|
Kérdezz-felelek
Egy összetett kérdésben szeretném a segítségüket kérni. Elváltam a férjemtől, a két kislányunk, 9 és 5 évesek, nálam kerültek elhelyezésre. Újra férjhez mentem és egy kisfiúval bővült a család. A lányok zökkenőmentesen vették a változásokat, apukájukkal rendszeresen találkoznak, az új férjemet nagyon elfogadták, a kistestvérre nem féltékenyek. A probléma ott keződött, amikor a volt férjemnek is született egy kisfia, akit ugyan nem vett a nevére, de az övé. A kisfiú anyukájával tartja a kapcsolatot, sőt ott is lakik, de a családja és a lányai előtt titkolja ezt a dolgot. A hölgy sem szeretné, ha a lányok testvérének tekintenék a gyermekét. A lányaim tudják, hogy van ott is egy kisbaba, de a kérdéseikre azt a választ kapták, hogy az a nő gyermeke, nem az apukájuké. A történethez hozzátartozik, hogy a fent neveztett "új" barátnő, az én mostani férjem előző felesége. Úgymond bosszúból összeálltak és összehoztak egy gyermeket. ( és ez nem a Mónika show, hanem több diplomás, több nyelvet beszélő, intelligens emberekről beszélünk) A lányok rendszeresen mennek hozzájuk láthatásra, de nem tudom, hogy mit kéne tennem. Elmondjam, hogy az a hölgy a nevelőapukájuk volt felesége? Elmondjam, hogy az a kisfiú ott, tképpen a testvérük? A volt férjemet többször kértem, hogy rendezzék a viszonyokat, így vagy úgy, mert a lánykáimnak ez a legfontosabb, de szerinte semmilyen törést/fennakadást nem okoz ez a lányoknak és teljesen mindegy a dolog. Szerintem viszont nem mindegy, tele vagyok kétségekkel, hogy mit mondjak nekik... Mit gondolnak Önök erről a kusza helyzetről?
Kedves anyuka!
A legjobb módszer az őszinteség, mert ha a gyerekek rájönnek az igazságra nagy csalódás lesz számukra, h az akiben bíztak, becsapta őket, hazudott nekik, és ez rossz minta, amit sajnos a gyerekek megtanulnak, és később valamilyen szituációban ők is ugyan így járnak majd el.
A másik, hogy a gyerekek bizalmával nem szabad visszaélni.
Őszinteség tehát!
Üdv.:
Egy évvel ezelőtt elköltöztem a volt élettársamtól,aki a 8 éves gyerekünket nem engedte velem.Ez alatt az egy év alatt,olyan szinten ellenem nevelte,hogy azt is letagadja a gyerek amiket látott pl: verések,rágalmazás stb.A gyermekelhelyezési tárgyaláson lemondtam az apa javára.Mostanáig volt rendőrségi eljárás ellene zaklatás,testi sértés,élt veszélyes fenyegetés miatt.Gyámhivatali tárgyalás a kapcsolattartás miatt,ahol persze megígérte ,hogy bepótolja az elmaradtakat,ez addig tartott míg a folyosóra ki nem ért,ezek után a mediátori közvetítés értelmét nem láttam,többszörösen okulva az ő szavahihetőségéből.Novemberben beadtam a gyermek elhelyezés megváltoztatása iránti kérelmet,3 hete lemondott róla az apja,még a szakvizsgálat előtt.Olvastam Tomasovszki László A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma című tanulmányát és sajnos elmondhatom,mintha az én esetemről írta volna.Tehát a magyarázatot megtaláltam,hogy a gyerek miért viselkedik így velem,a családommal és a barátaimmal,de a megoldást nem.Ráadásul azóta is mikor találkozik az apjával,a gyereket vonja kérdőre,hogy jobb itt lakni,kellett ez neki,miért nem keresi,már nem szereti stb.Ilyenkor düh kitörései vannak,agresszív,ha el is mondja mit mondott az apja,az érzéseiről,gondolatairól nem beszél,csak,hogy vissza akar költözni.Az apjával nem lehet megbeszélni,ő annyit mond te akartad ezt.Mit kellene tennem?Akadályozzam meg a kapcsolattartást?Költözzünk el?
Segítségét köszönöm!
Üdvözlettel: Kalapella
Ez egy igen összetett és kényes probléma de szívesen elmondom önnek a szakmai véleményemet, ha megkeres telefonon, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Tisztelt Doktornő,
Kslányom 3,5éves,kb úgy 3-4 hónapja nem létező barátokról,testvérekről beszél,mostmár odáig jutottunk,h enni adok nekik is:-)Beszélget velük,azt mondja ha el kell mennünk itthonról,hogy Itthon maradok Elizával,majd ő vigyáz rám.Mindig is élénk volt a fantáziája,folyton magában beszél,énekel játék közben.Kérdésem az lenne:Ez normális e ilyen korban?Én mit tehetek?Helyes e,h Én is bekapcsolodom?vagy inkább mondogassam,h nincs itt senki,ha ezt teszem nagyon mérges lesz,sir hisztizik.
Várom válaszát
Üdvözlettel:
Brigi
Kedves anyuka!
A képzeletbeli barátok igen fontosak ebben a korban, tehát nem kell ettől az élménytől, játéklehetőségtől, baráttól megfosztani a gyereket, de nem is kell belevonódni. Hagyni kell, hogy meséljen róla, mert a képzeletbeli barát problémái, vagy éppen hangulata valójában a kislány lelki állapotát tükrözik, sok értékes információhoz juthatunk ez által a gyerekünkkel kapcsolatban. Az én kislányom is 3 és fél éves és nála is szintén pár hónapja kezdődött ez, és ez így teljesen rendben van!
Üdv.:
Nem hiszem, hogy egyedi a problémánk, de sajnos néha már megrémiszt a kisfiam viselkedése.
2 és fél éves és pár hónapja hihetetlenül elkezdett félni a kutyáktól. Eddig semmi gond nem volt, tavaly nyáron a nyaralásnál le sem lehetett szedni a "szálloda kutyusáról", aki mellesleg egy Golden Retr. volt, tehát nem egy kis kutyuska. Az anyukámnak is van kutyája (szobakutya) és sajnos most már ha átmegyünk hozzá, szó szerint folyamatosan az ölemben van a kisfiam. Le sem tehetem, mert folyamatosan azt nézi, hogy merre van a kutya. (Szegény kutyus már úgy fél a kisfiamtól - az állandó sikoltozásaitól....)
Soha semmilyen kutyus nem bántotta, nem ugatta meg. Nem értem, hogy honnan ez a félelem.
A dédi 1 hónapja kapott egy kölyök kutyust ajándékba, de tovább kellett ajándékoznia, mert még attól a 3 hónapos kutyustól is félt és szó szerint be sem akart menni a házba, mert tudta, hogy bent van a kiskutya. Megállt a kapu előtt és ott állt.
Ha meglát egy kutyust az utcán hihetetlen sikoltozásba kezd és rángatja a ruhámat, hogy vegyem fel.
Mit lehet tenni egy ilyen félős kisfiúval? Hagyjam és majd elmúlik, vagy inkább próbáljam meg, hogy barátkozzon meg a kutyussal? (pl. anyukám kutyusával?) Régen egyáltalán nem félt sőt!!! most meg retteg szegény állatoktól. (néha még a cicáktól is....)
Üdvözlettel:
Renáta
A kisfia félelemérzete van kialakulóban, ezért tart a kutyáktól és ezt még sok más is fogja követni! A legjobb módszer h nem szabad erőltetni h megbarátkozzon velük, mert így akár még inkább elmélyíthető ez a probléma, viszont amikor kutyával találkoznak vegye föl ugyan úgy az ölébe a kisfiát és mesélje el neki h a kutya milyen kedves, hasznos állat.
Üdv.:
Kedves szakértő!
Az én prpblémám nem egyedi. Most töltötte be a 4.évét a lányom. Elég nehezen 3 évesen lett szobatiszta, 3.5 évesen került le az éjjeli pelus is. Néha előfordult, hogy bepisilt az óvodában, de ritkán. Másfél hónapja volt egy húgyúti fertőzése, akkor 3 napig bepisil, előfordult, hogy nappal is. Azóta nincs egügyi probléma, uh-n is voltunk ott minden rendben. De azóta éjjel bepisil. Ha éjfél és egy között kiviszem, akkor reggelig száraz, ha nem akkor 2-3 között becsorog, és most fel sem ébred rá. Az ujját 2 hónapos kora óta szopja, azt sem tudom vele abbahagyatni. Nagyon ragaszkodó, nagyon szeretjük ,ugyanakkor önálló, nagyon szereti az óvodát is. Költsem éjjel? Bekenjem az ujját? Nyáron kistesó fog születni, ezt úgy tünik, hogy várja. Ő a második gyerek már a családban, tudja mi az a testvér. Mit gondol, pszichés háttér áll a prob. mögött? Hogy tudok neki segíteni?
Kedves anyuka!
Mindenképpen azt gondolom, hogy pszichés okok húzódnak meg a háttérben, és ezt az is alátámasztja, hogy volt már szobatiszta, így ebben az esetben beszélünk szekunder enurésisről. A szekunder enuresis esetiben az anamnézis már körvonalazza a valószínű kiváltó okot, mely célzott kezeléssel megszüntethető, s így a szekunder enuresis nocturna gyógyítható. A pszichés eredet ebben a csoportban gyakori, óvodai, iskolai, családi konfliktusok állhatnak a háttérben. Gyakori húgyúti fertőzés és egyéb szerzett betegségek következtében jelentkező ágybavizelés. A szekunder enuresis nocturna bármely életkorban jelentkezik, azonnal vizsgálni, majd célzottan kezelni kell. Gyógyulási aránya jó. Ha teheti, keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kérdésem az, hogy ha szexuális bántalmazást korábban átélt kiskorú gyerekek nevelőcsaládba kerülnek, mi a teendő abban az esetben, ha ezek a gyerekek az akkor átélt eseményt a jelenlegi nevelőcsalád egyik tagja ellen használják fel, még nem tisztázott célból?MIlyen teljeskörű, tényfeltáró vizsgálat tudja bizonyítani hogy ez megtörtént-e, avagy sem?
Ilyen esetben teljes körű pszichológiai vizsgálat szükséges, és ott az is kiderül, h miért van a gyerek részéről ez áthelyezve a jelenlegi családi légkörre.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 7 éves első osztályos. A problémám az , hogy egy ideje olyan dolgokat "mesél", amik meg sem történnek.
Ezek nem rosszindulatú dolgok, csak kicsit megkavarják az életünket, mert az apjától már 2 éve elváltam, jó a kapcsolatunk, mindkettőnknek van új családja, de természetesen ezek a dolgok mindig beszédtémák közöttünk. Pl. elmesél olyan dolgokat , hogy mik történnek az apjáéknál, pedig az nem is történik meg. Egy példa: azt mondja, nem tud aludni az apjáéknál, mert nézik ott a tévét ahol ő alszik. Ez nem igaz, mert külön szobába alszik.
Vagy: az mondja a tata elment elé az uszodába, hogy megszárítsa a haját meg összepakolja a cuccait, de ez sem történt meg.
Nem tudom mennyire kellene foglalkozni ezzel a dologgal (a tanító szerint nem) vagy mennyire szükséges az hogy szembesítsük a "hazugságaival".
Mindig is nagy volt a képzelőereje, mai napig foglalkoztatják a varáázslatok, a kísérletek, a mesék..... a családban már nagyon régóta "szórakozott professzornak" becézzük....
Ön mit javasol?
Üdvözlettel:
Terka
A gyerekeknek valóban színes a fantáziaviláguk és ez ebben a korban még nem annyira zavaró, de ha egy év múlva is még fent áll, ill. súlyosbodnak ezek a fantáziaképek, akkor keressenek meg egy gyerekpszichológust, mert más is lehet a háttérben.
Üdv.:
Mit javasol? Hogyan lehetne esetleg ráhangolni arra, hogy amit gondol azt el is tudja mondani? Jövőre már iskolaválasztás, és attól félünk, hogyha nem növi ki ezt a fajta "dadogást", akkor nem fogja tudni kifejezni magát az iskolában sem.
És mi sokat szoktunk beszélgetni itthon, de így a másik gyerkőctől is elveszi az időt, akivel viszont pont emiatt nem tudunk beszélgetni, mert mindig a nagyobbikra kell figyelni.
Ezzel a problémával minél előbb keressenek meg egy gyerekpszichológust, mert ebben a korban ezt már kezelni lehet és kell is, különben nagy problémái lesznek az iskolában.
Üdv.:
Az alábbi kérdésem lenne: kislányom nemrég volt két éves. Az utóbbi pár hónapban drasztikusan kiéleződött nála az irigység. Pl más gyerek nem ehet az ő kölesgolyójából, ha mégis akkor kivenné a szájából és sír. Vagy más ne vegye el a játékát mert az az ÖVÉ!!! Hiába mondjuk neki, hogy csak játszik vele nem fogja elvinni és neki ott van sok más játéka neki pont az kell. Mivel tudom, hogy ez kortünet, próbáltam utánanézni a neten körülbelül meddig számíthatok erre a viselkedésre de semmit nem találtam a neten. Illetve hogy lehetne segíteni hogy hamarabb kinőjjön belőle?
Előre is köszönöm a válaszát:
Andi
Ez valóban kortünet, és általában fél-egy év alatt kinövik a gyerekek, utána viszont jön a dackorszak. Kitartás és következetesség, valamint rengeteg kommunikáció a recept arra, h ezt minél előbb sikeresen megoldják.
Kisfiam március végén lesz 4 éves. 2,5 évesen lett nappalra szobatiszta, amikor elég rövid időn belül még a délutáni alváshoz sem kellett pelust használnia. Az első pisi mentes éjszakái körülbelül tavaly nyár végén, ősz elején voltak. A probléma, ami engem nagyon aggaszt az, hogy azóta kisebb- nagyobb megszakításokkal jelentkeznek az éjszakai bepisilései. Van, hogy egy hónapon keresztül is száraz marad- pelus az első huzamosabb száraz időszak óta nem volt rajta-, de vannak időszakok mikor több nap egymás után bepisil, majd ismét száraz marad akár egy hétig is. S ezek a periódusok így váltakoznak, hol a pisi mentes éjszakák száma több, hol a pisis. Próbálkoztunk idősebb családtagok javaslatára azzal, hogy korlátoztuk az este elfogyasztott folyadék mennyiségét, minden elalvás előtt pisil, még is. Továbbá egyik alkalommal észrevettem, hogy nem azonnal a pisilés után ébred fel, hanem több óra hosszat is alszik benne.
Kíváncsi lennék a véleményére, hogy ezt hogyan tudnánk megváltoztatni, mert azt vettem észre, hogy őt is egyre jobban zavarja mikor "baleset" éri.
Előre is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel:
Icus
Az, hogy a kisfia már volt teljesen szobatiszta és most mégis eléggé gyakran előfordul az, hogy éjszaka bepisil egy fajta jelzésre utal a gyerek részéről, hogy van valami olyan őt ért trauma, amit nem tud feldolgozni, de ez csak személyes találkozás révén derülhet ki, és ezt a problémát kezelni kell. Minél előbb keressenek fel egy gyermekpszichológust ez ügyben.
Üdv.:
Gyermekem 7 éves első osztályos, zenei tagozatos. Budapesten született ott cseperedett. Tavaly nyáron költöztünk Tolna megyébe. Problémánk az iskolával kapcsolatos, mivel a tanítónő egyáltalán nem hajlandó gyermekemet elfogadni. Nem segített neki a beilleszkedésben, nem volt kíváncsi gyermekem múltjára, csak a hibáit veszi észre és ennek az osztályban hangot is ad. Barátokat nem sikerült szereznie a fiamnak, mivel Ő a kikiáltott rossz gyerek ezért, elfordulnak tőle. Itthon folyamatos panasszal van a gyermekem, mert, hogy őt nem hallgatja meg a tanárnő, és senki sem szereti. Az órákon már nem nagyon figyel nincs kedve gyakorolni, mert dicséretet úgysem kap a tanítónőtől. Szeptembertől gyermek pszichológushoz járunk, hogy az iskolai sérelmeket az elfojtott, felgyülemlett lelki fájdalmat segítsen feldolgozni. A pszichológus szerint fiam korához képest mindenben megfelelő, nyitott, kedves gyermek, kivetni való problémát nem talált. Fél év elteltével a helyzetünk nem változott, fiam már nem akar iskolába menni. A pszichológus azt tanácsolta váltsunk iskolát. Mi megfogadtuk a tanácsát, de az átiskoláztatás nem lehetséges, mint megtudtuk, mivel mindenhol telített létszámmal vannak az osztályok. Kérdem én most, milyen irányba haladjak, hogy gyermekem megtalálja a helyét, és lelkileg helyre álljon az ön becsülése, visszatérjen, és egészséges felnőtt váljon belőle!
Köszönettel Anyuka
Elolvastam a levelét, és ezen információk alapján én is az iskolaváltást javasolnám önöknek, különben a kisfia megreked ezen a fejlettségi szinten és nehéz lesz tovább lépni.
Üdv.:
Kislányom decemberben volt 2 éves,okos energikus gyerek.Problémám annyi ami engem zavar,pici kota óta elöre hátra billeg,föleg ha ölbe van,sokáig csak az apukájánál billeget,de mostanában ha belefeletkezik valamibe ,mese,játék akkor is elöfrdul és mostmár állva is csinálja.Nagyon hamar felült,9,5hónaposan járt,szeptemberben már szobatiszta volt,szépen és érthetöen beszél.Mostanában még egy uj jelenség,hogy nélkülem nem szivesen marad ,sir utánam ,pedig nem sokat hagyom másra akor is olyanra akit ismer szeret.Mi lehet ennek és a billegésnek az oka?Mit tanácsol vigyem szakemberhez?
Válaszát elörre is köszönöm!Erika
Mivel ez egy hosszabb ideje fent álló jelenség, mindenképpen forduljanak szakemberhez, aki felméri a helyzetet és ha probléma van, akkor időben el lehet kezdeni a kezelést.
Üdv.:
Kisfiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A kicsi 3,5 éves és nem beszél.Mindössze 8 szót tud kimondani de a felét annak is hibássan.További szavakt egyáltalán nem hajlandó tanulni. Van amikor megpróbálja kimondani, de nem megy neki csak az elsö vagy az utolsó betü a szóból. Semmi több. Járunk logopédushoz. Ott amennyire tud, közremüködik, de ott sem mondott ki eddig semmit. Voltunk EEG vizsgálaton is de annak az eredménye még eddig nincs meg. A gyerekorvosunk és a logopédus szerint még nincs megérve a beszédre. Ez mit jelent? Vissza van maradva a fejlödésben?
Van egy 6 éves lányom is de ö már 2 évesen beszélt. Vele semmi probléma nem volt ilyen téren. Gyermekem jár óvodába is, de ott is nagyon visszahúzódó. Nem játszik egy gyerekkel sem. A csoportos foglalkozásokon részt vesz, de nem közösködik senkivel. A lányom is még abba az óvodába jár. Itt összevannak vonva az osztályok így a két gyermek egyyütt van. Egyedül a lányommal hajlandó játszani. Az oviban még pisilni sem akar elmenni. Inkább szorongassa.
Mit tegyek, kérem segítsen . Gyermekpszichológusnál még nem jártunk. A doktornönk szerint nincs rá szükség.
Én mindenképpen javasolnék önöknek egy gyermekpszichológust, aki legalább 1x találkozik önnel és a kisfiával, mert ez bizony fejlődési rendellenességnek számít már, h nem beszél még szinte semmit. Ebből kifolyólag visszahúzódó az óvodában is.
Üdv.:
Elég zűrör ügyben fordulok Önhöz.Voltunk már a családsegítő szolgálatnál,az ottani gyerekpszichológusnál.Szakvéleményt nem kaptam azóta sem,még a gyerek rajzait sem adta oda a bírósági tárgyaláshoz.Akihez tartozunk nem segít,csak azzal jön,hogy igenis joga van az apának agyerekhez,míg az nincs életveszélyben.Nem értik meg,hogy nincs jó hatással a kislányra az a környezet.
Van egy 11 éves kislányom,most ötödik osztályos.Az apukájától már egy éve lesz ,hogy külön élünk.Még együttélésünk alatt félrelépett,gyrek lett belőle,őket támogatta,közben velünk élt.évekig kellett hazugságban élnem,a kislányunkat rendszeresen hordta a szeretőjéhez.Ezt tagadta.Mikor testvére lett volna a kislányunknak,már akkor is megvolt a szerető az apjának,és nekem meg is szakadt a terhességem kétszer.Míg én ezért kórházban voltam,a kislányunkat elvitte a szeretőjéhez.Azt tudni kell a hölgyről,hogy van egy pár gyereke akiket nem is ő nevel.Ez a hölgy többször zaklatott minket telefonon.A kislányunknak nem idegen.
Az apuka már ezzel a hölggyel lakik,és magukhoz édesgettek a kislányomat a közös gyerekükkel.
Kislányom nem tanul,megbukott háromtantárgyból félévkor,nagyon rossz az iskolában,és itthon is.
Többször tombolt ,hisztizett,hogy igenis elmegy az apjához,és nem tanul.Ez hétvégén fordul elő,mikor nem jön időben az apuka,vagy azt mondom,hogy most tanulni kell,nem mehet az apjához.De olyan is volt,hogy mikor hazajött,akkor hisztizett.
Az apuka azt hajtogatja a kislány elött,hogy én teszem tönkre ,és én miattam nem tanul.
Már nem tudom hova forduljak.
Azt szeretném tudni,mennyire egészséges egy gyereknek,ha az apa megbízhatatlan,kiszámíthatatlan,és egy olyan környzetbe hordja ahol már ott van a kisgyerek és annak az anyja aki miatt tönkrement a kapcsolatunk.
Egy tanácstalan anyuka.
Mivel ez egy igen kényes téma, kérem beszéljünk erről telefonon, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Minél előbb forduljanak ezzel a problémával egy gyermekpszichológushoz, mert bár kíváncsiak ebben a korban a gyerekek, hiszen felfedezik önmagukat és a nemek közti különbségeket, de a szexuális játékokra nagyon nem érettek, igen veszélyes és ez a probléma kezelhető.
Keressenek meg ha tehetik: 30-355-0177.
Üdv.:
Tisztelt Doktornő!
2 nagyszerű fiú gyermek édesanyja vagyok. Nagyfiam 17éves, a kicsi 2,5 éves. A kis fiam 2009.09-óta bölcsibe jár. Sajnos nincs olyan nap szinte, hogy ne nyöszörögve sírva menjünk a bölcsibe:( Tudom, hogy nehéz neki, hiszen nekem sem könnyű, de szeretnék segíteni neki, hogy könnyebben tudja átvészelni ezeket a napokat,órákat amiket nem tudunk együtt tölteni. Nagyon értelmes kisfiú, sokat játszunk együtt. Korán lett szobatiszta is. Beszéde még kialakulóban van, sokszor inkább el mutogatja amit szeretne. Ez az én hibám is, hiszen mindent megértek amit kér még igy is:)) Az éjszakáit kb.1,5 éves kora óta nem alussza át. Sokszor fel kell, és rengeteg folyadékot iszik. Régen volt olyan éjszakánk amikor úgy kelt fel, hogy órákon keresztül csak sírt és alig lehetett megvigasztalni. Most már az ilyen jellegű éjszakázásait el hagyta, de jó volna már ha végig aludná az éjszakákat. Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki? Sajnos az utóbbi időben azt tapasztaltuk a férjemmel, hogy kb, két hetente hőemelkedése van és olyankor van egy pici orrfolyása is, de semmi komoly. Olyankor 1 hetet általában itthon van az apukájával, de amikor vissza visszük a bölcsibe ismét kezdődik elölről a beszoktatás. Kérem Önt, hogy segítségemre legyen abban, hogy miként tudunk segíteni ennek a csepp emberkének abban, hogy ne élje át traumaként nap mint nap a bölcsödét.
Áldott napot kívánok
Erzsébet
Kedves anyuka!
Első körben tudnia kell, h én nagyon bölcsőde ellenes vagyok és akit csak lehet lebeszélek arról, h bölcsibe adja a gyereket, hiszen az anyától való leválás még nem történik meg ilyen kis korban, ezért nagyon nehéz a kis csöppségeknek, kicsit úgy érzik, h cserben hagyták őket. Az ön kisfiánál meggyőződésem, h pszichésen produkálja a megfázásos tüneteket, így próbálja felhívni magára a figyelmet, jelzi, h ő erre még nem érett.
Az éjszakai folyadékbevitelt teljesen meg kell szüntetni, és az a tapasztalatom, h ha a szülő elég kitartó és következetes, akkor a gyerek kb. 1 hét után elkezdi átaludni az éjszakákat.
Üdv.:
Kislányom (5 éves), nagyon visszahúzodó tipus. Idegenekkel és ritkán látott ismerősökkel egyáltalán nem kommunikál, nem köszön, még a kérdéseikre sem felel. Szeptember óta óvodás. Szeret oviba járni és az első nap beilleszkedett. De sajnos az óvónővel sem beszél. A feladatokat megcsinálja, a gyerekekkel el van, velük beszélget. Az óvónő azt tanácsolta, hogy keressünk fel egy pszichológust. Kérdésem az lenne, hogy mire számíthatunk majd? Hogy fog tudni rajta segíteni ha vele sem lesz hajlandó beszélgetni? Van-e esetleg valami speciális terápia ami tudná oldani a gátlásosságát?
Válaszát előre is köszönöm: Kata
Sok kérdés merül fel bennem a kislánya problémáját illetően, amire természetesen bármelyik gyerekpszichológushoz is kerül, válaszolni kell ahhoz h a probléma megoldódjon. Véleményem szerint egy jó szakemberhez kerülve sikerül átlépni az akadályokon, mivel kifejezetten erre a problémára is nagyon hatékony pszichoterápiás módszerek állnak rendelkezésünkre.
Szívesen megadom az elérhetőségemet, ha gondolja keressenek meg: 30-355-0177.
Üdv.:
Nagyon kényes ügyben keresem meg Önt. Kisunokám 5 éves kislány, nagyon szeretjük egymást. Ha nálunk van velem szokott aludni,az utobbi időben furcsa szokást kezdett el felvenni.Elkezdte simogatni a nemi szervemet. Határozottan elutasitottam, hogy ez nem jó nekem, akkor egy ideig abbahagyta, majd ismét kezdte a lábával. Otthon is a szüleivel alszik, nem tudom hogy az anyukájával is csinálja-e. Nagyon várom válaszát, amit előre is köszönök!
Tisztelettel egy aggodó nagymamától!
Ez valóban nagyon kényes probléma, úgy h azt javasolnám önnek h telefonon beszéljünk róla részletesebben. Amúgy maga a probléma nem egyedi, több hasonló esettel találkoztam már és általában 4-5 éves kor körül kezdődik(lányoknál gyakoribb), amikor a gyerekek felfedezik nemiségüket ill. a fiúk és lányok közti különbséget, szexuálisan igen túlfűtöttek ezek a gyerekek.
Elérhetőségem: 0036-30-355-0177
Üdv.:
Először is annak h ez a viselkedésforma csak az óvodában van jelen, oka van...h ez konkrétan mi is lehet, ahhoz több információra és legfőképpen személyes találkozóra lenne szükségem a kisfiával ill. önnel. Fontos lenne azt is tudnom, h a pszichológus mivel kezeli a kisfiát és milyen eredményeket ért el nála. Ha teheti hívjon fel valamikor a délutáni órákban és akkor megbeszélhetjük a részleteket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét és javasolnék önnek egy 1 alkalmas beszélgetést, ahol megbeszélhetnénk hatékony nevelési módszereket ill. azt, hogy ön hogyan tudja az indulatait féken tartani, tudom néha igen nehéz, mert nekem is van egy 3 éves kislányom, akinél szintén jelen vannak már a dackorszak jelei.
Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: