|
Bojti Andrea - szabadságonKlinikai gyermek- és ifjúságpszichológusElérhetőségeim: Magánrendelésem: Kincs-Ő Alapítvány (jelenleg online) E-mail: info@bojtiandrea.hu Honlap: https://bojtiandrea.hu https://gyermekpszichologus.blog.hu Facebook: Gyermekpszichológus blog |
Kérdezz-felelek
Kislányom december hónapban töltötte be 4. életévét. Van egy 8 éves fiú testvére, apa, anya. A családi életünk kiegyensúlyozott nincsnenk a családon belül veszekedések. Kisebb harcok a gyerekek között előfordulnak, de egyébként szeretik egymást és ragaszkodnak is egymáshoz.
A problémám az, hogy a kicsi lány nagyon sokat sírdogál. Olyan mint mikor nyűgös és nem jó semmi. De ez akkor is így van, ha sokat alszik és kipiheni magát. Oviban is rendesen kialussza az alvási időt, este fél 9-kor már megyünk aludni és reggel fél 7 körül ébresszük. Igaz hétvégén mikor nem kell időben kellnie később szokott kellni úgyhogy valószínűleg még aludna. Nem szoktam bántani a sirdogálása miatt, de eléggé aggaszt, hogy miért van ez. Így indul a napunk és így is alszik el. Sokszor valami kis apróság kiváltja nála (pl. reggel bántja a lámpa fénye és már sír...) de mire kihúzom belőle, hogy mi a baj addigra már nagyon belelovalja magát és még jobban sír. Nehéz megvígasztalni. Délután kicsit jobb a helyzet, könyebben elterelhető ill. vígasztalható. Estére megint rosszab. Nem szeretne menni általában aludni, megint sír... megy a huza-vona. Persze nem "bántom" mert nem szeretném ha úgy aludna el, hogy ideges.
Oviban nagyon jó gyerek. Iszonyatosan tartja magát és mindenben meg akar felelni. Talán így "enged" ki otthon?? Hogyan lehet ezt kezelni? Tud esetleg valamilyen jó tanáccsal szolgálni? Mert nem mutatom neki, de azért ez nagyon megnehezíti a napjainkat.
Válaszát előre is köszönöm!!!
Sz.Andrea
Levele alapján úgy értelmezem, hogy kislányának ilyen érzékeny az alaptermészete. Ha nem így van, akkor érdemes utánajárni, mióta sírdogál ennyire és akkoriban mi történhetett körülötte.
Ha az alaptermészete ilyen, azon alapjaiban nem nagyon lehet változtatni. Az önbizalmát növelhetik a csoportos foglalkozások, ahol sikerélménye lehet. Pl. sport, zene vagy művészet, de csoportterápiára is járhat.
Ha nagyon problémásnak látja a helyzetet, akkor kérhet bővebb tanácsot gyermekpszichológustól.
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
Nagyon nehéz élethelyzet ez, amit leírt.
Sajnos ebben kívülállóként én nem tudok tanácsot adni. A gyermekpszichiátrián szakorvosok és szakpszichológusok is kezelik a gyerekeket. Velük kell a továbbiakról egyeztetni. Nem tudom milyen más módszerre gondolt, én az alternatív gyógyászatban nem vagyok járatos. A lánya pszichoterápiája gondolom az osztályon folyamatban van.
Egy ilyen jellegű esetet komplexen, szakmai teamnek kell kezelni.
Több probléma is felmerült bennem fiammal kapcsolatban .Januárban lesz 5 éves a fiam ,csáaszármetszésszel 36 hétres született,hipotoniás volt emiatt jártunk mozgás fejlesztésre,ahol nagyon szépen haladt,2 és fél évesen szépen beszélt,egyszerre lett szoba és ágytiszta,járt bölcsödébe amit nagyon szeretett ,most második éve jár óvodába és itt kezdödtek a problémák .Az óvónénik szinte mindennap panaszkodnak rá mert nem vesz rész a feladataokban ,nem mond verset ,nem mondokázik ,közös játékokban sem vesz részt,nem színez és nem rajzol .Ha megkérdem miért nem akkor a váasza :"nem szeretem ,nem érdekel".Hiába mondjuk neki ,hogy azt is meg kell csinálni amit éppen nem szeret,zsarolással (csak akkor játszhat azzal ami a kedvenve ,ha kiszínez egy oldalt )akkor nagy durrogva megcsinálja .Óvó néni szerint lusta,lassú,nem tud memorizálni .Sokat és hamar el kezd sírni minden aproságért(leesik a szalámi a szelet kenyérről ).Magassága és súlya is elmarad a korosztályától ,(13 kg 98 cm)de a doktornénink szerint semmi baja .Érzem ,hogy valami nincs rendben ,de nem tudom mitévő legyek .Tanácsot szeretnék kérni ,hova forduljak itt vidéken ,mert Budapestre utazni többször megoldhatatlan .Köszönöm a segitségét elöre is.Tisztelettel ,
Vidéken is dolgoznak gyermekpszichológus kollégák, akiket fel lehet keresni.
Elsősorban a Nevelési tanácsadónál érdemes érdeklődni, de a lakóhely szerint illetékes Családsegítő Szolgálatnál vagy a gyermekvédelmi szakszolgálatnál is dolgoznak gyermekpszichológusok.
Jelenleg folyik a válóperem, és az ex férjem magának szeretné a szülői felügyeleti jogot. A tanítónők által leírtakban a fiam (8 és fél éves) a kért családrajzban nem ábrázolta az apját, csak engem és a testvérét. Mennyire veszik ezt komolyan a pszichológusok a döntés folyamán?
Várom válaszát köszönettel:
Szigeth Szilvia
Ebben a kérdésben nem a pszichológusok, hanem a bíróság az illetékes. A gyakorlat azt mutatja, hogy olyan rajzokat, melyek ismeretlen körülmények között készültek, nem vesz figyelembe a bíróság.
A bíróság csak az illetékes kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleményére alapoz. Ha az ő vizsgálata is azt mutatja, hogy a gyermek az anyánál van jobb helyen, akkor lehet perdöntő a szakvélemény.
Javaslom, konzultáljon az ügyvédjével a szakértői vizsgálatok módjáról.
Nekem nincs saját gyermeket, de a húgom (14, lassan 15) miatt szeretnék tanácsot kérni Öntől!
Lassan 23 éves leszek, és 1,5 hét múlva elköltözöm itthonról a páromhoz, hogy elkezdhessem a saját életemet. Testvéremnek nem mertem még elmondani, ugyanis nagyon rosszul viseli. Eddig is fél heteket a páromnál töltöttem, erre ezek voltak eleinte a reakciói: düh, ajtó csapkodása, káromkodás... mostanában pedig teljesen nem törődöm lett a témában. Rángatja a vállát, "engem nem érdekel" és el sem köszön tőlem, ha elmegyek itthonról. Természetesen ha másról van szó, akkor képes normálisan viselkedni. Nem tudom, hogy hogyan is kéne neki elmondanom, hogy most már véglegesen elköltözöm itthonról. Mit lehetne tenni az ügy érdekében? Kérem segítsen, mert nem akarom bántani, és azt sem akarom, hogy a viselkedésével ő is bántson engem.
Válaszát előre is köszönöm!
Vivien
Ez a kérdés alapvetően az önök kapcsolatáról szól. Érdekes, hogy miért alakult így önök között a viszony. Kicsit olyan érzésem van, mintha a húga úgy viselkedne önnel, akárcsak egy felnőttel, és nem mint egy testvérrel.
Teljesen érthető, hogy végre saját életet szeretne kezdeni. Ennek a pozitív oldaláról beszéljen a testvérének, illetve arról, hogy neki milyen előnye származik majd belőle.
Előbb-utóbb biztosan meg fogja szokni az új helyzetet.
Két tüneményes kisfiú anyukája vagyok. A nagyobbik 2,5 éves, a kisebbik 10 hónapos. Tavaly mikor kisebbik fiammal terhes lettem, az utolsó 1-2 hónapban muszály voltam bolcsibe adni a nagyobbikat, mivel veszélyeztetett terhességem volt. Úgy tűnt ezt jól fogadta, volt hogy mar hétvégén is indult hogy megy a bolcsibe... 3 hónapra rá, mar a kistestvérrel együtt költöztünk, igy bolcsit is váltottunk ( pár hónapig szülés után még muszály volt, mivel császárral szültem, es az előző alkalommal is kórházba kerültem utána....) tavasz óta azonban csak úgy ottmaradt, jól érezte magát, szereti a bolcsinénit, es a bolcsibacsit, magánbölcsöde révén kevesen vannak.... Azt éreztem, szüksége van a többi gyerekre, kötődik hozzájuk, beszél róluk ..... 2 hónapja azonban azt érzem nála, hogy zaklatottab, jobban ki akar sajátítani, esténként 2 óránként felsír, ugyan nem kell hosszan vigasztalni, de be kell hogy menjek hozza megvigasztalni. Érződik hogy zaklatott.... Persze tudom hogy a kistestvére is egyre több teret kivan....azonban azon gondolkodtam mi lenne ha kivennem a bolcsibol, hogy együtt legyünk, hisz jövő ősztől úgy is kötelező az óvoda....azonban nem tudom hogy ezzel a megszakítással nem ártanék-e neki.
Előre is köszönöm válaszát,
Regina
Ez egy olyan kérdés, amiben az a legjobb megoldás, ha szívük szerint döntenek. Mivel ősztől új helyet kezdenek, gyakorlatilag újrakezdhető a beszoktatás is. Addig pedig még majd egy év van otthon, amit együtt töltenének. Javaslom, hogy a családi szempontokat vegyék inkább figyelembe, melyik megoldást tudják legjobban kivitelezni.
Sok kisgyerek van hasonló helyzetben és nem szokott később gond lenni az új intézménybe való beszokás.
Kb. 18 hónapos koráig éjjel 12, nappal 1-2 órát aludt (10-20 perc ringatás után).
Mindent megevett szinte (főtt ételeket), gyümölcsöket kevésbé, de azt is.
18 hónapos korától alig akar enni, örülök, ha ebédel rendesen de a többi étkezés katasztrófa...pucér kenyér és víz, szó szerint!
Szalámi, sonka, májkrémek, sajtok nem kell, amit régen imádott, csak pucér kenyér!
Illetve az éjszaka...az szintén katasztrófa!
19-20h. körül mesézünk (csak tv-ből kell, olvasva nem érdekli), 21h. körül kezdünk fürödni, 22h. körül tápszer, amit ölben már nem, csak a rácsos (kényelmes 80*140cm-es tágas) kiságyban hajlandó meginni (mutatja is). Ahogy megitta elkezd izegni-mozogni, fickándozni, cumit dobálni, kezével "repkedni", mint egy kis sajtkukac. Amikor örül (nappal) is a fejét rázza és repked a kezével, pl. kedvenc mesenézés közben is.
Hiába énekelek altatót, simogatom, folytatja, bele is izzad. Bő 1 (max. 2) óra vergődés után alszik el, de volt, hogy 01:00-kor aludt el. Van, hogy kintről szólok be neki, hogy aludjon és ott vagyok, van, hogy lefekszem a kiságya mellett lévő (felnőtt) ágyra és ott alszom. Ez kb. 90%-ban így van.
Nappal ebéd után 15h. körül ugyanígy van, 2 óra vergődés után alszik el, olyankor kijövök és a folyosóról be-beszólok, hogy "itt van anya, alukáljál szépen".
Reggel 8-10h. között ébred. Nem tudom mit tehetnénk, hogy ne így aludjon el. Van, hogy apa megy be hozzá, de mivel ő korán kel reggel, így ha nem alszik el a kicsi le kell váltanom és ott alszom a kicsi szobájában, hiszen mire elalszik már késő van.
Tanácstalan vagyok, mindketten "értelmiségi" szülők vagyunk, pedagógusként pszichológiát is tanultam (férjem is a főiskolán ill. egyetemen) mégsem tudom mit tehetnénk? Csak max. hangos szóval jelezzük a kicsinek, ha valami nem jót tesz, nem lát agressziót, durvaságot. Van egy 18 éves nővére akivel imádják egymást. Semmi változás nem történt körülötte, kiegyensúlyozott a családunk. Beszélget szavakat 8 hónapos korától, emlékszik régebbi dolgokra, barátkozós is, meg néha nem is, imád hintázni, bújócskázni, játszani. Neurológus rendben talált mindent a mozgás késésén kívül (súlya miatt izom gyenge és később indult el, 18-19 hósan). Kérem, adjon tanácsot, mit lehetne még megpróbálni! Szülők közé nem tudjuk tenni aludni (apának aludnia kell). Előre is köszönöm! Tisztelettel: Anita
Nehéz ezt a kérdést így látatlanban megválaszolni. Általánosságban ebben az életkorban lehet arra gondolni, hogy a megváltozott viselkedés egy hirtelen fejlődési ugrásnak is köszönhető, de a dackorszak része is lehet. Ha látta neurológus, ő biztosan jelezte volna a fejlődésbeli elmaradást, mert néha az is probléma lehet.
Javaslom, hogy konzultáljanak pszichológussal, aki személyre szabottan tud segíteni.
Azért fordulok önhöz mert már tanácstalan vagyok.Van egy 4 éves kisfiam akinek van nem könnyen indult az élete mert pár napos kora óta a mai napig sokat volt kórházban.Ettől fogva nagyon nehéz vele.Oviba is jár de ott nagyon jól viselkedik az óvónők elmondása szerint.Itthon viszont kezelhetetlen.Szófogadatlan,szemtelen,olykor csúnyán beszél.Úgy veszem észre hogy agresszív is és rettenetesen figyelmetlen is.
Szeretnék tanácsot kérni öntől hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Köszönettel
Fekete Dóra
Összetettnek látom a feltett kérdését, így valószínűleg egy e-mail kevés lesz a probléma megoldására.
Sokszor előfordul a gyerekeknél, hogy a hosszabb szeparációt (ovi vagy kórház) megpróbálják "megbosszulni". Így a viselkedése akár figyelemfelkeltő is lehet. De az is gyakori eset, amikor a közösségben minden rendben van vele, és csak otthon rosszalkodik. Otthon biztonságban "kiengedheti a gőzt".
Érdemes lenne jobban kivizsgálni, hogyan hatott a sok kórház az anya-gyerek kapcsolatra. Ezért kérjék pszichológus segítségét. Addig is egy bevált technika: iktassanak be valamilyen sportot a kicsi életébe, de legalább az ovi után végezzen valami fizikai aktivitást, ami akár egy szimpla utcai rohangálás is lehet.
Kisfiam 4,5 éves, lányom 2 lesz. 5 és fél éve költöztem Budapestről megyeszékhelyre a férjemhez. Hamar jött az első gyermek, akinek azóta több, nem általános egészségügyi problémái voltak. Összesen háromszor voltunk kórházba, hosszabb időre (2 hét inkubátor késői szepszissel, 10 nap vérszegénység és vérátömlesztés miatt, tavasszal allergiás asztmától fulladt be és 5 napig voltunk bent). Nagyon nehezen viseltem lelkileg a betegségeit, óvodakezdésnél fél év alatt 6-szor betegedett meg 2-3 hétre, sajnos, sokára találták meg az okát, az allergiát. Két éve megszületett a kislányom, aki hasfájósként több, mint 3 hónapot ordított végig délután és este. Majd másfél évig nem aludt át egyetlen éjszakát sem. A testvérféltékenység csak minimálisan, kezelhető keretek között jelentkezett nálunk. Sajnos nagyszülői segítséget nem igazán kaptunk. Kapcsolatunk megromlott, férjem 2 hónapra elköltözött a nyáron, barátnője is volt. Én most újra Pesten kaptam egy pár hónapra állást. Kisfiamat nagyon megviselték a nyár eseményei. Próbáljuk rendezni a viszonyunkat, de azt gondolom, ebből ő nem sokat ért. Most az óvodában szóltak, hogy túl sokat pisil. Sajnos az óvónő csínytevésnek minősítette a többszöri kikéreckedését és be is pisilt alváskor, mikor nem engedték ki. Nem tudom, mikortól számít kórosnak.
Mióta dolgozom, elég feszült a viszonyunk. Gondolom, nem örül a helyzetnek. Sokat ellenkezik és viszonylag nyűgösebb formáját mutatja.
Sajnos, ahol élünk nem találtam megfelelő gyermekpszichológust. (Kettő magánrendelés van a gyerekeknek, az egyik pszichiáter, a másik nyáron nem fogad betegeket). Nem tudom eldönteni, hogy a hiányom, az apja elköltözése, a sok kórházi élmény, vagy az én begyűjtött frusztrációim milyen mértékben befolyásolják a mostani helyzetét. Kellene-e szakemberhez vinni? Ha igen, hova? Elég-e, ha rendeződnek az otthoni viszonyok és a munkám végeztével novembertől már a közelében leszek? Segítségét, válaszát köszönve, üdvözlettel
Nagyon sok dolog történt, ami hatással lehet a kisfiára. Sajnos a gyerekeknek túl jó radarjaik vannak a konfliktusok megérzésére, így szinte biztos, hogy legalább érzelmi szintem megél dolgokat az Önök közti feszültségből.
Gyermekpszichológust az illetékes Nevelési Tanácsadóban is fel lehet keresni, de sok helyen az SZTK-ban is dolgoznak kollégák. A problémát illetően valószínűleg családterápiában is kell gondolkodni.
Ami a sok pisilést illeti, javaslom, hogy egy teljes vérképet nézzenek a gyereknek, beleértve a cukrot is.
Kisfiam 6 éves, önértékelési problémával küzd, azt mondja őt nem szereti senki és hogy ő sem szereti saját magát! Rengeteget dícsérem, naponta többször is elmondom neki hogy szeretem, nem tudom mihez kezdjek! :( Játékokban is mindig ő játsza a gonosz szerepét, csak a verekedős, harcolós játékok érdeklik bár ő nem agresszív. Nem szeret társaságban lenni, fél a kudarctól. Az oviban azt mondják az ovónénik, hogy túl sokat várok el tőle otthon, de a környezetünkben élők szerint ez nem igaz.
Kérem adjon tanácsot mit tegyek, nem akartam pszichológushoz rohanni de lehet, hogy egy szakember tudna már csak segíteni?
Köszönettel!
Hajni-Edit
Valóban fontos az az üzenet a gyermek irányába, hogy őt úgy szeretjük, ahogy van. Akkor is elfogadjuk és szeretjük őt, ha rosszat tesz. Amikor fegyelmezi vagy bármi miatt büntetné mindig hangsúlyozza, hogy a viselkedésével nem ért egyet, de őt szereti. Tehát az nem jó megoldás, ha a gyereket minősítem. Pl. nem akar vacsorázni, és akkor azt mondom neki, hogy rossz gyerek vagy.
A pozitív üzenet lényege, hogy őt szeretem és elfogadom olyannak, amilyen.
Egyébként ha a probléma nagyon zavaró, és agyermek rosszul érzi magát, érdemes szakemberhez fordulni.
Kislányom márciusban múlott 3 éves és január óta szobatiszta. Nagyon ügyes volt a pisi terén szinte egyszerre ment a kakival küzdöttünk 2 hónapot de mondhatom stabil volt a szobatisztasága mind nappal, mind éjszaka. Sajnos a nyáron a bölcsődébe sok gondozónő csere volt és sokszor be csurrant, majd el kezdte hogy csak itthon csurog be egy két csepp. A bölcsődei káosz miatt jobbnak láttuk hogy inkább nagymama vigyázzon rá. Mamánál egyszer sem csurgot vagy cseppent be a pisi de ha haza jöttünk fürdésig 1-2 szer mindig.Éjszaka azóta sem pisil be pedig sokszor 12 órát alszik egyben. Leggyakrabban játék vagy mese nézés közben csöpenik be. Most szeptemberben kezdte el az óvodát. Azt szeretném kérdezni, hogy lehet e ennek a be csurgatásnak valami lelki oka? Mit tehetnénk? Válaszát előre is köszönőm
Amikor a szobatisztaság kialakulóban van, vagy még nem teljesen stabil, többször előfordulhatnak kisebb balesetek. Önmagában ez nem jelent problémát. Én a leírt helyzetről is azt gondolom, hogy természetes reakció a gyermek részéről. Javaslom, hogy várjanak még türelemmel, valószínűleg ha beáll a megszokott rend az óvodában, a szobatisztaság kérdése is megoldódik.
Én 3 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Tanácstalan vagyok, hogy segítségre van-e szüksége vagy csak a dackorszak tombol nála. Kb. 1 hónapja vettem észre, hogy elkezdte rágni a körmét. Ebből arra gyanakszom, hogy szorong valami miatt. A viselkedése megváltozott, hirtelen változik, egyik pillanatba azért megy a sírás, hogy pl. ne vegyünk fel nadrágot, a másikban pedig azért, hogy mégis. Sokat sír apró dolgokon, illetve olyanokon, hogy pl. el kell mennem a mellékhelyiségbe, de "Anya, ne menj, maradj itt velem!" Hiszti is van a dologban, de más az egész helyzet, mint eddig. Már ha rosszalkodik, szinte rá se merek szólni, mert egyből sírás a vége. Van egy 11 hónapos testvére, aki most már elég aktív időszakát éli, mindehol feláll, esik-kel, igényli a figyelmet. Lehet, hogy testvérféltékenység is van a dologban? Valahogy segíteni szeretnék neki, mert szeptembertől oviba megy és ha ez dolgozik benne, nem szeretném, ha úgy érezné, hogy "eldobtam"!
Segítő válaszát előre is köszönöm!
Azt gondolom, hogy jól látja a helyzetet! Valószínűleg a dackorszak és a testvérféltékenység egyszerre szerepet játszhat a lánya viselkedésében. A testvérféltékenység egy kicsit erősödni szokott akkor, amikor már aktívabb a testvér, de ez is elmúlik aztán egy idő után.
Legyenek vele következetesek, és próbálják rábírni arra, hogy inkább mondja el mi a baja, mert a hisztivel Önök nem tudnak neki segíteni. Egy kicsit már úgy kell őt kezelni mint egy nagyobbacska óvodás gyereket. Ez sokszor segít.
Ez a dacos viselkedés általában egy csapásra meg szokott szűnni. Az is előfordulhat, hogy már az óvodakezdés idejére elmúlik.
2014.októberben fogadtuk örökbe a kisfiunkat. Munkahelyemről szabadság és betegállomány igénybevételével tudtam távol maradni, de már februárban tudtomra adták, hogy ideje lenne visszajönni. Így kénytelen voltam ovodába adni a fiamat. Meglepően gyorsan beilleszkedett, ahogy a családba is, viszont engem látványosan büntet. Kimondja nem szeret, szót fogadni rajtam kívül mindenkinek hajlandó. Esti lefekvéskor viszont rám zúdítja az összes szeretetét. A hajamat tekergeti, ölelget, simogatásra, puszilgatásra nyújtja a kezét. De reggel ha rám néz morog, rugdos. A férjem nyakán lóg állandóan, én csak akkor kellek, ha éhes, szomjas, WC-re kell mennie, vagyis a fizikai szükségletei kilégítésekor. Szomorú vagyok, mit tegyek? Lehet, hogy még maradnom kellett volna vele otthon? Minden percem vele töltöm, ha tehetem, de a házimunka korlátoz.
Nem írta levelében, hogy pontosan mennyi idős a kisfia, de gondolom olyan 3-4 év körüli lehet.
Ebben a korban jellemző a gyerekekre, hogy így büntetik a szülőt, ha távol van. Tipikus eset, amikor az anyuka hosszabb időre elutazik vagy kórházba kerül, utána egy ideig így viselkedik a gyerek. Mióta viselkedik így? Február óta?
Valóban lehettek volna még együtt, hiszen novembertől februárig csak 3 hónap telt el. Túl sok változás történt a kisfiú életében (örökbefogadás, új szülők, óvodakezdés)
Remélem a nyáron egy kicsit tudnak majd többet együtt lenni és az javít a helyzeten.
Jó lenne a lányt mégis valahogy a pszichológus irányába terelni.
Mondja el neki, hogy oda nem a "bolondok" járnak. Egy kicsit
tanulhatna relaxálni,lehetne beszélni a problémáról. Valószínűleg
mélyebb beszélgetésre lenne szükség ahhoz, hogy egy kicsit a probléma
mögé lássanak.
Sürgősen tanácsra,segítségre lenne szükség az unokámmal kapcsolatba.Alexa 12 éves lesz,a fiam legidősebb gyermeke.Szülei a elváltak.Akkor Alexa az Édesanyjánál maradt.Ez idő alatt többször költöztek és mindig másik iskolába került.Sok problémája volt a beilleszkedéssel.Csúfolták a társai,nem volt barátja és az életkörülményei sem voltak megfelelőek.Fia, abban az időben külföldön dolgozott.A kislány sokat volt rosszkedvű,zárkózott.A fiamnak is és a volt menyemnek is új kapcsolata és családja lett.Alexával egyre több volt a gond,tanulás terén is problémás.Most sajnos olyan dolgot tett,ami engem nagyon elszomorít.Ehhez tudni kell,hogy most a fiammal van és annak új családjával és az anyjánál csak hétvégén tartózkodik.A fiam új feleségével nem valami jó a kapcsolata és most elvett a pénztárcájából 10000,- forintot.Megbeszélték otthon,leírta,hogy féltékeny az öccsére és az iskolába sem érzi jól magát és megbánást mutatott.Kis idő múlva megint pénzt vett el és már teljesen tanácstalan a fiam,hogy mit tegyen.Ő el akarja küldeni a volt feleségéhez,de én nem értek egyet vele,mert az édesanya élete nem megfelelő egy 12 éves kislány nevelésére.Kérem adjon tanácsot.Pszichológussal beszéltek,de csak jövő héten tudják fogadni a kislányt.
Válaszát köszönöm.
Egy elkeseredett nagymama.
Nagyon nem tartom szerencsésnek, ha egy ilyen esetnek az a következménye, hogy visszaküldik az édesanyjához. Ez egyben azt üzeni a kislány számára, hogy ő ezzel a tettével többé nem kívánatos a családban. A kiskamaszkorban lévő lány a lopással a figyelmet próbálja magára hívni és próbára teszi a szülőt. Ha a lázadásnak az elutasítás a következménye, az azt üzeni számára, hogy őt így már nem szeretik.
Javaslom, hogy konzultáljanak a pszichológussal és ő majd beszélget erről részletesebben a családdal.
Teljesen tanácstalan vagyok a nagyobbik fiam miatt! A múlt héten egyik este észrevettem, hogy büdös valami a szobájuk sarkában! Nem találtam semmit, gondoltam reggel alaposan kipakolom, átnézem! Reggel mikor mentem át a szobájukba riadtan állt előttem, és észre vettem, hogy pisi pötty van a pizsijén. Gyanús lett, odamentem az említett sarokhoz, és látom, hogy oda van pisilve! Nem is tagadta, bár szégyelte, elmondta, hogy harmadszor pisilt oda! 4 és fél éves, három évesen lett teljesen szobatiszta, azóta semmi gond nem volt vele! Tanácstalanságunkban az óvónénitől kértünk segítséget, és először elbeszélgettünk vele, és megszidtuk, majd délután ovi után a lepisilt játékait kellett takarítanija több mint egy órát! Reméltük, hogy ezzel vége! Azonban tegnap egész nap játszottunk, nevetgéltünk, egyszer csak délután arra megy be a férjem a nappaliba, hogy nagyon töröl valamit a földről! Most odapisilt, és próbálta feltörölni! Utána ment a gondolkodó székére, aztán próbáltunk beszélni vele, hogy van-e valami oka ennek! A családban semmi változás nem történt mostanában! Azt sem tudom normális-e egy ekkora gyereknél, hogy 1-2 mondatnál tovább nem figyel, akár beszélgetünk, akár megszidom valamiért egyszerűen nem figyel! Néha visszakérdezek, hogy mire mondta, hogy igen, nem tudja! Kérdezem mire gondol most, azt feleli a játékra! Normális ez!?
Várom válaszárt!
Köszönöm,
Barbara
A leveléből számomra nem derült ki, hogy ez a pisilés mennyire szándékos, vagy rosszalkodás. Ha az, akkor mint nevelési kérdés jó, hogy elbeszélgettek vele és próbálják vele megértetni a tette következményeit.
Viszont ha nem szándékos a dolog, akkor el kéne gondolkodni azon, mi lehet az oka. Pl. az éjszakai bepisilés része vagy hasonló.
Ha szükséges, kérjenek segítséget pszichológustól.
Próbálom röviden és lényegretörően összefoglalni a problémánkat. Kislányom 3 és féléves, rendkívül okos és szociálisan is igen fejlett kislány. Kortársainál jóval előrébb jár jó pár készség és képesség terén. A gondok akkor kezdődtek, amikor a második gyermekemmel lettem várandós, illetve most is az vagyok, 22 hetes. A terhesség tényét már a 12. hét előtt pár nappal közöltük vele, akkor nagyon boldog volt. Azóta sem nagyon tud "leszakadni a témáról", imádja a Tesó-ügy című könyvet, ami egy zseniális alkotás, ötödszörre már tudta kívülről. Saját bevallása szerint: "őrület, hogy mindig a kistesón jár az eszem, annyira imádom, hogy mindig csak rá gondolok". Ez így ment egészen egy héttel ezelőttig, naponta tízszer puszilgatta a hasamat, mindenhol, ahol jártunk, újságolta a nagy hírt, ahogy Ő mondta a "legjobb hírét"... Egy hete váratlan dühkitörése jelentkezett. Nem túlzottan, de összeszidtam, amikor egy számítógépen végzett munka közben kikapcsolta a gépet, és elölről kellett kezdenem. Először sírva fakadt, majd mondta, hogy "ne merészelj összeszidni", majd ordításban tört ki, miközben a következőket szórta rám: "nem szeretlek, bunkó vagy, menj el innen, megértetted, majd Apa lesz itt velem", én megőrizve nyugalmamat az ölembe vettem, mire csapkodni kezdte a kezemet (ehhez hasonlót korábban soha nem csinált), amit persze nem hagytam, majd a hasamat próbálta ütni, amire még határozottabban reagáltam. Ekkor "felszólított", hogy üssem meg a kistesót! Mire én határozott nemet mondtam, azt kiabálta, hogy tegyem le a kezem magam mellé, majd Ő megüti... Ekkor közöltem, hogy nem fogom bántani, mert fáj neki, és különben sem szoktam Őt sem, a nagy gyermekemet. Felálltam és kimentem a szobából. Egy perc elteltével, amikor még mindig nagyon ordított, visszamentem, és megkérdeztem, hogy kér-e ún., illetve ahogy Ő nevezte régen, és most is emlékszik még a terminológiára "nyugítót", azaz cicit. A cicizést gyakorlatilag soha nem hagytuk abba véglegesen, mindig csak gyengéd próbálkozások voltak, de tény, hogy az utóbbi 3 hónapban jóval ritkábbak voltak ezek az alkalmak, volt, hogy ki is maradtak napok. Először nemmel válaszolt, majd mégis ráállt. Pár másodperc után már mosolygott. Én mondtam, hogy nagyon szeretem, és megkérdeztem, hogy Ő is szeret-e engem, mire bólogatott. Nem tudom, mi a legcélravezetőbb ilyenkor? Hogyan kezeljem a legközelebbi ilyen rohamot? Köszönettel, Zsuzsa
Ebben az életkorban előfordulhatnak ilyen érthetetlen dührohamok, hisztirohamok a gyermekeknél, és ennek sokszor nincs is konkrét oka.
Nem szabad szó szerint értelmezni a viselkedését, nyilván nem érti és nem akarja szándékosan megbántani az édesanyját pl. a "bunkó" szóval. Viszont a kifejezés eszköztára még éretlen, az indulatok sokszor eluralkodnak rajta, és ösztönösen mérges a kisgyermek.
Le kell ilyenkor állítani és egyértelműen a tudtára adni, hogy ütni, csúnyán beszélni, verekedni stb. soha semmilyen körülmények között nem szabad. Valószínűleg ez még többször elő fog fordulni, hiszen érzékeny korban van és a körülmények is változni fognak körülötte.
Idővel megtanulja majd, hogy ez a viselkedés nem vezet eredményre.
Az volna a kérdésem,hogy van-e jelentősége annak,hogy egy kisiskolás(7-8 éves) kislány pucér embereket rajzol,berajzolva nemi szervüket,valamint szexjelenetet rajzol,s rárajzolja a péniszt az állatokra is. Ez a kislány nézhetett szülők engedélyével erotikus filmet,amiben bőven volt szex.Meg közben kiderült,hogy kapcsolatba került egy pedofil férfival is,aki közben letöltendő börtönbüntetést kapott.Többször volt kettesben a férfival még óvodás korában,a saját gyerekei játékát adta neki és azt is mondta,feleségül veszi őt.A gyerekszobában a kislány szerint együtt játszottak,szoros testi közelségben voltak,de nem tudja megmondani,mit csináltak.Most ha kérdezik,azt mondta szégyent érez,meg rossz érzés fogja el.
Ön szerint a rajzokból lehet következtetni szexuális zaklatásra?Vagy normális ebben a korban az ilyen rajz?
Köszönöm a válaszát!
Kényes témában kéri a véleményemet, mert egy rajz alapján nem lehet semmilyen következtetést levonni a gyermek élethelyzetére vonatkozóan. Tekintettel a körülményekre, csak részletes kivizsgálás után alkotható pszichológiai vélemény.
Kedves Andrea! Ket gyermekem van egy 7 eves fiu es egy 3 eves lany. A kisfiammal kapcsolatban szeretnem a tanacsat kerni. Tobb mint feleve belepett a dackorszakba es sokszor visszafelesel, nem fogad szot, grimaszkat vag, ha valami nem tetszik neki neha lobbanekony is, a hugaval sokszor bosszankodik. Az utobbit talan annak tudhatom be hogy a lanyom szuletese ota feltekeny, ez gondolom sokszor ezzel hivja fel ra a figyelmet. Azt szeretnem kerdezni hogy hogyan lehet kezelni ezt a dackorszakot, mert a buntetesek, kiabalasok, elvonom azokat a dolgokat tole amiket nem szeret mar nem igazan hasznal. Neha ott allok mellette kerek valamit es nem reagal tobbszor keresre sem, csak ha felemelem a hangomat. Mi kulfoldon elunk, ferjem sokszor van tavol es sajnos nincs nagyszuloi segitsegem sem. valaszat elore is koszonom, udvozlettel Anett
Kedves Anett!
A hét éves gyermekek "dacolása" már nem olyan természetű, mint 2-3 éves korban. Rájuk már kisiskolásként kell tekinteni, ennek megfelelően kereteket és szabályokat hozni.
Küldök Önnek egy cikket a kiskamaszkorról. Ebben találhat ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lehet a kisiskolások lázadását megérteni és kezelni.
gyermekpszichologus.blog.hu/2015/02/24/a_kiskamaszkor_pszichologiaja