|
Kérdezz-felelek
A kérdésem az lenne hogy mennyire viseli meg egy kisgyermeket ha az általános iskolát nem a lakóhelyén kezdi hanem beutazik Budapestre mert a szülők is ott dolgoznak és így tudják elkísérni vonattal utazunk oda vissza1-1 óra .
Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Szalai Zsuzsa
Véleményem szerint ez egyáltalán nem lehet negatív probléma, sőt akár kapcsolatépítő is lehet, ha azt a napi 2 óra utazást kellemes beszélgetésekkel töltik!:)
Üdv.:
Az ön által leírtak alapján nekem pánikbetegség kezdetének látszik a történet, de természetesen egy pontos diagnózishoz és kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Lányom 8.5 éves. Második osztályba jár, a félévi bizije 4-es 5-ös. Csak a magatartás változó. Tudom róla azt, hogy amihez ész kell pl. matematika, azt imádja. Amihez a szorgalomra lenne szükség utálja, unalmas (szerinte) pl. olvasás. Magatartásból közepes lett, többnyire ezért is, mert unja az órákat, elkalandozik, játszik... stb. Igazából az iskolában nincs vele gond. Otthon annál inkább.
Mihelyst kilép a suliból, számára megszűnik létezni az iskola. Ami az ő dolga lenne ebben az életkorban a játékon kívűl, hogy szó nélkül (főleg, hogy már másodikos)bepakolja a táskáját és felkészüljön a másnapra. De nem. Hosszas könyörgések után hajlandó bevinni a táskát a szobájába. Hiába mondom el neki nap mint nap, hogy gyorsan csinálja meg, és utána azzal játszik amivel akar...nem. Mintha a falnak beszélnék. Ha a párom szól neki, úgyszintén.
Minden este hiszti, kiabálás, sírás. "Mert mi csak rosszat akarunk neki, és gonoszak vagyunk, és csak bántjuk őt."
A kérdésem az lenne, hogy mivel tudnánk rávenni, hogy ezek a dolgok megszokottak legyenek, és önállóan működjön.
Elsősorban azt gondolom, h 1-4 osztályban a gyerekeknek délután ha hazaérnek az iskolából, nem kellene egy pillanatig sem a tanulással foglalkozni, az már csak a játék ideje legyen, a kikapcsolódás/érzelmi feltöltődés ideje. Sajnos, a munkám során gyakran tapasztalom azt, h 1-2. osztályos tanulóknak még este 8-9órakor is tanulniuk kell...na így ne várjuk el h érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil gyerekünk legyen!Természetesen ez a leggyakrabban nem a szülő, hanem a pedagógus, az iskola követelménye, aminek a szülő nagyon is meg akar felelni.
A kislány érzelmi labilitása, kitörései akár ebből az aspektusból is nézhetőek! Természetesen keretrendszer szükséges. Ha gondolja keressenek meg egy egy órás beszélgetés erejéig és szívesen átbeszélem önökkel a teendőket, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam szeptemberben kezdte az óvodát, előtte szófogadó, illedelmes, kedves gyerek volt aki imádott verseket mondani, sokszor kérte, hogy olvassak neki. Nagyon örültem, hogy ilyen gyermekem van, szívesen tanítottam, már elég szépen számolt is, büszke voltam rá! Akárki kérdezte tőle a nevét, címét, korát, a mi nevünket, egyből válaszolt, egy tündér volt! Na de amióta ovis lett, rá sem ismerni. Nem akar együtt működni velünk, nem mond verset, csúnyán beszél, ütöget minket, elvagyok keseredve, nem értem mi folyik itt? A verseket is úgy mondja, hogy 1-2 csúnya szót is bele fűz. Szörnyű érzés így látni őt, már sokszor a sírás környékez annyira tanácstalan vagyok.Nem tudunk vele beszélgetni se, mert vagy ránk se néz vagy ilyen blabla nyelven válaszol, meg úgy, hogy míííí mivan, hagyjál, menj innen stb. Próbáltam nem oda figyelni a butaságaira azzal a reménnyel, hogy hátha elhagyja, de nem. Próbáltam, hogy rá szóltam, kiabáltam, úgyse sikerült, rácsaptam a szájára nem nagyot csak, hogy érezze, hogy ez rossz, ezt nem szabad, akkor a sarokba is beállítottam, hogy ha így fog beszélni ez lesz a bünti, de akkor is kitart a butaságai mellett. Mit tehetnék, hogy visszakapjam azt a kisfiút aki az ovi előtt volt? Bármit megtennék ha olyan jó kisfiú lenne mint volt
Önt bünteti a kisfia, érzi azt h így érzelmileg manipulálhatja, fenn tarthatja az ön figyelmét, a negatív figyelem is figyelem!!!Nagy valószínűséggel leválási szorongás van a probléma hátterében, és mivel ebben a korban a félelemérzet már stabilan jellemzi a gyerekeket, társul a leválási szorongáshoz, az ön által leírt viselkedést eredményezve!Azt gondolom mindenképpen érdemes lenne egy egy órás nevelési tanácsadásra eljönnie, ahol fel tudjuk konkrétan építeni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A férjem szerint túlreagálom a dolgot, de biztos ami biztos alapon szeretnék szakértő segítséget kérni.
A nagyobbik leányzónk májusban tölti be a negyedik évét. A szobatisztasággal, nem voltak gondok az utóbbi időkben, de ma hajnalban sikerült bepisilnie. Zavarban volt, mikor megkérdeztük az okát, mintha tudomást sem venne róla. Nem betegeskedett mostanában, bár péntekhez egy hete eltörte a kezét az oviban. Aznap (természetes okból) szótlan, kedvtelen volt, de azóta az apróbb kellemetlenségektől eltekintve, amik a gipszel járnak felhőtlen kedvű.
Remélem tényleg én reagálom túl, de szeretném a véleményét kikérdezni.
Válaszát előre is köszönöm!
Szívélyes Üdvözlettel: K.né Andrea!
Valóban kissé túlreagálja úgy gondolom a helyzetet!:) Akkor érdemes szakmai segítséget kérni ebben a korban hasonló problémával, ha stabilan már 2-3 hete fenn állnak a tünetek. Ha ebbe csúsznának bele, keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kis unokám 8 éves lesz márciusban.A Waldorf iskolába jár,most kezdik a folyó írást tanulni.A problémám azonban kicsit régebbi:tavaly járt balettra,nagyon szép eredménnyel,van hozzá megfelelő alkata és ügyessége,és szívesen csinálta.Ezután jött a gondom,:látta,hogy valaki jobb nála,és év végén abbahagyta.Meg is mondta,hogy azért,mert van nála ügyesebb is.
Tegnap náluk voltam,és írni akart nekem,megmutatni,hogy mit tud.Nem sikerült azonnal,sírva fakadt,még egyszer megpróbálta,és amikor megint kicsit hibás lett,többet nem volt hajlandó megpróbálni.Szégyellte is,mert félrevonult,hogy ne nézzem,amint próbálkozik.Megbeszéltük,hogy ma átjön,és gyakorolunk.
Hiába mondtam,hogy mindenki hibázik,amikor tanul valamit.Hogyan tanítsam meg,hogy elviselje,ha valami nem sikerül azonnal,és ne legyen így elkeseredve?
Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel,Mama60
A leírtak alapján komoly önértékelési problémái vannak a kis unokájának, amivel véleményem szerint érdemes lenne szakmailag is foglalkozni, de természetesen egy pontos diagnózishoz és az azzal járó kezeléshez elengedhetetlen h lássam a kislányt. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A problémám a kislányommal van.5éves most.Mindig is félénk volt,eléggé szélsőséges módon.3éves koráig mindenkitől félt.Rokonok,gyerekek,idegenek mindegy volt neki.Mindenkitől sírt,néha már attól ha csak ránézett.Megérinteni,hozzászólni nem lehetett.A játszótéren is félt a gyerekektől.Aztán 3éves kora óta sokat változott.Már nem sír senkitől,igaz most is félénk.Gyerekekkel már semmi gond barátkozik velük,mondjuk ha bántják nem igazán védi meg magát.A konkrét gondom,hogy szeptemberben kezdte az ovit.Simán ment a beszokás sírás nélkül,imád járni.A gyerekek közt el van vannak barátai is.Gond azzal van hogy felnőttekkel,bele értve az óvónőt,a dadust nem kommunikál.Ha kérdezik nem válaszol,nem mond semmit.Arra nem válaszol hogy valamilyen ételt kér e vagy sem.Abszolute semmire.Az óvónő jelezte nekem,hogy nagyon nehéz így vele.Kérdeztem mit tehetnék,de nem tud tanácsot adni.Az óvónéni nagyon kedves,lelkiismeretes.Tudom hogy jó indulatú és mindent megpróbált már de semmi. Amúgy a lány nagyon értelmes,okos,jó felfogóképességű.5évesen ír,olvas.2éves kora óta folyékonyan beszél.Okosan választékosan tud magyarázni.Sokat foglalkoztam vele így nagyon tájékozott.Az óvónő mondta hogy ez látszik is a feladatok közben mert akkor van hogy megszólal,illetve a feladatlapokat mindig hibátlanul oldja meg.Szóval csak arra akarok kilyukadni,hogy nem az értelmi képességeivel van baj.Sokat beszéltem már vele erről,de hiába.Próbáltam szépen,csúnyán semmi nem használ.Pl. köszönni sem akar,de ez a legkisebb gond.Attól tartok hogy nem fog változni az iskoláig és e miatt nem mehet majd,pedig az esze meg van hozzá.Hogyan segíthetnék rajta,hogy legalább az igen,nemet kinyögje.Vagy az óvónőnek kellene?Amúgy nem csak az oviban ilyen,semmilyen felnőttel nem beszél pl.orvosnál,utcán ha megállok egy ismerőssel és hozzá szólnak.Otthon cserfes és mint írtam nincs gond vele.Kérem segítsen!Köszönettel
Lehet, hogy a kislánya viselkedésének a hátterében szelektív mutizmus áll, de természetesen pontos diagnózis, és annak megfelelő kezelés csak személyes konzultáció után lehetséges. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy öt éves kisfiam és egy két és féléves lányom, a probléma a fiúnkkal van. A probléma a következő ha nem lát a házban elkezd kiabálni, hogy anya hol vagy válaszolok hogy mindjárt megyek, de nem hallja és akkor már a sírásba átmenve kiabál hogy anya. Egyedül nem alszik el a szobájában. Egyszerűen nem lehet egyedül hagyni a házon belül sem. Jár ovódába, ott semmi probléma nincs vele ilyen téren, önbizalomhiányos-félénk. A húgára ez a viselkedés nem jellemző sőt ő is megijed ha a tesó kiabál hogy anya hol van. Nem hagyjuk egyedül sehol, kivéve nagyszülők de max 2-3 órára, nem aludt még ott sem.
Ebben a problémában kérném a segítségét.
Tisztelettel
Nagy valószínűséggel leválási szorongás van a probléma hátterében, és mivel ebben a korban a félelemérzet már stabilan jellemzi a gyerekeket, társul a leválási szorongáshoz, az ön által leírt viselkedést eredményezve!Azt gondolom mindenképpen érdemes lenne egy egy órás nevelési tanácsadásra eljönnie, ahol fel tudjuk konkrétan építeni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nekem az volna a gondom ,gyermekem aki fiú most kezdte az első osztályt.Itthon amikor tanulunk nincs semmi gond vele mindent meg csinál szépen,viszont órán ha magában kell dolgozni vagy éppen kérdezik meg makacsolja magát elkezd sírni és nem csinálja a feladatot.Ma is írtak matematikából és nem csinálta meg a feladatokat félre tolta a füzetet és elkezdett sírni hogy ő ezt nem tudja.Előtte való nap direkt gyakoroltunk és ment neki a feladat,mindig azt mondja hogy ő nem okos csak egy kislány az osztályból ő az okos csak.Nagyon szeretnék választ kapni,hogy kell-e ezzel a problémával szakemberhez fordulni.
Tisztelettel Andika044
Nagy valószínűséggel önértékelési probléma, kudarckerülés áll a viselkedés hátterében, és ezzel minél előbb menjenek el egy szakemberhez, hiszen előbb-utóbb a teljesítményére is kihatással lesz a jelenlegi állapota!Ha gondolja én is szívesen segíthetek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Szeretnénk a segítségét kérni.
Van egy 5 és fél éves kisfiunk és egy 19 hónapos kislányunk. A fiú aki jelenleg óvodás, mindig-is érzékeny volt. Mikor elkezdett beszélni nagyon erősen dadogott, ami miatt szakember segítségét kértük. A dadogás mostanra szinte teljesen elmúlt.
Az alvás területén azonban újabb problémák jelentkeztek. 4 és fél éves koráig minden éjszaka felébredt, de szülői jelenlétre hamar megnyugodott. 4 és fél éves kora után jó néhányszor átaludta az éjszakákat és bíztunk benne, hogy így is marad. Pár hete azonban ismét változás történt és az öt és fél éves gyermekünk minden éjszaka hajnal 2 óra körül átjön a a saját szobájából és megpróbál a közénk (szülei) feküdni.
Ekkor egyikünk vissza szokott menni vele az amúgy éjszakai fénnyel ellátott szobájába és próbáljuk elérni, hogy újra aludjon. Ő nem tud visszaaludni, hanem elkezd sírni. Elmondása szerint fél a különböző mesealakoktól (pl. Hófehérke című mese mostohájától). Nem képes másként elaludni csak, ha valamelyikünk mellette van.
Mi igyekszünk mindent megtenni, hogy minél nyugodtabbak legyenek az éjszakái, de kissé tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk még?
Nappal nagyon figyelünk rá, hogy ne nézzen olyan mesét amitől félhet. Nappal is beszélgetünk az éjszakai félelmeiről.
Este elalvás előtt beszélgetünk vele, mesét olvasunk neki, majd hagyjuk egyedül elaludni. Éjszaka éjjeli fényt kapcsolunk neki.
Nem engedjük azonban, hogy közénk feküdjön és ezt ő többször kifogásolja, hogy neki mért kell egyedül aludnia és a felnőttek mért alhatnak együtt.
Kérjük mondja el véleményét mivel tehetnénk nyugodtabbá az éjszakákat?
Megtisztelő válaszát előre is köszönjük.
Ebben a korban természetes h vannak a gyereknek félelmei, igazából a megküzdést kell megtanítani neki, és korlátozni a meséket, az ő korosztályára szabottan!Ha gondolja egy beszélgetés erejéig keressen meg és szívesen segítek a megküzdési technikák átadásában, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A problémám a következő. A nagyobbik lányom 11 éves, a kicsi 7. A gond az, hogy még mindig velem alszanak. Amikor kisebbek voltak, új lakásba költöztünk, és külön szobát kaptak. Ott is aludtak, nem volt probléma. Egy idő után a nagylányom felvette azt a szokást, hogy hajnalban megjelent az ágyunknál, és ott aludt tovább reggelig. Egy alkalommal, amikor nagyon betegek voltak, hánytak és ment a hasuk több napig, velük aludtam, mert alvásból felriadva is hánytak. Onnantól kezdve nem tudom őket rávenni, hogy külön aludjanak. Hajnalig képesek ébren maradni, másnap pedig alig látnak az iskolában. Ha mellettem alszanak, pillanatok alatt elalszanak, különösen a kicsi. A nagy lányom nagyon éberen alszik, sokszor a legkisebb mozdulatra is fent van. Idén karácsonykor nagyon szerettek volna egy bizonyos ajándékot, megegyeztünk, ha végre külön alszanak, megkapják. Meg is kapták. A szobát úgy rendeztük át, ahogy szerették volna. Új ágyakat vettünk nekik, éjszakai fényeket, mégsem tudnak elaludni. Különösen a nagyobbik lányommal van a baj. 5 percenként jár a wc-re, izeg-mozog, mindent csinál, csak nem alszik. Már nem tudom, mit csinálhatnék. Attól félek, hogy előbb-utóbb az iskolában is gondjaik lesznek, ha nem pihennek eleget. Válaszát előre is köszönöm!
Véleményem szerint a kislányuk biztonságérzetén esett sérülés egyrészt, másrészt valószínű fel vannak erősödve a félelem érzetei, holott ebben a korban ez már nem annyira indokolt, meg kell tanítani neki a feldolgozást és a megküzdést, és ez mindenképpen pszichológiai tanácsadást igényel. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
(az ő értékrendje szerint ilyen családmodell nincs, hajlamos, minden konfliktushelyzetben, magát hibáztatná, szégyenként élné meg, a fogalmakkal nincs tisztában még, ámde koránál érettebb, értelmes kislány, akinek az elmúlt 2 év változásokban gazdag volt - óvodaváltás utolsó évre, majd megszületett 6 év után a húga, most pedig iskolás lett - ezek mind, mind nagyon megviselték.) Az itthoni feszültséget érzékeli, de nem von le belőle messzemenő következtetéseket, hiszen egy ilyen, fent említett, esetleges következmény számára ismeretlen és elképzelhetetlen.
Válászát és tanácsát előre is nagyon köszönöm!
Amennyiben akár válásról, akár különköltözésről van szó, és a kislányuk ennyire érzékeny, érdemes lenne egy szülőkonzultációt tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket annak érdekében h a kislányuk a legkevésbé sérüljön!Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Gyermekem 4 éves. Alvással kapcsolatos kérdéssel fordulok Önhöz. Kb. egy éve szokott rá az önálló alvásra, könnyedén egyedül elaludt a szobájában. (Azelőtt altattam!) Felébredt ugyan éjjel akár 2-3 alkalommal is,de visszakísértük, és visszaaludt. Mára ez teljesen megváltozott. Elkezdett félni, azt nem tudja megfogalmazni,mitől. Óriási procedúra esténként,hogy egyedül elaludjon. Éjjel Kb. éjfél táján felébred,és onnantól kész rémálom, ingázunk a két szoba között,sírás, hiszti ... egyszóval,mindent bevet,hogy ne kelljen egyedül ott maradnia. Mindent kipróbáltunk,ami eszünkbe jutott. Van éjjeli fénye, rajzok a falon,, amiket ő kért, plüss állat, esti mese.. Kérem segítsen! Köszönettel : Régi Hajnalka, Dunaújváros
A gyerekeknél ebben a korban alakulnak ki, erősödnek fel a félelmek, és ez egy teljesen természetes fejlődési folyamat! A megküzdést kell nekik megtanítani! Ha gondolja keressenek meg egy beszélgetés erejéig és szívesen felépítem önöknek részletesen a tennivalókat. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A nagyobbik lányom 5 éves a kisebbik 7 honapós.A nagyobbik lányommal gondok vannak de nagyon.Olyan szinten hogy már nem tudom mit tegyek már kezdek én is kikészülni.A lányom állandóan kiabál verekszik és nem köti le se a rajzolás se a játékai és elkezd üvölteni velem is és a 7 honapós kislányommal is üvöltözik és elkezdi rázni ha rászólok vagy meg verem érte akkor ami a keze ügyébe esik azt vágja hozzám vagy rugdos ököllel üt.Ha meg kérem arra hogy pakolja el a játékait vagy amit szét pakolt a szóbábban akkor üvölt hogy ö nem pakol össze mert nem ö pakolt szét .Igy marad az hogy megyek és össze pakolok helyette csak ne üvöltsön meg ne verekedjen. De sajnos már nem nagyon bírom idegekkel és a párommal ez miatt minden napos a veszekedésünk.Szeretnék tanácsot kérni mit tudnék még tenni hogy megjavuljon a kislányom.Válaszát előre is Köszönöm!
Tisztelet gabi820423
A dühkitörések, az agresszivitás, elfojtott, fel nem dolgozott érzelmeken alapszanak, úgy h azt javasolom minél előbb forduljanak gyermekpszichológushoz ezzel a problémával! Ha gondolja én is szívesen segíthetek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy 5 és fél éves unokaöcsém és sajnos még nem szobatiszta!
Az a baj, hogy soha nem ült bilire és WCre se hajlandó menni!
Napközben ha pisilni vagy kakilnia kell mindig kéri a pelenkát, este már nincs rajta pelenka, mert nem kell neki!
Orvosi vizsgálaton már átesett és teljesen egészséges!
Mit csináljunk vele? Köszönöm válaszát!
Azt gondolom h ezzel a problémával minél előbb forduljanak gyermekpszichológushoz, hiszen valószínű érzelmi leválási probléma van a háttérben, amely meggátolja őt a tovább fejlődésben!
Üdv.:
Kisfiam viselkedése miatt fordulok Önhöz tanácsért. Boti 4,5 éves, óvodás kisfiú. Tavaly nagyon sokat volt beteg, ezért ritkán járt óvodába, ahová egyébként már akkor sikeresen beszoktattuk.
Asztmát állapítottak meg, Montelucas tablettát szed szeptember óta (1 évig kell szednie).
Viszont mostanában itthon és az oviban is agresszív: ha valaki nem ott áll, ahol Ő szeretné, meglöki, csipkedi a többieket. Nem durván, csak úgy, hogy ne fájjon. Az óvónénik szerint csak figyelemfelkeltés, és \"barátkozni szeretne\", úgy látom, a többiek szeretik, játszanak együtt, vagyis nincs kiközösítve, nem kellene ilyen módszerekhez folyamodnia...
Itthon engem is sokszor megüt, megrúg, de ezt már eléggé durván teszi. Ha szépen szólunk, akkor nagyon megsértődik, ránk kiabál, ha viszont elveszítem a türelmemet, és rácsapok a kezére, akkor borzasztóan elkezd sírni (pedig csak kicsit ütök rá, és mindig a kezére). A nagymamát is sokat megüti, eléggé erősen, pedig Ő az egyetlen a családban, aki nem szól Rá ez miatt, betudja annak, hogy a kisfiúk ilyenek.
Már többször beszélgettünk Botival erről nyugodt pillanatokban, akkor azt mondja, hogy csak viccel, és azt szeretné, ha a többiek is nevetnének, engem pedig nagyon szeret, nem akar bántani. De vannak napok-hetek, amikor nagyon kedves, aranyos, ez csak időszakos viselkedés, tavaly az oviban nem is volt Vele gond.
Egyébként nagyon okos: 2 éves kora óta ismeri a betűket (magától, nem tanítottuk), 3 évesen már elolvasott egyszerűbb szavakat. Érdekli az angol nyelv, amit hall mesékben megjegyzi, és használja is! A számokat szintén ismeri, nyáron az összevonást kérdezgette. De semmit nem erőltetünk, Ő kérdez mindig rá, hogy mit hogyan kell olvasni-kiszámolni, mit is jelentenek a szavak.
A családi háttér kiegyensúlyozott, jó a kapcsolatunk egymással és a családdal is. Rendezettek a körülményeink, sokat foglalkozunk Vele, társasozunk hármasban, legozunk, de egyedül is játszik, igaz, nem szeret annyira mint velünk.
Sok mesét olvasunk Neki, (Anna, Peti Gergő könyveket, állatos meséket, népmesét még nem, azok nem kötik le, de pl. a verseket nagyon szereti, és a gyerekdalokat is).
TV-t nem nagyon néz, akkor is a Minimaxot és a természetfilmeket, tudományos (szerelős) műsorokat nézi. De hétköznap nem nézheti, mert másnap ovi, ezt el is fogadja.Direkt nem \"folyik\" a TV nálunk, szeretjük a csendet, inkább beszélgetünk.
Én már arra is gondoltam, hátha az állandóan szedett gyógyszer okozza ezt az agresszív viselkedést, a mellékhatások között szerepel, igaz, ritkán, de előfordul.
Mit tanácsol Doktornő, hogyan reagáljunk erre a viselkedésre? Hogyan tudnám kezelni, anélkül, hogy ne sérüljön egyikőnk sem?
Válaszát előre is köszönöm, és elnézést a hosszú levélért..
Üdvözlettel:
Andrea
Ez egy igen összetett probléma, ezért arra kérem, h amennyiben teheti keressen meg és akkor részletesen át tudjuk beszélni a teendőket a kisfiával kapcsolatban. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Segítségét szeretném kérni. Van egy 5 éves és egy 3 hónapos fiam
A nagyobbik fiammal kapcsolatban kérdeznék.
Régebben, nem minden éjszaka de egy héten 3x (kb) felébredt éjszaka inni és mellé feküdtünk vissza is aludt. Mióta megszületett a kistesója azóta heti 4-5 x is felkel naponta, visszaaltatjuk utána negyed óránként újra felkel.
Oda kell mellé feküdni visszaalszik negyed óra múlva újra fent van.
Próbáltuk, hogy velünk aludt akkor nem ébredt fel. Ez lehet a kistestvér miatt.
Egyébként nagyon szereti őt, puszilgatja mesél neki stb.....
Ha Őn szerint a testvér miatt van lehet ezen segíteni valahogy vagy majd elmúlik. Nagyon fárasztó két szoptatás között még vele fent lenni!
Köszönöm a válaszát
Soha nem egy problémából áll össze egy bizonyos tünet,így önöknél az éjszakai nem alvás sem!Azt, h konkrétan mi áll még a háttérben a kistesó születésén kívül, ezt csupán személyesen tudjuk kideríteni, és annak megfelelően kezelni!Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Az én problémám öszetettebb a nagyobbik lányomról van szó aki az előző házasságomból született most 11 éves. Mindent megteszek,hogy jól érezze magát a férjemmel is jó viszonyt ápol. A második házasságomból három gyermekem született. Az utolsó tesó érkezése után kezdőtek a bajok az első az volt, hogy kérésemre pénzt vett le a bankkártyámról, de többet és amikor ez nekem feltűnt és kérdőre vontam ő állította nem nyúlt a pénzhez. Persze utána jártam és 100% hogy ő volt. Utána nem kért még bocsánatott sem sőt még ő duzzogott én elkoboztam a laptopját már egy hete hátha ez segítt. Azóta eltűnik a hütőből az édesség mielőtt szétosztanám az összes gyerek között és nincs gazdája ki tette. Kilopta a lezárt laptopot csúnyán beszél a kicsikkel, ki se kel az ágyból a hétvégén. Nem hajlandó a saját ágyát sem megigazítani és ha szólok akkor én vagyok a rossz. Nem bántom se fizikailag se szóban szépen kérem beszéljen velem, de rám se néz ha beszélek hozzá. Nem szenved hiányt semmiben amit szeretne bármelyik gyerek értelmes keretek közt teljesítjük. Kérem segítssen mert már nem tudok mit tenni és nem szeretném ha komolyabb dolog lenne ebből az egészből.
Az ön kislánya nagyon nehéz fejlődési szakaszokon megy át éppen, amely rengeteg feladatot, kihívást teremt meg számára, és az ön által leírtak alapján nem képes ezen feladatok megoldására, nehézségei vannak. Ha gondolja keressen meg egy beszélgetés erejéig és szívesen segítek a probléma megoldásában. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Igaz az én kisfiam még csak most novemberben volt 3 éves, de remélem tud segíteni a problémánkon,két problémám lenne az első,hogy a kisfiam nagyon vadul viselkedik az apukájával,minden előzmény nélkül rá üt, nem fogad neki szót,csak ha \" megzsarolom hogy anya szomorú lesz, vagy nem játszom vele, nekem mindent megcsinál, kimutatja,hogy mennyire szeret, de apával nagyon gonoszul viselkedik, persze hogy apa kevesebbet foglalkozott vele, mert dolgozik, de én is egy héten kétszer háromszor elmentem dolgozni,addig a mama vagy a dédi vigyázott rá, most már óvodába járunk/nehezen rázkodtunk bele mivel nagyon nagyon anyás / ebéd után hozom el,/január közepétől próbálnám az ott alvást/, de ezt a viselkedést már majd egy éve csinálja,most már az óvodába is bánt mindenkit,hiba magyarázok neki nap mint nap, megígéri,hogy többet nem csinálja , de nem tarja be, pedig elmondja,hogy mit csinált rosszul.Már próbáltam büntetni is, a kukásautó a mindene, megvontam tőle,hogy nem nézzük a kukásokat, de ez sem használt. Ilyenkor mit tehet a szülő ?
A másik problémám,hogy nagyon keveset alszik,pedig mondja,hogy fáradt, délután maximum 1 órát, nagyon mozgékony gyerek ,minden héten megyünk tornázni,ha az idő engedi kimegyünk az udvarra, sokat foglalkozom vele, nem nagyon játszik egyedül,reggel 6- 7 óra között ébred, este 9- fél 10-ig legkésőbb alszik, meg van a rendszeresség,vacsora,fürdési idő,meseolvasás minden elalvás előtt, nagyon ritkán alussza végig az éjszakát,szomjas, pisilni kell, anya hol van / külön szobában alszik születésétől fogva /.Ha már fáradt összevissza beszél,direkt mindennek az ellentétét csinálja, csak velem lehet rá hatni, de akkor meg elkezd hisztizni. Édesanyám azt mondta,hogy túl szigorúan fogom,/ még is csak nekem fogad szót, és nagyon kimutatja ,hogy szeret / én úgy gondolom,hogy kicsinek kell tanítani a gyermeket.
Nagyon remélem ,hogy tud segíteni, mert már nem tudom mit csináljak, nem veszekszünk a párommal, de így sokkal több a feszültség, azt mondja hogy,a kisfiúnk őt nem szereti, pedig ez nem így van.
Előre is köszönöm szépen a válaszát !
Timi
A kisfia viselkedésével kapcsolatában érdemes lenne leülnünk egy egy órás beszélgetésre, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket, hiszen a háttér, ami megteremt egy ilyen megnyilvánulást igen összetett, így a megoldás is!Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Tegnap voltam a 6 éves kislányom 1. osztályos fogadóóráján, ahol az osztályfőnöke azzal fogadott, hogy a kislányom azt mondta, hogy én üzenem, hogy nem kell tornáznia, mert meg van fázva. Nagyon meglepődtem, természetesen nem volt igaz, és nagyon kellemetlen volt a szituáció, főleg, hogy a kislányom az utóbbi időben nagyon sokat hazudik a mindennapokban is. Hazaérve megkérdeztem tőle, hogy miért nem tornázott és erre az én édesanyám felelte, hogy mert akkor kellett bepótolnia a matematika házi feladatát, amit itthon nem csinált meg a hétvégén. Nagyon elkeseredett az édesanyám, amikor elmeséltem neki a teljes történetet.
Mostanában nagyon sok hazugságon rajta kapom, pl. azt mondja, hogy már fürdött és fogat mosott, holott tudom, hogy nem, hiszen hiába van pizsamában, a fürdőben nem járt; azt állítja, hogy elpakolta az iskola táskáját, holott látom, hogy amióta hazajött, hozzá sem nyúlt; elvesz a testvérétől valamit és letagadja; bemegy a testvére szobájába, rendetlenséget csinál és letagadja.
Jelenleg ott tartok, hogy \"szobafogságra\" ítéltem, elvettem a tv-t, csak a konyhába és a fürdőbe jöhet ki a szobájából, abban bízva, hogy elgondolkodik azon, hogy miért nem szabad hazudni. Mindig próbáltam őszinteségre nevelni őket, nagyon közel állunk egymáshoz, mindig mindent elmondhatnak nekem, nem értem, miért viselkedik így.
Családi helyzetünk tavaly nyáron nagy mértékben változott, mert a gyermekek édesapja elköltözött tőlünk. Idén nyáron hozzánk költözött a mostani párom - őt látszólag elfogadták a gyerekek és a párom is elfogadta őket - valamint az édesapjuk is bemutatta már az új barátnőjét, akiről szintén jó véleménnyel voltak a gyerekek.
Sajnos a kislányom elég akaratos, néha nehéz kezelni a dühkitöréseit, gyakran képes felnőttekkel is verekedést kezdeményezni, a hátuk mögött grimaszokat vág és csúfolkodik, vagy utánuk rúg, gyakran csapkodja, rugdossa az ajtókat. Az ilyen rohamokat én viszonylag jól kezelem, de sajnos kéthetente az édesapjuknál már más a helyzet, az apa édesanyja többször bántalmazta a kislányt, melyet a 9 éves fiam a telefonjával rögzített is.
Szeretném a tanácsát kérni, hogy Ön szerint ez a kettős nevelés hatása-e, vagy \"csak\" a kiskamaszkor.
Köszönettel, Hajnal
Elolvastam a levelét, és ha teheti minél előbb keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és személyesen megbeszéljük a tennivalókat, mert ez a jelenlegi állapot könnyen válhat kórossá is, jó nevelési technikák szükségesek ahhoz, h a kislánya meg tudja oldani az új helyzetek új érzelmi kihívásait ! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: