Zoltán története.

6 év után még egy önéletrajzot sem írtál

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de úgy érzem, muszáj felszólalnom a többi férfitársam nevében is. Tűrtem, vártam, évekig. De úgy érzem, hogy már nem bírom tovább.

Hol rontottuk el? Olyan szépen indult minden. Emlékszel, hogy a Star Wars zenéjére vonultunk be az esküvőnkön tornacipőben? Hogy milyen volt a nászutunk? Én azt hittem, hogy az egész életünk olyan lesz.

Tudod, hogy sosem erőltettem, hogy dolgozz. Ahogy kiderült, hogy babát várunk és te veszélyeztetett terhes vagy, én győzködtelek, hogy maradj inkább itthon és pihenj.

Amikor megszületett Rozi, én egyre csak lestem minden kívánságotokat, rohangáltam tejtartókat venni meg mindent ami kellett, felkeltem éjszaka is pelenkázni, pedig reggel 7-kor indultam dolgozni.

Aztán 3 évvel később Robi is megérkezett és már négyen lettünk. Kezdtem egyre jobban belefáradni, de boldog voltam veletek. A karrierem szárnyalt, még ha keveset aludtam is, de mindenünk megvolt.

Aztán azt vettem észre rajtad, hogy nem is akarsz visszamenni dolgozni. 6 év után egy önéletrajzot sem írtál. Amikor óvatosan rákérdeztem, azt mondtad, hogy én nem tudom, mivel jár a gyerekek nevelése, mert nem vagyok itthon. De a háztartás és a gyerekek szervezése mellett már nem férne bele neked egy munka, mert összeroppannál.

Én meg közben tudod mit láttam? Hogy a Facebook-on lógtál egész nap, hogy folyton kávézgattál, vásárolgattál, ráértél a fodrászra, kozmetikusra és barátnőzni is. Akik nem mellesleg mind visszamentek dolgozni, csak te nem.
 

Belenézek a tükörbe és egy zombi néz vissza rám

Lehet, hogy én vagyok túl papucs, lehet hogy korábban lépnem kellett volna, de annyira szeretettelek és azt gondoltam, hogy majd idővel unatkozni fogsz és úgyis visszamész dolgozni. De már nem bírom.

Volt, hogy vezetés közben pár másodpercre lecsukódott a szemem. Meg is halhattam volna. Persze te erre azt mondanád, hogy miért nem jöttem haza taxival, ha ennyire fáradt voltam. De most nem ez a lényeg. Belenézek a tükörbe, és egy zombi néz vissza rám. Egy fáradt öregember. Pedig még 40 se vagyok.

Én, ellentétben veled, évek óta nem találkoztam a haverjaimmal, sorra mondok le minden kártyapartit, pecázást, uszodázást. Már nem is nagyon hívnak, mert tudják, hogy úgysem megyek.
 

StartupStockPhotos képe a Pixabay-en

Sokkal könnyebb lenne, ha nem kéne annyit hajtanom, mert pár órában te is dolgoznál. Szerintem nem kérek sokat. Tudod, hogy a gyerekek dolgait is mindig intézem, ha tudom.

Szeretném, hogy tudd:

• hogy nem vagyok malacpersely.
• hogy nekem is van életem.
• hogy én is szeretnék a hobbijaimnak élni.
• hogy utálok reggelente felkelni.
• hogy hulla fáradt vagyok.
• hogy már nem az a férfi vagyok, aki ott, azon a Star Wars bevonuláson.
• hogy hányszor riadok fel éjszaka, hogy mi lesz veletek, ha velem történik valami.
• hogy ezen túl együtt kellene eltartanunk a gyerekeket.

Remélem, sikerül jobb belátásra térned, mert én ezt már nem bírom. Ki akarok szállni.

Indexkép: Depositphotos.com