Mondja ő és elhiszi,

saját, nagy hírét elviszi.

Terjeszti,  megállva egy szóra,

- persze csak őt dicsérő, magasztalóra -.

Törpeként él, gagyog,

mégis úgy ragyog,

mint az óriás, felül mindenen;

és átnéz a többi emberen.

Ám ha jön a tiszta értelem,

egy senki lesz hirtelen

-a szánalmas öntelt majom,-

pici légypiszok, a hófehér falon!

        A béka

Megáll az idő ma éjjel

- itt kint a kerti asztalon -

kis zöld béka ül mozdulatlanul

egy tele írt lapon.

A szemében semmi érzelem

- csak néz rám mereven -

egy versem alatt ül,

pont a nevemen!