|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Tisztelt Uram!Miért van az,h az emberek felnőttként gyerekaggyal élnek és nem bírják a kritikát?A helyzet a következő: a családban engem vádonak azzal, h igazságosztó vagyok, holott úgy gondolom és apárom is igazat ad ebben-olyan dolgokért szólok amikben igazam van, de egyszerűen nálunk a családban sosoem ment az ősznte véleménnyilvánítás.Anyuék sose mutatak jó példát, sokat tűrtek a családi dolgok miatt, otthon persze szidták a többieket a hátuk mögöt, lelkibeteg is voltam egész gyerekkoromban...nagy munkával, pszichológussal én kiemelkedtem ebből a berögzülésből...Ha vmi bánt, finoman közlöm, s nem az a válasz, h rendben akkor ezen és ezen változtatni próbálunk a jövőben hanem a következő kérdésekkel támadnak:miért mondod ezt?mi nem bántunk téged...mi bajod van??Hiába mondom, h csak közöltem egy tényt, ami éppenséggel negatív, egyszerűn nem bírják kezelni, s én vagyok a rossz a családba..hozzáteszem, jogos dolgokért szólok, kb fél évente egyszer..s fél mondatokból van úgy, h el ismerik igazam van. de egyszerűen nem állom meg, h rájuk hagyom ha úgy érzem megbántottak.Miért nem lehet közölni a problémákat is, miért csak a jót, a szépet illik??Ettől jó egy ember?Én nem hiszem.Miért van az h félnem kell ha bennem van vmi amit szóvá tennék,miért van az h én a fejemhez kapok és változtatok sőt még bocsánatot is tudok kérni ha nekem mond vki egy jogos dolgot?Hogy kezeljem őket??Sajnálom a szüleimet, mert 60 évesek elmúltak, de az egész életüket igy élték le, nem is vitték semmire, boldogtalanok, de a panaszkodás az megy nekik.Engem meg lenéznek(vagy irigyelnek?)h igy kinyiltam, sikereim vannak.Ami még bánt, h azért adják az okos tanácasokat, a beleszólást az életünkbe.Mit tegyek?Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező,
minden cselekedetünknek van két aspektusa: MIT csinálunk, illetve HOGYAN csináljuk. Ezt Önre és a szüleire vonatkoztatva: AMIT mond a szüleinek, az egy dolog, és AHOGYAN mondja, az egy másik.
Ha igaza van abban, AMIT mond (az Ön szemszögéből nézve - mert persze ők még ettől láthatják másként), akkor valószínűleg, a HOGYAN-nal lehet a probléma, ha ez egy visszatérő helyzet az életükben.
Az Ön által írt levél így kezdődik: "felnőttként gyerekaggyal élnek", és mint később kiderül, itt a szüleire utal. Ha valaki így ítél meg egy másik embert, akkor az azt jelenti, hogy ő önmagát felnőttnek látja, a másikat gyereknek. Vagyis: az Önök esetében saját magát felnőttnek érzékeli, a szüleit gyereknek - ez pont a fordítottja a valóságnak.
Ebből kifolyólag valószínűsíthető, hogy a mondandójának a HOGYAN-ja felnőttes-helyrerakó jellegű (esetleg akkor is, ha Ön ezt nem így érzékeli), olyan, mint amikor a szülő megneveli a rakoncátlan gyerekét. És nagy valószínűséggel, ilyenkor hiányzik Önből a Tisztelet, ami a szülőknek mindenképpen kijár az élet továbbadásáért - merthogy, így születhetett meg Ön, és ezzel megteremtődött a feltétele annak, hogy elinduljon megvívni a saját harcát az életben (amiben ÖN már önmegértésre is tudott időt-energiát fordítani, amiért tisztelet jár Önnek).
Ha ez így lenne, akkor a szülei lehet, hogy erre reagálnak az Ön által leírt módon. Ez egy lehetséges modell arra, hogyan állhat elő visszatérően a fenti, feszültséget előidéző helyzet az életükben, de nem az egyetlen lehetséges magyarázat, mert másfajta elcsúszások is elképzelhetők.
Ezen túlmenően, amikor előáll egy ilyen fordított helyzet (a gyerek kerül szülőszerepbe), akkor annak hátterében szerteágazó családrendszeri folyamatok is állhatnak. Ebből kifolyólag azt javaslom, hogy ha ideje és pénztárcája engedi, akkor keresse fel valamelyik pesti családfelállító kollégát, ott valószínűleg hatékony megoldást találhat az Önt foglalkoztató kérdésekre.
Tisztelettel adózva a probléma megoldására irányuló törekvésének, üdvözlöm Önt: