Aki próbálta már, tudja, milyen frusztráló tud lenni két kisgyerekes szülő beszélgetése, ha a gyerekeik is jelen vannak. Jó eséllyel ugyanis nem lehet két egybefüggő mondatot sem váltani valamelyikük hangos „Anyaaaa!” sikoltása nélkül. Bár egy bizonyos életkorig a jelenség normális, sok gyerek még 5-6 évesen is képtelen kivárni, amíg a felnőtt befejezi a nem neki szánt mondatot.

Ha a te családodban is ez a helyzet, próbáld ki az alábbi ötletek valamelyikét:

1. Tapintatos jelzés: Beszéljétek meg, hogy ha mondandója van számodra, azt nem közbekiabálással, hanem valamilyen diszkrétebb módon – például a karod megérintésével – jelzi. Ha ekkor te is megérinted a kezét, tudni fogja, hogy csak befejezed a mondatot vagy a gondolatmenetet, és máris odafigyelsz rá.

2. Udvarias szófordulatok: Nagyobb gyerekeknél lehet hatásos, ha rászoktatjuk őket a „Bocsánat” vagy „Elnézést” kifejezések használatára akkor, ha valakinek a beszélgetésébe bele kell szólniuk. Kisebbeknél csak óvatosan, mert könnyen lehet, hogy ezentúl a „Bocsánat, Anya!” fordulatot fogják a megszokott idegesítő hanghordozással ismételgetni.

3. Ne reagálj rá: Nehéz, de egyes gyerekeknél hatásos módszer meg sem hallani azt a kérést, amit a gyerek udvariatlanul tett fel. Ha jól leteremted, amiért félbeszakított, majd teljesíted a kérését, csak a rossz szokást erősíted nála.

4. Mutass példát: Egymás végighallgatásának szabálya az egész családra vonatkozik. A szülők se szakítsák félbe se egymást, se a gyereket!

5. Készítsd fel: Ha fontos telefonhívást kell bonyolítanod, beszéld meg a gyerekkel előre, hogy egy pár percig hagyjon békén. Kérdezd meg tőle, nem szomjas-e, nem kell-e vécére mennie, mert bizonyos szituációkban kellemetlen lehet a telefonba behallatszó „Pisilni kell!” kiáltás.

6. Játékos doboz: Többeknél bevált praktika, hogy külön erre a célra berendezett dobozt állítanak össze olyan játékokkal, amelyek egyébként nincsenek szem előtt. Ha el kell vonulnunk 10-15 percre, vegyük elő a dobozt, és az ismeretlen tárgyak remélhetőleg lekötik szemünk fényét egy rövid időre.

7. Dicsérni, dicsérni, dicsérni: Soha ne felejtsük el szóvá tenni, ha fejlődést veszünk észre a gyereken! Sokuknál viszonylag hosszú időbe telhet egy-egy jó szokást kialakítani, de ha sikerült, és külön felszólítás nélkül kivárják a sorukat, mondjuk el nekik, milyen büszkék vagyunk rá, hogy ilyen komoly nagy gyerekünk van!

Megjegyzés: fontos azt is megtanítani, hogy vannak esetek, amikor mégis beleszólhat a beszélgetésbe. Nem kell rögtön csitítani, amikor hozzánk szól, hiszen nem tudhatjuk, mire van szüksége, lehet, hogy épp pisilnie kell, egy ragtapaszt szeretne kérni az épp elvágott ujjára, vagy még rosszabb. Nagyon fontos, hogy a gyerek megtanuljon türelmesnek lenni, de még fontosabb, hogy megtanulja felismerni azokat a helyzeteket, amikor szükség van a beszélgetés megszakítására.

+1: Ha minden erőfeszítésed kudarcba fullad, és emellett a nagyobbacska gyerek a túlzott impulzivitás egyéb tüneteit is mutatja (például folyamatosan izeg-mozog, soha nem játszik nyugodtan, keveset alszik, rövid ideig sem tud egy helyben megülni) előfordulhat, hogy esetleg figyelemzavar állhat a tünetek hátterében. A felnőttek beszélgetésének félbeszakítása önmagában csak életkori sajátosság, amelyről sok figyelemmel és következetességgel leszoktatható a gyerek, de ha a jelenséghez egyéb nyugtalanító viselkedésformák is társulnak, érdemes szakemberrel konzultálni. Az időben diagnosztizált figyelemhiányos hiperaktivitás és az ennek következtében korán megkezdett terápia sok iskoláskori kudarcnak veheti elejét.

Kép: AllClear55 / Pixabay