Egy cigány fiú a mecseki putriból - így utal magára a Szegedi Tudományegyetem neurobiológusa

Szabadulás a bántalmazó családból

Krisztián azt vallja, hogy ha ebben a bántalmazó családban maradt volna, akkor valószínűleg bűnöző karrier várt volna rá, de örökbefogadó szülei mellett neurobiológus és kutató biológus lett belőle. A „horribilis változás” lehetősége a kilátástalannak látszó élethelyzet ellenére megadatott neki, és ez a mese erőt adó, inspiráló történet mindannyiunk számára. Most Friderikusz Sándor Podcast adásában mesélt az életéről.

A falu szélén - „hol minden út véget ér” (Pápai Joci) – a fizikai bántalmazás olyan természetes volt, mint a levegő. Krisztiánnak csak szomorú emlékei vannak élete első pár évéből.

A telepen heten-nyolcan aludtak egy lakásban, nem volt ablaküveg, csak egy ablakkerethez szögezett nejlon, télen besüvített a szél, mezítláb jártak. A család lopott kábeleket olvasztott az udvaron, és az utómunkából a gyerekeknek is ki kellett venni a részüket. Kisfiúként a család azt várta el tőle, hogy a boltból pénz nélkül szerezzen ennivalót, és ha nem sikerült ellopni az árut, megverték.

Ötévesen egy számára addig ismeretlen férfi érte jött, és a fővárosba vitte 

Mivel a kisfiú fázott a pesti lakásban, a putriban tanult módon tüzet gyújtott az ágykeretben. A férfi, akiről később derült ki, hogy Krisztián vér szerinti apja, rögtön megfogta a fiát, és még aznap állami gondoskodásba adta. Kocsis Krisztián szerint életének ez a mélypontja volt az, amiért őszinte hálát tud adni, mert ennek a balszerencsésnek tűnő esetnek volt köszönhető, hogy találkozhatott örökbefogadó szüleivel. Az otthonban úgy érezte, minden kihullik alóla, nincs semmilyen kilátása a jövőre, de még álmai is nehezen születnek.

A kisállat-eledel kereskedő házaspár aznap nem Krisztiánért ment az intézetbe. Még ott tartottak gondolatban, hogy körülnéznek és mérlegelik a döntésüket, amikor Krisztián egyszerűen kiválasztotta őket magának, és teljes erőből kérte őket, sőt könyörgött érte, hogy őt vigyék haza.

A mese ezen a ponton csaknem rossz irányba fordult, mert a házaspár első alkalommal nem vihette haza a síró gyereket, hiszen hivatalos elintéznivalókkal járt a választásuk. Krisztián akkor a hátukat látva végtelenül elkeseredett, annál nagyobb volt azonban az öröme, amikor visszajöttek érte, és magukkal vitték Kápolnásnyékre.

A gondoskodó szeretet és nevelés hatásai a gyermekre

Krisztián maga is azt gondolja, hogy az élete olyan, mint egy kísérlet arra nézve, hogy egy gyermekre milyen hatással van a gondoskodó szeretet és nevelés. Krisztiánt nem a saját szoba és a rendezett ház hiánya mozgatta: szeretetre és figyelemre vágyott.

Sorsa azt is megmutatja számunkra, hogy a szeretettel vezető, utat mutató emberek mekkora hatással lehetnek az óriási hátrányokkal induló gyerekekre is, hogy érdemes energiát, figyelmet szánni rájuk.

A hatéves kisfiú olyan tudásbeli hátrányokkal indult, hogy az óvodából egyenesen a kisegítő iskolába tanácsolták. Szülei azonban – akiket a harmadik naptól fogva anyunak és apunak hívott – úgy látták, hogy a gyermek kreatív és gyorsan tanul, ezért pszichológushoz fordultak a kérdéseikkel. A szakember úgy találta, hogy a fiú jó eszű, okos, fogékony, csak a tárgyi tudása hiányos, az pedig pótolható.

Krisztián szülei pedig megtalálták a módját, hogy vezessék és irányt mutassanak, érdeklődést keltsenek a tudás iránt, és megdicsérjék a teljesítményét.

Ahonnan Krisztián indult, ott nem volt ABC-s könyv, meseolvasás, esti rituálé. Kápolnásnyéken volt: szülei játékosan tanították őt, betűkártyákat használtak, az esti lefekvéskor mindig kapott egy új játékot, amivel foglalkozva fejlődni tudott. Ha fájt valamije, virrasztottak mellette, volt elég simogatás, és az addig szunnyadó érzések lassan életre keltek benne. Szülei felkészítették őt a hátrányok ledolgozására, kiálltak érte már akkor is, amikor még az alapkészségek, az eszközhasználat sem ment. Nem tudta például, mint jelent a kör, vagy hogyan használja az ollót.

Krisztián örökbefogadó szülei észrevették, hogy az élénk eszű fiú akkor teljesít jól, ha le van terhelve. Mindig azt mondták neki, hogy a származása miatt duplán kell teljesítenie.

Furulyázni, később klarinétozni tanult, emellett sportolt. A kajak után a kenu került sorra, ahol ismét egy nagy egyéniséggel, Ligeti Lászlóval hozta össze a sorsa. A nagy edzőegyéniség szintén hatással volt rá, csak úgy szívta magába a figyelmet, tanácsokat, odafigyelést. 15 évesen egészen az országos bajnoki címig jutott. Az eredmény mögött nemcsak a fizikai erőnlét áll, hanem a kettőjük szoros kapcsolata, kölcsönös tiszteletük is. Jó emberek, jó mentorok, jó iránymutatók, hiteles emberek vezették útján a fiút, aki gimnázium előtt már komoly választás elé került: konzervatórium, sport a váci piaristáknál, vagy Pannonhalma, a tudás fellegvára.

Az élet itt is egy karizmatikus személyiséget küldött az útjába: Dr. Rékási József biológiatanárt, aki meglátta benne a lehetőséget, és nem engedte, hogy az érdeklődése egy percre is lankadjon.

Kocsis Krisztián ma már agykutató, aki azt vallja: minden személyes kihívásunk az elménk és a lelkünk erőpróbája. Talán nem is véletlen, hogy a gondolatok és érzelmek hátterét kutatja képi vizsgálóeszköz, az MR segítségével. 2019-ben jelölték a Roma Sajtóközpont által alapított Aranypánt-díjra, ami az egyik legismertebb elismerés azok számára, akik a diszkrimináció ellen küzdenek.  

“Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypánt van, az egyik a magyar kultúra, a másik a cigányságom” – írta Kovács József, roma/cigány költőnk.

Dr. Kocsis Krisztián karján latin nyelvű tetoválás van, melynek jelentése: Isten ereje vértez, az ő szeretete segít, nem pazarolom el.

Továbbra is azt vallja, hogy a szeretetet, amit kapott, vissza kell adnia, bele kell forgatnia a közösbe. Ma is rácsodálkozik arra, hogy emberek hogyan bánnak egymással, amikor ugyanazzal az erővel szeretetben és békében is élhetnénk.
 

Indexkép: Friderikusz Podcast / Youtube