Zokogás és kapaszkodás, amikor a kétéves gyereknek egyedül kell maradnia az óvodában, sírás, amikor egy négyéves gyermek éjjel a sötét szobában ébred: megszokott életképek, hiszen sok gyermek fél a mindennapi dolgoktól. Silvia Schneider, a bochumi Ruhr Egyetem klinikai gyermek- és serdülőkori pszichológus professzora régóta foglalkozik a gyerekkori félelmekkel. Mint mondja, életkoruktól függően a gyermekek tipikus félelmektől szenvednek, ezek együtt járnak a gyermek kognitív fejlődésével, és gyakran sajátos funkciót töltenek be.
 

A különböző fejlődési fázisokban tipikus félelmek vannak:
 

• Az elválastól való félelmek az élet első és harmadik éve között jelentkeznek a gyermekeknél - kisebb-nagyobb mértékben.
• Kettő-négyéves korukban a gyerekek az úgynevezett mágikus fázisban vannak: látnak fantáziafigurákat és hiszik, hogy tudnak varázsolni. Éjjel gyakran félnek a fenyegető lényektől és általában a sötéttől.
• Öt-hétévesen a gyerekek logikusabban gondolkodnak, de félnek például olyan dolgoktól (katasztrófáktól vagy háborútól), amelyeket a televízióban láttak.
• "Még akkor is, ha a szerencsétlenség messze van, a gyerekek nagyon szorosan viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz" – állapítja meg Schneider. Azt tanácsolja a szülőknek, hogy ne zárják el ezektől az információktól a gyermekeiket, hanem gyermekbarát módon magyarázzák el nekik a történéseket. Szintén tipikus félelem ebben a korban, hogy megsérülnek és tartanak bizonyos állatoktól.
• Körülbelül nyolcéves kortól általában megjelenik a nyilvános szerepléstől való félelem - például az iskolában vagy a vizsgákon.
• A társadalmi szorongás gyakran újból megjelenik serdülőkorban, amikor a gyerekek elszakadnak szüleiktől.
   

A szülők fontos támogatók
 

Normális esetben a gyermek megtanulja legyőzni a tipikus félelmeket az adott fejlődési szakaszban. Ehhez szüksége van a környezetének a támogatására. Ha valamit nem mernek megtenni, akkor a szülőknek gyengéden ösztönözniük kell őket. Idővel a gyermek megtudja, hogy semmi rossz nem történik, ha legyőzi félelmét – teszi hozzá Schneider.

Ha a gyermek éjszaka fél a szörnyektől, segíthet egy megnyugtató alvási rituálé, egy égve hagyott éjszakai lámpa fénye vagy egy nyitott ajtó. Még jobb, ha támogatjuk a gyermeket abban, hogy saját maguk találjanak megoldást a helyzetre. Minden, ami erősíti az önbizalmát, ideális. Azt javasolják, hogy a mágikus fázisban vegyük figyelembe a kicsi gondolatait: például a szülők egy képzeletbeli szörnyfogót tehetnek az ágyuk mellé, amellyel elűzhetik ezeket a lényeget.
 

Bevigyük a szülő ágyába?
 

A szakértő úgy véli, hogy a gyermeket a szülői ágyba vinni kontraproduktív. Természetesen nem reális, hogy egy ilyen korú gyermek mindig egyedül alszik, de csak különleges esetben tegyünk kivételt, például ha beteg. Ha a gyermek általában nem tud elaludni vagy egész éjjel aludni, akkor a speciális alvástanulás segít: a szülők először elmagyarázzák a kicsinek, hogy most fokozatosan meg kell tanulnia egyedül aludni. Az első dolog az elalvás: a szülőknek és a gyermekeknek meg kell állapodniuk egy rövid, csendes rituáléban - lefekvés előtti mesélésben, közös dalban, rádiójátékban. Fontos, hogy a szülők utána távozzanak a szobából. A gyermeknek meg kell tanulnia szabályozni az izgalmát és megnyugtatni magát. Ha ez sikerül, a második lépés következik: a szülők megbeszélik a gyerekkel, mit tehet éjszaka, ha felébred - ahelyett, hogy azonnal a szülei ágyához menekülne. Éjjeli lámpák, plüss játékok vagy szörnyetegűző sprayk segíthetnek.
 

A gyermek iránti bizalom megakadályozza a szorongásos rendellenességeket
 

Ha a gyermek nem tanulja meg időben kezelni a félelmet, szorongásos rendellenesség alakulhat ki. Schneider szerint ez mindenekelőtt a szülők viselkedésétől függ: természetesen előfordulhat genetikai hajlam, de a nevelés döntő szerepet játszik. A szorongásos rendellenességek gyakran a nagyon védő nevelési stílusból származnak. Sok szülő nincs is tisztában ezzel. Csak nem akarja, hogy gyermeke szenvedjen - és megpróbálja elkerülni az ilyen helyzeteket. Különösen akkor, ha maguk a szülők is szenvednek a félelmektől, gyakran továbbadják őket gyermekeiknek. Tanulmányok kimutatták, hogy már az is pozitív hatással van a gyermekre, amikor a szülők megtanulják saját félelmeik kezelését - mondja Schneider.
 

A viselkedésterápia gyorsan és tartósan működik
 

A szorongásos rendellenesség akkor fordul elő, amikor a félelmek sokáig és a tipikus fejlődési szakaszon túl is fennállnak. A szorongásos rendellenességek általában jól kezelhetők viselkedésterápiával. A gyermek gyakorolja, hogyan kell megbirkózni a félelmetes helyzettel és megtanulja elviselni a félelmet. A félelem hosszú távon eltűnik, amint azt a tanulmányok kimutatták – emeli ki Schneider. A terápiát általában az egészségbiztosítók fizetik, ha szorongásos rendellenességet diagnosztizálnak.

Kép forrása: Myriams-Fotos -tól a Pixabay oldaláról