Kedves Szilvia,

a továbblépés felé vezető úton két eset lehetséges: a férje vagy nyitott az együtt-gondolkodásra a kapcsolatuk újjáépítését illetően, vagy (mint az mai körülmények között a férjek nagy többségénél lenni szokott) nem.
Ha igen, akkor azt mondanám, hogy menjenek el párterápiára egy olyan helyre, ahol nyitottak a kollégák a családállítási meglátásokra is.
Ha nem, akkor egyedül kéne végigmennie egy önismereti folyamaton, amibe integrálni kéne valamilyen egyéni módszert (önismereti terápia, belső utazások/imaginációk, kineziológia oldás, stb.) és családállításokat is (ma már tudható, hogy egy ember esetében egy családállítás nem elég, több oldásra is szükség lehet).
A keserű pirula az ilyen gyerekkorok után az szokott lenni, hogy mindegyikünkben elrakódik egy egészleges mintázat az átélt élmények következtében, ami mindig minden érintett fél lenyomatait tartalmazza (ezt megtapasztalhatta a saját állításán is).
Mármost az Ön esetében ez egyféleképpen úgy rajzolható meg, hogy "a nő, a feleség működése nárcisztikus" - merthogy ezt a mintát látta az édesanyjától.
És attól, hogy a felszínen Ön esetleg abszolút nem így viselkedik, a mélyben még ott van elrakódva az Önben fájó kislányhoz kapcsolódóan egy nárcisztikus női minta, amire éppúgy tudnia kéne ránézni, mint ahogy érzékeli a férje ilyen viselkedését is.
De ha csak egy olyan állítást csinálnak valahol, amibe beállítják Önt, a kicsi Szilvit, az édesanyját és apját, meg a férjét, és ily módon rátekint a közreható tényezőkre, már az is sokat segíthet.

A legjobbakat kívánva, üdvözlettel: