|
Kérdezz-felelek
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy van egy 7 éves kislányom akit tavaly márciusban elvettek az anyjától.Az ok amiért elvették,mert dühöngött,csapkodta az ajtót,üvöltette a zenét és a szomszédok kihívták a rendőrséget,mert ez már nem az első alkalom volt.A kislány láthatásokon panaszkodott,hogy az anyja azt mondja neki,hogy "gyere nézd mit művelnek a szellemek!",valaki bejár hozzájuk és megeszi az ennivalót,ezért nem is vesz.Nem állított karácsonyfát,mert a díszek nehezek és leesnek,ezzel magyarázta meg a kislánynak.2-3éves korában,ha rosszat csinált az anyja kizárta a szobából addig míg bocsánatot nem kért,hiába sírt.2-3 éves kora óta egyedül kell fürdenie az anyjánál,de csak tiszta vízben fürödhet,mert szerinte ekcémás a bőre.A kislány semmit nem hozhat el az anyjától,amit ott kap(pl:csoki,cukor)azt a következő alkalomra megette.Az anya elég sűrűn cserélgette a partnereit,ami a kislánynak tetszett.Az anyáról kiderült,hogy 4 éve skizofrén,de nem szedte a gyógyszereit,jelenleg injekciót kap.
Jelenleg bíróságom van az ügy,melyet a gyám hivatal indított az anya ellen.
A kislány most iskolába jár most kezdte a 2. évet.Voltam vele pszihológusnál,pszihiáternél,de nem igazán veszik komolyan az aggodalmamat.A kislány mindenkinek azt mondja,amit hallani szeretne.Nem tud játszani,állandóan szorong,a kezét tördeli,pipiskedik ha mesél,mindegy,hogy jó,vagy rossz dolog.Nem kötődik senkihez bárkivel jól el van.Nem kötődik a játékaihoz sem 1-2 napig érdekli aztán nem.A legegyszerűbb dolgoktól is fél(leugrani egy lépcsőről) .Éjszaka nyugtalanul alszik,többször fel sír.Mindentől fél (pl:ha a tévében elmegy az adás,nem mer átmenni egy másik szobába,ha ott sötét van). Sokáig csak úgy mert elaludni,ha ült mellette valaki,de a TV-t és a villanyt a mai napig igényli.Számára ismeretlen zajt hall ijedve kérdi,hogy mi az(pl:húskloffolás). Korához képest nagyképűen és lenézően viselkedik,mindenbe beleszól,állandóan figyel nem köti le magát teljesen semmivel fél füllel mindig hallgatózik.Minden kis apróságot azonnal észrevesz.Az iskolában nincsenek igazán barátai,mindig mást mond barátnőjének,de ha hisztizik oda vágja,hogy Őt senki sem szereti nincsenek barátai.Apró dolgok miatt pl egy szem cukor képes órákig sírni.Az iskolában volt,hogy csúfolták,vagy amikor az anyja vitte volna láthatásra idegességében belázasodott.Ha felborul a napi megszokott rutin nála képes wc-zés után 10 perc múlva újra menni,mert fürdés előtt kell.,reggelizés után 30 perccel közölte,hogy éhes.Lett mondva neki,hogy most evett "ja tényleg"akkor nem is vagyok éhes.Az iskolában jól teljesít kitűnő tanuló.Már 4 évesen tudta a Nemzeti dalt és a Falu végén kurta kocsmát.Ha az óvodában,vagy az iskolában szerepelnek mindenkinek megtanulja az összes szövegét,nagyon gyorsan és könnyen tanul.
Elmondása szerint fél az anyjától nem mer vele kettesben maradni.Láthatások alkalmával mindig ott van az anyai nagymama így nem fél annyira.Egyszer jött érte az anyja sírt,hogy nem akar vele lenni,de amikor meglátta letörölte a könnyeit és mosolyogva ment elé.Mindig azt mondja,hogy nem szeretne az anyjához visszakerülni.Nagyon nehezen nyílik meg a negatív dolgokról nem,vagy csak nagyon nehezen mesél.Én úgy érzem,hogy a kislány nem tud gyerek lenni felnőttként viselkedik.
Várom válaszát
Üdvözlettel : Norbert
Csodálkozással tölt el az, h önökkel nem foglalkoztak gyermekpszichológusok, hiszen ez egy igen nehéz eset és nagyon nehéz lehet a kislányának ennyi szorongást, félelmet, megfelelést magába zárnia. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Segítséget szeretnék Öntől kérni.A középső kisfiam 5 éves óvodás.Középső csoportos,mindig nagyon szeretett oviba járni,most szeptemberben,hogy újra indult az óvoda,gondjaink vannak.Állandóan sír és azt mondja hiányzok neki,nem akar ott aludni az oviban,kérdeztem tőle,hogy bántja-e valaki,de azt mondta nem,az óvo néniket is szereti,mégis,amikor délután hazahozom egész estig sír,mert nem akar a következő nap menni.Nem tudom mit tegyek,nagyon rossz érzés ez nekem,sajnálom őt,nagyon szeretem.Várom segítségét!Köszönöm
Amennyiben több mint 3-4 hétig fenn marad ez az állapot, úgy kérem keressenek meg és szívesen segítek megoldani ezt az állapotot, véleményem szerint leválási szorongás húzódhat meg a háttérben, de egy pontos feltérképezéshez ill. kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azt gondolom h a kislányát az iskolai viselkedéséért nem szabadna önnek büntetni. A pedagógusnak a feladata az, h az iskolai kereteket meghatározza és azt be is tartassa a gyerekekkel. Ne aggódja ezt túl véleményem szerint, és soha ne büntesse őt azért, amit valahol máshol, az ön jelenléte nélkül követett el. Az otthoni viselkedéséért ön a felelős, nyugodtan jutalmazza, büntesse, szabja meg a kereteket, sokat beszélgessen vele, nevelje.
Üdv.:
A következő problémában kérem segítségét: A kisfiam 6 éves most 1. osztályos. Születésétől fogva nagyon anyás. Amikor el kell válnia tőle (korábban az óvodában most az iskolában, vagy ha esetenként otthonról nélküle megy el) gyakran sírógörcsöt kap azzal az okkal, hogy hiányzik az anyja. Egy idő után képes megnyugodni, de ez évek óta fennálló majdnem mindennapos probléma. A mai napig velünk alszik el. Néha kortársai között is elfogja a sírás a fenti indokkal.
Hogyan tudnánk ezen segíteni? Válaszát előre is köszönöm!
Nagy valószínűséggel leválási szorongás húzódik meg a háttérben, és ebben a korban ehhez mindenképp szakmai segítség szükséges. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Szeretném a segítségét és a tanácsát kérni.
Van egy 9 éves kisfiam, aki koraszülött volt, kéthetes korában agyvérzést kapott. 9 hónaposan megműtötték és kapott egy úgynevezett shunt-öt. Ezt követően megállapították, hogy epilepsziás, melyre gyógyszert szed. A beszédvizsgáló intézet megkésett beszédfejlődést diagnosztizált nála.
Elváltam mikor a gyermek 21 hónapos volt és a betegségéből adódóan nagyon anyás, mivel mindig én és a nagypapa volt a gyermekkel.
A válásomat követően voltak kapcsolataim, melyet a gyermek elég jól kezelt. Most van egy 5 hónapos kapcsolatom, mely komoly. Az elmúlt hetekben észrevettük, hogy a gyermekem hol a melltartómat teszi s fütyijéhez, hol a bugyimat veszi fel.
Szeretném a segítségét kérni, hogy mit csináljak.
Előre is köszönöm: Egy aggódó anya.
Azt gondolom, h célszerű lenne minél előbb szakemberhez fordulniuk. Ez az állapot azt tükrözi, h a kisfia nem tud megküzdeni az új helyzettel, nem tud öntől leválni és a "férjeként", nem pedig a fiaként éli meg az önök közti kapcsolatot. Személyes konzultáció szükséges mindenképpen egy gyermekpszichológussal.
Üdv.:
Azt gondolom, h hagyniuk kellene még egy kis időd a beilleszkedési folyamatra a lányának, hiszen ez nem történik egyik pillanatról a másikra. Először önmagát kell megtalálnia ebben az új közösségben és akkor tudni fog nyitni mások irányába is. Nem gondolom, h ez pszichoterápiás eset lenne. A lehetőséget kínálják fel neki, h ha szükségét érzi, akkor elmehet egy szakemberhez beszélgetni az érzéseiről, de ne erőszakolják rá, az nem szokott amúgy sem jó eredményeket hozni.
Üdv.:
Vannak gyerekek akik később, 3 éves kor körül kezdenek el csak beszélni, ezzel semmi gond nincs. Amennyiben 3 éves korában sem indul el a beszéd, akkor mindenképp keressenek fel egy gyermekpszichológust. Addig is arra kérem, h ne szorongjanak rá erre a témára, hiszen a szülők által érzett szorongás is befolyásolhatja a beszéd későbbi kialakulását.
Üdv.:
Kisfiam májusban múlt 5 éves. Igazából nagyon rég óta problémák vannak vele, de mostanra már annyira elmérgesedett az otthoni hangulat, hogy muszáj írnom. Újból együtt a családunk, mert párom két éve kinn élt külföldön, minden hétvégén hazajött hozzánk, de amint megérkezett elszabadult a pokol és onnantól a fiam dikálta a menetet. Semmi sem volt jó neki, minden rosszat az apukára hárított, mindig csak azt mondta menj vissza apa. 2 év után feladtam a munkahelyem és kiköltözünk hozzá külföldre. Egy hónapja vagyunk újra együtt, az első hét pokoli volt. A gyermekem egyszerűen nem hajlandó szót fogadni, én nem követelek csak kérek, de csak arra mond igent, amit éppen ő is akar, egyébként mindenre nem a válasza. Folyamatosan hisztizik, ócsárol, úgy beszél, mint egy kocsis, üt-ver, karmol, rengeteg düh, harag van benne, mindezt azért mert épp nincs kedve azt csinálni amit kérek tőle. Képes a végtelenségig ordítani, üvölteni, dörömbölni....akár órákon át. Fogalmam sincs, hogy hol rontottuk el, de ez így nagyon rossz. Egyébként olyan érzésem van, mintha kettős személyisége lenne, elkapja ez a roham, utána meg úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna, jön puszilgat, szépen beszél, simogat, mosolyog...most az oviban is nehéz neki,mert ő ugyan nagyon könnyen barátkozós, de itt a többi gyerek nem nagyon akarja még befogadni. Ausztriában élünk, nem nagyon tudunk hazamenni, csak karácsony környékén, keressünk fel itt egy pszichológust, vagy mit tegyünk.??? Kérem segítsen, köszönöm, egy anyuka
Azt gondolom mindenképp szükséges az önök esetében szakemberhez fordulni, mert ez az állapot nem jó sem a gyereknek, sem önöknek. Első körben keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki remélhetőleg el tudja látni önöket olyan jó nevelési útmutatókkal, amelyek segítenek átlendülni ezen az állapoton. Valószínű h gyerekkel is foglalkozni kell. Ha nagyon nem jutnak eredményre, keressenek meg ha hazajönnek, és nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv: Hidegné Hajni
Örülök annak h határozottan és következetesen neveli a gyermekét, azt szoktam mondani h jól meghatározott keretek között tud a gyerek igazán jól fejlődni érzelmileg. Szóval, biztosan nem ez áll problémaként a kisfia "agresszívnek" mondható megnyilvánulásai mögött. Fontos viszont, h soha ne üssön a gyerek kezére, az a finommotorikai fejlődés hátrányát fogja eredményezni! Az, ahogyan a barátnője kislányával viselkedik, abszolút korosztálybeli sajátosság, természetesen a szülőnek ezt nem szabad hagyni, tanítania kell ilyen helyzetekben is a kereteket, h meddig mehet el, mit szabad és mit nem tenni. Kitartást anyuka, a nevelés egy életen át tartó folyamat és oda-vissza működik, minket is folyamatosan tanítanak valamire a gyerekeink!:-)Minden jót önöknek, amennyiben a kistesó születése után bármilyen kérdése adódna, nyugodtan keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Hiába probalom neki megmagyarazni hogy nem illik igy viselkedni. Alltalában többszöri felszólításra is úgy csinál amit aki meg sem hallja,hogy mit mondok neki,csak ha már igen felemelem a hangom,akkor hajlandó nagy durcásan szót fogadni,annyira magával ragadja a többi gyerek,hogy én nem számítok. Mit tetszik tanacsoni hova forduljak vele segitsegert?
Azt gondolom h ezen az állapoton igen hatékonyan lehet változtatni, csupán egy szülői konzultáció szükséges, ahol részletesen át tudjuk beszélni a kisfia ezen viselkedésbeli megnyilvánulásait és a megfelelő szülői teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nem egyszerű átírni egy olyan állapotot amelyben most vannak. A gond az, h a kislánya valószínű azt érzi, h ő, az ön új párja miatt lett "átszoktatva" a saját szobájába, ami valószínű az elvesztés félelmét, szorongását kelti benne és ezzel nem bír megküzdeni, ezért is jár át az ön szobájába minden éjszaka. Azt gondolom, h ahhoz, h ez a változás az önök életében minél zökkenőmentesebb legyen és a kislánya lelki világa is helyrebillenjen, célszerű lenne eljönnie egy személyes konzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A segítségét szeretném kérni . A fiam 11 éves és az elmúlt hónapokban nagyon nehezen alszik el este.Sokszor sír és azt kéri aludjak lent vele /amúgy a párommal mi galérián alszunk/ amikor lejövök mellé akkor pedig elalszik.Mindent kitalál hogy pl: fáj a hasa vagy hogy hányingere van de másnap bevallja hogy csak nem bírt elaludni.Próbáltam már hogy hagytam tovább fent lenni de amikor azt mondom most már alvás akkor elkezd sírni.Sose volt vele probléma az iskolában is nagyon meg vannak vele elégedve kicsinek is mindig elaludt nem volt ilyen fajta probléma.Adtunk már neki elemlámpát éjszakára hátha az a probléma hogy fél a sötétben de ez sem segít.Nem tudom, hogy ez normális e ebben a korban mivel olvastam róla, hogy ilyenkor kezdenek változni az alvási igényeik, de aggaszt a dolog mert nem tudom mi tévő legyek.Beszélgettem vele erről ,hogy vajon mitől lehet ez de nem tudja igazán megmagyarázni annyit mond ,hogy egyszerűen nem tud elaludni .Segítségét előre is köszönöm !
Kétszer is elküldte nekem ezt a levelet, az előbbiekben megtalálja a kérdésére a választ!
Üdv.:
A problémám a következő a fiam 11 éves és komoly alvásproblémával küzdünk.A problémánk kb 2 hónapja kezdődött mikor is pánikolni kezdett mikor alvásra került a sor.Elkezd sírni és arra kér maradjak vele aludjak mellette azt mondja szorit a torka és ugy érzi sirnia kell attól megnyugszik.A kapcsolatunk naggyon jó mindent meg tudunk beszélni magatartásbeli problémái nincsenek jól tanul,amikor megkérdezem mitől szorong, mitől feszült, nem tudja megmagyarázni. Kezdek komolyan aggódni mert nem tudom mi tévő legyek. Próbálkoztam már avval is hogy elemllámpát adtam neki hátha a sötét miatt szorong este de nem segitett, vagy hogy lennt maradtam mig elaludt de ez sem mehet a végtelenségig és teljesen tanácstalan vagyok, arra kért menjünk egy pszihológushoz.Naggyon szeretnék segíteni neki hogy eggyütt megoldjuk a problémát ezért is írtam Önnek hátha tud segíteni. Előre is köszönöm a segítséget!
Az ön által leírtak alapján én kezdődő pánikbetegségre gondolok, de a pontos diagnózihoz és kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Mivel egy éve fenn állnak ezek a viselkedésbeli változások, azt gondolom h célszerű lenne minél előbb gyermekpszichológushoz fordulniuk. Azt, h konkrétan mi is húzódik meg ezen viselkedésbeli megnyilvánulások mögött, csupán személyes konzultáció során deríthető ki, és annak megfelelően kell kezelni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 4 éves múlt, most kezdtük a középső csoportot. A bölcsődét és a kiscsoportot is végigbetegeskedtük. Minden alkalommal ugyanolyan tünetek voltak. Kezdődött a taknyosodással és ez elfertőzte a tokát is. Max. egy hetet járt és kéthetet otthon volt a betegség miatt. Ebben az évben egész nyáron otthon volt és semmi betegség nem volt. Elkezdtük az óvodát két nap után megint betaknyosodott. Hozzátartozik még, hogy nem nagyon szeret óvodába járni és ha kérdezzük, hogy miért, akkor a válasz, hogy nincs ott anya. A taknyosodás mindig egy reggeli sírással kezdődik amitől elkezd folyni az orra és pár nap után jobban belemegyünk a betegségbe. Lehet-e emögött valami pszichés dolog?
Előre is köszönöm válaszát.
Igen, valószínű, hogy a sok szomatizálás mögött pszichés tényezők húzódnak meg, ez igen gyakori ebben a korban. Az ön által leírtak alapján, én leválási szorongást sejtek többek között a háttérben, amivel érdemes lenne szakmailag is foglalkozni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
6 éves kisfiam három napja kezdte az iskolát, elmondása szerint minden "szuper".
Viszont pontosan az első napon elkezdett tikkelni, amit előtte soha nem csinált. A szemeivel annyira tikkel, hogy szinte az egész arca rángatózik. Nem csak akkor jön elő, ha izgatott, vagy mesél valamit, hanem egész nap, folyamatosan.
Engem ez nagyon megijeszt. Próbáltam játék és mese közben kiszedni a gyerekből, hátha történt valami negatív, de nem, csak jókat mondott. Tudom, hogy nem szereti a változásokat, de aggódok, hogy mi van, ha nem múlik el a tik, rögzül és később nem tudunk tőle szabadulni.
Mit tegyek, hova forduljak?
Tanácsát előre is nagyon köszönöm.
Üdv:
Hédi
Azt gondolom, h az h a kisfia az első iskolai napon elkezdett tikkelni, semmiképp nem írható az iskola számlájára, úgy h célszerű lenne valóban minél előbb elmenniük egy gyermekpszichológushoz, annak érdekében h kiderüljön milyen okok húzódnak meg a tünet mögött, és annak megfelelően kezelni ezt az állapotot. Ha gondolja én is szívesen segítek, keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azt gondolom h ez az állapota a kislányának egy igen összetett háttér tünete, amiről amennyiben lehetséges személyesen szeretnék önnel konzultálni. Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A körömtépkedés az szorongásra, érzelmi elfojtásra utaló tünet, azt gondolom ezzel minél előbb érdemes gyermekpszichológushoz fordulniuk. Kapcsolatban állhat az ön által írt 2. szokással, h a kislánya gyakran simogatja magát, és h ez örömforrás az ő életében. Ezzel a témával kapcsolatban is azt gondolom, h célszerű lenne minél előbb személyesen konzultálnunk, h hogyan kezelje ezeket a helyzeteket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A lányom most kezdte az iskolát, és első naptól kezdve reggelente szó szerint remeg a félelemtől, amint beérünk az iskolaudvarra. Először megkérdeztem tőle: "fázol?", erre ő annyit mondott: "Nem, félek." Napközben nincs vele gond, de a reggelek nagyon nehezen (sírással és könyörgéssel) indulnak. Kérlek segíts nekem, mit tehetnék a lányomért, hogy javuljon a helyzet?
Teljesen természetes h megviseli kislányát ez a változás és nagyon jó h ezt az érzést fel is meri vállalni, azaz sír, könyörög. Egyszerű a megoldás, engedje meg neki, h szomorú legyen, ne akarja helyette megoldani érzelmileg ezt a váltást. A legjobb amit tehet, h elmondja neki, h megérti azt h ez most egy nehéz időszak számára, sírja nyugodtan ki magát, de az iskola az ő feladata ebben az életszakaszban. Ne kapjon sem túl sok kommunikációt, sem túl sok figyelmet ez az állapot és meglátja minden rendbe jön. Amennyiben 2-3 hét után is fenn áll mégis a kislányánál ez az állapot, úgy keressen meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Teljesen természetes h megviseli kisfiát ez a változás és nagyon jó h ezt az érzést fel is meri vállalni, azaz sír. Egyszerű a megoldás, engedje meg neki, h szomorú legyen, ne akarja helyette megoldani érzelmileg ezt a váltást. A legjobb amit tehet, h elmondja neki, h megérti azt h ez most egy nehéz időszak számára, sírja nyugodtan ki magát, de az iskola az ő feladata ebben az életszakaszban. Ne kapjon sem túl sok kommunikációt, sem túl sok figyelmet ez az állapot és meglátja minden rendbe jön. Amennyiben 2-3 hét után is fenn áll mégis a kisfiánál ez az állapot, úgy keressen meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: