Laborértékek Hormonális eltérések

Tisztelt Johanna !

Mélységesen megértem és átérzem gondját. Mielőtt félreértené: nem a leleteket, hanem a beteget kellene kezelni, sajnos ez nem napjaink gyakorlata. Ha eljön a rendelőbe, akkor láthatja azoknak a csodás babáknak a képeit, akiknek a megérkezéséről lemondtak több mesterséges beavatkozás (insemináció, lombik programok után). Számos kérdés merül fel, amelyet így nem tudjuk vizsgálat nélkül egyeztetnünk. Először is azt javaslom, hogy ezen a honlapon olvassa el, amit erről a témáról írtam (http://www.csaladinet.hu).
Mindenek előtt tisztázni kellene,hogy a csökkent pajzsmirigy-működését mi okozza. Az autoimmun folyamat gyakorta mutatható ki és ez is állhata meddőség háterében:
A TPO elleni antitestek szerepe meddőségben
• Az infertilis nőkben a TPO elleni antitest 31.8% , a fertilis, egészséges populációban 4.6% volt kimutatható (Cubillos J és mtsai, 2009)
• A TPO elleni antitest pozitívakban akkor is szignifikánsan nagyobb volt az infertilisek aránya, ha a hormon értékeik (hypophysis és perifériás hormonok) fiziológás tartományban voltak! (Wilson R és mtsai, 2009).
A TPO elleni antitestek szerepe vetélésekben (Bussen S és mtsai. 2008)
• A TPO elleni antitest pozitivakban a spontán vetélések száma jelentősen magasabb, mint az antitest negatívakban (32% v.s. 6%)
• A 3-szor vagy több alkalommal vetéltek között a magas TPO elleni antitest titerüek száma kétszer nagyobb
A TPO elleni antitestek szerepe a magzati fejlődésben
• A magzat fizikai fejlődése (érése) 19.3%-ban gátolt a TPO elleni antitest pozitív anyákban (Ilijama T és mtsai, 2009)
• A szellemi fejlődés, az IQ érték 10,5 ponttal alacsonyabb a TPO elleni antitest jelenlétében (Pop VJ és mtsai, 2005)

Ezen túlmenően mi mindent kellene áttekinteni (vázlatosan az alábbiak alapján):
Ismert, hogy az elmúlt 20 évben a fejlett országokban drámai méreteket öltött a meddőség problémája – a párok 25-50 százalékánál már az első gyermek megszületése is nehézségekbe ütközik. Mi lehet ennek az oka? A válasz nem egyszerű, mert a meddőségnek orvosi szempontból nagyon sok oka lehet. A lehetséges szervi problémák (gyulladások, traumák, daganatok, pajzsmirigy- és mellékvese-rendellenességek, a petefészek betegségei stb.) az összes ok mintegy 60 százalékát teszik ki, az esetek közel 40 százalékában pedig funkcionális – köztük pszichés – okok miatt alakul ki a meddőség.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a nők életkora és a meddőség szoros kapcsolatban áll egymással – az életkor növekedésével jelentősen csökken a gyermekvállalás esélye. Míg 20-24 év között 3%, 25-34 év között 11%, addig 35-39 év között 33%, 40-45 év között pedig már 86% a meddőség előfordulása.

1. A női meddőség okai
Kétségtelen, hogy a meddőséget kiváltó okok között leggyakoribbak a hormonális tényezők. Ma már arról beszélhetünk, hogy a hormonális szabályozás meghatározó jelentőségű, de a szervezet integritását az immun- és az idegrendszerrel együtt biztosítja. Ennek az integrált folyamatnak a lényege, hogy az endokrin rendszer szabályozó anyagai, hormonjai hatnak szervezetünk minden sejtjére, az immunológiai mechanizmusok pedig befolyásolják a hormonok termelődését, és lényeges szerepük lehet mind a fogantatásban, mind a meddőségben, illetve a vetélésekben. A kóros folyamatok hátterében tehát leggyakrabban a hormonális szabályozás zavarai állnak.

Melyek a leggyakoribb – kivizsgálást és kezelést igénylő, – meddőséget okozó hormonzavarok?

• A petefészek működésének korai leállása (20-30 éves korban). Ennek hátterében gyakorta az AMH (Anti Müllerian Hormon) képződésének zavara áll. EZ AZ ÉRTÉKEM A KÍVÁNTNÁL MAGASBBANAK bizonyult! Az AMH felmérésének segítségével – ami a petefészekben meglévő petesejtek számát, vagyis a petefészek fennmaradó „kapacitását” jelzi – fiatal korban is meg lehet becsülni az esetleges korai menopauza bekövetkeztének valószínűségét. Miért fontos ez? A hölgyek mintegy 10 százaléka (!) válik az átlagosnál jóval korábban, akár már a húszas évei végére terméktelenné, és mivel egyre többen későbbi életkorban vállalnak gyermeket, lényegessé válhat a klimax várható időpontjának megismerése. Számos olyan kórképet ismerünk, amely nagyban befolyásolhatja a petefészek működését, például a korai menopauza vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOS). Összegezve: a hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek „tartalékáról” és stimulálhatóságáról.

• Az agyalapi mirigyben termelődő, a petesejt érését stimuláló hormonnak, az FSH-nak és az ellene képződő ellenanyagnak szintén szerepe lehet a megmagyarázhatatlannak tűnő meddőségben.

• Mind a menstruációs zavarokban, mind a meddőség kialakulásában fontos szerepe van az agyalapi mirigy által termelt – tejelválasztásban lényeges – hormonnak, a prolaktinnak (PRL). Fokozott termelését elősegítheti a stresszhatás, a csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis) és a PCOS, de számos gyógyszer (köztük hányáscsillapítók, vérnyomáscsökkentők, allergia elleni szerek) is a prolaktin-szint növekedéséhez vezethet.

• Gyakran nem kap kellő figyelmet a pajzsmirigy egyes betegségeinek (pl. túlműködés vagy csökkent működés) szerepe a meddőségben, vetélésekben és fejlődési zavarokban.

• A környezeti ártalmakhoz sorolható kémiai anyagok (xenoösztrogének) gyakran felelősek a fogantatás elmaradásáért. Különösen ártalmasak a rovarirtók (DDT és származékaik), a PVC-ben és egyéb műanyagokban, festékekben megtalálható ftalátok. (2008-tól az USA kongresszusa be is tiltotta ezek alkalmazását.) A veszély óriási, mert az ilyen anyagok a csomagolóanyagokból az ételekbe kerülhetnek, de például a mosogatószerekben éppen úgy megtalálhatók, mint a körömfestékekben, a cumisüvegekben, a játékok festékében, a samponokban, dezodorokban, arckrémekben stb. Ezek az anyagok azért is rendkívül károsak, mert nem, vagy csak nagyon lassan bomlanak le, a zsírszövetben raktározódnak, és a testsúly csökkenés (fogyás) során kikerülve a keringésbe az anyagcsere felborulását, rákbetegséget is okozhatnak (emlő-, prosztata-, bél-daganatok).
Legszembetűnőbb e kémiai anyagok nemi hormonokat megzavaró hatása. Már a hetvenes években is megfigyelték, hogy a klórozott szénhidrogén növényvédő szerek – mint amilyen például a DDT – hatására a sirályoknál radikálisan eltolódott a nemek aránya a nőstények javára. Ez azzal járt, hogy a tojók álltak össze párokká és terméketlen tojásokat tojtak. Ugyanezen vegyületek miatt a hagyományos párválasztási stratégiát követő madarak tojásainak fala rendkívül elvékonyodott és összetört a tojók alatt. A nemi hormonrendszert megzavaró anyagok számos állatfajnál, így a tengeri csigáknál, halaknál hermafroditizmust okoztak.
A természetes növényi anyagokban lévő hormonok (fitoösztrogének) – például a génmódosított szójatartalmú ételek – szintén károsak, de hatásuk jóval rövidebb ideig tart, a szervezetben részben lebomlanak.
Mit tehetünk? Bár az elénk kerülő termékek káros hatásait kivédeni nehéz, tudatos vásárlással sokat tehetünk egészségünk érdekében!
Megfelelő babaváró étrendre van szükség!

2. A magzat megmaradása: a természet csodája
A magzat fiziológiás „transzplantátumnak” tekinthető – azaz olyan, mint egy átültetett szerv, amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszélyt a kilökődése jelenti A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig „idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben, később pedig nem minden esetben lökődik ki. Ennek a védelemnek immunológiai és hormonális okai is vannak.

• Milyen immunológiai mechanizmusok biztosítják a magzat megtapadását és fejlődését?
Az endokrinológia, az immunológia és a genetika módszereinek alkalmazása forradalmi változásokat eredményezett a terhességgel kapcsolatos kutatásokban. Tudjuk, hogy a magzat kilökődését számos védő mechanizmus akadályozza. A terhesség alatt ugyanis megváltozik az immunrendszer szabályozása. Ennek lényege, hogy az immunológiai védekezésért, az antitestek termelődéséért felelős Th2 limfociták és az általuk termelt anyagok mennyisége növekszik, ezzel szemben a Th1 (sejtes immunitásért felelős) limfociták száma és funkciója csökken. Ennek következtében az utóbbi által közvetített immun- és autoimmun folyamatok aktivitása csökken, ezért élettani körülmények között a terhesség 2. trimeszterétől (a 4. hónaptól) kezdve az autoimmun betegségek tünetei általában javulnak. Ez egy élettani immungátlás, azaz kényes egyensúly, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a magzat megmaradhasson. Ha viszont ez a fiziológiás immungátlás nem alakul ki, akkor kóros terhesség és spontán abortusz következhet be.

• Mi a kapcsolat az autoimmun pajzsmirigybetegség, a meddőség és a spontán vetélések között?
Az autoimmun pajzsmirigy betegségben szenvedőknél a pajzsmirigyhormonok viszonylagos, ill. abszolút hiánya figyelhető meg. A magas pajzsmirigy elleni antitest-szint (TPO) és a csökkent pajzsmirigy-aktivitás káros a magzat szempontjából. A terhesség, sőt a fogantatás előtt a csökkent működést, azaz a hipotireózist megfelelő gyógyszeres kezeléssel el kell kerülnünk, ami azonban nem egyszerű feladat, mivel kicsiny az ún. „terápiás ablak” – azaz nem könnyű megtalálni az ideális dózist és készítményt.

• A magzatot veszélyeztető és óvó immunsejtek
A természetes ölősejtek (NK = natural killer cells) fontos szerepet játszanak a daganatok kialakulásának gátlásában, mivel a tumorsejteket képesek elpusztítani. A baj csak az, hogy tumorgátló, daganatos sejteket ölő tulajdonságuk mellett a vérben lévő fokozott számú és funkciójú NK sejt káros lehet a magzatra és vetélést okozhat. Az emelkedett NK-sejtarány és/vagy a fokozott NK-funkció gátolja a magzat megtapadását, ismétlődő vetéléseket és beágyazódási zavarokat okozhat. Az NK sejtek fontos alcsoportja az ún. uNK, azaz a méhben lévő sejtek – ezek aktiválódása szerencsére védi a magzatot a kilökődéstől.


3. A meddőség lelki háttere
A mindennapi gyakorlatban sokszor nem kap kellő hangsúlyt a lelki folyamatok vizsgálata. Ennek több oka is lehet. Az egyik nem lényegtelen magyarázat, hogy az evidenciákon, laboratóriumi adatokon alapuló orvosi szemlélet gyakran kizárja a pszichés okok vizsgálatát, mivel nincs olyan teszt, amely nagy bizonyossággal jelezhetné e fontos tényező lehetséges kiváltó szerepét a meddőségben. Terjedelmi okok miatt itt csak a leglényegesebbeket említem meg:

• Várandóssággal kapcsolatos szorongás (pregnancy related anxiety)
Ez az önálló szorongásforma a csecsemő és az anya esetleges betegségeivel, az egészségügyi el¬látórendszerrel kapcsolatos negatív tapasztalatokkal, a várandóssággal, a szüléssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos szorongást és félelmeket, valamint a mindezekhez társuló túlzott aggodalmat és szomatikus tüneteket foglalja magába. A szorongásnak ez a formája összefügg a várandósság észlelt kockázataival és veszélyeivel, illetve az alacsony kontrollérzettel. Az elemzések szerint a szüléssel kapcsolatos félelmek összefüggést mutattak a szülésmódok (spontán szülés, császármetszés) választható formáival, valamint a vetélés, a fejlődési rendellenességek vélt lehetőségeivel.

• A szexuális egészséggel kapcsolatos aggodalmak
Ha egy szexuális probléma komoly szorongást és károsodást okoz, szexuális diszfunkcióként lehet diagnosztizálni. Az ilyen aggodalmak a nők körében gyakoriak, ám szexuális rendellenességeiket alapvető gondozási körülmények között gyakran nem ismerik fel, és értelemszerűen nem is kezelik őket. Azok a klinikusok, akik nem specializálódtak a szexuális gyógyászatra, nem foglalkoznak a nők ilyen irányú egészségügyi problémával. A női szexuális diszfunkcióknak külön osztályozása, meghatározása és diagnosztikai kritériuma van – ennek ismertetése meghaladja e válasz kereteit. Fontos azonban kiemelni, hogy a női szexuális diszfunkció (FSD) meghatározásában és diagnosztizálásában kulcsfontosságú elem a szexuális szorongás, amit általában a stressz, az aggodalom, a boldogtalanság, a frusztráció, a harag vagy reménytelenség jellemez, és hatása például a szexuális aktivitás csökkenésében nyilvánulhat meg. A személyes szorongás összekapcsolható a nők saját szexuális problémáival, illetve a partnerre és kapcsolataira való esetleges hatásaival.

• Bioszociális tényezők
A nők szexuális működését számos bioszociális tényező befolyásolja. Legismertebb kockázati tényezők a depresszió, a rossz önértékelés, a szorongás, az alacsony iskolai végzettség, a partner szexuális problémái, a szexuális visszaélés, a házassági nehézségek, a stressz, az antidepresszánsok használata, a rossz egészségi állapot, a rák, a krónikus és neurológiai betegségek, valamint a fájdalom. A megoldásra több modellt dolgoztak ki, ezek lényege, hogy a probléma narratív ismertetése hatással van a beteg életére, érzelmi állapotára és kapcsolataira. A cél az, hogy segítsen felfedezni és leírni szorongását, funkcionális károsodását, és azt, hogy a probléma milyen hatással van életére.

A szexuális diszfunkcióhoz hozzájáruló tényezők, betegségek
• Szív-és érrendszeri betegségek
• Cukorbetegség
• Pajzsmirigy-betegség 
• Elhízás
• Krónikus fájdalom 
• Vizelettartási nehézség 
• Gerincvelő-sérülés 
• Sclerosis multiplex 
• Neuromusculáris rendellenességek 
• Prolaktinoma
• Nőgyógyászati rendellenességek: endometriosis, PCOS
Ugyancsak negatív hatással járhat az e betegségekre felírt gyógyszerek szedése.

Ezek értékelése után a személyre szabott kezeléssel sikeres lesz a gyermekvárása!.
Egészséget és gyermekáldást hozó, békés Új Esztendőt kívánok,
Tistelettel:







Prof. Dr. Balázs Csaba
2021-12-31 12:43:28