz.A gyerekem akit nem szabadna "eldobnom" egy ferfi miatt es aparom akivel ezeket a problemakat leszamitva jol megvagyunk.
Mit tegyek???Valasszam a gyerekemet es csinalom a "hotel mamat" tovabb...netan egy idö utan egyedül maradok, talan egy ev mulva azt mondja hogy külön szeretne költözni,felnött (itt külföldön ezt könnyü megoldani) vagy valasszam a paromat ami azzal jar hogy a fia jar hozzank tovabbra is es termeszetes hogy en csinalom tovabb azt amit eddig,ha itt van???
Sajna a paromnal ugy van ha neki kell csinalni valamit a lanyomra akkor elöbb utobb visszajön a megjegyzes de ha en csinalom az ö gyerekenek az termeszetes.Ha erröl megprobalok beszelni akkor csak annyit tud mondani :Akkor nem fognak jönni.
Nem tudom mit csinaljak...hogy lehetne egy ilyen szituaciot megoldani...
Elöre is köszönöm valaszat ami remelhetöen segiteni fog..de tudom nekem kell döntenem...
Üdvözlettel Pingui
Egy valaszut ele kerültem ami sajnos nem könnyü.Ezert kerem tanacsat mert nem tudom mit tegyek.
Elvalt vagyok, egyedül neveltem a gyerekeimet.24 es 22 evesek.2012 megismertem paromat aki par honap ismeretseg utan hozzank költözött.Ezt megbeszeltem anno a gyerekeimmel is.Paromnak is vannak gyerekei 2 felnött lanya es 2 kisebb 19 es 16 evesek akik az edesanyjukkal elnek.A fiu rendszeresen jön hozzank az iskolai szünetekben.
A fiam tavaly elköltözött maradtunk harman.Amikor kerdeztem töle miert költözik azt mondta felnött,szeretne sajat lakast,sajat eletet.A lanyomnak azt mondta a parom miatt.
Megprobaltam parom gyerekeivel egy harmonikus kapcsolatot teremteni amit neki az en gyerekeimmel nem igazan sikerült kialakitani.Ez kivaltott bennem egy "struccreakciot".A lanyommal 1 eve nem beszel egy vita miatt es sajnos a helyzet csak romlik.
A lanyom sem kedveli öt ,tulajdonkeppen villamharito vagyok közöttük.
Le kell hogy irjam meg hogy ugye közös haztartasban elünk de majdnemhogy en csinalok mindent.A lanyomnak olyan munkaideje van hogy alig van itthon.Este 9 ora fele jar haza nem varhatom el töle hogy este kezdjen mosni,fözni,takaritani.Ha a parom mos,biztos hogy egy idö utan jön a megjegyzes hogy a lanyom nem csinal semmit ö sem akarja az ö ruhait mosni.Csak azert csinalja hogy segitsen nekem.De majd ö megcsinalja maganak a sajt szennyeset.Mondanom sem kell ha a fia itt van mosok,fözök ra,eddig meg soha nem ment ugy haza hogy a piszkos ruhakat elvitte volna. Szoval egy olyan "en gyerekem te gyereked harc" folyik közöttünk.Es sajnos "csak" ez keseriti meg a kapcsolatunkat...amint a gyerekek szoba kerülnek kesz a vita.
Az utobbi vita utan ami par hete törtent a lanyom es parom között azt mondta a parom hogy elköltözik,nem birja tovabb nyugalmat szeretne, nem varja el tölem hogy nekem kelljen kettöjük között valasztanom.Mehetek hozza amikor akarok.De nekem az a megerzesem hogy szep lassan ki fog hülni a kapcsolatunk.A lanyom is felajanlotta hogy elmegy neki sem jo ez igy, es ne ö legyen a "bünbak" azert ha szakitunk.
Persze en meg kötödöm mindkettöhöz.A gyerekem akit nem szabadna "eldobnom" egy ferfi miatt es aparom akivel ezeket a problemakat leszamitva jol megvagyunk.
Mit tegyek???Valasszam a gyerekemet es csinalom a "hotel mamat" tovabb...netan egy idö utan egyedül maradok, talan egy ev mulva azt mondja hogy külön szeretne költözni,felnött (itt külföldön ezt könnyü megoldani) vagy valasszam a paromat ami azzal jar hogy a fia jar hozzank tovabbra is es termeszetes hogy en csinalom tovabb azt amit eddig,ha itt van???
Sajna a paromnal ugy van ha neki kell csinalni valamit a lanyomra akkor elöbb utobb visszajön a megjegyzes de ha en csinalom az ö gyerekenek az termeszetes.Ha erröl megprobalok beszelni akkor csak annyit tud mondani :Akkor nem fognak jönni.
Nem tudom mit csinaljak...hogy lehetne egy ilyen szituaciot megoldani...
Elöre is köszönöm valaszat ami remelhetöen segiteni fog..de tudom nekem kell döntenem...
Üdvözlettel Pingui
Kedves Pingui,
nagy baj az ostoba szlogenekkel (pl. "mamahotel"), hogy torzítják az érzelmi és gondolati evolúciónkat. Ráadásul a világon semmi értelmük sincs. Ne higgyen nekik (senki)!
Nem az a kérdés, hogy kell élni klisék (közhelyek, kiüresedett, semmitmondó minták) közé szorult giccsemberekként a sztereotíp (sematikus, sormintaszerű, szürke, jelentéktelen) sallangokkal (fölöslegességekkel) házaló "szakértők" szerint, .
Miért lenne baj, ha a gyerekek szeretik a szüleiket és szívesen maradnak a közelükben? Az már nagyobb baj, ha ezt Ön nem élvezi vagy az örömét mások tönkre teszik.
A termékenyebb és értelmesebb gondolatok megszületéséért ajánlanék egy másik szempontot:
"ESZKÖZ LEGYEK VAGY MŰALKOTÁS?"
(pHd Dr. Kollár József, https://hu.wikipedia.org/wiki/Koll%C3%A1r_J%C3%B3zsef_(filoz%C3%B3fus))
Ön ebben a családban eszközként funkcionál vagy egy valódi műalkotás (pl. Mona Lisa személyesen)? És ebből az aspektusból édesmindegy, hogy a saját gyerekeivel kapcsolatban, a párja, vagy annak gyerekei viszonylatában teszi fel a kérdést.
Jobbat mondok: eszköz szeretne lenni vagy műalkotás?
Erről mutatok is egy vicces és okos MÉM-et:
https://hu.pinterest.com/pin/312648399110546885/
Legnyilvánvalóbb, hogy néha eszköz üzemmódra vált egy (és mindegyik) családanya. De mikor és hogyan lesz Ön a tisztelet, csodálat, szeretet tárgya? Milyen pillanat az, amikor bátran felkiált: magam vagyok (legalább magam számára) a szent cél?
Ehhez persze meg kell kérnünk az árunkat.
Hallgassa csak meg Cseh Tamás csudajó számát és mindent érteni fog: https://www.youtube.com/watch?v=kZiaZrJl5jY
(Próbálja megkeresni Cseh Tamás előadásában.)
Mi az Ön ára? Mennyibe kerül az Ön élete? Hogy megsaccolja, számba kell venni az értékeit. Mi az (mik azok) a tulajdonságok, ami(k) miatt Ön nem kicserélhető egy másik személlyel? Mik azok a személyiségjegyek, gesztusok, érzelmek, bármik, amik nem helyettesíthetők egy multifunkcionális háztartási robotgéppel?
Ha ez megvan, jöhet egy szuper design (professzionális terv), amivel szépen lassan, elsősorban fokozatosan felsrófolja (megemeli) a saját árát.
Itt találhat hozzá újabb ötleteket:
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
Weöres Sánodor Nobel-díjra érdemes coach (mert bizony a legjobb költők, írók jobb élettervezők, mint bármelyik pszichológus) figyelmezteti Önt: "Ki minek gondol, az vagyok annak"
Én egy picit csavarintottam rajta: Aminek saját magát gondolja, az lesz mások számára előbb vagy utóbb. (És akkor tegyük fel máris ezredszerre is a kérdést: eszköz legyek vagy műalkotás?)
Két (és több), összetartozó ember (pl. család) közti kapcsolat egyfajta agape-élmény. Háromfajta szeretet (erósz, filia, agapé) közül a legmagasabb rendű szeretet az agape (görög kifejezés). Az érosz a vágyakozó, a filia a baráti szeretet, az agapé a felebaráti, önzetlen, önfeláldozó szeretet megnyilvánulása.
Néha Ön legyen a csodálat tárgya, máskor pedig a szerettei. Az egyensúly beállításához még hosszú út vezet, de itt és most kell elkezdeni!
"Ha erröl megpróbálok beszélni..."
Ne! Sok beszédnek sok az alja és sorolhatnám (pl. "tett halála az okoskodás"). Ez is egy, a sok butaság közül, amit elhitetnek velünk a hatékony kommunikáció jegyében. Szóval, nem igaz, hogy mindent meg kell beszélni és attól majd nagyon jó lesz. (Gondoljon csak a szexuális kapcsolatra, ahol éppen a spontaneitás a cél és nem az, hogy órarendbe foglalják a következő aktus időpontját és módját...)
Itt Önön áll a vásár. Próbálja meg a fentieket. Mit veszíthet?
Nálam máris nyert, hisz hozzám fordult és ezért jó útbaigazítást kapott.
Feladat: Minden reggel feltenni a kérdést a tükör előtt saját magának: Eszköz akarok lenni vagy műalkotás? Következő lépés felnőni a feladathoz (műalkotásként értéket hordozni és létezni).
Szeretettel kívánok erőt, ösztönös jó érzéket, kifinomult ízlést, sok igényességet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 05. 15. 21:55
nagy baj az ostoba szlogenekkel (pl. "mamahotel"), hogy torzítják az érzelmi és gondolati evolúciónkat. Ráadásul a világon semmi értelmük sincs. Ne higgyen nekik (senki)!
Nem az a kérdés, hogy kell élni klisék (közhelyek, kiüresedett, semmitmondó minták) közé szorult giccsemberekként a sztereotíp (sematikus, sormintaszerű, szürke, jelentéktelen) sallangokkal (fölöslegességekkel) házaló "szakértők" szerint, .
Miért lenne baj, ha a gyerekek szeretik a szüleiket és szívesen maradnak a közelükben? Az már nagyobb baj, ha ezt Ön nem élvezi vagy az örömét mások tönkre teszik.
A termékenyebb és értelmesebb gondolatok megszületéséért ajánlanék egy másik szempontot:
"ESZKÖZ LEGYEK VAGY MŰALKOTÁS?"
(pHd Dr. Kollár József, https://hu.wikipedia.org/wiki/Koll%C3%A1r_J%C3%B3zsef_(filoz%C3%B3fus))
Ön ebben a családban eszközként funkcionál vagy egy valódi műalkotás (pl. Mona Lisa személyesen)? És ebből az aspektusból édesmindegy, hogy a saját gyerekeivel kapcsolatban, a párja, vagy annak gyerekei viszonylatában teszi fel a kérdést.
Jobbat mondok: eszköz szeretne lenni vagy műalkotás?
Erről mutatok is egy vicces és okos MÉM-et:
https://hu.pinterest.com/pin/312648399110546885/
Legnyilvánvalóbb, hogy néha eszköz üzemmódra vált egy (és mindegyik) családanya. De mikor és hogyan lesz Ön a tisztelet, csodálat, szeretet tárgya? Milyen pillanat az, amikor bátran felkiált: magam vagyok (legalább magam számára) a szent cél?
Ehhez persze meg kell kérnünk az árunkat.
Hallgassa csak meg Cseh Tamás csudajó számát és mindent érteni fog: https://www.youtube.com/watch?v=kZiaZrJl5jY
(Próbálja megkeresni Cseh Tamás előadásában.)
Mi az Ön ára? Mennyibe kerül az Ön élete? Hogy megsaccolja, számba kell venni az értékeit. Mi az (mik azok) a tulajdonságok, ami(k) miatt Ön nem kicserélhető egy másik személlyel? Mik azok a személyiségjegyek, gesztusok, érzelmek, bármik, amik nem helyettesíthetők egy multifunkcionális háztartási robotgéppel?
Ha ez megvan, jöhet egy szuper design (professzionális terv), amivel szépen lassan, elsősorban fokozatosan felsrófolja (megemeli) a saját árát.
Itt találhat hozzá újabb ötleteket:
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
Weöres Sánodor Nobel-díjra érdemes coach (mert bizony a legjobb költők, írók jobb élettervezők, mint bármelyik pszichológus) figyelmezteti Önt: "Ki minek gondol, az vagyok annak"
Én egy picit csavarintottam rajta: Aminek saját magát gondolja, az lesz mások számára előbb vagy utóbb. (És akkor tegyük fel máris ezredszerre is a kérdést: eszköz legyek vagy műalkotás?)
Két (és több), összetartozó ember (pl. család) közti kapcsolat egyfajta agape-élmény. Háromfajta szeretet (erósz, filia, agapé) közül a legmagasabb rendű szeretet az agape (görög kifejezés). Az érosz a vágyakozó, a filia a baráti szeretet, az agapé a felebaráti, önzetlen, önfeláldozó szeretet megnyilvánulása.
Néha Ön legyen a csodálat tárgya, máskor pedig a szerettei. Az egyensúly beállításához még hosszú út vezet, de itt és most kell elkezdeni!
"Ha erröl megpróbálok beszélni..."
Ne! Sok beszédnek sok az alja és sorolhatnám (pl. "tett halála az okoskodás"). Ez is egy, a sok butaság közül, amit elhitetnek velünk a hatékony kommunikáció jegyében. Szóval, nem igaz, hogy mindent meg kell beszélni és attól majd nagyon jó lesz. (Gondoljon csak a szexuális kapcsolatra, ahol éppen a spontaneitás a cél és nem az, hogy órarendbe foglalják a következő aktus időpontját és módját...)
Itt Önön áll a vásár. Próbálja meg a fentieket. Mit veszíthet?
Nálam máris nyert, hisz hozzám fordult és ezért jó útbaigazítást kapott.
Feladat: Minden reggel feltenni a kérdést a tükör előtt saját magának: Eszköz akarok lenni vagy műalkotás? Következő lépés felnőni a feladathoz (műalkotásként értéket hordozni és létezni).
Szeretettel kívánok erőt, ösztönös jó érzéket, kifinomult ízlést, sok igényességet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 05. 15. 21:55
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti!
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
A magyar ember arra büszke, hogy mindenről van véleménye, mindenhez hozzá tud szólni, nem jön zavarba. Az amerikai pedig akkor szégyenli magát, ha van véleménye. Ugyanis arra kondícionálódtak, hogy szakértőre hallgassanak. A szakértő olcsóbb, mintha magunkat kéne ugyanarra a tudásszintre felhoznunk és azt a temérdek tapasztalatot bepótolnunk. Sokkal, de sokkal jobban ért a dolgához, mint az amatőr és jóval kisebb valószínűséggel téved, mint a naív próbálkozó.
Ki tud több jó lépést: a kezdő sakkjátékos vagy a mester? A kezdő szinte végtelen számú lépést el tud képzelni. A mester keveset és látja a következményeket.
Ezek a tények.
De Önnek teljesen igaza van: senki sem szavatol a lady biztonságáért. Csak valószínűségeket rendelhetünk (de azt nagyot) a szakértő szavának. És csodák is vannak. Természetükből adódóan kevésszer. Érdemes-e érte mindent feltenni? Az összes valószínűséget lesöpörni? Egyszer, az életben egyszer esetleg óriásit nyerni?
Ez itt a dilemma.
Most nézzük a helyzetet: kényelmes, ha a gyerek visszakerül az otthonába. Minden megy a saját kerékvágásában, ahogy eddig. Ahogy eddig?! Hisz éppen ebből valami vezetett idáig. Visszafordulnának? Kezdenék előlről? És mit nyernek? Amit elveszítettek?
Szeretettel kívánok a bölcs döntéshez erőt és hitet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 03. 14. 09:42
Ki tud több jó lépést: a kezdő sakkjátékos vagy a mester? A kezdő szinte végtelen számú lépést el tud képzelni. A mester keveset és látja a következményeket.
Ezek a tények.
De Önnek teljesen igaza van: senki sem szavatol a lady biztonságáért. Csak valószínűségeket rendelhetünk (de azt nagyot) a szakértő szavának. És csodák is vannak. Természetükből adódóan kevésszer. Érdemes-e érte mindent feltenni? Az összes valószínűséget lesöpörni? Egyszer, az életben egyszer esetleg óriásit nyerni?
Ez itt a dilemma.
Most nézzük a helyzetet: kényelmes, ha a gyerek visszakerül az otthonába. Minden megy a saját kerékvágásában, ahogy eddig. Ahogy eddig?! Hisz éppen ebből valami vezetett idáig. Visszafordulnának? Kezdenék előlről? És mit nyernek? Amit elveszítettek?
Szeretettel kívánok a bölcs döntéshez erőt és hitet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 03. 14. 09:42
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves szakértő!
Szeretném segítségét kérni, 39 éves elvált férfi vagyok, a volt feleségemmel 9 évig voltunk együtt, amiből született egy csodálatos kislány. Én katonaként sokat voltam távol, ezeket nehezen bírtam, hiszen nagyon családcentrikus vagyok, hiszen hiányoztak. A házasságunk végéhez részemről bizalmatlanságból kezdődött féltékeny voltam és ezért nyomozásba kezdtem, majd egy napon olvastam egy emailt a főnökétől, amiben részeltekben leírta, hogy volt köztük egy csók, amit szeretett volna tovább folytatni. E két rész között szépen lassan elhidegültünk egymástól majd bekövetkezett a válás. A válást ő kezdeményezte próbáltam egyben tartani a családot 1 évi sikertelen próbálkozás után fel kellet adnom, hiszen már nem éreztem reményét hogy mi újra együtt legyünk. A válás óta eltelt 2,5 évben szinte nem is beszéltünk csak a gyermek láthatása miatt, folyamatosan ment az egymásra mutogatás ki volt a hibás! Én az óta a munkámban nagyobb sikereket értem el, sort fesztiválokon is meg nyilvánultam, majd szépen rendbe raktam magam körül az életem eléggé megerősödve, magabiztos lettem, lettek céljaim. Most a munkám miatt el kellett jönnöm egy hosszabb időre, külföldre, ebben az időszakban is tartottam a kapcsolatot a gyermekemmel. Majd jött a hidegzuhany karácsony előtt mikor a gyermekemmel beszélgettem odajött elkezdett érdeklődni, hogy létem felől! Említette, hogy többször gondolt rám mi lehet velem, érezte, hogy nem jó nekem itt, azóta minden este odajön és beszélgetünk hármasban. A beszélgetések általában a gyermekünk iskolai dolgairól, a munkájáról, a munkámról szólnak. Volt olyan is hogy reggel küldtem neki üzenetet interneten keresztül, de ő mivel nem szokta bekapcsolni az internetet soha reggel, de akkor igen azt mondta ezt megérezte ezért tette. Kértem tőle hogy legyen őszinte velem, hiszen én is az vagyok vele! Szilveszter után elmondta, hogy találkozik valakivel, de semmi komoly elmondása szerint! Nem tudja, hogy alakul ezen ez valahová heti egy illetve kéthetente találkoznak. Kérdésemre hogy van e sex közöttük a válasza igen volt, hiszen nem vagyunk már 20 évesek! Ez higgadtan kezeltem, ami nem lett volna ez, amikor házasok voltunk. Az új kapcsolatáról nem beszél senkinek, hiszen még maga sem tudja, hogy lesz ettől az ebből valami, vagy mit gondol, erről csak van és kész! De viszont azt hogy mi újra beszélünk elmondta minden családtagjának, barátjának. Ettől többet nem beszéltünk róla nem firtattam és nem is akarom tudni ő nem, mondja. Karácsony óta minden nap beszélgetünk, van, úgy hogy a munkája közben egész nap majd este hárma az interneten keresztül is. Eléggé jól elbeszélgetünk, nevetünk, viccelünk, de a gyermekünk iskolai dolgairól is sokat beszélgetünk. Elmondása szerint nagyon sokat változtam, nem tudja még ezt feldolgozni, nem tudja hova tenni. Nem tudja, mit hoz a jövő az új kapcsolatban, illetve közöttünk sem. Egy nap üzenetváltás után próbáltam felhívni mire ő kinyomta a telefont azonnal küldött üzenetet hogy most sír majd hív. Amikor felhívott elmondta, hogy nagyon össze van zavarodva, bizonytalan, nem velem van baj, inkább az ő fejével. Elmondtam neki, hogy nincs, semmi baj van egy egészséges gyermekünk, aki jól tanul, jól viselkedik, egyedül sikerül egy lakást vennie, ő maga egészséges van munkája, ismét sírt! Azóta is minden nap beszélünk minden fórumon, igyekszem lelket önteni bele, hogy ő nagyon jó anya és ember valójában. De ezeket én így is gondolom! Voltak esetek, amikor reggelente beszéltünk pizsamában voltak volt egy megjegyzésem, mire ő kihúzta a mellét, hogy lássam kicsit mutogatta magát, ez nem az első eset volt. Ő is sokat dicsér, hogy jó apa vagyok, nagyon profi vagyok a munkában, és irigyli azt a kapcsolatot, ami a gyermekem és én közöttem van! Az elmúlt napokban folyamatosan össze visszabeszélt, kétértelműen, egész héten kedves, vicces kacsopaltban vagyunk általában a munkahelyén is velem beszél üzenetváltásban, esténként meg hárman együtt beszélünk kamera előtt. Küldött többször is jó éjt, videó üzenetet, amin mind a ketten rajta voltak, majd küldött képeket is, amin ketten voltak és az ő családja is! Minden hétvégén pedig eltávolodik, begubózik, távolságtartó. De természetesen az új hét kezdetével már ismét jönnek a beszélgetések a viccelődések stb. Ez már 4 hete tart nehéz ebben a helyzetben kiszámíthatatlan és teljesen összezavar! Elmondása szerint a barátja és én tanítjuk most neki azt, hogy kell nőnek éreznie megát, a barátja ott van, neki nem is akar tőle megválni, mivel én most külföldön tartózkodom, néha közelegned néha visszahúzódó!
Na, most a kérésem az lenne, hogy felébresztette bennem az iránta érzet szerelmet, vágyom arra, hogy újra egy család legyünk. Nagyon sokat változtam, és már másképp gondolok sok mindent. De félek is a csalódástól! Mit lát ön, mit gondol ön erről, mi a véleménye, hogy jellemezné őt?
Szeretném segítségét kérni, 39 éves elvált férfi vagyok, a volt feleségemmel 9 évig voltunk együtt, amiből született egy csodálatos kislány. Én katonaként sokat voltam távol, ezeket nehezen bírtam, hiszen nagyon családcentrikus vagyok, hiszen hiányoztak. A házasságunk végéhez részemről bizalmatlanságból kezdődött féltékeny voltam és ezért nyomozásba kezdtem, majd egy napon olvastam egy emailt a főnökétől, amiben részeltekben leírta, hogy volt köztük egy csók, amit szeretett volna tovább folytatni. E két rész között szépen lassan elhidegültünk egymástól majd bekövetkezett a válás. A válást ő kezdeményezte próbáltam egyben tartani a családot 1 évi sikertelen próbálkozás után fel kellet adnom, hiszen már nem éreztem reményét hogy mi újra együtt legyünk. A válás óta eltelt 2,5 évben szinte nem is beszéltünk csak a gyermek láthatása miatt, folyamatosan ment az egymásra mutogatás ki volt a hibás! Én az óta a munkámban nagyobb sikereket értem el, sort fesztiválokon is meg nyilvánultam, majd szépen rendbe raktam magam körül az életem eléggé megerősödve, magabiztos lettem, lettek céljaim. Most a munkám miatt el kellett jönnöm egy hosszabb időre, külföldre, ebben az időszakban is tartottam a kapcsolatot a gyermekemmel. Majd jött a hidegzuhany karácsony előtt mikor a gyermekemmel beszélgettem odajött elkezdett érdeklődni, hogy létem felől! Említette, hogy többször gondolt rám mi lehet velem, érezte, hogy nem jó nekem itt, azóta minden este odajön és beszélgetünk hármasban. A beszélgetések általában a gyermekünk iskolai dolgairól, a munkájáról, a munkámról szólnak. Volt olyan is hogy reggel küldtem neki üzenetet interneten keresztül, de ő mivel nem szokta bekapcsolni az internetet soha reggel, de akkor igen azt mondta ezt megérezte ezért tette. Kértem tőle hogy legyen őszinte velem, hiszen én is az vagyok vele! Szilveszter után elmondta, hogy találkozik valakivel, de semmi komoly elmondása szerint! Nem tudja, hogy alakul ezen ez valahová heti egy illetve kéthetente találkoznak. Kérdésemre hogy van e sex közöttük a válasza igen volt, hiszen nem vagyunk már 20 évesek! Ez higgadtan kezeltem, ami nem lett volna ez, amikor házasok voltunk. Az új kapcsolatáról nem beszél senkinek, hiszen még maga sem tudja, hogy lesz ettől az ebből valami, vagy mit gondol, erről csak van és kész! De viszont azt hogy mi újra beszélünk elmondta minden családtagjának, barátjának. Ettől többet nem beszéltünk róla nem firtattam és nem is akarom tudni ő nem, mondja. Karácsony óta minden nap beszélgetünk, van, úgy hogy a munkája közben egész nap majd este hárma az interneten keresztül is. Eléggé jól elbeszélgetünk, nevetünk, viccelünk, de a gyermekünk iskolai dolgairól is sokat beszélgetünk. Elmondása szerint nagyon sokat változtam, nem tudja még ezt feldolgozni, nem tudja hova tenni. Nem tudja, mit hoz a jövő az új kapcsolatban, illetve közöttünk sem. Egy nap üzenetváltás után próbáltam felhívni mire ő kinyomta a telefont azonnal küldött üzenetet hogy most sír majd hív. Amikor felhívott elmondta, hogy nagyon össze van zavarodva, bizonytalan, nem velem van baj, inkább az ő fejével. Elmondtam neki, hogy nincs, semmi baj van egy egészséges gyermekünk, aki jól tanul, jól viselkedik, egyedül sikerül egy lakást vennie, ő maga egészséges van munkája, ismét sírt! Azóta is minden nap beszélünk minden fórumon, igyekszem lelket önteni bele, hogy ő nagyon jó anya és ember valójában. De ezeket én így is gondolom! Voltak esetek, amikor reggelente beszéltünk pizsamában voltak volt egy megjegyzésem, mire ő kihúzta a mellét, hogy lássam kicsit mutogatta magát, ez nem az első eset volt. Ő is sokat dicsér, hogy jó apa vagyok, nagyon profi vagyok a munkában, és irigyli azt a kapcsolatot, ami a gyermekem és én közöttem van! Az elmúlt napokban folyamatosan össze visszabeszélt, kétértelműen, egész héten kedves, vicces kacsopaltban vagyunk általában a munkahelyén is velem beszél üzenetváltásban, esténként meg hárman együtt beszélünk kamera előtt. Küldött többször is jó éjt, videó üzenetet, amin mind a ketten rajta voltak, majd küldött képeket is, amin ketten voltak és az ő családja is! Minden hétvégén pedig eltávolodik, begubózik, távolságtartó. De természetesen az új hét kezdetével már ismét jönnek a beszélgetések a viccelődések stb. Ez már 4 hete tart nehéz ebben a helyzetben kiszámíthatatlan és teljesen összezavar! Elmondása szerint a barátja és én tanítjuk most neki azt, hogy kell nőnek éreznie megát, a barátja ott van, neki nem is akar tőle megválni, mivel én most külföldön tartózkodom, néha közelegned néha visszahúzódó!
Na, most a kérésem az lenne, hogy felébresztette bennem az iránta érzet szerelmet, vágyom arra, hogy újra egy család legyünk. Nagyon sokat változtam, és már másképp gondolok sok mindent. De félek is a csalódástól! Mit lát ön, mit gondol ön erről, mi a véleménye, hogy jellemezné őt?
A vágy feneketlen kútja. Vágytól vágyig vágyni.
Vágyni egy új szeretőre, friss partnerre, vágyni egy szépen teljesítő apára, vágyni egy kétszemélyes rajongótáborra.
Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk.
Ha vágyna Önnel élni, minden bizonnyal Önnel élne. Mert innen jön a paradoxon, az önnelentmondás, az irracionalitás.
Lehetséges olyasmire vágyni, ami nem logikus? Ami nem következik semmiből és semmi sem következik belőle? Megtörténhet, hogy egymásnak ellentmondó vágyak egyszerre törnek fel? Látjuk... (mindkettejük részéről).
Azt ne higgye el, hogy az ész az értelem, az érzelem pedig vak. Az érzelmeknek is van tárgya és iránya. Lehet tervezni és uralni (habár az elfojtáson kívül nem tanítanak az iskolában ezzel kapcsolatban egyebet, belátom).
Mondjuk, jobb híján tisztázhatná a helyzetet. Hogy Önnek mi éri meg ebből. Hízeleg a hiúságának, hogy visszahódíthatná a feleségét, örömmel szedegeti az érzelmi morzsákat, kevés önrefigyelést, szeretetet, impulzust kap a környezetétől és ez a kapcsolat alkalmas arra, hogy érzelmi energiákat gerjesszen Önben(...)? Mert, ha világosan látja, nem engedi meg, hogy más az érzelmi uzsorásává váljon. Másfelől tudni fogja, hogyan nyerjen. Úgy is mondhatnám, tudni fogja, hogy nyer(t) ebből a kalandból.
Nem dupla vagy semmi az élet. Csalódni csak akkor ér, ha csalódni szeretnénk.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 03. 14. 09:25
Vágyni egy új szeretőre, friss partnerre, vágyni egy szépen teljesítő apára, vágyni egy kétszemélyes rajongótáborra.
Olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk.
Ha vágyna Önnel élni, minden bizonnyal Önnel élne. Mert innen jön a paradoxon, az önnelentmondás, az irracionalitás.
Lehetséges olyasmire vágyni, ami nem logikus? Ami nem következik semmiből és semmi sem következik belőle? Megtörténhet, hogy egymásnak ellentmondó vágyak egyszerre törnek fel? Látjuk... (mindkettejük részéről).
Azt ne higgye el, hogy az ész az értelem, az érzelem pedig vak. Az érzelmeknek is van tárgya és iránya. Lehet tervezni és uralni (habár az elfojtáson kívül nem tanítanak az iskolában ezzel kapcsolatban egyebet, belátom).
Mondjuk, jobb híján tisztázhatná a helyzetet. Hogy Önnek mi éri meg ebből. Hízeleg a hiúságának, hogy visszahódíthatná a feleségét, örömmel szedegeti az érzelmi morzsákat, kevés önrefigyelést, szeretetet, impulzust kap a környezetétől és ez a kapcsolat alkalmas arra, hogy érzelmi energiákat gerjesszen Önben(...)? Mert, ha világosan látja, nem engedi meg, hogy más az érzelmi uzsorásává váljon. Másfelől tudni fogja, hogyan nyerjen. Úgy is mondhatnám, tudni fogja, hogy nyer(t) ebből a kalandból.
Nem dupla vagy semmi az élet. Csalódni csak akkor ér, ha csalódni szeretnénk.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2016. 03. 14. 09:25
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Szakértő!
26 éves nő vagyok egy elég fura helyzetben és bár vannak, lehetséges opcióim nem tudom lenne-e értelme a dolognak. Szóval az én sztorim pár éve kezdődött akkor voltam 20 az akkori párom 21 nagy szerelem volt másfél évig voltunk együtt egy kis szüntet leszámítva. Akkor msn-en keresztül szakított velem, egy olyan dumával hogy egy kapcsolatban, ha egy probléma nem oldódik meg magától 2 héten belül, akkor azt nem lehet megoldani. Akkor egy darabig még ment a huza-vona vissza akartam kapni persze nem sikerült. Teltek az évek hol aktívabban hol kevésbé aktívan tartottuk a kapcsolatot. Persze ez annak a függvényében zajlott hogy volt-e éppen barátnője vagy nem.
Aztán volt egy hosszabb szünet amikor nem igazán kommunikáltunk. Nekem nem volt párkapcsolatom minden próbálkozásom meddőnek bizonyult. Aztán 2014-ben megtalált. Beszélgettünk és azt mondta vissza akar kapni. Találkoztunk mondott minden szépet amit egy lány hallani akar és azt beszéltük meg, hogy megpróbáljuk de nem hivatalos a dolog amíg nem tudjuk, hogy változtunk-e (főleg szerinte nekem kellett)annyit hogy működjön a dolog. Másfél hónapig tartott a dolog, de az is úgy hogy este/délután mentem és már reggel mehettem is haza. Aztán egyik este neten beszélgetve kisült hogy neki hiányzik az exe és nem tudja hogy őt akarja vagy engem vagy egy harmadikat. Időt kért én adtam neki, de kértem egy hétig ne keressen, hiszen védeni akartam magam már amennyire még lehetett, mert én persze már kezdtem érzelmileg kötődni hozzá megint. Egy hét elteltével a szememre vetette, hogy ő időt kért és magányt kapott. Én próbáltam elmagyarázni a miérteket.
Megint eltelt kb. egy hónap mire találkoztunk és persze jól megbeszélte, hogy nem tudja, mit vagy kit akar és maradjunk ennyiben.
Persze később kiderült hogy a 7-8 évvel fiatalabb exe kellett neki. Akkor megint sokkal döcögősebb lett a kontakt.
Aztán amikor életem legnehezebb időszakát éltem. Elvesztett 2 hozzám nagyon közelálló embert és ő végig mellettem volt. Eljött a temetésre végig „fogta a kezem”. Azóta tartottuk a kapcsolatot és kiderült anyuja nagyon szeretné ha mi újra egy pár lennénk. Azóta neki volt még egy kör az exel. Állítólag azért mert bár nem működik de ha éppen nincsenek együtt akkor nagyon teper a kiscsaj. A szülinapomon rendesen felköszöntött (amit eddig mindig egy üzivel intézett el) akkor derült ki számomra, hogy az exel megint külön vannak. És persze mi azóta összeborultunk egy párszor, de ennyi. Múltkor felvetette, hogy ő még nem aludt nálunk mondtam hogy csak nyugodtan, de amikor itt volt és tök jól elvoltunk hajnal 4kor mégis inkább hazament. Nem tudom mi ez az egész. Van közöttünk bizsergés meg flört meg csipkelődés és olyan összenézések, mint régen
Azon gondolkodom, hogy lehetne-e bármi értelme annak, ha megpróbálnánk újra, hiszen alig van olyan nap hogy nem beszélünk és szinte mindig ő keres. Arra viszont nagyon ügyel, hogy véletlenül se náluk boruljunk össze, mert gondolom, nem akarja hogy anyuja csesztesse velem.
Vélemény?
Előre is köszönöm a segítségét!
26 éves nő vagyok egy elég fura helyzetben és bár vannak, lehetséges opcióim nem tudom lenne-e értelme a dolognak. Szóval az én sztorim pár éve kezdődött akkor voltam 20 az akkori párom 21 nagy szerelem volt másfél évig voltunk együtt egy kis szüntet leszámítva. Akkor msn-en keresztül szakított velem, egy olyan dumával hogy egy kapcsolatban, ha egy probléma nem oldódik meg magától 2 héten belül, akkor azt nem lehet megoldani. Akkor egy darabig még ment a huza-vona vissza akartam kapni persze nem sikerült. Teltek az évek hol aktívabban hol kevésbé aktívan tartottuk a kapcsolatot. Persze ez annak a függvényében zajlott hogy volt-e éppen barátnője vagy nem.
Aztán volt egy hosszabb szünet amikor nem igazán kommunikáltunk. Nekem nem volt párkapcsolatom minden próbálkozásom meddőnek bizonyult. Aztán 2014-ben megtalált. Beszélgettünk és azt mondta vissza akar kapni. Találkoztunk mondott minden szépet amit egy lány hallani akar és azt beszéltük meg, hogy megpróbáljuk de nem hivatalos a dolog amíg nem tudjuk, hogy változtunk-e (főleg szerinte nekem kellett)annyit hogy működjön a dolog. Másfél hónapig tartott a dolog, de az is úgy hogy este/délután mentem és már reggel mehettem is haza. Aztán egyik este neten beszélgetve kisült hogy neki hiányzik az exe és nem tudja hogy őt akarja vagy engem vagy egy harmadikat. Időt kért én adtam neki, de kértem egy hétig ne keressen, hiszen védeni akartam magam már amennyire még lehetett, mert én persze már kezdtem érzelmileg kötődni hozzá megint. Egy hét elteltével a szememre vetette, hogy ő időt kért és magányt kapott. Én próbáltam elmagyarázni a miérteket.
Megint eltelt kb. egy hónap mire találkoztunk és persze jól megbeszélte, hogy nem tudja, mit vagy kit akar és maradjunk ennyiben.
Persze később kiderült hogy a 7-8 évvel fiatalabb exe kellett neki. Akkor megint sokkal döcögősebb lett a kontakt.
Aztán amikor életem legnehezebb időszakát éltem. Elvesztett 2 hozzám nagyon közelálló embert és ő végig mellettem volt. Eljött a temetésre végig „fogta a kezem”. Azóta tartottuk a kapcsolatot és kiderült anyuja nagyon szeretné ha mi újra egy pár lennénk. Azóta neki volt még egy kör az exel. Állítólag azért mert bár nem működik de ha éppen nincsenek együtt akkor nagyon teper a kiscsaj. A szülinapomon rendesen felköszöntött (amit eddig mindig egy üzivel intézett el) akkor derült ki számomra, hogy az exel megint külön vannak. És persze mi azóta összeborultunk egy párszor, de ennyi. Múltkor felvetette, hogy ő még nem aludt nálunk mondtam hogy csak nyugodtan, de amikor itt volt és tök jól elvoltunk hajnal 4kor mégis inkább hazament. Nem tudom mi ez az egész. Van közöttünk bizsergés meg flört meg csipkelődés és olyan összenézések, mint régen
Azon gondolkodom, hogy lehetne-e bármi értelme annak, ha megpróbálnánk újra, hiszen alig van olyan nap hogy nem beszélünk és szinte mindig ő keres. Arra viszont nagyon ügyel, hogy véletlenül se náluk boruljunk össze, mert gondolom, nem akarja hogy anyuja csesztesse velem.
Vélemény?
Előre is köszönöm a segítségét!
Kedves Levélíró,
köszönöm a bizalmát, de nekem sosincs véleményem. Én mester coach vagyok, elfelejtem Gizit a gangról, aki megengedheti magának, hogy saját, elrontott élete tanulságait másokra erőltesse szorult időkben.
Sajnos segíteni se nagyon tudnék, mert az nekem is elkelne (itt a sok mosogatni való).
Egyet azért tényleg megtehetek: szempontokat küldök Önnek, szeretettel és őszinte tisztelettel. Ez a legtöbb, amit egy coach a távolból ingyen is elereszthet.
Mehet?
Hogy jön ide anyu? Inkább húzzuk ki gyorsan! Felejtse el ezt a szempontot egy jó időre!
Mi legyen? Mit igen?
Szeretne egy olyan férfivel élni, aki kedve szerint váltogatja a nőket? Ha ideje engedi, dobja Őnt vagy keresi? Aki csak egyet tudott eldönteni: ő nem tud kettő közül dönteni? Ügyes kettős kötés! Brávót neki. Jól csinálja: versenyezzenek csak a nők az elsőségért! Régi és egyszerű trükk, de örök darab.
Szinte szó szerint megismételhetném Önnek "Goti"-hoz írt válaszomat: https://www.csaladinet.hu/index.php?module=profs&action=faq&id=62255.
kérem szépen, hogy olvassa el alaposan. Aztán hallgassa meg Cseh Tamást is, ne csak engem. Hogy stílszerű legyek, mi egy húron pendülünk!
https://www.youtube.com/watch?v=q5kjWO5GkmQ
Az Ön esetéről (születésnapot emlegetett) hirtelen ez jutott eszembe:
"Ahogy egy születésnap a tortát fogják, s átvágják,
épp úgy vágtál át" (Udvaros Dorottya).
De még ez sem biztos! Lehet, hogy az Ön számára ennél a férfinál jobb cserejátékosnak lenni, mint másnál kezdőnek. Lehet, hogy a párja a Real Madrid maga! Ezt Önnek kell tudnia. Mert akkor rendben. Egy sztárnál Ön is feljöhet. Sőt, fejlődhet. Egyébként az is megeshet, hogy egy másik csapatnál, mondjuk a Diósgyőrnél kezdő lehetne, játéklehetőséget kapna, sokat tanulna és innen felkerülhetne a Barcelona-hoz (khm, nem a Real Madridhoz!). (És én hogy utálom a focit!) Van egy halom színvonalas klub egyébként..., már ha ilyesmiben szándékozná játszani párkapcsolat nevű, nagy életjátékot.
De az is lehet, hogy az egész csak örömfoci. Akkor meg lazítson. Nincs is tétje, nincs mit reméljen.
Van egy mondás, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ön ezt elhiszi? És ha fordítva van? Ki mint veti álmát, úgy alussza ágyát? Szóval, kire veti ki a hálóját? Milyen nagy álmot mer álmodni? Látja, ettől függ minden.
"Ahogy egy születésnap után fáradtan, kábultan,
mint egy álomban
az ember maga marad, én úgy álltam, s azt gondoltam
csak úgy váratlan:
azért mégis ez ünnep volt"
Sok szép ünnepet kívánok Önnek!
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 22:05
köszönöm a bizalmát, de nekem sosincs véleményem. Én mester coach vagyok, elfelejtem Gizit a gangról, aki megengedheti magának, hogy saját, elrontott élete tanulságait másokra erőltesse szorult időkben.
Sajnos segíteni se nagyon tudnék, mert az nekem is elkelne (itt a sok mosogatni való).
Egyet azért tényleg megtehetek: szempontokat küldök Önnek, szeretettel és őszinte tisztelettel. Ez a legtöbb, amit egy coach a távolból ingyen is elereszthet.
Mehet?
Hogy jön ide anyu? Inkább húzzuk ki gyorsan! Felejtse el ezt a szempontot egy jó időre!
Mi legyen? Mit igen?
Szeretne egy olyan férfivel élni, aki kedve szerint váltogatja a nőket? Ha ideje engedi, dobja Őnt vagy keresi? Aki csak egyet tudott eldönteni: ő nem tud kettő közül dönteni? Ügyes kettős kötés! Brávót neki. Jól csinálja: versenyezzenek csak a nők az elsőségért! Régi és egyszerű trükk, de örök darab.
Szinte szó szerint megismételhetném Önnek "Goti"-hoz írt válaszomat: https://www.csaladinet.hu/index.php?module=profs&action=faq&id=62255.
kérem szépen, hogy olvassa el alaposan. Aztán hallgassa meg Cseh Tamást is, ne csak engem. Hogy stílszerű legyek, mi egy húron pendülünk!
https://www.youtube.com/watch?v=q5kjWO5GkmQ
Az Ön esetéről (születésnapot emlegetett) hirtelen ez jutott eszembe:
"Ahogy egy születésnap a tortát fogják, s átvágják,
épp úgy vágtál át" (Udvaros Dorottya).
De még ez sem biztos! Lehet, hogy az Ön számára ennél a férfinál jobb cserejátékosnak lenni, mint másnál kezdőnek. Lehet, hogy a párja a Real Madrid maga! Ezt Önnek kell tudnia. Mert akkor rendben. Egy sztárnál Ön is feljöhet. Sőt, fejlődhet. Egyébként az is megeshet, hogy egy másik csapatnál, mondjuk a Diósgyőrnél kezdő lehetne, játéklehetőséget kapna, sokat tanulna és innen felkerülhetne a Barcelona-hoz (khm, nem a Real Madridhoz!). (És én hogy utálom a focit!) Van egy halom színvonalas klub egyébként..., már ha ilyesmiben szándékozná játszani párkapcsolat nevű, nagy életjátékot.
De az is lehet, hogy az egész csak örömfoci. Akkor meg lazítson. Nincs is tétje, nincs mit reméljen.
Van egy mondás, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ön ezt elhiszi? És ha fordítva van? Ki mint veti álmát, úgy alussza ágyát? Szóval, kire veti ki a hálóját? Milyen nagy álmot mer álmodni? Látja, ettől függ minden.
"Ahogy egy születésnap után fáradtan, kábultan,
mint egy álomban
az ember maga marad, én úgy álltam, s azt gondoltam
csak úgy váratlan:
azért mégis ez ünnep volt"
Sok szép ünnepet kívánok Önnek!
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 22:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktornő!
A problémám a következő.35 éves nő vagyok,közel 2 éve élek a jelenlegi párkapcsolatomban.Az elmúlt két év alatt folyamatosan éreztem,hogy ez csak egy felületes kapcsolat,nem olyan,amilyenre én vágynék.De azt is éreztem,hogy ebben a fiúban benne van a lehetőség,csak dolgozni kellene ezért a kapcsolatért mindkettőnknek.Ő az elejétől fogva egy falat húzott fel kettőnk közé,amit mindvégig éreztem,de sajnos képtelen voltam áttörni.Próbáltuk beszélgetéssel megoldani,de ez sajnos minden alkalommal kudarcba fulladt.Nem egyszer lebukott,hogy pornót néz,titkolózik,más lányokkal beszélget.Mikor számonkértem,az volt a válasz,hogy betegesen féltékeny vagyok,nincs semmi baj,higgyem el.Persze ebből az egészből én azt éreztem,hogy nem vagyok elég szép,elég jó neki,másra vágyik.Azt állította, velem nincs semmi problémája.Elmondtam neki,hogy nekem nagyon rosszul esik ez az egész,hogy ő internetes lányok után kajtat,és ha szeret,akkor legyen szíves szüntesse ezt be,vagy pedig váljanak el útjaink egymástól.Az első lehetőséget válaszotta,de havi rendszerességgel lebukott ismét,amit nagy veszekedések követtek,és úgy érzem az idő előrehaladtával egyre jobban eltávolodtunk egymástól.A veszekedések alkalmával minden egyes alkalommal sírva könyörgött,hogy ne hagyjam el,mert rajtam kívül nincs itt senkije,szeret,és szüksége van rám.(Nem tudom fontos e megemlítenem,hogy külföldön élünk.)Én pedig elérzékenyültem a síró férfi láttán,úgy éreztem,ha sír,akkor tényleg szeret,csak valami oknál fogva képtelen kimutatni az érzelmeit.Elmondtam neki hogyan tudna engem boldoggá tenni,egy pár apróságot,amivel minden nap érezhetném,hogy fontos vagyok neki.Persze ezekből sosem valósult meg semmi,mert amint megbocsájtottam másnap már minden a régi volt újra.A probléma ott csúcsosodott ki,amikor idén szeptemberben nyaralni voltunk,és egyik reggel arra ébredtem,hogy elment wc-re.Eltelt fél óra,és még mindig nem jött vissza.Gondoltam megnézem mi van vele.Benyitottam a wc-be és láttam,hogy meztelenül van és fényképezi magát a tükörben.Azt állította,hogy az égését fényképezi.(Persze,meztelenül...még jó,hogy a válla égett meg...na mindegy...)Belenéztem a képek közé,és láttam,hogy mindenféle meztelenül pózolós képet készített magáról.Ismét teljesen magam alá kerültem,de újból megbocsájtottam neki.Aztán egy héttel ezelőtt épp vacsorát készítettem,amikor láttam,hogy ismét fent van a fent említett szexkamerás oldalon,és épp egy nővel írogatnak egymásnak.Persze mikor szóvátettem a dolgot letagadta.Aztán mikor elment fürdeni aljas módon belenéztem a laptopjába,és láttam,hogy mit írt a lánynak.Nem fogom részletezni a levelet,de a lényege annyi,hogy egy gyönyörű,nagyon csinos nő vagy,és örülök,hogy én is és a nemiszervem is tetszik neked.Szeretnék többet megtudni a vágyaidról,alig várom,hogy újra beszélgessünk.Ezek olvasatán az adrenalinszintem az egekbe szökkent,és első felindulásomban beleolvastam a személyes naplójába.Sajnos arra nem volt lehetőségem,hogy az egészet ott akkor elolvassam,de elküldtem magamnak emailben,mert érdekelt mi az igazság.Aztán a dolgok egyre jobban bonyolódtak,ahogy elolvastam az elmúlt két év eseményeit.Kiderült,hogy ezt a szexkamerázást mindennapos szinten csinálja,sajnos többször is.(Júniusban elküldték a munkahelyéről többek között ezért,mert erre utaló dolgokat találtak a céges számítógépében az előzményekben.)A blog olvasása során kiderült,hogy havi rendszerességgel volt együtt férfiakkal!!!!!szexuálisan pénzért cserébe.Ez teljesen ledöbbentett,a mai napig nem tudom felfogni és feldolgozni.Valamint idehozott az otthonunkba egy párt illetve egy másik alkalommal egy férfit,akikkel szexuális kapcsolatot létesített,míg én dolgoztam.Valamint a blogjában kifejti többször is,hogy nem szerelmes belém,és nem is lesz soha,nem tart vonzónak,nem vagyok jó az ágyban (mégis hogyan lehetnék jó,ha nem engedett közel magához,egy fal van közöttünk,semmit nem kaptam tőle érzelmileg),alig várja,hogy megszabaduljon tőlem,és olyan nővel legyen együtt,aki dögös,és baromi jó vele a szex.Az,hogy mit váltott ki belőlem ez az egész,gondolom nem kell részleteznem.Az önértékelésem a Marianna-árokkal lehet kb hasonló mélységben.Ezeket a dolgokat mind szóvátettem,és többnyire az volt a válasz,hogy férfiakkal CSAK és KIZÁRÓLAG azért volt együtt,mert kíváncsi volt milyen lehet egy igazi hímvessző az emberben,de semmit sem érez irántuk.Szerintem ez minden kétséget kizárva biszexuális hajlam,amit Ő tagad!Kíváncsiságból kipróbálja az ember maximum egyszer,de nem havi rendszerességgel,pláne nem pénzért!Számomra undorító és gusztustalan dolog.Ami nagyon meglep ebben az egészben,hogy párom egy 2 diplomás baromira visszafogott,zárkózott ember,és soha nem feltételeztem volna róla ilyet,de szerintem más sem!Arra a kérdésemre pedig,hogy miért kellett kéjlakot csinálni az otthonunkból azt a választ kaptam,hogy azt hoz ide,akit akar.A mai napig állítja,hogy nem csalt meg engem,holott volt rá precedens,hogy egy párral élte ki szexuális igényeit az otthonunkban.Szerinte az orális szex nem minősül megcsalásnak.Véleményem szerint már egy csók is az,de mindenkinél máshol van a határ,ebben tisztában vagyok.Állítása szerint ezekhez a szexuális kapcsolatokhoz semmilyen érzelem nem társítható,és értsem meg,hogy megbánta amit tett,nagyon szégyelli,de rájött!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!,hogy milyen értékes ember vagyok,és hogy engem szeret,nem kell neki senki más.Véleményem szerint inkább attól tart,hogy nehogy egyedül maradjon.Ezt is olvastam többízben is a blogjában.Úgy érzem párom a virtuális világba és a hűtlenségbe menekül Önmaga elől,fél szembenézni a saját érzelmeivel is!A szexfüggőség eluralkodott rajta,ami persze mindennapos szinten hazugsághoz vezet,és ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kilépni.Bevallom,nagyon nem volt korrekt dolog,hogy beleolvastam a személyes blogjába,de tegyük hozzá,hogy ezt az egészet Ő provokálta ki a viselkedésével.Rám szó szerint semmi ideje nem maradt,mert napi 24 órából 16-18-at a számítógép előtt töltött,és úgy éltünk egymás mellett,mint két jóbarát,de ettől semmi több.Egy párszor megkértem,hogy foglalkozzon velem,de erőltetni se akartam a dolgot,így nem ismételtem önmagam folyamatosan.Azzal pedig,hogy ne haragudjak,és higgyem el,hogy szeret jelen helyzetben nem sokat tudok kezdeni,mikor egy világ omlott össze bennem,és szó szerint még megemészteni se tudom a dolgot,nemhogy megbocsájtani,akármennyire is szeretem.
A történetem dióhéjban ennyi.A következő kérdések vetődtek fel bennem,amikre egyszerűen nem tudom választ:Van-e értelme 35 évesen több időt elvesztegetni az életemből egy olyan emberre aki így megalázott ahelyett,hogy keresnék magamnak mást,aki megbecsül,tisztel és szeret és még esetleg lehet gyerekem is?Vagy idővel próbáljam meg háttérbe tenni a saját fájdalmaimat,és segítsek neki,hogy sikerüljön kilábalnia ebből az ördögi körből.Úgy érzem szeretem annyira,hogy képes lennék rá.A bizalom az már egy másik dolog...
Kíváncsi lennék a véleményére,és hogy mit tanácsol.
Üdvözlettel,
Goti
A problémám a következő.35 éves nő vagyok,közel 2 éve élek a jelenlegi párkapcsolatomban.Az elmúlt két év alatt folyamatosan éreztem,hogy ez csak egy felületes kapcsolat,nem olyan,amilyenre én vágynék.De azt is éreztem,hogy ebben a fiúban benne van a lehetőség,csak dolgozni kellene ezért a kapcsolatért mindkettőnknek.Ő az elejétől fogva egy falat húzott fel kettőnk közé,amit mindvégig éreztem,de sajnos képtelen voltam áttörni.Próbáltuk beszélgetéssel megoldani,de ez sajnos minden alkalommal kudarcba fulladt.Nem egyszer lebukott,hogy pornót néz,titkolózik,más lányokkal beszélget.Mikor számonkértem,az volt a válasz,hogy betegesen féltékeny vagyok,nincs semmi baj,higgyem el.Persze ebből az egészből én azt éreztem,hogy nem vagyok elég szép,elég jó neki,másra vágyik.Azt állította, velem nincs semmi problémája.Elmondtam neki,hogy nekem nagyon rosszul esik ez az egész,hogy ő internetes lányok után kajtat,és ha szeret,akkor legyen szíves szüntesse ezt be,vagy pedig váljanak el útjaink egymástól.Az első lehetőséget válaszotta,de havi rendszerességgel lebukott ismét,amit nagy veszekedések követtek,és úgy érzem az idő előrehaladtával egyre jobban eltávolodtunk egymástól.A veszekedések alkalmával minden egyes alkalommal sírva könyörgött,hogy ne hagyjam el,mert rajtam kívül nincs itt senkije,szeret,és szüksége van rám.(Nem tudom fontos e megemlítenem,hogy külföldön élünk.)Én pedig elérzékenyültem a síró férfi láttán,úgy éreztem,ha sír,akkor tényleg szeret,csak valami oknál fogva képtelen kimutatni az érzelmeit.Elmondtam neki hogyan tudna engem boldoggá tenni,egy pár apróságot,amivel minden nap érezhetném,hogy fontos vagyok neki.Persze ezekből sosem valósult meg semmi,mert amint megbocsájtottam másnap már minden a régi volt újra.A probléma ott csúcsosodott ki,amikor idén szeptemberben nyaralni voltunk,és egyik reggel arra ébredtem,hogy elment wc-re.Eltelt fél óra,és még mindig nem jött vissza.Gondoltam megnézem mi van vele.Benyitottam a wc-be és láttam,hogy meztelenül van és fényképezi magát a tükörben.Azt állította,hogy az égését fényképezi.(Persze,meztelenül...még jó,hogy a válla égett meg...na mindegy...)Belenéztem a képek közé,és láttam,hogy mindenféle meztelenül pózolós képet készített magáról.Ismét teljesen magam alá kerültem,de újból megbocsájtottam neki.Aztán egy héttel ezelőtt épp vacsorát készítettem,amikor láttam,hogy ismét fent van a fent említett szexkamerás oldalon,és épp egy nővel írogatnak egymásnak.Persze mikor szóvátettem a dolgot letagadta.Aztán mikor elment fürdeni aljas módon belenéztem a laptopjába,és láttam,hogy mit írt a lánynak.Nem fogom részletezni a levelet,de a lényege annyi,hogy egy gyönyörű,nagyon csinos nő vagy,és örülök,hogy én is és a nemiszervem is tetszik neked.Szeretnék többet megtudni a vágyaidról,alig várom,hogy újra beszélgessünk.Ezek olvasatán az adrenalinszintem az egekbe szökkent,és első felindulásomban beleolvastam a személyes naplójába.Sajnos arra nem volt lehetőségem,hogy az egészet ott akkor elolvassam,de elküldtem magamnak emailben,mert érdekelt mi az igazság.Aztán a dolgok egyre jobban bonyolódtak,ahogy elolvastam az elmúlt két év eseményeit.Kiderült,hogy ezt a szexkamerázást mindennapos szinten csinálja,sajnos többször is.(Júniusban elküldték a munkahelyéről többek között ezért,mert erre utaló dolgokat találtak a céges számítógépében az előzményekben.)A blog olvasása során kiderült,hogy havi rendszerességgel volt együtt férfiakkal!!!!!szexuálisan pénzért cserébe.Ez teljesen ledöbbentett,a mai napig nem tudom felfogni és feldolgozni.Valamint idehozott az otthonunkba egy párt illetve egy másik alkalommal egy férfit,akikkel szexuális kapcsolatot létesített,míg én dolgoztam.Valamint a blogjában kifejti többször is,hogy nem szerelmes belém,és nem is lesz soha,nem tart vonzónak,nem vagyok jó az ágyban (mégis hogyan lehetnék jó,ha nem engedett közel magához,egy fal van közöttünk,semmit nem kaptam tőle érzelmileg),alig várja,hogy megszabaduljon tőlem,és olyan nővel legyen együtt,aki dögös,és baromi jó vele a szex.Az,hogy mit váltott ki belőlem ez az egész,gondolom nem kell részleteznem.Az önértékelésem a Marianna-árokkal lehet kb hasonló mélységben.Ezeket a dolgokat mind szóvátettem,és többnyire az volt a válasz,hogy férfiakkal CSAK és KIZÁRÓLAG azért volt együtt,mert kíváncsi volt milyen lehet egy igazi hímvessző az emberben,de semmit sem érez irántuk.Szerintem ez minden kétséget kizárva biszexuális hajlam,amit Ő tagad!Kíváncsiságból kipróbálja az ember maximum egyszer,de nem havi rendszerességgel,pláne nem pénzért!Számomra undorító és gusztustalan dolog.Ami nagyon meglep ebben az egészben,hogy párom egy 2 diplomás baromira visszafogott,zárkózott ember,és soha nem feltételeztem volna róla ilyet,de szerintem más sem!Arra a kérdésemre pedig,hogy miért kellett kéjlakot csinálni az otthonunkból azt a választ kaptam,hogy azt hoz ide,akit akar.A mai napig állítja,hogy nem csalt meg engem,holott volt rá precedens,hogy egy párral élte ki szexuális igényeit az otthonunkban.Szerinte az orális szex nem minősül megcsalásnak.Véleményem szerint már egy csók is az,de mindenkinél máshol van a határ,ebben tisztában vagyok.Állítása szerint ezekhez a szexuális kapcsolatokhoz semmilyen érzelem nem társítható,és értsem meg,hogy megbánta amit tett,nagyon szégyelli,de rájött!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!,hogy milyen értékes ember vagyok,és hogy engem szeret,nem kell neki senki más.Véleményem szerint inkább attól tart,hogy nehogy egyedül maradjon.Ezt is olvastam többízben is a blogjában.Úgy érzem párom a virtuális világba és a hűtlenségbe menekül Önmaga elől,fél szembenézni a saját érzelmeivel is!A szexfüggőség eluralkodott rajta,ami persze mindennapos szinten hazugsághoz vezet,és ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kilépni.Bevallom,nagyon nem volt korrekt dolog,hogy beleolvastam a személyes blogjába,de tegyük hozzá,hogy ezt az egészet Ő provokálta ki a viselkedésével.Rám szó szerint semmi ideje nem maradt,mert napi 24 órából 16-18-at a számítógép előtt töltött,és úgy éltünk egymás mellett,mint két jóbarát,de ettől semmi több.Egy párszor megkértem,hogy foglalkozzon velem,de erőltetni se akartam a dolgot,így nem ismételtem önmagam folyamatosan.Azzal pedig,hogy ne haragudjak,és higgyem el,hogy szeret jelen helyzetben nem sokat tudok kezdeni,mikor egy világ omlott össze bennem,és szó szerint még megemészteni se tudom a dolgot,nemhogy megbocsájtani,akármennyire is szeretem.
A történetem dióhéjban ennyi.A következő kérdések vetődtek fel bennem,amikre egyszerűen nem tudom választ:Van-e értelme 35 évesen több időt elvesztegetni az életemből egy olyan emberre aki így megalázott ahelyett,hogy keresnék magamnak mást,aki megbecsül,tisztel és szeret és még esetleg lehet gyerekem is?Vagy idővel próbáljam meg háttérbe tenni a saját fájdalmaimat,és segítsek neki,hogy sikerüljön kilábalnia ebből az ördögi körből.Úgy érzem szeretem annyira,hogy képes lennék rá.A bizalom az már egy másik dolog...
Kíváncsi lennék a véleményére,és hogy mit tanácsol.
Üdvözlettel,
Goti
Kedves Goti,
azóta is ezzel a férfival él. Azóta is ezzel a férfival él? Azóta is ezzel a férfival él!
„Tudom, hogy semmit sem tudok” (Szókratész)
Vajon, mire lehet még kíváncsi tőlem? Hogy én mit tennék? Mi az én értékrendem? Remélem, nem! Mit segítene, hogy én miként élek?
Mi mást mondhatnék azon túl, amit Ön egyébként is tud?
A párja megcsalta többszörösen is. Férfival és nővel is. Pénzért is. Önt nem kívánja vagy nem csak Önt kívánja, mindegy is. Folyton hazudik. Nem dolgozik. Szóval, Ön pénzben is fizet azért, hogy átverjék.
Az egésszel egyetlen gond van csupán: Ön azt mondja, nem így akar élni. Most ne szóljon egy szót se, csendben és észrevétlenül nézzen előbb balra, majd finom fejfordítással (csak természetesen!) erősen koncentráljon jobb irányba is! Tart valaki pisztolyt a fejének, hogy ezt tűrje, csinálja?
Mert akkor csak egy magyarázat van: Önnel azért történik mindez, mert ezt akarja.
Most értem, hogy Ön nem akarja azt, amit egyébként akar és ez állatira zavarja. Illetve, hogy amit akar, az nem jó Önnek, ami meg jó lenne, azt nem akarhatja. Pontosabban, akar valamit, de nem jó személytől, aki meg alkalmas lenne rá, az meg nincs kéznél, szóval illúzió ettől mást akarni, más meg maga az illúzió.
Ha ez az ember szeretné Önt, az a csoda lenne, ha meg Ön nem szeretné őt, az úgyszintén.
Megkérdezhetném, hogy mit szeret benne, miért éri ez meg Önnek, de, ha szereti őt, akkor a normális válasz az, hogy csak, mert jobb ránézni, mint másra.
Ha meg nem szereti, akkor végképp hiába kérdezem, hogy mit fizet Önnek, hogy úgy éljen, ahogy állítólag nem szeretne.
Nyugodjon meg! Ezek csak a normalis kettős kötések (l. "Csavart csapda" PhD Dr. Kollár József).
Elkezdjük felszámolni őket?
Ok, fogjunk bele!
Fel kell srófolnia a saját "árát"! Nem egyszerre (csak semmi szakítás, kidobás, meg sírás). Fokozatosan, de jó ütemben. Mindig kicsit többet kérjen. Emelje az értékét a figyelmének. Nagy "pénzt" reméljen a saját lényéért. Ne alkudozzon az álmaiért!
És, hogy mi adja az Ön értékét? Fogas kérdés! Mi az, amiért Ön kicserélhetetlen? Mi az, ami verhetetlen előnyt jelent Önben a párkapcsolati piacon folyó versenyben? Mérje csak jól fel magát! Ha kell, szerezzen további kompetenciát!
Ne adja fel, míg ezt nem dúdolja Cseh Tamással: "Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más I Vidámmá teszlek van egy titkos fogás"!
Adjon neki "sosemvolt gondolatot", "álmokat", árvizet, felhőt, véres tornyokat... előbb kígyó legyen, aztán meg férfi nő!
De, ha eljutott ide, sose feljtse:
"Egy ilyen élet nem jár akárkinek!"
Még Önnek sem...
Szeretettel kívánom, amit Ön a legjobban szeretne.
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 20:54
azóta is ezzel a férfival él. Azóta is ezzel a férfival él? Azóta is ezzel a férfival él!
„Tudom, hogy semmit sem tudok” (Szókratész)
Vajon, mire lehet még kíváncsi tőlem? Hogy én mit tennék? Mi az én értékrendem? Remélem, nem! Mit segítene, hogy én miként élek?
Mi mást mondhatnék azon túl, amit Ön egyébként is tud?
A párja megcsalta többszörösen is. Férfival és nővel is. Pénzért is. Önt nem kívánja vagy nem csak Önt kívánja, mindegy is. Folyton hazudik. Nem dolgozik. Szóval, Ön pénzben is fizet azért, hogy átverjék.
Az egésszel egyetlen gond van csupán: Ön azt mondja, nem így akar élni. Most ne szóljon egy szót se, csendben és észrevétlenül nézzen előbb balra, majd finom fejfordítással (csak természetesen!) erősen koncentráljon jobb irányba is! Tart valaki pisztolyt a fejének, hogy ezt tűrje, csinálja?
Mert akkor csak egy magyarázat van: Önnel azért történik mindez, mert ezt akarja.
Most értem, hogy Ön nem akarja azt, amit egyébként akar és ez állatira zavarja. Illetve, hogy amit akar, az nem jó Önnek, ami meg jó lenne, azt nem akarhatja. Pontosabban, akar valamit, de nem jó személytől, aki meg alkalmas lenne rá, az meg nincs kéznél, szóval illúzió ettől mást akarni, más meg maga az illúzió.
Ha ez az ember szeretné Önt, az a csoda lenne, ha meg Ön nem szeretné őt, az úgyszintén.
Megkérdezhetném, hogy mit szeret benne, miért éri ez meg Önnek, de, ha szereti őt, akkor a normális válasz az, hogy csak, mert jobb ránézni, mint másra.
Ha meg nem szereti, akkor végképp hiába kérdezem, hogy mit fizet Önnek, hogy úgy éljen, ahogy állítólag nem szeretne.
Nyugodjon meg! Ezek csak a normalis kettős kötések (l. "Csavart csapda" PhD Dr. Kollár József).
Elkezdjük felszámolni őket?
Ok, fogjunk bele!
Fel kell srófolnia a saját "árát"! Nem egyszerre (csak semmi szakítás, kidobás, meg sírás). Fokozatosan, de jó ütemben. Mindig kicsit többet kérjen. Emelje az értékét a figyelmének. Nagy "pénzt" reméljen a saját lényéért. Ne alkudozzon az álmaiért!
És, hogy mi adja az Ön értékét? Fogas kérdés! Mi az, amiért Ön kicserélhetetlen? Mi az, ami verhetetlen előnyt jelent Önben a párkapcsolati piacon folyó versenyben? Mérje csak jól fel magát! Ha kell, szerezzen további kompetenciát!
Ne adja fel, míg ezt nem dúdolja Cseh Tamással: "Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más I Vidámmá teszlek van egy titkos fogás"!
Adjon neki "sosemvolt gondolatot", "álmokat", árvizet, felhőt, véres tornyokat... előbb kígyó legyen, aztán meg férfi nő!
De, ha eljutott ide, sose feljtse:
"Egy ilyen élet nem jár akárkinek!"
Még Önnek sem...
Szeretettel kívánom, amit Ön a legjobban szeretne.
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 20:54
Olvasói értékelés: 5 / 5
Több diplomával rendelkező 2 gyermekes, házasságban élő 38 éves nő vagyok. A felettesem iránt több éve vonzalmat (szerelmet?) érzek. Várom a hívását, azokat a feladatokat, amelyeken együtt dolgozunk, és ami a legrosszabb a gondolataim, nagy részben róla szólnak.
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?
Kedves Levélíró,
„Az elme szabad állat."
("Az elme szabad állat, őtet sem lánccal, sem kötéllel meg nem kötözheted. Hanem mindenkor éjjel és nappal, és amikor alszunk, álmunkban csak elforog.” Bornemissza Péter)
Az Öné különleges fajtából való, bár mindennap előforduló paradoxon vágyak. Egyszerre törnek fel az uralhatatlan érzelmek, amiket hiábavalóságig igyekszik racionális megfontolásokkal kioltani. Az előző, a tudat elől elzárt, adaptív tudattalanból küzdi fel magát, utóbbi a jéghegy csúcsához képest hógolyó méretű tudatból.
Mitől paradoxon (önellentmondás)? A fékezhetetlen, szerelmes gondolatok örömmel töltik el Önt, ezért szégyent érez, szomorúvá válik, mára már kétségbeesésig elkeseredik. A higgadt, okos megfontolások a győzelem reményével kecsegtetik, de az utánuk maradó űr elrettenti. Bárhogy is érezzen, cselekedjen, mindenképpen kiábrándító és fájdalmas a következmény.
Ez az igazán durva.
A mély, felháborító, oly kedves és bűnös vágyak vad farkasok. Ezekre emberhez hű kuvaszt ereszteni?
Azt mondom, ne folytassa.
Svédországban feljegyeztek egy kísérletet. Őshonos vadászkutyákat hátrahagytak megfelelő védőöltözékben. A farkasok ízekre szedték őket, de a "páncél" megmentette az életüket. Iszonyú sebeket kaptak, számtalan műtét várt rájuk, de megmaradtak. Éltek. Folytathatták a mindennapi dolgaikat szépen és rendben. Ki tudja, talán örömmel gondolnak a vad kalandra. Megküzdöttek és nyertek. Okosabbak és jobbak lettek.
Kéne egy ilyen páncél Önnek...
Aztán kalandra fel!
Ne spórolja meg magának, nemcsak, mert hiábavaló, értelmetlen, hanem hol marad a jellemfejlődés?
Itt egy pajzsnyi gondolat:
Fernando Pessoa: „Mi az, ami nem érdekel? Nem tudom: nem érdekel.”
Ha a vágy jön, hagy jöjjön. Amíg öröm, marad. Ha elvadul, ráeresztjük a pajzsot:
Anyám, mi is, ami nem érdekel?! (Szerelem. Ciki. Jaj, mi lesz! Ebből elég! Nem is elég!) Nem tudom: nem érdekel.
Már megint vágyom rá.
Mi is, ami nem érdekel? Nem tudom: nem érdekel.
Mint álomra várva bárányt számolni. Amíg tart és vacak, gyógyírt neki! Ahány gyötrő gondolat, annyi óvszert rá!
Szeretettel kívánok
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 18:41
„Az elme szabad állat."
("Az elme szabad állat, őtet sem lánccal, sem kötéllel meg nem kötözheted. Hanem mindenkor éjjel és nappal, és amikor alszunk, álmunkban csak elforog.” Bornemissza Péter)
Az Öné különleges fajtából való, bár mindennap előforduló paradoxon vágyak. Egyszerre törnek fel az uralhatatlan érzelmek, amiket hiábavalóságig igyekszik racionális megfontolásokkal kioltani. Az előző, a tudat elől elzárt, adaptív tudattalanból küzdi fel magát, utóbbi a jéghegy csúcsához képest hógolyó méretű tudatból.
Mitől paradoxon (önellentmondás)? A fékezhetetlen, szerelmes gondolatok örömmel töltik el Önt, ezért szégyent érez, szomorúvá válik, mára már kétségbeesésig elkeseredik. A higgadt, okos megfontolások a győzelem reményével kecsegtetik, de az utánuk maradó űr elrettenti. Bárhogy is érezzen, cselekedjen, mindenképpen kiábrándító és fájdalmas a következmény.
Ez az igazán durva.
A mély, felháborító, oly kedves és bűnös vágyak vad farkasok. Ezekre emberhez hű kuvaszt ereszteni?
Azt mondom, ne folytassa.
Svédországban feljegyeztek egy kísérletet. Őshonos vadászkutyákat hátrahagytak megfelelő védőöltözékben. A farkasok ízekre szedték őket, de a "páncél" megmentette az életüket. Iszonyú sebeket kaptak, számtalan műtét várt rájuk, de megmaradtak. Éltek. Folytathatták a mindennapi dolgaikat szépen és rendben. Ki tudja, talán örömmel gondolnak a vad kalandra. Megküzdöttek és nyertek. Okosabbak és jobbak lettek.
Kéne egy ilyen páncél Önnek...
Aztán kalandra fel!
Ne spórolja meg magának, nemcsak, mert hiábavaló, értelmetlen, hanem hol marad a jellemfejlődés?
Itt egy pajzsnyi gondolat:
Fernando Pessoa: „Mi az, ami nem érdekel? Nem tudom: nem érdekel.”
Ha a vágy jön, hagy jöjjön. Amíg öröm, marad. Ha elvadul, ráeresztjük a pajzsot:
Anyám, mi is, ami nem érdekel?! (Szerelem. Ciki. Jaj, mi lesz! Ebből elég! Nem is elég!) Nem tudom: nem érdekel.
Már megint vágyom rá.
Mi is, ami nem érdekel? Nem tudom: nem érdekel.
Mint álomra várva bárányt számolni. Amíg tart és vacak, gyógyírt neki! Ahány gyötrő gondolat, annyi óvszert rá!
Szeretettel kívánok
Tisztelettel és üdvözlettel,
Dr. Kollárné Déri Kriszti
első, magyar coach GUINNESS-rekorder,
nemzetközi fokozattal rendelkező mester coach,
Dr. Kollár Iskola vezető trénere: http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
az IRM/KIM senior mediátor-kiképző trénere,
Magyarország első coachszövetségének, a Magyar Coachszövetség 2008 Kuratóriumi elnöke,
az IACM nemzetközi tanácsadói szövetség elnökségi tagja, a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 10. 31. 18:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő!
Segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!
Segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!
Kedves Levélíró,
köszönöm, hogy hozzám fordult bizalommal.
Eldönthetjük, hogy kinek van itt önbizalomhiánya? A párjára ragasztja, aztán magára. Kinek nem torzít itt a szemüvege? Ki, kinek a bírája? Ki lehet bíró egyáltalán? Mikor, milyen helyzetben? Kinek, mi itt a szakmája: ki diagnosztizálhatja a másikat?
Na, jaj.
Kezdjük újra.
Mi lenne, ha nem "bemondó emberek" lennénk (bemondom a frankót, a tutit, a csalhatatlant), hanem csak kérdeznénk. Mondjuk, rögtön magunkon kezdenénk.
"Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól."
Bizony, így jó lecke Önnek a párkapcsolata. Sokat tanulhat önmagáról, az emberi viszonylatokról általában. Éljen vele. Drága lehetőség ez.
Tegyük fel a kérdést:
Ha nem azt érem el a viselkedésemmel, megjelenésemmel, életvezetésemmel, amit szándékozom, lehetséges, hogy változtatnom kéne rajta?
Ha a párom nem úgy reagál a dolgaimra, ahogy szeretném, másképp kéne próbálkozni?
(Lehetséges.)
Új kérdés:
Jó, de hogyan?
Leírom egy lapra, milyen szeretnék lenni, sőt milyennek lásson engem, ő milyen legyen és leverem rajta.
(Nem!)
Ha unja, ha belefárad, ha már nem izgatja, akkor is legyen lelkes. Mert ez van.
(Ne, ne!)
Új kérdés:
Hát, akkor?
Talán legyen érdekes. Önmagának is izgalmas. Kiismerhetetlen. Sokszerepes. Egy teljes viselkedésrepertoárt gyűjtsön a gardróbjába. Tesztelje le. Variálgassa. Ha felmegy a függőny, alakítson nagyot! Gyűjtse be az elismeréseket. Örüljön. Kérje meg az árát. Készüljön az új fellépésekre. Adja el magát.
Új kérdés:
Ok, de nekem nincs elég göncöm. Mit csináljak, ha nincs mit felvennem?
Ja?
Tanulni kell. SOkat. Gyakorolni. Versenyezni. Megmérettetni. Sosem csüggedni. Leginkább nem egyformának lenni, mert nem izgi mindig ugyanazt a mozit nézni.
1. lecke:
Tekintse meg, gondolkodjon a sokféleségen. Milyen szeretne lenni, melyiket választja? Melyiket nem? Hogy kéne ilyenek vay olyannak lenni? Megvalósítani? Letesztelni?
Kell-e változni? A változatlanságra való törekvés a változás legfőbb motorja! Aki nem változik, az fog a legjobban (csalódni, kiábrándulni, a kiábrándulás tárgyává válni).
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
2. lecke:
Mi kell a változás elviseléséhez?
Ez jó kérdés, de tényleg. Lelkierő, állóképesség, minőségi (életvezetési) szempontok, igényesség, értékesség. Ha ez megvan, akkor a változás már egyébként is megállíthatatlan. Ez az élet nagy paradoxona.
Szeretettel kívánok sok örömet a szárnypróbálgatásokban! Önnek minden esélye megvan egy minőségi életre, mert a jó kérdést már feltette!
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Iskolája, http://www.drkollarcoaching.hu
.
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 08. 27. 13:51
köszönöm, hogy hozzám fordult bizalommal.
Eldönthetjük, hogy kinek van itt önbizalomhiánya? A párjára ragasztja, aztán magára. Kinek nem torzít itt a szemüvege? Ki, kinek a bírája? Ki lehet bíró egyáltalán? Mikor, milyen helyzetben? Kinek, mi itt a szakmája: ki diagnosztizálhatja a másikat?
Na, jaj.
Kezdjük újra.
Mi lenne, ha nem "bemondó emberek" lennénk (bemondom a frankót, a tutit, a csalhatatlant), hanem csak kérdeznénk. Mondjuk, rögtön magunkon kezdenénk.
"Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól."
Bizony, így jó lecke Önnek a párkapcsolata. Sokat tanulhat önmagáról, az emberi viszonylatokról általában. Éljen vele. Drága lehetőség ez.
Tegyük fel a kérdést:
Ha nem azt érem el a viselkedésemmel, megjelenésemmel, életvezetésemmel, amit szándékozom, lehetséges, hogy változtatnom kéne rajta?
Ha a párom nem úgy reagál a dolgaimra, ahogy szeretném, másképp kéne próbálkozni?
(Lehetséges.)
Új kérdés:
Jó, de hogyan?
Leírom egy lapra, milyen szeretnék lenni, sőt milyennek lásson engem, ő milyen legyen és leverem rajta.
(Nem!)
Ha unja, ha belefárad, ha már nem izgatja, akkor is legyen lelkes. Mert ez van.
(Ne, ne!)
Új kérdés:
Hát, akkor?
Talán legyen érdekes. Önmagának is izgalmas. Kiismerhetetlen. Sokszerepes. Egy teljes viselkedésrepertoárt gyűjtsön a gardróbjába. Tesztelje le. Variálgassa. Ha felmegy a függőny, alakítson nagyot! Gyűjtse be az elismeréseket. Örüljön. Kérje meg az árát. Készüljön az új fellépésekre. Adja el magát.
Új kérdés:
Ok, de nekem nincs elég göncöm. Mit csináljak, ha nincs mit felvennem?
Ja?
Tanulni kell. SOkat. Gyakorolni. Versenyezni. Megmérettetni. Sosem csüggedni. Leginkább nem egyformának lenni, mert nem izgi mindig ugyanazt a mozit nézni.
1. lecke:
Tekintse meg, gondolkodjon a sokféleségen. Milyen szeretne lenni, melyiket választja? Melyiket nem? Hogy kéne ilyenek vay olyannak lenni? Megvalósítani? Letesztelni?
Kell-e változni? A változatlanságra való törekvés a változás legfőbb motorja! Aki nem változik, az fog a legjobban (csalódni, kiábrándulni, a kiábrándulás tárgyává válni).
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
2. lecke:
Mi kell a változás elviseléséhez?
Ez jó kérdés, de tényleg. Lelkierő, állóképesség, minőségi (életvezetési) szempontok, igényesség, értékesség. Ha ez megvan, akkor a változás már egyébként is megállíthatatlan. Ez az élet nagy paradoxona.
Szeretettel kívánok sok örömet a szárnypróbálgatásokban! Önnek minden esélye megvan egy minőségi életre, mert a jó kérdést már feltette!
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Iskolája, http://www.drkollarcoaching.hu
.
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 08. 27. 13:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina,
csak annyit kértem a jelenlegi páromtól, hogy adjon időt magunknak, és legyen türelmes. nem kértem tőle sem azt hogy vigye moziba a kicsit, illetve azt sem hogy vigyázzon rá egyedül. Ezt a párom ajánlotta fel, aminek én nagyon örültem, és csak azért írtam le, mert megvan benne a szándék, hogy jót tegyen. Mégis úgy érzem segítségre van szüksége. nem azt várom el hogy egyből szeresse a lányom, hanem hogy ha közeledik az a bizonyos hétvége, akkor ne féljen attól, és próbálja meg pozitívan megélni.
A Paradox módszer nem egészen világos. Ez, jól érzem hogy egy passzív módszer? Mivel a jelenlegi párom tudta a megismerkedésünkkor, hogy van gyermekem, ezért csak azt várom el egyelőre, hogy fogadja el a tényt hogy gyerekem van, de nem kell azonnal beleszeretni a kislányba. Kérem írja le pontosabban, hogy mit kell tennem, mármint aktívan szeretnék lépni.
Egy apa
csak annyit kértem a jelenlegi páromtól, hogy adjon időt magunknak, és legyen türelmes. nem kértem tőle sem azt hogy vigye moziba a kicsit, illetve azt sem hogy vigyázzon rá egyedül. Ezt a párom ajánlotta fel, aminek én nagyon örültem, és csak azért írtam le, mert megvan benne a szándék, hogy jót tegyen. Mégis úgy érzem segítségre van szüksége. nem azt várom el hogy egyből szeresse a lányom, hanem hogy ha közeledik az a bizonyos hétvége, akkor ne féljen attól, és próbálja meg pozitívan megélni.
A Paradox módszer nem egészen világos. Ez, jól érzem hogy egy passzív módszer? Mivel a jelenlegi párom tudta a megismerkedésünkkor, hogy van gyermekem, ezért csak azt várom el egyelőre, hogy fogadja el a tényt hogy gyerekem van, de nem kell azonnal beleszeretni a kislányba. Kérem írja le pontosabban, hogy mit kell tennem, mármint aktívan szeretnék lépni.
Egy apa
Kedves Levélíró,
az ösztönös paradoxont (=önellentmondás) Ön állítja fel:
"Azt akarom, hogy azt akarja, amit én akarok, de ne magától akarja, hanem magától, amit egyébként én akarok" (PhD Dr. Kollár József, http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html).
Lefordítva az Ön helyzetére:
A párja akarja pozitívan szemlélni a gyermekes hétvégéket, amit egyébként magától nem tud, mert ha tudna, nem lenne itt ez a gond. Azért nem tudja pozitívan szemlélni, mert nem tudja pozitívan szemlélni. Ha tudná, már önvédelemből is megcsinálná (ki akar magának és a szeretteinek szándékosan rosszat?). Erre Ön azt kéri, hogy akarja bizakodón és lelkesebben várni azt, amit nem vár, sőt, ne azért akarja így, mert Ön akarja, hanem magától akarja, amit jelen állásban egyedül csak Ön akar (örömmel fogadni a gyerekét).
A szerelme nem azért nem teljesíti az Ön kívánságát, mert nem akarja, hanem egészen egyszerűen képtelen rá.
Minél jobban erőlteti, annál frusztráltabb lesz és a kudarc elkerülhetetlen.
Ösztönösnek nevezem ezt a csaodát, amit Ön állít magának és a párjának ("csavart csapda" Phd Dr. Kollár József), mert Ön sem szándékosan készíti ezt a katasztrófát. Egyszerűen nem tud róla, hogy ez egy olyan gödör, amiből nem tudnak kijönni: sem a párja, sem Ön. Pedig óriási feszültség közeleg, ha nem szabadulnak ebből!
Csavart csapdából csak megtervezett, okosan előkészített és fegyelmezetten kivitelezett ellencsapdával lehet kitörni! Mint nyúl a hurokban, ha ugrál(nak), jobban szorul.
Paradoxon (vagyis ellen csavart csapda) feladat:
Ne akarja megszerettetni a gyereket, a gyerekvárást, stb.
Tekintse a partnerét műalkotásank. Ő Marilyn Monroe személyesen: hu.wikipedia.org/wiki/Marilyn_Monroe.
Ne terhelje, ne várjon el semmit, hordozza a tenyerén, legyen boldog, hogy megkapta őt!
Marilyn majd meghálálja...
Tudom, nem hiszi, hogy a józan ész logikája mentén nincs menekvés.
Márpedig, ha ezt a feladatot Ön nem hajtja végre, megássa a kapcsolatuk sírját.
Olyan az irracionalitásra épülő feladatok megközelítése, ahogy Arany János írja A gyermek és a szivárvány című versében.
Nincs más dolga, csak hinni.
Mert nem is tehet egyebet.
A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.
ARANY JÁNOS: Allegória
Sírt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sóvárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.
"Be gyönyörű híd az ottan!
Égi híd az" gondolá,
"Óh, talán ott járnak épen
Az angyalok fel s alá!
Mint szeretnék odamenni!
Bizony el is szaladok,
Jó fiút hogy bántanának
Azok a jó angyalok!
Messze sincs az; lám csak ott van
A közel erdő megett,
Még ma estig rajta könnyen
Megjárhatnám az eget.
Istenem, mily szép is lehet
Ám belülről az az ég!
Istenem, ha én egy kissé
Oda bepillanthatnék!"
Szólt, eredve gyors futásnak,
És legottan messze jár;
Édes anyja híná vissza,
De szavát nem hallja már.
Útfélen száz kis virág int:
"Ülj le közénk, szép gyerek!"
Száz madár mond: "dallok egyet!"
De ő nem hallgatja meg.
Síkos a föld és alóla
Ki-kicsuszamlik az út,
Tüske rántja meg ruháit
Hogy "megálljon! hova fut?"
Majd elébevág s keresztül-
Fekszi ösvényét az ér,
Mely, ha egyszer átgázolta,
Ellenkedve visszatér.
De az értől nem ijed meg,
Nem hátrálja síkos út,
Szóba sem áll vad tövissel:
Egyre gázol, egyre fut.
Sem gyönyörre, sem veszélyre
Nem tekintvén láb alatt,
Szép szivárványt a magasban
Nézi, nézi, és halad.
Kérdi tőle utas ember,
Egy öreg szántóvető:
Hova oly lélekszakadva?
És mivégre siet ő?
"Jaj" felel, de gyors futtában
A kérdőre sem tekint,
"Ama hídhoz kell sietnem,
Vissza is jőnöm megint!"
"Balga gyermek, hol van a híd?
Hová futsz ily esztelen?
Szivárvány az: vége nyugszik
Messzi, messzi tengeren:
S a megürült fellegekbe
Szí fel onnan új vizet.
De hiszen fuss, ha tapasztalt
Ősz fejemnek nem hiszed."
"Ám legyen híd, ám szivárvány,
Oda már én elmegyek,"
Szólt a fiú, "hogy felőle
Épen bizonyos legyek."
És az erdő bokros útján
Bekanyarul egymaga,
Hol feketén leskelődik
Már felé az éjszaka.
Ott sóhajnak, ott kacajnak
Múló hangját hallani,
Ott fejéről fövegét is
Le-lekapja valami:
Ott fehéren a sűrűből
Rá-rábukkan egy fatő:
De gallyak közt a szivárvány
Int feléje, s halad ő.
Szembe jőnek búcsújárók,
Szinte kérdik és felel.
"Kis bohó, mi haszna fáradsz?
Oda nem jut ember el.
Mi lehet az a szivárvány?
Van felőle sok mese:
De közelről (ennyiünk közt!)
Még nem látta senki se."
Nem elég ez a fiúnak:
De én látni akarom!"
Szóla és tör fel a hegynek
Út nélküli avaron.
Kő hasítja gyenge lábát,
Szirten átesik-bukik;
Haj! s alélva roskad össze,
Midőn feljut a fokig.
Ott is, amint összerogyva
Tehetetlen feküvék,
Epedő nagy kék szemével
A szivárványt nézte még;
A szivárványt, amely szinte
Fogyni látszott, sínleni -
És mind jobban, és mind jobban
Elsápadtak színei.
"Szép arany híd, szép szivárvány,
Én szerelmem, bármi vagy, - "
Esdekelt ő tárt karokkal,
"Óh ne hagyj el, - óh maradj!
És ha égbe nem mehettem
Rajtad, mint az angyalok,
Várakozz`, hadd nézzelek még!
Várakozz`, míg elhalok!"
Hallja ezt egy agg remete
S a fiú előtt megáll,
Háta görnyed ősz hajától,
Reng a mellén hó szakáll:
"Ily korán a sírba mért vágysz?"
Feddi nyájasan a bölcs -
"Hamar volna még lehullnod,
Mint a meg nem ért gyümölcs.
Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből.
Büszke diadalmosoly,
Mely a sírvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!"
Így az agg bölcs - még tovább is
Fejtegetvén szavait -
S felnyítá a nagy természet
Titkos zárú ajtait.
A fiút meg ápolóan
Vette gondjai alá,
És midőn a hajnal ébredt
Szüleinek vissz` adá. -
Gyakran láta még azon túl
Szép szivárványt a fiú,
De, ha nézte, sírva fakadt
S lőn kedélye szomorú:
"Hogy üres kép, játszi sugár,
Mit olyankor szeme lát,
Nem híd, amely összekötné
Földdel a menny kapuját
Szeretettel kívánok hitet és erőt a kapcsolatuk megerősítéséhez!
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 06. 01. 11:38
az ösztönös paradoxont (=önellentmondás) Ön állítja fel:
"Azt akarom, hogy azt akarja, amit én akarok, de ne magától akarja, hanem magától, amit egyébként én akarok" (PhD Dr. Kollár József, http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html).
Lefordítva az Ön helyzetére:
A párja akarja pozitívan szemlélni a gyermekes hétvégéket, amit egyébként magától nem tud, mert ha tudna, nem lenne itt ez a gond. Azért nem tudja pozitívan szemlélni, mert nem tudja pozitívan szemlélni. Ha tudná, már önvédelemből is megcsinálná (ki akar magának és a szeretteinek szándékosan rosszat?). Erre Ön azt kéri, hogy akarja bizakodón és lelkesebben várni azt, amit nem vár, sőt, ne azért akarja így, mert Ön akarja, hanem magától akarja, amit jelen állásban egyedül csak Ön akar (örömmel fogadni a gyerekét).
A szerelme nem azért nem teljesíti az Ön kívánságát, mert nem akarja, hanem egészen egyszerűen képtelen rá.
Minél jobban erőlteti, annál frusztráltabb lesz és a kudarc elkerülhetetlen.
Ösztönösnek nevezem ezt a csaodát, amit Ön állít magának és a párjának ("csavart csapda" Phd Dr. Kollár József), mert Ön sem szándékosan készíti ezt a katasztrófát. Egyszerűen nem tud róla, hogy ez egy olyan gödör, amiből nem tudnak kijönni: sem a párja, sem Ön. Pedig óriási feszültség közeleg, ha nem szabadulnak ebből!
Csavart csapdából csak megtervezett, okosan előkészített és fegyelmezetten kivitelezett ellencsapdával lehet kitörni! Mint nyúl a hurokban, ha ugrál(nak), jobban szorul.
Paradoxon (vagyis ellen csavart csapda) feladat:
Ne akarja megszerettetni a gyereket, a gyerekvárást, stb.
Tekintse a partnerét műalkotásank. Ő Marilyn Monroe személyesen: hu.wikipedia.org/wiki/Marilyn_Monroe.
Ne terhelje, ne várjon el semmit, hordozza a tenyerén, legyen boldog, hogy megkapta őt!
Marilyn majd meghálálja...
Tudom, nem hiszi, hogy a józan ész logikája mentén nincs menekvés.
Márpedig, ha ezt a feladatot Ön nem hajtja végre, megássa a kapcsolatuk sírját.
Olyan az irracionalitásra épülő feladatok megközelítése, ahogy Arany János írja A gyermek és a szivárvány című versében.
Nincs más dolga, csak hinni.
Mert nem is tehet egyebet.
A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.
ARANY JÁNOS: Allegória
Sírt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sóvárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.
"Be gyönyörű híd az ottan!
Égi híd az" gondolá,
"Óh, talán ott járnak épen
Az angyalok fel s alá!
Mint szeretnék odamenni!
Bizony el is szaladok,
Jó fiút hogy bántanának
Azok a jó angyalok!
Messze sincs az; lám csak ott van
A közel erdő megett,
Még ma estig rajta könnyen
Megjárhatnám az eget.
Istenem, mily szép is lehet
Ám belülről az az ég!
Istenem, ha én egy kissé
Oda bepillanthatnék!"
Szólt, eredve gyors futásnak,
És legottan messze jár;
Édes anyja híná vissza,
De szavát nem hallja már.
Útfélen száz kis virág int:
"Ülj le közénk, szép gyerek!"
Száz madár mond: "dallok egyet!"
De ő nem hallgatja meg.
Síkos a föld és alóla
Ki-kicsuszamlik az út,
Tüske rántja meg ruháit
Hogy "megálljon! hova fut?"
Majd elébevág s keresztül-
Fekszi ösvényét az ér,
Mely, ha egyszer átgázolta,
Ellenkedve visszatér.
De az értől nem ijed meg,
Nem hátrálja síkos út,
Szóba sem áll vad tövissel:
Egyre gázol, egyre fut.
Sem gyönyörre, sem veszélyre
Nem tekintvén láb alatt,
Szép szivárványt a magasban
Nézi, nézi, és halad.
Kérdi tőle utas ember,
Egy öreg szántóvető:
Hova oly lélekszakadva?
És mivégre siet ő?
"Jaj" felel, de gyors futtában
A kérdőre sem tekint,
"Ama hídhoz kell sietnem,
Vissza is jőnöm megint!"
"Balga gyermek, hol van a híd?
Hová futsz ily esztelen?
Szivárvány az: vége nyugszik
Messzi, messzi tengeren:
S a megürült fellegekbe
Szí fel onnan új vizet.
De hiszen fuss, ha tapasztalt
Ősz fejemnek nem hiszed."
"Ám legyen híd, ám szivárvány,
Oda már én elmegyek,"
Szólt a fiú, "hogy felőle
Épen bizonyos legyek."
És az erdő bokros útján
Bekanyarul egymaga,
Hol feketén leskelődik
Már felé az éjszaka.
Ott sóhajnak, ott kacajnak
Múló hangját hallani,
Ott fejéről fövegét is
Le-lekapja valami:
Ott fehéren a sűrűből
Rá-rábukkan egy fatő:
De gallyak közt a szivárvány
Int feléje, s halad ő.
Szembe jőnek búcsújárók,
Szinte kérdik és felel.
"Kis bohó, mi haszna fáradsz?
Oda nem jut ember el.
Mi lehet az a szivárvány?
Van felőle sok mese:
De közelről (ennyiünk közt!)
Még nem látta senki se."
Nem elég ez a fiúnak:
De én látni akarom!"
Szóla és tör fel a hegynek
Út nélküli avaron.
Kő hasítja gyenge lábát,
Szirten átesik-bukik;
Haj! s alélva roskad össze,
Midőn feljut a fokig.
Ott is, amint összerogyva
Tehetetlen feküvék,
Epedő nagy kék szemével
A szivárványt nézte még;
A szivárványt, amely szinte
Fogyni látszott, sínleni -
És mind jobban, és mind jobban
Elsápadtak színei.
"Szép arany híd, szép szivárvány,
Én szerelmem, bármi vagy, - "
Esdekelt ő tárt karokkal,
"Óh ne hagyj el, - óh maradj!
És ha égbe nem mehettem
Rajtad, mint az angyalok,
Várakozz`, hadd nézzelek még!
Várakozz`, míg elhalok!"
Hallja ezt egy agg remete
S a fiú előtt megáll,
Háta görnyed ősz hajától,
Reng a mellén hó szakáll:
"Ily korán a sírba mért vágysz?"
Feddi nyájasan a bölcs -
"Hamar volna még lehullnod,
Mint a meg nem ért gyümölcs.
Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből.
Büszke diadalmosoly,
Mely a sírvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!"
Így az agg bölcs - még tovább is
Fejtegetvén szavait -
S felnyítá a nagy természet
Titkos zárú ajtait.
A fiút meg ápolóan
Vette gondjai alá,
És midőn a hajnal ébredt
Szüleinek vissz` adá. -
Gyakran láta még azon túl
Szép szivárványt a fiú,
De, ha nézte, sírva fakadt
S lőn kedélye szomorú:
"Hogy üres kép, játszi sugár,
Mit olyankor szeme lát,
Nem híd, amely összekötné
Földdel a menny kapuját
Szeretettel kívánok hitet és erőt a kapcsolatuk megerősítéséhez!
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
. Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 06. 01. 11:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Doktornő!
34 éves férfi vagyok. Előző kapcsolatomból van egy nyolc éves kislányom. Jelenleg egy 33 éves nővel járok akibe szerelmes vagyok, akinél az egyik probléma az hogy nekem már van gyerekem. 6 hónapnyi tartós udvarlás után csábítottam el az előző kapcsolatából, majd ezt követően 5 hónapot töltöttünk az én lakásomban. Együtt élésünk során többször gondot okozott, hogy két hetente jön a kislányom hozzánk, sajnos a jelenlegi barátnőm nehezen fogadja el, pedig jól kijönnek. Volt már olyan is hogy ketten mentek moziba. És akkor a barátnőm még azt is kijelentette, hogyha nekem dolgom van hétvégén, éjszaka mondjuk dolgozom, akkor vigyáz a lányomra, igaz ilyet csak egyszer mondott.
Kérem segítsen javaslataival, hogy miként könnyíthetném meg a dolgokat, hogy elfogadja a lányom.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv: Zoltán
34 éves férfi vagyok. Előző kapcsolatomból van egy nyolc éves kislányom. Jelenleg egy 33 éves nővel járok akibe szerelmes vagyok, akinél az egyik probléma az hogy nekem már van gyerekem. 6 hónapnyi tartós udvarlás után csábítottam el az előző kapcsolatából, majd ezt követően 5 hónapot töltöttünk az én lakásomban. Együtt élésünk során többször gondot okozott, hogy két hetente jön a kislányom hozzánk, sajnos a jelenlegi barátnőm nehezen fogadja el, pedig jól kijönnek. Volt már olyan is hogy ketten mentek moziba. És akkor a barátnőm még azt is kijelentette, hogyha nekem dolgom van hétvégén, éjszaka mondjuk dolgozom, akkor vigyáz a lányomra, igaz ilyet csak egyszer mondott.
Kérem segítsen javaslataival, hogy miként könnyíthetném meg a dolgokat, hogy elfogadja a lányom.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv: Zoltán
Kedves Zoltán,
az lenne az SOS feladat, hogy ne próbálja megszerettetni a kislányát a szerelmével.
Ezt a feladatot vegye nagyon, de nagyon komolyan, mert ezzel egy valódi és tudományosan megalapozott paradox-technikába fogunk.
Elég borzalmasnak tűnik mellesleg (teljesen függetlenül a fenti paradox-technikától), hogy csekély 5 hónap alatt elvitette a hölggyel moziba a gyerkőcöt (és Ön addig hol volt? Nem Önnek adták láthatásra a kisembert?), sőt még éjszakánként is rátukmálná? Kire hagyná egyébként a kicsit, ha nem lenne Ön mellett az az asszony? Nos, pontosan arra bízza kapcsolattartás alatt is a gyermekét!
Egyszerűen azt lenne jó megértenie, hogy ez a nő az Ön kedvéért, valamint a sajátjáért van Önnel és nem azért, mert Ön az előző életében is boldog volt valakivel.
Azt célszerű eldöntenie, mit szeret a kiszemelt hölgyben: nőt, partnert lát benne vagy ingyen bébiszittert?
Értem én, hogy mintegy mellesleg nemcsak szexpartner, vonzó nő, barát, társ kellene, hanem egy mindenben szolidáris partner. Ehhez azonban elköteleződésre van szükség. Az pedig egy folyamat (a kapcsolat következménye) és nem a kapcsolat előfeltétele. Szóval, picit felcserélte a sorrendet, de semmi baj, reméljük, nem történt még végzetes hiba.
Térjünk vissza a paradox-technikára. Tekintsen a partnerére mint Marilyn Monroe-ra! (A világsztárral szemben is az lenne az elvárása, hogy jól ellássa a volt felesége/élettársa dolgát?)
A kicsi ebben a boldog, új párkapcsolatban fog feloldódni (és nem azt kell alárendelnie neki). Szóval, úgy szerettesse meg a gyereket az imádottjával, hogy egyáltalán ne próbálja megszerettetni vele. Ha ezt a feladatot sikerül Önnek megoldania, joggal elvárhatja, hogy a partnere elég vonzónak találja az Önnel való együttélést ahhoz, hogy a kislányt is elfogadja.
Szeretettel drukkolok Önnek, Önöknek!
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 05. 27. 18:01
az lenne az SOS feladat, hogy ne próbálja megszerettetni a kislányát a szerelmével.
Ezt a feladatot vegye nagyon, de nagyon komolyan, mert ezzel egy valódi és tudományosan megalapozott paradox-technikába fogunk.
Elég borzalmasnak tűnik mellesleg (teljesen függetlenül a fenti paradox-technikától), hogy csekély 5 hónap alatt elvitette a hölggyel moziba a gyerkőcöt (és Ön addig hol volt? Nem Önnek adták láthatásra a kisembert?), sőt még éjszakánként is rátukmálná? Kire hagyná egyébként a kicsit, ha nem lenne Ön mellett az az asszony? Nos, pontosan arra bízza kapcsolattartás alatt is a gyermekét!
Egyszerűen azt lenne jó megértenie, hogy ez a nő az Ön kedvéért, valamint a sajátjáért van Önnel és nem azért, mert Ön az előző életében is boldog volt valakivel.
Azt célszerű eldöntenie, mit szeret a kiszemelt hölgyben: nőt, partnert lát benne vagy ingyen bébiszittert?
Értem én, hogy mintegy mellesleg nemcsak szexpartner, vonzó nő, barát, társ kellene, hanem egy mindenben szolidáris partner. Ehhez azonban elköteleződésre van szükség. Az pedig egy folyamat (a kapcsolat következménye) és nem a kapcsolat előfeltétele. Szóval, picit felcserélte a sorrendet, de semmi baj, reméljük, nem történt még végzetes hiba.
Térjünk vissza a paradox-technikára. Tekintsen a partnerére mint Marilyn Monroe-ra! (A világsztárral szemben is az lenne az elvárása, hogy jól ellássa a volt felesége/élettársa dolgát?)
A kicsi ebben a boldog, új párkapcsolatban fog feloldódni (és nem azt kell alárendelnie neki). Szóval, úgy szerettesse meg a gyereket az imádottjával, hogy egyáltalán ne próbálja megszerettetni vele. Ha ezt a feladatot sikerül Önnek megoldania, joggal elvárhatja, hogy a partnere elég vonzónak találja az Önnel való együttélést ahhoz, hogy a kislányt is elfogadja.
Szeretettel drukkolok Önnek, Önöknek!
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
.
.
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 05. 27. 18:01
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
Ismét segítségét kérem: Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
Köszönöm válaszát, kellően kemény volt, magamba nézve igenis kell ez a "hangnem". Tanácsait mindenképpen hasznosítom, remélem lesz rá alkalmam.
Viszont a probléma kicsit más lett az eltelt idő alatt.....Nincs szó betegségről, nincs szó depresszióról....van egy 3. szereplő, aki eddig tagadás tárgya volt azaz nem létezett. Így módosítom a történetet:
9 éve vagyunk házasok, van egy 7 éves kisfiunk. Sajnos eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor egy komoly beszélgetés felszínre hozta a problémákat. A feleségem az utóbbi időben minden apró kérést, megjegyzést cinikusan fogott fel és mint utólag kiderült támadásnak vett és sok kis apró vita volt. Én nem vettem észre, ahogy süllyed ebbe az állapotba.
Két hét múlva ráleltem a probléma igazai okozójára: 3. személy, aki 11 évvel fiatalabb a páromnál, akibe a párom fülig szerelmes(se lát se hall)....sajnos. Ez teljesen titkos, ritkán találkoznak "úgy" (hetente 1-2 alkalom, ami még nem feltűnő), inkább telefon, sms, facebook. Itthon viszont úgyanúgy helytáll, főként a fiúnkért.
Így most bármilyen jellegű közeledésem a párom iránya hideg közönyt talál.
Teljes érzelem, együttlétmegvonás. De nem válunk, sőt ez meg sem fordult a fejében.
Az évek alatt sajnos az elhidegülés folyamata elindult, a kommunikáció elmaradt, keveset beszéltünk...egyre kevesebbet tettünk egymásért, kapcsolatunkért. Aztán egy napon... amit nem kapott meg azt "beszerzte" máshol. Megtörtént, nem tudjuk nem megtörténtté tenni...
A családért eddig mindent megtettem amit kért néhány kivétellel, tehát a minimum megvolt, de semmivel se több.
A párom még nem tudja, hogy tudok a 3. személyről és kapcsolatukról....mindketten szerepet játszunk.
Az viszont érdekes, hogy nem zárkozik el pl. közös programtól(vacsora kettesben), foghatom a kezét ha elmegyünk sétálni. A problémáról és az esetleges megoldásnál nem akar beszélni, inkább az időre bízza, majd megoldódik. Az igazság az hogy annyira ragaszkodtam és ragaszkodom hozzá és a kisfiamhoz (bár ezt nem igazán mutattam ki eddig), hogy bármit feláldoznék értük. Nem is tudom, hogy tudnám elviselni hiányukat… Akár feltétel nélkül megbocsátanék neki, pedig megalázott...oda a bizalom...hazugságokkal takarózik (így titkolja a kapcsolatot)
Mi lenne a helyes út, hogy újra itt legyen mellettem nem csak testben, hanem szívvel, lélekkel? A dícséretek, figyelmességek, aprócska udvarlások lepattannak róla, ezt nyilván nem tőlem várja.
Én azt szeretném, hogy a család valóban család legyen, nem kell a +1 személy.
Kérem segítségét abban, hogy ebben a helyzetben,mi az amit meg kell tennem, és mi az, amit ne tegyek semmiképpen sem...
Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
Ismét segítségét kérem: Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
Köszönöm válaszát, kellően kemény volt, magamba nézve igenis kell ez a "hangnem". Tanácsait mindenképpen hasznosítom, remélem lesz rá alkalmam.
Viszont a probléma kicsit más lett az eltelt idő alatt.....Nincs szó betegségről, nincs szó depresszióról....van egy 3. szereplő, aki eddig tagadás tárgya volt azaz nem létezett. Így módosítom a történetet:
9 éve vagyunk házasok, van egy 7 éves kisfiunk. Sajnos eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor egy komoly beszélgetés felszínre hozta a problémákat. A feleségem az utóbbi időben minden apró kérést, megjegyzést cinikusan fogott fel és mint utólag kiderült támadásnak vett és sok kis apró vita volt. Én nem vettem észre, ahogy süllyed ebbe az állapotba.
Két hét múlva ráleltem a probléma igazai okozójára: 3. személy, aki 11 évvel fiatalabb a páromnál, akibe a párom fülig szerelmes(se lát se hall)....sajnos. Ez teljesen titkos, ritkán találkoznak "úgy" (hetente 1-2 alkalom, ami még nem feltűnő), inkább telefon, sms, facebook. Itthon viszont úgyanúgy helytáll, főként a fiúnkért.
Így most bármilyen jellegű közeledésem a párom iránya hideg közönyt talál.
Teljes érzelem, együttlétmegvonás. De nem válunk, sőt ez meg sem fordult a fejében.
Az évek alatt sajnos az elhidegülés folyamata elindult, a kommunikáció elmaradt, keveset beszéltünk...egyre kevesebbet tettünk egymásért, kapcsolatunkért. Aztán egy napon... amit nem kapott meg azt "beszerzte" máshol. Megtörtént, nem tudjuk nem megtörténtté tenni...
A családért eddig mindent megtettem amit kért néhány kivétellel, tehát a minimum megvolt, de semmivel se több.
A párom még nem tudja, hogy tudok a 3. személyről és kapcsolatukról....mindketten szerepet játszunk.
Az viszont érdekes, hogy nem zárkozik el pl. közös programtól(vacsora kettesben), foghatom a kezét ha elmegyünk sétálni. A problémáról és az esetleges megoldásnál nem akar beszélni, inkább az időre bízza, majd megoldódik. Az igazság az hogy annyira ragaszkodtam és ragaszkodom hozzá és a kisfiamhoz (bár ezt nem igazán mutattam ki eddig), hogy bármit feláldoznék értük. Nem is tudom, hogy tudnám elviselni hiányukat… Akár feltétel nélkül megbocsátanék neki, pedig megalázott...oda a bizalom...hazugságokkal takarózik (így titkolja a kapcsolatot)
Mi lenne a helyes út, hogy újra itt legyen mellettem nem csak testben, hanem szívvel, lélekkel? A dícséretek, figyelmességek, aprócska udvarlások lepattannak róla, ezt nyilván nem tőlem várja.
Én azt szeretném, hogy a család valóban család legyen, nem kell a +1 személy.
Kérem segítségét abban, hogy ebben a helyzetben,mi az amit meg kell tennem, és mi az, amit ne tegyek semmiképpen sem...
Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
Kedves Levélíró,
szinte teljesen mindegy, hogy egy elhidegült, kiürült kapcsolatban van-e egy harmadik vagy sem, mert előbb-utóbb szükségszerűen lesz. Megüresedett egy hely, betöltődik a felkínálkozó posztra egy új szereplő. Nem kellett volna szabadon hagyni, beleült valaki.
Most nem tesz mást, csak a társát, akit úgymond imád, vádolja, bemártja, leégeti előttem és mások számára (még akkor is, ha név nélkül teszi).
Ne vádolja saját magát sem. Az csak egy felmentés, bűnbocsánat, hogy aztán a hisztin kívül semmi egyebet se kelljen tennie.
Egyszerűen az, amit csinál, nem elég cool, nem elég varázslatos, nem elég hódító. Ha nem ér meg ennyit a felesége, ne erőlködjön. Ha mindenkinél fontosabb Önnek, hát vesse be magát, egy percet se tétovázzon!
Elhiszem, hogy eddig erre nem volt szüksége. Működött a dolog anno. De most válság van. Válságstratégiára van szükség. És még azt is megkockáztatom, hogy nem emberfeleletti, amit produkálnia kell, hiszen az ingerszegény párkapcsolatban tengődő felesége olyan lehet, mint egy moha, amelyik a kősziklán néhány csepp vízen is képes túlélni.
Ne gondoljon a harmadikra! A gondolatainkkal és szavainkkal világokat teremtünk. Ha egy idegennel szemben határozza meg saját magát, nem tesz mást, mint az ő életéhez, jelenlétéhez, vágyaihoz és cselekedeteihez igazodik, valódi lúzerként viselkedik. Itt csak önálló és tudatos stratégiával nyerhet.
Ha leleplezi a háromszöget, szánalmassá válik. Ön lesz a megcsalt ember, akinek savanyú a szőlő, aki magyarázza a bizonyítványát, a hisztiző gyerek, akinek elvették a játékát.
Ne férj legyen, férfi!
Azért küldtem a videókat, hogy gyorstalpalón kezdjen tanulni.
Még bele se nézett!
Figyelje meg jól a jeleneteket, szedje icipici részekre őket és elemezze. Mi bennük (egyesével) az ütős, az egyedi, a "logika", amiért működik. Ha megtalálta a kódot, tegye a magáévá. Ne verje nagy dobra, csak csendben, csak magában mondja ki: "Tarantino-stratégia", és mutassa. Várja a hatást, majd újratervezés. Gyakorlás és imétlés.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 27. 07:32
szinte teljesen mindegy, hogy egy elhidegült, kiürült kapcsolatban van-e egy harmadik vagy sem, mert előbb-utóbb szükségszerűen lesz. Megüresedett egy hely, betöltődik a felkínálkozó posztra egy új szereplő. Nem kellett volna szabadon hagyni, beleült valaki.
Most nem tesz mást, csak a társát, akit úgymond imád, vádolja, bemártja, leégeti előttem és mások számára (még akkor is, ha név nélkül teszi).
Ne vádolja saját magát sem. Az csak egy felmentés, bűnbocsánat, hogy aztán a hisztin kívül semmi egyebet se kelljen tennie.
Egyszerűen az, amit csinál, nem elég cool, nem elég varázslatos, nem elég hódító. Ha nem ér meg ennyit a felesége, ne erőlködjön. Ha mindenkinél fontosabb Önnek, hát vesse be magát, egy percet se tétovázzon!
Elhiszem, hogy eddig erre nem volt szüksége. Működött a dolog anno. De most válság van. Válságstratégiára van szükség. És még azt is megkockáztatom, hogy nem emberfeleletti, amit produkálnia kell, hiszen az ingerszegény párkapcsolatban tengődő felesége olyan lehet, mint egy moha, amelyik a kősziklán néhány csepp vízen is képes túlélni.
Ne gondoljon a harmadikra! A gondolatainkkal és szavainkkal világokat teremtünk. Ha egy idegennel szemben határozza meg saját magát, nem tesz mást, mint az ő életéhez, jelenlétéhez, vágyaihoz és cselekedeteihez igazodik, valódi lúzerként viselkedik. Itt csak önálló és tudatos stratégiával nyerhet.
Ha leleplezi a háromszöget, szánalmassá válik. Ön lesz a megcsalt ember, akinek savanyú a szőlő, aki magyarázza a bizonyítványát, a hisztiző gyerek, akinek elvették a játékát.
Ne férj legyen, férfi!
Azért küldtem a videókat, hogy gyorstalpalón kezdjen tanulni.
Még bele se nézett!
Figyelje meg jól a jeleneteket, szedje icipici részekre őket és elemezze. Mi bennük (egyesével) az ütős, az egyedi, a "logika", amiért működik. Ha megtalálta a kódot, tegye a magáévá. Ne verje nagy dobra, csak csendben, csak magában mondja ki: "Tarantino-stratégia", és mutassa. Várja a hatást, majd újratervezés. Gyakorlás és imétlés.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 27. 07:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
9 éve vagyunk házasok, van egy 7 éves kisfiunk. Sajnos eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor egy komoly beszélgetés felszínre hozta a problémákat. A feleségem az utóbbi időben minden apró kérést, megjegyzést cinikusan fogott fel és mint utólag kiderült támadásnak vett és sok kis apró vita volt. Én nem vettem észre, ahogy süllyed ebbe az állapotba, így utólag látom, hogyan érintették ezek a dolgok. Pl. évek óta nem változtatta meg a jelszavát az email-jénél, előtte már többször is beléptem, hogy kinyomtassak olyat, ami neki érkezett, most nem sikerült és ezt poénosan adtam tudtára, hogy biztos van már titkolnivalója….no itt robbant a bomba.
Ahogy utána olvastam, ez a helyzet leginkább a párkapcsolati burnout-ra hasonlít. Teljes érzelem, együttlétmegvonás. De nem válunk, sőt ez meg sem fordult a fejében. Én elhanyagoltam őt és a családot is…éjszakákat voltam a gép előtt, a család közbe aludt. Ők a kicsivel együtt feküdtem együtt keltek, egy ágyban. Így az együttlét is elég „macerás” volt és egyre ritkább. De mindent megtettem amit kért néhány kivétellel, tehát a minimum megvolt, de semmivel se több.
A nagy beszélgetés után engem egy „villámcsapás ért”, újra olyan szerelmes lettem(44 évesen) a feleségembe, hogy el sem hittem magamról. Így most minden nap szenvedés, mert nem viszonozza érzéseimet, vagy csak felszínesen, üresen. De az az érdekes, hogy nem zárkozik el pl. közös programtól(vacsora kettesben), foghatom a kezét ha elmegyünk sétálni. A problémáról és az esetleges megoldásnál nem akar beszélni, inkább az időre bízza, majd megoldódik. Én tenni szeretnék érte, de sokszor úgy érzem felfalom a szeretetemmel, simogatásommal. Neki helyt kell állni a munkahelyén a gyereknevelés terén, a háztartásban és a párkapcsolatban is…sokat vállalt? Néhány nappal a beszélgetésünk után, pedig azt mondta, hogy semmi rosszat nem tud rám mondani nem én vagyok a hibás…azt mondja elpattant egy húr. A beszélgetés után sokszor kérdeztem tőle, hogy van-e valakije, de többször is megerősítette, hogy nincs, hozzátéve, hogy pedig voltak akik szerettek volna kapcsolatba kerülni vele, de ő elutasította. Mit tehetek? Mit kell tennem Mit nem kell tennem? A cirógatásra, törődésre azt mondja, jól esik neki, csak fura neki, hogy így megváltoztam, ilyet már 6-7 nem tettem vele. Az igazság az hogy annyira ragaszkodtam és ragaszkodom hozzá és a kisfiamhoz (bár ezt nem igazán mutattam ki eddig), hogy meg is halnék értük. Nem is tudom, hogy tudnám elviselni hiányukat…
Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
9 éve vagyunk házasok, van egy 7 éves kisfiunk. Sajnos eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor egy komoly beszélgetés felszínre hozta a problémákat. A feleségem az utóbbi időben minden apró kérést, megjegyzést cinikusan fogott fel és mint utólag kiderült támadásnak vett és sok kis apró vita volt. Én nem vettem észre, ahogy süllyed ebbe az állapotba, így utólag látom, hogyan érintették ezek a dolgok. Pl. évek óta nem változtatta meg a jelszavát az email-jénél, előtte már többször is beléptem, hogy kinyomtassak olyat, ami neki érkezett, most nem sikerült és ezt poénosan adtam tudtára, hogy biztos van már titkolnivalója….no itt robbant a bomba.
Ahogy utána olvastam, ez a helyzet leginkább a párkapcsolati burnout-ra hasonlít. Teljes érzelem, együttlétmegvonás. De nem válunk, sőt ez meg sem fordult a fejében. Én elhanyagoltam őt és a családot is…éjszakákat voltam a gép előtt, a család közbe aludt. Ők a kicsivel együtt feküdtem együtt keltek, egy ágyban. Így az együttlét is elég „macerás” volt és egyre ritkább. De mindent megtettem amit kért néhány kivétellel, tehát a minimum megvolt, de semmivel se több.
A nagy beszélgetés után engem egy „villámcsapás ért”, újra olyan szerelmes lettem(44 évesen) a feleségembe, hogy el sem hittem magamról. Így most minden nap szenvedés, mert nem viszonozza érzéseimet, vagy csak felszínesen, üresen. De az az érdekes, hogy nem zárkozik el pl. közös programtól(vacsora kettesben), foghatom a kezét ha elmegyünk sétálni. A problémáról és az esetleges megoldásnál nem akar beszélni, inkább az időre bízza, majd megoldódik. Én tenni szeretnék érte, de sokszor úgy érzem felfalom a szeretetemmel, simogatásommal. Neki helyt kell állni a munkahelyén a gyereknevelés terén, a háztartásban és a párkapcsolatban is…sokat vállalt? Néhány nappal a beszélgetésünk után, pedig azt mondta, hogy semmi rosszat nem tud rám mondani nem én vagyok a hibás…azt mondja elpattant egy húr. A beszélgetés után sokszor kérdeztem tőle, hogy van-e valakije, de többször is megerősítette, hogy nincs, hozzátéve, hogy pedig voltak akik szerettek volna kapcsolatba kerülni vele, de ő elutasította. Mit tehetek? Mit kell tennem Mit nem kell tennem? A cirógatásra, törődésre azt mondja, jól esik neki, csak fura neki, hogy így megváltoztam, ilyet már 6-7 nem tettem vele. Az igazság az hogy annyira ragaszkodtam és ragaszkodom hozzá és a kisfiamhoz (bár ezt nem igazán mutattam ki eddig), hogy meg is halnék értük. Nem is tudom, hogy tudnám elviselni hiányukat…
Egy megoldást kereső, kétségbe esett férj
Kedves Férj,
örülök, hogy megosztotta velem a problémáját.
Jellegzetes helyzetbe került, nincs egyedül. Sokszor tapasztalom, hogy a házastársak akkor mérik és "árazzák" fel a párkapcsolatuk értékét, amikor úgy látszik, veszélyben, netán felbomlóban van a közösség. A vészriasztás szélsőséges viselkedésre sarkallja a vesztes feleket. A túlzásba vitt rajongás ugyanolyan teher, mint annak hiánya.
De kinek kell egy bukott hősszerelmes? Kit hozna lázba az egyszemélyes, amatőr rajongótábor?
Ezen mindenképpen sos változtatni. Be kell szerelni egy termosztátot a rendszerbe. Ha túlzottan felmelegedne a szoba, kapcsoljon ki a fűtés, mielőtt önmagát hevítené túl a berendezés és végképp kiakadna a műszer.
Van itt azonban még valami.
Ön furcsa kéréssel fordult hozzám:
1;
Úgy szeretne lángolni, szerelmes lenni, hogy az ne zaklassa fel Önt.
Minden szerelmes ugyanazt a kínt érzi, ha visszautasítják. Ezt szeretné megspórolni? Hideg fejjel megharcolni? Érzéketlenül megszenvedni? Nem ellentmondás ez Ön szerint?
Ha ragaszkodik hozzá, hát ne legyen szerelmes!
Tud nem szerelmes lenni? Ha nem tud, hogy tudná uralni az ezzel együttjáró érzelmeket?
Ja, hogy az a megoldás Ön szerint, hogy a felesége is legyen szerelmes ütemre?
2;
Azt akarja, hogy a felesége azt akarja, amit Ön akar (szerelmet), de persze ne azért akarja, mert Ön akarja, hanem magától akarja azt, amit egyébként és jelenleg kizárólag csak Ön akar (szerelmesnek lenni).
Újabb paradoxon.
Kezdeni kellene ezekkel is valamit.
Amit most Ön csinál, inkább szánalmat generáló folyamat. Savanyú a szőlő reakció. Mindig leleplezi önmagát. Hol az érdektelensége nyilvánvaló, hol pedig a félelme. Rejtőzködjön! Legyen cool!
Kutat a másikban (mondjuk az e-mailjében) és csodálkozik, hogy unalmas a szürke, transzparens, átlátható, minden pillanatban ellenőrizhető nő? Ne folytassa! Hagyja, hogy magával ragadja a kacérság lélektana!
Ha szereti őket, varázsolja el a feleségét. Ne egy hisztiző kisgyerek sírjon az anyukája után, egy toporzékoló megakamasz cirkuszoljon több zsebpénzért. Ön férfi! Hódítson elegánsan!
Nézzen filmeket és csenjen el egy-egy bravúros gesztust, mozdulatot, sőt, komplett stratégiákat, majd kezdjen Ön is bele. Ismételje. Tökéletesítse! Tanuljon a profiktől!
Pl. Travolta a Ponyvaregényben: https://www.youtube.com/watch?v=lC9gkkSKWOI, a magabiztos Keresztapa: https://www.youtube.com/watch?v=ey50cNKc8O8, a vallatott a Tiszta románcban: https://www.youtube.com/watch?v=Qhv-E36ecjQ
Ez ám a jó válasz az Élet kihívásaira!
Tanuljon az Élet Iskolájában!
Elhúzták, hát iratkozzon be egy kurzusra és korrepetációra! Még nem késő.
Őszinte szeretettel kívánom, hogy hasznára váljon a kemény tanácsom :)
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Iskolája, http://www.drkollarcoaching.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 26. 13:53
örülök, hogy megosztotta velem a problémáját.
Jellegzetes helyzetbe került, nincs egyedül. Sokszor tapasztalom, hogy a házastársak akkor mérik és "árazzák" fel a párkapcsolatuk értékét, amikor úgy látszik, veszélyben, netán felbomlóban van a közösség. A vészriasztás szélsőséges viselkedésre sarkallja a vesztes feleket. A túlzásba vitt rajongás ugyanolyan teher, mint annak hiánya.
De kinek kell egy bukott hősszerelmes? Kit hozna lázba az egyszemélyes, amatőr rajongótábor?
Ezen mindenképpen sos változtatni. Be kell szerelni egy termosztátot a rendszerbe. Ha túlzottan felmelegedne a szoba, kapcsoljon ki a fűtés, mielőtt önmagát hevítené túl a berendezés és végképp kiakadna a műszer.
Van itt azonban még valami.
Ön furcsa kéréssel fordult hozzám:
1;
Úgy szeretne lángolni, szerelmes lenni, hogy az ne zaklassa fel Önt.
Minden szerelmes ugyanazt a kínt érzi, ha visszautasítják. Ezt szeretné megspórolni? Hideg fejjel megharcolni? Érzéketlenül megszenvedni? Nem ellentmondás ez Ön szerint?
Ha ragaszkodik hozzá, hát ne legyen szerelmes!
Tud nem szerelmes lenni? Ha nem tud, hogy tudná uralni az ezzel együttjáró érzelmeket?
Ja, hogy az a megoldás Ön szerint, hogy a felesége is legyen szerelmes ütemre?
2;
Azt akarja, hogy a felesége azt akarja, amit Ön akar (szerelmet), de persze ne azért akarja, mert Ön akarja, hanem magától akarja azt, amit egyébként és jelenleg kizárólag csak Ön akar (szerelmesnek lenni).
Újabb paradoxon.
Kezdeni kellene ezekkel is valamit.
Amit most Ön csinál, inkább szánalmat generáló folyamat. Savanyú a szőlő reakció. Mindig leleplezi önmagát. Hol az érdektelensége nyilvánvaló, hol pedig a félelme. Rejtőzködjön! Legyen cool!
Kutat a másikban (mondjuk az e-mailjében) és csodálkozik, hogy unalmas a szürke, transzparens, átlátható, minden pillanatban ellenőrizhető nő? Ne folytassa! Hagyja, hogy magával ragadja a kacérság lélektana!
Ha szereti őket, varázsolja el a feleségét. Ne egy hisztiző kisgyerek sírjon az anyukája után, egy toporzékoló megakamasz cirkuszoljon több zsebpénzért. Ön férfi! Hódítson elegánsan!
Nézzen filmeket és csenjen el egy-egy bravúros gesztust, mozdulatot, sőt, komplett stratégiákat, majd kezdjen Ön is bele. Ismételje. Tökéletesítse! Tanuljon a profiktől!
Pl. Travolta a Ponyvaregényben: https://www.youtube.com/watch?v=lC9gkkSKWOI, a magabiztos Keresztapa: https://www.youtube.com/watch?v=ey50cNKc8O8, a vallatott a Tiszta románcban: https://www.youtube.com/watch?v=Qhv-E36ecjQ
Ez ám a jó válasz az Élet kihívásaira!
Tanuljon az Élet Iskolájában!
Elhúzták, hát iratkozzon be egy kurzusra és korrepetációra! Még nem késő.
Őszinte szeretettel kívánom, hogy hasznára váljon a kemény tanácsom :)
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Iskolája, http://www.drkollarcoaching.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 26. 13:53
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
57 éves nyugdíj előtt álló közalkalmazott vagyok. Bár nem kellet soha nélkülöznöm és mindig rendezettnek mondott családban éltem, ennek ellenére nem mondhatom, hogy tenyerén hordott az élet. Most mégsem a régi sérelmeim hatásaival szeretnék foglalkozni. azok feldolgozását mára már megtanultam. Nem akut probléma megoldásában kérem az Ön segítségét.
Átlagos képességű, de a pszichológia iránt érdeklődő személy vagyok (legalábbis annak tartom magam). Értelmes, önmagamat fejlesztő, de mások számára is hasznos tevékenységet keresek. Közelgő életmódváltásomra (nyugdíj) szeretnék felkészülni. A személyiségemből adódóan egy aktív, hasznos tevékenységet keresek. Én egy fiatalos gondolkodású, az új dolgokra nyitott idősebb felnőtt vagyok.
Kérem, adjon útmutatást, mennyiben javasolja az önök képzését, illetve mennyiben nem az én korosztályomnak való? Bár rendkívül felkeltette az érdeklődésem, de lehet, hogy nem az én korosztályomnak szól?
Üdvözlettel: Faragó Judit
57 éves nyugdíj előtt álló közalkalmazott vagyok. Bár nem kellet soha nélkülöznöm és mindig rendezettnek mondott családban éltem, ennek ellenére nem mondhatom, hogy tenyerén hordott az élet. Most mégsem a régi sérelmeim hatásaival szeretnék foglalkozni. azok feldolgozását mára már megtanultam. Nem akut probléma megoldásában kérem az Ön segítségét.
Átlagos képességű, de a pszichológia iránt érdeklődő személy vagyok (legalábbis annak tartom magam). Értelmes, önmagamat fejlesztő, de mások számára is hasznos tevékenységet keresek. Közelgő életmódváltásomra (nyugdíj) szeretnék felkészülni. A személyiségemből adódóan egy aktív, hasznos tevékenységet keresek. Én egy fiatalos gondolkodású, az új dolgokra nyitott idősebb felnőtt vagyok.
Kérem, adjon útmutatást, mennyiben javasolja az önök képzését, illetve mennyiben nem az én korosztályomnak való? Bár rendkívül felkeltette az érdeklődésem, de lehet, hogy nem az én korosztályomnak szól?
Üdvözlettel: Faragó Judit
Kedves Judit,
a coaching leginkább a 40+ korosztály szakmája szerte a világon. Az életkor előny, hiszen élettapasztalatot tulajdonítanak az eltelt éveknek.
A mi képzéseinken a fiatalok és a nyugdíjas korosztály is képviselteti magát, így biztosan nem lesz egyedül, sőt. Kedves, befogadó, okos, érzékeny hallgatók összetartó közösséggé válnak a hónapok alatt.
A 2in1 képzések keretében nemcsak coach, hanem mediátor kompetenciákat és képesítést is szerezhet nálunk.
Szeretettel látjuk Önt is közénk.
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, http://www.drkollarcoaching.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 26. 13:14
a coaching leginkább a 40+ korosztály szakmája szerte a világon. Az életkor előny, hiszen élettapasztalatot tulajdonítanak az eltelt éveknek.
A mi képzéseinken a fiatalok és a nyugdíjas korosztály is képviselteti magát, így biztosan nem lesz egyedül, sőt. Kedves, befogadó, okos, érzékeny hallgatók összetartó közösséggé válnak a hónapok alatt.
A 2in1 képzések keretében nemcsak coach, hanem mediátor kompetenciákat és képesítést is szerezhet nálunk.
Szeretettel látjuk Önt is közénk.
Dr. Kollárné Déri Kriszti / nemzetközileg akkreditált coach (ACC/ICF, MACC/IACM), Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, http://www.drkollarcoaching.hu Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 04. 26. 13:14
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Krisztina!
Bizalommal fordulok Önhöz az élethelyzetemmel. Férjemmel 16 éve vagyunk együtt, van egy kisfiunk. Férjemnek most másodjára van a házasságunk mellett futó kapcsolata. Az elsőt a végefele tudtam meg, a mostanit (fél éve tartót) az elejétől tudom. És végülis asszisztálok hozzá, mert itt vagyok még mellette, benne... A legdurvább a dologban, hogy a férjem nem zárkózik el tőle, nyitott rá,hogy a nővel közös gyerekük legyen, de attól még tőlem nem akarna elválni, elhagyni, hanem nagyjából "kétlaki" életet élne. Neki ez belefér. Nem érti, hogy nem tudnám ezt tolerálni! Ön szerint normális elvárás egy embertől, hogy egy ilyet életszituációt toleráljon? elfogadjon? Ön szerint normális vagyok, hogy még itt vagyok?
A korábbi válaszaiból látom, hogy mindig azt emeli ki, hogy a "kérdező" magával kezdjen valamit, foglalkozzon önmagával, építse önmagát. Ezzel egyet is értek, bár sokkal könnyebb lenne a sírást, szenvedést választani, mint összekapni magát az embernek, tanulni, olvasni, tanfolyamokra járni, hogy újat tudjon mutatni. És azt is látom, hogy a közös jövőkép megteremtése, álmodása is milyen fontos. És ez az amiben én nem hiszek már! Van akkor egyáltalán értelme maradnom? Válaszát nagyon köszönöm!!M.
Bizalommal fordulok Önhöz az élethelyzetemmel. Férjemmel 16 éve vagyunk együtt, van egy kisfiunk. Férjemnek most másodjára van a házasságunk mellett futó kapcsolata. Az elsőt a végefele tudtam meg, a mostanit (fél éve tartót) az elejétől tudom. És végülis asszisztálok hozzá, mert itt vagyok még mellette, benne... A legdurvább a dologban, hogy a férjem nem zárkózik el tőle, nyitott rá,hogy a nővel közös gyerekük legyen, de attól még tőlem nem akarna elválni, elhagyni, hanem nagyjából "kétlaki" életet élne. Neki ez belefér. Nem érti, hogy nem tudnám ezt tolerálni! Ön szerint normális elvárás egy embertől, hogy egy ilyet életszituációt toleráljon? elfogadjon? Ön szerint normális vagyok, hogy még itt vagyok?
A korábbi válaszaiból látom, hogy mindig azt emeli ki, hogy a "kérdező" magával kezdjen valamit, foglalkozzon önmagával, építse önmagát. Ezzel egyet is értek, bár sokkal könnyebb lenne a sírást, szenvedést választani, mint összekapni magát az embernek, tanulni, olvasni, tanfolyamokra járni, hogy újat tudjon mutatni. És azt is látom, hogy a közös jövőkép megteremtése, álmodása is milyen fontos. És ez az amiben én nem hiszek már! Van akkor egyáltalán értelme maradnom? Válaszát nagyon köszönöm!!M.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta a nehézségeit és megosztotta velem.
A párkapcsolat hasonlatos egy négylábú székhez. A lábakat nevezzük mondjuk holonoknak („holon” PhD Dr. Kollár József, http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Az első láb a férfi-nő viszony (nemcsak a szex tartozik ebbe a halmazba, hanem pl. jó együtt színházba menni vagy egyszerűen csak összenézni), második a szövetségesi (anyagi jólét, megélhetés, gyarapodás, mindennapok terheinek megosztása, pl. mosogatás :P ), a harmadik a szülőtársi (gyerekkel kapcsolatos terhek és örömök), negyedik pedig az egyéni karrier, ambíció (mit szeretne Ön megvalósítani a házasságán belül, amitől Ön jobbá, szerethetőbbé, vonzóbbá és értékesebbé válik?).
Én most önkényesen pontozom a lábak épségét, állapotát, megbízhatóságát, Ön pedig otthon felülvizsgálja.
Az első talán jó is lehet (bár erről nem írt, így ezt feltételezem). Nem hiszem, hogy semmi „fizetsége” sincs az áldozatának ugyanis. Valamiért mindig „megéri”.
A szövetségesi láb nagyon inog. Ha nincs Önnel a partnere, az egyet kell jelentsen azzal, hogy a hétköznapok terheiből túl sokat vállal. Ez még akkor is igaz, ha nem érzi annak vagy úgy gondolja, Ön elég ügyes ahhoz, hogy megszervezze a mindennapokat. Az energiája csupa mechanikus, szürke, unalmas dologra fecsérlődik. Nem csodálhatjuk, hogy nem elég izgalmas a partnere számára. És itt jön az Ön kreativitása: adja le ezeket a munkákat (szervezze ki, fogadjon bébiszittert, takarítót, kérjen segítséget a főzéshez, adja át a bevásárlást és a többit nyugodtan a társának). A keletkezett időre nehogy rászervezzen megint valami dologit! Elég a profán térből és profán időből, húzzon a szentbe, ahogy csak tud: és tényleg, látogasson el a templomba, tanuljon, sportoljon, menjen fodrászhoz, tervezzen ruhát, rendezze át a lakást, kezdjen kerámiázni, szervezzen webáruházat, csináljon egy személyes honlapot magának, alakítson egy új üzleti vállalkozást a barátaival, bármi olyan, amiért péntek délben már a munkaidő végét várjuk, amiért felnézhetünk Önre, ami izgivé teszi és elég érdekessé.
A harmadik láb: gyerek. Tartok tőle, hogy ugyanaz igaz rá, ami fent
Negyedik láb: egyéni karrier. Miután szót sem ejtett róla, én azt hiszem itt is kilóg a (ló)láb.
Egy láb kevés. A férj nem fér fel egy ilyen székre, mert folyton felborul. Keresett egy olyan széket (inkább csak lábakat), ami aládúcolja az ülést. Jaj. És ez mindig is így lesz mindaddig, amíg Ön nem változtat ezen. Csak Ön dobhatja le a hátáról vagy erősítheti meg a saját lábait. Ön kereshet másik férfit, aki az ingadozó lábakat is pótolja és megbecsüli, nem terheli, hanem megerősíti.
Más szempontból viszont az sem lehetetlen, hogy nagyon is összeszedett, csini kis széke van Önnek. A társai viszont túlterheli. Nem fér oda kérem szépen két, három nő és még egy tucat gyerek! Vagy mégis? Nem az a kérdés, hogy Ön meddig bírja, hanem mit kap érte cserébe! Építi, megerősíti Önt, kihívásnak, versenynek értékeli, ami küzdelemre sarkallja Önt vagy kiszáll a ringből, megalázottan összecsuklik. Vajon, jó versenyre nevezett be? Szerető nélkül nem megy? Mi a tét? Ha csíkos napernyő, akkor jöhet!
Nyilván az ördög a részletekben rejlik. Ha ír az ingadozó lábakról, én még bőven segíthetek.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkárawww.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 13:22
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta a nehézségeit és megosztotta velem.
A párkapcsolat hasonlatos egy négylábú székhez. A lábakat nevezzük mondjuk holonoknak („holon” PhD Dr. Kollár József, http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html)
Az első láb a férfi-nő viszony (nemcsak a szex tartozik ebbe a halmazba, hanem pl. jó együtt színházba menni vagy egyszerűen csak összenézni), második a szövetségesi (anyagi jólét, megélhetés, gyarapodás, mindennapok terheinek megosztása, pl. mosogatás :P ), a harmadik a szülőtársi (gyerekkel kapcsolatos terhek és örömök), negyedik pedig az egyéni karrier, ambíció (mit szeretne Ön megvalósítani a házasságán belül, amitől Ön jobbá, szerethetőbbé, vonzóbbá és értékesebbé válik?).
Én most önkényesen pontozom a lábak épségét, állapotát, megbízhatóságát, Ön pedig otthon felülvizsgálja.
Az első talán jó is lehet (bár erről nem írt, így ezt feltételezem). Nem hiszem, hogy semmi „fizetsége” sincs az áldozatának ugyanis. Valamiért mindig „megéri”.
A szövetségesi láb nagyon inog. Ha nincs Önnel a partnere, az egyet kell jelentsen azzal, hogy a hétköznapok terheiből túl sokat vállal. Ez még akkor is igaz, ha nem érzi annak vagy úgy gondolja, Ön elég ügyes ahhoz, hogy megszervezze a mindennapokat. Az energiája csupa mechanikus, szürke, unalmas dologra fecsérlődik. Nem csodálhatjuk, hogy nem elég izgalmas a partnere számára. És itt jön az Ön kreativitása: adja le ezeket a munkákat (szervezze ki, fogadjon bébiszittert, takarítót, kérjen segítséget a főzéshez, adja át a bevásárlást és a többit nyugodtan a társának). A keletkezett időre nehogy rászervezzen megint valami dologit! Elég a profán térből és profán időből, húzzon a szentbe, ahogy csak tud: és tényleg, látogasson el a templomba, tanuljon, sportoljon, menjen fodrászhoz, tervezzen ruhát, rendezze át a lakást, kezdjen kerámiázni, szervezzen webáruházat, csináljon egy személyes honlapot magának, alakítson egy új üzleti vállalkozást a barátaival, bármi olyan, amiért péntek délben már a munkaidő végét várjuk, amiért felnézhetünk Önre, ami izgivé teszi és elég érdekessé.
A harmadik láb: gyerek. Tartok tőle, hogy ugyanaz igaz rá, ami fent
Negyedik láb: egyéni karrier. Miután szót sem ejtett róla, én azt hiszem itt is kilóg a (ló)láb.
Egy láb kevés. A férj nem fér fel egy ilyen székre, mert folyton felborul. Keresett egy olyan széket (inkább csak lábakat), ami aládúcolja az ülést. Jaj. És ez mindig is így lesz mindaddig, amíg Ön nem változtat ezen. Csak Ön dobhatja le a hátáról vagy erősítheti meg a saját lábait. Ön kereshet másik férfit, aki az ingadozó lábakat is pótolja és megbecsüli, nem terheli, hanem megerősíti.
Más szempontból viszont az sem lehetetlen, hogy nagyon is összeszedett, csini kis széke van Önnek. A társai viszont túlterheli. Nem fér oda kérem szépen két, három nő és még egy tucat gyerek! Vagy mégis? Nem az a kérdés, hogy Ön meddig bírja, hanem mit kap érte cserébe! Építi, megerősíti Önt, kihívásnak, versenynek értékeli, ami küzdelemre sarkallja Önt vagy kiszáll a ringből, megalázottan összecsuklik. Vajon, jó versenyre nevezett be? Szerető nélkül nem megy? Mi a tét? Ha csíkos napernyő, akkor jöhet!
Nyilván az ördög a részletekben rejlik. Ha ír az ingadozó lábakról, én még bőven segíthetek.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkárawww.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 13:22
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Segítséget szeretnék kérni párkapcsolati problémával. A barátom 29éves én 25 éves vagyok. A barátommal lassan 5 éve vagyunk együtt és együtt is lakunk mert egy családnál vigyázok két gyerekre akiknek az édesanyjuk egy másik városban dolgozok. Eddig se volt túl felhötlen a párkapcsolatom, de ami mostanság történt az mindent visz. Ebbe az évbe egész jól megvoltunk a barátommal amig egyszer ugy jött haza munkából, hogy a legjobbarátja kijutott külföldre dolgozni és h ö is utána fog menni. Észrevette h nem esett nekem jól amit mondott (ez juniusba történt) és itt kezdödtek el a viták… Annyit mondtam neki h nem esik jól hogy ezt meg se beszélted velem és nekem ha tetszik ha nem fogadjam ezt el. Ekkor felkapta a vizet h én öt önzönek állitom be de hogy akkor én is önzö vagyok mert meg akarom fosztani a boldogságtól hogy külföldön dolgozzon..Sok hónapi beszélgetés után többször is hangoztatam neki h mi az oka annak hogy nem tudnék utána menni , mert ö azt akarta volna hogy menjek utána. Az ok pedig hogy anyukám beteg nem hagyhatom igy itt mögöttem nincs család akinek szólni tudnék hogy segitsen. Ezt a barátom is tudja jól. Teltek a hónapok de még mindig nagyon mehetnékje van ma is ugy tett nekem hogy hát ez a jövö zenéje hogy most nálam hogyan alakulnak a dolgok (vagyis h megyek-e utána vagy sem). Ez nekem nagyon rosszul esik mert nem tesz arra kitéröt hogyha tegyük fel kimegy márpedig jövöre mindenáron el akar menni akkor velünk mi lesz a továbbiakban. Én nagyon szeretem de ezzel iszonyatosan nagy fájdalmat okoz nekem hiszen ugy is tudja hogy nem tudnék utána menni és azt látom rajta mint ha öt ez nem is érdekelné csak ö ki tudjon jutni külföldre. Annyit mondott hogy nem akar szakitani de nem élek álom világba tudom hogy a távkapcsik nem müködnek hosszú távon és gyakorlatilag azt érzem hogy a pénzt választja mindenki helyett….. helyettem is…van egy fia is aki nem tölem van 6 éves de mindig az égig magasztalja és a multkor se tetszett az neki hogy többet kellett dolgoznia menni mert hogy nem tud a fiával lenni, de ha bezzeg külföld jön szóba akkor érdekes nem baj ha nem fogja majd látni….Egyszerüen nem tudom hogyan kezelni ezt az egész helyzetet és rosszul esik hogy tudja a dolgokat hogy miért nem tudnék utána menni ennek ellenére mégis el akar menni mintha nem is érdekelné az hogy 5 éve lassan hogy együtt vagyunk és együtt is élünk…sokszor már az is megfordult a fejembe hogy esetleg nem -e azt várja hogy én szakitsak vele….már nem tudom eldönteni és azt se hogy mit tegyek….várom a válaszát.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta a nehézségeit és megosztotta velem.
A kamaszkor egyebek mellett arra való, hogy leváljunk a szüleinkről. Nyilván ettől még szeretjük őket és felelősséggel is tartozunk irántuk. Ez a felelősség azonban éppen úgy véges mint ahogyan a gyermekeink irányában. Egészen egyszerűen nem rendelhetjük alá a sorsunkat mások ember életének. Másképpen fogalmazva mindenki felelős saját magáért. Úgyis, hogy gondol az öregségére. Hogy lesz akkor, amikor a gyermeke már önálló életet él. Ha valaki szereti a gyermekét, nem akarhat olyat, ami neki rossz, végső soron azt, hogy ne járja a saját útját.
Ön egyszerre van jelen két rendszerben (halmazban) gyermekként és nőként egy másik rendszerben („holon” PhD Dr. Kollár József http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html). Hol marad a szerelmes nő? A mártírt látjuk. (Ez is lehet egy „egyéni karrier” láb megoldása, ahogy lent látja majd.. Mondjuk, Ön lehetne ápolónő, szerzetes nővér és hasonló és akkor értelmet nyer a mártír szerep). Netán nem szerelmes már? Megkopott a látomás? Foszlóban a vonzó vízió, a csábító ajánlat?
Azt kell megérteni, hogy az élet hasonlatos egy négylábú székhez: első láb a férfi-nő viszony, második a szövetségesi (pl. az édesanyjával szemben vagy praktikusan, mellett is szövetségesi viszonyban állnak), a harmadik a jövőbeli szülőtársi (ki lesz a gyermeke apja?), negyedik pedig az egyéni karrier, ambíció. Ön három széklábat is alárendel azért az egyért. Egyetlen lábon hogy fog megállni a széke? Egy szerzetes nővérnek megáll egy lábon is…, de nekünk, „halandóknak”?
Egyszóval: ne keverje a holonokat (halmazokat, rendszereket), amelyeknek tagja. Az anya nem felcserélhető a szerelemmel és fordítva. Ne fordítsa szembe őket. És gondoskodjék, hogy mindhárom székláb ép legyen! Vagy ezzel a férfivel vagy nélküle!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkárawww.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 12:24
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta a nehézségeit és megosztotta velem.
A kamaszkor egyebek mellett arra való, hogy leváljunk a szüleinkről. Nyilván ettől még szeretjük őket és felelősséggel is tartozunk irántuk. Ez a felelősség azonban éppen úgy véges mint ahogyan a gyermekeink irányában. Egészen egyszerűen nem rendelhetjük alá a sorsunkat mások ember életének. Másképpen fogalmazva mindenki felelős saját magáért. Úgyis, hogy gondol az öregségére. Hogy lesz akkor, amikor a gyermeke már önálló életet él. Ha valaki szereti a gyermekét, nem akarhat olyat, ami neki rossz, végső soron azt, hogy ne járja a saját útját.
Ön egyszerre van jelen két rendszerben (halmazban) gyermekként és nőként egy másik rendszerben („holon” PhD Dr. Kollár József http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html). Hol marad a szerelmes nő? A mártírt látjuk. (Ez is lehet egy „egyéni karrier” láb megoldása, ahogy lent látja majd.. Mondjuk, Ön lehetne ápolónő, szerzetes nővér és hasonló és akkor értelmet nyer a mártír szerep). Netán nem szerelmes már? Megkopott a látomás? Foszlóban a vonzó vízió, a csábító ajánlat?
Azt kell megérteni, hogy az élet hasonlatos egy négylábú székhez: első láb a férfi-nő viszony, második a szövetségesi (pl. az édesanyjával szemben vagy praktikusan, mellett is szövetségesi viszonyban állnak), a harmadik a jövőbeli szülőtársi (ki lesz a gyermeke apja?), negyedik pedig az egyéni karrier, ambíció. Ön három széklábat is alárendel azért az egyért. Egyetlen lábon hogy fog megállni a széke? Egy szerzetes nővérnek megáll egy lábon is…, de nekünk, „halandóknak”?
Egyszóval: ne keverje a holonokat (halmazokat, rendszereket), amelyeknek tagja. Az anya nem felcserélhető a szerelemmel és fordítva. Ne fordítsa szembe őket. És gondoskodjék, hogy mindhárom székláb ép legyen! Vagy ezzel a férfivel vagy nélküle!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkárawww.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 12:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina!
A tanácsára lenne szükségem.
Nem túl régen váltam el a férjemtől. A válást megelőzően mi már külön éltünk. Heti rendszerességgel látogatta hat éves Gyermekünket. Nekem időközben lett egy párom és ezt megy is beszéltük Kisfiammal. Úgy éreztem, hogy elfogadja, a helyzetet, vidám, kiegyensúlyozott gyermekként viselkedet. Talán kicsit érzékenyebb az átlagosnál, de még ez sem olyan nagy mértékű.
Még nem találkoztak a Párommal, egy két alkalommal telefonon beszéltek. A napokban azonban a gyermekem teljesen kifordult magából.
Édesapja látogatását megelőző pár napban már láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Hisztizett, semmi nem tetszett neki, de olyannyira , hogy több alkalommal is meg kellett büntetnem, mert egyszerűen semmiben nem akart együttműködni. Minden reggel küzdések árán értünk az óvodában, és szinte vergődve hoztam el, ami itthon még rosszabb lett. Nem akart velem játszani sem.
Gondoltam majd lenyugszik, talán fáradt.
Megérkezett az édesapa és elvitte magával. Nem volt nagy kedve menni én mégis próbáltam kedvet csinálni hozzá. Ekkor robbant a bomba. Folyamatosan valótlan dolgokat mesélt az apukának. A Páromat a leggonoszabb embernek állította be, holott ő igazán nem mondott neki semmi. Engem egy nemtörődöm lusta anyukának, és ez sem állja meg a helyét, mert az óvodában is dícsérik milyen szépen nevelt gyermek.
Nem tudom hol lehet a hiba.
Úgy gondolom ezzel akar az édesapjának megfelelni, mert a papa nagyon maximalista minden téren. Magán kívül senkit nem ismer el remek embernek. Több munkahelye volt, mert folyamatosan a saját igazát bizonygatva magára haragította munkatársait, feletteseit. Többek között azért is romlott meg a viszonyunk, mert úgy gondolom titkon mindig magával volt elégedetlen ezért kereste magában a hibát. Édesanyja sem erkölcsileg sem szeretetben nem adott neki semmilyen útravalót az életre. Ő gyakorlatilag csak egy gyerek volt, aki kolonc a nyakán, és a mai napig is érezteti ezt vele.
Szülei elváltak, édesapja soha nem látogatta.
Nem akarom, hogy a gyermekem személyisége is ilyenné fejlődjön. Én igyekszem kiegyensúlyozott környezetet teremeti neki, de nem tudom fog-e sikerülni.
Hozzáteszem, és az édesapját soha egyetlen szóval nem bántottam, pedig nem egyszer felöntött a garatra és akkor kaptam minden csúnyát ami csak belefért. Ez általában az éjszaka kellős közepén történt amiből semmit nem hallott a Kisfiunk.
Kérem adjon tanácsot hogy igazítsam ezt a kettőségget helyre a Kisfiunkban. Nem akarom, hogy nekem vagy az édesapjának hazudjon egy életeten át.
Köszönöm válaszát!
A tanácsára lenne szükségem.
Nem túl régen váltam el a férjemtől. A válást megelőzően mi már külön éltünk. Heti rendszerességgel látogatta hat éves Gyermekünket. Nekem időközben lett egy párom és ezt megy is beszéltük Kisfiammal. Úgy éreztem, hogy elfogadja, a helyzetet, vidám, kiegyensúlyozott gyermekként viselkedet. Talán kicsit érzékenyebb az átlagosnál, de még ez sem olyan nagy mértékű.
Még nem találkoztak a Párommal, egy két alkalommal telefonon beszéltek. A napokban azonban a gyermekem teljesen kifordult magából.
Édesapja látogatását megelőző pár napban már láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Hisztizett, semmi nem tetszett neki, de olyannyira , hogy több alkalommal is meg kellett büntetnem, mert egyszerűen semmiben nem akart együttműködni. Minden reggel küzdések árán értünk az óvodában, és szinte vergődve hoztam el, ami itthon még rosszabb lett. Nem akart velem játszani sem.
Gondoltam majd lenyugszik, talán fáradt.
Megérkezett az édesapa és elvitte magával. Nem volt nagy kedve menni én mégis próbáltam kedvet csinálni hozzá. Ekkor robbant a bomba. Folyamatosan valótlan dolgokat mesélt az apukának. A Páromat a leggonoszabb embernek állította be, holott ő igazán nem mondott neki semmi. Engem egy nemtörődöm lusta anyukának, és ez sem állja meg a helyét, mert az óvodában is dícsérik milyen szépen nevelt gyermek.
Nem tudom hol lehet a hiba.
Úgy gondolom ezzel akar az édesapjának megfelelni, mert a papa nagyon maximalista minden téren. Magán kívül senkit nem ismer el remek embernek. Több munkahelye volt, mert folyamatosan a saját igazát bizonygatva magára haragította munkatársait, feletteseit. Többek között azért is romlott meg a viszonyunk, mert úgy gondolom titkon mindig magával volt elégedetlen ezért kereste magában a hibát. Édesanyja sem erkölcsileg sem szeretetben nem adott neki semmilyen útravalót az életre. Ő gyakorlatilag csak egy gyerek volt, aki kolonc a nyakán, és a mai napig is érezteti ezt vele.
Szülei elváltak, édesapja soha nem látogatta.
Nem akarom, hogy a gyermekem személyisége is ilyenné fejlődjön. Én igyekszem kiegyensúlyozott környezetet teremeti neki, de nem tudom fog-e sikerülni.
Hozzáteszem, és az édesapját soha egyetlen szóval nem bántottam, pedig nem egyszer felöntött a garatra és akkor kaptam minden csúnyát ami csak belefért. Ez általában az éjszaka kellős közepén történt amiből semmit nem hallott a Kisfiunk.
Kérem adjon tanácsot hogy igazítsam ezt a kettőségget helyre a Kisfiunkban. Nem akarom, hogy nekem vagy az édesapjának hazudjon egy életeten át.
Köszönöm válaszát!
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta az érzéseit, gondolatait, a nehéz történéseket felelevenítette és ráadásul meg is osztotta velem.
A gyerek próbálkozik. Nagyon hasonlónak képzelhetjük el a jelenlegi helyzetet, mint amikor a kisbabák beszélni tanulnak. Olyan hangokat is kiejtenek pici korukban, ami a mi fülünknek ismeretlen, illetve a magyar nyelv nem támogat. Amit a szülők és a környezet visszajelez, abból értik meg, mi a helyes. Nem könnyű tanulási forma, szükségképpen kudarcokat és frusztrációkat teremt. „Mikor mondja már ki ez a gyertek, hogy papa?”, „Képzeljétek, nem azt gügyögte legelőször, hogy mama, hanem, hogy papa!”
Van egy híres pszichológus Roger C. Schank, aki a Dinamikus emlékezet című könyvében le is írja a receptet: KUDARCALAPÚ TANULÁS (bookline.hu/product/home.action?id=2102869752&type=10&_v=Roger_C_Schank_Dinamikus_emlekezet)
Hagyni kéne a gyereket kudarcalapon tanulni. Tudom, a mai iskolarendszer ennek éppen az ellenkezőjét veri belénk (mindig a legjobbnak lenni, versengeni, sosem hibázni, mert akkor a tanár totális háborút indít: megszégyenít nyilvánosan, beír az ellenőrzőbe, naplóba, igazgatóhoz rángat, szülőt behívat, kicsapat és a terror megannyi kedvelt és kiérlelt, törvényerőre emelt formája. Na, brávó iskola, na brávó pedagógia!).
Ne higgyen a hazai iskolarendszernek, amit egyetlen ember (nem szakembert írtam) talált újra fel napjainkban mint a meleg vizet, szemben a finn modellel, ahol 40 éven keresztül, össztársadalmi bevonással, közös gondolkodással alakították azt, aminek csodájára jár a világ (persze nem a fent emlitett ember(ek) :P )
Az iskolát az ipari társadalomban találták ki, gyári munkások előállítása volt a cél. Mind a mai napig ugyanúgy tanítják a 9 éves gyerekemet, ahogy engem 40 éve… és már információs társadalom van! Nem gyári munkások, hanem tudásmunkások kellenek.
Miért mondtam el mindezt?
Mert magától értetődő tanulságok adódnak:
• nem úgy mondjuk meg a gyereknek, mi jó, mi rossz, mint az egyszeri tanító néni vagy gyógypedagógus, nem kell mindent explicitté (egyértelműen kinyilatkoztatni) tenni (szerintem az a helyes…., én úgy gondolom, úgy kéne csinálni…., én azt akarom, hogy lásd, megértsd, mérlegeld, …). Nem frontális tanítás az élet!
• kérdéseket tegyünk fel (feladat: TANULJUNK MEG KÉRDEZNI FRONTÁLIS TANÍTÁS HELYETT). A tanár okosabb, sok jó megfontolása van, de teret hagy az önálló gondolkodásra a gyereknek. Maga jöjjön rá (NEM IDŐRE MEGY!), hagy legyen ővé a tananyag, mert holnap és holnapután ebből fog megélni.
• a tanár ne visszaböfögtesse a leckét, hanem miután a gyerek „rájött” a megoldásra, hagyja, hogy azt kreatívan kipróbálja, alakítgassa maga örömére és hasznára
• a tanár ne vezessen és megvezessen (a szülő mint tanár ne állítsa be egyetemleges szabálynak, amit egyébként lehet, hogy csak ő tart igaznak, valójában ő szeretne)
• a tanár ne tántorodjon el (azért mert nem világos, hogy segít élni a Pitagórasz tétel, még jó is lehet)
Folytassa kérem, milyen lenne a jó iskola! Soroljon fel még legalább 20 ismérvet és feleltesse meg a helyzetének.
Én azt mondom, bürokratikus iskolarendszer helyett legyen az iskola vonzó és váljon a társadalom szervezőcentrumává, ahova nem kötelezően, hanem önként fordulnak és nemcsak a diákok, hanem azok is, akik már elballagtak (pl. a gyereke most még gyerek, bárki befolyásolhatja, de mi lesz később, amikor a hatalmi szó már nem segít?)!
Mit jelentene konkrétan az Ön helyzetében összefoglalva (de ne spórolja meg, hogy elvégzi a fenti feladatot, kérem!):
Nem visszaigazolni azt, ami nem kívánatos. Nem arról beszélni, amilyen nem a világ (nem gonosz a barátom, nem látod jól, nem voltál itt, nem is tudhatod, nem kértem a véleményedet, ne neveld ellenem a gyereket…). Nem mentegetőzni (jaj, bocs, hát nehéz ez a Thálesz tétel, na most mi lesz?!) Mit nem helyett mondja, mit igen! Szeretem ezt a férfit, örülök, ha te is csatlakozol hozzánk, szívesen beveszlek, ha kéred (és ne Ön kérje, akarja), nyugodtan beszéld meg édesapáddal is az élményeidet, segít feldolgozni neked, én örülök, ha van véleményetek és meg is tartjátok magatoknak, stb. De ez még kevés. Ez „csak” retorika. Mitől lesz vonzó Ön és az új párja? Nem kell mindig torta és vidámpark! Minőségi hangulat, élet, vonzó élettörténet.
Tanuljon meg az iskola megszólítani, figyelmet magán tartani, ne csak erőszakoskodni (ha nem változtat, tanul, az apa fog „veszíteni”, Ön pedig sokkal többet nyerni)! Nőjön fel a feladathoz, hogy life long learning!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 10:51
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta az érzéseit, gondolatait, a nehéz történéseket felelevenítette és ráadásul meg is osztotta velem.
A gyerek próbálkozik. Nagyon hasonlónak képzelhetjük el a jelenlegi helyzetet, mint amikor a kisbabák beszélni tanulnak. Olyan hangokat is kiejtenek pici korukban, ami a mi fülünknek ismeretlen, illetve a magyar nyelv nem támogat. Amit a szülők és a környezet visszajelez, abból értik meg, mi a helyes. Nem könnyű tanulási forma, szükségképpen kudarcokat és frusztrációkat teremt. „Mikor mondja már ki ez a gyertek, hogy papa?”, „Képzeljétek, nem azt gügyögte legelőször, hogy mama, hanem, hogy papa!”
Van egy híres pszichológus Roger C. Schank, aki a Dinamikus emlékezet című könyvében le is írja a receptet: KUDARCALAPÚ TANULÁS (bookline.hu/product/home.action?id=2102869752&type=10&_v=Roger_C_Schank_Dinamikus_emlekezet)
Hagyni kéne a gyereket kudarcalapon tanulni. Tudom, a mai iskolarendszer ennek éppen az ellenkezőjét veri belénk (mindig a legjobbnak lenni, versengeni, sosem hibázni, mert akkor a tanár totális háborút indít: megszégyenít nyilvánosan, beír az ellenőrzőbe, naplóba, igazgatóhoz rángat, szülőt behívat, kicsapat és a terror megannyi kedvelt és kiérlelt, törvényerőre emelt formája. Na, brávó iskola, na brávó pedagógia!).
Ne higgyen a hazai iskolarendszernek, amit egyetlen ember (nem szakembert írtam) talált újra fel napjainkban mint a meleg vizet, szemben a finn modellel, ahol 40 éven keresztül, össztársadalmi bevonással, közös gondolkodással alakították azt, aminek csodájára jár a világ (persze nem a fent emlitett ember(ek) :P )
Az iskolát az ipari társadalomban találták ki, gyári munkások előállítása volt a cél. Mind a mai napig ugyanúgy tanítják a 9 éves gyerekemet, ahogy engem 40 éve… és már információs társadalom van! Nem gyári munkások, hanem tudásmunkások kellenek.
Miért mondtam el mindezt?
Mert magától értetődő tanulságok adódnak:
• nem úgy mondjuk meg a gyereknek, mi jó, mi rossz, mint az egyszeri tanító néni vagy gyógypedagógus, nem kell mindent explicitté (egyértelműen kinyilatkoztatni) tenni (szerintem az a helyes…., én úgy gondolom, úgy kéne csinálni…., én azt akarom, hogy lásd, megértsd, mérlegeld, …). Nem frontális tanítás az élet!
• kérdéseket tegyünk fel (feladat: TANULJUNK MEG KÉRDEZNI FRONTÁLIS TANÍTÁS HELYETT). A tanár okosabb, sok jó megfontolása van, de teret hagy az önálló gondolkodásra a gyereknek. Maga jöjjön rá (NEM IDŐRE MEGY!), hagy legyen ővé a tananyag, mert holnap és holnapután ebből fog megélni.
• a tanár ne visszaböfögtesse a leckét, hanem miután a gyerek „rájött” a megoldásra, hagyja, hogy azt kreatívan kipróbálja, alakítgassa maga örömére és hasznára
• a tanár ne vezessen és megvezessen (a szülő mint tanár ne állítsa be egyetemleges szabálynak, amit egyébként lehet, hogy csak ő tart igaznak, valójában ő szeretne)
• a tanár ne tántorodjon el (azért mert nem világos, hogy segít élni a Pitagórasz tétel, még jó is lehet)
Folytassa kérem, milyen lenne a jó iskola! Soroljon fel még legalább 20 ismérvet és feleltesse meg a helyzetének.
Én azt mondom, bürokratikus iskolarendszer helyett legyen az iskola vonzó és váljon a társadalom szervezőcentrumává, ahova nem kötelezően, hanem önként fordulnak és nemcsak a diákok, hanem azok is, akik már elballagtak (pl. a gyereke most még gyerek, bárki befolyásolhatja, de mi lesz később, amikor a hatalmi szó már nem segít?)!
Mit jelentene konkrétan az Ön helyzetében összefoglalva (de ne spórolja meg, hogy elvégzi a fenti feladatot, kérem!):
Nem visszaigazolni azt, ami nem kívánatos. Nem arról beszélni, amilyen nem a világ (nem gonosz a barátom, nem látod jól, nem voltál itt, nem is tudhatod, nem kértem a véleményedet, ne neveld ellenem a gyereket…). Nem mentegetőzni (jaj, bocs, hát nehéz ez a Thálesz tétel, na most mi lesz?!) Mit nem helyett mondja, mit igen! Szeretem ezt a férfit, örülök, ha te is csatlakozol hozzánk, szívesen beveszlek, ha kéred (és ne Ön kérje, akarja), nyugodtan beszéld meg édesapáddal is az élményeidet, segít feldolgozni neked, én örülök, ha van véleményetek és meg is tartjátok magatoknak, stb. De ez még kevés. Ez „csak” retorika. Mitől lesz vonzó Ön és az új párja? Nem kell mindig torta és vidámpark! Minőségi hangulat, élet, vonzó élettörténet.
Tanuljon meg az iskola megszólítani, figyelmet magán tartani, ne csak erőszakoskodni (ha nem változtat, tanul, az apa fog „veszíteni”, Ön pedig sokkal többet nyerni)! Nőjön fel a feladathoz, hogy life long learning!
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 10:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti!
Segítségre lenne szükségem! Lassan 20 éves leszek,van egy barátom aki 34 éves! Tökéletes lenne minden köztünk,de az előző kapcsolatából született egy kis lány! Nem bírom elfogadni..lassan 11 hónapja nem megy!! Találkoztam a kislánnyal ,játszottam vele,olyanokat mondott hogy azt szeretné ha én lennék az ő anyukája! Már ott tartunk a barátommal hogy vége,nem bírjuk! De tudjuk hogy nem bírjuk egymás nélkül! Nagyon szeretjük egymást! Amikor nincs bennem a kislány tehát csak magunkra koncentrálok teljesen jó minden! Viszont valamikor kitör belőlem mint egy vulkán!Egyre több ilyen kitörésem van! Nem szabad ilyet mondanom de ezt őszintén elmondtam a barátomnak is , én nem akarom hogy a kis lány legyen! Röviden ennyi lenne! Tudna nekem segíteni? Azon is gondolkoztam hogy még én is gyerek vagyok és ezért nem megy? Előre is Köszönöm válaszát!
Segítségre lenne szükségem! Lassan 20 éves leszek,van egy barátom aki 34 éves! Tökéletes lenne minden köztünk,de az előző kapcsolatából született egy kis lány! Nem bírom elfogadni..lassan 11 hónapja nem megy!! Találkoztam a kislánnyal ,játszottam vele,olyanokat mondott hogy azt szeretné ha én lennék az ő anyukája! Már ott tartunk a barátommal hogy vége,nem bírjuk! De tudjuk hogy nem bírjuk egymás nélkül! Nagyon szeretjük egymást! Amikor nincs bennem a kislány tehát csak magunkra koncentrálok teljesen jó minden! Viszont valamikor kitör belőlem mint egy vulkán!Egyre több ilyen kitörésem van! Nem szabad ilyet mondanom de ezt őszintén elmondtam a barátomnak is , én nem akarom hogy a kis lány legyen! Röviden ennyi lenne! Tudna nekem segíteni? Azon is gondolkoztam hogy még én is gyerek vagyok és ezért nem megy? Előre is Köszönöm válaszát!
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy őszintén megfogalmazta az érzéseit, gondolatait és ráadásul meg is osztotta velem.
Az állatvilágban számos példa van arra, hogy egy új kapcsolatban nem tűrik mások kicsinyeit, sőt, az oroszlán (igaz, itt a férfi nem bírja elviselni) meg is öli a más hímtől származó utódokat.
De mi különböztet meg bennünket az állatoktól? Ráadásul számtalan ellenkező minta is akad, pl. az elefántok (kis különbség adódik, hiszen ezúttal az egymással rokonságban álló hölgyek) közösen nevelik az utódokat.
Ön egyrészt lehet nagyon fiatal is az anyasághoz, de akár az ellenkezője is igaznak bizonyulhat, azaz éppen Önben is anyai ösztönök működnek, egy saját gyerek jobb, mint a másé.
Legfőképpen azt hiszem, nem kényszerül kompromisszumokra. Fiatal és jelenleg jó esélyei lehetnek a párkapcsolati piacon. Minek alkudna meg?
Próbálkozzanak a következőkkel:
"Mcdonaldizált" (PhD Dr. Kollár József, http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html) válaszom:
-Osszák meg az időt. Lehetőleg legyen minél több tehermentes, kislánymentes közös idő.
"Posztmcdonaldizált" (PhD Dr. Kollár József, http://www.iloveschool.hu/radio.html) válaszom:
-Amikor a gyerekkel vannak, tervezzék jól meg, csináljanak valami olyat, amit mindannyian élveznek. Ne próbáljon mártír lenni, ne vállaljon fel olyasmit, ami önfeláldozással jár. Persze ne is ilyenkorra időzítsék az intim pillanatokat.
"Demcdonaldizált" (PhD Dr. Kollár József, http://www.iloveschool.hu/component/content/article/38-dr-kollar-blogja/134-bemutatkozas.html) válaszkísérletem:
Nagyon sokféleképpen lehetünk nők. A változatosság, a szerepekkel és mintázatokkal való játék egy életre szóló feladat, azt is mondhatnám, a "Kacérság lélektana".
Amikor a gyerkőccel vannak, előre válasszon mintát. Nézzen meg egy filmet vagy olvasson utána kedvenc női színészeinek (zenészek, költők, festők, történelmi szereplők is lehetnek) és helyezkedjen bele a szerepbe. Alakítson jól. Még az is kevés. Ön egy hollywoodi sztár, minden reflektor Önre irányul. Csillogjon és hajtson végre bravúrokat. Legyen egyre tökéletesebb.
Ne avassa be a partnerét, de igyekezzen bevonni. Pl. Ön Marilyn Monroe (nem az idegbeteg, hanem a XX. századi ikon) és hódítsa meg az elnök urat. Nem tudhatja senki, hogy Ön a titkos szerető. Nem kockáztathatja az elnök úr karrierjét. De démoninak kell maradnia, hiszen egyébként elveszíti az imádott férfi figyelmét. Apró, finom utalásokkal jelezzen. Legyen nagyon kreatív.
Máskor lehetne Mata Hari, aki titkos küldetésen van. Nem szereti a kiszemelt férfit, de feladata, hogy kapcsolatba kerüljön és maradjon vele. Kigondolt mondatok, kiérlelt mozdulatok. Klisék minden mennyiségben (ruha, smink, professzionális testbeszéd és gesztusok, stb.).
A legkönnyebb meghódított nőt alakítani. Zéró kreativitás kell hozzá. De mi lesz azután? Amikor foszlik a látomás? Készüljön fel a versenyre a párkapcsolati piacon. Ha most ebbe a projektbe beleáll, sokat tanulhat!
Kivánom Önnek a legjobbakat (férfiakat, szerepeket és epizódokat)!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2015. 01. 03. 10:02
Olvasói értékelés: 5 / 5
Hello!A nevem Ricsi.1x is meleg vagyok,remélem ez nem gond.Tanácsodat kérném,van egy barátom pár nap múlva leszünk 7 hónaposak.Viszont nagyon zárkózottnak tűnik:-nem mutatja ki érzelmeit,időnként úgy érzem maszkot visel,hogy elrejtse valójában gyengébb mint amilyennek sokan látják.Akkor nem-igen becsül meg,nem keres sokat,nem "áldoz rám" ez,hogy nem áldoz rám ez alatt nem pénzt értek konkrétan.Nem vagyok pénzes....Csak oylan értelemben mondom,hogy pl nem lep meg ajándékokkal(nem feltétlen pénzért vett,sőt jobban örülök ha ő maga készíti,vagy ad pl saját plüsst)vagy nem mond ki dolgokat,nem mondja el mit érez,időnként kicsúszik de nemigen.Akkor a mi 2-őnk problémáit szinte minden alkalommal barátaival beszéli meg.Én milliószor próbáltam vele beszélni,hogy próbáljon tenni végre ő is a kapcsolatunknak.legalább a 2 legszemélyesebb barátja is meg ő maga is elmondta hogy amiket fél év és 1 hónap alatt tettem és elviseltem a kapcsolatért az már valami hihetetlen.Nem önfényezés képp de pl:felkeltem minden másnap 3:50 kor csak,hogy odaérjek hozzá busszal 06:45 körül.és még utána este is 18:30-20:15 ig haza se érek.De ez is csak 1 példa.Rengeteget áldoztam,viseltem el érte,és sok időm is úgy ment el,hogy semmit nem tettem(a buszon és a buszokra való várásra értem pl)De mégis szeretem és mások tanácsát,hgy hagyjam ott nem tudom megtenni.De nem értem,ha ennyit teszek érte és érzem is,hogy szeret akkor miért nem tud megbecsülni?Arra kérlek,hogy segíts.Hogy tudnám elérni nála,hogy lássa mennyit érhetnék(nem önfényezésért írom)mennyire szeretem,de főleg,hogy kimutassa mit érez.Nekem ez a legfontosabb,és hogy figyeljen többet rám.Hiányoljon,és érezzen azonnal fájdalmat ha elmegyek tőle haza.Érezze a hiányt mindig ha rám gondol.Mindent amit a barátainak elmesél,azt mondja nekem is(amiket rólam gondol,és megjegyzem h csak jókat láttam).Tudnál segíteni?Kérlek!!!!Most pénteken találkozunk,eljön ide,megbeszélni ezeket.Hogy akkor folytassuk-e a kapcsolatot vagy se.mert ő úgy látja,hogy nagyon nem működik,de hiába mondogatja,hogy megpróbál tenni értem.Ezt akarni kell.Hisz aki valamit nagyon akar,azt meg is kapja/szerezheti.Ezért nem értem.mikor leírja,hogyvolt már anno is,hogy a szakításon gondolkodott,de mindig meghátrált mert belegondolt,hogy milyen rossz is lenne ha másé lennék,nem pedig az övé.Kérlek...segíts :/
Kedves Ricsi,
azt is mondhatnám, hogy a problémád nagyon átlagos. Mindenki kétségek közt gyötrődik, ha féltve őrzött partnerkapcsolatban él. Ez a szerelem.
Érettségi vizsga az Élet Iskolájában
*Ajánló*
Ez mind szerelem? http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/361-ez-mind-szerelem.html
A leveled olvasása közben többször felvillant előttem egy kép, egy iskola, az Élet Iskolája, ahol az igazgató a többieket a helyes útra igazgatja. Bemondja, hogy kell élni, hogyan kell áldozni a (párkapcsolati) tudás oltárán, ellenőrzi, leméri, osztályozza, majd kiállítja a bizonyítványt. Ott azonban van mindenki által ismert tanmenet (becsengetnek és kicsengetnek pontosságú leirat arról, hogy kell párkapcsolatban létezni), írott követelményrendszer (mi a párkapcsolat, milyen input- művelet- output árán szerveződik, mik a kritériumok és értékelési szempontok, mi lesz azokkal, akik megbuknak az Élet Iskolájában, stb.), tanfolyamok (párkapcsolati oktatás) és rendszeres megbeszélések (célkitűzések, hol tartunk most típusú megbeszélések) a témában.
Te tartasz értekezleteket?
Világos a párod számára, hogy mik a követelményeid? Napi hányszori áldozás? Mit áldozzunk? Hogyan áldozzunk? Mi van, ha nem áldozunk? Mi legyen, ha áldoztunk?
Butaság az egész felvetés? Így igaz! Hagyd is abba!
Mert az nem megy, hogy olyat kérjünk számon, amiről a másiknak fogalma sincs (miképpen a tanár is tud úgy kérdezni, hogy a kérdés értelmezéséhez is minimum nagydoktori szükséges, a diák tehát már a kérdés megfogalmazásakor megbukott), amiről nem tartunk kiképzést (megbeszéléseket arról, hogy érezzük magunkat a párkapcsolatban, mit, mikor, hogyan szeretnénk megváltoztatni és megfelelő fordulat esetén milyen jutalomra számíthat a tanuló). Milyen sok diáknak nem éri meg, hogy egész délután tanuljon mondjuk egy jeggyel jobb osztályzatért! Felkeltél korán, hogy odaérj hozzá. Meg is lett a jutalmad: ott voltál mellette, szerethetted. És neki? Lehet, hogy nem volt értékes az áldozatod? Melyik számíthat nagyobb jutalomra: az az alkalmazott, aki cégnél takarít vagy az az menedzser, aki egy nagyszerű üzletet kötött? Itt az idő a tanulásra: vannak értékes felajánlások és olcsó gesztusok.
Lehet, hogy nem elég a jó szándék, az áldozatnak is minőséginek kell lennie, sőt, értékesnek a másik fél számára?
Egyéni tanrend a Párkapcsolati Akadémián
*Ajánló*
"Bika és viadal"-stratégiák (Kitörési stratégiák) http://www.iloveschool.hu/radio/316-qdoegoes-oetoesq-beszelgetes-4-qbika-es-viadalq-strategiak.html
Az iskolarendszer számára áldás az átlag. Aki nem teljesít, megbukik, de a tehetségesek számára sem jobb a helyzet. Őket nem képes feldolgozni, megmunkálni a többiekkel egyidőben a rendszer, nekik különóra (a tehetség jutalma, hogy további tanítási órákra kötelezik őket), tehetséggondozás nevű vergődés jár.
Mi lenne, ha nyitnánk egy magániskolát? Piaci kapcsolatra helyeznénk a párkapcsolati kiképzés rendszerét? Mielőtt lenyomjuk a hallgatók torkán a tananyagot, megfigyeljük, mire volna igényük azoknak, akik beiratkoznak hozzánk.
Te elvégezted a piackutatást?
Ha jól csináljuk, (több) pénzt kérhetünk a(z átlagtól eltérő!!!) szolgáltatásainkért.
Te megkéred az áradat?
Hát, nem könnyű igazgatónak (se) lenni! De ki mondta, hogy az lesz?
Mondanék egy szempontot: Extremisztán és Középszerisztán
*Ajánló*
"Lélek lép a lajtorján" Lélekemelők http://www.iloveschool.hu/blog/43-sudar-gyoergyi-ontological-coach-blogja/222-lelek-lep-a-lajtorjan.html
Középszerisztánban kiszámíthatóság az úr. Itt van minden iskola (a szekularizált világ szent terei, templomai). Adok tíz deka szerelmet, 22 db áldozatra számíthatok cserébe. Ha a diák volt olyan szíves és beért 7.45-re az iskolába, a tanár lesz olyan kedves és 8.00-tól megtartja az órát. Lehet tudni, hogy egy viselkedés milyen következményekkel jár: ha belerúgok egy kőbe, az elrepül, ha egy kutyába, az meg valószínűleg megharap.
Extremisztánban: nincs ok-okozati összefüggés, nem tudjuk, mitől lobban fel két ember közt a szerelem, mikor és hogyan fog kihunyni, elhamvadni. Ha ma szeret, a holnapra semmi garancia. Nem tudom, hogy szeret-e, mert annyiféle szeretet lehet és annak megannyi kifejeződése. Nincs érdemes és érdemtelen ember a szerelemre, nincs feltétele és összetevője, nem következik itt semmi semmiből. Grandiózus, magával ragadó, egyszerre mámoros és elkeserítő, vágyott és elátkozott állapot.
Miből gondolod, hogy nem szeret? Utóvégre senki nem tart a társad fejéhez egy pisztolyt, hogy jöjjön vissza hozzád és mégis képtelen elhagyni téged, vonzódik hozzád! Mert a mérleg keveset mutat? Lehet, hogy el kell felejteni a mérlege(lés)t, ha Extremisztánban vagy? Itt nincs olyan, hogy "kihasznál", mert nincs áru és nincs ára, nem vehető, nem rendelhető, nem adható és nem vehető meg a szerelem.
Jó lenne tudni, te melyik világban létezel. Hol szeretnél leginkább? Amikor méricskélsz, Középszerisztánból sóvárogsz Extremisztánba. Amikor belefeledkezel a szerelembe, úgy jó minden, ahogy éppen van, úgy szeretem őt, ahogy van, akkor megtaláltad a határátkelőt az új világba.
Légy konzisztens és következetes, elvégre lehetünk-e egyszerre két helyen?
Tanulási módszerek a XXI. században
*Ajánló*
Dr. Kollár a Harmadik Kor Egyetemén http://www.iloveschool.hu/drkollar-blogja/viewpost/953.html
Az iskolákat az ipari társadalomban találták ki. Feladata: munkások előállítása a gyár számára (1-12 osztálynak nevezett ipari futószalagon). Csakhogy ez itt a XXI. század, az információs társadalom kora, ideje lenne váltani, munkások helyett tudásmunkásokat!
Jó, de hogyan?
Jelszavunk: "Reschooling", "Vissza az iskolapadba" (Dr. Kollár, Mentofaktúra, 2010.)!
*Ajánló*
Design-alapú problémamegoldás az ontológia coachingban http://www.iloveschool.hu/drkollar-blogja/viewpost/939.html
Kijártad már az Élet Iskoláját? Mindent tudsz? Frászt! Akkor nem akadnál el most a tananyagban. Nem állna a párkapcsolatod a bukás szélén. Lifelong learning, élethosszig tartó tanulás! Lásd: Harmadik Kor Egyeteme nyugdíjasoknak. Vissza kéne menni az iskolapadba. Az iskola mint az élet tanulócentruma. Egy szakember, mondjuk egy párkapcsolati coach jól jönne most. Kérjünk segítséget, ha elakadunk a házi feladatban!
Nem lenne rossz, ha beindulna a szervezeti tanulás, párkapcsolat mint tanulószervezet. Ki-ki tanulna (ne adj Isten szakkönyveket olvas a témában), majd megosztják egymást közt a tudást. Néha ez a tanár, olykor meg amaz. Alkalomadtán az Áldozás órán fejlesztenék tovább a tudásukat a diákok, máskor meg Hogyan kérjem meg az áramat? című tantárgy keretében fejlesztenék a kompetenciájukat. Tudásmegosztás, tudásáramoltatás a XXI. századi Párkapcsolat nevű tanulószervezetben.
Új szót tanulunk a Párkapcsolati kommunikáció című órán: "Deschooling", Le az iskolával" (Dr. Kollár, Mentofaktúra, 2010.)!
*Ajánló*
Minden napra egy koant! A KOANOK LOGIKÁJA http://www.iloveschool.hu/blog/48-ricsovari-laszlo-blogja/1016-minden-napra-egy-koant-a-koanok-logikaja.html
Felejtsük el a hagyományos struktúrát! Miért kéne iskola a tanuláshoz? Házhoz megy a tananyag: informális tanulóhálózatok, tanár nélküli iskola: e-learning oktatás. Baráti közösségek, érdeklődési körök alapján szerveződő klubok, szakmai csoportok, hálózati tanulás. Tanár helyett mentorok. Szerepzavarok. Értékválság. Jövősokk után jelensokk. Eladó identitások.
Új tantárgyak: Coolhunter képzés. A cool az értékesre vadászik. A trendvadász házhoz megy, kockázatot vállal, (másokat) helyzetbe hoz, felkeresi a célcsoportot, megmerítkezik a szubkultúrában, nyitott, befogadó, kulturális nomád, idegen a saját hazájában. Rácsodálkozó, elvárások nélküli, mert az elvárás nem lehet trendi, az elvárás (norma) a múltból jön, kizárja a jövőt, a mást, legfőképpen a meglepetést. Nem cenzúráz és nem kontrollál, mert az újra ő is csak vadászik. Értéket közvetít (nem a magáét erőlteti másokra). Járja ki ezt a kurzust is!
Meglehet, hogy kissé másként képzelted a tanácsadást, csakhogy én sosem adok tanácsot. Szempontokat ajánlok, konkrét eszközöket, komplett életfilozófiát. Nagyobb kincs ez, mint gondolnád. Már a következő percben érezni fogod a hiányát.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 08. 03. 09:58
azt is mondhatnám, hogy a problémád nagyon átlagos. Mindenki kétségek közt gyötrődik, ha féltve őrzött partnerkapcsolatban él. Ez a szerelem.
Érettségi vizsga az Élet Iskolájában
*Ajánló*
Ez mind szerelem? http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/361-ez-mind-szerelem.html
A leveled olvasása közben többször felvillant előttem egy kép, egy iskola, az Élet Iskolája, ahol az igazgató a többieket a helyes útra igazgatja. Bemondja, hogy kell élni, hogyan kell áldozni a (párkapcsolati) tudás oltárán, ellenőrzi, leméri, osztályozza, majd kiállítja a bizonyítványt. Ott azonban van mindenki által ismert tanmenet (becsengetnek és kicsengetnek pontosságú leirat arról, hogy kell párkapcsolatban létezni), írott követelményrendszer (mi a párkapcsolat, milyen input- művelet- output árán szerveződik, mik a kritériumok és értékelési szempontok, mi lesz azokkal, akik megbuknak az Élet Iskolájában, stb.), tanfolyamok (párkapcsolati oktatás) és rendszeres megbeszélések (célkitűzések, hol tartunk most típusú megbeszélések) a témában.
Te tartasz értekezleteket?
Világos a párod számára, hogy mik a követelményeid? Napi hányszori áldozás? Mit áldozzunk? Hogyan áldozzunk? Mi van, ha nem áldozunk? Mi legyen, ha áldoztunk?
Butaság az egész felvetés? Így igaz! Hagyd is abba!
Mert az nem megy, hogy olyat kérjünk számon, amiről a másiknak fogalma sincs (miképpen a tanár is tud úgy kérdezni, hogy a kérdés értelmezéséhez is minimum nagydoktori szükséges, a diák tehát már a kérdés megfogalmazásakor megbukott), amiről nem tartunk kiképzést (megbeszéléseket arról, hogy érezzük magunkat a párkapcsolatban, mit, mikor, hogyan szeretnénk megváltoztatni és megfelelő fordulat esetén milyen jutalomra számíthat a tanuló). Milyen sok diáknak nem éri meg, hogy egész délután tanuljon mondjuk egy jeggyel jobb osztályzatért! Felkeltél korán, hogy odaérj hozzá. Meg is lett a jutalmad: ott voltál mellette, szerethetted. És neki? Lehet, hogy nem volt értékes az áldozatod? Melyik számíthat nagyobb jutalomra: az az alkalmazott, aki cégnél takarít vagy az az menedzser, aki egy nagyszerű üzletet kötött? Itt az idő a tanulásra: vannak értékes felajánlások és olcsó gesztusok.
Lehet, hogy nem elég a jó szándék, az áldozatnak is minőséginek kell lennie, sőt, értékesnek a másik fél számára?
Egyéni tanrend a Párkapcsolati Akadémián
*Ajánló*
"Bika és viadal"-stratégiák (Kitörési stratégiák) http://www.iloveschool.hu/radio/316-qdoegoes-oetoesq-beszelgetes-4-qbika-es-viadalq-strategiak.html
Az iskolarendszer számára áldás az átlag. Aki nem teljesít, megbukik, de a tehetségesek számára sem jobb a helyzet. Őket nem képes feldolgozni, megmunkálni a többiekkel egyidőben a rendszer, nekik különóra (a tehetség jutalma, hogy további tanítási órákra kötelezik őket), tehetséggondozás nevű vergődés jár.
Mi lenne, ha nyitnánk egy magániskolát? Piaci kapcsolatra helyeznénk a párkapcsolati kiképzés rendszerét? Mielőtt lenyomjuk a hallgatók torkán a tananyagot, megfigyeljük, mire volna igényük azoknak, akik beiratkoznak hozzánk.
Te elvégezted a piackutatást?
Ha jól csináljuk, (több) pénzt kérhetünk a(z átlagtól eltérő!!!) szolgáltatásainkért.
Te megkéred az áradat?
Hát, nem könnyű igazgatónak (se) lenni! De ki mondta, hogy az lesz?
Mondanék egy szempontot: Extremisztán és Középszerisztán
*Ajánló*
"Lélek lép a lajtorján" Lélekemelők http://www.iloveschool.hu/blog/43-sudar-gyoergyi-ontological-coach-blogja/222-lelek-lep-a-lajtorjan.html
Középszerisztánban kiszámíthatóság az úr. Itt van minden iskola (a szekularizált világ szent terei, templomai). Adok tíz deka szerelmet, 22 db áldozatra számíthatok cserébe. Ha a diák volt olyan szíves és beért 7.45-re az iskolába, a tanár lesz olyan kedves és 8.00-tól megtartja az órát. Lehet tudni, hogy egy viselkedés milyen következményekkel jár: ha belerúgok egy kőbe, az elrepül, ha egy kutyába, az meg valószínűleg megharap.
Extremisztánban: nincs ok-okozati összefüggés, nem tudjuk, mitől lobban fel két ember közt a szerelem, mikor és hogyan fog kihunyni, elhamvadni. Ha ma szeret, a holnapra semmi garancia. Nem tudom, hogy szeret-e, mert annyiféle szeretet lehet és annak megannyi kifejeződése. Nincs érdemes és érdemtelen ember a szerelemre, nincs feltétele és összetevője, nem következik itt semmi semmiből. Grandiózus, magával ragadó, egyszerre mámoros és elkeserítő, vágyott és elátkozott állapot.
Miből gondolod, hogy nem szeret? Utóvégre senki nem tart a társad fejéhez egy pisztolyt, hogy jöjjön vissza hozzád és mégis képtelen elhagyni téged, vonzódik hozzád! Mert a mérleg keveset mutat? Lehet, hogy el kell felejteni a mérlege(lés)t, ha Extremisztánban vagy? Itt nincs olyan, hogy "kihasznál", mert nincs áru és nincs ára, nem vehető, nem rendelhető, nem adható és nem vehető meg a szerelem.
Jó lenne tudni, te melyik világban létezel. Hol szeretnél leginkább? Amikor méricskélsz, Középszerisztánból sóvárogsz Extremisztánba. Amikor belefeledkezel a szerelembe, úgy jó minden, ahogy éppen van, úgy szeretem őt, ahogy van, akkor megtaláltad a határátkelőt az új világba.
Légy konzisztens és következetes, elvégre lehetünk-e egyszerre két helyen?
Tanulási módszerek a XXI. században
*Ajánló*
Dr. Kollár a Harmadik Kor Egyetemén http://www.iloveschool.hu/drkollar-blogja/viewpost/953.html
Az iskolákat az ipari társadalomban találták ki. Feladata: munkások előállítása a gyár számára (1-12 osztálynak nevezett ipari futószalagon). Csakhogy ez itt a XXI. század, az információs társadalom kora, ideje lenne váltani, munkások helyett tudásmunkásokat!
Jó, de hogyan?
Jelszavunk: "Reschooling", "Vissza az iskolapadba" (Dr. Kollár, Mentofaktúra, 2010.)!
*Ajánló*
Design-alapú problémamegoldás az ontológia coachingban http://www.iloveschool.hu/drkollar-blogja/viewpost/939.html
Kijártad már az Élet Iskoláját? Mindent tudsz? Frászt! Akkor nem akadnál el most a tananyagban. Nem állna a párkapcsolatod a bukás szélén. Lifelong learning, élethosszig tartó tanulás! Lásd: Harmadik Kor Egyeteme nyugdíjasoknak. Vissza kéne menni az iskolapadba. Az iskola mint az élet tanulócentruma. Egy szakember, mondjuk egy párkapcsolati coach jól jönne most. Kérjünk segítséget, ha elakadunk a házi feladatban!
Nem lenne rossz, ha beindulna a szervezeti tanulás, párkapcsolat mint tanulószervezet. Ki-ki tanulna (ne adj Isten szakkönyveket olvas a témában), majd megosztják egymást közt a tudást. Néha ez a tanár, olykor meg amaz. Alkalomadtán az Áldozás órán fejlesztenék tovább a tudásukat a diákok, máskor meg Hogyan kérjem meg az áramat? című tantárgy keretében fejlesztenék a kompetenciájukat. Tudásmegosztás, tudásáramoltatás a XXI. századi Párkapcsolat nevű tanulószervezetben.
Új szót tanulunk a Párkapcsolati kommunikáció című órán: "Deschooling", Le az iskolával" (Dr. Kollár, Mentofaktúra, 2010.)!
*Ajánló*
Minden napra egy koant! A KOANOK LOGIKÁJA http://www.iloveschool.hu/blog/48-ricsovari-laszlo-blogja/1016-minden-napra-egy-koant-a-koanok-logikaja.html
Felejtsük el a hagyományos struktúrát! Miért kéne iskola a tanuláshoz? Házhoz megy a tananyag: informális tanulóhálózatok, tanár nélküli iskola: e-learning oktatás. Baráti közösségek, érdeklődési körök alapján szerveződő klubok, szakmai csoportok, hálózati tanulás. Tanár helyett mentorok. Szerepzavarok. Értékválság. Jövősokk után jelensokk. Eladó identitások.
Új tantárgyak: Coolhunter képzés. A cool az értékesre vadászik. A trendvadász házhoz megy, kockázatot vállal, (másokat) helyzetbe hoz, felkeresi a célcsoportot, megmerítkezik a szubkultúrában, nyitott, befogadó, kulturális nomád, idegen a saját hazájában. Rácsodálkozó, elvárások nélküli, mert az elvárás nem lehet trendi, az elvárás (norma) a múltból jön, kizárja a jövőt, a mást, legfőképpen a meglepetést. Nem cenzúráz és nem kontrollál, mert az újra ő is csak vadászik. Értéket közvetít (nem a magáét erőlteti másokra). Járja ki ezt a kurzust is!
Meglehet, hogy kissé másként képzelted a tanácsadást, csakhogy én sosem adok tanácsot. Szempontokat ajánlok, konkrét eszközöket, komplett életfilozófiát. Nagyobb kincs ez, mint gondolnád. Már a következő percben érezni fogod a hiányát.
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 08. 03. 09:58
Olvasói értékelés: 4 / 5
Kedves Kriszti! 37 éves vagyok van 4 fiunk akiket párommal imádunk ,párommal 17 éve ismerjük egymást ,ez idö alatt nem csalt meg (legalábbis nem tudok rola),lett egy barátnöm 5 éve ,nem történt soha semmi,de áprilisban egyszer és kb 3 hete párom chatelt vele (szexuális témárol) megkérdeztem a párom hogy tetszik e neki de azt mondta nem csak hülyéskedtek de én nem tudom elhiggyem e ,barátnöm házassága eléggé hullámzo és szeret kacérkodni a pasikkal,az sajnos igaz hogy köztünk a szexuális kapcsolat az utobbi honapokban nagyon lecsökkent,sogornöm azt mondta hogy valoszinüleg ezt vetitette ki a párom a barátnömre,én tudom hogy nagyot hibáztam probálom helyrehozni,csak félek hogy a páromnak tetszik a barátnöm azért irkált vele,az eset ota egyébként a párom teljesen megváltozott kedveskediknekem,puszilgat ölelget,Doktornö szerint lehet hogy megbánta az irkálást? Mert most teljesen olyan a házasságunk mintha ujbol szerelmesek lennénk aminek én nagyon örülök csak nem értem ezt a nagy változást,mikor megtudtam az irkálást mondtam neki váljunk el de ö nem akar igazábol én se akarok de ugy érzem nem tudnék olyan férfivel élni akinek más tetszik abban biztos vagyok hogy nem feküdtek le mert lett volna rá alkalom de ugy érzem nem volt ilyen Doktornö szerint mit tegyek? Vagy az igaz lehet hogy csak a szexuális hiányát vetitette ki a barátnömre de igazábol nem tetszik neki? Válaszát elöre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
bizony, jól látja a dolgot és szembe is mer vele nézni. Nem hibáztat másokat, nem szidja a párját, nem kutakodik a múltjában (vajon, az édesanyja 3,5 éves korában csúnyán nézett-e rá, ezért írogat most másoknak), nem gyűlölködik a barátnőjével. Felüdítő, hogy röviden megjegyzi, Ön is hibázott, de nem kezd egy végeláthatatlan önmarcangolásba, aminek az eredménye majdnem mindig az "Én" felmentése. A tettek mezejére lép: mit tehetnék? Ez igazán felnőtt viselkedés (mi úgy hívjuk: Én-vezérelt állapot; lásd: Kollár Déri Vízen járni, Belső minőségbiztosítási rendszereink), őszintén gratulálok. egyben nagyon köszönöm, hogy éppen engem tisztelt meg a kérdésével.
*Beszélgetésajánló (hangfelvétel)*
Trainspotting-házasság (A tökéletlen házasságok tökéletessége), http://www.iloveschool.hu/radio/641-chaotic-madness-5-mi-micsoda-ez-a-trainspotting-hazassag.html
Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbb kapcsolat olyan körülmények között szövődik, amikor az emberek egyébként is gyakran találkoznak: munkahely, baráti társaságok, szomszédok. Úgy mondjuk, holonon belül. Ezek a közösségek éppen úgy alkalmasak arra, hogy egy nem várt igényt keletkeztessenek, mint ahogy kielégüléssel szolgáljanak, megtaláljuk a már meglévő vágy tárgyát.
Mindegy is, mi volt előbb: a kiéhezett férj vágya vagy egy szexi barátnő hívogató kacérsága.
*Filmajánló*
Ezt nézd, ne a Való Világot! 8.: Mindannyian kiborgok vagyunk, http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/514-ezt-nezd-ne-a-valo-vilagot-8-mindannyian-kiborgok-vagyunk.html
Kulcsszó ugyanis: DESIGN. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket (viselkedés mint termék a párkapcsolati piacon) kell előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (megy a szex- ehhez elég egy Viagra) esztétikai élményt is nyújt (megújult párkapcsolat energiával telítődik mindkettejük nagy megelégedésére).
Ez egy ember szintjén úgy hívjuk, DESIGNGONDOLKODÁS. Eredménye: Life Design.
Az Önök vonatkozásában mindez egyebek mellett azt jelenti, a helyzet vonzó olvasatát adni. Olyan gondolatok kigondolását megtervezni, ami később termékenynek bizonyul minden résztvevő számára. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Mi a hasznos? Hasznos tanács.
Vigyázzon a barátnővel, mert ha túl közel jön, kontrollálhatatlan vágyakat korbácsolhat a most még csak hullámzásba vitt tengeren.
Vigyázzon a férjével, mert felmerült, sőt megfogalmazódott az igénye egy kiegyensúlyozott szexuális életre. Innentől már egyáltalán nem elég megfékezni vagy elkergetni a barátnőt, mert helyére léphet bárki más.
A kérdés is tanács.
Hogyan tudná a férje értésére adni a határokat: mit lehet és mi nem tolerálható az Ön részéről, azaz meddig mehet el a barátnővel?
Hogyan tudná ugyanezt elvégezni a barátnője felé is?
Eddig jogos, jogos, de nem elég jó. Sőt, elkeserítő, lehangoló.
Mi a designgondolkodás? Szexi. Vonzó vízió, csábító ajánlat, pozitív jövőszcenárió. Motivált tanulás.
A férjének van egy válasza: szexuális élmény. Keresi a hozzá tartozó kérdéseket. Tegye fel a magáét! Elég vonzó vagyok neked a szexuális élményre?
Jaj, nem! Ez egy cseppet sem érdekes kérdés. Termelési értekezletre való. Hány kg szexuális élményt kíván a jövő héten leszállíttatni, Mr.? Ha többet, engedek az árból!
Uh, nem!
Mi is itt a kelendő termék (emlékszik: párkapcsolati piac)? A kacérság. Nahát, erre ekkora nagy a kereslet? Meglehet! Vegyen egy nagy adaggal magának!
A designprojekt neve: Kacérság lélektana
Írjunk egy disszertációt a témában, olyat hogy a barátnő is beiratkozhat a kurzusunkra!
Mit csinál az, aki kacér? Mi ebből az értékes (amit megtanulhatok) és mi a bóvli (nem versenyképes egy magas minőségi piacon, nem foglalkozunk vele)? Hogy legyek vonzó, de ne olcsó? Hogy kérjem meg az áramat (árképzés a párkapcsolati piacon)? Hogy adjam oda magam, de lebegtessem, hogy legközelebb még mást (többet, jobbat, újat) is kaphat, van még bőven munícióm? Miképpen lehetne, hogy átadom magam, aztán megvonom (visszavonom): adtam is meg nem is, sosem vagyok meg véglegesen?
Látja itt valaki az áruló barátnőt vagy a csalfaságra ugrasztható férjet? Ugyan, itt nem ez az érdekes! Nem keseregni, végtelen unalmasan mindent megbeszélni, energiarablón nyomozni, fárasztó vádalkut kötni. Nőnek lenni! Versenybe szállni (a kacérság nevű új kompetenciánkkal). Meghódítani. Lefegyverezni. Győzni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 27. 12:29
bizony, jól látja a dolgot és szembe is mer vele nézni. Nem hibáztat másokat, nem szidja a párját, nem kutakodik a múltjában (vajon, az édesanyja 3,5 éves korában csúnyán nézett-e rá, ezért írogat most másoknak), nem gyűlölködik a barátnőjével. Felüdítő, hogy röviden megjegyzi, Ön is hibázott, de nem kezd egy végeláthatatlan önmarcangolásba, aminek az eredménye majdnem mindig az "Én" felmentése. A tettek mezejére lép: mit tehetnék? Ez igazán felnőtt viselkedés (mi úgy hívjuk: Én-vezérelt állapot; lásd: Kollár Déri Vízen járni, Belső minőségbiztosítási rendszereink), őszintén gratulálok. egyben nagyon köszönöm, hogy éppen engem tisztelt meg a kérdésével.
*Beszélgetésajánló (hangfelvétel)*
Trainspotting-házasság (A tökéletlen házasságok tökéletessége), http://www.iloveschool.hu/radio/641-chaotic-madness-5-mi-micsoda-ez-a-trainspotting-hazassag.html
Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbb kapcsolat olyan körülmények között szövődik, amikor az emberek egyébként is gyakran találkoznak: munkahely, baráti társaságok, szomszédok. Úgy mondjuk, holonon belül. Ezek a közösségek éppen úgy alkalmasak arra, hogy egy nem várt igényt keletkeztessenek, mint ahogy kielégüléssel szolgáljanak, megtaláljuk a már meglévő vágy tárgyát.
Mindegy is, mi volt előbb: a kiéhezett férj vágya vagy egy szexi barátnő hívogató kacérsága.
*Filmajánló*
Ezt nézd, ne a Való Világot! 8.: Mindannyian kiborgok vagyunk, http://www.iloveschool.hu/blog/44-deri-kriszti-ontological-coach-blogja/514-ezt-nezd-ne-a-valo-vilagot-8-mindannyian-kiborgok-vagyunk.html
Kulcsszó ugyanis: DESIGN. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket (viselkedés mint termék a párkapcsolati piacon) kell előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (megy a szex- ehhez elég egy Viagra) esztétikai élményt is nyújt (megújult párkapcsolat energiával telítődik mindkettejük nagy megelégedésére).
Ez egy ember szintjén úgy hívjuk, DESIGNGONDOLKODÁS. Eredménye: Life Design.
Az Önök vonatkozásában mindez egyebek mellett azt jelenti, a helyzet vonzó olvasatát adni. Olyan gondolatok kigondolását megtervezni, ami később termékenynek bizonyul minden résztvevő számára. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Mi a hasznos? Hasznos tanács.
Vigyázzon a barátnővel, mert ha túl közel jön, kontrollálhatatlan vágyakat korbácsolhat a most még csak hullámzásba vitt tengeren.
Vigyázzon a férjével, mert felmerült, sőt megfogalmazódott az igénye egy kiegyensúlyozott szexuális életre. Innentől már egyáltalán nem elég megfékezni vagy elkergetni a barátnőt, mert helyére léphet bárki más.
A kérdés is tanács.
Hogyan tudná a férje értésére adni a határokat: mit lehet és mi nem tolerálható az Ön részéről, azaz meddig mehet el a barátnővel?
Hogyan tudná ugyanezt elvégezni a barátnője felé is?
Eddig jogos, jogos, de nem elég jó. Sőt, elkeserítő, lehangoló.
Mi a designgondolkodás? Szexi. Vonzó vízió, csábító ajánlat, pozitív jövőszcenárió. Motivált tanulás.
A férjének van egy válasza: szexuális élmény. Keresi a hozzá tartozó kérdéseket. Tegye fel a magáét! Elég vonzó vagyok neked a szexuális élményre?
Jaj, nem! Ez egy cseppet sem érdekes kérdés. Termelési értekezletre való. Hány kg szexuális élményt kíván a jövő héten leszállíttatni, Mr.? Ha többet, engedek az árból!
Uh, nem!
Mi is itt a kelendő termék (emlékszik: párkapcsolati piac)? A kacérság. Nahát, erre ekkora nagy a kereslet? Meglehet! Vegyen egy nagy adaggal magának!
A designprojekt neve: Kacérság lélektana
Írjunk egy disszertációt a témában, olyat hogy a barátnő is beiratkozhat a kurzusunkra!
Mit csinál az, aki kacér? Mi ebből az értékes (amit megtanulhatok) és mi a bóvli (nem versenyképes egy magas minőségi piacon, nem foglalkozunk vele)? Hogy legyek vonzó, de ne olcsó? Hogy kérjem meg az áramat (árképzés a párkapcsolati piacon)? Hogy adjam oda magam, de lebegtessem, hogy legközelebb még mást (többet, jobbat, újat) is kaphat, van még bőven munícióm? Miképpen lehetne, hogy átadom magam, aztán megvonom (visszavonom): adtam is meg nem is, sosem vagyok meg véglegesen?
Látja itt valaki az áruló barátnőt vagy a csalfaságra ugrasztható férjet? Ugyan, itt nem ez az érdekes! Nem keseregni, végtelen unalmasan mindent megbeszélni, energiarablón nyomozni, fárasztó vádalkut kötni. Nőnek lenni! Versenybe szállni (a kacérság nevű új kompetenciánkkal). Meghódítani. Lefegyverezni. Győzni!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 27. 12:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Kriszti!
...
félreérti, hogy nem a gyermeki énjétől várom az érintéseket, hanem a felnőtt férfi személyétől. Tisztában vagyok vele, ha valaki valamit nem tanult, abból nem lehet adni. TAnítani úgy gondolom talán. NEm analizálom a párom.
Csak ilyen emberrel, mint ő, még nem találkoztam. Ő bizonytalan és elégedetlenkedő. VAlami oknál fogva, valami gyökere gondolom van, csak azt nem tudom mi. Kis részben értek egyet önnel. NEm vesézem ki a szeretteimet. Próbálok rájönni olykor a miértekre. Ennyi.
...
félreérti, hogy nem a gyermeki énjétől várom az érintéseket, hanem a felnőtt férfi személyétől. Tisztában vagyok vele, ha valaki valamit nem tanult, abból nem lehet adni. TAnítani úgy gondolom talán. NEm analizálom a párom.
Csak ilyen emberrel, mint ő, még nem találkoztam. Ő bizonytalan és elégedetlenkedő. VAlami oknál fogva, valami gyökere gondolom van, csak azt nem tudom mi. Kis részben értek egyet önnel. NEm vesézem ki a szeretteimet. Próbálok rájönni olykor a miértekre. Ennyi.
Kedves Kérdező,
nagy örömömre szolgál, hogy ismét megtisztel az érdeklődésével.
Nyilván, ha elégedetlen lenne a válaszommal, nem írna ismét nekem, mert mi értelme volna?
Az Ön által alkalmazni kívánt pszichologizáló beszédmód és a vonzó nő imidzsének különbségéről egy képet mutatnék:
Ha szeretnék egy autóval utazni, két dolog kell hozzá:
Egy MÉRNÖK (mérnöki csapat), aki megtervezi a járművet. Szükség lesz szervizre is, ahol az esetleges működési zavarokat a rendszer szintjén elhárítják. Ez lenne a magasan képzett (és nem amatőr) PSZICHOLÓGUS és PSZICHIÁTER. Ők szakértelemmel és tudással beavatkoznak a "hardver" (az agy mint hardver) szintjén.
Szükség lesz egy autóvezető OKTATÓRA, aki megtanítja kezelni a járművet. Nem a rendszer felépítéséről tart elméleti oktatást, nem mérnököket képez, hanem vezetni tudó autósokat, akiknek sokszor lila gőzük sincs, hogy mi zajlik a gépben, miközben nyomják a gázpedált. Ez a COACH és a mediátor, akik megtanítják az életvezetést. Élvezni az utazást. Örömködni bármilyen autóval és autóban. A tájat bámulni, új utakra menni, felfedezni, rácsodálkozni, élvezni.
Beláthatja, hogy a két szakma egymást kiválóan kiegészíti, de nem helyettesíti egyik a másikat.
Mellesleg megjegyzem, ha elég sokat fog tudni a tudomány az emberről, nem kell majd pszichológia, mert az is az orvostudomány része lesz.
Mindkét területen a design a kulcsszó. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (működik az autó, lehet vele közlekedni) esztétikai élményt is nyújt: formatervezett autó, szuper vezető, aki könnyedén kezeli a járművet és nem a váltót bámulja, miközben használja.
Ez egy ember szintjén a DESIGNGONDOLKODÁS.
Olyan gondolat kigondolását tervezem meg, ami később minden résztvevő számára örömet nyújt. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Röviden: Ön most generálszervizt akar vagy vezetni, élvezni az életet egy férfival? Megtanulni élni, boldognak lenni, vonzó nőként létezni. Egy autószerelő kevésbé csábító, mint a nő :)
Végső kérdésem: hol van itt egy amatőr? Sehol. Hát ez az üzenetem.
Én elmondtam, hogy nem lesz vonzó nő (ha analizál, tervez, szerel), a többi már Önön múlik.
De ne a cipőnket szidjuk, ha lyukas. Nem a tanácsadó felel a kifutóra lépő amatőrért.
Bármelyik irányba mozdul, legyen profi!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 26. 10:19
nagy örömömre szolgál, hogy ismét megtisztel az érdeklődésével.
Nyilván, ha elégedetlen lenne a válaszommal, nem írna ismét nekem, mert mi értelme volna?
Az Ön által alkalmazni kívánt pszichologizáló beszédmód és a vonzó nő imidzsének különbségéről egy képet mutatnék:
Ha szeretnék egy autóval utazni, két dolog kell hozzá:
Egy MÉRNÖK (mérnöki csapat), aki megtervezi a járművet. Szükség lesz szervizre is, ahol az esetleges működési zavarokat a rendszer szintjén elhárítják. Ez lenne a magasan képzett (és nem amatőr) PSZICHOLÓGUS és PSZICHIÁTER. Ők szakértelemmel és tudással beavatkoznak a "hardver" (az agy mint hardver) szintjén.
Szükség lesz egy autóvezető OKTATÓRA, aki megtanítja kezelni a járművet. Nem a rendszer felépítéséről tart elméleti oktatást, nem mérnököket képez, hanem vezetni tudó autósokat, akiknek sokszor lila gőzük sincs, hogy mi zajlik a gépben, miközben nyomják a gázpedált. Ez a COACH és a mediátor, akik megtanítják az életvezetést. Élvezni az utazást. Örömködni bármilyen autóval és autóban. A tájat bámulni, új utakra menni, felfedezni, rácsodálkozni, élvezni.
Beláthatja, hogy a két szakma egymást kiválóan kiegészíti, de nem helyettesíti egyik a másikat.
Mellesleg megjegyzem, ha elég sokat fog tudni a tudomány az emberről, nem kell majd pszichológia, mert az is az orvostudomány része lesz.
Mindkét területen a design a kulcsszó. Okos tervezéssel olyan rafinált terméket előállítani, ami a funkcionális hasznon túl (működik az autó, lehet vele közlekedni) esztétikai élményt is nyújt: formatervezett autó, szuper vezető, aki könnyedén kezeli a járművet és nem a váltót bámulja, miközben használja.
Ez egy ember szintjén a DESIGNGONDOLKODÁS.
Olyan gondolat kigondolását tervezem meg, ami később minden résztvevő számára örömet nyújt. A hasznos, az még nagyon-nagyon kevés. (Ez a pszichológia problémája jelenleg egyébként.)
Röviden: Ön most generálszervizt akar vagy vezetni, élvezni az életet egy férfival? Megtanulni élni, boldognak lenni, vonzó nőként létezni. Egy autószerelő kevésbé csábító, mint a nő :)
Végső kérdésem: hol van itt egy amatőr? Sehol. Hát ez az üzenetem.
Én elmondtam, hogy nem lesz vonzó nő (ha analizál, tervez, szerel), a többi már Önön múlik.
De ne a cipőnket szidjuk, ha lyukas. Nem a tanácsadó felel a kifutóra lépő amatőrért.
Bármelyik irányba mozdul, legyen profi!
Aki válaszolt:
Dr. Kollárné Déri Kriszti, coach, a Life @ Business Intézet,
Dr. Kollár Iskolájának tanára http://www.drkollarcoaching.hu/kepzeseink.html,
a Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának elnöke,
az IACM, International Association of Coaching and Mediation nemzetközi tanácsadói szövetség titkára http://www.iacm-info.com/,
a Magyar Design Közösség alapító tagja
Dr. Kollárné Déri Kriszti 2014. 07. 26. 10:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Elejére | Előző oldal | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | Következő | Végére
.jpg)
.jpg){kind=small}
