|
Kérdezz-felelek
A tavai évet egy másik óvodában jártuk ! Onnan átírattam a kerület legjobb hírű óvodájába mert a kis érzékeny visszafogott nehezen barátkozó de viszont okos hamar megtanul mindent , nem érezte ott jól magát minden nap győzködnöm kellett h muszáj oviba menni sírni már nem sírt beletörődött , óvónők nem figyeltek rá... sokszor azt láttam h egyedül sétafikál a terembe magányosan , nem segítették a beilleszkedését. + több negatív élmény. Májusra kezdte csak jobban érezni magát lettek barátai is de én addigra már átírattam a másik oviba ahová fel is vették!
Most már 3 hónapja jár oda (sokkal jobb óvoda óvónők is jobbak) viszont ö az egyedüli kicsi a többi 5,6 évesek . Csak ide volt hely . Mi erre folyamatában jöttünk rá h ez igazából nagy csoport.
Az igazi gondunk viszont másfél hete kezdődött minden nap többször fájlalja a fejét de aztán játszik tovább, óvónő szerint sz pszichés és egyre sűrűbb .Orvosnál voltunk nem talált semmit ,figyelgessük azt mondta.
Kérdeztem tőle h mi az amit nem szeret az oviban ,kiderült h az a 2-3 kislány aki szokott vele játszani túl sokat irányítja és teszik veszik öt mint egy rongy babát . Ö meg ezt tűri nem tudja kezelni.
Ma meg azt ajánlották hogy megpróbálják öt áttenni az ö korosztályának megfelelő csoportba ahol jobban is fog fejlődni!
Nos hát nagyon tanácstalan vagyok hogy kitegyem öt megint egy váltásnak!!!????
Köszönöm előre is válaszát !!
Elolvastam a levelét, és ha teheti minél előbb keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és személyesen megbeszéljük a tennivalókat, hiszen ezt a problémát nagyon személyre szabottan, pontosan körülhatároltan kell megoldanunk annak érdekében, h a kislánya egészséges fejlődése biztosítva legyen! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és ha teheti minél előbb keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és személyesen megbeszéljük a tennivalókat, mert sok változtatásra, munkára van valóban szükség ahhoz, h ebből az állapotból kimozdíthassuk a kisfiát! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea Gyermekpszichológus
3 gyermekünk van(6,4 és fél évesek) férjemmel igyekszünk boldog, kiegyensúlyozott gyermekekké nevelni őket, ám ez nem könnyű számunkra.
A középső gyermekünk rettenetesen akaratos, hisztis, sokat veszekednek a testvérével is.
Vannak napok, amikor egész nap fegyelmezni kell őket, ami teljesen kiborít minket.
Van, amikor felkel éjjel kellős közepén és kakaót kér, felébresztve a hisztijével mindenkit.
Sokszor érzem azt, hogy jobb lenne világgá mennem, mert ezt már nem bírom, van amikor a férjem is engem okol, pedig én igyekszem vele is foglalkozni, türelmesebb lenni, de nehéz.
Kérem, írja meg mit tanácsol! Köszönettel.
Elolvastam a levelét, és ha teheti minél előbb keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és személyes megbeszéljük a tennivalókat, mert sok változtatásra, munkára van valóban szükség ahhoz, h se a gyerekei, se ön ne roppanjon bele ebbe az állapotba és az egészséges gyermeki fejlődés ritmusa biztosítva legyen! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Aggódó szülő vagyok egy kisfiam van aki idén kezdte az ovódát, márciusban tölti a 4 évet be.Eléggé elkapattuk én és a férjem illettve a nagyszülők is első gyermek, unoka aki elég nehezen is foggant meg. Nagyon tartottam az ovitól de eddig nagyon rendesen viselkedett,de most már nem akar szót foggadni az ovónéniknek, verekszik ami nem volt rá soha jellemző illetve dobálja a ruháit,ha bejönnek az udvaról. Teljesen tanácstalan vagyok mert itthon ez nem jellemző rá, bár a fegyelmezést nehezen tűri ami abból áll hogy bűntető székben kell ülnie amíg én nem mondom hogy felkelhet,akkor sír ordít és rángatja magát, de pár pillanat megnyugszik és megbeszéljük az adott problémát, ami hat is rá.Az ovónénink mondta hogy már nem akar játszani így vele senki, pedig mindig arról beszél,hogy most a barátom ez meg az. Itthon is ha kinnt vagyunk a játszótéren türelmesen kivárja a sorát szépen játszik az ismeröseim gyerekeivel.Nagyon szeret oviba is járni és nem értem ,hogy ott miért viselkedik így!Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát.
Elolvastam a levelét, és ha teheti minél előbb keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és személyes megbeszéljük a tennivalókat, mert sok változtatásra, munkára van valóban szükség ahhoz, h a kisfia át tudjon lépni egy következő érzelmi fejlődési szakaszba! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Először is elnézést a kérdésemért...de én Öntől szeretnék kérdezni (igaz a kisfiam még csak 2 és fél éves) :)
Bölcsödei beszoktatás a téma.
Talán ott kezdeném,hogy a kisfiammal eléggé össze voltunk/vagyunk nőve(amit soha se bántam). Két éves koráig szoptattam is,magától hagyta el,igaz néha még mindig odabújik,hogy érezze az arcával a bőrömet.
Nagyon értelmes,szépen beszél,napról-napra választékosabban. "Dackorszak" kezelhető (elsősorban figyelemelterelést alkalmazok) ...viszonylag szófogadó,apróbb huncutságoktól eltekintve...de érzi a határokat.
Szeptemberben kezdtük a beszoktatást egy családi napközibe (2 gondozónőre 7 gyerek van). Mivel csak januárban kezdek dolgozni (ez a beszoktatás megkezdése után derült ki), így a gondozónővel megbeszéltük,hogy a kisfiam tempójában fogjuk a folyamatot "véghezvinni".
Így sikerült otthagynom mindig úgy,hogy nem sírt,elköszönt,tudta,hogy anya dolgozik és jönni fog ebéd után. Viszont napközben elkezdtem neki hiányozni,néha sírdogált,de a figyelme elterelhető volt. A gondozónők figyelmesek,aranyosak és rengeteg energiát "tesznek bele".
kb. 1 hónapja elesett a bölcsiben (az arcát,orrát ütötte meg).Úgy érzem,hogy akkor ott szüksége lett volna rám,és nem voltam ott. Azt tapasztalom,hogy azóta ha itthon is kikerülök a látóteréből pl. zuhanyozni megyek,akkor pánikba esik,sír,keres,félelmet látok a szemében,nem hiszti. (még akkor is,ha előtte szólok,hogy hova "megyek")
A bölcsiben már csak sírva tudom ott hagyni. Ha mégis sikerül megvigasztalniuk,akkor is egy idő után újra kezdi. Már nagyon megvisel engem is,nem akarom kínozni. …nem látom a megoldást,hogy hol-hogyan lehetne ezen a helyzeten átbillenteni.
Amúgy az itthoni viszonyunk továbbra is jó,nem látok benne haragot,sértődést, megbántottságot . Most már a szeretetét is ki tudja mutatni,rengeteget simogat,szeretget,ölel,puszilgat. (igaz ő is sok szeretetet kap tőlem/tőlünk).
Mivel jelenleg tudom egy kicsit rugalmasabban alakítani az életemet...így több minden megfordult a fejemben,és ebben kérném a tanácsát.
Gondoltam arra,hogy most nem mennénk egy ideig,és majd januárban újra kezdenénk. (igazából azért "erőltetném", mert félek,hogy szeptembertől az oviba a sokkal több gyerek közé még nehezebben szokna be)
…. bármilyen javaslatra vevő vagyok, ami a kisfiam érdekét szolgálja. Várom mielőbbi válaszát! Köszönöm! Tisztelettel! Rózsa
Elolvastam a levelét, és az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes lenne leülnünk első körben egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen, az ön gyerekére szabottan át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Tanácsát szeretném kérni. óvodás kislányom decemberben lesz 6 éves és szeptembertől iskolába kellene menjen.de az óvodában nem hajlandó beszélni se az ovónökkel sem a dadával csak a gyerekekkel beszélget.a közös foglálkozáson a gyerekekkel közösen énekel,verset mond.Óvodán kivül beszél felnőttekel igaz kicsit szégyenlős.az egyik óvonő folyamatosan piszkálja is ez miatthogy nem beszél.ugy mond zsarolja ha nem beszélsz nem moshatsz fogat stb...most azt mondták ha nem beszél velük visszatartják és nem mehet iskolába.ezt megtehetik?hisz más felnőttekel beszél ,de ez az egy óvonő miatt senkivel nem akar mert fél ha a többivel beszél piszkálni fogja amiatt vele miért nem.a foglalkozásokon 100%részt vesz,mindent megcsinál.érettnek is tartják az iskolához.a beszéd miatt van gond.várom tanácsát,köszönöm:natasa-4
Az ön által leírtak alapján nagy valószínűséggel szelektív mutizmusról van szó az önök esetében, de a pontos diagnózishoz elengedhetetlen h megnézzem a kislányát. Amennyiben szelektív mutizmus lesz a diagnózis, ezt egyrészt nagyon szépen lehet kezelni, másrészt pedig az iskola/a környezetváltás, ahol a gyerek nincs beskatulyázva még jót is tehet!!!
Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és mindenképpen javasolnék egy személyes konzultációt első körben, hiszen rengeteg kérdést át kellene beszélnünk, úgy nevelési eszközök területén, mint motivációs és keretrendszert illetően, annak érdekében h a fejlődés lépései a továbbiakban is biztosítva legyenek. Ha gondolja keressen meg, egyeztetünk egy időpontot és átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és mindenképpen javasolnék egy személyes konzultációt első körben, hiszen rengeteg kérdést át kellene beszélnünk, olyan háttér információkat, amelyek fenntartó tényezői lehetnek ennek az állapotnak. Ha gondolja keressen meg, egyeztetünk egy időpontot és átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Szeretnek Ontol tanacsot kerni a 3,5 eves kisfiammal kapcsolatban. Surgos lenne beszelnem egy pszichologussal, de kulfoldon elunk, ezert nincs lehetosegem ra. Vallal -e On internetes segitsegadast, peldaul a skypon?
Koszonom valaszat; Nagy E.
Igen, vállalok, de előtte mindenképpen keressen meg telefonon egy időpont egyeztetés céljából.
Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kislányom nyáron töltötte a 3 évet ,szeptembertől óvodás, előtte bölcsis is volt.
Nem volt gond a beszokással ,talán a bölcsi miatt is ( bár nyáron itthon volt, mert márciusban kistesója született...
Az oviban (vegyes csoport) jól érzi magát, szívesen megy, aktív, tevékenykedik a többiekkel, azonban a délutáni alvás után vigasztalhatatlanul sír.Már ott sem uzsonnázik, mert az óvónők tanácsára ébredéskor érte megyek. ( Ha esetleg korábban ébred, és odaül az asztalhoz, akkor sem eszik, csak sírdogál).
mikor már átveszem is sír, bár akkor már nem meggyőződéses sírás, inkább olyan direkt jellegű.
Bölcsiben is volt hasonló, de nem minden nap.
Tudni kell, Dorkának a születésig volt egy ikertestvére.
Mindig nagyon kötődött, érzékeny kislány.
Kishúga ( fél éves) már a pocakban családtag volt, sosem volt féltékenység, az első perctől szeretgeti, mi is bevonjuk minden tevékenységbe, amibe lehet.
Vajon mitől lehet ez?
Hogy tudom őt segíteni?
Válaszát előre is köszönöm!
Gabi
Leválási szorongást sejtek a háttérben, de annak érdekében h a diagnózis pontos legyen és ne csupán feltételezés, érdemes lenne megnéznem a kislányát és akkor a diagnózis függvényében konkrét megoldási javaslatokkal tudok szolgálni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nagyobbik lányom közel 3 és fél éves, erős akaratú, és az alapján, amit a hasonló korú gyermekekkel küzdő szülőtársaimnak válaszolt, nyakig van a dackorszakban meg abban, hogy feldolgozza az óvoda miatti leválást. Egy gyakorlati problémával fordulok Önhöz. Pár hónapja nagyon elkezdett variálni az öltözködés terén. Amikor értem, hogy mi a preferenciájának az alapja (pl. a nadrágnak legyen gumis a dereka és ne túl merev az anyaga) igyekszem a kedvére tenni, de a napokban elkezdett a kabát/ mellény miatt "szenvedni", mondván nem jó, nem lányos, inkább a kék kardigánt stb. A hideg idő miatt viszont fontos a meleg öltözet, nem tudok és nem is akarok vitát nyitni azon, hogy milyen kabátot vegyünk fel- van, ami van - főleg hogy az alig egy éves togyogónkat is éppen elég belegyömöszölni a kabátba-sapkába. Viszont a nagylányom sokszor le is rángatja magáról a nem kívánt ruhadarabot.
Amennyiben lehet, ebben a kérdésben szeretnék ellentmondást nem tűrő lenni, azaz mondjuk nem jutalommal kecsegtetni őt azért, ha felveszi és magán hagyja a kabátot, hanem elfogadtatni, hogy ez van és kész. Általában igyekszem rugalmas, kreatív, figyelem elterelő (is) lenni, de ez a dolog, valahogy beteszi nálam a kaput.
Válaszát előre is köszönöm!
Ebben a korban nagyon fontos a keretek meghatározása, érdemes lenne eljönnie egy egy órás beszélgetésre, ahol konkrét nevelési struktúrákat tudok önnel megosztani annak érdekében, hogy a gyerek fejlődése szempontjából a lehető legjobb módszerekkel segítse őt szülőként ezen az úton. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Én egy apuka vagyok és van egy 5 és 7 éves lányom a feleségemmel most kezdjük újra a kapcsolatunkat mert volt egy kis félrelépése a lányok kb 10 hónapja viselkednek úgy ahogy nem szoktak nem fogadnak szót mindenért könyörögni kell nekik még akkor is ha nagyon szépen kérem.Sokan azt mondják hogy a gyerekek megérzik ha valami probléma van a családdal.A feleségem éjszaka én meg nappal dolgozom amióta a feleségem elkezdett flörtölni az illetővel azóta kezdte elhanyagolni a gyerekeket inkább elment melózni mint hogy velünk legyen és azóta elég sokszor mondták neki a gyerekek hogy gyűlöllek,utállak de nekem meg 90%-ban szót fogadnak de neki meg nem pedig alsó tagozatos tanító és sajnos tudja hogy a gyerekek sokkal jobban kötődnek hozzám mint hozzá mert én elég sokat viszem őket horgászni, kirándulni ,játszótérre meg ahová tudom.Amikor le kell fektetni őket akkor nekem kb 15 percbe kerül mese olvasás egy puszi és kész, neki kb 1 órába telik amire le tudja fektetni őket de legtöbbször segítenem kell neki mert már én nem bírom idegekkel kérdésem az lenne hogy mit tegyünk hogy máshogy viselkedjenek a gyerekek az anyukkal és szófogadóbbak legyenek. Előre is köszönöm a segítséget
Köszönettel: Gábor
A szülők közti érzelmi elhidegülés, az esetleges veszekedések, az anya részéről bekövetkezett érzelmi elhanyagolás természetesen nagy hatással van a gyerekek érzelmi fejlődésére, főleg ebben a korban. A biztonságérzetükön esett csorba,amit kétlem hogy szülőként helyre tudnak billenteni. Természetesen az önök munkája is szükséges, de ez mindenképpen pszichológiai tanácsadást igényel úgy az önök, mint a gyerekek részére, annak érdekében hogy fel tudják dolgozni a veszteségeket és át tudjanak lépni a következő fejlődési szakaszba. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A fiúk idegrendszere sérülékenyebb, ezáltal nagyobb arányban érintettek a tikkelés terén mint a lányok. A hiperaktív, erősen korlátozott, mozgékony izgága gyermekeknél gyakori eset. Saját nyugtalanságuk kielégüléséért küzdenek, így mutatkoznak meg rajtuk a tik jelei. Mindenképpen próbáljon meg valahogy feszültségmentes helyzetet teremteni, nem észrevenni és nagyon fontos, hogy tilos rászólni a gyerekre, hogy hagyja már abba és nyugodjon meg. Amennyiben a gyerek tünetei visszatérnek, ahogyan az önök estében is, viselkedésterápiával kedvező hatást érhetünk el. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Keretek szükségesek valóban a gyermeknevelésben, következetesség és kitartás. Ajánlanék önnek egy egy órás nevelési tanácsadást, ahol részletesen meg tudjuk beszélni a teendőket, ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Ezek a tünetek már inkább kényszerbetegségre utalnak, nem csupán szorongásra!A tünetek a gyógyszerek és terápia hatására folyamatosan csökkennek majd, de ez hosszú folyamat eredménye. Ha gondolja keressen meg és egyik gyermekpszichiáter kollégámmal szívesen bevállaljuk az önök esetét, úgy a gyógyszeres mint a terápiás részét. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Kislányom 4 és fél éves, középső csoportos óvodás. Az óvónénije ma reggel megállított, hogy gyermekem \"kicsit átesett a ló túloldalára\" szerelem ügyben. Hozzátette, hogy ez ugyan életkori sajátosság, de lányom túlzásba esett. A csoportban egy kisfiútól időnként már szét kell választani, mert mindig csókolózni szeretnének. Otthon is sokat mesél a kisfiúról, bár előfordul, hogy hetente másba szerelmes. Természetesen mindig meghallgattam, meséltettem, kérdezgettem.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy férjemtől elváltunk és nem túl rég költöztem el gyermekeimmel (fiam 13 éves). Van egy társam, de lányom otthon nem lát, nem hall semmi olyasmit, ami ezt a viselkedést, hozzáállást indokolná.
Abban kérném segítségét, hogy hogyan tudnám ezt a problémát úgy megoldani, hogy fejlődésében törést ne okozzak, illetve ne legyen a gyermek gátlásos.
Köszönettel: Szilvia
Kedves anyuka!
A kislánya ezen szélsőséges viselkedésének oka van, és valóban kár lenne ha egy fajta regresszív viselkedés hátráltatná őt a fejlődésben, ezért arra kérem ha teheti keressen meg egy egy órás beszélgetés erejéig és akkor részletesen fel tudjuk térképezni úgy a probléma hátterét, mint a megoldási lehetőségeket. Elérhetőségem: 30-355-0177
Üdv.:
Kisfiamat születése óta egyedül nevelem, de az apuka is látogatta kéthetente rendszeresen. Így a fiam megszokta, hogy van apukája, két hetente jön, jót játszanak és elmegy. Ez a gyakorlat működött egészen 4 éves koráig, amikor is apuka bejelentette, hogy nem látogatja tovább nálam a gyereket, elviszi magához. Hivatalos egyezség is született: egy pár alkalommal egy napra, aztán két napra viszi el. Nos ez első pár alkalommal nem is volt baj az elvitelekkel, de most az utóbbiaknál már nem akart menni a fiam az apjához, és a múltkor is úgy jött haza, hogy ugye anyu, nem hagyod, hogy többet elvigyen apa. Nem mondtam rá semmit, vártam, hogy egy kicsit lenyugodjon. De nagyon aggódom, mert közeledik a két napos elvitel, és ha már az egy naposakat így reagálta le, félek, hogy az ott alvás ellen is nagyon tiltakozni fog. Ő eddig csak velem aludt.
Mit tanácsol, hogyan készítsem fel a gyereket, hogy jókedvvel menjen? mit mondjak neki, mit tegyek? én csak az szeretném, ha nem kötelességből menne, hanem mert szeretné. Nagyon megköszönném válaszát. Egy aggódó anyuka!
Több minden állhat a kisfia viselkedésének, félelmeinek a hátterében, és ahhoz h ezeket pontosan fel tudjuk térképezni és megoldani, elengedhetetlen lenne önnel egy személyes konzultáció, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket, a kisfiára szabottan. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Üdvözlöm!Segítségét szeretném kérni egy olyan dologban amivel nem tudok mit kezdeni!Külön váltunk a párommal,van egy közös kisfiunk aki most 4 éves és olyan probléma lépett fel hogy a kisfiam nem akar elmenni az apukájához arra hivatkozva hogy ott mindig sír fáj a hasa és hogy éhes,pedig nem megy idegen környezetbe mert addig ott laktunk mi is amíg nem váltunk külön!Én próbáltam olyan dolgokat bevetni hogy vigye magával a kis biciklijét vagy a játék autóját hátha majd nagyobb kedvvel fog menni,de nem jártam szerencsével!Mit tegyek ebben az esetben?Nem akarom azt hogy mindig féljen a fiam azoktól a hétvégéktől amikor mennie kell az apukájához!Észre vehetően ideges ettől a dologtól mert olyankor elkezd dadogni(egyébként is szokott néha) de ilyenkor van hogy nem tud kimondani szavakat!Ez lehet a félelemtől?Kértem tőle korábban ha el viszi hétvégére legalább éjszakára hozza haza, hogy ez ne következzen be!Köteles vagyok ebben az esetben is oda adni a fiamat az apjának ha ez a helyzet!?Sőt Ő maga mondja hogy nem akar menni!Mit lehet tenni hogy ne sérüljön a kisfiam?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves anyuka!
Először is amennyiben a bírósági döntés az, h az apuka 2 hetente 2 napra láthatja a kisfiát, akkor sajnos bármennyire is ellenkezik a kisfia, önnek meg kell ezt tennie.
Érdemes lenne viszont azt megnéznünk, h mi az, ami konkrétan kiváltja a kisfiából ezt a viselkedést és ott, azon a ponton kezelni a kialakult állapotot!Első meglátásra, az is lehet a háttérben, h amikor apához megy, a régi megszokott környezetébe, akkor az egység mint olyan számára anyával lenne, hiszen ilyen emlékképek fűződnek neki a helyszínhez. Ez lehet az egyik lába a viselkedésének, de soha nem egyetlen tényből áll össze egy viselkedés változás. Keressenek meg ha gondolja, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A kisfiam 5 eves,de kb mar egy eve kuszkodunk a viselkedes problemaival!Mindig mindenkit serteget,olyan szavakat mondd,amiket meg nem is hallottunk,csak ugy kitalal valamit,amivel megserthet engem vagy az apjat,vagy a csalad baratait!Mar nagyon szegyenlem a viselkedeset!Nem tudom hogyan hassak ra hogy viselkedjen mar vegre!Egy pl:A baratnom nalunk van es a gyerek elmegy mellette es ra vag a baratnom fenekere.A baratnom megkeri szepen,hogy kicsim tobbe ne vagj a fenekemre,mert nem kellemes es nem illik!Ezt en is elismetlem neki!De kov. alkalommal ujra megteszi,szoval jatszik az idegeinkkel!Vagy megkerik,hogy ne gyere be a szobamba,mert most vendegem van,de o betolakodik!Vagy megkerem,hogy mig elmegyek futni,halgasson szepen a baratunkra,akire bizom arra a 20 percre,de nem teszi meg,irtozatosan szofogadatlan!Probaltam buntetessel,meg tenyleg pofonnal is,de nem nagyon mukodik semmi,!Meg is beszelem vle mindig,hogy mit es miert nem szabad,de szarik ra!Mar nagyon faraszto!Lelkileg mar kikeszitett engem is meg az apjat is!A csaladunk baratai meg mar ki is mondjak,hogy de szemtelen a fiad!Van egy 3 eves occse is,es mindig szadizza,persze erezhetoen szereti,de megis utogeti ,meg szemtelenkedik vele is!MIt tegyek,hogy valtozzon es jol nevelt gyerek legyen?Es egeszseges lelkiallapotu,mert szinte ugy erzem lelkileg van a dolog,de nem tudom mi lehet a baja!Mit tegyek?Kerem segitsen!
Az ön által leírtak alapján, nagy valószínűséggel magatartászavarról van szó, amely egyre súlyosabb formákat ölt, de a pontos diagnózishoz és a hozzá fűződő megoldási kulcsról csak akkor tudok beszélni, ha már láttam a kisfiát és önnel is részletesen elbeszélgettem, hiszen minden eset egyedi, és a viselkedést kiváltó tényezők is egyediek. Keressenek meg ha tehetik, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Szia Andrea!
A fiam most kezdte az iskolát.A reggeli elválások nagyon nehezek..szinte mindig sír...napközben már nincs gond..teszi a dolgát és szereti a sulit.Minden reggel többször is elmondja nekünk,h a szívében élünk...és hogy ugye hamar eltelik a mai nap is....ezt a suli bejáratánál is megkérdi tőlem még vagy háromszor.
Szokása még,h indulás elött még vagy kétszer megnézi az órarendjét...elbúcsúzik a hörcsögétől vagy 3szor...
Olyan érzésem is van,h fél attól nem megy érte senki délután a sulihoz....pedig ilyen soha nem volt óvis korában sem..mindig pontosan ott voltunk....vagy ma is megkérdezte, h a macija...akit most pár hete elővett..itt lesz-e még délután amikor hazaér.
Érzéseim szerint szorong olyan dolgok miatt melyek még megsem történtek!
Mi lehet a gond?
Köszönettel:Barna Attila
Kedves apuka!
Az ön által leírtak alapján leválási szorongás és a biztonságérzet megingása áll a háttérben, amely ha hosszú időn keresztül fennmarad, különböző szélsőséges viselkedéseket eredményezhet, vagy viselkedésbeli regresszió alakul ki. Ha gondolja keressenek meg, megnézem a kisfiát és segítek a feldolgozásban. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: