|
Kérdezz-felelek
Egy 4 és egy 1 éves kisfiú anyukája vagyok. A problémám a nagyobbik fiammal van, még pedig hogy alig eszik. A szó szoros értelmében keveset, válogatva alig valamit, és önállóan sem. A problémánk nem a kicsi érkezéséhez köthető sokkal hamarabb kezdődött kb két és fél éve. Amíg baba volt sokat evett válogatás nélkül, de akkor sem mutatott különösebb érdeklődést az evés iránt, ha kapott evett ha nem nem baj. Ez után lassan romlott a helyzet, egyre kevesebb féle ételt fogad el mostanra 3-4 félét összsen, abból is keveset eszik, és önállóan szinte soha. Két, két és fél éves korában mivel az asztalnál nem evett bevittem a tv elé az ételt, tudom, hogy ez hiba volt de abban bíztunk hogy elmúlik a rossz időszak és ott legalább meg lehetett etetni. HÁt nem múlt el, most már visszaszoktunk az asztalhoz, de minden étkezés rémálom. Próbáltuk szép szóval kérni, de néhány nap után ha elfogy a türelem veszekedtünk vele hogy fogja meg a kanalat, legalább kóstolja meg az ételt, volt utána jutalom, bünti, szóval minden, de nem tudom hogy kellene kezelni a problémát. Tudom hogy hosszú folyamat lesz, de szeretném végig csinálni, de nem tudom mi lenne a helyes út, kérem segítsen nagyon kétségbe vagyok esve, és nem szeretném, hogy a kicsi is ezt a hibás magatartást tanulja a nagytól. Köszönettel Balogh BErnadett
Az étkezési problémák mögött általában valami szorongás, feldolgozatlan negatív esemény húzódik meg, amit fel kell térképezni és kezelni, addig sajnos nem oldódik meg a probléma. Azt javaslom, h minél előbb keressenek fel egy pszichológust, aki segíthet önöknek ebben. Ha gondolja, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-355.0177.
Üdv.:
9,5 éves a gyermekem, meglehetősen kiegyensúlyozott, koránál értelemesebbnek mondott, jó tanuló kisfiú. Kb. 3-4 hónapja azt tapasztaljuk a férjemmel, hogy nagyon rossz az étvágya, a korábbiaknál is jobban válogat. Elvesztette azon ételek iránti étvágyát is, amelyeket korábban nagyon szeretett. Állandóan attól fél, hogy rosszul fog esni neki az adott étel. Mindenben turkál, megszagolja, nézegeti és már előre mondja "Hát, Anya, ez most nem néz ki olyan jól..." A virslin, spagettin, bundás kenyeren kívül már nem is eszik szívesen mást. Saját bevallása szerint az iskolában rendesen eszik...(nyilván vannak olyan ételek, amik kapcsán bevallja,h. nem ízlik, de ez az iskolai menza kajánál természetes szerintem)
Mi mindketten jó étvággyal eszünk, sokszor (és állítólag finoman) főzök itthon. Közösen eszünk, sokszor még hétközben is családilag vacsizunk. Ennek ellenére azt látom, hogy már előre "túl agyalja" az evést, gyakran kimegy WC-re evés közben. Bevallom, pont az imént vesztettem el a türelmemet és ráveszekedtem, ami tudom, nem helyes.
Rendszeresen sportol, karatézik hetente 2szer, az iskolában focizik szabadidőben. Aggaszt minnket, hogy ennek ellenére nem vesz magához elegendő táplálékot, mostanában emiatt mintha kissé már fáradékonyabbnak is látjuk (ezt persze lehet,h. csak "mögé képzeljük".
Tesmagassága 143 cm, súlya 25-27 kg.
Kérem adjon valami javaslatot, hogy ezzel a problémával fogrdoljunk-e szakorvoshoz, vagy megoldódik magától a dolog.
Köszönettel,
VM
Annak a ténynek, h a kisfia fokozatosan megvonja magától a táplálékot, valami lelki oka lehet, amit érdemes lenne minél előbb feltérképezni, h nehogy még inkább eldurvuljon a jelenlegi helyzet, mert ebben a korban inkább az jellemző a gyerekekre h sok táplálékot vesznek magukhoz, pont azért h az energiafelhasználásukat legyen ami fedezze. Tehát ha tehetik, keressenek fel első körben egy gyerekpszichológust. Ha gondolják én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
SEGITSÉGÉT SZERETNÉM KÉRNI ALVÁSI GONDDAL KAPCSOLATBAN.
KISLÁNYOM 15 HÓNAPOS.DÉLBEN NAPONTA ALSZIK KÉT ÓRÁT.MINDEN GOND NÉLKÜL.LEFEKTETEM ÉS RÖVID IDŐ ALATT ALSZIK IS.
ESTE VISZONT NAGYON SOKÁIG FENT VAN.9-10 ÓRA FELÉ LASZIK EL.
TÖBB DOLGOT IS KIPROBÁLTAM.BENTMARADTAM,KIJÖTTEM,ÁGYA MELLÉ ÜLTEM,KEZEMBE RINGATTAM...AMIT TEGNAP KIPRÓBÁLTAM VALÓSZINŰ NEM A LEGJOBB MEGOLDÁS.ELEGEM LETT AZ ÁGYRUGDOSÁSBÓL,A SIRÁS-NYAFOGÁSBÓL.FELKAPCSOLTAM A LÁMPÁT ,MESÉSKÖNYVET ADTAM NEKI.20 PERC CSENDES LAPOZGATÁS UTÁN MAGÁTÓL ELALUDT.
SZERETNÉM TUDNI MENNYIRE ÁRTOK EZZEL.IGY LEGALÁBB NYUGODTAN ALUDT EL...
AMI A LEGNAGYOBB BAJ,HOGY MEGUNJA AZ ÁGYAT EDDIG NYULKÁL A TORÁRA MIG KI NEM VESZEM.SAJNOS TÖBBSZÖR VOLT HOGY ADDIG ADDIG NYULKÁLT MIG NEM HÁNYT.ÉS AKKOR JÖN A KISÁGYBÓL KIVÉTEL,ÁGYHUZÁS.AZT HISZEM MEG VAGYOK ZSAROLVA !
KÉREM IRJ MEG MI A HELYES MEGOLDÁS,AMIVEL A LEGKEVÉSBÉ ÁRTOK.
KÖSZÖNETTEL:
SIPOS NOÉMI
Valóban értenek ahhoz a kisgyerekek hogy hogyan manipulálják a szüleiket!:) Az alvással kapcsolatban meg az a legjobb módszer,(pl. meséskönyv) amely az ön gyerekénél hosszú távon beválik, bár ehhez az ön következetességére is szükség van. Ami a legfontosabb, h nem szabad egyetlen olyan módszert sem ráhúzni a saját gyerekünkre ami másoknál bevált...nem biztos, h ugyanaz a mi gyerekünknél is fog működni!
Üdv.:
Az, hogy a gyereke 3 évesen még nem eszik igazán tápláló szilárd ételt, ez egyáltalán nem természetes, úgy h ezt érdemes minél előbb kivizsgálni h mi is húzódhat meg ennek a hátterében, és a beszédfejlődés terén lévő elmaradást is érdemes lenne feljavítani. Ha tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.
Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!
Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?
Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!
üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka
A kisfia most van a dackorszak elején és az ön által leírtak alapján, ennek tudható be a mostani viselkedése, a gyerekek többsége ezt fél év alatt kinövi. A teendő annyi, h következetesnek kell lenni a nevelésben és ki kell alakítani a jutalmazást ill. a büntetést.
A negatív jelzők valóban nem tesznek jót a gyereknek, fontos h hogyan fogalmazunk a gyerek irányába, különben ahogyan ön is írta, elkönyveli magáról azt h ő rossz, és akkor annak a kategóriának megfelelően cselekszik.
A bölcsődét én valóban csak végszükség esetén szoktam ajánlani a szülőknek, mert a gyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az önök esetében ez azzal is járna, h a jelenlegi tünetek felerősödnének. A gyereknek viszont kell a közösség, de ez áthidalható ha elmennek vele játszóházba, játszótérre, gyerekúszásra...stb.
Legyen sok türelme a gyerekhez, és meglátja h akkor az ő viszonyulása/viselkedése is megváltozik.
Üdv.:
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.
Az önök helyzete egyáltalán nem egyedülálló, sok családban fordulnak elő ilyen vagy ehhez hasonló problémák. Amit tudni kell a témával kapcsolatosan, hogy a kisgyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és ezt azzal próbálják az értésünkre adni a gyerekek (az önök esetében gyakoribbak lettek az éjszakai felkelések és a sírás, hiszti), hogy valamilyen területen megváltozik a viselkedésük. Éppen ezért, én személy szerint nem szoktam ajánlani a bölcsődét senkinek, mindig azt mondom, hogy csak akkor adjuk bölcsődébe, ha nagyon indokolttá teszi a családi helyzet.
Az is lehetséges viszont, hogy az önök esetében valami mást tényező is meghúzódik a háttérben mint kiváltó tényező, de ezt csak személyes találkozás során tudnám kideríteni, ill. kezelni. Ha teheti, keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 06 30-355-0177.
Üdv.:
A következő kérdéssel fordulok Önhöz!
A kislányom 8 éves, most jár 2. osztályba. Kitűnő tanuló.A tavalyi évben nem volt vele semmi probléma, ám most szeptemberben kb a második héttől kezdődően sírva viszem reggelente iskolába. Nem tudja megmondani, hogy mi bántja és nem mondja azt sem, hogy nem akar iskolába járni, egyszerűen csak a reggeli elválás nehéz. Pénteken általában már nincs ilyen problémánk, viszont vasárnap délutántól kezdve látszik rajta hogy szorong, néha már el is kezd sírni a hétfői iskolakezdéstől.
Néha kitalálja, hogy elmaradt valami leckéje, vagy hogy fél , hogy miből írnak esetleg felmérőt.
A tanulmányával azóta sincsenek gondok, de félek, hogy a tanítónő esetleg besokall a minden reggeli sírástól.
Kérem segítsen, hogy hogyan tudnám/tudnánk feloldani a görcsöket a gyermekben.
Segítségét előre is köszönöm!
Egy aggódó anyuka :((
A kislánya sírásának a hátterében valamilyen szorongás húzódik meg, ami sajnos az ön leveléből nem derülhetett ki, de egy személyes találkozás során fényt tudunk rá deríteni és kezelni a problémát. Ha teheti keressenek meg, és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam nyáron múlt el 4 éves. Imád oviba járni, nagyon mozgékony és könnyen tanuló okos gyermek. Kérem adjon tanácsot a problémánkra: a pisiléssel nincs gond az megy a wc-be, de a kakilás sajnos csak a pelusba és állva. Többször próbáltuk már a wc-t ,úgy is hogy már nem bírta tovább, de amit ráül, akár a wc-re (szűkítővel és sámlival), akár a bilire elmúlik minden inger. Ez tart 3-4 napig, aztán elő a pelus mert nem merem tovább húzni. Normális esetben (pelusba) minden nap van széklete. Most ismét próbálkozunk, már harmadik napja semmi. Tanácstalan vagyok.
Válaszát előre is könyönöm: Szeder Andrea
A kisfia problémája nem egyedülálló, de minden ehhez hasonló viselkedés hátterében más tényező áll, ezért nem tudok önnek egy konkrét megoldási javaslatot adni, ahhoz személyesen kellene találkoznom önnel és a kisfiával. A jó hír az, hogy a probléma kezelhető. Amennyiben tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 06-30-355-0177.
Üdv.:
Három fiam van,ebböl kettő iker! Az iker Gergő fiamról 3évesen kiderült,hogy autisztikus vonásai vannak.Onnantól kezdve mindenféle fejlesztést kapot ill. jelenleg is kap. 4 éve alvással vannak problémáink. Lefekszik 8 órakkor és 2-5 óra között engem és a feleségemet kelteget. Innentől éberen alszik és figyeli ,hogy nem fekszünk -e le. Megpróbálunk lefeküdni akkor verekszik,agresszív! Póbáltuk a lefekvést kitolni sikertelenül. Jelenleg kap 2 vagy 4mg risperdált este. Nem használ. Mit irassunk fel? Gyógy altató teákon már túl jutottunk. Várom válaszát
Az autisztikus tüneteket mutató gyerekek már nem az én hatáskörömbe tartoznak, de ha ennyire nem használ az aktuális gyógyszer, beszéljenek a kisfiú kezelőorvosával vagy a gyerekpszichiáterrel.
Üdv.:
MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.
Gondolom önök már minden eszközt kipróbáltak annak érdekében h megnyugtassák a kislányt, de ez mivel nem járt túl nagy sikerrel, én mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt h megnézzük mi lehet a viselkedés hátterében, és ha azt kezeljük, megszűnik a probléma. Ha tehetik keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Ha a kisfiát két év elteltével is negatív érzések gyötrik, szorong, fél a sötétben, akkor valószínű nem tudja egyedül feldolgozni a történteket és külső segítségre van szüksége! Amennyiben tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
a kérdésem az lenne hogy hogyan mondjam el a gyermeknek hogy hova megyünk és mi a célja illetve hogy addig is mi az amit tehetek hogy ne ezen rágódjon.
Sajnos most hogy őszi szünet van egész délelőtt a dédmamával van otthon ,aki nem a legjobb társ de csak így oldható meg.
Nagyon úgy fest a helyzet hogy saját magát gerjeszti.Eddig annál a kb 7 alkalomnál amikor rá tört a pánik hatékonyan le nyugtattam ,eltereltük a gondolatait ,sétáltunk beszélgettünk és el is múlt neki de zavarja nagyon, és fél tőle.
Ön szerint ezt milyen hatékonyan és mennyi idő alatt tudják kezelni illetve megtanítani hogy hogyan tartsa kordába.Úgy érzem elég hamar fordultunk segítségért,ez egy hónapos dolog de most lett intenzívebb hogy itthon van.
A pánikbetegség kezelése személyenként változik, az egyén ritmusától is függ, meg a szakembertől is, de jobb esetekben, 6-8 alkalmas terápiával kezelhető!
A 7 éves kislánynak pedig nyugodtan el lehet mondani, h elmennek majd beszélgetni egy nénihez, aki segít neki abban, h leküzdje ezeket a rohamokat.
Üdv.:
26 éves vagyok van 3 gyermekem abbol az egyik páromnak az előző házasságábol.Ő 13 ÉVE lány 3 éve él velünk mi normális körülmények között élünk mindent megprobálunk előteremteni a gyermekeknek de van egy nagy probléma a lánnyal!Nagyon csúnyán beszél velünk mindenre az a válasza ha mondunk neki valamit vagy megkérjük valamire PL:söpörj már fel létszives v pakolj össze a szobádba a válasz: jol van már, nem fogok ,hagyatok békén ,kit érdekel ezeket a dolgokat hallania kéne semmi más kérésünk nincsen csak az hogy tanuljonmeg ha kell valami aproságban segitsen és utánna mehet bárhova a barátnőkkel! Tőlünk pedig nem ezt tanulja probáljuk a jora nevelni de őt nem érdekli semmi! Előre is köszönöm válaszát!
A 13 éves kislány most van a serdülőkor küszöbén és ez bizony ilyen és ehhez hasonló magatartásbeli változásokat idéz elő, most kell igazán őt megfogni és kialakítani a jutalmazás-büntetés rendszert, amennyiben ez még nem történt meg.
Sok türelmet önöknek!
Üdv.:
Két hete autóbalesetünk volt. 3 kislányunk nem sérült meg a férjem sem csak én. Engem a mentő vitt eszméletlen állapotban kórházba.Lányaim néha még felsírnak álmukban, kiabálnak. 8,5 és másfél évesek. Meddig kísérheti Őket a rosz élmény?
Sajnos a rossz emlék akár még évekig befolyásolhatja a gyerekek viselkedését, amennyiben a trauma feldolgozásában szakember nem segít nekik. Keressenek meg ha tehetik és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177
Üdv.:
Amennyiben teheti, keressen meg a környékükön egy szakembert, mert ez a probléma sajnos nem fog magától megoldódni, a kislányban fel kell oldani azokat a szorongást előidéző tényezőket, amelyek gátolják őt abban, h a székletürítés normál körülmények között történjen!
Üdv.:
A kisfiam szeptember végén kezdte az ovit, szépen beilleszkedett az óvonők a mai napig dícsérik. Október 8-án megszületett a kistesó. Oviba azóta is szeret járni. Pár dologra számítottunk pl a kiskádban fürdik, bemászik a kiságyba, szopizni akar de pár napja bekakil és elkezdte lefekvéskor rágni/szopni az ujjait. Nem tudom mit tegyek?? Várom mielőbbi válaszát.
Szép napot: Lya
A kisfia reakciója teljesen természetes, hiszen egy kistestvér érkezése a családba mindig nagy feszültséggel jár és ez előbb-utóbb fizikai tünetekben is megnyilvánul. A teendő ebben az esetben az, h minél több, a kistestvérrel kapcsolatos tevékenységbe be kell őt vonni. Ha a tünetek még december elején is fennmaradnak kérem keressenek meg újra és akkor egy személyes találkozó során több mindenre tudunk rávilágítani ill. a kialakult helyzetet kezelni.
Üdv.:
Segítségét szeretném kérni.
Van egy 7 éves kislányom aki nagyon életvidám okos gyerek sok baráttal.sajnos nem élek velük egy háztartásban már 4 éve de minden egyes hétvégén azóta is hozom a gyermekemet és nagyon klassz a kapcsolatunk "sok közös játék beszélgetés stb.."A viszonyom az anyukájával is nagyon jó azóta is ,mindent meg beszélünk és sokat beszélgetünk így hármasban is.
Ez csak háttér infó.
A lányunk most kezdte a sulit és nagyon élvezi.Megy is neki ,sőt a tanárok is elismerik a képességét.
Viszont nagyon maximalista és nagyon meg akar valaminek felelni ,így kritikus is önmagával szembe.Persze mi azért erősítjük és fel is hívjuk rá a figyelmét ha sikert ér el vagy valami amit eddig nem tudott most már tud azt magának köszönheti.De ez is kevés.Mindig a tökéletesre törekszik.És minden új előtt nagyon izgul valamint a szagoktól és a betegségektől fél.Én ,az apuka vagyok ilyen izgulós személyiség.Persze oktalanul.
Na és akkor most jön a probléma:Egy hónappal ezelőtt amikor nálam aludt egy vírusos hasmenése volt ,plusz hányás.ez el is múlt a hétvégén.De egy hétre rá és azóta is rendszeresen minden hétvégén pontban 5 kor fel kell remegve izzadva ,össze görnyedve és úgy 20 percig másra sem tud gondolni csak erre az érzésre,egy ideig fokozódig majd el múlik és semmi baja egész nap sőt egész hétköznap.Szerintem ez pánik roham.Vagy a rossz emléktől lehet vagy az új életviteltől amit az iskola okoz.Az alvás igénye is csökkent,max 8 órára.
Nagyon szépen meg tudom nyugtatni ,sétálgatok vele kérdezgetem közbe hogy mit érez és elterel a figyelmét ami sikerülni szokott.
Kedves dr nő ,hova forduljak?Érden lakunk.
Mit tanácsol?Mennyire hatékonyan lehet ezt kezelni?
Válaszát várom.
Üdv:Madár Lajos
Az ön által leírtak alapján valóban pánikbetegségre utalóak a tünetek, de ennek a problémának a diagnosztizálásához sajnos elengedhetetlen a személyes találkozó és a még több háttér információ.
Amennyiben tehetik keressenek fel és szívesen segítek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
2,5 éves kisfiunkat feleségem és 13 éves lányom rendszeresen ijesztgetik, pl. ha nem akar elaludni, vagy rosszalkodik. hiába mondom nekik, hogy nem szabad, mert félni fog a gyerek, ha egyedül van, vagy a sötéttől, ma este is lefektették, és egyedül maradt a szobában. Egyszer csak keservesen sirni kezdett, kérdeztem, mi a baj? azt mondta, hogy fél a gádzsótól. (A gádzsóval szokták ijesztgetni, mint engem annakidején a bumbussal ijesztett anyám.) Hogyan győzzem emg őket, hogy nem tesz jót, amit csinálnak? Köszönettel: egy apuka
Valóban nem az ijesztgetés a legjobb módszer a gyereknevelésben, sőt ezzel csak azt lehet elérni h a gyerek tele lesz félelemmel és szorongással, amit képtelen lesz egyedül feldolgozni, és ez komoly viselkedésbeli problémákat szülhet a jövőben!
A javaslatom az, h keressenek meg a kedves feleségével és egy 1 órás találkozás keretén belül, nagyon jó és hasznos nevelési útmutatókkal tudok szolgálni, amelyek gyerekbarát formát öltenek!
Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Két gyermekemet egyedül nevelem. Fiam 8 éves, második osztályos tanuló. Jó felépítésű, jó tanuló, békés természetű, de az átlagosnál kissé érzékenyebb. Érzékenységét (ami abban nyilvánul meg, hogy ha valami miatt kétségbe esik, elsírja magát, de nem minden esetben) az osztálytársai is észrevették. Emiatt (ezt csak feltételezem, hogy emiatt) mindennapossá váltak az iskolai csúfolódások, a kiközösítés, sőt a fizikai bántás is. Sokszor fordul elő, hogy megütik, fojtogatni próbálják, vagy érzékeny helyen próbálják megrúgni. Sajnos nem egy gyerek, hanem többen is ellene támadnak. Ő ilyenkor megpróbál védekezni, de van, hogy " a fél osztály" körülfogja, és akkor nem nagyon tud mit csinálni. Beszéltem a tanító nénikkel, a hangadó gyerekek szüleivel. Persze ezek a támadások legtöbbször olyan helyen fordulnak elő (öltöző, wc, szünetben az udvaron) ahol nincs jelen felnőtt. Nem tudom, mit lehetne tenni. Egyelőre arra gondoltam, hogy megpróbálok a hangadók felé pozitívan közelíteni, és meghívom ezeket a gyerekeket külön-külön magunkhoz játszani, hátha akkor egy kicsit közelebb tudnak kerülni egymáshoz a gyerekek, ha nem is lesznek barátok.
Kérem segítsen, hogy mit lehet még ilyen esetben tenni?
Kedves anyuka!
Sajnos nem gondolom, hogy az ön által leírt megoldás lesz a nyerő ebben az ügyben, de egy próbát mindenképpen megér! Ebben a korban a gyerekek sajnos kihasználják azokat, akik érzelmi intelligenciája nagyobb, ezért gyakrabban elérzékenyülnek és elsírják magukat. Ezt a kiváltott viselkedésformát lehet kezelni/átformálni, esetleg ha megengedhetik maguknak keressenek meg és szívesen segítek önöknek! Elérhetőségem: 06 30-355-0177
Üdv.:
Kedves Andrea!
3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika
Kedves Erika!
Az agresszív viselkedés nyílt vagy burkolt formái, ebben a korban sajnos igen gyakoriak, és az önök esetében ez betudható annak is, hogy a kisfia csak pár hónapja kezdte az ovit, ezen felül pedig negatív élmény is kapcsolódik neki hozzá, és ezt nem könnyű feldolgozni egy korabeli gyereknek, gyakran külső segítségre szorulnak.
Mindenképp javasolnék önöknek egy személyes találkozót, hogy kiderítsük mi is állhat még a viselkedés hátterében, és hogy közös erővel megtaláljuk azt a módszert, amely segíthet a problémák feldolgozásában.
Elérhetőségem: 06 30-355-0177
Üdv.: