Mielőtt kiveséznénk, hogyan lehet az, hogy szinte mindnyájunkban alapból van egy kis félsz a pénztől, nézzük meg, miről is van szó tulajdonképpen. 

A menekülő pénzügyi személyiségtípus

Te vagy az, akit a pénznek már csak a gondolatával is a Holdig lehetne űzni: szó szerint már a pénz gondolata is fáj Neked. Miért? Mert nem egyszerűen félsz a pénztől, hanem kifejezetten rettegsz.

Hogyan lehet ennyire félni valamitől, ami nem mozog, nem csíp, rúg, karmol, harap? 

Sok oka lehet, de többnyire az, hogy már gyerekkorodban rossz tapasztalatokat szereztél a pénzről, a pénzzel való bánásmódról: 

1. nem is szereztél semmilyen tapasztalatot - mert nem lehetett. A szüleid alapelve az volt, hogy a pénz tabu. Ezért arról nem beszélt soha senki, nem is mutatta meg soha senki, mit is kéne vele tenni. Mivel ennyire elzártak a pénztől, kisgyerekként az a képzet alakult Benned, hogy ez valami nagyon ijesztő dolog, ezért akarnak a szüleid ennyire óvni tőle. (Hiszen a szülők mindig jót akarnak a gyermeküknek, nem?) Így aztán, anélkül, hogy bármit is tudtál volna a pénzről, máris féltél tőle. 

2. nem szereztél róla semmilyen tapasztalatot - mert nem hagyták. A szüleid alapelve az volt, hogy kés, villa, olló, pénz nem gyerek kezébe való. Ez az ő dolguk, Te kicsi vagy ehhez, hogy megértsd. Kisgyerekként ezért azt hitted, hogy a pénz valami olyan naaaaagy dolog, amivel Te képtelen lennél bánni, nem tudnál elbírni vele. Így a pénzről már kicsi korodban is az a benyomásod támadt, hogy "ő az erősebb": már akkor legyőzött, még mielőtt megismerkedhettél volna vele. 

3. szereztél tapasztalatot a pénzről - de meg is bántad. A szüleid adtak ugyan pénzt a kezedbe, de:

• már az első alkalommal nem tudtál a kedvükre tenni a pénzkezelés terén, és ennek zajosan hangot is adtak
• sosem tudtál igazán nekik tetsző módon bánni a pénzzel, és ezt szóvá is tették
• egy alkalommal valami akkora bakit csináltál, hogy látványosan kiakadt rajta a környezeted, ezért úgy döntöttél, életed hátralévő részében olyan távol tartod Magad a pénztől, amennyire csak lehetséges...

Akármelyik verzió is fordult elő, az biztos, hogy erősen menekülő pénzügyi személyiséggé váltál, aki ebben a felsorolásban most nagyobb részt magára ismer: 

1. A pénzt inkább, mint eszközt, esetleg műalkotást csodálod meg és veszed a kezedbe. Hogy pénzként bánj vele, az nem elképzelhetetlen ugyan Számodra sem, de a kínok kínját állod ki közben. 

2. Amikor csak teheted, igyekszel megúszni, hogy Neked kelljen foglalkoznod a pénzügyeiddel. Boldogan testálod át ennek felelősségét bárki másra, aki csak szembe jön Veled: legyenek azok a szüleid, a párod, a főnököd, vagy éppen egy kéregető, készséggel engeded át nekik a döntést a saját pénztárcád felett is. 

3. Te vagy a tipikus pénzügyi halogató. Ameddig csak lehet, tologatod, hogy foglalkoznod kelljen a pénzügyeiddel, legfeljebb majd az utolsó pillanatban, a határidő lejárta előtt fél nappal foglalkozol vele, akkor is csak azért, mert már nagyon muszáj. 

4. Néha a halogatás olyan jól sikerül, hogy nem is vagy képes tartani a határidőket. Érvényes ez a sárga csekkek befizetésére éppúgy, mint az adóbevallásra és - megfizetésre.

5. A vásárlást nem veted meg, még az is lehet, hogy kifejezetten élvezed a "vadászatot", de a pénztár előtt már nyűgös leszel. Te vagy az, akit garantáltan úgy vernek át a fizetésnél, ahogy akarnak, mert még az életben nem számoltál utána egy nyugtának sem. 

6. Az árak nem érdekelnek, sok esetben kifejezetten tájékozatlan vagy. És nem azért nem érdekel, mert olyan gazdag lennél, hogy ne számítana, mi mennyi, hanem azért, mert szentül hiszed, hogy az árak követése, kalkulálása meghaladja a pénzügyi képességeidet.

7. A pénzügyi kontroll fogalmát akár a Te kínzásodra is kitalálhatták volna. Számodra ennek legjellegzetesebb kínzóeszköze a háztartási napló és/vagy a családi költségvetés. Ha csak valaki ki nem "veri" Belőled, akkor nem is csinálsz ilyesmit. Közlöd, hogy te ehhez nem értesz, és nem is fogsz soha, ezzel Részedről le van tudva ennek a nyűge. 

8. Ha valaki mégiscsak megpróbálja "kiverni" Belőled a bevételeid-kiadásaid vezetését, akkor válogatott kifogásokkal vagy képes előállni - hihetetlen kreativitással találva különféle indokokat arra, hogy miért is NEM csinálod Te ezt.

9. Halvány lila segédfogalmad sincs, mennyit keresel valójában, mennyit költesz valójában, kinek mennyivel tartozol, vagy Neked ki mennyivel tartozik (a tartozások megfizetésének határidejével kapcsolatban ld. 3. és 4. pontot).

10. A befektetéstől sikítófrászt kapsz, így akkor sem fekteted be a pénzed, ha netán van. Egyrészt mert hiszed, hogy a befektetés túl ilyen, vagy túl olyan (kockázatos, bonyolult - tudod, beindítod a 8. pont szerinti kifogásgyárat), másrészt mert fogalmad sincs sem arról, hogy mennyi pénzed van, sem arról, hogy mit lehetne vele kezdeni (milyen befektetések vannak), de arról sem, hogy milyen célt akarsz megvalósítani vele (erre még visszatérek a következő pontban). 

11. Te vagy az, akinek vágyai vannak, céljai sosem. A célokhoz ugyanis pénzügyi elképzeléseknek is kellene lenniük (minimum egy pénzügyi terv, de egy befektetési portfólió is jól jönne a célokhoz igazodó időtávokra optimalizálva), de az Nálad a kimutatásfóbiád és a befektetésundoritiszed miatt elképzelhetetlen. 

A nők másképp menekülnek a pénztől, mint a férfiak

A menekülő személyiségtípusnak az a pikantériája, hogy másképpen nyilvánul meg férfiaknál és nőknél.

A nők félelme akár a fóbiáig is elmehet, de ezt ők nyíltan fel is vállalják. Kész örömmel helyezkednek bele a hagyományos férfi-női pénzügyi sztereotípiába, miszerint a pénzről a döntést mindig a férfi hozza, boldogok, hogy végre valakire rátolhatják az egész katyvaszt. 

A férfiak azonban éppen a hagyományos férfi-férj sztereotípiák miatt ritkábban engedik meg maguknak ezt a "luxust". Ők inkább pasi módra racionalizálják a kifogásaikat, és ezekre alapozva hárítanak, majd teljesen higgadtnak tűnően kivonulnak a szituból. (Konkrétan a nőre hagynak mindent, többnyire azzal, hogy "Nekem nincs időm ilyen vacakságokkal foglalkozni!".) 

Egy valami azonban közös a férfi és női menekülőknél: ha ez a menekülés tartós, az garantáltan rombolja az önbizalmat. (Férfiaknál, éppen a már emlegetett nemi sztereotípia, a családfenntartó imázsa miatt különösen.) 

Amikor a menekülő mégis jól érezheti magát...

...az az az eset, amikor egy agresszor típussal hozza össze a sors. A pénzügyi agresszor ugyanis pénzügyi téren szeret mindent az irányítása alá vonni - a menekülő pedig ezt készséggel és örömmel meg is engedi neki. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a fajta párkapcsolat minden tekintetben felhőtlenül működő lenne: aki menekül a pénztől, még nem biztos, hogy az élet más területein is minden további nélkül átengedné az irányítást, így még lehetnek konfliktusok. 

Más vonatkozásban is kitörhet azonban a balhé egy ilyen kapcsolatban: a menekülő pénzügyi személyiség pénzfóbiáját ugyanis sokszor kihasználhatja az agresszor, és a dolog egészen a gazdasági erőfölény-gazdasági függőség kialakításáig is elmehet. 

Túlsúlyban vannak Benned a menekülő pénzügyi személyiségtípus jellemzői? 

Ha emiatt nem is érzed jól Magad a bőrödben, akkor Neked segítség kell, mese nincs. 

Nem menekülsz a pénztől, sőt minden fillért Magadhoz ragadsz? 

Akkor a következő pénzügyi személyiségtípus szobrát Rólad mintázták... 

Fotó: Freedigitalphotos.net/artur84